Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-07 / 262. szám

' 1 VILÁG PROLETÁRJAI. ESTfSÖfMíin AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS’A MFGVEI TANaCS LAPJA XXVI. ÉVF„ 262. SZÁM ARA: 1 FORINT W70. NOVEMBER 7., SZOMBAT Forradalmunk 53. évfordulóján írta: Havas Péter, a megyei pártbizottság titkára M agyománnyá vált, hogy a Nagy Októberi Szocialista ■■ Forradalom évfordulóján, első gondolatunk azé az orosz, munkásosztályé és szövetségeseié, akik hihetetlen el­szántsággal október napjaiban győzelemre vitték a forrada­lom zászlaját, azé a hős népé, amely járatlan utakon, ember­feletti erőfeszítésekkel súlyos áldozatok árán varázsolta el­maradott hazáját imponáló eredményeket felmutató szocia­lista nagyhatalommá. Azé a. népé, amely nélkül elképzelhe­tetlen lett volna a fasiszta fenevad leküzdése, s amelynek százmilliók köszönhetik szabadságukat és függetlenségüket Azé az országé, amely a világbéke megóvásáért folyó éles harcban ma is kiemelkedő felelősséggel veszi ki részét. A forradalom évfordulóján azt a népet köszónijük, amely az elmúlt több mint öt évtized alatt joggal váltotta ki a m- iág dolgozói nagy táborának csodálatát és amelyet világ­szerte elismerés és tisztelet övez. Köszontjük a harcokban edzett, tapasztalt pártot — a Szovjetunió Kommunista Párt­ját —, amely összeforrva népével, biztosan vezette és vezeti a világ első szocialista államát. A Nagy Október 53. évfordulóján is százszor igaznak | érezzük Leninnek a forradalom negyedik évfordulóján mon­dott szavait: „Minél távolabb lesz tőlünk 1917 októbere, an­nál világosabbá válik az oroszországi proletárforradalom jelentősége.” A történelem soha nem ismert eredményekben és jelenségekben ennyire gazdag, az ember felszabadítása vívmányaiban ennyire telített fél évszázadot. Ezek az évek a társadalmi valóság gigászi átalakulásának voltak tanúi. De ezzel együtt gyökeresen alakultak át nézetrendszerek, és vál­tozott a mérce, amellyel az emberek, a társadalom életét, fejlődésének perspektíváját mérték. Hihetetlenül gazdag tör­ténelmi tapasztalat gyűlt össze, amely döntő hatással van az emberiség sorsának alakulására, A forradalom ellenséged, a történelem kerékkötői éveken keresztül hasztalan próbálták elhitetni, hogy az orosz forra­dalom véletlen esemény volt, és hogy ennél fogva nem is lesz követője. Nem nekik, hanem Leninnek lett igaza, aki tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom nemcsak Oroszország gazdasági, politikai fejlődésének, de egyben az imperialista szakaszba lépett vi­lágkapitalizmus fejlődésének volt törvényszerű terméke. Azoknak lett igazuk, akik az Októberi Forradalmat, mint a szocializmus világméretű előretörése első lépésének fogták fel. O któber világot formáló hatása ma már élő valóság; a szocializmus világrendszerré vált, reális tényezővé alakult a nemzeti felszabadító mozgalom és a tőkés orszá­gok dolgozó tömegeinek harca olyan szervezett erővé ková- csolódott, amely egyre hatékonyabban vesz részt életének, jövőjének intézésében. A szocializmus ellenséged és mellettük a baloldali oppor­tunisták ma is mindent megtesznek, hogy eltörpítsék az Októberi Forradalom és az azóta megtett út tapasztalatait és tanulságait, hogy azokat a jelenkor problémáinak megoldá­sában hasznavehetetlennek tüntessék fel. De mi ezeket a tapasztalatokat nem úgy fogjuk fel, hogy a forradalom és a szocialista építés vonásai szó szerint a szovjetekkel azonos formában ismétlődjenek meg. Az utánzást a maga idején Lenin tagadta a leghatározottabban. Bizonyos folyamatok is­métlődését a leninisták sohasem értelmezték mechanikusan, hanem csakis a világtörténelem dinamikájával összhangban. Október tapasztalatai nem valamiféle kódex, nem szabály­gyűjtemény, amelyek más országok forradalmárai cselekvését és gondolkodását szabályozzák. Ez csak a kommunizmustól idegen burzsoázia ideológusai érthetően korlátolt szemléle­tének lehet szüleménye, hiszen minden sematizmus a for­radalomban, elsősorban a forradalmi erőket bénítja, helyze­tüket bonyolítja és az osztályellenség pozícióit egyszerűsíti. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom elsősorban al­kotásra buzdít. Olyan történelmi kezdeményezésre buzdít, amely a szocializmusért folyó harc elveit a változó körül­ményeknek és az osztályharc konkrét szükségleteinek meg­felelően értelmezi, alkalmazza és fejleszti tovább. Az októbert követó évtizedek alapvető tanulsága, hogy kialakult és működik egy társadalmi berendezés, amely meg­felel a kor követelményének, bár nyilvánvaló, hogy a szocia­lizmus és kommunizmus teljes és végső modelljének meg­mintázásához népek, forradalmak sokasága járul hozzá. Az Októberi Forradalom megmutatta azt az utat, amelyet más népeknek is meg kell jámiok. Igaz, nem azonos módon, nem azonos feltételek között, de a lényeg az, hogy az út, amelyet október nyitott meg, egyértelműen a szocializmushoz vezet. Október győzelme és a szocializmus perspektívája összefor­rott. A szocializmus az egész emberiség égető szükségletévé vált. Népünk sorsa más népekéhez hasonlóan, elválaszthatat­lan az 1917 októbere által elindított nagy történelmi folya­mattól. De mi magyarok különösen büszkék vagyunk, hogy népünk legjobb fiai együtt harcoltak a forradalmat védel­mezve az orosz osztálytestvéreikkél, és hogy a Magyar Ta­nácsköztársaság közvetlenül 1917 hatásaként töltötte meg a magyar nép történelmének egyik legdicsőbb lapját. Népünk október katonáitól kapta vissza szabadságát 1945-ben és amikor a dolgozó nép vívmányát kellett nehéz harcban ol­talmazni, Lenin katonáitól kaptunk segítséget. Egész 25 éves fejlődésünk alatt éreztük a Szovjetunió támogatását. Együtt­működésünk és kapcsolataink évről évre magasabb szinten acélosodnak. Barátságunk a Szovjetunióval olyan bensőséges és testvéri viszonnyá fejlődött, amelyre joggal vagyunk büsz- &M-. A forradalom nagy ünnepén szívből csatlakozunk mi is azokhoz a köszöntésekhez, amelyek ezekben a napok­on a világ minden tájáról érkeznek Moszkvába. Biztosak vaevunk, hogy híven az 53 év haladásához, a szovjet nép valóra váltja nagy terveit, és az egész haladó világ nagy örömére, teljesíti történelmi küldetését. Sikereink záloga, pártunk politikája Szor/el Hősi Emlékművet avattak Salgótarjánban A Sziráki Állami Gazdaság­ban tett látogatás után — ahol V. M. Sztriganov, az OSZSZK kulturális miniszter­helyettese, az SZMBT alélnö- ke vezéfte szovjet delegáció tagjai találkoztak a Szovjet­unióban végzett, s a megyénk­ben élő ösztöndíjasokkal is — tegnap Salgótarjánban foly­tatta programját. Délelőtt lá­togatást tettek a Bolyai Gim­náziumban, felkeresték a ka- rancsberényi Felszabadulási és Partizán Emlékmúzeumot, dél­után pedig részt vettek a sal­gótarjáni Szovjet Hősi Emlék­mű avatási ünnepségén. Erre az alkalomra zászló- díszbe öltözött a város. Dólutám a város üzemeinek, intézményeinek, iskoláinak képviselői gyülekeztek a Le­nin téren az új Szovjet Hősi Emlékmű előtt. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Matúz József, Havas Péter, * a megyei pártbizottság titkárai, Géczi János, a megyei tanács vb-elnöke, Gvozgy Vlagyimir Klimentiovics altábornagy, a Szovjetunió budapesti nagy- követségének' katonai aittasé- ja. A. F. Posznyikov, az SZMBT Központi Elnökségé­nek tagja, a minszki autógyár igazgatója, Jdn Kosza, a besz­tercebányai nemzeti bizottság elnökhelyettese, a csehszlovák delegáció vezetője, a város társadalmi szervezeteinek és az üzemek dolgozóinak képvi­selői. Az emlékmű előtt a mun­kásőrség díszszázada sorako­zott fel. Vezényszó után a ma­gyar és szovjet Himnuszt ját­szotta a zenekar, majd dr. Tóth István, a Salgótarjáni városi Tanács VB-eOinöke kö­szöntötte az ünneplő közönsé­get. Ezután Devcsics Miklós, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottságának első titkára mondott avató beszédet. Miklós beszéde — A világtörténelem kor­szakváltó fordulói ritkán köt­hetők egyetlen naphoz. A kor­szakok százados fejlődés ered­ményei és senki sem vállal­kozhatna arra, hogy nap sze­rint meghatározza, mikor kez­dődött mondjuk a feudalizmus vagy a kapitalizmus korszaka. 1917. november 7-e azonban vitathatatlanul új fejezetet nyitott az orosz nép, az egész emberiség történetében. Bi­zonyos értelemben éttől a naptól számíthatjuk az embe­riség igazi történetének kezde­tét — kezdte ünnepi beszédét Devcsics Miklós, a városi pártbizottság első titkára, majd így folytatta: — Az orosz proletariátus élenjáró pártja évtizedeken át készült arra a napra, amelyet azután a forradalom hivatott vezére percnyi pontossággal határozott meg, amikor az idő elérkezett. November 6-án este Lenin így írt a párt Központi Bizottságának tagjaihoz: „...A felkelés halogatása most már igazén egyértelmű a halál­lal. .. nem szabad várrá.. és másnap megindultak Pé- tervár munkásai és matrózai. Az Auróra cirkáló sortüze volt az azóta történelmi jelentősé­gűvé nőtt jeladás, amely harc­ba szólította a párt, a munká­sok, a parasztok forradalmi harcosait. Az ünnepi szónok ezután azt méltatta, hogy az elsöprő erejű győzelmes forradalom eredményeként Oroszország népe, a munkások, a parasz­tok és katonák közvetlenül kezükbe vették sorsuk irányí­tását. Mint mondotta, már a forradalom első intézkedései Oroszország felé fordították a világ közvéleményének figyel­mét. Szólt arról is, hogy a szo­cializmus ellenségei nem nagy jövőt jósoltak a forradatom­Szovjet Hősi Emlékművet avattak Salgótarjánban, a Lénia- térén. Az emlékmű Csaba László alkotása nafc A szovjet hatalom létéért vívott harc a világ munkásai­nak és tőkéseinek nagy össze­csapása volt. Ennek hatása messze túlnőtt Oroszország ha­tárain. Beszéde további részében azt hangsúlyozta, hogy a fia­tal szovjet állam megalapítója Lenin vezetésével, majd a ké­sőbbiekben az áltála mutatott úton soha nem látott ütem­ben kezdte meg a népgazdaság fejlesztését, a szocialista tár­sadalmi rend építését. A ha­talmas ország történelmileg rendkívül rövid idő alatt a világ egyik legnagyobb gazda­sági, egyik legerősebb politi- kaá, katonai hatalmává vált Belső társadalmi rendjét, fej­lődésének gyors ütemét te­kintve pedig minden más or­szágot megelőzött. Ezután azt emelte ki, hogy a szovjet nép fiai, a hősi Vö­rös Hadsereg katonái hozták el számunkra is csakúgy, mint fél Európa népeinek a szabad­ságot, a demokratikus átala- _ kulás lehetőségét Népünk?” (Folytatás a -2.' oldalon.) Koszorúzást ünnepség a fővárosban S3 A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa a Nagy’ Októberi Szocialista For­radalom 53. évfordulója alkal­mából pénteken koszorúzási ünnepséget rendezett Buda­pesten, a Szabadság téri szov­jet hősi emlékműnél. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kis­házi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke helyezett ko­szorút az emlékmű talapzatá­ra. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak koszorúját Kádár János, a Központi Bizottság első tit­kára és Biszku Béla, a Köz­ponti Bizottság titkára; a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány koszorúját Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Ap­ró Antal, a Minisztertanács el­nökhelyettese helyezte el. A Szovjetunió budapesti nagy- követsége nevében F. J. Tyi- tov nagykövet, és V. K. Gvozd altábornagy, katonai és lég­ügyi attasé koszorúzott. Az emlékművön elhelyezték ko­szorúikat a budapesti diplo­máciai testület, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, a magyar fegyveres erők, a szovjet hadsereg, a Magyar Partizán Szövetség, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság és a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságá­nak képviselői is. Nyers Rezső beszéde a Rádióban és a Televízióban Nyers Rezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken este ünnepi beszéd­ben méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelen­tőségét a Rádióban és Televí­zióban. Az alábbiakban rész­leteket közlünk Nyers Rezső elvtárs beszédéből 1917. november 7-én Orosz­országban olyan tíz nap vette kezdetiét, amely megrengette a világot, így jellemezte a szem­tanú, John Reed híressé vált művében. Ha meg akarjuk ér­teni korunkat, amiben élünk, vissza kell idéznünk a kort, ami elindította és előzménye volt. Emlékezni kell rá, ta­nulni kell belőle és tisztelegni kell az emlékénél. Az októberi forradalom harcba vitte az orosz biroda­lom elnyomott osztályait, sok milliónyi barátra lelt a nem­zetközi munkásvilágban, a gyarmati népekben, ám dü­hödt és elszánt ellenségre ta­lált az imperialista burzsoá­ziában. Óriási politikai katali­zátornak bizonyult, mely fel­gyorsította a politikai harcot, élesebben elkülönítette egy­mástól a haladás, a reakció és az opportunizmus erőit. A politikai állásfoglalás szempontjából ma is alapvető kérdésnek számítjuk: mellette, vagy ellene vagy-e a Nagy Októbernek? A mi pártunk­hoz csak az tartozhat, aki mel­lette van, aki magáénak vall­ja, követi tanításait. Hogyan lettek a bolsevikok a történelem győztesei? Bár kockázatos volt a vállalkozá­suk, a kívülállók és az ellen­ség számára meglepő és vá­ratlan volt győzelmük, még­sem a véletlen szülte, hanem a történelem parancsolta, hogy győzzenek. Oroszország szo­ciáldemokrata mozgalmából csak a forradalmi marxista szárny, a bolsevik szárny győz­hetett, akik megértették a marxizmusnak a „lelkét”, akik nagy dolgokban is cselekvőké­pesek voltak. A Lenin vezette Bolsevik Párt győzelmével kivívta ma­gának azt a rangot, hogy az új társadalomért harcolók él­csapata legyen. A munkás- mozgalom forradalmi része vi­lágszerte nagy számban kö­vette a lenini példát, forra­dalmi kommunista pártok ala­kultak, melyek ma a földke­(Folytatás a 2. oldalon) I h

Next

/
Thumbnails
Contents