Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-13 / 266. szám

AZ OLVA Válaszol az illetékes: A Pest—INógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat közli: A NÓGRÁD október 27-én, Interpelláció címmel glosszai jelentetett meg vállalatunk balassagyarmati gyárának erő­sen füstölő — a környéket is szennyező — kéményéről, s a káros jelenség megszűntetésé­nek idejét tudakoljáli. Az interpellációra ezúttal Válaszolunk. A gyár két kazánja rendkí­vül öreg, korszerűtlen, az ál­landó kisebb-nagyobb javítá­sok ellenére műszaki állapotuk és hatásfokuk igen rossz. Az Állatforgaimi és Húsipari Tröszt hathatós anyagi támo­gatásával kb. 5 millió forint költséggel már megkezdtük egy új, korszerű, a jelenlegi­nél nagyobb teljesítményű olajtüzelésű kazántelep építé­sét. Ebben az évben az építés előkészítő munkálatai folynak. Tervezési szerződést kötöttünk az ÉLTERV-vei, megépítettük a kazánhoz vezető utat, kisa­játítottuk az építéshez szüksé­ges telkeket és megrendeltük a szükséges berendezéseket is. A tervek méig 1970-ban el­készülnek, a kivitelezéshez — 1971. évre — sikerült építő- és szerelőkapacitást is leköt­nünk. A munkák kedvező állása biztosíték arra, hogy az idei — reméljük utolsó — nehéz tél után mához egy évre, még 1971-ben az új kazánházat üzembe helyezzük, megoldva a gyár problémáját és orvosol­va egyúttal a környék lakosai­nak régi jogos panaszát. Szabó Berény igazgató Kislány a gödörben5' A NÖGRÁD 1970. szeptem­ber 17-i számában megjelent „Kislány a gödörben” című cikkre válaszomat az alábbi­akban adom mag. A Salgótarján Úttörőik úti gázvezeték-szakasz kiépítése alkalmával — objektív nehéz­ségek miatt — több esetben előfordult, hogy a védőkorlá­tok rögzítése, illetve az aka­dályok kivilágítása nem volt megfelelő. A fenti rendelle­nességek megszüntetése érde­kében a szükséges intézkedést az illetékes egységvezető meg­tette. A Tiszántúli Gázszolgáltató és -szerelő Vállalat igazgatója Tisztelt Szerkesztőség! Gyakran kapunk a mátra­szelei boltokban olyan választ ha szódapatront kérünk, hogy: nincs. Még a nyár folyamán megértette az ember, mert sok fogyott és hát Mátraszele csak kis község. Azonban úgy gon­doljuk, hogy azért mégsem mehetünk mindnyájan város­ba lakni, hogy szikvízpatro- niunk legyen, még akkor sem, ha még ilyen antialkoholisták vagyunk is. De a patront meg­vásárolni sem járhatunk Sal­gótarjánba, mert nemigen fi­zetőd ik ki, hisz egy doboz Mi lesz a Tavasz tv-vel? patron ára 6 forint, az úti­költség pedig 13. Kérjük önöket, tegyék szó­vá ezt az áldatlan állapotot, hogy megszűnjön a város és a falu közötti ellátási különb­ség, hiszen a falu termelő az élelmiszerekben, kapjon tehát a falu az iparcikkekből is szüksége szerint! Salamon Lajos Mátraszele Nyugdíjasok köszöneté A Vasas Szakszervezet mel­lett működő nyugdíjas bizott­ság irányítása alatt közel ezer szervezett dolgozó tevékenyke­dik, él. Bizottságunk nemcsak azokat az idős vasasokat fog­ja össze, segít gondjaikban, akik üzemünktől vonultak nyugállományba, hanem a ZIM és a zagyvarónai vasöt- vözetgyár idős munkásait is. Legutóbbi beszélgetések során azt kérték, hogy tolmácsoljuk a sok száz nyugdíjas nevé­ben tett köszönetüket a vál­lalat párt- és gazdasági szer­veinek és szakszervezeti bi­zottságának. Elmondották, hogy ebben az évben a ko­rábbinál fokozottabb miértek­ben tapasztalták a mozgalmi és gazdasági szervek segítség­nyújtását. Ez megnyilvánult abban is, hogy buszkirándu­lásra 320 idős dolgozónak nyújtottak lehetőségét. Berek­fürdőn további hatvanon tölt­hettek kellemes napokat két héten át. Tizenhatan Alsógö- dön, tizenketten pedig Buda­pesten, a Normafánál tölthet­tek gondtalan napokat. Nagyra értékelik azt is, hogy ebben az évben továbbra is biztosították a vasas vállala­tok sok nyugdíjasa számára az engedélyezett 48 óra ha­vonkénti ledolgozását. Ugyan­így a folyósított segélyeket, és családlátogatásokat. Végül elmondották, hogy dolgogság tölti el őket a meg­jelent új kormányhatározat következtében, amely 1970. ja­nuár 1-től biztosítja az évi 2 százalékos nyugdíjemelést. Egyben azt üzenik a fiata­loknak, lelkesítse őket is az az érzés, hogy ebben az or­szágban törődnek a munkában elfáradt idős emberekkel. Zsivera János, a nyugdíjas bizottság elnöke Jó gyomor kell Mostanában ifibb panasz érkezet* hozzánk amelyek a régebbi típu­sú televíziókészülékek Javításával kapcsolatosak. Papp László ka- rancsaljai olvasónk panaszolta, hogy még márciusban bevitték a salgótarjáni GELKA-hoz Tavaaz televíziókészüléküket és azt még a mai napig sem kapták vissza. Az a furcsa helyzet alakult ki, bogy van televíziójuk és , mégsincs mert hónapok óta javítják. Azaz csak javítanák. A GELKA levelet írt papp Lászlónak, hogy saj­nos, képcső hiányában nem tud­ják megjavítani a tv-t, szállítsa haza. Mivel hasonló esetek nap mint nap előfordulnak, megkér­deztük a GELGA-t, mi az oka az elhúzódó javításoknak? Nagy Béla, a GELKA félfoga­dója válaszolt: — valóban, rengeteg bosszúsá­got okoz nekünk is és a tulajdo­nosoknak is. hogy sok alkatrész hiányzik. A régebbi készülékekhez egyszerűen nem lehet alkatrésze­ket beszerezni. Ml a tv-gyárak- kal közvetlenül nem léphetünk kapcsolatba, budapesti raktárunk­ból kapjuk az anyagot. Pedig ezeket a készülékeket még érde­mes lenne megjavfttatni, mert ál­talában jók. Ml sajnos egyebet nem tehetünk, mint értesítjük az ügyfeleket. Ehhez még csak annyit szeret­nénk hozzáfűzni: a GELKA-nak az a bizonyos budapesti központi raktára — ha már feladatához tartozik, — nem tudna kapcsolat­ba lépni a gyárakkal és megsze­rezni a hiányzó alkatrészeket? — cs— Olvasónk kérdésére a Ve­gyianyag Nagykereskedelmi Vállalattól kértünk választ mely szerint szifonpatron, van, minden igényt ki tudnak elé­gíteni. A bolt felettes szerve útján, tehát az fmsz-i bolt a járási központja, az élebnd- szer-kisker. boltok pedig szin­tén központúkon keresztül kérhetik a patroncsere-enge- délyt Ha pedig már csereen­gedéllyel rendelkeznek boltja­ik, akkor közvetlenül a Vegyi­anyag Nagykereskedelmi Vál­lalat telepéhez kell eljuttatni megrendeléseiket. Mint a fentiekből is kiderül, nincs tehát akadálya annak, hogy Mátraszelén is bármikor szódapatront vásároljanak a fogyasztók, illetve kedves ol-. vasóink. A vendéglátás korszerű módja az önkiszolgálás. Sajnos, Salgótar­ján jelenleg egyetlen önkiszolgá­ló étteremmel sem rendelkezik, ahol a vendégek gyorsan és kul­túrált körülmények között fo­gyaszthatnák el ebédjüket. A Nemzeti Étterem próbálkozott egy ideig ezzel a vendéglátási formá­val, de aztán — nem tudni mi­lyen okból — beszüntették. Ez az étterem meglehetősen kiábrán­dító képet mutat, füstös, piszkos, a nap minden szakában tele van hangoskodó, Italos emberekkel. Jó gyomor kell ahhoz, hogy itt valaki az ételt jó Ízűén elfogyasz- sza. Ha már visszatértek a ha­gyományos vendéglátáshoz, a ki­szolgáláshoz, legalább étkezési Idő­ben elválaszthatnák egy függöny­nyel néhány asztalt az „ivótól", Így nyugodtan lehetne enni. —is Szanda az 1450 lélekszámú község úgy beékelődött a Cserhát hegyei közé, hogy jó­formán csak egyetlen kacska- rinigós bekötőúton közelíthe­tő meg. A kő jelentette itt a fő kereseti lehetőséget hosz- szú időn keresztül. Még ma is sokan dolgoznak a szomszé­dos kőbányában, bár számuk a gépesítéssel párhuzamosan csökkent. Mezőgazdasági adottságai sem dicsérhetők és emiatt sok a kijáró munkás. A munkaké­pes Lakosságnak még felét sem tudják helyben foglalkoztat­ni. A többiek eljárnak dolgoz­ná Balassagyarmatra, Felsőpe- ténybe, Budapestre. Van aki csak hetenként jár haza. A szandaiak mégis szeretik fa­lujukat, ragaszkodnak hozzá. Ennek több jelét lehet tapasz­talni. Az egyik vasárnap reggel Pelsőczi András tanácselnök és Majoros János titkár elin­dultak ásóval, lapáttal társa­dalmi munkára az épülő új kultúrház alapjait ásni. Ha­marosan hatvanan lettek, akik segítettek. A követ kitermel­ték, helyszínre szállították — legnagyobbrészt társadalmi munkáiban. A falakat a terme­lőszövetkezet építőbrigádja készíti. Most megakadtak, mert kellene 20 darab G 44— 33-as jelű vasbetongerenda, de eddig hiába jártak utána, nem sikerült beszerezni. Pedig sze­retnék tető alá hozni az épü­Aharaiban nine» hiány Szandán, a Cserhát szívében letet, amiben könyvtár, olva­sóterem, klubhelyiség és ter­mészetesen olyan nagyterem is lesz, ahol a nagyobb ren­dezvényeket tarthatják. Az ál­lami támogatást saját erővel, társadalmi munkával toldják meg. Gyarapszik Szanda. Igény van házhelyekre. Itt akarnak építeni. A tanács 100 házhe­lyet már kiparcellázott. A ki­sajátítási eljárás folyik, majd az OTP értékesíti a telkeket. A házhelyek fele belterületen lesz, a többi a falu szélén, a korábban visszatartott tarta­lékterületen. Szandán a fejlődés nagy & a későbbi központosításnak megfelelő. Az fmsz új üzlet­háza a falu központjában va­lóban minden igényt kielé­gít. Ide, a szomszédságába ke­rül majd az új tanácsház is. Korábban körzet««'tették az iskolát. Abban az időben két pedagóguslakás volt a falu­ban. Azóta újabb négyet épí­tettek és három új tantermet a volt kettő tatarozása mel­lett. A termelőszövetkezet ma­jorjában a vízellátás okozott sok gondot. Készül már a víz­vezeték. A megfúrt forrásból elegendő víz jön. Itt is gond még a vezeték szigeteléséhez szükséges anyag beszerzése. A falut 1960-ban villamosí­tották. A költségek 1964-ig le­kötötték ’ a községfejlesztési alapot. Van még egy terület az úgynevezett Cservölgy- puszta, ahol nincs villany. A telefont most vezetik és ennél is jelentős társadalmi mun­kát végez a lakosság. A kábel árkát, az oszlopok helyét tár­sadalmi munkában ásták ki. A villanyhoz is hozzájárulná­nak. A pusztán él, a község több mint 60 lakosa, akik a villanytól nemcsak a fényt, hanem a kulturálódás lehető­ségét is várják. A villamosítás tervei készek, csak anyagi alap kell hozzá. A keretek pe­dig eddig még nem adtak mó­dot a megvalósításra. A bekötőutat is javítani, építeni kellene. Szerepel a tervben ez is. Szükség van rá. A gondok közismertek Szan­dán, hiszen nem is titkolja azokat senki. Azt sem, hogy a termelőszövetkezetben is sok még a tennivaló, hogy a gaz­dálkodás kifizetődőbb legyen, a tagság is jól megtalálja szá­mítását. Igaz három hónappal ezelőtt a hazai pamutszövő vállalattal közösen létesítettek egy orsozóüzemet, ahol fél- százan, főleg nők találtak munkaalkalmat. Az is igaz, hogy az indulás az első lépések nem sikerültek úgy, mint ahogy várták, de végső soron az új munkát meg kell tanulni. Később bi­zonyára könnyebb lesz majd. Lényeg, hogy ötvennel több dolgozó már helyben talál munkaalkalmat. Elképzelések, tervek arra is vannak, hogy a jövőben még több embernek akarnak helyben munkát biz­tosítani. A termelőszövetkezetben — ahogy Balatoni János párttikár is elmondta —, jövőre' ismét sokan mennek nyugdíjba. He­lyettük is a fiatalokat vár­ják és szeretnének olyan kö­rülményeket teremteni, ami vonzó is a fiatalok számára, hogy helyben maradjanak. A már megvalósult tervek kézzel foghatóan bizonyítják, hogy Szandán fokozatosan megvalósulnak azok is, ame­lyek ma még csak papíron vannak meg. A központi se­gítség itt találkozik, erősödik a helyi összefogással és ez a legfontosabb alap. Tennivaló sok lesz még, de az akaratban sincs hiány a faluban. B. 3. fanas^ok a szénszállításra! Szükséges-e a kórházi zárójelentés ? Az ősz és a hidegebb napok beköszöntésével ismét meg­indult a panaszok áradata a TÜZÉP-re. A NÓGRÁD Szer­kesztőségébe egymás után érkeznek a levelek. Van, aki sze­mélyesen keres fel bennünket a szénszállítási gondokkal. Egy idős, nyugdíjas néni arról ír, hogy már hónapok óta beteg, kórházi kezelés alatt áll. Nyugdíjából szeptemberben szenet rendelt, de még mindig nem kapta meg. Azután tíz mázsa fát íratott, de még az sem érkezett meg a lakására, Sőt, amikor reklamált és betegségére hivatkozott, a TÜZÉP egyik dolgozója a kórházi zárójelentést követelte, mond­ván: csak így tudják hamarabb kiszállítani a "tüzelőjét! A néni felháborodott és nem tudja megérteni, a szénszállítás­hoz mi köze van a kórházi zárójelentésnek? Az ÉMÁSZ egyik dolgozója elmondta, hogy két hónapja rendelt tüzelőt a TÜZÉP-telepen, és azóta sem kapta meg. November közepe van, kellene a tüzelő, nem tudja mivel fognak fűteni? Mivel a tüzelőgondok sok családot érintenek, megkér­deztük a salgótarjáni TÜZÉP-telepet, miért van újfent eny- nyi panasz a tüzelőszállításokra? Abrahám István telepvezető-helyettes válaszol: — Legelőször talán azzal kezdeném, hogy ezekben az őszi hónapokban a TÜZÉP forgalma megháromszorozódott. Sajnos, a panaszok jogosak, mert jelenleg még a szeptem­ber 24—25-i rendeléseket szállítjuk. Azt a szénmennyiséget, ami éjszaka érkezik, másnap rögtön ki is szállítjuk. Tegnap például az az 1300 mázsa kányási kocka, amit kaptunk, dél­után két órára teljesen elfogyott. Naponta legalább kétezer mázsa kányási kockaszén kellene ahhoz, hogy meggyorsít­suk a szállításokat. Kocsink van, sajnos a szén kevés. Még annyit tudok mondani, ha valaki soron kívül tud szerezni fuvarost és indokolt, hogy kivételt tegyünk vele, kaphat szenet. Ezért kérték a nénitől is bizonyára az orvosi bizo­nyítványt. Megjegyzésünk: minden évben van ősz és van tél, ezt a TÜZÉP is nagyon jól tudja. Ennek ellenére évről évre visz- szatérnek a szénszállítási gondok. Azt kérdezzük a TÜZÉP és a nógrádi szénbányák illetékeseitől, mit lehetne tenni an­nak érdekében, hogy a családok gyorsabban jussanak szén­hez? Mert a hathetes szállítási lemaradás még akkor sem nyugtat meg senkit, ha a TÜZÉP-telep a következő hetek­ben gyorsabb szállítást ígér. A megrendelőkkel együtt vár­juk a gyors választ! — cs — Fotózzon a NÓGRÁD-nak! Szerkesztőségünk pályázatot hirdetett. Az I. díj 2000 fo­rintos, a II. díj 1500 forintos, a III. díj 500 forintos vásár­lási utalvány. A fotópályázat október 1-től, 1971. március 31-ig tart Bárki többször is küldhet fényképeket, így több pontot gyűjthet és nagyobb esélye lehet a kitűzött díjakra. Mondru László (Salgótarján) „Ügyes kezek” című fényképére a zsűri 5 pontot adott Módszertani központok Megyénk három középisko­lájában folyik audiovizuális kísérlet: a Salgótarjáni Bolyai Gimnáziumban, a Balassagyar­mati Balassiban és a Kistere- nyei Gimnáziumban. Mindhá­rom középiskolában külön szertárat létesítettek az eszkö­zök számára. Ide összponto­sítják a magnókat, filmvetítő­ket, diavetítőket, lemezjátszó­kat. A központok egyben lehe­tővé teszik, hogy tanácsot ad­janak a szaktanároknak az eszkötök kezelésére, s egyben javaslatot is tesznek azok ha­tásos alkalmazására a tan­órán. A három audiovizuális központ kölcsönösen tájékoz­tatja egymást a módszertani eredményekről, s a többi kö­zépiskola is megismerkedik ezekkel. NÓGRÁD — 1970. november 13., péntek &

Next

/
Thumbnails
Contents