Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

Tanácskozik partunk X. kongresszusa Legfőbb törekvésünk a biztonság Kedves küldött elvtársak! Nekem jutott az a megtisz­teltetés. hogy a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottsága, hazánk valamennyi dolgozója nevében forró, szív­ből jövő üdvözletünket tolmá­csoljam az önök kongresszu­sának, A X. kongresszuson az önök pártja büszkén adhat számot arról, hogy a Magyar Népköz- társaság nagy és tartós ered­ményeket ért el a gazdasági, a társadalmi és a kulturális fej­lődés területén. A Lengyel Egyesült Mun­káspártot kipróbált barátság, államaink és népeink eszmei közössége, törekvéseink és létfontosságú érdekeink azo­nossága fűzi az önök pártjá­hoz Pártjainkat az a meggyőződés vezérli, hogy mind a gazdasági és műszaki haladás érdekei, mind az alapvető politikai in­dokok szükségessé teszik a kétoldalú együttműködést, s a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországainak széles értelemben vett gazdasági in­tegrációját is. A mi közös legfőbb törekvé­sünk a biztonság, a tartós béke biztosítása Európában és az egész világon. Ennek ér­dekében a többi testvéri szo­cialista országgal szolidárisán tevékenykedve — küzdünk az imperializmus agresszív poli­tikája ellen, amelynek leg­újabb brutális megnyilvánulá­sa, hogy az amerikai légierő felújította a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság bombázá­sát. A provokációt, amely a nemzetközi kapcsolatok lég­körének elmérgesítésére szol­gált, kategorikusan elítéljük. A szocialista országok kö­vetkezetes békepolitikája. a Varsói Szerződés államai ösz- szeforrottságának és védelmi erejének megerősítése azt eredményezte, hogy Nyugat- Európában — különösen az utóbbi időszakban — felülke­rekedtek az enyhülés és az együttműködés tendenciái, amelyek minden nép érdekei­nek megfelelő széles körű ál­lamközi megállapodások re­ményével biztatnak. Minden jel arra mutat, hogy a közelmúltban aláírt, illetve parafáit szerződések fordulóponttá válhatnak Eu­FOCK JENŐ rópa háború utáni történeté­ben. Azt akarjuk, hogy az a huszonöt év, amelyet az NSZK revansista erői és a NATO ag­resszív imperialista körei ál­tal állandóan élesztett és szí­tott hidegháborús légkör jel­lemzett, már csak a vlsszahoz- hatatlan múltat jelentse, s hogy soha újjá ne szülessen. A szocialista államok és a Német Szövetségi Köztársa­ság közötti szerződések élet­be léptetése új légkört teremt Európában, ami kedvez az eu­rópai konferencia összehívá­sának, valamennyi olyan meg. állapodásnak, hogy a kölcsö­nös kapcsolatokban lemonda­nak az erő alkalmazásáról, hogy gazdasági, tudományos­műszaki és kulturális együtt­működéssel a béke megszilár­dítását biztosítják a kollektív biztonság elvei alapján, Wladyslaw Gomulka nagy tapssal fogadott beszéde után Karakas László, a Hajdú-Bi- har megyei pártbizottság első titkára szólalt fel. Ezután Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kor­mány elnöke emelkedett szó­lásra. módszerek meghonosodása. A legtöbb problémát az ágazati felelősség, a tulajdonosi jog­ból eredő kötelezettségek ér­vényesítése és a vállalati ön­állóság értelmezése ielcntette. Jó néhány minisztérium és főhatóság még olyan esetek­ben sem avatkozott be a vál­lalatok munkájába, amikor erre a népgazdaság egészé­nek, sőt az illető vállalat táv­lati fejlődésének érdekében szűnhető, hogy nagyrészt meg­valósultaik azok a jelentős in­tézkedések, melyeket a lakos­ság áruellátásának javítására hoztunk. Tovább fejlesztettük a kereskedelmi tevékenység­gel összefüggő szabályozókat. Általában kiegyensúlyozot­tabbá vált az áruforgalom, bár néhány árucikkből még mindig nem tudjuk az igé­nyeket hiánytalanul kielégíte­Megvalósulnak gazdasági céljaink Tesztelt kongresszus! Kedves elvtársak! A Központi Bizottság be­számolója soüoldalúan elemzi gazdasági, politikai és kultu­rális eredményeinket, ame­lyek kivívásában és megszi­lárdításában jelentős szerepet tölt be munkásosztályunk, dolgozó népünk szocialista ál­lama. Építőmunkánk jelenlegi szakaszában a szocialista ál­lam funkciói közül mindin­kább előtérbe kerül a társa­dalomszervező tevékenység, a gazdaságirányítás és a kul­turális nevelőmunka. A szocializmus teljes felépí­tésének magasabb szinten va­ló folytatása új követelmé­nyeket támaszt államszerve­zetünkkel szemben. Ügy kell továbbfejleszteni az állam­életet, hogy ennek nyomán tovább erősödjék a munkás- osztály hatalma, még telje­sebben bontakozzék ki a tö­megek közéleti aktivitása. Fontos feladatnak tekint­jük, hogy kiküszöböljük a jogrendszerünkben még fel­lelhető és a szocialista demok­ratizmussal össze nem egyez­tethető bizonyos következet­lenségeket. Jogrendszerünk fejlesztésével el kell érnünk, hogy a becsületesen dolgozó emberek jogai hatékonyan érvényre jussanak, ugyanak­kor megakadályozzuk a pa­ragrafusok között bujkáló ügyeskedők* harácsolok, tár­sadalomellenes elemek műkö­dését Fokozatosan felül kell vizsgálnunk a jelenleg érvé­nyes hatósági jogköröket és ezeket ésszerű mértékre kell csökkenteni. Az élet ma töb­bet követel tőlünk mind az államérdek érvényesítésében, mind az állampolgárok jogai­nak bővítésében. Az államér­deket az szolgálja, ha a ha­tósági rendelkezések az állam­polgárok és a gazdálkodó szervezetek törvényes, jogos tevékenységét segítik és nem az állampolgárok zaklatásá­nak forrósai. Aura törek­szünk, hogy a hatósági ren­delkezések számát csökkent­ve, azok hiánytalan betartá­sát ne csak megkövetelhes­sük, hanem biztosíthassuk is. Ezért például az állam} vál­lalatok jogát tartalmazó, he­lyenként kissé egyoldalú ha­tósági rendelkezéseket vagy M kell egészíteni az állampol­gárok jogaival, vagy pedig, ahol lehet, ott az állami vál­lalatok és az állampolgárok közötti szerződéses kapcsola­tok formáját szükséges bőví­teni. Erősítjük a szocialista demokráciát A közelmúlt egyik fontos intézkedéssorozata a tanács- rendszer továbbfejlesztésére irányult. A tanácsok munká­jának is jelentős szerepe volt és van ma is társadalmi elő­rehaladásunkban, gazdasági eredményeinkben, a szocialista népi-nemzeti egység kialakí­tásában és megszilárdításá­ban. Éppen ezek az eredmé­nyek köteleztek bennünket arra, hogy tovább javítsuk a tanácsok tevékenységét, nö­veljük önálló szerepüket. Eh­hez biztosítanunk kell az ön- kormányzat jogait és a gazda­sági feltételeket, hogy jobban érvényesüljön a központi irá­nyítás hatékonysága, a szocia­lista államszervezés és veze­tés alapelve: a demokratikus centralizmus. Az új tanács- törvény, amelynek tervezetén most dolgozunk, ezt szolgálja. A tanácsrendszer fejlesztésére tett intézkedéseink hűen szol­gálják a szocialista demokrá­cia erősítését, és új lehetősé­geket teremtenek arra, hogy a dolgozó tömegek közvetlenül is részesed legyenek a hatalomnak és érdemlegesen beleszólhassanak az állami és saját életük irányításába. Ezek az intézkedések akkor válnak igazán ügyünket előmozdító emelőkké, ha együtt járnak egyrészt az állampolgári fe­gyelem megerősödésével, másrészt a közösség iránti felelősségtudat növekedésével, s a szocialista közgondolkodás megszilárdulásával. Központi Bizottságunk a közelmúltban több határoza­tot holott a szocialista de­mokratizmus kibontakoztatá­sára, Egyebek között jóvá­hagyta a párt tudománypoli­tikai irányelveit; megtárgyal­ta az ifjúság és a nők hely­zetét. A kormány már intéz­kedéseket dolgozott ki a tu­NÓGRAD - t970. november 25., szerda dománypolitikai elvek megva­lósítására, előkészítette az if­júságról szóló törvényjavas­latot, konkrét intézkedési tervet készített a nők társa­dalmi helyzetének javítására. A helyi szervekre, a válla­latokra és az intézményekre váró feladat, hogy a párt ha­tározata, a kormány rendel­kezései alapján mielőbb ki­dolgozzák saját teendőiket, megbeszélve azokat az érin­tettek széles körével. A társadalmi szervek és a kormány, valamint a helyi szervek összefogásával, a tö­megek demokratikus bevoná­sával kialakulhat a végrehaj­tás ésszerű menete, a lehető­ségek mind teljesebb ki­használása. Fock elvtárs ezután a gaz­daságirányítás új rendszere bevezetésének tapasztalatai­ról szólott: — Most, három év távlatá­ból és eredményeinek isme­retében kijelenthetjük: a re­formmal fokozatosan elérjük célunkat. A reform teljes ki­bontakoztatásával a mai kö­rülményeknek jobban meg­felelő szocialista tervgazdál­kodást valósítunk meg, amely reálisan számol hazánk, tör­ténelmi, gazdasági és politikai viszonyaival, a szocializmus építésének általános gazdasá­gi törvényeivel és mindenek­előtt a termelőerőkkel és azok legfontosabb tényezőjével, a dolgozó emberrel. Természetesen — mint minden átfogó és nagy hord­erejű társadalmi folyamat — a reform is lépésről lépésre bontakozhat ki. Az új fel­adatok helyes értelmezése, az irányítás konkrét új módsze­rei nem alakulnak ki máról holnapra. A reform bevezetése óta eltelt mintegy három esz­tendő bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a nép­gazdaság irányítása, a gazda­sági folyamatok közgazdasági módszerekkel történő szabá­lyozása eredményesebb és haté­konyabb. de kétségtelenül ne­hezebb és bonyolultabb fel­adat, mint a tervlebontásos módszeren alapuló gazdaság­vezetés. Részben ennek tulajdonít­ható, hogv az állami iVánvító- szervek munkáiét 1968-ban és részben még 19«9-ben is in­kább az útkeresés, a bizony­talankodás. mint a következe­tes vezetés jellemezte. Vi­szonylag lassan haladt előre az iránvfté szervek és a vál­lalaté,1- közötti úi típusú kap­csolatok és az új irányítási is feltétlenül szükség lett volna. Erre a tényre élesen muta­tott rá pártunk "Központi Bi­zottságának múlt év végi ha­tározata. Ennek nyomán a kormány több intézkedést tett mindenekelőtt a minisz­tériumok és főhatóságok mun­kájának hatékonyabbá téte­lére. Az irányító szervek te­vékenységében ez évben már határozott fejlődés mutatko­zott. Egyebek között ennek kö­Hatékonyabb intézkedése­ket foganatosítottunk az ala­csony keresetű dolgozók áru­ellátásának javítására. Ja­vult az árellenőrző tevékeny­ség. az árhatóságok fellépnek az indokolatlan áremelések ellen. Gazdasági minisztériumaink már határozottabb módsze­rekkel szorítják vissza a nép­gazdaság számára előnytelen vagy alacsony hatékonyságú tevékenységet és központilag is támogatják a hasznosat Következetesebb módszereket a munkaerő-gazdálkodásban A kormány alapvető kö­vetelményként jelölte meg a beruházási tevékenység javí­tását. E téren azonban a ja­vulás még korántsem kielégí­tő. Egyelőre még nem kielégí­tő a minisztériumok irányító tevékenysége á munkaügyek­ben, főként a munkaerő-gaz­dálkodásban. Bár 1970-ben a termelékenység alakulásának kedvező jelei mutatkoznak, a vállalatok létszám- és mun­kaerő-gazdálkodásában tovább­ra is sok a probléma. Válla­lataink jelentős része mun­kaerőhiánnyal küzd, másutt viszont belső munkaerő-feles­leg van. Még nagyon sokat kell tenni a munkafegyelem megszilárdításáért. Az egészségtelen mértékű munkaerő-vándorlás meg­szüntetésének, a törzsgárda növelésének egyik fontos fel­tétele, hogy az üzemekben olyan munka- és szociális kö­rülményeket- teremtsenek, amelyek megfelelnek a dol­gozók igényeinek. Éppen ezért, amennyire helyeselhető, hogy egyes üzemek óvodákat, böl­csődéket, öltözőket, fürdőket, orvosi rendelőket építenek, annyira elítélendő, hogy má­sutt, különböző indokokra hi­vatkozva, elhanyagolják, nem törődnek eléggé a munkások élet- és munkakörülményei­vel. Célszerűnek látszik, hogy a SZOT-tal egyetértésben a Ki­váló üzem cím elbírálásánál, a Minisztertanács és a SZOT- vándorzászló odaítélésénél a termelési-gazdasági eredmé­nyeken túl, nagyobb figyel­met fordítsunk arra is. ho­gyan gondoskodnak a dolgo­zókról. összegezésképpen megálla­pítható, hogy az irányító tevé­kenységben kedvező változá­sok tendenciája jelentkezik. De még többre van szükség. A minisztériumoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a távlati fejlődést biztosító ter­vezőmunkára, az új követel­ményeknek megfelelő válla­latvezetési módszerek kiala­kítására. A szocialista építés során jelentkező legkülönbözőbb ér­dekek összehangolása, a köz- gazdasági szabályozórendszer gazdaságpolitikai céljainknak megfelelő eredményes mű­ködtetése, a rugalmasság és a stabilitás követelményeinek egyidejű érvényesítése nem könnyű feladat. A gazdaság- irányítás jelenlegi rendszere a korábbinál jóval nagyobb követelményeket támaszt az üzemi, a vállalati, a szövet­kezeti vezetőkkel szemben is. Nem mindenki képes alkal­mazkodni az új viszonyokhoz. A vállalatvezetőknek, a ter­melőmunka parancsnokainak többsége azonban mindinkább érti a gazdaságirányítás rend­szerét. Tudják, mit jelent ön­állóan dönteni, kockázatot és felelősséget vállalni újszerűén, a kor követelményeinek meg­felelően vezetni. Az iparilag fejlettebb or­szágokban a termelékenység közismerten ma még körülbe­lül kétszer nagyobb mint ha­zánkban. Ugyanakkor alapos vizsgálatok szerint például a gépiparban a termelékenységi színvonal eltérésének hozzáve­tőleg csak egyharmada ma­gyarázható a technikai felsze­reltségben mutatkozó kü­lönbséggel. Még ha fenntar­tással is élünk e számítások­kal szemben, a lényeget he­lyesen tükrözik. Azt tudniil­lik, hogy a termelékenységi színvonal különbségének oka feltehetően jelentős részben nem anyagi természetű, ha­nem főként az. hogy a válla­latvezetési és -irányítási mód­szereink ma — még az adott technika lehetőségeihez képest is — viszonylag elmaradottak. A korszerű termelési rend­szerek korában pedig a veze­tés, a szervezés a termelőerők mind fontosabb elemévé válik, sőt úgy tűnik, hogv a legtöbb országban — beleértve a leg­fejlettebbeket is — éppen e tényezők kerültek előtérbe. Sok ezer vezető gondolko­dásmódja, . szemlélete nem alakulhat át olyan ütemben, ahogyan a gazdasági viszonyok változnak. Nyilvánvalóan szükséges és indokolt a türe­lem. Ám azt Is szüntelenül hangsúlyozni kell, hogy a gaz­dasági viszonyok nem mere­vedhetnek meg, és hogy a vál­tozás üteme világméretekben meglehetősen gyors. Ez gyors alkalmazkodó képességet köve­tel a gazdasági vezetőktől. Ezt az alkalmazkodó képességet a szocialista tulajdonosnak, az államnak következetesebben el lehet és el kell várnia. Bővítlük a lehetőségeket Fock elvtárs ezután utalt arra, hogy harmadik ötéves tervünk jó feladatait átgon­dolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakérte­lemmel párosult, szorgalmas munkájával teljesítjük, né­hány vonatkozásban túltelje­sítjük, majd új ötéves ter­vünkkel foglalkozott: — A kitűzött célok elérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézke­dést tett. Előrehaladásunk fon­tos feltétele például a szerve­zettebb munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jöve­delem- és bérgazdálkodás ál­lami szabályait A termelékenység dinamikus növelése megkívánja, hogy ez­után is a munka bonyolultsá­gához és a teljesítményhez igazodó differenciált bérpoli­tikát alkalmazzunk, még kö­vetkezetesebben mint ma, ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagycsaládosok, a kis­nyugdíjasok helyzetét javítja és az alacsony keresetűek jö­vedelmét is megfelelően nö­veli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — ahol ez Indokolt — az árak kívánatos változtatásának le­hetőségét is. ami összhangban áll a termelés önköltségével, a kereslettel, hiszen ez végső so­ron a lakosság jobb ellátását szolgálja. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre álló beruházási eszközöket és kapacitásokat a legfontosabb célokra kon­centráljuk. Alapvető követel­mény a beruházások befejezet­len állományának csökkentése. Az építő- és építőanyagipart az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlesztjük, ezzel bővítjük a kereslet kielégítésének lehető­ségeit, ugyanakkor a szabályo­zórendszer módosításával a beruházási vásárlóerőt megfe­lelő keretek között tartjuk. Fokozatosan csökkentjük a különféle állami támogatáso­kat, amelyek az esetek na­gyobb részében a gazdaságta­lan termelés következményei. Minden vonatkozásban erő­sítjük gazdaságunk egyensú­lyát. Népgazdaságunk aránvos fejlődésének és egyensúlyi helyzetének nagyon lényeges eleme a lakosság vásárlóere­je és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruel­látás javítása érdekében fon­tos, hogy a hazai termelés megfelelő, több és választék­ban szélesebb árualapot bo­csásson a belkereskedelem ren­delkezésére. (Folytatás az S. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents