Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-05 / 260. szám

Kél kiadvány Vaskos, kartonba kötött ki­adványt juttatott el tanács­tagjaihoz, s a város sorsa iránt érctekilődőikhöz két és fél éve a Bafliaissagyormaitá vá­rasd Tanács. A „Balassagyar­mat város politikai terve, 1968 —1970." címet viselő tény- és tervgyűjtemény minit a cím­ben feltüntetett évszámok is jelzik, a harmadik ötéves terv második féléinek városfejlesz­tési irányelveit tartalmazta pontnál pántra. Ám. hiába voltak az elkép­zelések írásban rögzítve, hiába állt rendelkezésre élég pénz, a tervek a korábbi évek ered­ményedhez képesít egyszerre oily’ merész előrelépést rögzí­tettek, hogy az — indokoltan — borúlátó városi áfcLagpoil- gánoik számára megvaüiósítha- taitlianinak, hi'hetetleninicjk tűni­tek, ég soíkan közülük „hi­szem, ha látom” felikiálltássail kétkedésüknek adtak kife­jezést. Nos, azóta két és fél esz­tendő telt el. Ez idő alatt a város annyit lépett előre, mint korábban évszázadok alatt. E két és fed év alatt a város társadalmának összeté­tele is gyökeresen megválto­zott, túlsúlyba került a mun­kásosztály, és a közgondolko­dásban a szocialista rendsze­rünk vívmányaiért lelkesedő, azokat 'elismerő eszmék vál­tak diomiimiálóvá. Csakhogy furcsa az emberi terméseiéit: a jövő feladatai láttáin hajlamos a múlt ered­ményeiről még kétkedéséről is elfeledkezni. S azóta egy új kiadvány, sokféle új [tervvel, készült el; a 'következő tervidőszak vé­gére olyan ítéfvfatokat ígérve, mélyek eredményei messze túlszárnyalják az eddigi leg­merészebb elképzeléseket is; s melyek — valljuk be őszin­tén — mai újra efeépeellhetet- leninek tűnnék, a vámos címe­rével díszített kiadvány a prózai „Beszámoló — a IV. 5 éves terv várható építési ka­pacitás biztosításának lehető­ségeiről, a komplex terület- fejlesztési igényeket figyelem­be véve” címet viseli. De, ha igaz a kijelentés, mely sze­rint az éttélt néhány eszten­dő a felzárkózás időszaka volt és gyökeres változást hozott a város életébein', akkor a kö­vetkező öt évről mint az ál­mok megvalósulásának, a prosperitásnak a korszakáról beszélhetünk, melynek során Bialtassagyarrnait' Nyugait-Nóg- rád méltó iközpontjává válik. A harmadik ötéves terv alatt a városiban összesem miimlÄgy 300 milliós beruházásit íarvez- tek — 500 miilllió valósult meg. A negyedik ötéves terv időszakára — csak eddig! — mórig 800 millió forint áll rendelkezésire; s az ipartele­pek továbbfejlesztésén, a köz­műhálózat kiépítésén kívül töibbak között 1200 'lakás fog megépülni. Szinte nines a vámosnak olyain pontja, ahol az elkövet­kező öt év sorún ne kerüljön sor építkezésre. Lehet, hogy ezek időpontjai jelenleg még távolinak tűnoefc, s a város­beliek jó részében — ugyan­úgy mint korábban. — nem tudatosult, hogy miilyen vál­tozásoknak fesz tanúja. Az új tervek azonban újra készen vannak, a kivitelezésükhöz szükséges összegek megint rendelkezésre állnak. , De akár seiámstanak az át­alakulásra a városiban, akár nem, ezek a tervek öt év alatt egytől- egyig megvalósul­nak. Baranyai László IV fGB-vizsgálat a ^oisáltaláüolirol Nagy érdeklődéssel várt vizsgálat kezdődött tegnap a megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottságon. A megyei NEB, va­lamennyi járás és a megyei tanács vb kereskedelmi fel­ügyelőség bevonásával vizs­gálatot indított a szolgáltatá­sok színvonalának, mennyisé­gének ellenőrzésére. Mivel a szolgáltatásokkal kapcsolatos népi ellenőrzési vizsgálat sokakat érdekel, megkérdeztük dr. László Ist­vánt, a megyei NEB elnökét, milyen céllal indult a vizs­gálat? — A népi ellenőrök elsősor­ban arra keresnek választ, hogy a nemrégiben megjelent kormányhatározat alapján napvilágot látott megyei ta­nácsi intézkedési terv végre­hajtására eddig mit tettek az illetékesek a szolgáltatások fejlesztésében. Vizsgáljuk, biz­tosítják-e a lakosságnak nyúj­tott ipari, kereskedelmi áru- szállítási szolgáltatások fej­Egy esztendővel ezelőtt érettségizett Rigó Marika, aki rimóci születésű kislány, és ma is a községben él. Meg­kérdeztük tőle, szereti-e a fa­luját? Nagyon őszintén vála­szolt: — Nagyon szeretem, én nem is tudnék másutt élni... Rigó Marikán kívül még többeket is megkérdeztünk, szeretik-e falujukat? Vala­mennyien a kislányhoz ha­sonlóan vallották: számukra a legkedvesebb hely Rimóc. Aki csak három évtizeddel ezelőtt is ismerte a községet és a ben­ne élőket, meg tudja érteni az emberek ragaszkodását. Vala­mikor nagyon nehéz körülmé­nyek között élt itt a több mint másfél ezer ember. A lakosság fele távol élt otthonától, A gyárakban, bányákban, a sum- mások között mindenütt volt rimóci ember. Igaz, jó munká­sokként emlegették őket. De ebből csak annyi volt a hasz­nuk, hogy a mindennapira valót megkeresték. Nem épül­tek új házak, télen sár borí­totta az utcát. A mostani ta­nácsházával szemben láp ter­jesztette a betegséget. Szegény- volt a vidék, szegények az emberek. Kiss Béla, a községi tanács titkára, aki két évtizede hű­séggel szolgálja itt a népet, legjobb ismerője annak, mi­lyen fejlődésen ment keresz­tül Rimóc, hogyan változtak az emberek, ötszáz fővel emel­kedett a lakosság száma. Dol­goztak a tőlük megszokott szorgalommal, gyarapodtak, két kezük munkája nyomán megszépült a község, felfris­sült, megfiatalodott, érthető, ha ragaszkodnak hozzá. iődését. A vizsgálat foglalko­zik azzal is, hogy a szolgálta­tó vállalatok, szövetkezetek rendeltetésszerűen használ­ják-e fel az állam által nyúj­tott támogatást. — Mire terjed még ki a vizsgálat? — A népi ellenőrök a vizs­gálat során elsősorban a me­gyében tapasztalható gondo­kat nézik, hogy megismerjék azokat a nehézségeket, ame­lyek még mindig akadályoz­zák a szolgáltatások fejleszté­sét. És ami a legfőbb cél, ja­vaslatot is tesznek ezek meg­szüntetésére, illetve & hibák kijavítására. A vizsgálat a ja­vító-szolgáltató egységek fel­ügyeleti és érdekképviseleti tevékenységét is felméri. El­sősorban arra, hogy a kor­mányhatározat nyomán szü­letett intézkedések eléggé ha­tékonyak-«? Vagy egy másik példa: a házhoz szállítás és egyéb szállítások kielégitőek- e? A népi ellenőrök felmérik azokat a lehetőségeket is, Azok a ’« A községi tanács hivatalos irataiból tájékozódtunk, hogy az elmúlt tíz esztendő alatt, nyolcvannyolc új házat épí­tettek a községben. Szívesen kinyitják az ajtót az érdek­lődő előtt. Győződjön meg bárki, mit rejtenek ezek a villának is beillő szép házak. A rádió egyikből sem hiány zik, a tv is csak kevésből. Amelyikben fiatalok élnek, ott a zenegép sem ritkaság. Kor­szerű háztartási gépek a konyhákban. A szobák beren­dezése az ízléseknek megfele­lően a legmodernebb. Az új nemzedék műveli ma­gát. Az általános iskolákból kikerülő fiataloknak egy te­kintélyes része tovább tanul a középiskolába, sokan közülük ipari tanulók. Mátrai Mária és Balázs Ferenc orvos lett, Balázs Antal építészmérnök. Többen katonának, rendőr­tisztnek mentek és sokan dol­goznak az államapparátusban. Aki itthon maradt, a termelő- szövetkezetben is megtalálja a számítását. Töbö fiatal is munkát vállalt a közös gaz­daságban. Ahogyan mondani szokták a megyében: kevés olyan szorgalmas ember él ezen a vidéken, mint a rimó­ci és ennek eredménye, hogy gyarapodnak és velük gyara­podik a község is. A rimóciaknak abban van a legnagyobb erejük, hogy a növekvő jólét nem ringatja kényelembe őket. Községük fejlesztéséért éppen úgy dol­goznak, mint a portájuk gya­hogy a lakosság a saját maga által végzett javító-szerelő munkához tud-e szerszámo­kat kölcsönözni? Foglalkoznak az árak alaku­lásával is? — Természetesen azt is vizsgálják, hogy a jelenlegi árak megfelelőek-e, biztosit- ják-e a szolgáltatások gazda­ságosságát, lehetőséget terem­tenek-e a szolgáltatások bő­vítésére. A népi ellenőrzés vizsgálata kiterjed a megyé­ben levő állami, szövetkezeti vállalatokra és kisiparosokra is. Vizsgálják a mosást, vegy- tisztítást lakáskarbantartást, gépjárműjavítást és -karban­tartást, az elektroakusztikai berendezések és háztartási gé­pek javításét. Felmérik a szolgáltatási hálózat létszá­mát, valamint a vállalási idő­ket. És ami a vizsgálatban új, a népi ellenőrök megkeresik a szolgáltatást igénybevevő la­kosokat is. — csatái — rimóciak rapításáért. Először is a köz­ség fejlesztésére 1 millió 38 ezer forintot fordítanak csak az idén. Az előző években sem volt ez sokkal kevesebb. De a millióknál is nagyobb értékű az a társadalmi munka, amit a falujukért végeznek itt az em­berek. Említettük, hogy vala­mikor ősztől tavaszig sáros, járhatatlan volt a község, Ma már hét kilométernyi járdá­juk van. Ennek értékét csak az érti meg. aki már kénysze­rült sárban járni. Közös ösz- szefogással építették újjá a nyolctantermes iskolát. Pócsik Sándor iskolaigazgató a meg­mondhatója, milyen gonddal támogatja a lakosság munká­jukat. Építettek egy új párt­házat. Most építik mellé és az idén már birtokba is veszik az új klubhelyiséget. Egymil­lió forintot fordítanak rá. Ké­szül már az új presszó is. Az utcákat, tereket fásították. A közelmúltban kedves ün­nepség volt a községben. Azo­kat az embereket, akik a leg­többet tették a falujukért, ki­tüntetésben részesítették. Töb­bek között Gonda István (bol­tos), Mócsány Péter (kurdi), Mócsány István (bandur), Mó­csány János (Kati). Kiss Béla vb-titkár, Vizoviczki István — ők voltak a kitüntetettek. Va­lamennyien húsz esztendeje, mint tanácstagok élvezik a nép bizalmát. Így élnek ma Rimőcon az emberek. Amijük van, azt ma­guk teremtették meg, ezért a szeretet a falujuk iránt. Sen­De csak akkor...! 1 Nem aggaszt, csupán el- igondolikoztat, amikor üzemlátogatásaim során szám­ba veszem azókat a kívánsá­gokat, amelyeknek teljesítése csak hosszabb távon lehetsé­ges. Gondolom, .többségük tud­ja is ezt, mégis hozzá fűzi: minél előbb, annál jobb. Mi­vel nem mindenki egyformán ítéli meg lehetőségeinket, ter­mészetesnek is tűnhet mind­ez. Arról azonban csak elvét­ve vagy ritkán esik szó, hogy mit is teszünk elképzeléseink megvalósításáért. Ez az egy­oldalúság azért sem jó, mert egy korábbi szemlélet konzer­válását erősíti; majd a kor­mány, majd a párt központi­lag megoldja gondjainkat, pr »Márnáinkat. Ez a felfogás a gazdálkodás centralizált modelljében ter­mészetes és szükségszerű volt. A tények azt mutatják, hogy annyira beivódott az emberek szemléletébe és gyakorlatába, hogy a gazdaságirányítás mai modelljében is a központtól várnak mindent, holott a gya­rapodás biztosítéka, annak gazdasági feltételei üzemeink, vállalataink vezetőinek és dolgozóinak kezében van. Rajtuk múlik, hogy a helyes elképzelésekből mikor lesz valóság. 9 Rövidesen az ajtókon “• kopogtat az új esztendő, a negyedik ötéves terv első éve. Nem érhet bennünket az a vád, hogy igénytelenek len­nénk a kívánságok összeállítá­sában, sőt sok tekintetben olyan igényeket is hangozta­tunk, amihez a gazdasági fel­tételeket csak évek múlva tudjuk megteremteni. Az ef­fajta, és egysíkú fogyasztói igények túlhangsúlyozása mel­lett igen halk annak hirdetése, hogy kívánságaink egy része csak akkor teljesül, ha a IX. pártkongresszus irányelveiben a termelékenység emelésére vonatkozó tennivalók is reali­zálódnak. („Az ipari termelés ■32—34 százalékos növekedésé­nek 75—80 százalékát a mun­ka termelékenységének javu­lásával toeU. elérni” — olvas­hatjuk.) Nem áremeléssel, nem az anyagigényes termékek növe­lésével, hanem több, jobb, korszerűbb és olcsóbb termék- • kel. Ezért nem számítási ma­nipulációkra van szükség, ha­nem valóban hatékonyabb munkára, hogy ne vigyük zsákutcába sokat ígérő ötéves tervünket. ki egy szóval sem említette közülük, bogy most már tel­jesen elégedettek. Ellenkező­leg, tele vannak tervekkel. Legközelebbi feladatnak a la­kosság jó ivóvízzel való ellá tását tűzték célul. Megkezd té a víztársulás szervezését. A lakosság negyvennyolc száza­léka már aláírta, hogy tag;a kíván lenni a társulásnak és anyagiakkal is támogatja. A tanács vezetői, Gólyán András vb-elnök és Kiss Béla vb-tit- kár a munka megkezdésének előkészületein dolgoznak. A Nagyréti és a Körtélyesi dű­lőt fogták vallatóra, milyen vizet rejtegetnek. Az ered­mény biztató. Jó minőségű is és mennyiségileg is megfelelő víz ígérkezik. Tervbe vették, hogy óvodát is építenek. A munkával elfoglalt szülők nagy segítséget kapnak, ha gyerekeiket biztonságban tud­ják. Elhatározták, hogy meg­építik, tehát meg is lesz. Kor­szerűsítik a villanyhálózatot, hosszabbítják a járdákat, fá­sítanak. virágot ültetnek, hogy igazi szép faluvá váljon leg­szűkebb hazája a rimóci nép­nek. Amikor mindezeket az ered­ményeket és terveket megis­meri az ember, megérti a községbeliek ragaszkodását fa­lujukhoz. Mikor elbúcsúztunk Rimóctól, Rigó Marika szavai jutottak eszünkbe: — Nekem nincs szebb az én falumnál. Nekem ez jelenti a hazát... Érthetetlen, hogy e nagy je­lentőségű feladat ismeretében halványan megfogalmazott tennivalók, vékonyan csordo­gáló intézkedések sejtetik, hogy üzemeinkben tényleg komolyan veszik a termelé­kenység emelésének szerte­ágazó, bonyolult feladatát. Talán valami különleges su­gallatra várnak? Ilyen nem lesz! Az irányelvekben körvo­nalazott termelékenységnöve­kedést nem a jövő óv végén, hanem már az év elején kell produkálni. Indokolt-e az e téren fellelhető nyugalom? Nem! De a jelenleginél több és hathatósabb intézkedésre van szükség. 9 Megyénk üzemeinek egy része az elmúlt ötéves terv eddigi időszakában nem teljesítette a termelékenység növekedésére vonatkozó el­képzeléseket. A rekonstruk­ciós folyamat kiszélesedése, az új üzemek beindítása bár sok tekintetben kedvezően hat a termelékenység növelésére, ugyanakkor számos olyan problémát vet fel, amelyek fékezőleg' hatnak a termelé­kenység kívánt ütemű növelé­sére. Vannak olyan tartalékok, források, amelyeknek kiakná­zásához nem kell központi előírás. Ezek közé tartozik a munkafegyelem megszilárdí­tása, a élő munkával való he­lyes gazdálkodás. Kimutatások tanúsítják, hogy üzemeink egy részében a napi nyolc órából jó, ha hatot, vagy ennél vala­mivel többet töltenek el konk­rét termelő munkával. Még rosszabb a helyzet az építő­iparban, ahol a szabad szom­batot szabad hétfő délelőttel és szabad péntek délutánnal egészítik ki. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 20—30 perccel hagyják abba előbb a munkát, s mire a munkaidő végét jelzi a gyár szirénája, a kapuban, jobbik esetben az üzemrész ajtajában, ugrásra készen állnak a kisebb vagy nagyobb munkáscsoportok. Akaratlanul is eszembe jut az, amit az egyik NDK-ban járt ifjú szakmunkás mon­dott: Kint szigorúbb a mun­kafegyelem, mint nálunk. Ugyanezt tapasztaltam a Szov­jetunióban is. Az meg már közhely, hogy a Nyugatról ha­zánkba látogató idegenek azt mondják: ezt a munkatempót csak egy szocialista ország bírja ki. Amennyi túlzás van ebben a mondásban, annyi igazság is. ,i Hiba volna a muntoafe­“ gyelem lazaságát, akár a Munkatörvénykönyv által biz­tosított szabad munkavállalás bevezetésével, akár úgy magya­rázni, hogy most már minden­ki lazít. A munkásak, alkal­mazottak többsége becsülete­sen elvégzi munkáját, s ha mulasztást tapasztal, szóvá te­szi. Gyakran hangoztatják, azért jöttünk be, mert dolgoz­ni akarunk és nem tétlenked­ni. Gondoskodjanak jó gépről, biztosítsák a szerszámot, az anyagot. Az előbb említett kí­vánságok sajnos, jogosak. A rossz munkaszervezés, ami ál* landó kísérője, visszatérő jelensége üzemeinek — rontja a munkamorált. Az Ipoly-búrtorgyárban fordult elő, hogy anyaghiány miatt a betervezett napi tíz Nógrád garnitúrából csak négyet tud­tak elkészíteni. Az elkótyave­tyélt, hasznos munkára for­dítható iéőt pótolni már nem, tudták. Egyes üzemekben.1 hogy szépítsék a dolgokat, a tervezésből és a vezetés hiá­nyosságaiból adódó kiesett munkaidőt a dolgozóktól füg­gő ' időnek tüntetik fel, vagyis az ő rovásukra írják. Mivel a X. pártkongresszus irányelvei­ben foglalt 75—80 százalékos termelékenység-növelés meg­valósítása nem kis dolog, jő lenne, ha országosan felül­vizsgálnák, hogy megvan­nak-e. vagy meglesznek-e az objektív feltételei. ,A források között találjuk még a megnövekedett beteg- létszámot, az igazolatlanul mulasztók nagy számát, a bal­esetek növekedését. Nógrádot az ország legtoetegebb me­gyei között tartják számon. Egy időben ezt a bányászat visszafejlesztésével magya­ráztuk. A visszafejlesztés so­rán a betegek, rokkantak el­mentek nyugdíjba, a beteglét­szám mégsem csökkent, sőt a korábbinál jóval magasabbra szökött. Hasonló a helyzet a balesetek alakulásánál. C Az elmondottak megvál­*" toztaitásán semmiféle központi intézkedés nem segít. A megoldás mindenütt a helyi vezetők és a dolgozók kezébe van letéve. Tőlük függ, ho­gyan kezdik az új tervoiklusf, hogyan értelmezik a terme­lékenység növelésére, mint az életszínvonal emelésének biz­tos alapjára utaló kongresz- szusi irányelveket és azok megvalósítását. Venesz Károly Jó rimóciak, érdemes volt fáradozni. A munka gyümöl­cse, hanem lankad a szorga­lom. mindig beérik. Tiszafüreden építették fel az Alu míniumgyár 1. számú gyáregysé­gét. Az új üzemet vékony falú al umíniumedények — teafőzők, lá­basok, ételhordók stb. — gyártása céljából létesítették NÓGRÁD — 1970. november 5., csütörtök 3 B. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents