Nógrád. 1970. december (26. évfolyam. 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

11Mindszenti Szóból ért az ember A forrásvíz bugyogásának tisztaságával újjászületett egy mozgalom, amelynek kezdetét hagyománytiszteletünkben ke­reshetjük. Eltűnt a tartózko­dás azok iránt, akik megte­remtették e roppant gazdag­ság varázsát, mert igényelték a bánat után a vigasságot, s mindenekelőtt az őszintesé­get. * A téli esték fázós, kabatösz- ' szehúzogató hidege sem tud­ta megállítani azt a vándor­lást, amely hetenként kétszer benépesítette a mindszenti ut­cákat: asszonyok és férfiak, idősebbek és fiatalabbak vit­ték el jókedvüket, játékszere- tetüket a kultúrházba, hogy meglepjék ajándékkal nézői­ket. Tizenhat próba és mögöt­te seregnyi álmatlan éjszaka csak a hátteret mutatja, s azt a lelkesedést, ahogy Kis Csitá- ri Mátyásné vezetésével újjá­született a Fonóházas, a Böjti játékok és a lakodalmas, — Hívtak, hát jöttem — hallatszott sokszor a miértre a válasz. A cinkosság húzta ide az embereket, hogy felidézzék régi esték nyelveléseit, dalait és szokásait, hogy megosszák tél idéző erejüket a zsúfolásig telt nézőtérrel, ahol ötszáz em­ber szorongott és tapsolt ne­vető kedvvel, s mintegy vá­laszként megjegyzések röp­ködtek az ötévestől a hatvan­évesig a színpad felé. Egyszó­val megértették és újraélték azt a játékot, amely ma már csak a színpadon létezik — hála a megmentők és a ten- niakarók lelkesedésének. Megkapó volt az a finom­ság, ahogy a táncok közben a férfiak vezették az asszonyo­kat. Ezt nem lehet tanulni, de még ellesni sem, ebbe születni kell, mert különben hazug lesz minden elképzelés, hiába ra­gyog mindenkin eredeti népi hímzés. S a jókedv is partta­lan, ha üres térben mozog és gazdája pusztán az öncélú já­ték. Orosz Mihályné, a meny­asszony mondta, hogy köz­vetlenség nélkül nincs őszin­teség, nem csúszik ki az ember szájából az a kedveske­dő megszólítás, hogy szeretett Jánosom, vagy kitől kérek csókot: csak a Zsuzsikámtól. Kis Csitári Mátyásné — Csomós Sándor, a művelődési ház igazgatójának biztatására — házról házra járkált, ’ be­szélt az emberekkel, s ő ma­ga is iparkodott, hogy a ki­nyílt rózsa és a felröppent páva után összeírja, s megva­lósítsa azt a hatalmas hagyo­mányanyagot, amely az igazi játék meghatottságával aján­dékozta meg az előadót és a szemlélődött ö harminc évvel ezelőtt járt hat elemit, de em­lékező kézzel rendezte cso­korba a mozaikokat, s bár egy-két magyamóta is becsú­szott, ez csak azt erősíti, hogy foglalkozni kell a csoporttal: ki kell bányászni a játékból azt a néhány salakdarabot, amely elhomályosítja a még nagyobb csillogást. Mert az előadásban nemcsak Időseb­bek vettek részt, hanem a fia­talok is. Molnár Laci KISZ- titkár, Kun Tibor, Molnár Sán­dor, Csomós Pista véget nem éitő lelkesedéssel beszélt a folytatásról, hogy most már ők következnek a példaadás után. Kis Csitári Mátyásné, Bakos Pál, Varga András, Hajas Kis lAszló, Sipos István, Kun Im­révé nem tanult retorikát, de a költészet nyelvén beszélt. Bebizonyították, hogy hamvas és szép a menyasszony, dél­ceg a vőlegény, s a hatvan­éves ember is húszéves erővel lép fel, ha saját magát kell bemutatnia, s a népről kell beszélnie. Együtt lélegzett színpad és nézőtér. S a játék komolysá­gával és örömével mindenki­nek az eszébe vésték mindazt, ami megmaradt régmúltról: a summáslányok rejtett és ki­mondott évelődéseit, a vágya­kat, amelyek csillagmagasság- bam szólaltak meg, s körül­ölelték a mindszenti estét. * Aki ezt a kenyeret egyszer megkóstolja, szájába veszi da­rabkáját, s a nyelve hegyén próbálgatja ízét, mint a friss borét, az soha el nem felejti borsát, sóját. A kenyeret itt a taps jelentette, s a jó ízt az a sok mosoly, amely öröm­mel és vígsággal hintette be nemcsak az előadás, hanem a próbák estéit is, s végül min­denkinek meghozta a népmű­vészet nyelvén azt a boldogsá­got, amelyre már számítottak. Molnár Zsolt Híres dohánytermesztők él­nek Érsekvadkerten. A közös gazdaság megalakulása óta pari cellák helyett, nagy kiterjedésű tábláikon termesztik a dohányt a modem gépek segítségével. A termesztéssel foglalkozó százhetvenkét asszony csak így győzi a 140—150 hold pa- lán-tálásét, művelését A do­hány termesztése a mezőgaz­daságban az egyik legnehe­zebb munka, A növényre ta­vasztól a tél végéig naponta kemény munkát fordítanak. Ha kedvező az időjárás, meg­éri a ráfordított fáradságot Érsekvadkerten a tsz erre az esztendőre négymillió 760 ezer forint bevételt tervezett do­hányból. Ezért a pénzért ér­demes dolgozni. Az elmúlt esztendő tapasztalatai bizo­nyítják, ha jó a termés, kifi­zetődik a munka. A múlt ét­ben 11 forint órabért fizet­tek, napi 10—12 órát dolgoz­tak. Az órabérhez még meg­kapták a 30 százalék nyere­ségrészesedést. Mindezeket tudva, keresl­tük fej. Érsekvadkerten a do­hánytermesztő asszonyokat. Az új major korszerű dohánysi- mítójában dolgoznak. Osztá­lyozzák a termést é« szállít­ják az átvevőhöz. A sírni tó­ban vidámak szoktak lenni, szokatlan volt, hogy most ko­mor a hangulat Nagy József, a dohányosibrigád egyik ve­zetője megmagyarázta: — Ez az esztendő a dohá­nyosoknak nagyon kedvezőtlen volt... Aki csak egy kicsit is fog­lalkozik a mezőgazdasággal, nem kételkedik a brigád veze­tő szavaiban, A gok csapadék, a gyakori \ iharok ledöntet­ték a dohányt. Az asszonyok­nak szálanként kellett vissza­állítani. ha azt akarták, hogy levelet törjenek róla. Azután jött a jégverés. Szitává verte a növényt majd a leveleket megülte a peronoszpóra. Hol­danként 16 mázsát terveztek, de jó, ha elérik a 11 mázsát. Ez a simítás befejezésekor de­rül majd ki. A dohánynál nem a mennyiség a minden. A minőség biztosítja a jöve­delmet. Elsőrendű minőségű dohányt az érsekvadkertiek az idén nem tudnak adni. Érthető fr.it kedvetlenségük. Kiszámítot­ták. hogy a múlt évi 11 fo­rintot meghaladó órabér he­lyett az idén 6 forint óra­bért keresnek, annak ellené­re, hogy többszörös munkát fordítottak a dohány termesz­tésére. A brigádvezetővel való be­szélgetésünket az asszonyok közül sokan végighallgatták. Elkeseredetten közbeszóltak: — Megyünk a tsz-ből... — Másutt te kapunk mun­kát és jobban fizetnek! — A vezetőség nem törő­dik velünk! A hangulat nem a legjobb az asszonyok között. Molnár IgnAc, a tsz-veze tőség tagja, a dohányosbrigád másik ve­zetője mondta: — Az asszonyok körében megromlott a munkamorál... Ne vitassuk most, milyen ember az a tsz-tag, a gazda­ság birtokosa, aki olyan állás­pontot képvisel, hogy a mos­tani időjárás okozta nehézsé­gekből semmit sem \ állal és a jóban marad csak termelő­szövetkezeti tag. Helyesebb, ha ezit helyben, egymás kö­zött, az érsekvadkertiek be­szélik meg. Ha a tsz vezető­sége ennek a lehetőségét nem teremtette meg, akkor mulasz. tást követett eL Az évzáró közgyűlésig még pótolhatják. Igaz, Halaj Ignác, a növény­termesztési brigádvezető na­gyon indulatosan kijelentette, hogy az asszonyokkal erről több esetben is beszéltek. Ha ez így van, akkor érdemes lenne elgondolkodni, hogy a do­log lényegéről szóltak-e? Az asszonyok megértették-e mi­ről van szó? Nem az törté­nik-« Érsekvadkerten, hogy vannak, akik a rossz hangu­lat keltésével maguknak akar­nak tőkét kovácsolni? Ezeket rendre kell tanítani! A tsz központi irodáján ér­deklődünk tovább. Kiderült, az asszonyok igazat szóltak. A dohányosok jövedelme az idén ki*oV>b l«Kz mint az el­múlt esztendőben volt. Erről viszont semki sem tehet A keletkezett kárt a tagságnak közösen kell vállalni. A me­zőgazdaságban ez így volt év­századokon keresztül, így is lesz, ki tudná meddig. Az vi­szont nem igaz, hogy a veze­tőséget ez nem foglalkoztat­ja. Keresik, kutatják, hogyan pótolják a kiesést. Aztán az asszonyok is eltúlozzák a bajt. Jakubecz Jánosáé dohányos munkalapját nézegettük. Szep­tember 30-ig 9212 forintot ke­resett. A számítás szerint ez nem 6 forintos órabért, ha­nem 7,30 forintot jelent. Az év végéig ez az összeg még tovább emelkedik. Megkapja a 30 százalék nyereségrésze­sedést is. Ez vonatkozik min­den munkáját rendesen elvég­ző dohányosra. Ezek tények, tehát oktalan dolog a rossz hangulatkeltés. Ha a dohányosoknál valami­vel alacsonyabb lesz a bevé­tel minit az elmúlt esztendő­ben volt, a kiesést az állat- tenyésztés vagy valamelyik más üzemág még pótolja. Nagy károsodás tehát nem érheti a tagságot. Ha mégis szerényebb a jövedelem, azt nem emberek okozták, hanem az időjárás. Ezt a gondot a tsz-tagnak becsületből is meg kell osztania a vezetőséggel. A tanulságot mindeneset!« le kell szűrni, a tsz vezető­inek. a pártalapszervezetnek Érsekvadkerten most a legfon­tosabb helyre a tagság sorai között végzett politikai mun­kát kell helyezni. Bobál Gyula Tapsolt és derült a közön­ség. Az előadás befejeztével nem ért véget a játék, be­szédtéma lett, és lesz, akár a nemrégiben megtartott szü­lét. Együtt örült a sikernek Jióesztag és bányász, kereske­delmi tanuló és MÉK-alkal- mazott, nyugdíjas és lakatos. A helybéliek saját magukat köszöntötték, s nem mintha nem kellene nekik egy-egy drámai előadás, azt fogadták el igazul, ami róluk beszélt, hogy útitáskába pakolt em­lékként átadják a fiataloknak mindazt, ami régmúlt idők­ben velük történt. Fénylett a 62 éves Bakos Pál szeme a meghatottságtól, s oly magabiztossággal mozgott a színpadon, mintha valódi la­kodalomban lenne. Vagy be­széljünk a 61 éves Kun An- tainéról, Örzsi nénémről, aki­nek felszaladt a vére, amikor egy fiatalasszony azt mondta neki az utcán: — csak nem abba a oécóba megy?! De so­rolhatjuk a többieket, Usák Lőrincnét, aki csapatvezető a lueszben, s esténként eljárt a „kultúrba”, pedig vállaiban érezte a munka húzását, s mégis: az őszinte vígság többet ért minden fáradtságnál. Volt, aäd saját menyasszonyi ágyát hozta el, hogy megfelelő le­gyen a környezet, s a bukros dunna égőpiros színeinek me­legségével lássa el a színpad- szoba hangulatát Czinite már sistereg a ce- M ruza, bemelegszik a szorzógép; saámoszlopoklkal teleirt papírlapok borítják az asztalt a téeszvezetés legbelső műhelyszobáiban. Egy hóna­pos a mezőgazdaság és az állam kapcsolatait újraren­dező kormányhatározat so­rozatban jelennek meg a vég­rehajtási rendeletek. Szerte az országban számolgatják, mi­lyen hatást várhatunk, mire ösztönöz az intézkedéseik ösz- szefüggő csokra. Ne kerülgessük a forró ká­sát, mondjuk meg, hogy a számolás végieredményeit lát­va az első hatás sokfelé az el- kedvetlenedés volt. A mező- gazdaság, közelebbről a ter­melőszövetkezetek pénzügyi helyzete jövőre valamicskével feszítettebb lesz. Éveken át megszoktuk, hogy az új és új kormányhatározatok a lehető­ségekbe valami pluszt adtak. A mostani nagyjából azonos a tavalyival, sőt a terhek egy kissé országos átlagban is nö­vekednek. Mivel azonban a változások egyik lényeges vo­nása a fokozódó differenciá­lás, helyenként igen tarka a kép. A gyengébb szövetkeze­tek pluszt kapnak, a maga­sabb jövedelmi és földadókul- csokba tartozó szövetkezetek­nél azonban az elvonás össze­ge jelentősen is emelkedhet. Ezek a tünetek szültek he­lyenként aggodalmat. Mire ösztönöz? Mielőtt válaszolnánk ezek- kenti a műtrágyaadagokat, él­nék a mezőgazdasági vezetők- adja a növendékáliaitokat, le­nek, akik talán némileg el- állítja az építkezéseket. Ez az, kedvetlenedtek, megkérjük ami ellen ösztönözni kíván az őket, hogy csupán a napila- állam. Igaz, nehéz esztendőnk pókban megjelent információk van az idén, a termelés folya- alapján fussanak végig az matosságánaík biztosítása nem állami vállalatok és az ipar könnyű. De aki az edért szín- ösztönzési rendszerén? Látni vonaltól visszalép, az esetleg fogják, hogy a helyzet ott is a csökkenést konzerválja, az azonos, bizonyos pontokon idei gyenge termés után ,.be­stieg feszítettebb. Nincsen szó biztosít”, jövőre is egy legíel- arrói, hogy a mezőgazdaság jebb közepes termést» Abból ellen hatna bármiféle ténye- a közepesből pedig valóban ző. Arról van szó, hogy elő- nehezen fogja fizetni a jó térbe kerültek bizonyos egyéb szövetkezet a progresszív adó­feladatok — lakásépítés, szol- kait. gáltatások stb. — és ezért a Az ösztönzés további fiö irá- tenmelő szektorokat általában nyai is jól felismerhetők. Fo- a hatékonyság fokozására ősz- kozni a hozamokat, az állat- tön zik. Tehát arra, hogy a tenyésztés fejlődési ütemét meglevő álló- és forgóalapo- úgy serkenteni, hogv az meg- kat, fizikai és szellemi kapa- haladja a növénytermesztés oitást hasiználják ki jobban, fejlődését. Erre biztatnak a ne széltében terjeszkedjenek, stabil árak, a szilárd takar- hanem fölfelé nyújtózkodjam mányhelyzet, a beruházási tó­nak. mogatások, a kocalétszámot Ezért semmi meghökkentő védő állami intézkedések stb. nincs abban, ha most azt Talán a baromfi az egyetlen mondjuk, hogy a mezőgazda- terület, ahol a tendencia nem ság legfontosabb feladata: a egyértelmű. A baromfikapa- termelés folyamatosságának ciitás fokozására nem kedve- biztosítása. Súlyos hibát követ zőek a körülmények, itt in­éi az, aki nehezen összedolgo- kóbb a meglévő beruházások zott szám oszlopaiból levont jó kihasználása, legfeljebb a következtetések alapján csők- saját feldolgozás irányába nál, irreálisan túlzott kocká­zatokat vállaljon egyes gaz­dasági döntéseknél, főként a beruházásoknál. Lám, az ideá tapasztalait is megmutatta a mezőgazdaságban, hogy itt mutató tapogatózás az éssze- fixre tervezni nem lehet. És rű. megmutatta az idei év azt is, Az állattenyésztés beruházá- hogyha megfeledkezünk az saira ösztönöz a közgazdasági embereikről, akikor esetleg el­környezet, de nem egészen az veszíthetjük az embereket, eddig megszokott módon. Az Nem csupán a beruházáshoz 56 százalékos állami támoga- szükséges tehát a biztosógos tás automatikus a szarvas- anyagi fedezet, de a személyi marha- és sertésférőhelyek bő- részesedéshez is. A teeszekben vítésére, de nem jár minden ezek számára a jövőben na- körülmények között. Az állam gyobb biztonsági tartalékokra látni akarja, hogy a téesznek van és lesz szükség, csakugyan megvan a saját A mezőgazdaságra eddig — anyain ereje, mégpedig nem- különösen az utóbbi években csak az építkezésekhez, de a — robbanó tempójú fejlesztési, felszereléshez és a benepesí- beruházás volt a jellemző, bi­teshez is. Megkívánja, hogy a zomytalansági ' tényezők árán beruházás új férőhelyeket is. Ügy tűnik, hogy most a eredményezzen és biztosítéko- „fontolva haladás” időszaitoa kát kíván arra is, hogy a fel- következik. Legalábbis a gaz­használt pénz valóban rövidé- daságok jelentős csoportjai- sen húst termel majd a nép- ban. gazdaságnak. Ez végered- .... menyben közös cél, hiszen a on tolva haladunk talár, téesznek is érdeke, hogy az de változatlanul előre, építkezés ne nyúljon el a vég- ^ passzív védelembe vonulás- telenségig és a kész istállóiban ra* a lendület elvesztésére, a legyen állat is kezdeményező kedv feladásá­Az egépz légkör azonban ra semmi, de semmi nem ősz­óvatosságra int. Tarthatatlan, tönöz a némileg megváltozott; hogy a mezőgazdaság, ahol a közgazdasági környezetben bizonytalansági tényező egyéb- selrn’ ként is nagyabb az átlagos- Földeák! Béla NÓGRAD — 1970. december 15., kedd 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents