Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-14 / 267. szám

/ SALT karácsonyig ENSZ-kozgy ülés Véget ért a stratégiai fegyver rendszerek korlátozásáról Helsinkiben folyó szovjet— amerikai tárgyalások negye­dik mumkaül'ése. A tárgyalás hivatalos része 45 percig, nernhivatailos része pedig 25 percig tartott. A SALT-tárgyalások legkö­zelebbi ülését jövő kedden tartják a Szovjetunió helsinki nagykövetségén. A, DIPA tudósítójának ér­tesülése szerint a helsinki tár- gyaüásokat karácsonyig foly­tatják. A két delegáció addig hetenként kétezer — kedden és pénteken — találkozik. A tanácskozásokat az eddigiek­hez hasonlóan — a Szovjet­unió és az Egyesült Államok helsinki nagyikövetségén, fel­váltva tartják. (MTI) Gromiko olaszországi körúton Gromiko szovjet külügymi­niszter olaszországi látogatá­sának hivatalos része csütör­tökön este befejeződött. Rizsov, a Szovjetunió római nagykövete az est folyamán fogadást adott Gromiko és vendéglátói tiszteletére. A fo­gadáson olasz részről megje­lent Moro külügyminiszter, valamint az olasz kormány több más tagja, Luigi Longo, az Olasz KP főtitkára. A fogadás után Gromiko és felesége Milánóba utazott. Né­hány napos észak-olaszországi létogatókörútjukon megte­kintik Milánót, majd péntek délután a Garda tó vidékére indulnak. A következő úticél Verona, majd Velence. Gromiko vasárnap Rómából hazarepül Moszkvába. (MTI) Téget ért a Baaíh kongresszus o Csütörtökön este véget ért .Damaszkusziban a sziriai Baath-pórt X. — rendkívüli — kongresszusa. A kongresszus „meghozta a szükséges döntéseket a bel­ső, az arabközi, valamint a nemzetközi kérdésekről”. Részletek nem kerülték nyilvánosságra. Az informá­ciós iroda bejelentette hogy a kongresszusról hamarosan közleményt adnak ki. A rendkívüli kongresszust azután hívták össze, hogy a párt- és állami vezetésiben nézeteltérések támadtak. (MTI) Kínát megilleti a tagság a világszervezetben Szarka Károly felszólalása Az ENSZ-közgyülés plenáris ülésén a kínai képviseleti vi­tában pénteken ’ felszólalt Szarka Károly, hazánk állan­dó ENSZ-kép viselője. Mint mondotta, a Kínai Népköztár­saság törvényes jogai helyre- állításának megoldatlansága károsan hat a szervezet mun­kájára és beárnyékolta az idei jubileumi ülést is. A Kínai Népköztársaság megalakulása óta fontos szerepet játszik a nemzetközi politikáiban, nuk­leáris nagyhatalom és szünte­lenül fejlődik, (azok szándé­kai ellenére, akik akadályoz­zák abban, hogy jogait az ENSZ-iben érvényre juttassa). Nyilvánvaló, hogy az ENSZ nem tudja megvalósítani cél­jait a 700 milliós Kínai Nép- köztársaság részvétele nélkül. Lehetetlen elfogadni azokat az érveket, amelyeket e kérdés vitájában az Egyesült Államok képviselője, félve a csangkaj- sekisták eltávolításától, felso­rakoztatott. A Magyar Népköztársaság kormányának álláspontja vál­tozatlan. Magyarország sokol­dalú kapcsolatokat tart fenn a Kínai Népköztársasággal, ba­ráti érzelmekkel követi a kí­nai nép szocialista alkotó­munkáját. A Kínai Népköztár­saság kormányát az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon Kína egyetlen törvényes kép­viselőjének ismeri el. Vélemé­nyünk szerint a szervezet ha­tékonysága függ a Kínai Nép­köztársaság jogainak elisme­résétől is. A magyar delegáció ezért szavaz ama határozati javaslat mellett, amely a Kí­nai Népköztársaság ENSZ-beli jogainak helyreállításáról szól, — mondta egyebek között Szarka Károly nagykövet. Az ENSZ közgyűlése pénte­ken folytatta a vitát a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsá- gi jogainak helyreállításáról és Tajvan kérdéséről. Pénteken Sami Barolli al­bán és Abdul Rahim Abbi Fairah szórnál! delegátus mondta el beszédét. Mindkét ország tudvalevőleg támogat­ja a népi Kína mandátumé­ig ország áll az amerikaiak által támogatott ügyrendi ja­vaslat mögött. Ennek az a célja, hogy „fontos napirendi kérdésnek” minősítve a Kína- szavazást, kétharmados több­séghez kösse Kína visszavéte­lét és csangkajsekista klikk kizárását. Határozott tónus­változás volt érezhető csü­törtökön az amerikai Chris­topher Phillips nagykövet fel­szólalásaiban. A delegátus most először ismerte be, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni egy olyan realitást” mint a KNK. A UPI tudósítója Phillips nagykövet beszédét elemezve azt domborította ki, hogy Washington az úgynevezett „két Kína” politikához került közelebb. A .két Kína” politi­kát egyébként nemcsak a Kí­nai N épköztársaság veti el hanem — az egyedüli képvi­selet abszurd ideológiájából kiindulva — a tizennégymil- liós Tajvan is, (MTI) Lengyel—román közlemény Diplomáciai kapcsolatok Chile és Kuba között Hatéves megszakítás után Chile csütörtökön ismét fel­vette a diplomáciai kapcsola­tokat Kubával. Az erről szóló döntést Sal­vador Allende elnök jelentet­te be rádió- és televizióbe­szédében. Allende emlékeztette hallga­tóságát arra, hogy a kapcsola­tok 1964-ben szakadt-ak meg, amikor az Amerikai Államok Szervezetének . külügyminisz­teri tanácskozásán ilyen értel­mű döntést hoztak. Noha Chile a határozat ellen szava­zott, kénytelen volt alávetni magát a többség akaratának. Az AESZ annak idején kife­jezésre juttatta a népek ön- rendelkezéséhez való jogát —, mondotta az elnök. „Azzal, hogy ismét diplomáciai kap­csolatokat létesítettünk Kubá­val, véget vetettünk az igazság­talanságnak egy olyan ország­gal szemben, amely népe óhajának megfelelően formál­ja jövőjét.” (MTI) Bukarestben pénteken köz­leményt adtak ki a lengyel párt- és kormányküldöttség látogatásáról. A delegáció Wladyslaw G ormi lka és Józef Cyrankiewioz vezetésével, az RKP KB és a miniszterta­nács meghívására november 10—13. között tartózkodott Ro­mániában. A látogatás során aláírták a két ország közötti új barátsá­gi, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerződést és a két ország párt- és kor­mányküldöttsége hivatalos tárgyalásokat folytatott. Eze­ken kölcsönösen tájékoztatták egymást a szocializmus építé­sében elért eredményeikről és feladatokról, pártjaik tevé­Sadgood amerikai katonai körök szerint az amerikaiak vesztesége a legutóbbi 24 órá­ban hét halott és tíz sebesült volt, két héten belül a legtöbb. Hat amerikai katona akkor vesztette életét, amikor a te­herautó, mely szállította őket, Quang Ngai város közelében aknára futott és felrobbant. kenységéről és tapasztalatai­ról, elemezték a kétoldalú kapcsolatok jelenlegi állását és további bővítésük lehetősé­geit és véleménycserét foly­tattak egyes nemzetközi kér­désekről, valamint a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom problémáiról — hangzik a közlemény. A lengyel párt- és kormány- küldöttség a LEMP KB, a lengyel államtanács és a kor­mány nevében meghívta Ni- colae Ceausescut, az RKP fő­titkárát, az államtanács elnö­két, hogy párt- és kormány­küldöttség élén tegyen hivata­los baráti látogatást Lengyel- országban. A meghívást öröm­mel elfogadták. (MTI) Hírügynökségi jelentések be­számolnak továbbá arról, hogy egy napig tartó csatározás zaj­lott: le a dél-vietnami főváros­tól 48 kilométernyire északke­letre. Ez az összecsapás az amerikaiak részéről egy halá­los áldozatot követeit. (MTI) Indokínai összecsapások Krimi és politika KANADÁBAN immár októ­ber 16-a óta tart a rendkívü­li állapot, amely valójában háborús szükségállapotnak fe­lel meg. A kanadai ailsóhéz a múlt héten elsöprő többség­gel, 152:1 arányban fogadta el a kormány által javasolt ideiglenes rendfenntartó in­tézkedéseket. Az események felszínén á kanadai és a nemzetközi köz­véleményt továbbra is a ka­nadai dráma detektívregánybe illő részletei foglalkoztatják. Miután Laporte, Quebec tar­tomány munkaügyi miniszte­rének holttestét megtalálták egy repülőgéphangárban ha­gyott gépkocsi csomagtartó já- bam, a terroristák által elra­bolt Cross angol kereskedel­mi tanácsos sorsia foglalkoz­tatja a világot. Elrablói ép­pen a napokban küldtek fényképeket a hatóságoknak, s ezek alapján azt állítják, hogy a diplomata még min­dig életben van. Ez azonban csak a „krimi”. A detekíívregény mögött mély politikai válság rejtőzik, amely a világ egyik leggaz­dagabb és mindeddig legnyu­godtabb országát páratlanul mély politikai válságba so­dorta. E válság gyökerei valójá­ban igen régi keletűek. A körülbelül 20 milliós Kanada lakosságának valamivel több mint 30 százaléka francia. Eredetileg ugyanis 1603 óta Samuel de Champlain veze­téseve a franciák kezdték gyarmatosítani a mai Kana­dát. Az angolok csak 60 évvel későibb érkeztek és újabb száz évig tartott, amíg 1763-ban a . hétéves háború után egész Kanada az ango­lok birtokába került. Ez volt a nagyarányú „angol népván­dorlás” kezdete. Az eredeti francia koiandalisták góc­pontja, Quebec tartomány azonban néprajzilag is, meg nyelvében és szellemében is sole szempontból francia ma­radt. Kanada tizenkét tarto­mánya közül ez a második legnagyobb nagyságra néz­ve csak a gyakorlatilag la­katlan Északnyugati Terüle­tek múljék felül. Ami a la­kosságot illeti, csaknem hat­millió ember él Quebecben. Ezeknek 80 százaléka francia eredetű és vagy csak fran­ciául beszél vagy kétnyelvű. A gyorsan fejlődő Kanadá­ban Quebec viszonylag elma­radott tartomány. Erőteljesen megőrizte mezőgazdasági jel­legét. Nyíltan meg kell mon­dani, hogy ebben a francia lakosság és helyi vezetői is bűnösek. Quebec politikailag és vallásilag egyaránt bigottan katolikus, reakciós sziget ma­radt az általában polgári li­berális Kanadában. A helyze­tet konzerválta, hogy 1944-től 1959-ig Duplessis vezetésével egy francia nacionalista és ugyanakkor mélységesen reakciós politikus volt a tar­tomány vezetője. Az ő buká­sa után hajlékonyabb politi­kusok következtek Ugyan — azt azonban nem tudták meg­akadályozni, hogy ne széle­sedjék a szakadék a rohamo­san amariikandzálódó és gaz­dagodó angol-Kauada, vala­mint Quebec tartomány kö­zött Ez a gazdasági elmaradott­ság és a belőle fakadó politi­kai hátrányok, érvényesülési nehézségek jogos elégedetlen­séget keltenek a francia többségű Quebec tartomány la­kosaiban. Szamosi, a francia lakosságot tömörítő politikai párt van, amely reális politikai célki tűzéseikkel lép fel és az egységes kanadai állam kere­tei között egyrészt nagyobb önkormányzatot másrészt erőteljesebb iparfejlesztést követel Quebec számára. Hogy a lakosság többsége ezeket az egészséges keretek között maradó követeléseket támogatja, azt jelzi, hogy a tartomány legnagyobb váro­sának, Montrealnak a polgár- mesterét, Jean Drapeau-t ok­tóber végén, a krízis tető­pontján 92 százalékos több­séggel választottak újra. Hívei a városi tanács mind az 52 helyét megszerezték és telje­sen kiszorították onnan a szélsőségeseket. Ezek a szélsőségesek az il­legális „Québeci Felszabadítási Frontban” tömörülnek, amely a tartományt el alkarja szakí­tani Kanadától és független országgá akarja tenni. A sze- paratisták tényleges aktivis­táinak számét háromezernél kevesebbre becsülik, a rend­őrség szerint a frontnak 22 sejtje van, egyenként 130 tag­gal. Erejét elsősorban szer­vezettsége és szigorú illegali­tása adja, ami lehetőséget nyújt brutális terrorcseleke­detek végrehajtására és po­litikai zsarolásra. Az is vilá­gos azonban, hogy a front tá­mogatásra talál Quebec legel- keseredettebb és legszegé­nyebb mezőgazdasági vidé­keinek lakói között. Kanada nemzetközi jelentő­sége már olyan komoly, hogy az országot gyötrő válságot nem lehet egyszerűen belső kanadai kérdésként felfogni. Ismeretes, hogy az amerikai tőkének uralkodó pozíciói vannak Kanadában, Trudeau, a fiatal kanadai miniszterel­nök kormányra kerülése óta a politikában megerősödött az az irányzat, amely korlátok között akarja tartani az ame­rikai töke hatalmát és egész sor nemzetközi akcióban de­monstrálta Kanada pozitív, függetlenségi törekvéseit. (Ilyen volt legutóbb a diplo­máciai kapcsolatok felvétele a Kínai Népköztársasággal.) A québeci ultraszeparatis- ták terrorja tehát egy mind belpolitikai, mind nemzetközi viszonylatban pozitív voná­2 NÖGRÁD - 1970. november 14., szombat Megyei pedagógusaiét ív a (Folytatás az 1. oldalról) ben a demokratikus szemlélet kialakulását. Beszólt a szemé­lyek közti kapcsolatokról. Ma szó sem lehet személytelen pe­dagógiáról — mondotta. — Ragaszkodni kell a példamu­tatás. az emberség, a pedagó­giai szaktudás önmagát min­dig megújítani képes modell­jéhez. Előadásában kitért arra. mennyire fontos a társadalmi összefogás. — Fontos, hogy valamennyi nevelési tényező, szerv, intéz­mény tisztázza a maga terüle­tén saját funkcióját, s ezeket a feladatokat még nagyobb tudatosság hassa át, mert megfelelő ismeretek nélkül nem lehet pedagógiát művelni. Éppen ezért nagy feladat há­rul a pedagógiai tudomány minden egyes elméleti és gya­korlati szakemberére. Támo­gatni kell a kísérleteket, a pedagógusok kedvét. Befejezésként dr. Simon Gyula az elismerésről beszélt. — A kongresszus kimondot­ta azt is, hogy a köznevelés- ügyre fordítandó összegeknek gyorsabban kell növekedniük, mind a nemzeti jövedelem­nek. Minden eszközzel erősíte­ni kell a pedagógushivatás társadalmi presztízsét, anyagi­erkölcsi megbecsülését, mert ez nem kielégítő és nem teszi lehetővé, hogy a pedagógusok a követelményeknek megfe­lelhessenek. Ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a jelenleginél is jobban nö­veljük a minőségi követel­ményt, hogy megfeleljünk a velünk szemben támasztott társadalmi elvárásoknak. A nagy tapssal fogadott elő­adás után Batta István mon­dott köszönetét dr. Simon Gyulának előadásáért, majd a megyei pedagógusaktíva részt­vevői megtekintették a Sal­gótarjánról szóló filmet. Fekeíepénfek Straussuak Péntek volt és tizenharmadi- ka, 1970 novemberében, s dél­után 13 óra körül járt az idő, amikor a DPA nyugatnémet hírügynökség jelentette Nüm- bergből: Kari Gdldner parla­menti képviselő kilépett a szabad demokrata pártból (FDP), s fölvételét kérte a Strauss féle bajorországi CSU-ba. Amennyiben man­dátumáról Geldner nem mond le — közölte a továbbiakban is diadalittasan Richard Stück­len. a CSU bonni tartományi csoportjának elnöke — akkor a Brandt—Scheel-féle kor­mánykoalíció bundestag-beli többsége négy szavazatra csök­ken! Feketepéntek, szerencsétlen tizenharmadika ez a bonni kö­zépbal kormányzat, s az általa követett, az európai realitá­sok útjára lépő politikai vo­nal számára? Ügy tűnt a do­log. Am Straussék mindössze hatvan percig élvezhették dia­dalukat. Alig egy órával ké­sőbb. 14 óra körül megérkezett a szenzációs jelentés Bonnból: Geldner nyilatkozata. A lé­nyeg: „továbbra is az FDP- hez tartozom!” Akkor hát mi történt? Geldner nem titkol­ta: Hónapokon á* környék ezget­ték őt „bizonyos személyek”, bogy lépjen át a keresztény­demokrata-kereszt ényszocia­soldcal rendelkező kormány helyzetét fenyegeti. Quebec tartomány az ország keleti, az Atlanti-óceánhoz legközelebb eső részén stratégiailag is kulcshelyzetet foglal el. Ha a tartomány leszakadna Kana­dáitól. ennek kettős következ­ménye lenne. Az első minden­képpen az, hogy az angol nyelvű tartományokban la­vinaszerűen megerősödnék az Egyesült Államokhoz való csatlakozás mozgalma. Na­gyon valószínű, hogy néhány év alatt ezek a tartományok Washingtonhoz csapódnának. A második következmény az lenne, hogy Quebec — mint önmagában gazdaságilag élet- képtelen egység — még job­ban elszegényednék. Ennek következtében egyre jobban ki lenne szolgáltatva az őt kö­rülvevő USA-kanadai komp­lexum nyomásának. MINDEBBŐL az követke­zik, hogy a nemzetközi poli­tikai és stratégiai helyzet jó­zan egyensúlyának fenntartá­sa az ultraszeparatista törek­vések elvetését követeli meg. Végső elemzésképpen ezek a terrorosta-sizeparatisták az észak felé irányuló USA-ter- jeszkedés politikája számára teremtenek alapot az ameri­kai kontinensen. Ezért nem­csak a kanadai nép, hanem a nemzetközi élet stabilitásáért aggódó valamennyi ország ér­deke, hogy Quebec tartomány valóban meglevő súlyos gaz­dasági és társadalmi * problé­mái az egységes kanadai állam keretei között oldódjanak meg —i—e. lista tömörülésbe. Geldner azonnal informálta frakcióel­nökét, Mischnicket, s együtt elhatározták: színleg belemegy a tárgyalásokba Geldner, a végén kimondja a boldogító igent is, csak azért, hogy ok- mányszerű bizonyítékokat nyerjenek Straussck és Bar- zelék milyen módszereket al­kalmaznak a „játékoscsábí­tásra.” Nos: Mischnick szer­ződést kapott a Bayer-gyártól, tanácsadóként évi százezer (!) márka fizetést. Strausstól pe­dig személyes ígéretet, hogy olyan választási körzetet ad neki, amelyben biztosan be­kerül a parlamentbe. Geldner — aki közben nem­csak saját pártját, de Herbert Wehnert, a szociáldemokra­ták parlamenti frakciójának elnökét is állandóan infor­málta a fejleményekről — most már okmányszerű bi­zony i [ ekokkal rendelkezik. Straussék nem tagadhatnak: lelepleződtek, hogyan próbál­ják vesztegetéssel átcsábítani a kormánypártok embereit, s ezen keresztül megdöntőm a Brandt—Scheel-kabinetet. „Le a kalappal Geldner kép­viselő előtt. Benne Franz, Jo­sef Strauss emberére akadt!” — Jelentette ki Wehner. A múlt vasárnapi hesseni vá­lasztások után ez újabb csa­pás a nyugatnémet vissza­húzó erőkre, az ellenzéki mes­terkedésekre. S fűzzünk hozzá még egy jó hírt, ez is pénteki: a nyugatnémet neonáci NPD a tiltakozások és a tüntetések hatására kénytelen volt le­mondani december 5-re Es- senben tervezett gyűlését. íme: a közvélemény nyomása, Ügy fest tehát a dolog, hogy 1970 novemberének tizenhar­madik és éppen péntekre eső napja az NSZK-ban — a re­akció feketepéntekje volt. Ellentétek Jordániában A kairói Al-Akhbar szerint ellentétek támadtak a jordá- niai kormány és Jasszer Arafat között. A lap egy bejrúti értesü­lést közöl, miszerint Arafat mindaddig nem hajlandó visszatérni ammani főhadi­szállására, amíg a Teli-kor­mány hivatalban van. A kairói lap idézi az am- mani hatóságoknak azt a rendelkezését, amely a meg­állapodás értelmében meg­tiltja a fegyverviselést nyil­vános helyeken, s hozzáfű­zi, hogy a palesztinai ellen­állási szervezetek központi bizottsága szerint a megál­lapodás nem írja elő a fegy­verviselési tilalmat. Arafat egyébként csütör­tökön este Algírba érkezett. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents