Nógrád. 1971. január (27. évfolyam. 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ WSZM^ NOGRÁI) V t GYE I BIZOTTSÁGA ÉS A V. f GY 11 TANaCS LAPJA*? XXVII ÉVF , 1 SZÁM ARA: 1 FORINT 1971. JANUAR 1., PÉNTEK Szebb és gazdagabb ú| esztendőt C okféleképpen lehet mérleget készíteni " egy esztendőről. Fel lehet sorolni, ér­tékelni lehet közéleti-politikai eseményeit, összegezni lehet gazdasági és más, mérhető eredményeit, összevetve a terveket a megva­lósulással, vagy túltekintve az ország határa­in, fel lehet tenni a kérdést: mát jelentett ez az év a haladásért folyó harcban a világnak. De persze minden ilyen számvetés csak jel­zés lehet, szükségszerű esetlegességekkel; már csak azért is, mert a naptári esztendőt, az évszakok vájtása kerekíti egységgé, éle­tünk folyamatai azonban nemcsak, sőt egyre kevésbé függvényei az évszakok diktálta rit­musnak; ahogy társadalmunk és benne az ember magasabbra lép, urává válik a körül­ményeknek, szélesedik látóköre és gazdagod­nak eszközei, úgy tekinthet túl egy-egy esz­tendő határán, tervezhet és gondolkodhat egyre nagyobb időegységekben. Az 1970-es esztendő távozásakor azért is tűnik ez szembe, mert ebben az évben emlé­keztünk meg hazánk felszabadulásának 25. évfordulójáról, léptük át az új, a szocialista úton haladó Magyarország második negyed- századának küszöbét. Nagy mérlegkészítés ideje volt ez a jubileum, nemcsak társadalmi és állami ünnep, hanem mindazoknak leg­személyesebb emlékező számvetése, akik an­nak idején, romok és sírok között azzal a szándékkal láttak munkához, hogy új, más, igazságosabb és boldogabb országot építenek az elpusztult és a pusztulásra ítélt régi he­lyébe. Hogy mennyi keserves áldozat és hány ku­darc, mennyi újranekifeszülés és nem egy tévedés övezte a megtett utat, persze ez is hozzátartozott a mérleghez; mégis, mintha módosultak volna az arányok: a fejlődés nagy ívének láttán élesebben elvált egy­mástól, ami valóban történelmi és maradandó és biztos alapja a jövendőnek — attól, ami csak zavaros mellékága volt a fősodornak. Sok szó esik mostanában a nemzedékek vál­tásáról, arról, hogy olyan generációk foglal­ják el helyüket a termelésben és a közélet­ben, amelyek nem élték át a régi világot, és ezért nem értékelik eléggé a változást. Ez Igaz, és valóságos problémákat is okoz, ám mennyivel szívesebben vállalhatjuk ezeket a nehézségeket, mintha fordítva lenne, és azzal marasztalhatná el az ifjúság szülei nemzedé­két, hogy alapjában nem teljesítette hivatá­sát! Az elmúlt esztendő persze más időegység­ben, más összefüggésben is emlékezetes volt; ez volt a harmadik ötéves terv utolsó eszten­deje, és egyben a gazdasági életben beveze­tett reform harmadik éve. Azért is indokolt eat a kettőt egy mondatban említeni, mert a reform a tervgazdaság elvét erősítette.meg; az új irányítási rendszer, jóllehet növelte a vállalatok, az üzemek, a szövetkezetek, a kü­lönféle gazdálkodási egységlek önállóságát — elképzeléseinkhez híven — a központi tervek megvalósítását is hatékonyabbá tette; miköz­ben egyénileg és kollektíván érdekeltebbé tet- íe a dolgozókat, biztosítani tudta, hogy a nagy kollektíva, a nép, az ország érdekei is jobban érvényesüljenek. A III. ötéves terv minden fontos célkitűzé­seit elértük, jó néhány tekintetben túl is ha­ladtuk. De talán a legértékesebb eredménye a gazdasági életben végbemenő megújhodás­nak és egyben a legnagyobb biztatás a jövőre, hogy az utóbbi években, — s leginkább ép­pen ebben az esztendőben — erősödött a magyar társadalomban a szocialista elköte­lezettség és felelősségtudat hangja. Mint min­den új dolog, a reform bevezetése sem me­hetett végbe konfliktusok nélkül; de az olyan jelenségek, minit az indokolatlan, munkaerő­vándorlás, egyes vállalatok közős érdekeket sértő ügyeskedései, mások közönyös passzivi­tása, amelyet az egyéni nyerészkedő törek­vésekkel szemben itt-ott tapasztalni lehetett — nagyon hamar és nagyon határozott eluta­sításra találtak: a párt és a kormány ebben az irányban tett intézkedései olyan támoga­tásban részesülnek, amely ugyancsak bizo­nyítja a szocialista közgondolkodás növekvő erejét és egyben a dolgozó embereknek azt a készségét, hogy tettekkel, munkájukkal se­gítsék a vezetést. A negyedik ötéves terv, amelynek valóraváltásához most fogunk hoz­zá, programként hirdeti meg hazánk fel­emelését a fejlett ipari országok sorába. Ez nem kis feladat, de ha bizakodással nézhe­tünk elébe, akkor ennék oka — a tárgyi fel­tételek mellett — elsősorban ennek köszön­hető: munkásosztályunk, szövetkezeti paraszt­ságunk, értelmiségünk tudatát egyre mélyeb­ben hatják át a szocialista eszmék. Hadd emeljünk ki ennek illusztrálására csak egy példát a távozó esztendő történeté­ből; a tavaszi árvíz károsultjainak nyújtott társadalmi támogatást, amelyben mintegy ■ürítve mutatkozott meg, milyen szintre le fejlődött a mi országunk, a mi népünk. Hogy néhány hónap leforgása alatt a hajlékukat elvesztett családok ezrei újra tető alá kerül­tek, méghozzá szebb és tártósabb házakba, mint amilyenekben korábban laktak, abban megnyilatkozott rendszerünk, politiIcánk hu­manizmus éppúgy, mint gazdasági erőnk, kapacitásaink növekedése; és megnyilatko­zott a dolgozó emberek szolidaritása, áldozat- készsége. a különböző osztályok és rétegek összeforrottsága. Persze: akár huszonöt éves, aikár ötéves távlatban vizsgáljuk mit jelentett életünkben 1970, nemcsak sikerekről kell magunknak szá­mot adni: sok még a nehézség, a hiba, sok kárt okoz még a felelőtlenség, a hanyagság, a bürokrácia, a kezdeményezés hiánya, és a magát nem restellő önzés. Akik szívükön vi­selik az ország, a szocializmus sorsát, azok tudják: még sok erőfeszítésre, munkára és harcra lesz szükség, hogy tető alá hozzuk a szocializmus nagy épületét is. Erről beszélt őszintén, kertelés nélkül pártunk X. kong­resszusa, amely — összegezve az előző kong­resszus óta elvégzett munkát — kritikus elemzés alá vette a társadalmi tevékenység minden területét, és minden letbe vágó kér­désben megjelölte a teendők irányát. Nem volt még olyan pártkongresszusunk, amelyet olyan széles körű és alapos előkészítés elő­zött volna mag, a pártban és a párton kívül, hónapokon át folyt az eszmecsere; a kong­resszusi tanácskozásokon pedig valósággal az egész társadalom jelen volt, hisz’ nem volt olyan fontos mozzanata, amelyet ne közölt volna a sajtó, nem közvetített volna a tévé. Jó lelküsmerettel mondhatjuk: döntéseit is a közvélemény egesze hagyta jóvá. Az az ál­lásfoglalása, nogy a part eddigi politikáját jóváhagyta, hogy kimondta: ezt a politikát keil folytatni, mind a társadalmi, a gazdasági es a kulturális termeten félre nem érthető, egy­hangú helyeslésre talált az országban. S ugyanúgy egyértelmű támogatást kapott a kongresszusnak az a felszólítása, hogy a vég­rehajtást minden szinten és minden téren kö­vetkezetesebbé kell tenni, hogy a dolgozókat jobban be kell vonni mind munkahelyük, mind az ország problémáinak megvitatásába, és eldöntésébe, erősíteni kell a szocialista és demokratikus ellenőrzést, szilárdítani kell a munkafegyelmet. Nagyon világosan és pon­tosan határozták meg a kongresszuson a ve­zetés felelősségét, — a gazdasági életben, a munka megszervezésében, a termelés haté­konyságának biztosításában. De nem homá- lyosultak el azok a követelmények sem, ame­lyeket az előttünk álló feladatok a dolgozók­kal szemben támasztanak, egyénenként és kollektívánként is: a jogok és kötelességek el- választhatatlansága nagy nyomatékkal sze­repelt a kongresszus megnyilatkozásaiban. Ha nem is egyszerű nemzetközi viszonyok között látunk e munkához, de olyan külső feltételek közepette, amelyek számunkra biz­tatóak. Ezek sorában mindenekelőtt azt a szoros baráti kapcsolatot kell említeni, amely pártunkat, államunkat, népünket hatalmas szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista országokhoz fűzi, és amely épp a legutóbb, a december 2-i berli­ni tanácskozáson nyert újabb megerősítést. Nemcsak a harc a kapitalista rendszer ag­resszív erői ellen teszi megbonthatatlanná e kapcsolatainkat, hanem az együttműködés szüntelen fejlesztése, az önálló népgazdasága­ink közötti szocialista integráció folyamata. Elsősorban e közösség erejének köszönhető, hogy az imperializmus akciói sem a Távol-, sem a Közel-Keleten nem értek célt ebben az esztendőben sem, s hogy Európában 1970 folyamán jelentős lépések történtek az eny­hülés irányában, közelebb kerültünk az euró­pai béke és biztonság problémáinak megol­dásához. Mindezek a körülmények életbevá­góan fontosak Magyarország, a magyar nép szempontjából is; ennek tudatában is vesszük olyan komolyan nemzetközi kötelezettségein­ket, szolidaritásunkat a világ forradalmi és haladó erőivel, aktív részvételünket a béké­ért folytatott küzdelemben. A bban a meggyőződésben köszöntjük az új esztendőt, hogy folytatva és előre lépve azon az úton, amelyen eddig is halad­tunk, újabb eredményeket érünk ed. Szil­vesztert az emberek családjuk, barátaik köré­ben ünnepük; a legközvetlenebb környezet­ben kívánnak egymásnak boldogságot, sike­reket. Hadd csatlakozzunk mi is a köszön­tőkhöz, hisz’ annak a harcnak és annak a munkának, amelyről szólottunk, • nincs más célja, mint az, hogy a magyar családok, a nők és a férfiak, az ifjak és az öregek élete szebb és gazdagabb legyen. Társadalmunk minden erőfeszítésének ez a célja és más nem is le­het. Rényi Péter Mai számunkban: Mai mesék tízezrekért (4. oldal) Nem várhatunk csodákat (5, oldal) Labdarúgás 1S70. őszén (& oldal) Akiknek szívesen tapsoltunk Cl. oldali B. U. É. K 1971! (11 oldal) Georges Marchais Budapesten Georges Marchais, a Fran­cia Kommunista Párt főtitkár, helyettese az MSZMP KB meghívására baráti látogatás­ra Budapestre érkezett. Kádár János, az MSZMP KB első Iá .lkára csütörtökön fogadta Georges Marchais-t. A .két pártvezető véleménycserét folytatott a két testvérpárt kapcsolatáról, a külpolitika és a nemzetközi munkásmozga­lom kérdéseiről. A szívélyes, elvtársi légkör­ben lezajlott megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára. (MTI) Koppány György (el ve tele Köszönet a helyreállítás résztvevőinek A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatnia közli: A Minisztertanács csütörtö­köm ülést tartott. Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese beszámolt a KGST végrehajtó bizottsá­ga 50. ülésének munkájáról. A tanácskozás résztvevői elsősor­ban az integráció programjá­val kapcsolatos okmányok ki­dolgozásával foglalkoztak. A kormány a jelentést jóváha­gyólag tudomásul vette. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter tájékoztató jelentést adott az idei árvíz okozta épületkárok helyreállí­tásának és újjáépítésének helyzetéről. Közvetlenül az ár- vízvédelmi munkálatok befe­jezése után olyan határozat született, hogy mindazok, akiknek lakóházát az árvíz lerombolta, még a tél beállta előtt tető alá kerüljenek, az új épületekben pedig legalább két helyiséget lakható állapot­ban át kell adni. A július ele­jén megkezdődött építkezések a felelős állami és társa­dalmi szervek munkája és a széles körű társadalmi összefogás eredményeként a vártnál is jobb ered­ményre vezettek: Szabolcs-Szatmár megyében november 10-ig az előirányza­tot túlteljesítve 4171, decem­ber 20-ig pedig 4673 lakás ké­szült él. Csongrád, Békés és Szolnok megyében ez év vé­giéig 898 lakás épült újjá, és befejeződött 1312 lakás hely­reállítása. A kivitelezési mun­kákat 29 minisztériumi, 7 ta­nácsi vállalat, számos ktsz és kisiparos végezte. Részt vet­tek az újjáépítésben a Ma­gyar Néphadsereg, a Belügy­minisztérium és a Munkásőr­ség alakulatai, a KISZ által szervezett ifjúsági építőtábo­rok lelkes fiataljai és az érin­tett területek lakói. Az újjáépítési munkáiban elismerésre méltó eredménye­ket értek el a Szabolcs-Szat­már megyei párt-, tanácsi és társadalmi szervek, továbbá a tervező és építőipari vállala­tok, a MÁV és a közúti aiutó- közűekedés dolgozói. A Tüzép, az OTP, valamint az építőanyagipari vállalatok jelentős munkát végeztek az újjáépítés feltételeinek bizto­sításában, a néphadsereg és a belügyi szervek tagjai nagy­tömegű anyag kirakását segí­tették elő. Ugyancsak jelentős volt az a segítség, amit a Szovjetunió és több más baráti ország nyújtott a helyreállítási munkákhoz, A kormány az építésügyi és városfejlesztési miniszternek, mint helyreállítási kormány- biztosnak a zárójelentését jó­váhagyólag tudomásul vette, egyben köszönetét és elisme­rését, fejezte ki a helyreállí­tási munkák valamennyi részt­vevőjének. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter javaslata alapján a kormány hozzájá­rult, hogy Hejőcsabán új ce­mentmű épüljön. A mintegy 3,5 milliárd forintos beruhá­zást 1971-ben kezdik el, s az előreláthatólag 4 évig tartó építkezések befejeztével a ce- memtellátás legfontosabb prob­lémái megoldódnak. A művelődésügyi miniszter a magyar—szovjet karmány- közi, kulturális együttműkö­dési bizottság VII. üléséről tett! jelentésit. A Moszkvában folytatott őszinte, baráti légkörű ta­nácskozásokon a követke­ző napirendi pontok sze­repeltek: együttműködés a táraadat- lomtudományok területén az egyetemi oktatásiban; tapasz­talatcsere a nemzetközi ver­senyeken, fesztiválokon és képzőművészeti kiállításokon történő részvételről; a bizott­ság eddig hozott határozatai végrehajtásának elemzése a színház-, zene- és filmművé­szet területén, valamint az 1971—72. évi munkaterv jó­váhagyása. A kormány a je­lentést elfogadta. A Minisztertanács titkársá­gának vezetője jelentést ter­jesztett a kormány elé az or­szággyűlés decemberi üléssza­kán elhangzott képviselői ja­vaslatokról. A Minisztertanács felhívta a miniszterek figyel­mét a javaslatok megvizsgálá­siára és megfelelő intézkedé­sek megtételére, majd egyéb ügyeket tárgyalt. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents