Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
) Szolnokon, a Tisz&memti Vegyiművekben 480 ezer tonna szuperfoszfát műtrágyát gyártanak évente. Eddigi termelésük felét tudták csak szemcsésítve, granulátumként szállítani. Mivel a szemcsés műtrágya gazdaságosabban használható, új — 240 ezer tonna kapacitású — szemcsésítő üzemeit létesítettek, hogy az egész termelésüket a kívánt formában forgalmazhassák. Képünkön: adagolják a szuperfoiszfátot a szemcsésítő berendezésekbe Ersekvadkerten Az érsekvadkerfi épftőmun- kasokat ismerik szinte az egész országban. Sokan járnak el innen a különböző építőipari vállalatokhoz és csak a hét végén térnek haza családjukhoz. Dolgozik itt egy építőipari ktsz is. Az idén 7 millió forint értékű munkát végez el a rétsági, illetve balassagyarmati járás területén. A tervet mintegy félmillió forint értékkel teljesítik túl és az elmúlt háromnegyed évben ugyanennyi nyereséget gyűjtöttek össze, összesen 30 házat építenek fel. A jövőre vonatkozólag tárgyalásokat folytatnak a Húsipari Vállalattal is. A balassagyarmati vágóhídon ugyanis mintegy 3 millió forint értékű bővítési munkát vállalnak el. Annak ellenére, hogy sok az érsekvadkerti építő szakmunkás, a szövetkezetnél még sem igen gondolhatnak létszámfejlesztésre. Kevés a jelentkező. Néha gond az is, hogy elmennek régebbi tagjaik és kisipari engedélyt kérnek. Így voltak legutóbb a kályhással is. Az idei évre az építkezésekkel együtt több kályha beépítését, felszerelését is vállalták. Egyik kályhásukat katonának vonultatták be, a másik búcsút intett a szövetkezetnek, kisipari engedélyt kapott. Hiába próbálták a kilépést megakadályozni, nem tudták. Kényszerhelyzetbe került a szövetkezet. Az elvállalt kályha beépítését kénytelenek voltak alvállalkozóként a már említett kisiparossal elkészíttetni. Azért a munkáért, ami a szövetkezetnél a legjobb esetben is 200 forint munkabérbe került volna, mivel kisiparossal csináltatták, 680 forintot fizettek. Nagy úr a kényszerhelyzet, de azért ez a különbség egy kicsit mégis túlzott — tartják joggal az érsekvadkerti Építő Ktsz-nél. Kongresszusra készülve: Osztálybéke? Osztályharc! A KAPITALISTA országokban az utóbbi években több Olyan könyv jelent meg, amely bizonygatni próbálja: a munkásosztály állítólag elveszítette forradalmi szellemét és már nem ugyanaz, mint Marx és Lenin korában, következésképpen a forradalmi csaták és a heves osztályharc ideje a múlté. Ezek az írások táplálják és tükrözik a burzsoázia azon törekvését, hogy a „partnerség”, a „rész- vényes6ég” hangoztatásával osztálybékét hirdessen, vagyis a dolgozók tömegeit az osztályharc feladására buzdítsa. Sajnálatos, de tény, hogy ezeknek a reakciós köröknek bizonyos fokig a kezükre játszanak a munkás- mozgalom soraiban tevékenykedő jobboldali opportunisták, akik a munkásosztály társadalomátalakító forradalmi szerepének „csökkenéséről” gyártanak „elméleteket” és az ultraforradalmárok is, akik viszont sokszor anarchista kalandokba próbálják belerángatni a munkásságot és kommunista pártját. E torz felfogások és káros gyakorlatok legélesebb bírálója maga az élet. Vitathatatlan realitás ugyanis, hogy korunkat nem az „osztálybéke”, a „társadalmi béke”, hanem az jellemzi, hogy a munkásosztály, a dolgozók tömegei | a kapitalista világban fokozódó harcot folytatnak nemcsak gazdasági helyzetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért. Követeléseik mindinkább közvetlenül a monopoltőkés uralmi rendszert veszik célba. Gondoljunk például a nagyszabású politikai csatákra Olaszországban. A dolgozók megmozdulásai megingatják vagy lehetetlenné teszik az uralkodó osztályok különböző manővereit a kapitalista rend stabilizálására. Ezzel magyarázható az ún. középbal-politika tartós válsága. De jó példa Spanyolország is, ahol a tömegek harca érezhetően gyengíti Franco diktatúráját. Mindent összevéve teljesen helytálló a kommunista és munkáspártok tavalyi közös értékelése: „Fellendült az osztályharc és a sztrájkmozgalom, erősödtek a dolgozók, a diákok és más társadalmi rétegek megmozdulásai. . Bár a kapitalizmus fellegváraiban folyó osztályharc említett új vonásának a jelentősége óriási, nem lebecsülendők e harc egyik megnyilvánulásának, a sztrájkoknak tömeges méretei sem. A fejlett tpkés országokban a sztrájkolok száma 1964 és 1967 között 19 500 000 volt, 1967 és 1970 között pedig 52 000 000! Ilyen kiterjedt sztrájkmozga- lamra korábban még soha nem volt példa. EZ A MINŐSÉGI és menynyiségii fejlődés tehát éppen akkor domborodik a monopóliumok elleni küzdelemben, amikor az imperializmus a munkásmozgalom ellen harcolva, lábbal tiporja a demokratikus szabadságjogokat, leplezetlen erőszakot alkalmaz, a rendőrterror kíméletlen módszereihez és munkásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett felhasználja a demagógia, a burzsoá reformizmus eszközeit, szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat belülről megossza, s „beillessze” a kapitalista rendszerbe. Ilyen körülmények között vagyunk tanúi a tőkés országokban az osztályharc fellendülésének — és az „osztálybékét” hirdető elméletek nyilvánvaló, tendenciózusan hamisító szándékainak. Ez a fellendülés persze nem önmagától következett be. Döntő szerep jutott ebben a kommunista mozgalomnak, annak, hogy a pártok egyrészt maguk igyekeztek megtalálni a helyi politikának megfelelő helyes módszereket, másrészt tudatosan törekedtek a munkásosztály egységének megteremtésére, s a szocialistákkal, a szociáldemokratákkal való — elvi engedmények nélkül — együttműködés mellett foglaltak állást. Közeledtek a munkásosztály harcához a kis- és középparasztság, a városi középrétegek, az értelmiség bizonyos csoportjai is. Fokozódó politikai aktivitást tanúsít az ifjúság egyre nagyobb ré- Bze, főleg Nyugat-Európában, de Amerikában és Japánban is. Megfigyelhető a nők tömeges részvétele az osztályharcban, főleg az imperialista külpolitika ellen, a béke frontján/ Ez a részvétel legszemléletesebben az amerikaiak vietnami Agressziója elleni megmozdulásokban tapasztalható. Ha tehát összegezni akarjuk A síküveggyárban lezajlott Zagyva II. kemence átépítését bátor vállalkozásnak tekinthetjük. Hogy a kivitelezés módjának meghatározásában mennyi , volt a társadalmi kényszerítő erő, és mennyi a személyes rizikóvállalásból fakadó bátorság, nehéz lenne megmondani. Ugyanezt mondhatjuk arról a tervről, amelynek során a balassagyarmati porcelángyár központjának vezetői egy nyugatnémet automata kondenzátorgyártó-sort vásárolnak, s ezzel 300 ember napi munkáját tudják elvégezni. "I Számos más példa is ta**■ * núsítja, hogy a gazdasági élet különböző irányító posztjain tevékenykedőknél a bátorság, vagy a bátortalan- sáv nem születési adottság. A n’>■■>! munkával, a távlatok kialakításával járó gondok, problémák teszik minduntalan próbára a vezetőket és dolgozókat. Ennek során válik el, hogy bátrak-e, vagy bátortalanok. A bátrak munkájában több olyan vonás van. amelyek tiszteletre méltóak és segitést érdemelnek. Amikor a Salgótarjáni Kohászati Üzemek első számú vezetői a hengerlőse- besség gyorsítását rendelték el egy tudományos felmérés alapján, számoltak azzal. hogy szembe kerülnek a gyéirész- leg vezetőinek és dolgozóinak egy részével. Az aggályoskodó- kat a tények később meggyőzték a tudományos felmérés helyességéről, annak vállalati és népgazdasági előnyeiről. Bátorság — bátortalanság Általában a régihez való csökönyös ragaszkodás, a megszokottság érzése, esetenként bizonyos fokú féltékenység az, amivel meg kell küzdeni a bátor, kezdeményező, vállalkozó szellemű vezetőknek és munkásoknak egyaránt. Hiba volna azonban a bátorságot csak a vezetőkre korlátozni, mert a gyakorlat az ellenkezőjét is számtalanszor bizonyította. Kisebb vagy nagyobb beosztású vezetők állás- foglalásának ellenére vezették be a munkások, a termelést gyorsító, olcsóbbító, korszerűbb módszert, technológiát. Bármelyik oldaláról is vizsgáljuk az indítékokat, mindegyiknél egy közös vonást tapasztalunk: a közösség eredményesebb szolgálatának vágyát. 2 Azok, akiket kedvezőt- lenül érint az újnak bevezetése, az első hallásra személyes nyugalmuk elleni támadásnak veszik az élet által felvetett problémákat, megoldásra váró gondokat. Ez veszélyezteti korábban kialakított kényelmességüket, ezért kimondják: minek zaklatni az embereket, ha eddig jó volt, minek rajta változtatni. Ha rajtuk múlna, a fejlődés hosz- szabb ideig egy helyben topogna. vagy csigalassúsággal haladna. Ezt a fajta társadalmi, technikai, kulturális igénytelenséget nem szabad támogatni, nem szabad társadalmi rangra emelni. Csakhogy nem mindenki így fogja fel, sőt egyesek konzervatív álláspontjukat jótettként „a dolgozók érdekvédelmeként” kívánják feltüntetni. Sok esetben ez sikerül is. Ma még sokhelyütt könnyebb megnyerni az emberek egy részét az igénytelenséggel, mint az új, nagyobb, kezdetben sokszor nehéz, sok energiát rabló követelmények megvalósítására mozgósításával. E miatt egy-egy új, korszerű technológia bevezetéséhez sokszor hónapok kellenek. Ugyanis többen vannak azok. akik kétségbe vonják a fejlődést képviselő új létjogosultságát, mint annak támogatói. Igaz az is, hogy az új felismerését, annak a társadalmi fejlődésre gyakorolt hatását nem mindenki Ismerheti és ismeri fel azonnal. Függ a beosztásától, szakmai ismeretétől, politikai képzettségétől, céltudatosságától, következetességétől. kombinatív készségétől, szelekciós képességétől, az elhivatottság érzésének hőfokától és még sorolhatnám tovább. Még az a szerencse, hogy a kényszerítő körülmények, a gazdaságirányítást szolgáló közgazdasági szabályozók többsége is a közösséget szolgáló bátor kezdeményezés irányába ösztönzik a vezetőket és a haladó gondolkodású munkásokat. Q Hallottunk arról is. hogy korábban hozzáértő, bátor kedvű embernek kedvét szegték, bátortalanná tették, mert elképzeléseibe, számításaiba hiba csúszott. A kudarcot állandóan orra alá dörgölték. Az Ilyen magatartás és eljáráí nemcsak helytelen, hanem káros is. Ki meri állítani, hogy fejlődésünk mentes minden hibától? De csak ezt látni és nem észrevenni azt a gyors ütemű fejlődést, amelyet az elmúlt években értek el üzemeink bátor kezdeményezésű kedvű, alkotó szellemű vezetői és dolgozói — a valóság meghamisítását jelenti. Akaratlanul Is felvetődik, hogy a bátorság, vagy a bátortalanság szolgálja jobban a fejlődést? Gondoljunk csak az üzemekben fellazult munkafegyelemre, amelynek egyik előidézője a vezetők elnéző magatartása volt. Lemondtak a fegyelmezésről azzal, hogy ott hagyják őket az emberek, ha valamiért szólni mernek. Nem gondoltak arra, hogy aki így vélekedik, az másutt sem cselekszik másként. Inkább legyen kevesebb fegyelmezett munkás, mint elegendő, de sok fegyelemromboló. A jövőben bevezetésre kerülő módosított közgazdasági szabályozók azoknak a vezetőknek és munkásoknak kedveznek, akik félretéve kényelmüket, sokszor nyugalmukat, már most felkészülnek az ajtajukon kopogtató új követelmények fogadására, Illetve megvalósítására. A Ebből is kitűnik, hogy a bátorság nem azonos a kalandorkodással, a meggondolatlansággal, a linkeskedés- sel; a felelőtlen ígérgetéssel. A bátorság szóval széles látókörű, politikailag és szakmailag hozzáértő embereket jellem- zünk, akik cselekedeteikkel értő módon szolgálják a reájuk bízott közösséget. Munkájukban á tévedés jogának meghagyásával támogatjuk őket a bátortalanokkal a kényelmesekkel, az újtól idegen- kedőkkel szemben. Azt viszont nem állítjuk, hogy a ma bátortalanjai örökké azok maradnak. Változást hozhat felfogásukban és gyakorlatukban a baráti ösztökélés, a segítőkészség, kisebb. vagy nagyobb megrázkódtatás, csalódottság az emberek egy részében, vagy annak felismerése, hogy képességeiket jobban kellene kamatoztatni. A gazdaságirányítás reformja újra értékelte és újra értékeli a vállalatokat, azok vezetőit és dolgozóit. Ebben a szituációban az eredmények kialakításakor hallatlanul nagy szerepe van a jól megalapozott, körültekintő bátorságnak. Venesz Károly mindazt, ami ma a kapitalista országokban folyó osztály- harcot jellemzi, azt mondhatnék: a célok horizontja kitágult, a monopolistaellenes front sorai bővülnek, s a harc eredménye, hogy — idézzük a kommunista mozgalom tavaly júniusi nemzetközi tanácskozását — „a munkásság nagy osztálycsatái sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmat, elmélyítik a kapitalista társadalom ingatagságát és ellentmondásait”. EZEK OLYAN nyilvánvaló tények — mondhatná, valaki — hogy nem is lehet vitás: az osztályharc a tőkés világban változatlanul folyik. Mivel tudnak akkor operálni azok, akik a munkásosztály „megváltozott szerepét” bizonygatják? Vitathatatlan tények erősen vitatható magyarázatával. Vegyük például korunk egyik jellemző vonását, a tudományos-műszaki forradalmat. Nos, ebből a burzsoá ideológusok szociális demagógiával, a kapitalizmus „kimeríthetetlen lehetőségeiről” terjesztett illúziókkal arra a következtetésre próbálják rávezetni — magyarul: megtéveszteni — az embereket, hogy enyhülni fognak a szociális és ideológiai konfliktusok, eltűnnek az osztályok, jön a „népi kapitalizmus”, a „jóléti állam”, a „bőség társadalma”. Ezzel szemben az igazság az: hogy a tudományos-műszaki forradalom nemhogy elsekélyesítené ax osztályharcot, hanem új feladatokat állít elé. Űj módon kell küzdeni a munkanélküliség, a kiasákmányolás ellen, a munkafeltételek javításáért, más körülmények között kell fellépni a monopóliumok nemzetközi összefonódása ellen —, hogy csak néhány problémát említsünk. Senki sem gondolja persze, hogy az osztályharc sima, kitaposott út. Görögországban* vagy Indonéziában, az Egyesült Államokban és Portugáliában — de sorolhatnánk más országokat is — nagyon nehéz körülmények között vívja harcát a munkásság. Sokak életébe kerül ez a harc, sokszor minden erőfeszítés ellenére is előretör a reakció, a győzelmeket olykor vereségek . váltják fel. De vajon ezek a helyenkénti és átmeneti vereségek megváltoztathat ják-e azt a tény, hogy a munkásosztály é6 szövetségesei egyre nagyobb erővel támadják a monopóliumok hatalmát? Nyilvánvalóan, világméretekben nem. Igaza van a X. pártkongresz- szusra kiadott irányelveknek: „Az imperializmus elérhet ugyan átmeneti sikereket, a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait azonban nem képes megoldani, a politikai válság állapotában van.. Pálos Tamás Úttörők a könyvekért A Szécsényi Egyesült Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet versenyt hirdetett a járás úttörőcsapatai között az őszi megyei könyvhetek idején. A versenyben 25 úttörőcsapat mintegy 2000 tagja vett részt. A könyvesbolttól összesen 30 ezer forint értékű könyvet kaptak, amelynek eladásáért a gyerekek vállaltak felelősséget. November 15-ét könyvbarát-vasárnapnak minősítették az úttörők, amikor a járás valamennyi községében házról Wázra járva kínálták a könyvet. A verseny értékelésére a közeljövőben sor kerül. A legeredményesebb úttörőcsapat 500. a második 300, a harmadik pedig 200 forint jutalomban részesül. A csapatvezetőket ugyancsak jutalomban részesíti a szövetkezet a könyvterjesztésért. NÖGRÁD — 1970. november 22., vasárnap * <
