Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

partunk X. kongresszusa A Zománcipari Művek salgótarjáni gyárában a rekonstrukció folyamán az idén adták át az új nagyüzemi csarnokot, az öltözőket és az éttermet IV. Pártunk szövetségi politikája, a tömegszervezetek és a tömegmozgalmak tevékenysége (Folytatás a 3. oldalról) gyakorlati munka állandó javítása, a párt ideológiai és politikai munkájának szüntelen fejlesztése szempontjából is. A pártalapszervezeteknek különlegesen fontos szerepük van a párthatározatok meg­valósításában és a párt tömegkapcsolatainak erősítésében. A párt politikáját a dolgozó milliók neon kis mértékben annak alapján ítélik meg, milyen tapasztalatokat szereznek közvetlen munkahelyükön, hogyan érvé. nyesül a párt politikája helyileg, milyen az alapszervezetek munkája, a kommunisták magatartása. A gazdasági reform viszonyai között a pártszervek, a pártalapszervezetek egy része még nem találta meg munkájának új, meg­felelőbb formáját. Egyes állami, gazdasági vezetők lebecsülik a politikai munka fontos­ságát, a helyi pártszervezetek szerepét. Mi­közben növekedett a gazdasági vezetés önál­lósága és hatásköre, sok helyen nem erősö­dött ezzel egyidejűleg megfelelően a párt- szervezet befolyása az üzem tevékenységét alapvetően meghatározó tényezőkre. Nem tudták kellően elősegíteni a párt politikájá­nak érvényesítését, nem tudtak kellő hatá­rozottsággal fellépni a hibák és fogyatékossá­gok ellen. A pártnak, a kommunistáknak megtisztelő leiadata, hogy a harcban, a munkában elöl járjanak, példát mutassanak. Ez nagyfokú fegyelmet, önzetlenséget, elvhűséget, határo­zottságot és öntevékenységet, kezdeménye­zést vár a kommunistáktól. A párt a jövőben még fokozottabb mértékben igényli, és meg is követeli minden tagjától, hogy a párt po­litikájáért. a párt határozatainak képvisele­tében nyíltan, és minden ingadozás nélkül álljon ki, harcoljon és dolgozzon megvalósí­tásukért. A párt élete és munkája szempontjából meghatározó szerepe van a Szervezeti Sza­bályzat előírásainak. A Központi Bizottság párttagságunk elé bocsátotta vitára, most a kongresszus elé terjeszti döntésre a Szerve­zeti Szabályzat módosítására vonatkozó ja­vaslatát. A Szervezeti Szabályzat megfelelően tükrö­zi, hogy pártunk kommunista oárt, a mun­kásosztály forradalmi élcsapata, a nemzet­közi kommunista és munkásmozgalom része, amelyet tevékenységében a marxizmus—leni­nié mus elmélete, a proletár interhacionaliz- mus eszméje vezérel. Felépítése, munkamód­szere megfelel a forradalmi élcsapattal szem­ben támasztott követelménynek. Ezért a párt Szervezeti Szabályzatának alapelvei nem szo­rulnak változtatásra. A kongresszusnak ezért csak olyan, az alapelveket nem érintő módo­sításokat javasolunk, amelyeket a változó körülmények tesznek szükségessé, amelyek növelik a pártmunka hatékonyságát. A Szervezeti Szabályzat módosítására vo­natkozó részletes javaslatot, és indoklását a küldött elvtársak kezébe adtuk írásban. Kö­zöttük a három további módosítást, amelynek benyújtását a Központi Bizottság a párttag­ság véleményének figyelembevételével leg­utóbbi november i2-i ülésén határozta el. A beszámolóban a módosításoknak csak néhány kérdését érintjük: "~4 NÓGRÁD - 1970. XI. 24, kedd 1 — A tagfelvétel alsó korhatárát 21 évről 18 évre javasoljuk leszállítani. Ezzel a párt­tagság többsége egyetért; azok is, akik vi­tatták a korhatár leszállításának szükségessé­gét, a párt féltéséből indultak ki. A módosítás célja, hogy a termelőmunkában résztvevő if­jak, a honvédelmi kötelezettségeiket teljesítő fiatalok, a főiskolások, általában a politikai­lag érett, egyébként teljes jogú fiatal állam­polgárok számára meglegyen a lehetőség a pártba való belépésre is. — A párttagság helyesléssel fogadta azt a javaslatot, hogy a pártban minden kérdésben szótöbbséggel döntsünk. A pártban meglevő egészséges, szabad légkör nem teszi szüksé­gessé, hogy személyi ügyekben továbbra is fenntartsuk a kétharmados többséget kívánó szavazás rendjét. — Helyeslik az alapszervezetek vezetőségé­nek az eddiginél nagyobb időszakra szóló, négyévenkénti választását, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a vezetőségi tagok gyakor­latra tegyenek szert, elősegíti a vezetés folya­matosságát is; a beszámoló taggyűlések éven­kénti megtartása ugyanakkor jobb munkára ösztönzi a pártszervezeteket, és a tagság jo­gait is bővíti. — A párttagság egyértelmű helyeslésével találkozott az a módosítás, amely a bírálat szabadságát védi pártunkban. Javasoljuk, kerüljön be a Szervezeti Szabályzatba a kö­vetkező szöveg, hogy „a bírálat elfojtói ellen az illetékes pártszerv köteles eljárást indíta­ni”. A javaslat célja, hogy az eddiginél hatá­rozottabban és teljes mértékben megvédjük pártunkban, és a közéletben is a bírálat jo­gát mindenkivel szemben. — A tagdíjak mérséklését javasoljuk az alacsonyabb keresetű, és emelését A nagyobb keresetű párttagoknál. A in vas lat szerint egy újabb kategória bevezetésével, a magasabb keresetű párttagok ezentúl havi 400 foriní tagdíjat fizetnek. Az egységes értelmezés és rendtartás ér­dekében a Központi Bizottság saját hatáskö­rében úgy intézkedett, hogy a tagdíjak meg­állapításánál a jövőben csak a törvényben kötelezően előírt munkaidőre járó keresetet veszik figyelembe. A Szervezeti Szabályzattal belső pártéle­tünk legfontosabb törvényeit tárgyaljuk. A Központi Bizottság bízik abban, hogy a kül­döttek megértik indítékait és a kongresszus elfogadja a Szervezeti Szabályzat módosítá­sára vonatkozó javaslatokat. Pártunk küldetése a munkásosztály törek­véseinek, forradalmi céljainak, a nép ügyé­nek szolgálata. Mint társadalmunk eszmei, politikai vezetője, a tömegek szervezője, pár­tunk a IX. kongresszus óta is betöltötte a hivatását és munkájával kiérdemelte mun­kásosztályunk, népünk, nemzetközi osztály­testvéreink bizalmát és támogatását. Pár­tunknak úgy kell dolgoznia továbbra is, hogy eszmei, politikai és szervezeti egysége, a tömegekkel való összeforrottsága tovább erősödjék. Így tudja továbbra is megőrizni és gyarapítani pártunk azt a bizalmat, amelyet több mint öt évtized forradalmi küzdelmében, a kommunista mozgalom nemzedékeinek hősi harcával, annyi áldozatával, a magyar nép szolgálatában végzett odaadó munkájával ér­demelt ki, amelyet ma nagyobb mértékben élvez, mint bármikor korábban és erejének most és a jövőben is fő és kiapadhatatlan forrása. Tisztelt kongresszusi Hazánkban a munkásfiatalom erős, meg­ingathatatlan, a Magyar Népköztársaság bel­politikai helyzete szilárd. Népünk az elmúlt négy évben is számos tanújelét adta politikai érettségének, haza­szeretetének és eredményesen végzi szocia­lista építőmunkáját. A nyugodt, kiegyensú­lyozott belpolitikai helyzet a párt harcának egyik legnagyobb eredménye, amelyet né­pünk nagyra értékel, mert tudja, hogy hal­latlan nehézségek leküzdése árán jutottunk hozzá. Ezt az eredményt a határainkon túl barátaink is ismerik és értékelik, sőt a ma­guk módján még a velünk szembenállók is kénytelenek tudomásul venni. Hogy mindezt elmondhatjuk, abban nagy szerepe van pártunk vezetési stílusának, tö- megkapcsolataimak és szövetségi politikájá­nak. Pártunk mindig úgy fogta fel vezető szerepét, mint a nép szolgálatát, s politi­kájának valóra váltáséiban a legszélesebb tö­megekre támaszkodik. Pártunk meghatározott körülmények kö­zött tölti be hivatását. A Magyar Népköz­társaságban a történelmi harc megmásítha­tatlan eredményeképpen egy politikai párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt tevékeny­kedik. Tudományos elméletünk, a marxiz­mus—leninizmus, a szocializmus megvalósu­lásánál a formák sokféleségét tételezi fel, en­nek megfelelően politikai rendszerében, a különböző országok történelmi fejlődésétől függően és sajátosságai szerint tevékenyked­het egy vagy több politikai párt. A politikai vezetés szempontjából ez fontos körülmény, amellyel a pártnak mindig számolnia kell, A nálunk kialakult egypártrendszer sok te­kintetben megkönnyíti a párt munkáját, se­gíti a társadalom összes alkotó erőinek poli­tikai tömörítését. Fontos azonban tudnunk, hogy az összes alkotóerők tömörítése nem megy végbe automatikusan. A Magyar Szocialista Munkáspárt belpo­litikai tevékenységében egyrészről közvetle­nül a tömegekre, másrészről a tömegszerve­zetekre és mozgalmakra, továbbá népi de­mokratikus államunk intézményes szervei­re, a helyi munkában a tanácsokra támasz­kodik. Társadalmunkban a párt eszmei és poli­tikai vezető szerepe érvényesül. A párt el­vi, politikai állásfoglalásait a különböző te­rületeken dolgozó kommunistákon keresztül, a rájuk kötelező határozatok útján valósít­ja meg. Az állam és a társadalom intézmé­nyeinek önállóságát, hatáskörét a párt tisz­teletben tartja, és a maga részéről törek­szik rendeltetésszerű működésüket elősegí­teni, A párt elvi, politikai állásfoglalásai alapján az ügyekben a szükséges konkrét in­tézkedéseket, a megvalósítás módozatait az állami és gazdasági irányító szervek, a társa­dalmi szervezetek vezető testületéi önállóan dolgozzák ki, maguk határoznak és határoza­taikért, azok végrehajtásáért a törvényes kö­telmek, saját szabályzataik szerint felelő­sek megbízóiknak, illetve tagságuknak. A Központi Bizottság és a párt más irá­nyító szervei, amikor csak lehetséges, már a kérdések vizsgálatába, a megoldások mó­dozatainak kidolgjozásába bevonják a társa­dalmi szervezeteket, a vizsgált kérdések leg­jobb ismerőit, az állami, gazdasági, kultu­rális szervek embereit, tudósokat, szakem­bereket, a közvetlenül érdekelt dolgozók szé­le® körét. Az így előkészített döntések tu­dományosan megalapozottabbak, számítás­ba veszik, országunk adottságait é® viszo­nyait, az emberek véleményét. Ez szoci­alista rendszerünk demokratizmusának fon­tos eleme; így biztosítható, hogy a párt ál­lásfoglalását, határozatait a végrehajtásu­kért felelősek és a tömegek egyaránt ma­gukénak vallják. A párt arra törekszik, hogy a társada­lom minden alkotó ereje bekapcsolódhas­son az építőmunkába, és a közös feladat­ból minden intézményünk, minden kollek­tíva, minden dolgozó a maga helyén vegye ki részét és végezze el feladatát. A célra irányuló milliónyi gondolatnak és tettnek kell eggyé válnia a szocializmus építésének hatalmas folyamatában. Pártunk tevékenységében az ország vala­mennyi társadalmi és tömegszervezetere, tömegmozgalmára támaszkodik. Az ország legnagyobb tömegszervezete, a munkásság legszélesebb osztályszervezete, a szakszerve­zet. A magyar szakszervezeteknek jelenleg több mint 3 millió 400 ezer tagjuk van; a mun­kabérből és fizetésből élőknek kereken 92 százaléka szervezett dolgozó. A szakszerve­zeteknek fontos szerepűik van a párt tö­megkapcsolataiban, az ország életében, a szocializmus építésében, és jelentős nemzet­közi tevékenységük is. A munkásosztály hatalmának kivívása, a szocialista társadalom győzelme új körül­ményeket és feladatokat teremtett a szak- szervezetek számára. Alapvető féladatukká vált, s ennek eleget is tesznek a munkásosz­tály politikai hatalmának, a nép közös érde­keinek védelme, a szocialista társadalom épí­tésének támogatása. Ez rendszerünknek egyik ereje. A szakszervezetek tevékenysége azon­ban ebben nem merülhet és nem is merül ki. A szocialista állam szavatolja, törvények, kol­lektív szerződések biztosítják ugyan a dol­gozók jogait, de pártunk tapasztalatai azt mutatják, ez önmagában nem elegendő. A törvényeket, a dolgozók munka- és életkörül­ményeit meghatározó rendelkezéseket és megállapodásokat is emberek hajtják végre, ezért esetenként jogsérelmek, érdekütközések is lehetségesek. A szocialista társadalmi vi­szonyok között is szükség van rá, hogy a szakszervezetek védjék a dolgozó kollektívák és az egyes emberek jogait, képviseljék napi érdekeiket. A hatalomra jutott munkásosztály szak­szervezeteire ily módon kettős feladat há­rul. Egyrészt az össztársadalmi érdekek vé­delme, másrészt a szakszervezet tagjainak, az egyes dolgozók érdekeinek védelme. Az elmúlt négy évben a szakszervezetek po­litikai szerepe növekedett, bővült jogköre. A gazdaságiirányítás reformjával, az állami szervek hatáskörének decentralizálásával nö­vekedett az üzemi, vállalati, intézményi szakszervezeti bizottságok munkájának jelen­tősége, szélesedett az üzemi demokrácia. A szakszervezetek betöltik érdekvédelmi szere­püket, ugyanakkor állásfoglalásaik megfe­lelnek társadalmi fejlődésünk jelenlegi kö­vetelményeinek és az ország érdekeinek. A párt szervezetei a közös feladatok jó megoldása érdekében minden szinten meg­felelő kapcsolatokat tartanak a szakszerve­zetekkel. Az állami és gazdasági vezetés­nek és a szakszervezeteknek kialakultak és fejlődnek munkakapcsolataik. Az utóbbi időben rendszeressé váltak a kormány és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának vezetői közötti tárgyalások. Ezek keretében központilag egyeztethetők a gaz­daságpolitikai, életszínvonalpolitikai és más fontos kérdésekben kialakult álláspontok. A szakszervezetek jogkörének növelése helyileg erősítette a törvények és szabályok pontosabb betartását. Nagy lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalat rendelkezésére álló anyagi eszkö­zöket — bér, szociális és kulturális alapo­kat — ésszerűbben használják fel, és a dol­gozók szélesebb körét vonják be ezen ügyek eldöntésébe. A fejlődő szakszervezeti munka a jogok és kötelességek szoros összefüggéseinek jobb megértésére nevel. A kollektív szerződések kidolgozása, meg­kötése és megtartásuk ellenőrzése nagy mun­kát ró a szakszervezetekre. Ezt a tevékenysé­get a dolgozók elismerése, de sok figyelmet érdemlő kritikai megjegyzése is kíséri. Bírál­ják, hogy a helyi jövedelemelosztásban a kol­lektív szerződések nem segítik eléggé a vég­zett munka szerinti differenciálást, nem vé­dik eléggé a munkásság annyira fontos réte­gét, az üzemi törzsgárda tagjait. A szakszervezetek sokat tesznek a dol­gozók gazdálkodással összefüggő észrevétel leinek és javaslatainak érvényesítéséért. So­kat és eredményesen foglalkoznak a munka- verseny, a szocialista brigádmozgalom szer­vezésével. Tovább kell folytatná a munkát, hogy a szakszervezeteknek biztosított jogok minél teljesebben érvényesüljenek a szocia­lizmus építésének általános érdekei és a dolgozók személyes érdekei javára. A párt, a kommunistáik, akik egyidejűleg küzdenek a munkásosztály végső forradalmi céljaiért és napi érdekeiért, ennek megfelelően egy­részről munkájukban támaszkodnak a szak- szervezetekre, másrészről dolgoznak további megerősítésükért. Gazdaságilag és politikailag egyaránt fon­tos szerepet tölt be társadalmunkban a szö­vetkezeti mozgalom. Pártunk a szövetkezeti tulajdont az állami tulajdonnal azonos jel­legű szocialista tulajdonnak ismeri el. A tár­sadalmi és gazdasági rendszerünk szerves részét alkotó termelő, értékesítő és fegyasz- tási szövetkezetekbe több mint 2 millió em­ber társult. A szövetkezetekben dolgozik az aktív keresők egyharmada. A szövetkezetek eredményesen tevékeny­kednek a mezőgazdaság, az ipar, a szolgál­tatások és a kereskedelem területén. A me­zőgazdaság termelési értékének 73, az épí­tőiparénak 13, az iparénak 5—6 százalékát adják, a kiskereskedelmi forgalomnak több mint 30 százalékát bonyolítják. E nagy tömegeket átfogó mozgalom nem­csak nélkülözhetetlen gazdasági társulás, hanem belpolitikai életünk fontos társadal­mi tömörülése is. A szövetkezetek műkö­dése lehetővé teszi a társadalmi, á szövet­kezeti és az egyéni érdek mind teljesebb összehangolását; egyben elősegíti a mimiká­ban, a jövedelemelosztásiban, az állammal szembeni kötelezettségek teljesítésében a szo­cialista elvek érvényesülését. A szövetkezetek működési területükön ér­vényre juttatják a szocialista demokratiz­must elősegítik az egyén politikai és kulturá­lis fejlődését, szocialista emberi közösségek kialakítását. Növelik a kollektív felelősség- érzetet a szocialista tulajdon erősítésében, az oszthatatlan szövetkezeti vagyon, a szocialis­ta tulajdon gyarapításában. A szövetkezeti mozgalomba tömörült ál­lampolgárok élet- és munkakörülményeinek, életszínvonalának, politikai fejlődésének ala­kulása társadalmi fejlődésünk jelentős té­nyezője. előmozdítása társadalmunk egészé­nek érdeke. Ezért foglalt úgy állást pártunk IX. kongresszusa, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezetek hozzanak létre területi és orszá­gos szövetségeket, és céljaikat előmozdító társulásokat. Ezek kialakultak, s mind job­ban kibontakoztatják hasznos tevékenységü­ket. i (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents