Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-18 / 296. szám

'S Színházi esték A keserű igazság komédiája Szakonyi komédiáját, az Adáshibát ez áv tavaszán a budapesti Víg­színház kamaraszínháza, a Pesti Színiház mutatta be. A mű színre hozása nézők­ben és szakemberekben egy­aránt nagy visszhangot keltett. Károly kétrészes dolkodurek,. szexuális azomjak kötiik te .idegszálainkat, egy ízeg halvaoscxnára várás — és mi közünk ahhoz, hogy az összekuporgatott családi fész­ken túl vérgőzös a világ. Em- berfi, ez a jámbor hippi- Knisztosz úr hiólba ismétli Bizonysága, hagy a premiertől meg a biblikus, csodáiétól eket; eltelt időszakban az Adáshi- teszi járóvá a bénát, váltaz- bát immár hét vidéki táiisu- tatja borrá a vizet, „hajt vég- tat is műsorára tűzte. re” adáshibát, majd csúfé n­A kétrészes komédiáról ed- dáros írói fintor leleménye­dig ^ már mádén, lényegeset kéret javítja meg az épp kri- megírtek. Azt is, hogy mind- mdiközív etítés közben elromlott eddig ez Szakonyi legjelentő- készüléket, a Bódog családot sebb színpadi műve, mert je- ez sem zökkents ki ,iz egye­temünk sajátosan igaz tükrét denkénti önlkörébe zártságból, tartja a néző eflé, amelybeh sajátos monamáireiáiból. Még döbbenve ismerhet önmagra, a család legifjabb — és jó környezetére, arra a világgal, ideig legegészségesebbnek tű - társadalommal, sőt legköz- nő tagja — Imrus is a maga vetlenebb környezetével való elkülönült, materialista-ádea- közömbössógre. amelyben él. lista kettősségében jár-kéi és Legpregnánsabban maga az cselekszik. De végül is ő az fró jellemzi a színpadom, lát- egyetlen döntő lépésre kész, tatait történés belső lényegét: hogy kiábrándultán kitörjön „Bódogék egész este a tele- az élet szabadabb és tisztább víziót nézik, s eközben tesz- levegőjére Bódogék akvárium- nek-veszmök, . társalognak — viliágából, amelyben vala­ha ugyan társalgásnak lehet mennyien algák és mcszatók nevezni azt a módot, ahogyan egymást félreértik. Pontosab­ban, ahogy egymást nem ér­tik. Még pontosabban: ahogy semmit nem értenek — néz­zék bár az adást, vagy lás­sanak akár csodát is. Történ­jék körülöttük bármi, ők csak hajtogatják a maguk mono- mániáit, értetlenek és érzéket­lenek.” Szakonyi a történetet nem komédiának szánta, hanem a Bódog család életébe sűrített, nagyon is kesernyés valóság­feltárásnak, a karikírozás leg­kisebb szándéka nélkül. En­nek az idillikusán induló, csa­ládi ünnepi estnek a kereszt­metszete azonban éppen eb­ben a „természethű” megkö­zelítésben iáit vérbő komé­diáivá, váltak alakjai egyen­ként is komikussá, vagy inkább tragikomikussá. Ha nevetünk magatartásukon, cselekvéseiken, tulajdonkép­pen önmagunkon nevetünk, ebben a különösen kavargó világban. amelyben óLünk, amelyben az eget ostromoljuk, ugyanakkor nevetségesen apró földi dolgokkal bíbelődünk. Háborúk ég járványok kava­rognak köröttünk, de ezek­ről egy-egy tévé jelentésen túl alig veszünk tudomást; a* író különös fintoraként még a metafizikus csodákról sem. Autókban, villatelkekben gon­módjára élnek. Minden mulatságos belső humor, jellemkomikum elle­nére Szakonyi komédiájában az a döbbenetes nézői felis­merés: nagyobbára valóban így élünk. A történés akár tulajdon otthonunkban ját­szódhatnék. egy az egyhez arányában. S az írót — aki vallomása szerint ezektől ma­ga sem mentes — „minden, megméretésben magam is részt veszek, s ami másokban hiba. az \ afiószínűleg bernien is az” — mondja —, bizonyá­ra a rádöbbentés szándéka vezette. S azt még a jövőt érintő optimizmussal: „A drá­ma túlzás, felnagyítás. De a jó szándékú szülő is, miindőn okítja engedetlen gyermekét, sotétebb színekkel festi a vé­szes következményű jövőt, s minden bizonnyal a, készteti erre a riasztásra. így hát lényegében igaza van, minden rossz bekövetkezhet, ha elnézi a hibát. Korántsem akarom azt mondani, hogy a betokosöidás, a közöny, a hi ábavaló beszéd, az eszmék el- síikkadása a legáltalánosabb — „meg is ette volna akkor már a fene az életet. De nem arra keli-e a figyelmeztetés, ami burjánzásra kész?” A szolnoki SzigLigeü Szín­ház Bor József rendezésében Szakonyi komédiái álban ki tű nő produkciót nyújtott. A sze­reposztás színvonalasságát Bó. doig szerepében a vendégmű­vész Verebes Károly fémjelezte. — bár kissé fiatalnak tűnt a feladatra. Hegedűs Ágnes Bó- dognéja már azzal is külön­legességnek hatott, hogy a művésznőt talán első ízben hallhattuk könnyedebb és de­rűsebb hangvételű szerepben, s ezen az oktávon is előnyö­sen ismerhettük meg. Tetszett Bodnár Erika ízlésesen fe­gyelmezett, benső ízzású ero­tikája. Kifogástalan jellemzé­seket adtak szerepeikben Bó­kái Mária és Huszár László, korunk ifjúságának csapongó, szélsőséges, de rokonszenves lelkesedése szőtte át a maga ezer gubancával, görcsével és kétkedéseivel Len.cz György Imrusának útkeresését —, s jelek szerinti magára találá­sát. Ifi. Újlaki László művé­szi sokoldalúságát Emfoerfd- Krisztoez különös funkciót be­töltő figurájában dicsérhetjük és remek karakterformálásban élveztük Papp Zoltán Szűcs urát is. Az Adáshiba salgótarjáni bemutatója vegyes nézőtéri érzelmeket és hatásokat vál­tott ki. Ezt is a mű értéktu- lajdonságaihoz akarom írni. (barna) Comenius-emlékülés A Ho Si Minh Tanárképző Főiskola és a Magyar Pedagó­giai Társaság Heves—Nógrád megyei tagozata Johannes Amos Comenius halálának 300. évfordulója alkalmából együt­tes emlékülést rendez ma, az egri tanárképző főiskolán. Megnyitót mond Szűcs László főiskolai főigazgató, a Ma­gyar Pedagógiai Társaság he­lyi tagozatának elnöke. Co­menius szellemi örölcsirje címmel ünnepi megemléke­zést tart dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára. Befejezésül dr. Ba­kos József tanszékvezető fő­iskolai tanár tart vetítéssel kísért előadást. „GYILKOS" VERSENY m i KOSSUTH itAUIO; 8.20: Ked­velt régi melódiák. — 9.00: Hol történt? — 9.10: Zenekari muzsi­ka. — 10.05: Ürkori történet. — 10.40: Édes anyanyelvűnk. — 10.45: Fúvószene. — 10.59: Lottó. — 11.00: Tanulmányúton az NDK­ban. — 11.10: Lamberto Gardelii operafelvételeiből. — 12.00: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei kök­től. — 13.15: Mezei Gogó József népi zenekara játszik. — 13.45: Dal a hét lakat, bét kulcsáról. Észt költők versel. — 14.00: Szom­-ezédolás. — 14.25: Életűtam. — 15.10: Kóruspódium. A MEDICOR Művek Magyar—Szovjet Barátság férfikara énekek — 15.19: Paga­nini. 15.30: Ahol az emberi hang született... — 16.00: A világgaz­daság hírei. — 15.05: Így éltünk... — 15.58: Hallgatóink figyelmébe! — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Kapcsoljuk a 32-es stúdiót. A kórusirodalom remekeiből. — — 17.55: Mikrofórum. — 10.10: Az Ifjúsági Rádiósztnpad bemutató­ja. sajtársak. — 13.50: Gulyás László: széki muzsika. — 13.5*1 Hallgatóink figyelmébe! — 30.001 Ünnep és hétköznap Nápolyban. — 20.40: Láttuk, hallottuk. ., — 21.00: Házimuzsika. Kb.: 22.15: Sporthírek. — 22.20: A fegyver­szünet negyedik hónapjában. — 22.30: Beszélgessünk zenéről! — 22.50: Meditáció. — 23.00: Égy éj Velencében. — 0.10—0.25: Éji zene. PETŐFI RADIO: 8.05: A Wind­sor! víg nők. — 8.50: Időszerű nemzetközi kérdések, (ism.) — 5.00—10.00: Ezeregy délelőtt. .. — — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.45: Batta György, Dénes György, Zs. Nagy Lajos és Tóth Elemér versei. — 12.00: Mexlkői dalok. — 12.20; A Tátrai-vonósné­gyes Haydn-vonósnégyeseket ját­szik. — 13.03: Mozart: B-dúr di­vertimento. — 14.00—18.00: Min­denki kedvére, kettőtől hatig... — 18.10: A berlini szimfonikusok Beethoven-bangversenye. — 19.37: Amerika... Amerika... — 19.52: Jó estét, gyerekek: — 30.25: ÜJ könyvek. — 20.25: Vadásztanya. — 21.21: Népdalcsokor. — 22.00: Yokohama kék fényei. — *2.30: Sáros! Katalin és Vámosi János énekel, Paul Mauriat zenekara játszik. — 23.15: A XX. század zenéjéből. — 24.00—0.10: Hírek, időjárás. TELEVÍZIÓ: 8.2S—12.20: Iskola­tévé. — 14.00—16.25: iskolatévé. — 17.03: Műsorismertetés. — 17.05: Hírek. — 17.10: Tizen Túliak Tár­sasága. — 18.00: A szocialista me­zőgazdaság hatása a falusi élet­viszonyok alakulására. — 18.30: Riportmúsor a Parlamentből. — 19.15: Esti mese. — 19.25: Szü­net. — i9.90: Tv-híradó. — 20.00: Halló! Itt (elsőtök! — 21.00: Mindannyiótok lelkiismerete meg­nyugodhat. .. — 22.25: Tv-hlradú — 2. kiadás. BESZTERCEBÁNYA: 9.20: « tizedik lépés. (Szovjet film.) ­16.35: Dickens-elbeszelések. Tv­sorozat, 3. Pickwick úr problé­mája. — 18.55: Csehszlovákia — Szovjetunió visszavágó jégkorong- mérkőzés. — 30.15 és á3.30: Tv- híradó. — 20.40: Korok. (Szóra­koztató műsor.) — 21.30: Az UNICEF gálakoncertje. Voröskőy János: A fekete macska visszatér &ÉMREGÉIXV Kopogtak majd Czukor lépett be. A ..matarzseni”, akit szintén az irodába hívattak, szo­rongó képpel jelentkezett. A kérdés azonban, amit az őr­nagy feltett neki, merőben ártatlan volt. — Maga a szállítósaázad hálökörleténék szobapa­rancsnoka ? — Jelentem, igen! — Tud három embernek helyet baatosúiarm? — Hogyan? Semmi helyűink nincs... Beke Ébertre nézett. — Tessék! Mondtam, hogy nem tudok mit kezdeni a MÁV-tisztekkel. Ez egy képtelen ötlet. Laktanyában aludni! — Miután Bákonyfürtöm végképp reines szállás... — Hát induljanak a reggeli gyorssal! Egyáltalán, mi­féle ügyről vian szó? — Ügy tudom, fegyelmi ügy. — Az állomásiénak edlen? Ébert bólintott. — Tavaly szerenoséttenBétget okozott — Itt. — Nem, még Szolnokon történt. Az ottani MÁV-fő­nökségről is küldtek valakit. — Na, mindegy — rázta a fejét Beke. — Majd leg­feljebb virnasztanak. Czukorhoz fordult és elbocsátotta. — A lány — mondta Ébert — ma reggel óta fekszik. A járógépet csak reggelre javítják meg. Paál alapos mun­kát végzett... Kíváncsi vagyait, mit szól, amikor a posta nem fogja tudni behozni neki Bakonyfürtöt!... Az apját mindenképp értesítenie' kedd. Hacsak... Hacsak nem té­vedtünk valahol. — Az utat mindenesetre ellenőrizzük. Nyilván meg­kísérti, hagy autóstoppal... — Meglesz! — bólintott Ébert, Az akciót gondosan eltervezték, de a végrehajtása nem ment simán. A símauto, amely Békét, és Paálit, a két „magas ran­gú MÁV-tisztet” vitte, még messze járt Bakomyfürttől, — 46 — amikor túl az áldomáson, a vasúti sorompónál, az éjsza­ka edső drámája lejátszódott. A rendőrség csak a polgári kacsákat ellenőrizte: a honvédség teherautója kijuthatott a városból. Ébert; aká a vasúti őrházat biztosította, az utolsó percben kapta a telefonértesítést hogy Czukor elmenekült. Menetlevelet hamisított, autót szerzett, és szökésben, van. A' .jnotorasend'’ vad iramban száguldott a vasúti át­járó felé: elszánta magát, hogy semmiféle felszólításra nem áld meg. Holdfény volt, s kocsija ikioltott reflekto­rokkal, sötéten rohant az országúton. Ébert tüzet nyithatott volna rá, s a kipukkadt gumik megállítják az ámokfutót. De a százados a sorompó le­engedése mellett döntött. Czukor látta, hogy útját elvág­ták. tudta, hogy ebben az órában nem jön vontait, és a sorompót az ő szökése miatt engedik le. A motor felbőgött, a száguldó teherautó szinte meg­ugrott, ahogy a sofőrje rátaposott a gázpedálra Czukor előtt még egyszer felvillant az elérhetetlen dicsőség, a világbajnoki babérkoszorú, az ünneplő tömeg, aztán bor­zalmas reccsenés hallatszott, a sorompónak vágódó teher­autó az útmemfei fának repült és felbuikfencezett. Czukor utasa, a „fekete macska” az utolsó másod­percben az árakba ugrott, s ha vérző, lehúzott lábakkal is, de sebesen eltűnt a sötétségben. A kocsi roncsai között csak a sofőr holtteste maradt, a gyomrába fúródott kormánnyal, betört homlokkal, amelyből ömlött a vér. A két MÁV-tisíZt, aiki a hajnál® sötétségben kiszállt a sínautóból, életében először viselt vasutas egyenruháit, de rangjelzésük elég magas volt. Az állomásfőnök lát­szólag őszinte megdöbbenéssel fogadta őket: — Vizsgálat? — kérdezte csodálkozva. — Csak látogatás... Kezet fogtak, bemutatkoztak. — Medgyes Gyula — mondta a bakonyfünti állomás parancsnoka. — Szabó — tisztelgett Béke. — Csáky — dörmögte Paál. Az állomásfőnök megilletődött' és készséges volt. — Behívhatom az elvtársakat? — Köszönjük — bólintott Beke. n— A lakásom elég rendes.. Az őrnagy látta, hogy a villanyfényes peronra érve, a házigazda élesen az arcukba pillant. De kíváncsisága, a látogatás váratlansága folytán, végül is érthető volt Leülitek az áülomásfönök barokk stílusú ebédlőjében. — Pesten — mondta barátságosan Beke — elég sok szó esik önről. Ügyét úgy tartják számon, mint az utóbbi évek egyik legnagyobb személyi tragédiáját — Már belenyugodtam... — Mindenesetre, beszélni akartunk önnel, amikor — 47 — erre járunk. Legalább érdeklődni, hogyan viseli el ezt a helyet. — Fogjuk rá — mondta fásult, de megbékélt arccal a házigazda. Alacsony, szikár kis ember volt, s karján most is fekete szalagot viselt: a gyászév még nem telt le. — A gyerek, természetesen hiányzik. — Egy kislánya van? A férfi, mintha a téma fájdalmat okozna neki, nem válaszolt. Felállt és az italos szekrényhez lépett. Páiliin- kásüveget meg pohárkákat vett elő. — Egy stampedlivel... Paál, zsebében a benzedines üveggel, ártatlan képpel nézte a tükrös szekrényt. Szép, masszív darab — gon­dolta. — Tartós, mint egy tölgyfakoponsó... Beikében még lappangott; valami kétely. A falaikról családi fényképek néztek rá, s valamennyin felismerhet­te Katit. Egyiken általános iskolás diáktársai között, a másodikon édesapjával, aki most pálinkát töltött nekik, a harmadikon egy asszonnyal, aki az anyja lehetett. Mindez tökéletesen hitelessé tette a környezetét, s az Őrnagy úgy érezte, helyesen jártak el, amikor vártak a letartóztatással. Nem kockáztatták, hogy Medgyest — a valódi Medgyest —, aki épp elég megrázkódtatáson esett át, 6 idegileg összetört, feleslegesen megrémítsék. Az óvatosság, amit Ébert veszélyesnek, a tapintat és a tör­vényesség túlhajtásának tartóét, esetleg tényleg indokolt volt. De hirtelen átvillant rajta valami, s rádöbbent, hogy alighanem hibát követtek el Ha Medgyeséket valóban meggyilkolták, s a házigaz­da szerepet játszik, akkor ez a szerep tökéletesen kidol­gozott, figyelme minden részletre kiterjed — minden­re, ami Szolnokkal kapcsolatos Egy fénykép épp az otta­ni munkatársai között ábrázolja. Azonban már késő volt! A forgalmi irodából hallat­szó csengés a hajnali személy érkezését jelezte, s a főnök elnézést kérve felállt, hogy a peronra siessen. Beke sokatmondóan a főhadnagyra pillantott, ő is felállt, és a sínekre néző ablakhoz "lépett. Odakint sötét volt még, a peront azonban megvilágí­tották a villanykörték. Az egyetlen leszálló, egy idősebb parasztember, nagy batyut cipelve, lassan közeledett a homályból. Paál. biztonságban érezve magát a tükrös szekrény­hez guggolt, s az ajtórésnél rácseppentette a híres, eok- eok bűncselekménynél bevált vegyszert. A fán pezsegni kezdett beleivódott vér. A „paraszt” — a szóin ölei MKV-főnökség alkalma­zottja, aki közelről Ismerte Medgyest —• e pillanatban ment ed az állomásfőnök mellett. Hosszan egymásra néz­tek. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents