Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-06 / 286. szám

„A kor életbevágó parancsa A berlini tanácshozás a szocialista sajtóban f J A lengyel sajtó szombaton vezető helyen kommentálta a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testüle­tének berlini ülését. A Zyde Warszawy „A kor életbevágó •parancsa” cimű cikkében rámutatott: „Számunkra, lengyelek szá­mára külön jelentőségű, hogy a testvéri szocialista országok nagyra értékelték a lengyel —nyugatnémet szerződést, amelyben Brandt kancellár kormánya megerősítette az Odera—Neisse-határ végleges jellegét. Ez a megállapodás nemcsak Lengyelország érde­keit tükrözi, hanem kifeje­zésre juttatja az összes euró­pai ország, elsősorban az NSZK érdekeit is”. A Zolnierz Wolnosci ki­emelte: — A berlini értekezlet a biztonság és a béke érdeké­ben teendő soron levő felada­tokra irányította az európai és világközvélemény figyel­mét. — Megdőltek a Varsói Szerződés tagállamai közötti állítólagos nézeteltérésekre vonatkozó mítoszok és spe­kulációk. A berlini tanácsko­zás menete és határozatai a fő elvi kérdésekben és a vég- rehaj'tási elvekben teljes né­zetazonosságról tanúskodnak. A szombati prágai lapok részletes kommentárokat fűz­nek a Varsói Szerződés poli­tikai tanácskozó testületének berlini üléséről kiadott köz­leményhez. Mint Miroslav Moc, a Ru­dé Hrávo főszerkesztője ve­zércikkében szembeállítja a berlini dokumentumokat a NATO brüsszeli tanácsülésé­nek következtetéseivel. Meg­állapítja. hogy a NATO had­ügyminisztereinek tanácsko­zása komor hatást keltett, mi­vel ismét a szövetség katonai súlyának növelésére helyezte a hangsúlyt. Miroslav Moc a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság­nak nyújtott értékes támo­gatásként méltatja azt a kö­rülményt, hogy a Varsói Szerződés tagállamai követe­lik a müncheni szerződés ele­ve érvénytelenné nyilvánítá­sát. Az NSZEP központi lapja, a Neues Deutschland szombati vezércikkéiben ,*A béke és biz­tonság építő programja” cím alatt míillatja a szocialista or­szágok vezetőinek berni'ni ta­nácskozásán elfogadott okmá­nyok jelentőségét. A lap megállapítja, hogy a Varsói Szerződés tagorszá­gai. Berlinben az imperializ­mus elleni harc programját tárták a világ elé. A Neues Deutschland ki­emeli, hogy az okmányban a Varsói Szerződés országai egyhangúlag szolidaritásuk­ról biztosították az NDK bé­kepolitikáját. A Szófiában megjelenő Zemedelszko Zname szombati számának vezércikke az „elv­hű és következetes politika dokumentumáénak nevezi a Varsói Szerződés szervezete vezetőinek értekezletén elfo­gadott okmányokat, a Koope- rativno Szelő pedig ezzel a vezércikkeimmel kommentál­ja Berlint: „Egyöntetűség a béke, a biztonság és az együtt­működés érdekében." A Raboü nicsesziko Dolo — a Bolgár Kommunista Párt központi lapja — „a béke és az együtt­működés határozatai” című vezércikkében egyebek kö­zött arra mutat rá, hogy „a tanácskozás munkájában a központi helyet teljes joggal az európai biztonság erősíté­sével és a békés együttműkö­dés fejlesztésével kapcsola­tos kérdések foglalták el. A mi kontinensünk békéjének mindig is világjelentősége volt.” A Scinteia szombati szá­mában a Varsói Szerződés po­litika' tanácskozó testületé­nek berlini tanácskozásáról írva megállapítja, hogy a közös határozatok az interna­cionalista egység és szolidari­tás, a béke erősítéséért, a szabadságért és függetlensé­gért, a haladásért folyó harc ügyét szolgálják. Az európai biztonság té­makörét érintve a Scinteia rá­mutat, hogy Berlinben is megerősítették, megvannak a feltételek az általános európai értekezlet mielőbbi megszer­vezéséhez. Ismeretes ugyanak­kor, hogy a nemzetközi im­perialista »körök, az NSZK re vansista és militarista erői megpróbálják fékezni a föld­rész kedvező légkörének ki­alakulási folyamatát. (MTI) Közel-Kefet Husszein nyn»ali körúton Londoni diplomáciai körök­ben úgy vélik, hogy az angol fővárosban tartózkodó Húsz- szein jordániai király, aki penteken találkozott Heath miniszterelnökkel, angol fegy­vereket kért, hogy kiegészítse csapatainak az őszi polgárhá­borúban megfogyatkozott fel­szerelését. Különösen a Cen­turion típusú tankok Iránt ér­deklődött — írja a Guardian diplomáciai tudósítója. Mind Izrael, mind Jordánia szaba­don vásárol Angliában pótal­katrészeket a Centurion pán­célosokhoz. A Guardiannak adott nyi­latkozatában Husszein egyéb­ként cáfolta azt a jelentést, amely szerint támogatja egy független palesztinai állam megteremtését a Jordán folyó nyugati partján. A Szadat el­nökkel Kairóban folytatott megbeszéléseiről azt mondot­ta, hogy teljes egyetértés volt közöttük. „Az Egyesült Álla­mokban az EAK nevében is fogok beszélni” — tette hoz­zá. Husszein ismét cáfolta azt a hírt, amely szerint izraeli vezetőkkel találkozott volna. A király Londonból Wa­shingtonba, majd Párizsiba, Bonnba, onnan pedig ismét Londonba utazik. Damaszkuszban szombaton nagyszabású tüntetést tartot­tak. ame’vnek résztvevői sík- raszálltak a tervezett négyes szövetség mellett. Hafez Asz- szad tábornok, szíriai minisz­terelnök a tömeghez intézett beszédében kijelentette, hogy a Baath-pártot tömegpárttá szervezik, rövidesen kihirde­tik a helyi közigazgatásra vo­natkozó új törvényt, és meg­alakítják a népi tanácsokat. Külpolitikai kérdésekről szólva Asszad hangoztatta, hogy a szíriai kormány min­den rendelkezésére álló esz­közzel támogatja a palesztinai forradalmat. A tábornok kije­lentette: Szíriának a többi or­szág iránti magatartását az fogja meghatározni, hogy az illető állam milyen magatar­tást tanúsít a közel-keleti kérdésben, különös tekintettel a palesztinai problémára. „Erősíteni fogjuk kapcsola­tainkat a Szovjetunióval, a szocialista országokkal — hangoztatta a miniszterelnök. Az ENSZ-közgyűlés külön­leges politikai bizottsága pén­teken 46 szavazattal 19' elle­nében, 37 tartózkodás mellett elfogadta azt az afroázsiai or­szágok által beterjesztett ha­tározati javaslatot, amely az ENSZ alapokmányának meg­felelően elismeri a paleszti­nai nép önrendelkezési jogát. A határozat leszögezi, hogy a palesztinai nép elidegenít­hetetlen jogainak tiszteletben tartása elengedhetetlen felté­tele az igazságos és tartós közel-ke’et’ béke megteremté­sének. (MTI) Se!<ou Touré Offensiv ma^ntnrtást kell tunásiíani Sekou Touré gu'neai köztár­sasági elnök pénteken a Kon­gói Népi Köztársaság Conak- ryba látogatott küldöttsége előtt kijelentette, hogy „offen­zív magatartást” kell tanúsí­tani Portugália afrikai terüle­tei ellen. Az elnök — mint arról a „Forradalom Hangja1’ rádióál­lomás Dakarban lehallgatott közleménye beszámol — sür­gette, hogy az Afrikai Egy- t ágszervezet Lagosban decem­ber 9-én összeülő miniszteri tanácsa és védelmi bizottsága megfelelő intézkedéseket hoz­zon Portugália ellen. „A legutóbbi guinea! ese­mények felnyitották minden­kinek a szemét. Akik eddig azt hitték, hogy a szabadság csak egy zászló ünnepélyes felhúzásából áll, ma már tud­ják, hogy a szabadságot ki is kell vívni. Az imperializmus elleni nyílt harcnak nemcsak védelmi taktikát kell követ­nie, hanem dinamikus támadó taktikát is” — jelentette ki a guineai elnök. (MTI) ,,Családi beszé %etes.. 99 A jugoszláviai Magyar Szó szombaton cikksorozat közlé­sét kezdte meg „Magyarország a pártkongresszus után” cím­mel. Bálint István, a cikk szerzője kifejti: „Az ország demokratizálódásának folya­matában a szocialista demok­rácia erősödésével növekszik a pártkongresszusok szerepe is Magyarországon. A belgrádi Nin, a Politika hetilapja „Nyugodt megbeszé­lésként” értékeli az MSZMP X. kongresszusát. A tekinté­lyes politikai hetilap szomba­ton megjelent legújabb szá­mában a kongresszus eredmé­nyeit Zoran Zsujovics elemzi, aki a Politika tudósítójaként kísérte figyelemmel a buda­pesti tanácskozást. A cikk hangsúlyozza „a kongresszus választ adott a legfőbb kérdé­sekre” és „megerősítette az el­fogadott politikát”. Kádár Já­nos záróbeszédében szinte a családi beszélgetés, hangne­mét ütötte meg. néhány tré­fával megtűzdelve, mindenfaj­ta ex cathedra jel’egű kinyi­latkoztatás mellőzésével”. (MTI) VILÁGHÍRA így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Berlinben és Brüsszelben RITKÁN adatik meg az újságolvasónak, hogy ennyi­re napra egyidőben tájéko­zódhassák a legfontosabb vi­lágpolitikai folyamatok kü­lönböző értékeléséről. Péntek reggel jelentek meg az új­ságokban a Berlinben meg­tartott varsói csúcsértekezlet okmányai, délután pedig nyilvánosságra hozták a NATO-tanácsülés záróközle­ményét. Valóságos szembesí­tés volt ez: hogyan foglal ál­lást, milyen magatartást ta­núsít a két szembenálló vi­lágrendszer magvát alkotó két poltikai-katonai szövetség. A berlini értekezlet hom- loktereoen — ez már a tár­gyalt kérdések sorrendjeoól, s a közzé telt dokumentumok terjedelméből is kitűnt — az efirópai helyzet elemzése állott A Varsói Szerződés or­szágai azonban mély felelős­séget éreznek a béke egye­temes ugye iránt, ezért to­vábbi határozataik érintették a legjelentősebb válságterü­leteket. Elítélték az indokí­nai térségben folytatott ame­rikai agressziót és szolidari­tásukat fejezték ki a hősie­sen harcoló vietnami, laoszi, kambodzsai néppel. Síkra- szálltak a közel-keleti konf­liktus politikai rendezésének érdekében, amelynek alapfel­tétele az izraeli csapatok ki­vonása — a Biztonsági Ta­nács-határozatának megfele­lően — minden megszállt arab területről. A Guineát ért támadás kapcsán hang­súlyozták, hogy Afrika népei a felszabadulásért, s a füg­getlenség biztosításáért ví­vott harcukban továbbra is számíthatnak a szocialista or­szágok segítségére. (Guinea kézzel foghatóan időszerű pél­dája valóban kitágul: a ber­lini tanácskozás elítélte a ha­gyományos gyarmatosítás és a neokolonializmus minden megnyilvánulását). A NATO nagyszámú mi­niszteri összejövetele ezekkel a kérdésekkel nem foglalko­zott külön okmányokban, s általában szűkszavúan nyi­latkozott róluk. Jó oka volt rá. hiszen az atlanti part­nerek egysége ezekben a kérdésekben korántsem tö­kéletes. Washington legutóbbi eszkaláció« lépését, a VDK elleni bombázások felújítását Nyugaton is élénk bírálat erte. A portugál kolonializ- mus esetében pedig valósá­gos „politikai tudathasadás” lett úrrá a NATO-n. Lissza­bon tagja ez Atlanti Szerző­désnek, atlanti fegyverekkel nyomja el gyarmatait —szö­vetségesei mégis óvakodnak a túlságosan nyílt támoga­tástól, féltik saját afrikai ér­dekeiket. A SZELES horizonton va­ló képletes körutazás után, térjünk vissza Európába. Jó húsz hónappal az emlékeze­tes budapesti felhívás után, Berlinben megállapíthatták, hogy földrészünkön mind na­gyobb mértékben tör utat az enyhülés, egészségesebbé vált a helyzet. Tényezőit mindnyá­ján ismerjük: a Szovjetunió és az NSZK szerződése, a lengyel—nyugatnémet egyez­mény parafálása, az európai biztonság érdekében megin­dított eszmecserék sorozata, őszintén szólva jólesik hal­lani. hogy a krízisek soka­sága között éppen Európában, e különösen fontos térségben javultak az állapotok. Ebben a szocialista országok helyes politikájának, az erőviszonyok átalakulásának, mindannyi­unk erőfeszítéseinek eredmé­nyét láthatjuk — ez megala­pozott derűlátással tölthet el valamennyiünket. A tennivalók nagyobbik része azonban még előttünk áll. Elegendő szinte a cím­szavakat sorolni: hátra van az NSZK szerződéseinek ra­tifikálása \ Német Demokra­tikus Köztársaság külkapcso- latainak általános nemzet­közi jogi rendezése, beleért­ve a két német állam egyen­jogú kapcsolatait s felvételü­ket az ENSZ-be annak elis­merése Bonn részéről, hogy a müncheni egyezmény eleve érvénytelen, s végül szinte összegezésképpen egy tartós európai biztonsági rendszer megteremtése. A berlini értekezlet — tel­jes, konstruktív egységben — ismét ráirányította a figyel­met ezekre a célkitűzésekre. Támogatásáról biztosította az NDK békeszerető politikáját és a csehszlovák álláspontot. A tervezett európai biztonsá­gi konferenciával kapcsola­tosan pedig rámutatott, hogy annak feltételei adottak, nincs és nem lehet ésszerű indíté­ka további halogatásának. Valóban: lényegébenn meg­egyeztek a résztvevők köré­ben, a napirendben, valószí­nűnek tűnhet a helsinki szín­hely is — miért ne kerülne megtartásra az értekezlet? A szocialista országok vélemé­nye, hogy az előkészítési sza­kasz szétfeszítette már a két­oldalú találkozók burkát Szükség lenne a sokoldalú találkozókra, magyarán: a megfelelő szinten történő, kö­zös erőfeszítésekre. Helyeslik tehát azt a finn kezdeménye­zést, hogv Helsinkiben az összes érdekelt országok nagy­NÓGRAD — 1970. december 6. vasárnap | A brüsszeli NATO-konfcrencia alkalmából Bnice nagykövet a párizsi Vietnam Vo-f-ren- cián résztvevő amerikai deleglció vezetője (közénél) megbeszélést folytatott Rogers (bal oldalt) külügyminiszterrel és Laird hadügyminiszterrel követei kezdjenek előkészítő, alapozó megbeszéléseket. A NATO elvben nem -ve­tette el, tulajdonképpen nem vethette el a biztonsági kon­ferenciára vonatkozó javasla­tokat. Következik viszont a „de” kötőszók serege, a vála­szoknak a legkülönbözőbb feltételekkel történő körül­bástyázása. Amint az NSZK közismerten a nyugat-berlini tárgyalások menetétől kíván­ja függővé tenni a ratifiká­lást, a NATO-nak is ez a ki­indulópontja. (Vannak „tar- tailékfeltételek” is, a kapcso­lódás a nukleáris fegyverke­zésről folytatott SALT-pár- beszédhez, sőt a Földközi­tenger térségében kialakult helyzethez.) Vagyis a bonyo­lult ügyekből még bonyolul­tabbakat formálnak... A nyugat-berlini eszmecse­réről egyébként a varsói csúcs okmánya is említést tesz: ki­fejezi reményét, hogy sike­rül kölcsönösen elfogadható egyezményt kötni. Csakhogy ezt sorozatos zavarórepülések akadályozzák: a keresztény- demokrata képviselők tüntető nyugat-berlini tanácskozása, az NSZK vezetőinek látoga­tásai, a kölcsönösen elfogad­ható egyezmény magába fog­lalja egv kompromisszum le­hetőségeit, ám egy sarkalatos kérdésben nem lehet helye alkunak. Nyugat-Berlin nem volt és soha nem is lesz ré­sze az NSZK-nak, Nyugait- Németországnak le kell mon­dania ezzel kapcsolatos ter­veiről. A BEVEZETŐBEN említett „szembesítés” folytatódik. Nem is olyan sokára: ma, vasárnap érkezik Brandt Varsóba. Holnap hivatalosan ,s tárgyal a lengyel vezetők­kel. akik éppen, hogy vissza­érkeztek Berlinből... Sztrájk Angliában o Egyre fokozódik a feszült­ség a keddi országos sztrájk előtt, amely előreláthatólag a legnagyobb politikai sztrájk lesz Angliában 1926 óta. Bár sem a munkáspárt, sem a hi­vatalos szakszervezeti köz­pont (a TUC) nem támogatja a munkabeszüntetést, máris biztosra vehető, hogy a köz­lekedési dolgozók, a nyomdá­szok és számos más szakma dolgozói tömegesen távol ma­radnak munkahelyüktől. Lon­donban, Glasgowban, Brixton- ban és sok más városban a sztrájkoló dolgozók felvonulá­sokkal és nagygyűlésekkel ké­szülnek tüntetni a konzerva­tív kormány új szlrájkellenes törvényjavaslata ellen, amely százezer fontig (körülbelül hétmillió forint) terjedő pénz­bírsággal kívánja sújtani a „nem hivatalos” sztrájkok vezetőit. (A csütörtökön közzé tett tervezetet a kor­mány tavasszal szándékozik elfogadtatni az alsóházzal.) Robert Carr foglalkoztatott­ság.. és termelékenységügyi miniszter Nagy-Britannia Kommunista Pártját és a Morning Start vádolta meg a sztrájkmozgalom szervezésé­vel. A lap szombati számában a Morning Star főszerkesztő­je így válaszolt Carr vádjá­ra: „Ez a legnagyobb bók. amit a lap évek óta kapott. Büszkék vagyunk arra a sze­lepre. amelyet a keddi akció előkészítésében betölthettünk. Nem a sztrájkok, vagy a ma­gasabb munkabérek okozták az ország gazdasági problé­máit. A kormány pazarol több milliárd fontot fegyve­rekre. miközben megnyirbál- ia a szociális szolgáltatásokat. A kormány felelős azért, hogy 600 ezer ember van munka nélkül, s ezáltal tizenötször annyi munkanap megy ve­szendőbe. mint amennyi a sztrájkok miatt vész el ” (MTI) i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents