Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-11 / 264. szám
Akire a karmesteri pálca bízatott SOKSZOR jártaim Moszkvában. Minden alkalommal elmentem a Lemdm-mauzóleum- ba, hogy lássam őt. Megszámlálhatatlan fénykép, a Lenin- múzeum féltve őrzött doku- menbumfilmjei mind előttem vannak, de talán egyik sem ad önmagában hű képet a forradalom vezéréről, az államférfiról — aki e tisztségében sem változott semmit, aki a Kreml dolgozószobájában is megmaradt a szerény gimnazistának, a fiatalon bölcs jogásznak, a népét szerető, jó szívvel oktató, nevelő embernek, egynek a millió közül. Még mintegy két évtizeddel a forradalom győzelme előtt irta, amikor az új típusú, a történelmi elhivatottságnak megfelelő párt megalakításán dolgozott: „Óriási zenekarra van szükségünk; tapasztalatokat kell gyűjtenünk, hogy helyesen oszthassuk el ebben a zenekarban a szerepeket, hogy az egyiknek a szentimentális hegedűt, a másiknak a 6zilaj nagybőgőt adjuk a kezébe, a harmadikra a karmesteri pálcát bízzuk.” Miközben gondosan ügyelt aura, hogy ki-ki a neki legmegfelelőbb hangszeren játszón, maga soha nem követelte a karmesteri pálcát. A kollektív döntés adta a kezébe — mert a forradalom előkészítésének, győzelmének tapasztalatai világosan bizonyították, hogy őt illeti. Szerényen, egyáltalán neu» vezéri pózban, de minden mesterkéltség nélkül viselte. Am élt benne az elhivatottság tudata. Gorkijt hadd idézzem: „Természetéhez tartozott a szenvedélyesség is, ám nem a játékos haszo szenvedélye volt, hanem Leninnek azt a kivételes lelki frisseségét mutatta, amely csak abban az emberben van meg, aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát és hiánytalanul megértette e kaotikus világban neki jutó szerepet.” Sokat olvastam Lenintől. Sokat tudtam róla. De talán itt, a kremlbeü dolgozószobájában állt össze bennem mindez olyan összképpé, amely számomra az igazi Lenint ábrázolja. Megérintett itt a szelleme, közelsége és érthetősége — ez volt a rendcsináló varázsvessző, amely a megismerés mozaákköveit sorba rakta bennem. 1918 márciusában a kormány úgy döntött, hogy Moszkvába teszi át székhelyét. Akkor rendezték be itt Lenin részére a lakást és a dolgozószobát, könyvtárat, tanácskozótermet. Sokszor leírták már milyen, nem ismétlem el. Talán csak egy dolgot, ami leginkább megragadott: a könyvek elhelyezése, szinte mindenütt való jelenléte — nem egyszerűen szimbólum. Perdöntő bizonyítéka annak, hogy ez az ember életelemének tartotta az olvasást. Leninnek létszükséglete volt a mindenttudás. És a mindennel törődés. HALLATLAN munkabírása közismert vcát. Krupszkaja kimutatást vezetett Lenin írásos tevékenységéről, s megállapította, hogy Moszkvában néhány év alatt 118 cikket publikált, 3365 levelet írt, 125 felszólalást készített, és felszólalt ezen kívül még 210 értekezleten. Egyszer azt mondták Krupszkajának, hogy lenini módszerei vannak a munkában. „Ez igaz — válaszolta. — Mi Hjieasel sokat dolgozunk annak érdekében, hogy munkánk minden nappal egyre termelékenyebb legyen. Hiszen nem csupán a munkások kötelessége, hogy minden nap emeljék a munka termelékenységét. Erről az állam minden dolgozójának gondoskodni kell, sőt minden pártmunkásnak te.” Lakásának konyhájában viaszosvászonnal borított asztal, körülötte négy szék. Az asztalon bádogpoharak. Többnyire itt étkezett. A szekrényben öreg porcelántányérok, -poharak — egy készletet nem lehetne összerakni belőle. Itt mondták el nekem, mennyi volt Lenin fizetése. Annyi, mint az átlag munkáskereset. Ez volt Lenin: munkában, jövedelemben a munkásokhoz mérte magáit. & itt mondták el az ismert történetet is, fizetésemelésével kapcsolatban, íme a levél, amit erről Boncs-Brujevicsnak írt, 1918 májusában: „Mivel nem tett elegeit annak a nyomatékos követelésemnek, hogy közölje velem, milyen alapon emelték föl a fizetésemet 1918. március 1-től kezdve havi 500 rubelről 800 rubelre, és mivel a fizetésemelés — amelyet ön a Tanács titkárával, Nyikolaj Fetrovios Gorbunowal egyetértésben teljesen önkényesen rendelt el, megszegve a Népbiztosok Tanácsának 1917. november 23-i . dekrétumát — nyilvánvalóan törvényellenes, szigorú megrovásban részes!A fiatalításra is gondolni kell A több mint 60 000 tagot számláló szakszervezeti mozgalom tisztségviselőinek száma a szervezett munkások növekedésével, új alapszervezetek létrehozásával tovább emelkedett. Négy évvel ezelőtt a különböző szakmai ágakhoz tartozó alapszervezetekben az aktívák száma meghaladta a 8000-et. A múlt óv végére számuk újabb 1300 fővel gyarapodott. Az emelkedésből a nők 400 fővel részesednek. Ez összefügg azzal, hogy az utóbbi években több könnyűipari üzem kezdte meg működését a megyében. Érdekes az is, hogy az aktívák közül csak 1800-an vannak a 30 éven aluliak. Ebből olyan következtetést te érdemes levonni, hogy. a mozgalom fiatalítására a jövőben, a szakszervezett tisztségviselők új jáválasztásánál jobban kell törekedni. tem.” Nincs semmi rejtély, semmi ólszerénység e magatartás mögött Lenin minden idegszálával a forradalom vezére volt, annak rezgéseit érezte, értette. Nemes jellemén túl ez a magyarázata magatartásának. Az eszme, amelynek elkötelezte magát, amelyet győzelemre akart vinni, az elnyomás, a kizsákmányolás, a hazugság és a népbutítás bálványai ellen irányult. Jól tudta, hogy nem új bálványra van szüksége az orosz népnek. ő bálványt akart dönteni, hogy az értelmet állítsa annak helyébe. Bálványt dönteni pedig csak a nép soraiban küzdve, velük együtt lehet. Óh, mennnyire örök érvényű a lenini életmű e tanulsága! * Jobb megbecsülés és elismerés A Salgótarjáni városi Tanács a közelmúltban ismét foglalkozott a társadalmi munka nagyobb megbecsülésével, a közösségért önzetlenül dolgozók nagyobb erkölcsi-politikai elismerésével. A végrehajtó bizottság tárgyalásokat folytatott a Hazafias Népfront és más tömegszervezeti vezetőkkel. Elkészítették a tanácsrendelet-tervezetet, amelyet jóváhagyás végett a tanács legközelebbi ülése elé terjesztenek. Az új tanács- rendelet intézkedik a „Salgótarjánért” elnevezésű emlékérem és kitüntető jelvény adományozásáról, a városért végzett munka elismeréséről. A kitüntető jelvényt a tervek szerint három fokozatban adományozzák a kimagasló tudományos. irodalmi, művészeti és társadalmi tevékenységért. A vállalatok, intézmények, és üzemek munkájának elismerésére pedig vámdorzászlót alapítanak. A legtöbb munkát végző tanácstagi körzetet pénzjutalomban részesítik. LENINT kerestem, az embert. Nem a kőbe, márványba vésett istenszobrot, hanem azt a Vlagyimir Iljdoset, aki a nép szívébe zárva örökké él. Az istenszobrok kőtáblába vésett dogmákat tartanak a kezükben. A forradalmi osztályharc- Ban ennek nem 6ok hasznát vehetjük. Mi az igazi Lenint, a nangy forradalmárt, a kommunista ember megtestesítőjét zártuk a szívünkbe. Róla, a mi halhatatlan Leninünkről emlékezünk születésének századik évfordulóján. Varga József Hosszú várakozás után végül is egy szövetkezeti lakás doldog tulajdonosa lettem. A bebútorozás, a berendezés rengeteg teendőt adott, és a szomszédaim természetesen ugyanebben a cipőben jártak. Reggeltől estig kovácsolás, fúrók zümmögése hangzott mindenhonnan. De éjszaka, amikor a ház elcsendesedett, nekem úgy rémlett. hogy újra valami furcsa zajt hallok, az alagsor felöl, ahol a pincék sorakoztak. Ügy tűnt. hogy valaki téglákat csapdos egy kalapáccsal. Eleinte azt hittem, hogy a szomszédaim egyike álmatlanságban szenved, de néhány hónap után megriadtam: azóta már mindenki tisztességesen berendezkedett, egy szög sem hiányzott sehonnan, a pincék’felől pedig csak nem akart szűnni az a titokzatos zaj. Végül is úgy döntöttem, meg. beszélem a dolgot a szomszéddal. Feliks Derecki: 14 felfe — Még hogy hallottam-e? — kérdezte meglepődve. — Teringettét, hiszen le sem tudom húnyni a szemem, mert a fickó egész éjjel kalapál. Eldöntöttük, hogy expedíciót indítunk a pincébe. Elem- lámpákkal felszerelve, éjfélkor vágtunk neki. Mindketten visszafojtottuk a lélegzetünket. — Hallja, szomszéd? — sut. togtam. — Valamerről jobbról jön. — Akkor hát menjünk arra — felelte határozottan. Egyszer csak téglafal magasodott elénk. A zajt most már egészen tisztán hallottuk. Legalább négy-öt ember lehetett a túlsó oldalon. Nagynehezen megtaláltam a kapcsolót, és felgyújtottam a villanyt. — Ügy látszik befalazták őket — mondtam. — Ember, nincs epy percnyi vesztegetni való időnk, lyukat kell fúrnunk a falba — mondta a szomszédom aggódva. A szanaszét heverő szerszámok segítségével nekiestünk a téglafalnak. A fal hamarosan engedett, s ekkor nem mindennapi látvány tárult a szemünk elé. Pompás, tágas szobát láttunk, s benne sürgőforgó építőmunkásokat. Ahogy bennünket megpillantottak, a szájukat is eltátották a csodálkozástól. & NÓGRÁD — 1970. november 11., szerda — Mit keresnek itt kigyel- metek? Ez a méltóságos Zas- kronczyk família palotája, ök Egy kosár és egy zsák Egy nagy ruháskosár és «így tágbendőjű nylonzsák, púpozva megrakottan gyermeksabr kával és sállal — 12 asszony kéthavi munkájának eredménye. Puha, bolyhos holmik, gyönyörűség a tapintásuk te. Rózsaszínűek, zöldek, fehérek, halványkékek, pirosak; kisebbekre és nagyobbakra valók. Kilencven sapka és kilencven sál. A Budapest Kötő Htsz salgótarjáni üzemének kiadóhelyiségében most is jó néhány asszony ül, fércei, tisztáz. Ügyesen, fürgén öltögetnek, igyekeznek, mert az idő gyorsan szalad, s ők nagy munkára vállalkoztak. Sapkából, sálból álló szép garnitúrával ajándékozzák meg Mikuláskor a felsőpetényi és a salgóbányai gyermekotthon kis lakóit. Jut az ajándékból néhány salgótarjáni családba is, oda, ahol sok gyermeket szűkös körülmények között nevelnek. Meglehet hogy ilyentájt. Mikulás és karácsony előtt, több helyen is hasonló szép gesztusra készülnek. Az ok, amiért éppen a salgótarjáni Budapest Kötő Htsz-hez látogattunk el az, hogy a htsz fiatal Vöröskereszt szervezetétől még tán nagy múltú szervesetek is példát vehetnek. Nincs még két esztendeje, hogy létrehozták a szeryezetet, de az asszonyok friss ötletei, újszerű kezdeményezései nagy rutinnal rendelkező szervezeteknek is becsületére válnának. — Pártfogásunkba vettük a salgóbányai, a felsöpetényi gyerekeket, a salgótarjáni és a kisterenyei öregek napközi otthonát — számol be Kazin- czi Sándoryé voröskeresztes titkár. — Az ideihez hasonlóan tavaly is ajándékot készítettünk a kicsiknek, maradék-, hulladékanyagból. Igaz, a munka szakmánkba vág, de azért nem könnyű ilyen kis darabokból takaros holmit összeügyeskedni. Sok türelem kell hozzá, na meg akarás is, hogy órák számra képesek legyünk elbíbelődni vele. — Látni kellett volna, amikor tavaly átadtuk az ajándékot! — teszi hozzá Kükkel Lászióné, a Vöröskereszt szervezet elnöke. — Micsoda nagy boldogság volt, mekkora ünnep! Márcsak ezért is érdemes dolgozni vele, mert nincs nagyobb öröm annál, ha másnak szerzünk örömet. Női üzem ez, munka után a második műszak vár az aszszonyokra. Mégis jut idő arra» hogy amihez egyszer nekifogtak, azt becsülettel, kifogástalanul végig is vigyék. A legutóbbi véradásnál például olyan magas százalékot produkáltak, amilyennél ugyancsak kevés üzem dicskedhet. A salgótarjáni öregek napközi otthonának maradék fonalat, anyagot szereztek, hogy egész álló nap legyen mivel foglalatoskodni a napközis öregeknek. Gyakran kopogtatnak Gor- dos néni ajtaján is. A 76 esztendős Gordos Istvánná a htsz vöröskereszteséinek „állandó patronáltja”; élelmiszer- csomagokkal járulnak hozzá kis háztartásához, ha beteg, gondozzák. A néni szomszédságában lakó Bognár Gyuláné viszi a hírt a többieknek; mire van éppen szüksége Gprdos néninek. A kiadóban nagy halomba gyűlnek a kis sapkák és sálak. Némelyik már kész, de nagyobbrészt még gépelésre várnak a finom, meleg holmik. Mikulásra éppen elkészülnek vele. Vajon kinek lesz nagyobb az öröme: az ajándékozóknak, vagy az ajándékozottaknak? i— szendi — Fellendülőben a kohász KISZ-klub Korszerű major A pásztói járás termel őszö- vetkezetednek a szurdoikpüs- pöiká tsz mutat példát arra, milyennek kell lennie a közös gazdaság központi majorjának. Szép környezetben, a Zagyva partján építették fel. A major területe, épületei tisztáik, korszerű istállók sorakoznak egymás mellett. Ma már háromszáz tehén tartására alkalmas. Központi takar- mányosa, korszerű tejháza, a major dolgozóinak öltözője, fürdője van. A gépek tárolására gépszín, most építettek egy hideg levegős szénasaárí- tót. Mindent egy helyre koncentráltak, ezzel megkönnyítették a tartási munkát A közelmúltban fejezték be a major vízellátását. A majort kerítéssel vették körül. Éj épüíetm ú j gépek Az ecscgi termelGszSvetkezet kétségtelenül az egyik legeredményesebben gazdálkodó üzem a megyében. Idei termelésük la Jó volt. A tsz vezetősége az anyagi lehetőségeket kihasználva fejleszti a gazdaságot, szolgálati lakás építését kezdték meg 380 ezer forint költséggel. Még az idén elkészül. Hatszázezer forintot fordítottak az üzem gépparkjának a felújítására. Többek között két Sz—100-as talajművelőt és munkagépeket vásároltak. A gépműhelyük számára műhelygépe- ket Tettek no ezer forintért. szegődtettek vala bennünket, azon céllal, hogy rendbeho- zandjuk a termeket — mondta végül a művezetőjük, s a vállunk fölött csodálkozva pis. logott a modern lépcsőházra. Régies beszédmódjuk és szokatlan öltözékük elképesztett bennünket. — Ez itt nem palota, és nem lakik benne semmiféle méltóságos Zaskronczyk família. Ez szövetkezeti ház, barátom. A huszadik században vagyunk. — Istenem, istenem, hogy szalad az idő — kiáltott fel a művezető. — Rajta, embere!«, dolgozzunk — sürgette a munkásait. Én nem tudtam mire véljem a dolgot, de a szomszédom megnyugtatóan hátbave- regetett: — Jól van, jól van, most már legalább megnyugodhatunk, hogy a véget nem érő tatarozás nem a mi korunk találmánya. Fordította: Zilahy Judit A salgótarjáni munkásfiatalok klubéletében szép hagyományokkal rendelkezik a Salgótarjáni Kohászati Üzemek ifjúsági klubja. Most hosszabb szünet után újra fellendült a klub tevékenysége a nagyüzemi művelődési központban. A szórakoztató, tréfás táncesteken kívül nagy teret szentelnek az ismeret- terjesztésnek is. A munkás- fiatalok klubjában nemrégiben előadássorozat kezdődött a nemi élettel kapcsolatos felvilágosítás érdekében. Az áprilisig terjedő előadássorozatot dr, Cseplák György ismert szakorvos tartja — nagy érdeklődés mellett. Az érdeklődésre jellemző, hogy a környező üzemektől és tanintézetektől is jelentkeznek fiatalok az előadássorozatra. Érdekes kezdeményezés — és a fiatalkorú bűnözés elleni küzdelmet szolgálja — a Kohász-klub „kis kék fény adása”, amelyet filmvetítésekkel és előadással együtt szerkesztettek. Népszerűek a külföldön járt üzemi szakemberek útibeszámolói is a kohászfiatalok kőjében. Legközelebb például Beme Péter tart előadágt földközi-tengeri útjáról.
