Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-30 / 304. szám

Bizalmat szavaztak szakszervezetüknek A MÁTRAI Brctó- és Fafel­dolgozó Gazdaság nagyfoáito- nyi erdészete rendkívül nehéz helyzetben van. Körülötte az ipari üzemek sokasága, me­lyek valósággal elszívják előle a munkaerőt. Sok munkást ál­vont az erdészet egyéb mun­katerületeiről a nemrégen lé­tesült „manipulációs” üzem is^ a mátraimi ndszenti deszka­üzem. A dolgozók keresik a kedvezőbb munkakörülménye­ket, ezért igen nagy a mun­kaerő-vándorlás. Jellemzésére csupán egy-két adat: az elmúlt évben belé­pett 92 új dolgozó, kitépett 69. Ez évben belépett 70 fő, kilépett 51. Állandó, égetően kínos probléma az erdészetnél á munkaerőhiány. Érthető, az ipari üzemekkel szentben hát­rányban van: a bérezés ala­csonyabb, ezenkívül nincse­nek meg azok a szociális jut­tatások, amelyek az iparban vannak. Nem csoda, ha sokan megpróbálják az erdészet dol­gozói közül is az ipari mun­kát, bár gyakori eset, hogy utána visszatérnek régi mun­kájukra az erdőbe. Az erdőgazdaság, az erdé­szet felettes szerve komoly követelményeket állít az er~ désziet és dolgozói élé. Na­gyobb munkafegyelmet. a munkaidő teljes kitöltését ké­ri. Azt, hogy az adminisztratív és a fizikai dolgozók egyaránt teljesítsék kiszabott feladatu­kat. Ezért az erdészet élére olyan vezetők kellenek, akik a gazda szemével nézik a munkát, a közvagyont. Lengyel Pál erdészeuvezetö ilyen ember. Az ő munkaterü­lete az, ahol összecsapnak az alulról és felülről jövő kívá­nalmak. Sok milliós értékek­kel dolgoznak, ezért a felelős­ség' is óriási. Ezen a nehéz és felelősségteljes poszton segíti a szakszerveaet. DE A SZAKSZERVEZET titkára, Ágoston Dénes műsza­ki vezető sincs éppen könnyű helyzetiben. Ezer a dolga, gondja. Bebizonyosodott ez a közelmúltban megtartott veze­tőségiválasztó taggyűlésen is. Hozzá mennek munka- és szábadsáigügyeikbein, s még számtalan más problémával, a nyári kirándulásoktól a ka­rácsonyfa elosztásig. A veze­tőségválasztó gyűlésen számot adott a titkár a tagságnak az elmúlt két év szakszervezeti munkájáról, az eredményeik­ről és a problémákról. Hang­súlyozta, hogy a szakszerve­zetnek úgy kell képviselnie a dolgozókat, hogy ezzel egy­idejűleg az egész társadalmat képviselje. Munkájában min­denkor a dolgozók véleményé­re támaszkodjon. Beszélt a naumkaiversienyrőil, s kiemelte a szocialista brigá­dok szerepét. Az erdészetnek jelenleg öt szocialista brigád­ja van, negyven fővel. Ezek a legjobb dolgozók, arany- és ezüstkoszorús kitüntetésekkel is rendelkeznek. Megígérte: erőfeszítéseket tesznek a kö­rülmények javítására, hogy a munkaerővándorlás megszűn­jön. A szabadiban dolgozók­nak, ahol csak lehet, melege­dőket létesítenek, s ellátják őket vőditallal. Lehetővé te­szik azt is, hogy naponta egyszer méleg ékeihez jussa­nak. A gyűlés alkalmat adott a dolgozóiknak véleményük nyiL vánítására, s ők éltek is ezzel. Nem kellett senkit biztatni a hozzászólásra. egymás után emelkedtek magasba a kezek. Bátran, nyílton bíráltak, fel­tárták a hibákat. Erdészek, fa­kitermelő munkások, erdőmű­velők, gépkocsivezetők és fo­glatosok egyaránt a munka­végzés eredményesebbé téte­lét akarják, ezért vitáztak. Tudják, hogy személyes érde­keik csak ezáltal érvényesül­nek. A vita megmutatta, mennyire összefügg itt min­den munkafolyamait, milyen szükség van az egész kollektí­va jó együttműködésére. BESZÉLT Lengyel Pál er­dészetvezető is. Elmondta — többek között —, hogy a naigybátonyá erdészet az első három között van, az erdő- gazdaság nagyszámú erdésze­téből. A munkabérek átlaga magasabb, mint tavaly volt, 8,40-es az átlagórabér, de ha még jobb munkát végeznek, nem marad el az eredmény sem. Az élénk, vártában gazdag tanácskozás egyhangúlag bi­zalmat szavazott a vezetőség­nek. G. E. Több mint száz kereskedelmi partner A Szovjetunió jelenleg 106 országgal tart fenn kereske­delmi kapcsolatokat. Külke­reskedelmi forgalma az utol­só négy esztendőben évente több mint 8 százalékkal emel­kedett és 1969-ben a növeke­dés értéke 1,8 milliárd rubel volt, — közölte Nyikolaj Pa- tolicsev külkereskedelmi mi­niszter. A Szovjetunió külkereske­delmi forgalmának kéthar­madát a szocialista országok­kal bonyolítja le — ez 1969- ben elérte a 12,9 milliárdot az 1964. évi 10,1 milliárd ru­bellel szemben. Bővülnek a szovjet kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatok a kapita­lista országokkal is. Az áru­csereforgalom érteké 1969-ben 8,9 milliárd rubel, míg 1965. ben 4,5 milliárd volt. Jelentő­sen fokozódott a forgalom Ázsia. Afrika és Latm-Ame- i-ika fejlődő országaival is. Értéke 1969-ben több mint 2,5 milliárd rubelt tett ki, vagyis az 1965. évi szintet 800 millió rubellel múlta felül. Növekedett a szovjet gap- és berendezés-export, közte a komplett üzemfelszerelés szállítás azokba az országok­ba, ahol szovjet segítséggel épülnék ipari objektumok. Az exportban tekintélyes helyet foglalnak el a fémek, az érc. a koncentrátornak és a fűtő­anyagok. A Szovjetunió kor­szerű vegyipari, petrolkémiái, gépkocsi, — textil. — papír, — és cellulóz —. élelmiszer- ipar; stb, berendezéseket vá­sárol külföldről, sok vasúti kocsit, hajót, elektrotechnikai és más felszerelést is rendelt, 1969-ben 3,5 milliárd rubelért, az ötéves terv első 4 eszten­deje alatt összesen 11,5 milli­árdért. A Szovjetunió az utóbbi időben egyre több külföldi li- eencet vásárol egyes iparvál­lalatok és iparágak műszaki színvonalának emelésére és maga is ad el licenceket olyan fejlett kapitalista országok­nak, mint Anglia, Japán. Dá­nia. (APN) 4 tókoriban kezdtem én el ' * rendszersen és tágra nyuott szemmel járni a fa­lut, amikor éppen csak elkez­dődött a paraszti élet átformá­lódása, a szövetkezetek szerve­zése. Nehéz napok, hónapok voltak azok. még így vissza­pillantva is. A beszélgetéselv mélyén, Ecsegen. Mihályger- gén, Cereden és Érsekvadker- ten egyaránt ott Lappangott a nyugtalanság. A léckerítésas kis udvarokba éppúgy behú­zódott, mint a tágas portákra. Voltak parasztgazdák, akik a pincék mélyére, szél járta pad­lásokra rejtőztek, futottak elő­le három-négy falun át. A kezük nehezen mozdult írásra, mert a fejekben csak homá­lyosan mutatta magát a jövő. Értettek, hogyne értették volna a parasztemberek riadt zavarát a bányától, az üveg­gyáraktól, az acél- és tűzhely­gyári üzemekből érkezett mun­kások. Jól látták: a kis tulaj­donok határát vigyázó gazda­szemek még nem értek fel a közös birtokig. A rohanó tem­póval haladó ipar és a szeké­ren döcögő mezőgazdaság, a városi lakosság zavartalan élelmiszerellátása, a munká­sok, parasztok erősödő szö­vetsége — mindez nagyon tá­voltól érkező és nem is egé­szen tisztán értett szó maradt akkor. A falujáró kommunis­ták. munkások jó érzékkel is­merték fel a valót. A szerzés­hez szokott parasztember mindenek előtt azt nézi, őt Szorosra fűzött magát miiképpen érinti a vál­tozás. Érveik józanok marad­tok, s nyugtatok: traktort, mű­trágyát, biztos fizetést, jára­dékkal érkező nyugodt öreg­kort jelent egyebek között a parasztembernek a szocialista nagyüzem. Most már egészen bizonyo­sak lehetünk abban, hogy si­keresen végződött a beszélgetés majd harmincezer nógrádi gazdával. Még kerek tíz esz­tendő sem futott el mellettünk, máris zavarba ejt a szövetke­zet, a falu gyarapodása, a parasztemberek és -asszonyok változása. A természet nem volt. bőkezű a nógrádi embe­rekkel, ám a közös munka, a közös akarat egymilliárd fo­rint értéket alkotott már két esztendővel ezelőtt A sovány, agyagos földekre szórt műtrá­gyát csak százezer tonnákban lehet mérni, és a közös gaz­daságok határában másfél ezer traktor szánt, szórja a magot. Mert a munkásosztály nem hagyta cserben szövetségesét, a parasztságot Nemcsak az utat mutatta meg. amely a szocializmus felépítéséhez ve­zet. Kezét nyújtja, segít végig, hogy a paraszti testvérosztály biztosan, lépteit egyre gyor­sítva haladjon ezen az úton. A párt IX. kongresszusa után szinte szemmel látható volt a közös gazdaságok erő­södése, gyarapodása, s jól mér­hető a parasztember életszín­vonalának változása. Az ál­lam segítsége csalt a nógrádi szövetkezetnek 120 milliót je­lentett egy-egy esztendőben. Azt, hogy egyre kevesebb gond tűzdelte szorgos hétköznapjai­kat. A hévízi termelőszövetke­zeti üdülőben pihenő paraszt­ember ma már éppoly termé­szetes, mint a nyugdíjas tsz- tag. A jót gyorsan megszokta, helyénvalónak találja a falu. Tisztán hallja, érzi a X. kong­resszuson elhangzott megálla­pítást, hogy a parasztság jö­vedelmi viszonyai elérték azt a szintet, ahol a munkásosz­tály tart. Őszintén elismeri az erőfeszítéseket, amelyeket a város tett a faluért, s ígéri: ennek a jövőben hasznát lát­ják a munkások is. Hiszen a város és a falu útja közös. A szocializmus építése, szükség­képpen a szövetkezetek erősí­tése egyaránt érdeke a mun­kásnak, parasztnak. A közös út azonban nem je­lenti az érdekek rezzenés nél­küli egységét. A munkások és parasztok sajátos érdekkü­lönbségei új és új ellentmon­dásokat borzolnak. Nem olyan régen, volt, hogy ne enrűékez­Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Reiter László (Balassagyarmat): „Start” című fényképére a zsűri 5 pontot adott 7 adaton óvatossáegat A bányászok testi épségéért Legutóbb a Kerületi Bánya- műszaki Felügyelőség az ille­tékes szervék és a vállalat vezető dolgozóinak bevonásá­val háromnapos bányabizton­sági, úgynevezett komplex el­lenőrzést tartott Szonospata- kon. A szakértők öt csoport­ban vizsgálták a hiztonsági és baleseti helyzetet, a javítás érdekében tett megelőző in­tézkedések alkalmazását. Sesorostpatokon az idén sza­porodott a balesetek gyakori­sága, és súlyosságuk is ked­vezőtlenebbül alakult az előző évinél. A balesetek miatt ki­eső műszakszám is nagyobb. Bár kevesebb lett az elmúlt évihez vdsaonjyitva a kőzetocn- lásbói adódó sérülési, de még így is a balesetek 18 száza­lékát okozta. Háromszorosára szaporodtak viszont a szállí- í snál előforduló balesetek. I gyancsak nőtt az elcsúszás­ból valamihez hozzáütődés miatt bekövetkezett sérülések s ima. A biztonság fokozása erdő­kében a baleseti oktatás ja­vítását. a főtabélelés szigorí­tását, a homlokbiztosítás ha­tékonyabbá tétedét írta elő a hatásáig. A bánya szellőztetésével kaipcsolaifbam és a technológiai előírásokban sem talált az el­lenőrzés a kisebb hibáiktól el­tekintve mulasztást. A leg­több olyan volt, amelynek megszüntetésére azonnal in­tézkedni lehetett:, bírságot, fe­lelősségire vonást nem kellett alkalmazni. A megteendő in­tézkedésekre határidőt szabtak és felelősöket jelölteik ki. A műszaki, technikai felté­telek tehát sokat javultok, és éppen ezért önkéntelenül is adódik a kérdés: mi az oka, hogy a baleseti mutatók ked­vezőtlenebbek a korábbinál ? Igaiz és ez itt is bebizonyo­sodott, hogy a balesetek meg­előzésének, elkerülésének nemcsak technikai, úgyneve­zett objektív feltételei vannak, hanem emberi, szubjektív fel­tételei is. Az utóbbival van nagyobb baj. Sokszor a fi­gyelmetlenség. asz előírások pillanatnyi semmibe vétele, a vdrtiuskodás a baj, a sérülés előidézője. A bányamunka köztudottan nagy figyelmet, örökös óva­tosságot igényei. Szigorú tör­vényes előírások, technológiai utasítások vannak, amelyéket minden körülmények között be kell tartaná. A jó techni­kai feltételek csakis így ér­vényesülhetnek. A kettő együttes hatása jelent csak teljes biztonságot a bányászok számára. Ez az, amiről soha, egy pillanatra sem szabad megfeledkezni, mert máskép­pen könnyen baj lehet. A bal­esetek számának növekedése, súlyossága éppen erre figyel­meztet Szotmspatokan, de má­sutt is. Bodó Nők a gépjavító vállalatnál szálak nénk világosán, a IX., a „pa­rasztkongresszus” állásfoglalá­sa, nem talált egyértelmű he­lyeslésre valamennyi munkás­nál itt, a nógrádi üzemekben sem. Az az üveggyári mun­kás, aki annakidején belépés­re buzdította Karancsságon a gaizdákat, most meghökkent a paraszti jövedelem, az élet­színvonal szokatlanul merész­ívű emelkedésén. Sehogyan sem értette, miért jó az a munkásnak, ha a parasztgazda házat épít, fia motorkerékpá­ron, autón jár, s esténként a televíziót nézi a család. Hi­szen ő, aki a tarjáni piacról él, még éppoly drágán vásá­rolja a húst, a zöldséget, gyü­mölcsöt. mint eddig. Ám elmondják ,,panaszai­kat” a mostoha természeti vi­szonyokkal, a szeszélyes idő­járással birkózó szövetkezeti gazdák is. Aki a X. pártkong­resszust megelőző időkben gyakori vendég volt a szö­vetkezetekben, fülében zsong még a taggyűlések és pártérte­kezletek eleven vitája, azok­nak nem tűnnek ismeretlen­nek ezek a gondok. A szövet­kezeti vezetők, a szakemberek az ipari és a mezőgazdasági gok meg azért türelmetlenked­tek, hogy a szociális juttatások köre csak lassan szélesedik, a falusi emberek nem élvezik, minit az ipari üzemek munká­sai. A munkásállam erőfeszíté­seit avégből, hogy elbírja a vállára nehezedő terheket, ma még nem méltányolja egyfor­mán minden szövetkezeti tag. Az őszinte szavakat, hogy most még csak ennyit tud nyújtani biztosan a parasztságnak, nos, ezt sem hallja még tisztán va­lamennyi tsz-tag. A széles mederben folyó *"*■ vita elhallatszott egé­szen a pártkongresszusig. S a párt, mint ahogyan eddig tet­te, reálisan mérlegelt, bölcsen határozott. Az ellentmondáso­kat a munka oldja meg. A sok, nehéz csatában győztesen hadakozó munkásosztály és az elmúlt esztendőkben szemlé­letben és öntudatban gyarapo­dó szövetkezeti parasztság összehangolt, felelősségteljes munkája. Az egyedül elkép­zelhető közös cél, a szocializ­musért folyó nagy társadalmi tevékenység varázsolja majd minden dolgozó ember elé a bőség asztalát. S ez köti min- • dig szorosabbra — a pillanat­nyi gondok ellenére is — az egymásra utaltság, az össze­tartozás, a szövetség szálait. Vincze Istvánná A pásztói Mezogazdasagi uép- javító Vállalat központi telepén és gyáregységeiben közel 700 munkavállaló dolgozik. A mun­kások harminc százaléka nő. A vállalat tevékenysége sokrétű. A közelmúltban végzett felméré­sek szerint még újabb -711 em­bert tudnak alkalmazni, közöttük mintegy hetven női munkaerőt. A vállalatnál nagy gondot for­dítanak arra, hogy a nők mun­kájához minden feltételt bizto­sítsanak. Nemrégiben megala­kult a vállalat nőbizottsága. En­nek tették feladatává, hogy gon­doskodjék a lányok, asszonyok zavartalan munkájához szükséges feltételek megoldásáról. Az egyik legégetőbb tennivaló a nők szak­mai képzettségének emelése, szakmai oktatásuk megszervezése. A dolgozó nők 98 százaléka ugyanis még nem rendelkezik szakmai képesítéssel. Nagy a jelentősége ennek, me« összefügg a keresettel. A meg­felelő képzettséggel btró asszo­nyok magasabb fizetési kategó­riába sorolhatók. Egyébként meg­vizsgálták a nők átlagkereseté­nek alakulását Is és összehason­lították a férfiakéval. A teljesít­ménybérben dolgozó férfi átlag- keresete 1950 forint. A női dolgo­zók átlagkeresete 1650 forint. A segédmunkásként foglalkoztatott férfiak átlagkeresete 1650, az azo­nos besorolásban foglalkoztatott nőké pedig 1350 forint. A nőbizottság úgy határozott, hogy a női dolgozók szociális el­látottságát tovább kell javítani. Jövő esztendőre női fürdőt, öltö­zőt építenek. A vállalat telepein rendszeres az orvosi ellátás, a pásztói központi telepen üzemi boltot nyitottak, az asszonyok itt megvásárolhatják a családjuknak szükséges élelmiszereket. termékek árait hasonlíthatták legtöbbször. A szövetkezeti to- I NÓGRAD — 1970. december 30., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents