Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-08 / 287. szám

Okos szavak Három fiú három terve A Balassi Báltot Gimnázi­um éppen hasenáLatoin kívüli igazgatói irodájában háiroim íiatalsmibenrel ülőik egy asz­talnál. Majdan János, az is­kola KlSZ-úiiíikára és Deák Ottó — iskolai végrehajtó bi­zottsági tag — a negyedik célbe jáír; Paula Béla harma­dik oés. Kérdezem: hogyan Látják saját jövőjüket, van-e ösHzihanig, realitás abban, amit a magúik, s egy, az isikoláé- ruájl jóval nagyobb közösség tervei között, Iáinak? Majdán János: — Felépítet­ték a Fém:ipari Váriadat új telephelyiét, végire létrehozták atz úittörőházat... — ... Számtalan lakást is építettek — veszi át a szót Paula Béla, s rögtön utána Deák Ottó folytatja: — ... a Lenmn-iakóteiep létrehozásé­val teljesen, új, városias rész- szél gyarapodott Balassagyar­mat, új áülalánios iskolákat építefttelk — bár a kiét közép­iskola átszervezése még jó da­rabig gpndoit fog ctkozni a vá­rosi vezetőiknek... Ismét Majdám Jánosé a szó: — Talán niagyképűnek hangzik, de már öt esztende­je, tizenhárom évesen is peda­gógus szerettem volna lenni. Az eltolt időszak alatt e te- kdmiteliben tehát nem változott a helyzet. Atni a következő öt évet illeti, két lehetőség áüi előttem. Vagy felvesznek az egri tanárképzőbe, s ak­kor oda járok jó darabig, vagy nem vesznek fel. Ez esetben megpróbálok valahol a megyéiben képesítés nélkü­li pedagógusként elhelyezked­ni, és egy-két év múlva leve­lezőn végzem el a tanárkép­zőt. Deák Ottó — már ami a leendő foglalkozásra vonatko­zó elképzeléseit illeti — ha­sonló úton jár mint osztály­társa. ö a matematikáihoz vonzódik már általános isko­lás kora óta, s a másik két fiú véleménye szerint kevés a valószínűsége annaki, hogy — iskolai, valamint a tanul­mányi versenyeken elért ered­ményei alapján — ne vegyék fel az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem mattmaitika-fizi- ka szakára. Ö azonban óva­tosabban. fogalmaz: Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Nagy Sándor (Nagybátony): „Folyóparton” című fényképé­re a zsűri 4 pontot adott — Szeretném, ha Mtvetnmé­niefc. de ha nem sikerül, ak­kor sem keserediek el, elme­gyek- műszaki rajzodóniak. És a legfiatalabb? Pauló Béla Sopronba, az Erdészeti és Faipari Technikumba sze­retett volna menni — csalá­di körülményei hozták úgy, Balatonkeneséről Balassagyar- ma'íTa került. — A terveimet azért nem adtam fel — mondja —. az érettségi után újra Sopronnal próbálkozom, csakhogy ezúttal nem a tech­nikummal, hanem az erdő- mémöki főiskolával Érdekes, hogy Majdán Já­nos és Deák Ottó osztályából, a negyedik- óéiból 31 tanuló közül 16 a nevelői pályát vá­lasztotta. H-ogy az osztály fe­lét kitevő 16 fiú választásá­ban mennyi a megalapozott­ság, s a hivatás szeratetén túl milyen mértékben hatott rá­juk társaik választása; hogy az Í8k-ola egyik rátermett ta­nul övezető je, a „közéleti” te­vékenységéhez megfelelő moz­gási területet kívánó KISZ- tí-tkér hogyan fogja magát egy eldugott kis faluban érez­ni. arra csak a következő évek hozzák meg a választ. Kitar­tásból mindenesetre jó adag szükségeltetik... Saját ötéves tervét tehát mindhárom diák alaposan ki­dolgozta. S a város; Balassa­gyarmat jövőre kezdődő újabb ötéves terve? — Véleményem szerint leg­alább százmillió forintot fog­nak lakásépítkezéseikre fordí­tani — vélekedik Deák Ottó, de a városfejlesztés anyagi le­hetőségeinek kapcsán csak úgy röpködnek a levegőben a százmilliók, tájékoztatnak a fiúk, bizonytalanok a válaszok. — Tapasztalták-e a város­ban a politikai légkör válto­zását a „saját bőrükön”? — kérdem. A válaszok sarán egyaránt szó kerül az egri diáknapo­kon elért sikerre, az irodalmi színpadi napok országos híré­re, a városiból eljáró dolgo­zók számának minimumra csökkenésére, s mindéin bi­zonnyal még újabb részered­mények merülnének fel, ha Majdán János — KlSZ-titkár- hoz illő knmciysággal — nem Összegezné, Balassagyarmaton régen jó darabig a kispolgári erők voltak túlsúlyban, de ma egyre jobban számolnak a diáksággal, a diákság haladás, ra hajlandóságával, ami érté­kes ösztönzést nyújt számuk­ra a jövőt illetően, A beszélgetésnek vége. A fiúk visszazökkennek a jelen­be; órára készülnek. Baranyai László Télapó járt Kotyházapusztán Libasorban mentünk át a hegyen. Elöl Győri László bácsi, ő mutatja az utat Kotyházapusz- tára. Győri bácsi a 72. évét tapossa. a Hámán Kató-telep Vöröskereszt szervezetének a titkára. A telepiek patronál­ják a pusztaiakat, ö tart szó­val a jó negyvenperces úton. Elmondja, hogy nyáron „fel­jebb költözik” a gyalogút is, feljebb, a hegyoldalba biz­tonságosabb a járás. A 72 éves titkár ismeri Kotyházapuszta minden ze- gét-zugát, névről szólítja a gyerekeket. Mögötte Kiss Istvánná, a budapesti Kötő Htsz Vöröske­reszt szervezetének családvé­delmi felelőse tapossa az utat. Aztán Kamarás Józsefné, a Salgótarjáni városi Vöröske­reszt titkára, majd Szvirák Károlyné, a kötő htsz egész­ségügyi felelőse következik a sorban. A hegygerinctől lefelé már gyorsan fogy a gyalogút. A szilváskerttől pedig az egész Kotyházapusztát beláthatjuk. Szelíden lejtő dombok aljá­ban meghúzódó csöpp telepü­lés Kotyházapuszta, 30 család otthona. Az iskolába igyekszünk. Télapó ünnepségre. Az aján­dékokkal telt zsákok, dobo­zok cipelésében segédkező gyerekek előre sietnek, mi előibb benézünk néhány csa­ládhoz. Péliék előtt három kife­szített kötélen frissen mosott gyerekholmik lengenek. Péliék udvarának ez már állandó díszlet, mert ahol tíz gyerek nyúzza-nyűvi a ruhát, ott ál­landó program a mosás. A felázott földű udvaron átevic- kélünk. kopogunk. A konyhában szorong az egész gyereknép. A sparherten újságpapír, rajta gőzölögve száradnak a meleg gyereksap­kák. Az asztalon nagy ha­lomba rakva a frissen mo­sott. ropogósra száradt fehér­neműk, ruhák. Péli Barr.abás- né nagylányával együtt öl­tözteti a gyerekeket. — Megyünk mind, csak még felöltözünk — nevet az asz- szomy. — Hiába, sokan va­gyunk. nálunk ez soká tart. Nagyéknál hasonló a hely­zet. Nagyné az ágyon ül. ölé­ben a legkisebb gyerek. A többiek — hat gyereket ne­velnek Nagyék — már fel­öltözve ácsorognak az any­juk körük* — Ott leszünk mi is, mond­ta a tanító néni, hogy men­jünk. Felkapaszkodunk az iskola felé vezető úton. A kerítéslé­cek mögül apróságok lesnek ki az idegenekre, mind felöl­tözve szépen. A tanterem már tele van. A szűk, kis padokban anyu­kák. apukák, nagymamák, nagyapák szoronganak, az ab­lak melletti padsorban külön az iskolás gyerekek. 33 gye­rek. iskolás, meg kisebb vár­ja itt a Télapót. Dudás Györgynének. az iskola tanítónőjének már kipirult az arca a sürgéstől-forgástól, a nagy sietségtől. Gyorsan, ki az ajándékokat az asztalra, sor­ba megcímezi mindegyiket, a többiek meg adják a keze alá a szétszortírozott csomagokat. Mikor aztán .mindegyik cso­magra felkerült az ünnepi pi­ros szalag, nagyot lélegeztek az ajándékozók, meg a szerve, zők. Ott sorakoztak az aszta­lon a budapesti Kötő Htsz, a síküveggyár és a Salgótarjáni városi Vöröskereszt szervezet ajándékai. Még nézni is öröm volt őket A tanteremben már másod­szor énekelték a gyerekek a Télapó váró-sürgető dalt: Jöjj el kedves Télapó..., amikor dö_ mindkét nembeli fiataljaink számára Híre szaladt Salgótarjánban: nagyszerű szexuális témájú előadásokat tartanak a Kohász művelődési központ KISZ- klubjában. Az egyik előadás után hangos tapsba kezdtek a fiatalok, pedig ilyen eddig még egyetlen előadás után sem fordult élői. Az előadó dr. Cséplők György bor- és nemibeteg- gyógyasz, a megyei Madzsar József kórház bőrgyógyászati osztályának főorvosa. Felke­restem, s megkérdeztem: mi­től lett ilyen híre a K1SZ- klubban elhangzott előadások­nak? — A klub kérésére válasz­tékjegyzéket állítottam össze. Két sorozat között lehetett vá­lasztani. Az egyik nemi isme­retterjesztő, a másik általá­nos témákból álló előadássoro­zat volt. Az előbbit választot­ták. Hét előadásból áll a so­rozat: a test felépítése; a ser­dülőkor nemi problémái; a nemibetegségek; a szexuális magatartás módosulása, gaie- ritémák orvosi és társadalmi vonatkozásai; az egyes élet­korok nemi kérdései; a fogam­zásgátlás, a családtervezés; és az udvarlás, jegyesség című témákból. Az első kettőről már beszéltem, a többi ezután következik. A szűkre fogott tájékoztatást hosszas, a téma lényegét bon­colgató fejtegetés követte. An­nak az orvosnak a vallomása volt ez, aki gyógyító munká­jával egyenértékűnek tartja a megelőzést, és dolgozik is ezért szüntelenül. Az egészségneve­lésről beszélt dr. Cseplák György lelkes, meggyőző sza­vakkal, fejtegetése önmagában is érv volt az egészségnevelés mellett — „Egészségnevelés?” Rosz- szul szerkesztett szó, de amíg nincs jobb, be kell érnünk ve­le. Hosszú évekig az egészség­nevelő munka jóformán csak a különféle betegségek tünetei­nek ismertetéséből állt. Ez a fajta egészségnevelés „utánasza- ladás” volt a témának. Szeren­csére ma már általánosan tért hódított a modem elv, a gyó­gyító-megelőző szemlélet. En­nek szellemében adjuk át az ismereteket hallgatóinknak, hogy az ismeretek segítségé­vel bevonjuk őket a gyógyulás meggyorsításába. Csak egy példa: a korábbi szemlélet ér­telmében elmondtuk, hogy mi­ről lehet megismerni a láb­szárfekélyt. Ma azt mondjuk el, hogy a lábszárfekélyt a römböltek az ajtón, s a hir­telen támadt nagy csendben belépett a piros kabátos, fe­hér szakállú Télapó. Mögötte hatalmas ruháskosarat ho­zott két felnőtt a kosár du­gig tele az ajándékokkal. Egyenként jöttek a gyere­kek, hogy nagy megilletődve átvegyék a csomagot. Miután mind a 33 csomag gazdára lelt, a Télapó fáradtan, bot­jára támaszkodva kitipegett a tanteremből. Most aztán lehetett végre bontogatni, nézegetni az aján­dékokat! Bizony akadtak itt gyerekek, akik életükben elő­ször szoríthattak magukhoz játékbabát, szép fodros ruhá­sat, Olyanok is. akiknek ugyancsak elkel otthon a me­leg sapka, meg az új öltöny. Sötétedett, indultunk haza. Odafelé bizony átfújt a szél a meleg kabátokon, visszafelé — bár hűvösebb volt — nem fázott senki. A szilváskerttől visszanéz­tünk. A pusztán egymás után gyúlt fény az ablakokban, most értek haza az ünnepség­ről. Péliéknél. Nagyéknál. meg a többieknél most bizto­san a sapkákat, ruhákat pró­bálgatják, a játékokat babus­gatják. Ki tudja, mi aiz oka, de ettől ott, a sötét hegyoldalban még nagyobb kedvürik kerekedett... — szendi — gumi harisnyatartó is okoz­hatja, ezzel tehát tippet adunk a megelőzéséhez. Ez persze nem kampány, hanem módszer, amit lehetőség sze­rint minél többször alkalmaz­ni kell. Mindez a nemi ismeretter­jesztésre is vonatkozik. Amit szeretnék elmondani, abban nemcsak a KISZ-klubban tar­tott két előadás, hanem a ko­rábbiak is megerősítenek. Asizexualitás egyike azoknak a témáknak, amelyekkel a figyelmet minden korosztály­nál a legteljesebb mértékben le lehet kötni. Óriási a felelős­ség: az előadón múlik, hogy milyen ismereteket kap a ki­tárulkozott értelem. Vigyázni kell, mert egy rosszul fogal­mazott mondat, egy félrema­gyarázható mozdulat szinte felmérhetetlen károkat okoz­hat. Idősebb emberek általában azért tiltakoznak a nemi is­meretterjesztés ellen, mert úgy vélik, hogy ezzel romboljuk az erkölcsöket. Holott az őszinte­ség és a laza erkölcs két kü­lönböző dolog, nincs köztük okozati összefüggés. Az őszin­teséggel az a célunk, hogy a szexuális ösztönöket tudatos cselekvéseinknek rendel­jük alá Még valami. Az őszin­teségről. Sokkal reálisabb, ha a kérdésről a két nem részére együttesen tárgyalunk. Soha nem lesz természetes téma a szexualitás, ha külön nemen­ként misztifikáljuk, ha külön a lányok, külön a fiúk köré­ben titokzatoskodunk róla. Az előadás után mindig megkérdezem: ki szeretne kér­dezni a témával kapcsolatban. Nem kérdeznek a fiatalok. Pe­dig kérdezhetnének írásban, névtelenül is, a „felfedeztetés­től” való félelem azonban még így is visszatartja őket. Ez az az eset, ahol a kérdések hiá­nya is értékelhető tény. Azt jelzi, hogy a fiatalok megdöb­bennek a kérdés természettu­dományos meztelenséggel való tárgyalásától, ez számukra Nemtiben, a Hangya szövet­kezetnél volt kereskedelmi ta­nuló, aztán 1948-ban a köz- igazgatáshoz került mint köz­ellátási nyilvántartó. Kis idő múlva osztályvezető-helyettes a megyei tanácsnál és 1956 óta a MÉK igazgatója Fekete Sándor. Munkája, tevékenysé­ge elválaszthatatlan a MÉK fejlődésétől, az ellátás színvo­nalának javításától. A mun­kaérdemrend ezüst fokozata, amelyet a közelmúltban ka­pott Fekete Sándor, elismeré­se a Lassan kétévtizedes erőt és ideget nem kímélő munká­nak, és a hozzáértésnek. Mert munkája mindig akadt annyi, hogy alig győzte. A megye lakosságának a lehető legjobb ellátása zöldséggel és gyümölccsel, nem kis felada­tot jelentett. Sokféle szervvel, gazdasággal, gyárral tartottak kapcsolatot. s ez bizony gyakran napokig tartó távol­létet jelentett a családtól. A MÉK bolthálózatának állandó fejlesztése, a zöldség- és gyü­mölcsellátás célszerű meg­szervezése, kellő mennyiségű áru előteremtése akkor is, ha rossz az idő adott munkát bőven Fekete Sándornak. Így visszaemlékezve maga is azt vallja; a kezdet volt a legnehezebb. Raktárak nélkül, régi, elavult boltokkal nagyon nehéz volt a munka. Aztán minden esztendő hozott vala­mi újat. szépen gyarapodtak. Megépült s negyvemvagonos. majd 1968-ban a kétszáz- vagonos zöldség- gyümölcstá­roló Salgótarjánban Ezekben az években létesítették a dej­egyelőre nem természetes még. Tapasztalataim szerint a fia­taloknak legfeljebb tíz száza­léka hail a témáról otthon, szüleitől, a többiek titokzatos susmogásokból értesülnek. Nem szívesen vállalkoznak ilyen előadásra a pedagógusok sem, ami részben érthető, hi­szen nagyon nehéz a monda­nivalót megfogalmazni. Az ember tette a társada­lom egy tagjának a tette. Az egyéni érdek és a társadalom érdeke ez esetben sem vá­lasztható el egymástól. A tár­sadalmi felelősség vállalása alól a nemiség terén sem le­het kibújni. Az ösztönök felet­ti tudatos uralkodás és a tár­sadalmi felelősség vállalása te­hát a lényeg, csak ezeknek a tudatosításával lehet őszintén beszélni a szexualitásról — anélkül, hogy az előadás por­nográfiává züllene. Szexuális ismeretterjesztő so­rozatomba az egészségügyi nemzeti kultúra kérdéseit is igyekszem beleszőni. Az a vé­leményem, hogy nem lehet az általános kultúra sem magas ott, ahol az egészségügyi kul­túra alacsony szinten áll. Az egészségnevelési munka tehát aláhúzza az általános egész­ségügyi munka társadalmi fon­tosságát. S a fejtegetés befejező in­formációja : — Gondoltunk már a soro­zat megismétlésére, esetleg más témakörök kidolgozására is. Ami pedig a szexuális isme. retterjesztést illeti: sok elő­adásra. sok meggyőző, őszinte szóra van még szükség, hogy eloszoljék a témát misztikus­sá varázsoló homály, s végre ezt a tabut is száműzhessük életünkből. Azt hiszem, mindenképpen megérte leiegvezni e szavakat. A Kohász KISZ-klub fiataljai­nak véleménye mindenesetre e mellett szól. tári kirendeltséget, a negyven vagon árut befogadó raktár­ral. Több korszerű boltot is nyitottak, közülük a Legkor­szerűbb a legnagyobb forgal­mú, a megyeszékhelyen nem­régen átadott zöldség- és gyű. mölcsbolt. Az új boltokban javult az áruellátás, a dfenóség is Ko­rábban a megye lakosságának ellátásához szüxseges áruk. nak talán egyharmadát tud. ták Nógrádban megtermel tet- ni. A többit úgy vásárolták össze a társmegyéktől. Ma már a forgalomban levő áruk kétharmadát helyben vásárol, ják fel. Fekete Sándor műkö­dése alatt nyerte el a MEK két alkalommal is a Kiváló Szövetkezeti Vállalat címet és dicséretet kapott az országos szervektől t6. Most a téli tárolás, a téli áruellátás megszervezése fog­lalja le a MÉK igazgatóját, emészti a munkatársak idejét. Ugyanakkor más okból is ké. szülnek a következő esztendő­re. A Gazdasági Bizottság ha­tározata értelmében napiren. den van a MÉK, a termelő- szövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek közö6 vállalattá való szervezése Nem kis fel­adat ez a MÉK vezetőinek személy szerint Fekete Sán­dornak. Am a kitüntetett igazgató azt mondja, mind­ezek mellett egy pillanatra sem feledkeznek meg a la­kosság ellátásának további ja­vításáról, a növekvő igények kielégítéséről. K. E. | NÓGRAD — 1970. december 8., kedd 5 Szendi Márta Egy kitüntetés nyomában A legfontosabb: az ellátás

Next

/
Thumbnails
Contents