Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-03 / 258. szám
Búcsúszavak Szabó Pálról „Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: „adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot.” Én megtaláltam azt a pontot, legalábbis önmagam számára. Ez a föld az, melyen élünk: a szíksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok és a zöldellő dombok földje — Magyarország, s a tízmillió magyar, aki benne él.” A barát, Veres Péter, határozta meg a vele egyívású írók alapállását a fenti versben, kijelölve evvel Szabó Pál helyét és rangját is a magyar irodalomban. Nem gondoltuk volna, hogy akik annyira egyek voltak indításukban, harcukban, hitükben, egy esztendőben mennek a halálba és nem egy művükkel a halhatatlanságba is. Pedig 77 esztendős korában elment Szabó Pál is, sokunk kedves Pali bácsija. Biharugrán született a Tisza-grófok és a várad! püspök birodalmában, ott ahol az „Alsó sorban egyfelől az urasági földek zárták el a paraszti szemhatárt, másfelől pedig a nagyutcai módosabb kertek.” Gyerekkorában napszámba jár az urasághoz, dolgozik részesaratóként, megismerkedik a summásélettel, majd kitanulja a kőművesmesterséget és így próbál lendíteni az életén. Harminchét éves korában írta le „írói igénnyel” az elsp gondolatokat. S még ez az esztendő meghozza számára az életet eldöntő sikert is: megjelenik az „Emberek” című regénye, amelyet gyors egymásutánban kétszer is kiadnak, majd angolra fordítva több külföldi kiadást is megér. Móricz Zsigmond túláradó örömmel köszönti: „... elolvastam egy új ember új könyvét. Szabó Pál, aki írta. hat elemit végzett __ Van neki e gy talpalatnyi földje! És azon a földön úgy meg tudta vetni a lábát, hogy övé az egész falu. övé minden embere, férfiak és nők és gyermekek, és övé minden hangulata.” Az első sikerek után hallatlan bőséggel csapódik le* élményanyaga. Történeteiben „koldusok, elesettek, rongy parasztok, becstelen urak és jó emberek felett diadalmasan zeng az élet lírája.” A paraszti világ irtózatos és kegyetlen csendjéből szólt: „ne verjétek miattunk félre a harangot, ne szánjatok minket, ne sajnáljatok minket, mert mi még nem züllöttünk belé a szánalomba...” Negyvenegyben széjjelnézett a tájon, mint ahogy a rendes gazda széjjelnéz az udvaron, a közeledő vihar előtt. „Mit tehetek én, az író, az álmaimért, az árvák kötőjébe lehullott csillagokért, a dübörögve közeledő történelem előtt? Nem tehettem mást, mint még egyszer felmértem a mi életünket, formába öntöttem azért, hogy majd amikor másik oldalára fordul a világ: olyanok legyenek azok a betűk, mint a kő.” Amikor másik oldalára fordult a világ, az a falu, amelyben az Istenes' Juliskák és Páva Danik, a Juhos Marikák és Piros Góz Jóskák megharcoltak a maguk emberségéért, életük kiteljesedéséért, eltűnt, nincs többé. De Szabó Pál az újnak is hites tollú megörökítője tudott lenni. Minden írásában azt kutatta, hogy az ember hogyan lesz legegyénibb létében egyszersmind a közösség része. „Szerettem ezt a népet, ezt a nyelvet” — mondotta nem egyszer. Akkor emlékszünk rá igaz kegyelettel, ha mi is szívünkbe fogadjuk gazdag élete sok szép alkotását. Csukly László Több képzelt KISZ-vezetö A megyed KlSZ-vezetőképaés fellegvára Salgóbánya. A megyei KISZ-jvezetőképző iskola által szervezett tanfolyamokon évről évre sok száz fiatal vesz részt. Egyre nagyobbak a követelmények az ifjúsági munkában, egyre több képzett ifivezetőre van szükség. Ez tette indokolttá az iskola fejlesztését és bővítését. Jövőre negyven új férőhelyet alakítanak ki, ami lehetővé teszi, hogy évente két—háromszázzal több fiatal kapcsolódhasson be a különböző oktatási formákba. A bővítésnek megfelelően a fejlesztési programban egy új előadóterem építése is szerepel. v Dotáció nélkül nyereséggel Az ötvözetgyár tavaly még 22 millió forint állami dotációt kapott. Az idén viszont már állami támogatás nélkül- kell termelmiök. Tavaly any- nyira tudták javítani az eredményüket, hogy végül 5,4 millió forint nyereséget gyűjtöttek össze. Az idén az elmúlt háromnegyed évben csaknem 5 millió nyereséget érték el, ami azt jelenti, hogy gazdaságosan termeltek. Az ötyözetgyár eredetileg nem kapott exporttervet, de megrendelésre a tőkés országok számára a háromnegyed év alatt 1610 tonna ferroszilí- ciumot exportált. Az exportból származó árbevétele 442 ezer dollárt jelentett a népgazdaságnak és mintegy 6 milliós nyereséget a vállalatnak. Októberben újabb 250 tonnát exportáltak. Nincs vagon, késik a szállítmány A hónap eleje óta nem kapott a felsőpetényi ásványbányától agyagot a romhányi oserépkályhagyár. Készletük már csak néhány napra elegendő. Attól tartanak a gyárban, ha rövidesen nem kapnak alapanyagot, annak a termelés látja kárát. A termelést már eddig is különböző nehézségek hátráltatták, ami mintegy kétmillió forint lemaradást okozott. Az év végéig szeretnék legalább a kiesés egy részét behozni, de csak akkor képesek rá, ha elegendő anyagot kapnak. A bánya azzal érvel, hogy nem kapnak vagont, így nem tudnak szállítani, örülnek, ha a Kohászati Üzemeknek időben útnak tudnak indítanak egy- egy szállítmányt, hiszen az ő igényeiket a fontossági sorrend elején kell számon tartani. A nehézségek ellenére — s ez is népgazdasági érdek — a vagonelosztásnál a kisebb üzemek szükségleteiről sem szabad elfeledkezni. —Is Egy óvoda örömei és gondjai Nyakunkon az ősz, a tél. a reggel nyolcig tartó sötétség. Nem kelhetsz elég korán ahhoz, hogy ne találkozz pöttöm gyerekekkel, amint munkába igyekvő szüleik óvodába kísérik őket. A szülők a munkahelyen töltik nappalaikat, s este. talán csak csemetéik elejtett félmondataiból értesülnek róla, mivel is telt el az „aznap-” Pedig érdemes egy kicsivel több figyelmet szentelni az óvodákban folyó oktató-nevelő munkára, érdemes, mert egyik szülő számára sem lehet közömbös, hogy gyermeke milyen bánásmódban részesül, mivel tölti el nappalait? A munka sokoldalúságát itt és most nem áll módomban részletezni, csupán ízelítőt adhatok egy óvoda egy hétköznapjáról; örömeiről, gondjairól. Reggel kilenc őrá. Á folyosó már elcsendesült. A gyerekek a kis asztalok körül ülnek; reggeliznek. Jó étvággyal majszol ják a kiflit és nagyokat hörpintenek hozzá a párolgó tejeskávéból. Aztán gyorsan eltűnnek a reggelizés maradványai. Kezdődnek a foglalkozások. A nagycsoportosoknak ének-zene foglalkozásuk van- Kört. alkotnak, s az óvó néni, Bartha Ernő né vezetésével harminc kis torokból hangzik fel a dal; Túrót ettem.. . Aztán nehezebb feladat következik; ismerkedés a hangjegyekkel. Mi-ré-mi-dó; kicsit hamisan éneklik vissza a nangsort a gyerekek- Hiába, ezt még sokat kell gyakorolni. hogy mire az iskolába kerülnek, ne legyen előttük ismeretien a hangjegyek birodalma. A szomszéd teremből ne- vetgélés, lábdobogás hallatszik. Kíváncsian nyitok be- Tornaruhás kis emberkék menetelnek körbe-körbe. űk a középső .csoportosok. A láb- és kargyakorlatok után, a foglalkozás fénypontja következik; csúszás a pádon. Kiss Anna óvónő elmagyarázza. hogyan kell szépen megcsinálni a gyakorlatot. A gyerekeken a sor, hogy betrzo- nyítsák, megértették-e az óvó néni magyarázatát. Játékos formában, észrevétlenül erősítik izmaikat, s szoknak hoz- íá a sportszerű életmódhoz. Az óvoda legif jabbjai, a kiscsoportosok, a folyosó végén levő szobában tanyáznak- 25 kis ember, alig háromévesek. Egy hónapja járnak ide. de máris otthonosan mozognak a játékrengetegben. Óvó nénijük, Maczkó Béláné elmondja, hogy a kicsiktől még nem várnak csodákat, foglalkozásaik kötetlenebbek, mint a másik két csoporté. Ismerkednek a csoport szobájával, jeleikkel, a játékokkal. Névsorolvasás után ők maguk mondjak meg nevüket. Ja kérem! Nagy dolog ez olyan korban, amikor még az ember nyelve majd kitörik egy- egy betű kiejtésén, Maczkó Béláné a megnyitástól. 1965-től vezeti az óvodát- Elégedetten nyugtázza, hogy az eltelt öt év alatt a tárgyi |eltételek sokat javultak. Megszépültek a termek, a gyerekek sokféle játék közt válogathatnak. A XV. számú óvoda kezdetben kétcsoportos volt. Az új lakótelep (Schuyer Ferenc út) felépülése után szükségessé vált egy harmadiic csoport beindítása is. Jelenleg 83 gyereknek ad otthont az óvoda, öt óvónő felügyelete alatt. — A dajkákkal sajnos, problémáink vannak Mindhárman sokféle munkát végeznek; takarítanak, mosnak, vasalnak, s e mellett a fűtés gondja is rájuk hárul, mert nincs keret fűtőre— Gondolom a gyerekek sínylik meg azt is. hogy a kiscsoport vezetője egyben a vezető óvónő is. — Sokféle, a vezetéssel kapcsolatos teendőm van, s az adminisztrációs munka is rám hárul. Így bizony gyakran a dajkával kell hagyIXégyeser „híjává" dolgosé Főleg a könnyűipart fejlesztik Más járásokhoz hasonlóan, a rétsági járás is szemmel látható fejlődésien ment keresztül az elmúlt években. Különösen figyelemre méltó ez a fejlődés, ha a járás gazdasági szerkezeiét vizsgáljuk. Az elért eredményekről, a változásokról, a további teendőkről Szabó Imre, a járási tanács ipari főelőadója adott áttekintést. A rétsági járás népessége az ötéves terv ideje alatt lényegében nem változott. A járás lakossága 1971 elejére 28 000 körül alakul. Ugyanakkor az ötéves terv eltelt ideje alatt jelentős strukturális változás következett be a munkaerő foglalkoztatásában. A fejlődés iránya A mezőgazdaságban dolgozók száma csak 83,3 százaléka az 1965. évi létszámnak. A nem mezőgazdasághan foglalkoztatott népesség 37,9 százalékkal nőtt és az év végéig várhatóan további 6—7 százalékkal növekszik. Sikerül tehát kialakítani a mezőgazdaságban felszabaduló 850—900 fő munkaerő elhelyezésén kívül további 750—800 új munkahelyet. Az 1970-es év végén 9—9,5 százalékkal több személy dolgozhat a járásban, mint öt évvel ezelőtt. A tervidőszak alatt az iparban 106,2 százalékra és ezen belül az építőiparban 172,7 százalékra nőtt a foglalkoztatottak szá- ma. A fejlődés jelenlegi üteme meghatározza a negyedik ötéves terv fejlesztési irányát. A legfontosabb feladat a járási székhelyen megkezdett iparosítási program megvalósításának folytatása. A további feladat lesz Nézsa és környékének iparosítása, hogy a járásból jelenleg kijáró mintegy négyezer dolgozó egy részének járáson belüli foglalkoztatása megoldódjon. Hol, mennyien Az ipari üzemek közül a romhányd cserépkályihagyár- ban jelenleg 497 főt foglalkoztatnak, közülük 195 női dolgozót. Az üzemnek értékesítési gondjai már nincsenek, a falburkoló csempék gyártását megkezdték és továbbá létszámbővítés várható. A toimácsi erdőkémiai üzemiben 200-an dolgoznak. A felsőpetényi ásványbánya jelenleg is alkalmazna férfi- munkaerőt, jelenlegi létszáma 338 fő, többségében férfi. Az új üzemek intenzíven bekapcsolódtak a foglalkoztatási gondok enyhítésébe. A nagyoroszi Favorit Ktsz 155 főt, a diósjenői VILLTESZ Kte,z 120 főt, a berkenyéi paszomány- árugyár 60 főt, és a váci Híradástechnikai Gyár Rom- hányban 103 főt foglalkoztat. Az új üzemeknél dolgozók többsége helyből és a háztartásból került az iparba. Egyes új üzemek a környező falvakból is felvették a jelentkezőket, így könnyebbé vált a mezőgazdaságból — bár nem egyenletes ütemben — felszabaduló, főleg női munkaerő elhelyezése. Az új üzemek telepítése mégsem egészen problémamentes. Gond a nagyoroszi Favorit Ktsz-nél a nyersanyag beszerzése, ami a termelésben okozott kiesést. A diósjenői VILLTESZ Ksz-nél kevés a szakember. Nagy hiány mutatkozik esztergályos, beállító lakatos, ív- és ponthegesztő szakmunkásokban. A könnyűipar előnyben A foglalkoztatási gondokon kívül fontos feladat a termelés helyes arányú fejlesztése. Ebből következik, hogy az ipari termelés a szövetkezeti szektorban növekedni fpg. Biztosítani kívánja a járás, hogy a régebbi és új üzemek olyan cikkeket termeljenek, melyek iránt kereslet van a piacon. Az ipartelepítés főleg a szövetkezeti ipart érinti. Főleg a könnyűipart kívánják előnyben részesíteni, mert itt a nők számára jóval több a munkaalkalom, mint más iparágakban. Számolnak azzal, hogy a tervidőszak végére a mezőgazdaságban 5—600 ember válik fölöslegessé — többnyire nők — és munkába állításukat csak a könnyűipari ágazat képes magára vállalni. A negyedik ötéves terv végéig várhatóan 1200—1300-zal nő a keresőik száma a járásban. Ez a fejlődés ugyan nem teszi lehetővé valamennyi kijáró dolgozó járáson belüli alkalmazását, de a jövőben egyre inkább megkönnyíti a nem keresők és a fiatalok elhelyezkedését. K. S. Készülődés a választásokra Szeptember végéin megkezdődtek a szakszervezeti taggyűlések a salgótarjáni tűzhelygyárban, ahol november közepétől választják meg a bizalmiakat, majd decemberben létrehozzák az új műhelybizottságokat. Januárban választják meg a nagyüzemi szakszervezeti bizottságot, egy hónappal később pedig Budapesten, a Zománcipari Művek legfelső szakszervezeti testületét választják meg. nőm a gyerekeket, nem tölt- hetek közöttük annyi időt, amennyit szeretnek, s ameny- nyit ők is igényelnének. — Mit tart az óvodai oktató-nevelő munka legí'őbb ic adatának? — Két dolgot emelnék ki. Az egyik feladat; a legkisebbekkel meg kei! taníttatni az óvodai szabályokat, szoktatni kell őket a közösségbe. A másik fontos dolog; a nagycsoport előkészítése az iskolai életre. Ez részben a foglalkozásokon — számtani alapismeretek elsajátítása, rajzkészség fejlesztése, hallásfejlesztés —, másrészt a foglalkozásokon kívül történik, önállóságra, munkára kell őket nevelni, megi kell ta- nulniok a szabad idő helyes kihasználásátKimegyünk az udvarra. Nem is udvar ez, inkább valami „vidám park”. Színesre festett autókerekekből alagút, boltíves mászórácsok, ugyancsak autóbuszkerekekből kisautó, valódi kormánnyal, fut- ballkapu, kosárlabdapalánk. Őszinte csodálattal adózom. Hát még amikor megtudom, hogy mindez társadalmi munkában készült. Sokat segített a patronáló szerv; az Építőipari Vállalat, de dolgoztak itt katonák, középiskolások is. A szülők szintén részt vettek a munkában. Dél elmúlt- A gyerekek ebédelnek. Aztán előkerülnek a kiságyak és megkezdődik a délutáni alvás. V. Kiss Mária Tudnivalók a koleráról A megye közvéleményét az utóbbi időben legerőteljesebben a szomszédos országokban előfordult bizonytalan. vagy gyanús koleramegbetegedések foglalkoztatják. Szinte szünet nélkül cseng a telefon az egészségügyi szerveknél. Lábra kelt néhány megalapozatlan hír is. Felkerestük dr. Kraj- csovics Pált, a megyei KÖJÁL igazgató főorvosát és a megyei Vöröskereszt szervezet elnökét, hogy nyilatkozatot kérjünk a megtett intézkedésekről és a valós helyzetről. — Az Egészségügyi Minisztérium az egyes kelet-szlovákiai koleragyanús esetek észlelését követően azonnal megtette a szükséges intézkedéseket, ezeknek egyike volt Hidasnémeti határátkelőhely lezárása — kezdte tájékoztatását dr. Krajcsovics Pál. — Megyénk határátkelőhelyein a közegészségügyi-járványügyi szolgálat éjjel-nappal ügyeletét tart: megvizsgálja a belépő személyek okmányait és egészségügyi állapotát. Azok a csehszlovák állampolgárok, akik járványos területekről, vagy azoknak érintésével érkeztek a határra, nem léphetnek be az ország területére. A magyar állampolgárokat — amennyiben ilyen területeket érintettek és védőoltást kaptak — nyilvántartásba vesz- szük, és a lakóhely szerint illetékes közegésszégügyi-jár- ványügyi szervek megfigyelés alatt tartják. Azokat pedig, akik védőoltásban sem részesültek, a Salgótarján városban létesített megfigyelő állomásra (karantén) hozzuk be, s ott 5x24 óra hosszat orvosi és általános egészségügyi ellenőrzés alatt maradnak. Ez idő alatt a karanténba avatatlan személyek nem léphetnek be. s a megfigyelt személyek sem távozhatnak. Mindenféle anyagok — váladék, takarítási anyagok stb. — csak fertőtlenítés után kerülnek ki innen. amit lehet, elégetnek. Ha a megfigyelten semmi gyanúsat nem észlelünk. hazaengedjük. de az otthoni egészségügyi szolgálatot értesítjük. A karanténnak eddig egyetlen lakója sem akadt. — Néhány nappal ezelőtt szárnyra kelt a hír, hogy két, hivatalos szolgálatot teljesítő személyt a határról a budapesti László-kórházba szállítottak — koleragyanús tünetek kivizsgálása céljából. Bebizonyosodott, hogy egészen más ok váltotta ki a panaszokat, csak fokozott gondosságból kerültek kórházba. A szakszolgálatnak ez a része is jól megszervezett. — Az Indiától idáig elterjedő járvány kórokozója az ún. „Eltor”-kórokozó szájon át kerül a szervezetbe, tehát szennyezett kéz, tisztátalanul kezelt étel, rossz ivóvíz útján. Nemcsak az egészségügyi szolgálat embereinek, hanem mindenkinék elsőrangú feladata a fokozott tisztaság fenntartása. Számítunk a Vöröskereszt aktíváira is. A Vöröskereszt megyei vezetősége felhívta a járási, városi titkárok figyelmét, hogy vegyék fel a kapcsolatot a helyi -egészségügyi szakszolgálattal a társadalmilag végrehajtható óvintézkedések megtétele céljából. Külön szeretném hangsúlyozni: amíg a szomszédos országokban ilyen veszéllyel számolni kell, addig szüntessük be, illetve halasszuk el a határon való átutazásokat. A közvetlen kapcsolat ugyanis a betegség terjedésének legbiztosabb útja. — Sok sző esik a védőoltásokról is — fejezte be tájékoztatását dr. Kraj esi vies Pál — A fennálló rendelkezések értelmében azok részesülhetnek védőoltásban, akik fertőzés veszélyének vannak kitéve. Csupán baráti, rokoni látogatást célzó utazások „bebiztosítására” senkinek nem adhatunk védőoltást. Végül: aki külföldön járt emberekkel került kapcsolatba és heves gyomor- és hátbántalmakra panaszkodik. hasmenés kínozza, azonnal forduljon körzeti orvosához. — szendi — NÓGRÁD — 1970. november 3., kedd
