Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

í Tanácskozik partunk M. kongresszusa Az MSZMP Központi Bizottságának beszámolófa , t Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Elvtársnök! Pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt a iX. kongresszus útmutatásait híven követve, határozatainak megvalósításáért küzdve, poli­tikailag és szervezetileg megerősödve érkezett a X. kongresszus küszöbére. Munkásosztá­lyunk, népünk az elmúlt négy esztendőben a párt vezetésével céltudatosan haladt előre, és nagy eredményeket ért el a szocializmus épí­tésének minden területén. A Szervezeti Szabályzat, előírásainak és a párt politikájának megfelelően készültünk fel a kongresszusra. A Központi Bizottság a kongresszusi okmányokat kellő időben a párt- szervezetek rendelkezésére bocsátotta, majd véleményezésre megküldte a Hazafias Nép­front Országos Tanácsúnak, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának, az Országos Szö­vetkezeti Tanácsnak, a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának, végül, a sajtó útján is közzétette, az ország lakosságá­val is megismertette. A kongresszus előkészítésében pártunk min­den alapszervezete, a párttagság több mint 90 százaléka aktívan részt vett. A taggyűlé­seken a résztvevőik 30 százaléka felszólalt, a pártértekezleteken a képviseleti aránynak megfelelően megválasztották a X. kongresz- szus küldötteit. A Központi Bizottság nagyra értékeli azt a széles körű és magas színvonalú vitát, amely a kongresszusi okmányok alapján a. párt- szervezetekben, a tömegszervezetekben és tömegmozgalmakban, az országban általában ikibontakozott. Ebben a vitában a pártélet, a belpolitika, a szocialista építés minden fontos kérdése felmerült. A beérkezett észrevételek nagy részét a Központi Bizottság már haszno­sította, a javaslatok más részét a kongresz- szus Szerkesztő Bizottságának rendelkezésé­re bocsátja, s ajánlja, vegye figyelembe a ha­tározatok megszövegezésekor. A kongresszus előkészítésének, a vitának további számos értékes tapasztalatát, megállapítását pedig a mindennapi pártmunkában kell hasznosítani. A kongresszust előkészítő vitában egyértel­műen kitűnt a legfontosabb: párttagságunk egységes, pártunk és népünk között egyetér­tés, nézetazonosság van az alapvető kérdések megítélésében. A párttagság, a közvélemény helyesli a párt politikáját, az elvégzett mun­kát eredményesnek tartja; a kongresszustól a párt fő irányvonalának megerősítését, a párttól a helyes politika következetes végre­hajtását, a gyakorlati munka megjavítását ■várja. A Központi Bizottság előzetes jelentést ké­szített tevékenységéről, a párt munkájának, ®z ország fejlődésének, a társadalom helyze­Most, amikor a kongresszusnak pártunk egész tevékenységét keli mérlegelnie, minde­nekelőtt a társadalmunkban végbemenő ob­jektív folyamatokat kell megvizsgálni. Akkor járunk el a leghelyesebben, ha Leninnek a kommunisták sáámára mindenkor érvényes útmutatásából indulunk ki. „A marxizmus azt követeli tőlünk — mondotta —, hogy az osztályerőviszo­nyokat és minden egyes történelmi hely­zet konkrét sajátosságait a legpontosab­ban, objektíve ellenőrizhetően számba vegyük.” Az elmúlt négy év szocialista építőmunká­jának eredményeként tovább fejlődött tár­sadalmunk osztályszerkezete, fejlődtek ter­melési és tulajdonviszonyai. A népgazdaság összes fő ágazataiban, az iparban, a mező- gazdaságban, a közlekedésben, a kereskede­lemben tovább szilárdultak a szocialista ter­melési viszonyok. A IX. kongresszus határo­zata alapján és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek országos kongresszusának egyetér­tésével megalkotott új földtörvény megterem­tette a jogi alapját és gyakorlati lehetőségét annak, hogy a szövetkezetek használatában levő földek, megfelelő megváltási ár ellené­ben termelőszövetkezeti tulajdonba kerülje­nek. Ezzel falun is megszilárdult a szocialista tulajdon, nagy lépést tettünk előre társadal­munk szocialista jellegének erősítésében. Egész népgazdaságunkban uralkodóvá vált a termelési eszközök szocialista tulajdona; szilárdak a szocialista termelési viszonyok. Ez abban is megfelelően tükröződik, hogy a nemzeti jövedelem 98 százalékát a szocialista szektor adja. Részletezve: az egész nemzeti jövedelem 69 százaléka az állami, 25 száza­léka a szövetkezeti. 4 százaléka pedig egyéb szocialista szektorból származik; a magán- szektor részesedése mindössze 2 százalék. - Társadalmunkban a szocialista forrada­lom győzelmével kialakultak és megszilárdul- i ik rendszerünk új osztályalapjai. Az ország lakosságának fele. 5 millió fő vesz részt a termelésben, aktív, önálló keresőként. Közü­lük 72 százalék munkás és alkalmazott, 25 százalék szövetkezeti tag. A magántermelők, 2 NÓGRÁD - 1970. XI. 24.. kedd 1 lének főbb adatairól; e jelentését két héttel ezelőtt írásban eljuttatta a kongresszus kül­dötteinek, tegnap pedig a párt központi na­pilapjában nyilvánosságra hozta. Az előzetes jelentés részletes adatait figyelembe véve, a Központi Bizottság kongresszusi beszámolója arra törekszik, hogy a legfontosabb és leg­időszerűbb elvi, politikai kérdésekre irá­nyítsa a figyelmet. \ Az előkészítés véget ért; a párt X. kong­resszusa megkezdte munkáját. Párttagságunk, dolgozó népünk most a küldött elvtársaktól, a kongresszustól várja a nagy munka ered­ményes befejezését. A kongresszusnak el kell bírálnia a végzett munkát, elemeznie kell társadalmunk jelenlegi helyzetét; ki kell je­lölnie a párt feladatait, az oiszág további fejlődésének irányát. Biztosítania kell, hogy népünk erőit még jobban tömörítve, az ed­dig elért eredményekre építve és támaszkod­va, magasabb szinten folytathassuk a szocia­lista társadalom teljes felépítésére irányuló munkát az önálló kisiparosok és kiskereskedők, vala­mint a szabad foglalkozásúak aránya 3 száza­lék. Az a nagyarányú fejlődés, amely a felsza­badulás óta végbement, és országunkat köze­pesen fejlett agrárországból fejlett mező- gazdasággal rendelkező ipari országgá alakí­totta át, a dolgozó osztályok helyzetében is átcsoportosulást és mélyreható változásokat idézett elő. A váro6 és a falu közötti nagy­arányú társadalmi mozgás, a mezőgazdaság­ból az iparba történő tömeges átáramlás az utóbbi években lelassult. Az ipar fejlődésé­vel, a mezőgazdasági termelés kultúrájának emelkedésével, a szolgáltató iparágak előtér­be kerülésével természetesen a jövőben is lesz bizonyos mozgás, átáramlás társadal­munkban és az osztályokon, rétegeken belül is. A munkások éS' alkalmazottak részaránya tovább nő, de ez a dolgozó osztályok és rété­gek helyzetét alapvetően már nem befolyá­solja. Társadalmunk vezető osztálya a munkás- osztály. Felszabadult hazánk negyedszázados története során. a munkásosztály tanúsította a legnagyobb állhatatosságot és áldozatkész­séget. Számbelileg is a legnagyobb osztállyá vált: az utóbbi öt évben létszáma 8 százalék­kal növekedett, és a népgazdaságban most már 2 690 000 munkás dolgozik. A nemzeti jövedelem legnagyobb részét a munkásság termeli meg. A munkásosztály meghatározó módon befolyásolja a dolgozók minden ré­tegét: munkája, magatartása, fegyelme, szemlélete kihat az egész társadalomra; sze­repének további növekedése egész népünk érdeke. A párt teljes meggyőződéssel vallja: a szocialista társadalom felépítésének alapvető feltétele a munkásosztály vezető szeretőének szilárd és fokozódó érvényesülése. Teljesen világos, hogy üres formaság és a munkásosz­tály vezető szerepéhez a világon semmi köze nincs annak, ha az ország vezetői, szinte egyenruhaként, elkezdenek munkássapkát és -felöltőt hordani, amint azt nálunk a 40-es évek végén, az 50-es évek elején tették. Viszont még vannak, akikben az a téves hie­delem él, hogy a munkásosztály vezető szere­pe csak ott érvényesül, ahol a munkások fi­zikailag is jelen vannak és többségben van­nak. A munkásosztály politikai képviseleté­nek és többségének meg kell lennie, és meg is van mindenütt, ahol ennek döntő a jelen­tősége, például a Központi Bizottságban, a kormányban, az országgyűlésben. De már el­képzelhetetlen és megvalósíthatatlan ez, mondjuk, a Tudományos Akadémia Elnöksé­gében, az egyetemek vezető testületéiben, az Írószövetség vezetőségében és más, hasonló. helyeken. A munkások jelenléte sok helyen elengedhetetlen, mégsem a számarány a lé­nyeg. A- munkásosztály vezető szerepe hazánkban az osztályszervezetek, a munkásosztály for­radalmi pártja és szakszervezetei útján, to­vábbá az államhatalomban valósul meg, amely a munkásosztály hatalma. A munkás- osztály vezető szerepét érvényesíti az a több százezer munkás, akik a hatalom kivívásával egyidőben és azóta az ország vezető posztjai­ra kerültek. Érvényesül rendszerünk szocia­lista demokratizmusa révén, amely biztosítja a munkások közvetlen beletvzólásának jogát és lehetőségét a közérdekű kérdések eldön­tésébe. Végezetül, a munkásosztály vezető szerepének érvényesülését bizonyítja társa-' dalműnk egész tevékenysége, amely a szo­cialista társadalom építésével a munkásosz­tály forradalmi célját valósítja meg. A munkásosztály nagy társadalmi jelentő­sége és vezető szerepe mutatkozik meg leg- öntudatosabb tagjainak példamutatásában és áldozatkészségében a munka frontján, a szo­cialista munkaversenyek eredményeiben. Megmutatkozik a munkásosztály nagyszerű kezdeményezése nyomán született és fejlődő szocialista brigádmozgalomban, ame’yben a résztvevő brigádok száma ma már százezer, a brigádtagok száma pedig egymillió fölé emelkedett. Elmondhatjuk, hazánkban a hatalom jő ke­zekben van; a munkásosztály nemcsak vál­lalta, hanem felelősen és méltóan be is tölti társadalmunk életében vezető szerepét. A munkásosztály eddig is helytállt, és a jövő­ben is mindenkor kész lesz a szocializmus vívmányainak védelmére, gyarapítására, az építőmunka feladatainak megoldására. Társadalmunk másik nagy osztálya, a szo­cializmus útjára lépett parasztság, szintén nagy fejlődést ért el. Parasztságunk a mun­kásosztály messzemenő segítségével, odaadó, szorgalmas munkával különösen az elmúlt években megszilárdította, és szocialista nagy­üzemi gazdaságokká feljesztette a termelő- szövetkezeteket. A magyar mezőgazdaságban mind szélesebb körben alkalmazzák a tudo­mányok vívmányait; a mezőgazdaságban egy­re nagyobb szerepe van a technikának az ipari és mezőgazdasági szakmunkásoknak, az agrár értelmiségieknek. Mindez gyökeresen megváltoztatta a helyzetet a falun. A termelőszövetkezetek megerősödése, a nagyüzemi termelés, a közös munka színvo­nalának emelkedése növelte a parasztság jö­vedelmét, javította életkörülményeit. Politi­kánk, rendszerünk nagy eredménye, hogy a IX. kongresszus határozatának megfelelően, a munkásosztály életszínvonalának egyidejű emelkedése mellett, a munkások és a terme­lőszövetkezeti parasztok jövedelmi színvonala országosan és átlagban már kiegyenlítődött. Hazánkban a termelőszövetkezetek megte­remtésével, a szocialista nagyüzemi gazdálko­dás megvalósításával, parasztságunk szellemi és anyagi felemelkedésével falun is győzött a szocializmus, győzött a lenini szövetkezeti eszme. Kongresszusunk megállapíthatja, hogy mindezek eredményeként teljesebbé vált a munkásosztály és a termelőszövetkezeti pa­rasztság érdekazonbssága a szocializmus épí­tésének alapkérdéseiben, tovább erősödött népi államunk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Társadalmunkban növekszik az értelmiség szerepe, részaránya, súlya és felelőssége. A párt, az; állam nagy figyelmet fordít a tu­Kedves elvtórsák! Államunk, a népi demokrácia állama, amely a munkáshatalmat testesíti meg, be­tölti történelmi szerepét, nélkülözhetetlen a munkásosztály számára a gazdasági és kul­turális élet irányitásában, a szocializmus építésének szervezésében. Államunk ren­deltetésszerű, szervezett működésének fel­becsülhetetlen a szerepe és jelentősége né­pünk eddigi sikereiben, történelemformáló munkájában. A szocialista állam ereje abban van. hogy fő politikai alapja a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége, és tevékenységében a lakosság, a dolgozó milliók széles körű tá­mogatására építhet. A munkásosztály álla­mát, a dolgozó nép szocialista vívmányait, a Magyar Népköztársaság önállóságát és füg­getlenségét, területi sérthetetlenségét, belső rendjét hűségesen védelmezik fegyveres erő­ink. a néphadsereg, a határőrség, a karhata­lom és a belügyi szervek. A Központi Bi­zottság, a kormány a honvédelmet a társa­dalmi rend védelmét egész népünk ügyének tekinti; az ellátásukhoz szükséges személyi és anyagi feltételeket biztosította és a jövő­ben is biztosítja. Az állam funkciói a fejlődés során változ­nak. A szocialista viszonyok között az állam elnyomó szerepe folyamatosan csökken, po­litikai gazdasági és kulturális szervező sze­repe viszont folyamatosan növekszik. Álla­munk már most is sok feladat megoldásába bevonja a társadalom különböző szervezeteit és erőit, az egyes állampolgárokat. A fegyveres domány, a technika, a kultúra fejlesztésére. Teljes bizalommal támaszkodunk a tudomá­nyok, a kultúra, a művészet embereire, mert csak velük együtt haladva érhetjük el fő céljainkat, a szocializmus, a kommunizmus felépítését. Értelmiségünk is jól tudja, hogy alkotó te­vékenysége csak a szocialista társadalmi rendszerben bontakozhat ki szabadon és igazán csak ebben a rendszerben lehet biztos abban, hogy munkásságának hasznos és szép ered­ményei nem a kapitalista kizsákmányolok önző, szűk érdekeit, hanem a nép boldogulá­sát és felemelkedését szolgálják. A Központi Bizottság véleménye szerint értelmiségünk a szocializmu^ céljait magáénak vallja, és méltó módon kiveszi részét a szocialista épi- tőmunkából. A párt, az ország számíthat a magyar értelmiségre. Mindenkinek mindent meg kell tennie azért, hogy a jövőben ez még inkább Így legyen. A kispolgárság .— a kisiparosok, kiskeres­kedők, a magánszektor más képviselőinek — száma, részaránya társadalmunkban ki­csi. Nagy társadalmi céljaink javára együtt halad velünk a kispolgárság is. Beleilleszke­dett az új társadalmi rendbe, elfogadja a szocialista társadalom építésének célját. s közülük a tisztességesen dolgozó többség munkájával, különösen a szolgáltatás, az el­látás területén, hasznosan szolgálja a közérde­ket. Társadalmunk értékeli ezt. Hazánkban a szocialista forradalom győ­zelmével eltűntek a kizsákmányoló osztá­lyok, s velük a társadalmi osztályok közötti kibékíthetetlen ellentmondások. A dolgozó osztályok alapvető érdekei egybe­esnek. megkezdődött az osztályok közti kü­lönbségek csökkenésének és fokozatos meg­szűnésének folyamata is. Társadalmunk egy­séges és harmonikusan fejlődik. Ugyanakkor azt Is tudnunk kell, hogy vi­szonyaink között is adódnak ellentmondások a fejlesztés távlati és a lakosság napi érde­kei, a munkások és a parasztok érdekel, a társadalom általános érdekei és a csoportér­dek, valamint az egyének érdekei között. Az érdekek különbözősége jelentkezik a nemze­ti jövedelem elosztásakor, ár, bér és piaci viszonyokban, a város és a falu közötti kü­lönbségek gyorsabb vagy lassúbb kiegyen­lítésének meghatározásában és más kérdé­sekben. Az ellentmondások áthidalhatók, feloldha­tók a munka menetében. A társadalom álta­lános érdekeinek és szocialista céljainak megfelelő töretlen fejlődést a különböző ér­dekeltségek összehangolásával biztosítottuk. Ez a jövőben is biztosítható, ha az alapvető érdekekért elsősorban felelős, a nemzeti jö­vedelem elosztására befolyással bíró vezető testületek mindenkor kellő figyelmet fordíta­nak az egyes dolgozó osztályok sajátos ér­dekeire; a dolgozók napi érdekeire is. Továb­bá akkor biztosítható, ha az egyes munká­sok, parasztok, értelmiségiek és más dolgo­zók napi érdekeikből kiindulva sem feledkez­nek még a dolgozó osztályok sorsközösségé­ről társadalom távlati fejlesztésének általá­nos .követelményeiről. Az a fontos, hogy a megoldásokkal, a dolgozó osztályok alapve­tő érdekközösségét szem előtt tartva, népi ál­lamunk hatalmát erősítsük, és szocialista cél­jaink megközelítését segítsük elő. Társadalmunk helyzetét, a fejlődés irá­nyát áttekintve, megállapítható, az elmúlt 4 évben hazánkban, a IX. kongresszus határo­zatainak megfelelően, a szocializmus alapjai tovább szilárdultak, társadalmunk szocia­lista vonásai számottevően erősödtek. Előbb­re jutottunk tehát, de meg nem állhatunk. Az ország további lendületes fejlődése ma, mindenekelőtt a szocialista termelési viszo­nyok további megszilárdítását igényli, a dol­gozó osztályok öntudatának és egységének növelését, a társadalom szocialista vonásai­nak további erősítését követeli meg. testületek mellett az ország, a hatalom védel­mét szolgálják a munkásőrök, önkéntes rend­őrök, a polgári védelem tagjai. A szakszerve­zetek vették át és látják el a társadalombiz­tosítással. a munkavédelemmel kapcsolatos feladatok legnagyobb részét. A dolgozók tö­megesen vesznek részt az állam munkájá­ban, mint tanácsi aktívák, bírósági ülnökök, népi ellenőrök. Meggyőződésünk szerint az államnak fon­tos szerepe van a szocializmus építésének időszakában. Nem fogadjuk el azokat a né­zeteket. amelyek kétségbe vonják a szocia­lista állam szerepét, lebecsülik jelentőségét, és a hatalom gyengítésével voltaképpen veszé­lyeztetik a nép vívmányait. Belső felada­taink és a nemzetközi körülmények egyaránt azt követelik, hogy tovább erősítsük szocia­lista államunkat, növeljük gazdaságszervező és kulturális szervező szerepét fejlesszük at államigazgatási munkát, emeljük színvona­lát. Ezzel egyidejűleg arra kell törekedni, hogy a lakosság még nagyobb tömegei ve­gyenek részt a közéletben, az állami szer­vek, a tanácsok és más állami szervezetek munkájában. Az államélet. a szocialista de- mokrácia továbbfejlesztése olyan feladat, amelynek sikeres megoldása lendületet ad további fejlődésünknek. A szocialista demokrácia további kibonta­koztatására irányuló tervünket biztos ala­pokra építjük, mert hazánkban a hatalom szilárd, az államépítésben pártunk, mun­kásosztályunk negyedszázados tapasztalatok­kal rendelkezik, belpolitikai helyzetünk nem­(Folytatás a 3. oldalon) I. Társadalmunk szocialista fejődése, a munkásosztály vezető szerepe, a munkás-paraszt szövetség Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! II. Az államélet és a szocialista demakrácia fejlesztése

Next

/
Thumbnails
Contents