Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-27 / 278. szám
*iT«ginascslcoaEilc pssrSunfe X. kongress; (Folytatás a 2. oldalról) Politikánk egyik lényeges vonása a békés egymás mellett élés elve és gyakorlata, ami természetszerűleg Jár együtt a gazdasági és kulturális kapcsolatokkal. Az imperializmus azonban nem adta fel a maga céljait, s ha a szocializmus erői — élükön a Szovjetunióval —- rá is kényszerítik a békás egymás mellett élésre, annál fondorlatosabban törekszik az ideológiai fellazításra, nem utolsó sorban a kultúra terén, Szemlá?efváltoztatást az oktatásban Pártunk szövetségi politikája is fokozott ideológiai követelményeket hárít kulturális életünkre. A szövetségi politika — ahogy mindig is hangsúlyoztuk — nemcsak együttműködést jelent a munkában mindazokkal, akik igent mondanak a szocializmusra, hanem ennek az „igen”-nek az alapján szüntelen eszmei vitára is kötelez a nem marxista nézetekkel. Ezt a társadalmi élet mindennapjaiban folyó vitát, ideológiai meggyőződést a kultúra terén is folytatni kell. Pártunk politikája szem előtt tartja a szocializmusnak azt az alaptörvényét, hogy a dolgozó nép anyagi ellátottsága szüntelenül emelkedjék. Ez is feladatokat ró a kulturális életre, ha nem is azt — mint egyesek gondolják —, hogy a kultúrának — idézőjelben mondva — „ellensúlyoznia” kell a jólétet, az ipari fejlő, dóst, az új gazdasági mechanizmust. Ellenkezőleg. A szocializmusban a javak bősége, a termelés, a technika — másfelől a sokoldalú teljes emberi kibontakozás ugyanannak a kultúrának két oldala. A tudomány kérdésedről szólva rámutatott: — Korunkban a tudomány súlya éB felelőssége rendkívül nagy és egyre növekszik. Ez nemcsak műszaki és természeti tudományokra érvényes, hanem a szocialista tudat fejlesztése szempontjából oly fontos társadalomtudományokra is. — A beszámolóban a Központi Bizottság azt javasolja, hogy a közeljövőiben pártunk tűzze napirendre az állami oktatás kérdéseit, vizsgáljuk meg képzési rendszerünket az alsófokú intézményektől az egyetemeken folyó oktatásig és továbbképzésig. — Nem szeretnék e munkának elébevágni, nem is lehet, de már ma is látjuk, hogy az oktatás terén jelentkező gondjainkon elsősorban szemléletváltoztatással kell és lehet segíteni. A lexikális ismeretek halmozása helyett — ami a túlterhelésnek is egyik oka — a nélkülözhetetlen alapismeretek elsajátítását kell biztosítani. Az oktatással összefüggésben a fizikai dolgozók gyermekednek továbbtanulásáról is részletesen szólt Aczél György. Hátrányos helyzetük csökkentése érdekében, hosz- szabb és rövidebb távú eszközökkel együttesen kell élnünk. Alkotóink nézzenek szembe a valósággal A közművelődés problémáiról szólva utalt a népművelés olyan továbbfejlesztésére, amelyben a természettudományos-technikái műveltség is megfelelő helyet kap, majd a. televízió és a helyi közművelődés viszonyával foglalkozott. A televízió műsorától és a helyi népművelési munkától egyaránt függ a kultúra terjedése — mondotta. Ismert példa, hogy a televízió jó néhány mű. sora szervezte és élénkítette a népművelést. Központi feladat továbbra is, hogy közelebb vigyük a művészetet a tömegekhez — és a tömegeket, a művészethez. Ez sokrétű, bonyolult ideológiai és szervező munkáit követel mindannyiunktól. Irodalmunk, művészetünk nagyrészt adós a munkásosztály, a dolgozó nép mindennapjaiban gyökerező igazi problémák, új jelenségek ábrázolásával. — Korunkkal és feladatainkkal kapcsolatban gyakran szerepel a „bonyolult” jelző. Valóban: a mi korunk minden eddiginél bonyolultabb. Valamikor éppen az volt az alkotók panasza, hogy nem kaptak elég lehetőséget arra, hogy árnyaltan, a maga összetettségében ábrázolják a valóságot. Most itt a lehetőség szembenézni a valósággal, elemezni, feltárni annak alkotó elemeit. Aczél György ezután szólott a kultúra alkotásainak eljuttatásáról a legszélesebb néprétegekhez. — Ezt a feladatot sem lehet rendeletekkel és formálisan megoldani. Az ízlést, az ismereteket rendszeresen fejleszteni kell. — A tömegek ízlésének fejlesztésében, a kulturális igények felkeltésében, a közvélemény tájékoztatásában nagy feladat hárul a marxista kritikára. Mi megvédjük a marxista kritikusokat minden olyan bírálattól, amelynek forrása a személyes sértettség, vagy az eknétetallienes- ség. De több é&etközelségiet, a nép-ilet mélyebb ismeretét és az igazi alkotás iránti nagyobb tiszteletet fejérünk a kritikából is. Kultúrpolitikai elveinken nem kell változtatni. Kulturális életiünk demokratizmusának növelését továbbra is feladatunknak tartjuk, de az a figyeltem és felelősség, amely- lyel párttagságunk a kultúra kérdéseit vitatta, még nagyobb felelősségre és mélyebb önvizsgálatra kötelezi a kulturális irányítást. — Ennek érdekéiben egyik legfontosabb feladatunk vezető szerveink irányító tevékenységében az elvi következetesség erősítése, az elméleti munka színvonalának további emelése. — A párt ég áfflaimi vezetés akikor töltheti be eredményesen a feladatát, ha figyelve a gyakorlati tapasztalaitokat, gyorsan reagál az új jelenségekre, akár pozitívak, akár negatívak: ha elméletileg elemzi, általánosítja és alkalmazza őket a gyakorlatban, Az irányításnak határozottabban kell biztosítania az ideológiai-politikai felelősség érvényesítését az alkotóműhelyekben. Mert az önállósággal — valljuk be — nem mindenütt nőtt arányosan a felelősség. Ne legyenek meddő viták ■— Az elméleti-ideológiiai meggyőzést, az új elvi-elméleti válaszok kidolgozását nem lehet elválasztani a vitáktól, de a vita szabadságához az is hozzá tartozik, hogy a viták ne legyeinek meddők, ne uralják el a felelőtlen indulatok, a személyeskedés, az ingerültség; a szabadság ürügyén ne terjedjen el a zavarosáéig, és ne hangozhassanak el vitatható nézetek marxista válasz nélkül. — Felelősek vagyunk azért, hogy biztosítsuk és erősítsük eszméink befolyását a közgondolkodásban, a kultúrában. De, hogy ezt az ideológiai ne- velőhatást kifejthessük, ahhoz a vitákat le is kell zárni; az alkotóműhelyek, szerkesztőségek, kiadók gyakorlatában igent, de nemet is kell tudná mondani. A feladat teljesítéséhez jók, jobbak a körülményeink, mint bármikor. De ahogyan társadalmunk fejlesztésében mindenütt, itt is szükség van az odaadó, együttes munkára; a kultúra kibontakoztatásához is minden alkotó erőt össze kell fogni. A Központi Bizottság referátumának szavaival élve: ,.A párt minden szervezetéinek és minden tagjának, a szocializmus miniden hívének odaadással és fáradhatatlanul kell dolgoznia ezen a szép és annyira' fontos munkán” — mondta nagy tapssal fogadott felszólalása végén Acztél György. A következő felszólaló Herbert Mies, a Német Kommunista Párt alelnökié volt. Hangsúlyozta egyebek mellett, hogy a szocializmus és az imperializmus, a béke és a háború, a haladás és a reakció közötti világméretű harcban a Német Kommunista Párt is igyekszik helytállni. Leif Hammerstod, Norvégia Kommunista Pártja titkárságának tagja többek között kijelentette: pártja támogat minden Íkezdeményezést, amely a kommunista pártok közötti kapcsolatok megjavítására irányul. Ezután dr. Bihari Ottó, a Pécsi Jogtudományi Egyetem tanszékvezető tanára, Baranya megyei küldött szólalt fel. Hans Mahle, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt Pártelnöksége Irodájának tagja következett felszólalásra. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP hű szövetségesük abban a harcban, amelyet a Németországban fennálló realitások és az azokból adódó következtetések tiszteletPULLAI ÁRPÁD ben tartásáért folytatnak. Agostino Novella, az Olasz Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja arról szólt: nem felejtik el, hogy Budapesten látott napvilágot a szocialista országok konstruktív javaslata az összeurópai értekezlet egybehívására. Szünet következett, majd Németh Károlyinak, a budapesti pártbizottság első titká- ránaik elnökletével folytatta tanácskozását a kongresszus. A küldöttek nagy tapsa közben Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára lépett a szónoki emelvényre. Propagandamunkánk támaszkodjék a tudományos kutatásokra Tisztelt kongresszus! A Központi Bizottság beszámolójával, a beterjesztett javaslatokkal egyetértek. Engedjék meg, hogy csatlakozva a beszámolóhoz, a párt propagandamunkájának, a szocialista tudat és magatartás formálásának néhány kérdéséről beszéljék. A marxizmus—leninizmust, amelynek védelmére, terjesztésére, alkotó alkalmazására elköteleztük magunkat, mint tudományos világnézetet világos eszmei tartalmú és határvonalú egységes eszmerendszernek tekintjük. Számunkra a marxizmus—leninizmus a társadalmi cselekvés tudománya. A tömegek szocialista tudatának, magatartásának napjainkban szükséges formálása nélkülözhetetlenné tette, hogy a propagandamunka mindinkább közvetlenül támaszkodjék a tudományos kutatásokra. A társadalomtudományok és a propaganda kapcsolata ‘ az utóbbi években jó irányban fejlődött. Állandó figyelmet kell fordítani arra, hogy tudományosság címén ne halványuljon a propaganda pártossága és fordítva: a pártosság hamis értelmezésének következtében ne szoruljon háttérbe a tudományosság követelménye. Politikánk megvalósításában különös figyelmet kell fordítanunk a munkásosztály politikai tudatának fejlesztésére. A munkásosztály a szocialista tulajdon alapján és a termelésben elfoglalt helyzete követ-, keztében — érdekeit tekintve — szemben áll mindenféle maradisággal, közérdeket sértő jelenséggel, bizonytalankodással, a közéleti felelősség elől kitérő magatartással. A munkásosztály szocialista szemléletét tovább kell szilárdítanunk, s befolyását társadalmunk valamennyi számottevő rétegére ki kell terjesztenünk. Kedves elvtársak! Kiterjedt és eleven gazdaságpolitikai propagandát folytattunk az utóbbi években. A gazdaságirányítás alapelveinek, új vonásainak eredményes propagandája mellett — esetenként — kissé egyoldalúan, főleg a változások hangsúlyozása volt a jellemző. Arról viszont, ami szocialista építésünk alapja — mint például a szocialista tervgazdálkodás — kevesebb szó esett. Biz olykor félreértésre adhatott okot. A propagandamunkáinak a továbbiakban is központi feladata marad, hogy a gyakorlati feladatokhoz kapcsolódva, eknélyülten foglalkozzék a gazdasági építőmunka kérdéseivel. E propaganda konkrét tartalmát és feladatait a következő években a IV. ötéves terv adja. Megoldásra váró feladat a káderek továbbképzése, a továbbképzés különböző formálnak és átfogó rendszerének kialakítása. A vezetők jelentős hányadának megvan a beosztásához szükséges szakmai, politikai és általános műveltsége. A megnövekedett és egyre növekvő feladatok azonban megkívánják, hogy gondoskodjunk kádereink szervezett politikai továbbképzéséről. A kongresszusra való felkészülés során sok szó esett a kispolgári gondolkodásmódról és magatartásról. Szűkül a kispolgáriság bázisa Ami a tüneteiket illeti, kétségkívül megtalálhatók, néhol növekvő mértékben is. Ezek azonban társadalmunk kedvező irányú fejlődésében alárendelt sízerépet játszanak. Bár nem ezek jellemzik közéletünket, mégis határozottabban fel kell lépnünk ettemük. Nem a kispolgársággal, társadalmunk e dolgozó rétegével széliünk szembe, nem ellene indítunk harcot. Pártunk álláspontját a kispolgárság megítélésében világosan kifejezi szövetségi politikánk. A kispolgárság meghatározott társadalmi réteg. Mi a szocialista eszméktől eltérő, azokkal szemben álló szemlélet es magatartásmód ellen azokkal a kispolgári nézetekkel szemben lépünk fel, amelyek társadalmi hovatartozástól, osztályhelyzettől függetlenül bárkire hatással lehetnek. Nem fogadhatjuk el azokat a nézeteket, amelyek a kispolgárságot úgy tüntetik fel, mintha az közéletünk olyan új jelensége lenne, amelyhez jelenlegi helyzetünk teremtett társadalmi talajt. Éppen ellenkezőleg. A szocializmus (Folytatás a oldalon) Aczél György, dr. Erdei Ferenc és Kádár János » kongresszus szünetében Küldötteink ajándéka Brezsnyev elvtársnak A kongresszus kedves színfoltja — így írnak az újságok, ezt kopogják a telexgépek arról, hogy csütörtök reggel, napirenden kívül három Nógrád megyei küldött ajándékot nyújtott át Leonyid Brezsnyevnek, a szovjet pártküldöttség vezetőjének. Azt írják erről: kedves színfolt. Annak azonban, aki tudja, honnan küldték ezt a remekbe készült ólomkristály vázát, sokltal több. A váza remekmű. Rubincsíkos, középütt opálos Lenin-portré csiszolata mint az óbor cseppje, mintája könnyed, mint a csipke. Brezsnyev elv- társ is megjegyezte: „Sok szeretettel köszöntöm a mestert, aki ezt a remekművet készítette”. Azt mondják egy tanuló vizsgamunkája. Nem tudom. Az azonban bizonyos, hogy a „kedves színfolt” láttán felgyorsult a szívdobogásom. Hallani véltem a tarjám huta ventillátorának sivító fujtatását, arcomon éreztem a kemencék tüzét, fülemben visszhangja kelt a csiszolókorong csikorgásának. Az otthon boldogságát idézte ... Szabó Imre bányász, tisztje és megbízatása szerint elmondta a köszöntő szavakat. Én is és biztos vagyok abban, hogy Brezsnyev elvtárs is azokat a bőrsisakos bányászokat hallottuk a jó ízű palóc mondatok mögött, akik a politikai csatákban mindig az első sorokban álltak és állnak. Az ügyrenden kívüli „színfolt” részese volt a megye pártbizottságának első titkára, a megye tanácsának vb- elnöke. Azt hiszem, Brezsnyev elvtárs ölelése, baráti kézfogása jogosan illeti az én szülőföldem mostani vezetőit, de legerősebb joggal azokat, akik Salgótarjánt újjáépítették, új ruhába öltöztették. Ott álltam a „kedves színfolt” közepén, s talán megbocsátanak azért, hogy fél szívvel, fél szemmel nem rájuk figyeltem, hanem földijeimre, akik a megye, a város ez értékét magasabb értékrendűvé emelték azzal, hogy olyan baráti kézbe adták, amely kéz eddig is sokszor nyújtott segítséget, s ezt ezután se vonja meg tőlünk. Büszke voltam ezekben a percekben, s mindenki megértheti, ez a büszkeség jogos, azt hiszem kötelező. Pásztor Ferenc NÖGRAD — 1970. november 27., péntek
