Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-16 / 13. szám

Kényszermegoldások „Bankok” falun Kim yas -bán yafele per, 138 család él. A települéehéz tar­tozik Szentkút is. összesen 162 családot érintenek tehát a. kulturális gondok, az ezek­ből adódó problémák. A telepen, működik egy ölt helyiségből álló művelődési ház, mely méreteit tekintve anlkáibb csak klubnak nevez­hető. Az öt helyiségből kettőt a mótraiverebólyi fimsz béréi italmérés céljaira. litt rende­zik meg az ifjúsági és na­gyobb szabású összejövetele­ket. Az iltailmérés szomszéd - «ágában van az ifjúsági klub, amely kb. 50—00 ember be­fogadására alkalmas. Ez a te­rem a kiscsoportos foglalko­zások — KISZ-gyűlés, tv-né- aés sitb, — színhelye. A klub előtti tér amolyan előszoba, a nex-asztainak ad helyet. Ma­rad tehát még egy terem, ahol a művelődési ház vezető­sége könyvtárai akart beren­dezni. Ám a múlt év decem­berében odaköltöztették a sönités vezetőjét; egy özvegy- aesaonyit * — Á öontés vezéLoje a kö­zeli. tanyán lakott albérlet­ben, ahonnan a föbérlő de­cemberben. kipakolta. Kb. há­rom-négy éjszakán keresztül a söntés nagytermében aludt, összetolt székeken. Az embe­riesség megkívánta, hogy se­gítsünk rajta; beköltöztettük a könyvtárnak fenntartott he­lyiségbe — mondta Földi Sán­dor, az ifjúsági klub vezető­je. — Természetesen mindez a párt-, a szakszervezeti és a KISZ-vezetöség jóváhagyásá­val történt. Más megoldást nem találtunk. A legény szál­ason csak a vállalat dolgozói lakhatnak, üres atoást, vagy akár csak egy szobát pedig nem tudtunk szerezni számá­ra — egészíti Id a fentebb el­mondottakat Molnár József üzemi szakszervezeti titkár. Akaratlanul merült fel ben­nem a kérdés; — Szükséges-e az, hogy az italmórés a műve­lődési házban, annak íb leg­nagyobb termében működjön? Azt hiszem, Molnár József válasza sok mindent megma­gyaráz. — A művelődési ház váfflla- liaitá kezelésiben van, a bá­nyászszakszervezet fennható­sága alatt álL Területileg a niagybátonyi művelődési ház­hoz tartozik. Ez az intézmény a szövetkezettől az italmérés forgalmának négy százalékát kapja havonta (ez kb. 3000— 4000 Ft.). Ebből az Összegből fedezik a kámyási kultúrház karbantartási és egyéb költ­ségeit. Függőségi viszony van te­hát a művelődési ház és a söntés között. Az előző teszi lehetővé az utóbbi működéséit, de az utóbbinak létezése is visszahat az előzőre, még pe­dig anyagi szempontból. Mindezek figyelembevételével már érthető az is, hogy miért viseld szívén a vállalat az i talmérés vezetőiének sorsát. Eddig tehát az ügy egyik oldala, és most nézzük a má­sik oldalt. Milyen lehetősé­geik vannak a kányásdaknak a művelődésre, szánakozásra, milyen hátrányok származnak a fent említett esetből? Földi Sándcn- klubvezető: — A művelődési programot igyekszünk úgy összeállítani, hogy kielégítse a különböző rétegek igényeit, vagyis nem­csak a fiataloknak, de a szó­rakozni, tanulni vágyó idő­sebbeknek is adjunk valamit. Ismeretterjesztő előadásaink -- ennek megfelelően — elő­segítik a szocialista brigádok: szakmai ismereteinek bővíté­sét, a szülők: tájékoztatásit kaphatnak a helyes gyermek­nevelésről, egészségügyi kér­désekről. Ezen kívül minden hónapban rendezünk táncmu­latságot, s a kicsikről sem fe­ledkezünk meg, ők mesedőL- előttökön vehetnek részt. Azt is megtudom, hogy a kányásiak szeretnek szórakoz­ni, a rendezvényék szép szá­mú közönség előtt zajlanak. Szeretik a könyveket, termé­szetesen igényeiknek megfe­lelően más-más szánvonalon. Ezt az igényt, az érdeklődést még tovább fokozná az új könyvtár megnyitása. Az is­kolában működik ugyan egy könyvtár, de csak belső hasz­nálatra. Néha ellátogat a te­lepre a könyvterjesztő is, akiitől csak készpénzért vásá­rolhatnak az érdeklődőik. Mit csinál tehát az, aki könyvhöz akar jutni? Vagy elfojtja ilyesfajta igényeit, „leszokik” az olvasásról vagy bemegy a Nagybátony-bányavárosii könyvtárba. De ez sem olyan egyszerű, mert rossz az autó­busz-közlekedés a telep felé (az utolsó járat este hat ára­kor indul). Meddig tart ez az állapot? Nincs megoldás? — De igein.! Hamarosan megváltozik a helyzet. Üze­mi cipészünket — akinek itt van a műhelye a bányaüzem szomszédságában — beköltöz- tebjülk az üzembe. Ez nem sza­bályellenes, mivel vállalati dolgozónak számít. A kiürült szobáit pedig az italmérés ve­zetőjének adjuk. (A cipész műhelye a lóistál­ló végében levő parányi szo­ba, aprócska ablakokkal, vi­zes falakkal). Ezit a csereberét még a jö­vő hónap folyamán végrehajt­ják, s akikor lesz könyvtár, olvashatnak a káinyáetak. * Amikor egy probléma meg. oldódik, mindig örömmel v»- ■sai tudomásul az ember. Igaz­ság szerint most nekem is örülnöm kéne, hiszen az új könyvtár megnyitásával száz- haitvankét család kerül majd közelebb a könyvhöz, az iro­dalomhoz. És mégsem tudok maradéktalanul örülni, mert hogyan i6 mondta a riport elején Földi Sándor? »Az em­beriesség megkívánta..Nos. ez az ami fékezi örömömet, ha a lóistálló végében levő kis kamrára gondolok. V. Kiss Mária Növekszik a termelési érték A mostoha időjárás ellenére mól. Az előzetes számítások is eredményesnek mondható a szerint az állami gazdaságok- aógnádi állami gazdaságok ban a halmozott termelési ér­múlt évi tevékenysége. Bi- ték 1975-ben meghaladja a zonysága ennek, hogy a hal- 340 milliót. Ez a gyakorlatban •nozott termelési érték megkö- art jelenti, hogy a termelés telítette a 260 millió forintot, fejlesztésével párhuzamosan A gazdaságok készülő negye- nő a gazdaságok nyeresége, a dik ötéves terve további fej- mezőgazdasági dolgozók anya- lődéssei, gyarapodással saá- gd érdekeltsége Az első takarékszoveOkeae. tek csak néhány éve alakul­tak és ma már 12 működik belőlük Nógrádban. Tévé- kenysegük 80 községre terjed h és a takarékszövetkezeti tatok száma is eléri a 14 ez­ret- Létrejöttük egyben azt is jelzi, hogy a munkának mind nagyobb az eredménye. Egyre kevesebb a gond. egy­re nyugodfabb az élet falun, egyre nagyobb az anyagi biz­tonság. Különösen az elmúlt öt év alatt gyarapodott je­lentős mértékben a szövet­kezeti tagok száma és a be­fizetett részjegyek értéke, amely most már meghaladja a másfél millió forintot. A 'takarékszövetkezetek. népszerű nyelven a falum bankok, rendkívül sokoldalú támogatásban részesítették már eddig is a szövetkezeti tagakat. Biztos helyre gyűj­tötték. kamatoztattak a falun élő. szorgoskodó emberek megtakarított pénzét. A mun­ka jelentőségét jól szemlélte­ti néhány szám. A szövetkeze­ti tagok 70 millió forint beté­tet jegyeztek az elmúlt öt év alatt. Megközelíti a 7 és fél ezret a takarékszövetkezetek­ben kiállított betétkönyvek száma. E mellett több mint 118 millió forint kölcsönt fo­lyósítottak a tagaknak ez alatt az idő alatt. Segítségük­kel sók száz lakás épült fa­lun. S különösen az utóbbi években tekintélyes összeg - gél támogatták a termelőszö­vetkezeti tagok háztáji gaz­daságát, A takarékszövetkezetek gazdasági erősödése együtt járt a szövetkezeti élet fej­lődésével. Az új gazdaság - irányítási rendszer nem ma­radt hatástalan a takarék­szövetkezetekre sem. önálló­ságuk. akárcsak a többi szó. vetkezeteké, megnövekedett, önkormányzatuk tovább fej­lődött- Az önállósággal együtt nőtt. szélesedett a szövetke­zeti demokrácia. A tagok is­merik kötelességeiket és jól élnek tulajdonosi jogaikkal. A gazdasági munka a szö­vetkezett élet erőteljes fej­lesztésének következménye, hogy a takairékszövetkezeteK rövid idő alatt egyenrangú társai lettek a fogyasztási szövetkezeteknek. A negyedik ötéves terv so­rán tovább fejlődnek, erősöd­nek. A lehetőségekről igen sok szó esett a MÉSZÖV leg­utóbbi küldöttértekezletén is. A cél az, hogy a jelenleginél szélesebb körben és hatéko­nyabban is segítsék a szövet­kezeti tagokat. Ennek alap. veitő feltétele, hogy a taka­rékszövetkezetek minden olyan községre kiterjesszék tevéV^ységükot. ahol mun­kájukat a lakosság igényli Ez természetesen azt is jelen­ti. újabb ezrekkel gyarapodik a szövetkezett tagok népes tábora. A szélesebb körben vég­zett. eredményesebb munka a gazdaságosabb működés sokféle haszonnal jár. Min­denekelőtt azzal, hogy a fa­lusi bankok a mostaninál fe jobban szolgálják majd a szövetkezett tagok érdekeit Támoga fásukkal, a takarékos emberek segítségével még gyorsabb lesz a falun élő. fa­lun dolgozók gyarapodása Ugyanakkor a tervszerű mun­ka. a jövedelmező gazdálko­dás azt is jelenti, hogv nő a takarékszövetkezetek nyere. sége. Ebből a pénzből na- avobb összeget frv-aoboifnaik majd körülményeik javításá­ra. Mert mi tagadás, a mos­tani 26 üzletház. kirendeltség betétgyűjtő pénztár egynéme- lyike roppant mostoha kö­rülmények között végzi Igen­csak hasznos munkáját. Vincze Istvánná SZAMOS RUDOLF: Káin szigete Potawuot orvosi vizsgáltat űrügyével másnap inár át is szalií botiak a viterbói börtönbe, ahol meglehetősen gyana­kodva fogadták a börtön vezetői Coccta mesterkedéseit. Po- laecot a röntgenezés után azonnal vissza akarták küldeni Sorianöbu. Ezt az igaságrügy-mkiisztérium közreműködésével Coccta még különösebb nehézség nélkül megakadályozta. Az indok az volt, hogy hátha később romlik PoLacco helyzete es ükkor tegyen kéznél orvosi segítség. Így sikerült Polaccoi a viterbói fegyintézet betegszobájában visszatartani. A vd- terboi áltamügyésiz azonban hallani sem akart arról, hogy a Pisciotta melletti üres cellába kerüljön. A kormány közbe­lépésére az áHamügyész és a fogházigazgató végül mégis em- gadélyezte Potaccónak a „nehéz fiúk” osztályán Pisoiott:i mellett történő elhelyezését. így lett az egykori legendás partizán vezér a hírhedt szicíliai bardita oeUaszomszédja. E machinációkról Pisciotta mit sem tudott. A megtört arcú, beteges rabtáns lassan megnyerte rokonszenvét, s mi­vel az napokiig hallgatott, ellentétben a spiclik közismert bőbeszédűségével, ösztönös gyanakvása is feloldódott. Annyi néma hónap után a hallgatásra kárhoztatott hetek kegyetlen bénaságából kiszabadulva most a sors kegyét látta Polaceo megérkezésében, hiszen beszélgető partnere lett, mégpedig egy igazi sorstárs személyében. Poltaoco napokig mesélte saját életének kalandjait. A po­litikát szidta, a ravasz pártvezéreket, a kereszténydemokra­tákat — De Gaspertt és Scelbat. Pisciotta úgy érezte, hogy sanyarú sorsát, maga is Scelba szószegésének köszönheti.. . — Ne búsulj, pajtás — tört ki belőle a negyedik napon -• érted is megfizetek annak a gazembernek, aki a hátunk 4 NOGRÁD m 1971, január 16„ szombat mögött összejátszott dón Calo maffiájával. Én nem félék már sem tőle, sem mástól. Én egyedül csak az istenitől fé­lek. És ezért az én pofámat földi ember nem tömheti be. — A maffia sem? — jegyezte meg csak úgy mellékesen Polacco. Pisciotta erre elhallgatott. Hosszasan mélázott. Végül, mintha egész életútját próbálná mérlegre tenni, megszólalt: — A maffia nagy úr. Azzal még Giiuliamo sem tudott leszámolni. Pedig mi valaha meg akartuk szabadítani Szicí­liát a maffia uralmától. — Hiszen ti magatok is maffia módszerekkel dolgozta­tok — szólt közbe Polacco és úgy tett, mint alá teljesein tájékozatlan. — Nem egészein. Mi megsarcoltuk a gazdagokat és ad­tunk a szegényeknek. A mi titkos társaságunk a szegényeik szövetsége volt. — És mégis, a szegényekre lőttetek Portella della Gi- nesitra-nál. — Azok vörösök voltak. Azok ellenünk voltak — De hiszen a hercegekkel szövetkeztetek. — Azért szövetkeztünk a hercegekkel, hogy leszámol- >unk az új föüdesurakkal. Azért ültünk bele a keresztényde­mokraták kosarába is.. Aztán kiderült, hogy a hercegek is, a kereszténydemokraták is a maffia zsákjában vannak. A ró­mai rendőrök. Verdiani és Scelba embered mind a maffia akaratának engedelmeskedtek... És én, ölkör, bedőltem Scelbamafc. Csúnyán elbánt velem... Én jártam nála Ró­mában. Személyesen ígért meg nelc-em mindent. Mindent. Érted ezt, pajtás ? Ez után végeztem Giulianóval, mert azt hittem, hogy ő elárult minket... de az anyja, aki az én nagynéném, Giuliano fölött bosszút esküdött és elátkozott engem. És látod, az ártok fogott. Azért vagyok itt. Pedig azt hittem, ha megölöm Giulianot, három legyet ütök egycsa- pásra: kegyelmet kapok és szabad leszek, ezit ígérte a bel­ügyminiszter. Másodszor: megbüntetek egy embert, alá en­gem is belevitt egy esztelen gyilkos bandába. Harmadszor pedig örökölöm mindazt a hatalmat, amit Giuliano megte­remtett. .. Pajtás, nálunk, Szicíliában a vendetta szent és kegyetlen törvénye uralkodik. Most nincs fegyver a kezem­ben, hogy megbosszuljam a politikusok árulását, de birto­komban van Giuliano feljegyzéseinek egy példánya, s ha art én előadom, beleroppan néhány minisztert bársonyszék. Ez lesz az én vendettám. — Miért nem adtad közre őket Viterböban? — Te ezt nem értheted. Itt nem vagyok hazám földjén, de ha Palermóban tárgyalni kezdik peremet és megkérde­zik, miért öltem meg Giulianot, akkor indul majd meg a föld, mint ahogy Messianebam rengett minden ház, amikor az Etna dühödt szelleme kitört. . Érted már, cimbora? Meg­bosszulok mindent és mindenkit. — És aztán mit érsz vele? Néhány nagyfejű belebukik de. a maffián egymagad nem győzhetsz. A maffia utánad nyújtja kezét és az életedet követeli... A történtek után pedig a vörösökhöz nem menekülhetsz. — Igaz. A maffia már eddig is alkudozott a bőrömre Én tudom ezt. De neked meg mondhatom, én sem állok egyedül. Don Calo egész rothadt bandáját bele fogom dög - Ie6ztená a Carca pokolbűzös szakadékaiba. A potrohos vén; gazember megtudja majd, ki i6 volt az a Gaspare, akiit meg- -/égyenített, akiit eldobott, mint egy kifacsart citromot. * . . .Es ez így ment nap, mint nap. Harmadik hete voltak mar együtt és egy fülledt augusztusi hajnalon Polacco arra ébredt, hogy Pisciotta bezárt tigrisként kereng ketrecében. — Mi történt veled pajtás? — dugta fejét az átjáró r ácsához Polacco. — Szabadságot ígértek... Szabadságot! És itt rothaszta­nak halálra. Már Palermóban kellene lennem. Beszélni aka­rok. .. Beszólná!... Én nem akarok addig meghalni... — Ne siesd el, pajtás — csillapította Pisciottat Polaocó — Mit ne siessek él? Az éjjel eljött hozzám Giuliano. ide jött a cellába és azt mondta': Gaspare, hiába öltél meg, a vérem visszahull rád... Vagy megbosszulsz minket, vagy a pokol fenekéig rágja csontodat kiontott vérem... — mond­ta Pisciotta és a rácson átdugta kezét. A jobb keze fejére bal mutatóujjéval izgatottan rábökött. — .. .Látod? Itt. Ezen a ponton cseppent rám a vére. Látod a foltot? Fekete vér- folt és ez nem jön le... Polacco a fejét ingatta: — Semmit se látok. Nyugodj meg. Barna a bőrök és az a folt, ott, egy anyajegy. Nyu­godj meg, Gaspare. Ami megtörtént, annak meg kellett tör­ténnie. .. Azt az isten akarta úgy. — Az isten? Azt mondod, az isten? Hát milyen isten az, aki nem ismeri az igazságot? Milyen isten az, aki testvért öind enged? — Hát, pajtás... szerintem túl nagy fába vágtad a fej­szédet. Ügy vélem mindazzal, amit csináltál, belekeveredtél a politikába, és a politika a maffiánál is kegyetlenebb... És te igazából azt sem tudod, mi is az a politika. Te csak men­tél. És tanulatlan voltál. — Az igaz, de két osztályt jártam. Tudok írná és olvas­ni... — Ez mind kevés. Akik a politikát csinálják, azok mindannyian fiskálisok, doktorok, meg mifenék. Okos, ra­vasz, kegyetlen, és nagy tudású férfiak. Ismerik a múltat, a jelent, meg a jövőt. A politikusok eszükkel uralkodnak a te testi erődön is. — Don Calo sosem tanult meg írni, se olvasni... — ve­tette ellen Pisciotta. — Akkor bizonyára olyan szolgái vannak, akik helyette írnak, olvasnak és mindenről tájékoztatják, de szelleme és akarata erős lehet. — Ez már igaz — bólintott Pisciotta. — Én is megrm nyászkodtam előtte. .. Szóval, azt mondod, belekeveredtem a politikába, — 'folytatta némi töprengés után. — .. .És te mit csinálnál az én helyemben? (Fótytatjuki

Next

/
Thumbnails
Contents