Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-25 / 302. szám

Az a pénz! iázt WCszem allergiás vagyok. Vecsés, spinét, aXkonypír, fő- közösség, szájtáti, hangár, tep­kötö, hajcihő, monguz és tat- ke... hogy csok néhányat vitorla. említsek. A lexikon szerint az aller­gia: embernél vagy állatnál bizonyos (lélegzéssel, táplálko­zással, oltással stb.) a szer­vezetbe került anyagokkal szemben megnyilvánuló foko­zott alkati érzékenység. Tapasztalataim szerint azon­ban fülön keresztül, hallás út­ján is lehet valaki allergiás. Mert, ha én azt hallom, hogy „pénz”, azonnal alkatilag ér­zékeny leszek. Van, aki a szé­nától náthát kap, én a „pénz" szóra ideges, türelmetlen, ve­szekedős leszek, az arcomon megfagy a mosoly és az aj­kamon elhervad a nóta. Tessék mondani súlyos ez? Már annyiszor kértem a fe­leségemet, hivatkozva fokozot­tabb alkati érzékenységemre, ne ejtse ki előttem azt a szót, hogy „pénz" — ha nem akar­ja, hogg ideges, türelmetlen és veszekedős legyek. Juszt is mondja. Nincs tekintettel rám. Ha angolul mondják ki előt­tem, hogy „pénz”: „money” vagy németül: „geld” akkor aránylag még nyugodt vagyok, csak a bal szemem kezd el hunyorogni. Teljesen nyugodt vagyok vi­szont, ha ezeket a szavakat hallom: szagosbükköny, hód, tutaj, kemence, hárfa, szelen­ce, kútágas, gorilla, hokkedli, jegenye, nyenyere, túró, cséve. Ha viszont azt hatlom, hogy „pénz", recsegni kezd valami a fejemben, itt jobb oldalt, fenn, balra, lenn. a torkom kiszárad, a gyomromon nyo­mást érzek és a füleim majd kiugranak a helyükből. Tessék mondani, súlyos ezt őszintén mondom: boldogan élek a feleségemmel, s ha ve­szekszünk is néha-néha, min­dig csak a „pénz” miatt. Emiatt a vacak, négybetűs szó miatt. Hát nem borzasztó? A „szagosbükköny” miatt még sohasem veszekedtünk a feleségemmel. A „tatvitorla” miatt még sohasem csapdosta az ajtókat. A „hárfa” miatt még sohasem akart visszamen­ni a mamájához. „Vecsés” miatt se. Ha azt mondom neki: nincs hódom — arcizma se rándult. Ha azt mondtam: nem adok jegenyét! — nevetett. Ha azt mondtam: kellene egy kis csé. ve nekem — az ölébe ülte­tett és megsimogatta a fejem. Hát kérdem én: miért kett mindig a „pénz”-ről beszélni, amikor annyi szép szó van a magyar nyelvben: bazsarózsa, harmatcsepp, vegyszer, napra­forgó, diik, ügyvédi munka­ÜNNEPI FEJTÖRŐ Karácsonyi hangulat VÍZSZINTES: L Római mám: 49S. 3. Idézet Kamyej Osukovszkij szovjet költő „Üj karácsony” című verséből. 14. Az érettségi vizsgák egyik faj­tatja. 15. Tornaeszközök. 16. Két hangjegy. 17. A „Bohém­élet” egyik nőalakja. 18. Nagy ás széles levelű gyomnövény. 18. Végtelenül ámít! 21. El­merengő, elgondolkozó. 22. S. T. J. 23. Ismert filmrendezőnk (Károly). 25. Római 51. 26. Növény (fordítva). 27. A he­gyes tárgy, eszköz teszt. 28. A Szovjetunió egyik városába való. 30. Kosztolányi megfil­mesített regénye. 32. Az Ama- zonastól délre élő karib-indiá- nok, 33. Olajbogyó. 34. Görög betű. 36. Z. E. 37. Fiatal kecs­ke bőréből készült finom fel­ső bőr. 40. Melltű. 42. Kizáró­lag az 6 részére (két szó). 44. Tarkít. 45. Gondol, vél. 46. Zúgás kezdete! 47. Névélő. 48. Mikszáth Miklósa. 49. O. H. T. 50. Napszak. 52. Én adok, te adsz... 53. Magyar dalok mű­soros előadása. 55. Férfinév. 57. Kiejtett betű. 58. Gyakori iirancia nőj név. 59. Olajos fo­lyadék, kozmetikai és gyógy­szerek készülnek belőle. FÜGGŐLEGES: 1. A víz­szintes l. számú sor folytatá­sa. 2. Katona József is ez volt. 3. LilbaJbeszéd. 4. Y. S M. 5. Egyszikű pázsibfélék családjá­ba tartozó növénynemzetség 6. Bizakodik benne. 7. Két ró­mai szám: 1061 és 6. 8. Né­met tojás. 9. Alkony tájt. 10. .. .-vérig. 11. Ipari növény (fordítva). 12. A Tisza bal ol­dali mellékfolyója Romániá­ban. 13. A Naprendszer nyol­cadik bolygója. 18. A közterü­letek használatáért fizetett díj. 20. A halak petéje. 24 Becsü­letes, kifogástalan (magatar­tás). 27. Szombathely ókori elődje. 29. Képző, -ve, párja. 31. Sporteszköz. 35. A -fák év­gyűrűihez hasonló mintázattal ellátott 36 Tisztított enyv. 37. Tejholtok két fontos áru­cikke. 38. V N. 39 Tanult, okosabbá vált 40. B. Z. 41 Az ón egyedüli érce. 43. Egyik helyre sem. 44. Számadást vé­gez. 47. Hatalom is van ilyen (névelővel). 50. Község Heves megyében. 51. Nikkel és kal­cium vegyjele. 54. Aradi sportegylet (fordítva). 56 L. E. F. 59. Gallium vegyjele. 60. Visszaér! Beküldendő: a vízszintes 3. és a függőleges 1. számú so­rok megfejtése. Beküldési határidő: decem_ bér 30. » Múlt heti fejtöirőnk helyes megfejtése: Biztos, hogy ha a darab megbukik is. ötven egy­más utáni estén bukik meg. Könyvj uitailmait nyertek: Könnyei József Salgótarján, Marké László Pásztó, Bodzás Zoltán Nagybátomy. A könyveket postán küld­jük! Mi már otthon nem beszé­lünk a pénzről — Mi újság, édes? — kér­deztem minap, midőn haza­jöttem. — Semmi, drágám — mond­ta a feleségem. — Holnap be kell fizetnünk a telefont... — Fizesd be. édes — mond­ial» én. — Jó pofa vagy! — mond­ta a feleségem. — Miből? Nincs egy árva harmatcsep- pem se!... — Na, ne viccelj, édes — mondtam én. — Tegnap még volt bazsarózsád! — Tegnap! Hol van az már, drágám! — mondta a felesé­gem. — Ma rengeteg lepkét kellett kiadnom. Néha magam se értem, de úgy repül a lep­ke, hogy az fantasztikus! — Szóval már egy harmat- csepped sincs?.' — kiáltottam. — Gyönyörű, mondhatom! Te két kézzel szórod a bazsaró­zsát! — fin? — sikoltotta a fele­ségem. — Ezt te mered mon­dani nekem? Te, aki... Nem bírtam tovább. A fe­jemhez kaptam és azt ordí­tottam: — Azt hiszed, lopom én a bazsarózsát? Ügy látszik a lepkére, a harmatcseppre, a bazsarózsára is érzékeny vagyok. Mikes György . 2 3 4 5 6 6 9 10 n 12 13 X­U < 15 ti Ü 17 18 19 20 * 21 ■ 22 23 ■ 25 26 B 28 29 30 31 32 33 m 34 1 35 m “ m 11 38 39 40 41 _ 42 43 44 43 ■ 46 47 B i 49 ■ ■ 53 54 ■ “ * _ ■ ” 58 H “ 60 ■> összes áiwevéS- helyeinUen BOvm határidőre VÁLLALJUK: — mosás (függöny, szőnyeg, fehérnemű stb.), — vegytisztítás (női-, férfi-, gyermekruhásat), — festés (felső ruha és egyéb textília.) szolgáltatások végzését. Nógrád m.-l Patyolat Véllalat Salgótarján Ül MUNKAH A MÜLT hó közepén hos­zájárulással beléptem a HÚ6- kkxffoló Gyárba. Kérgesi fő­osztályvezető karon ragadott, és pár szó kíséretében át­nyújtott egy simára nyalt fri- aurájú, klottköpenyee férfi­nek: — Bemutatom önnek az új kollégáját. Ismertesse meg a belső rendünkkel, legyen se­gítségére a munkájában — mondta Kérgesi, és barátsá­gos biccentés után eltűnt — Ez lesz az íróasztala — mutatott kart!ream egy dió­barna alkalmatosságra. — Az első fiókban találja az anyag- kiutalási listákat. Közvetlen alatta disznósajt van és hóna­posretek. Még az elődje hagy­ta ott. Ebbe a főkönyvbe kell beiktatni három másolattal a havi feketekávé-fogyasztást Szereti a feketekávét? — Nagyon — bólintottam. — Akkor majd remekül megértik egymást Jolánka kolléganővel, ö a legjobb ká­véfőző a szobában. — Ha egy munkás bejön anyagkiutatásért, akkor mi a teendő? — kérdeztem kíván­csian. — Mélyen az illető szemébe néz, és átküldi Gortvai kol­légához, Gortvainak majd később mutatom be. Vele szoktunk délelőtt barkochbáz- ni a könyvelésben. Tud bar- koehbázni? — AZ ELŐZŐ munkahe­lyemen mással foglalkoz­tunk... — Majd beletanul — intett jóakar at dán. — Szokott tele­fonálni? — Olykor. — Ha telefonálni akar, ak­kor lemegy a földszintre, a bérelszámoló melett van egy kitömött rénszarvas, ott balra kanyarodik, és egyenesen ki­jut az utcára. A szomszédos esapreszóban kitűnő telefon- készülék található és friss tú­rós. Az ebédidő déli tizenket­tőtől fél egyig tart. Ha visz- fizafelé a padlásfeljárón jön, akkor háromnegyed egy is lesz, míg visszatér a szobáiba, — Mégis, mi lesz a mun­kám? — érdeklődtem. — Az első időben figyelni kell, nem jön-e valaki a fo­lyosón. Ha közelednek akkor kettőt köhög. így nem érhet bennünket meglepetés. — Egy ilyen nagy üzemben mégis akadhat néha valami sürgős elintézni való — je­gyeztem meg tisztelettel.-— Ha sürgős elintézni va­lója van, a folyosón jobbra a harmadik ajtó. Egyébként a mosdóba délelőtt tizenegy órakor gyönyörűen besüt a naip. Ha kinéz az ablakon, a budai hegyek lankáit látja, — suttogta ábrándosán és meg­kérdezte: — Szereti a termé­szetet? — Szeretem. — REMÉLEM, jól fogja érezni magát nálunk. Tudja, egész rendes hely ez az üzem, csak egy baj van — jegyezte meg kissé keserűen. — Mi a baj? — kérdeztem. — Az ember agyon gürcöli magát, és akkor elsején a po­fáiba vágnak ezerötszáz fo­rintot! Galambos Szilveszter 12 NÓGRÁD - 1970. december 25., péntek | . Vöröskor János: A fekete macska visszatér KÉMREGEHY — Érti az ablak mögötti vetkőzést, a hazug esokokat. a hitegetést? — Igen. — Elismeri tehát a bűnösségét? — Igen. Kertész ezredes kiszólt az előszobájába: — Kísérjék el őket! Amíg a kémnőt és az őrmestert elvezették, Beke oda­súgta barátjának: — Irány a „tapéta”! Kertész ezredes hangját hallották. — Jöjjetek ide, tekintsük át a helyzetet. Meghúzott egy zsinórt, s a hosszú brokátfüggöny szétnyílt a térkép előtt — Nézzük, mi volt a sorrend. Budapest Szolnok, Bakonyfürt, a gimnázium, Násfa, a gyakorlat színhelyére vezető országút Vadgaiamb-menedékház. Jól kitervelt ak­ció. Tömeggyilkosság, amelyben a hadsereg a tettes, és egy tizenötéves fiatalokból álló lányosztály az áldozat A várható hatás, kétségtelenül a nép ég a fegyveres erők kapcsolatának rombolása. Hangulatkeltés. Nem utolsó sorban jó sztori a nyugati lapok számára, amelyek nyil­ván szívhez szóló képes riportokban számoltak volna be a gyászoló családok végtelen fájdalmáról. Kertész ezredes a beosztottjaira nézett — Persze, azért ne feledjük, hogy két-három ember ilyen széles körű akciót nem képes lebonyolítani... Beke őrnagy és Ébert százados figyelmesen hallgatott. — A nő elfogását tekintsük csupán első lépésnek. Ta­valy júniusban ő itt Budapesten felkeresett valakit. Egy férfi Szolnokra utazott Medgyesékhez. Az odakint be­szervezett disszidált vasutast és a nőt Herend mellé szál­lították. Később ellátták őket a szükséges felszereléssel. Megcsináltatták a két különleges él« lövedéket és elszál­lították Bakonyíürtre. — Ez még homályos pont. Csalogány tanárnő beszélt arról, hogy amikor az osztályt szállító MÁVAUT-busz de- fektet kapott, éppen arra jött egy nyugatnémet turista- csoport. Ők tovább Is akarták vinni a gyerekeket, sőt, egyik ik ugyancsak erőszakoskodott, mintha tudta volna, hogy azoknak fél kilencre meg „kell" érkezniük a Vadga- lamb-menedélfcháziba. Feltehető, hogy ez a férfi hozta — 64 — magával a lőszert, és adta át valahol a vasutasnak. Más­részt miért tartózkodtak éppen az esemény időpontjában a színhelyen? Mint a turisták általában, ók is hoztak magukkal egy csomó fényképezőgépet meg filmfelvevőt. Talán a becsapódás következményeit akarták nyomban megörökíteni ? Kertész ezredes egyetértőén bólogatott. — Azt hiszem, igazad van. De a turistáknak már bot­tal üthetjük a nyomát. A vasutastól sem kérdezhetjük meg, hol és kitől vette át a lőszereket. A megrendelők azonban még itt-tartózkodnak valahol. Talán tudják is már, hogy ügynökeik lebuktak. ^ A térkép zászlócskáira mutatott. — A nyomozás végeztével a fekete zászlók majd le­kerülnek innen, de azért egyéb színűek maradnak még jócskán. Mályvák, sárgák, hupikékek. Meg azok, amelyeket talán több színnel kellene jelölni. A központok. A több cso­portot irányító főnökségek. Mit gondoltok, közelebb ju­tottunk most valamelyikhez? — Nagyon bízom benne — jelentette ki határozottan Beke őrnagy. — A bakonyiürti állomáson sok értékes holmit találtunk. Embereink a rádió adó-vevöt már teg­nap munkába állították. Talán sikerült néhány üzenetet váltaniok. A rejtjeiző osztály megkapta a vasutas eldu­gott feljegyzéseit. A laboratóriumban folynak a vegy- elemzések. A negatív filmtekercsekből is kiderülhet va­lami. Ébert megtoldotta a felsorolást. — No, és itt a macska. Mármint a kék szemű, ő nyilván többet tud majd mondani, mint az a félszemű fekete cica. Az ezredes megdörzsölte a homlokát. — No, ebből ennyi elég. A feladatunk tehát világos. A birtokunkba jutott anyagok és a további vallomások alapján igyekszünk a központot felderíteni. Nem szabad időt vesztegetnünk. Azt hiszem — fordult Bekéhez — néhány napig még vámod kell a szabadságod folytatá­sával .,. — Értettem, ezredes elvtárs! A hivatalos hangot mosoly kísérte. Keményen kezet ráztak. — Itt ebédeltek? — Előbb a kocsimat szeretném rendbehozatni. Ki­csit megviselte a gyorshajtás... Beke késő délután állt meg a tükörfényes Wartburg­gal a lakása előtt. Mielőtt kiszállt belőle, a visszapillantó tükörbe nézett. A meredek budai utca egyik villájából csinos diáklány lépett ki. — Vajon mikor jutok el Körmendre? Végtére is nem lehet hónapokig halogatni a látogatást! — gondolta ma­gában. Még egy pár másodpercig kényelmesen üldögélt, aztán kiszállt, óvatosan becsapva maga mögött az ajtót. (VÉGE) — 65 — t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents