Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

Kongresszusra készülve (2.)

Á legnagyobb osztály

A munka éa a munkás rangja

»A negyedik öteves terv... az egy főre jutó jövedelem 33—27 százalékos, az egy keresőre jutó reálbér 1€—18 százalékos növelését irányozza elŐ< A munkások és alkalmazottak, valamint a parasztok jövedelmének növekedési, üteme azonos legyen. .. Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme. A differenciálás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt, fokozatosan mehet végbe.. .*» (Az MSZMP Központi Bizottságának X« kongresszusi irányei- veiböU

A pártalapszervezetek kong. resszuei irányelveket megvitató és vezetőséget választó taggyűlésein a járási, városi, megyei pártértekezleteken a legtöbbször szóba kerülő téli; ák egyike volt a jobb munka, s ezzel a joblb munkások fokozott megbecsülése, az anyagi és erkölcsi elismerés növelése. Voltak, akik az eddig elért eredményekre alapozva kívánták ezt a többet, mások arról szóltak, hogy néhány esztendeje a fizikai munka anyagi megbecsülése a kelleténél jóval kisebb mértékben haladt előre. Nehéz, mert bonyolult összefüggések- k el terhes kérdéscsoport ez. .tan lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a fizikai munka megbecsülése nem fejlődött az elmúlt években. Ugyanakkor azt sem lehet állítani, hogy minden rendben van ilyen tekintetben.

Yáltozó

jövedelmek

Vannak jól, közepesen és rosszul kereső munkásrétegek. Vannak jól, közepesen és szegényen élő munkáscsaládok. Nem a szavakkal játszottunk föntebb, hanem érzékeltetni kívántuk, hogy a munkásosztályon belül is jelentősek az eltérések, akár a kereseteket, akár a család egy-egy tagjára jutó jövedelmeket tekintve. A harmadik ötéves terv eddig lezárult négy esztendejében a

dése azonban nem jelenti azt, hogy a munkásosztály minden tagja, minden munkáscsalád jobban, könnyebben él mint három vagy öt esztendeje. Ezt egyrészt bizonyítja az, hogy azoknak a családoknak a kategóriájában, amelyeknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a havi 800 forintot, még mindig 6ok munkáscsalád található, másrészt az, hogy a bérek nem eléggé differenciált emelése továbbra is gyakran összemossa a jó és a gyenge munkás közötti határvonalat, s ilyen esetben a jó munkát végző életszínvonalának emelkedésében alig, vagy egyáltalán nem mérheti le munkája értelmét.

A mérce: az érték

Igazuk van azoknak, akik

joggal követelik, az anyagi elismerés mércéje a végzett munka társadalmi hasznossága, értéke kell, hogy legyen. S e mércétől soha, egyetlen esetben és sehol sem lehet eltekinteni. Csakis ez a mérce felel meg a munkások — s általában a becsületes emberek — igazságérzetének, erkölcsének, mert hiszen amennyire nem irdgylik a feltaláló, a nagy tehetségű színész, s más alkotó jövedelmét, a gyárat felvirágoztató igazgató vagy műszakiak keresetét, annyira felháborítónak tartják a haszonlesők, a konjunktúra-lovagok manipulációit. Érdemes azonban itt néhány mondat erejéig elidőzni. Amellett, hogy tökéletesen igazat kell adnunk azoknak, akik szenvedélyesen bírálják a gazdasági élet e vadhajtásait, s követelik • azok minél határozottabb, s minél előbbi nyesegetését, hangsúlyoznunk szükséges azt is, hogy a fizikai munka fokozott megbecsülése nem állítható szembe más tevékenységek anyagi elismerésével. Nem arról van tehát szó, hogy kapjon kevesebbet a mérnök, a közgazdász, a százak munkáját irányító középszintű gazdasági vezető, a gyár, a vállalat egészét dirigáló igazgató és helyettese, hanem arról, hogy a bérpolitika tökéletesítésével, a jövedelemelosztás korszerűsítésével, a törvényes renEz azonban még mindig csak a dolgok egyik része. A másik rész az, hogy ugyan fokozatosan, de az eddigieknél sokkal következetesebben szükséges érvényt szerezni a munkások körén belül Is a differenciálás elvének. Napjainkban ugyanis, bár mindenki egyetért a jó és a gyenge munka és munkás megkülönböztetésével, ha ennek gyakorlati érvényesítésére kerül a sor, a nagy többség amellett áll ki, hogy ne né- hányan kapjanak többet, hanem inkább többen kapjanak kevesebbet. Ennek következménye, hogy a betanítást nem igénylő munkát végzők keresete alig marad el a betanított munkásokétól, s hogy ez utóbbiak szintén alig valamivel kevesebbet keresnek mint a szakmunkások.

A többért többet

A munkásosztály egészének helyeslésével találkozott — s ez ismét példa a munkásosztály érdekeinek érvényesítésére — a párt- és a kormányvezetés azon határozott álláspontja, amely szerint a vállalati nyereség gyarapodásával aránybőin kerüljön első helyre a munkások közötti keresetek differenciálása, a jelenlegi bérskála széthúzása. Aki többet tud, nagyobb rutinnal dolgozik, aki igyekvő és szívvel- lélekkel végzi dolgát, az ne kényszerüljön arra, hogy mellékállással, fusizással növelje jövedelmét, hanem találja meg számítását a gyáron belül, azaz a többért ott kapja meg a többet. Ha ennek fokozatosan és mindenütt érvényt szereznek, ha majd a munkások éppúgy, mint a társadalom egésze azt tapasztalhatja, hogy a kiváló képességű, kvalifikált szakmunkás képessége legjavát adva a kétszeresét, a háromszorosát is megkeresi annak, mint a rutinmunkát végző, vagy az önál- lótlanul ímmel-áminal dolgozó, akkor a fizikai munka megbecsüléséről már nem kell sok szót ejteni, hiszen beszédesen vallanak arról a tények.

K. S.

Szovjet rakétások napja

Ma ünnepük a Szovjetunióban a rakétacsapatok és tüzérség napját. A rakétacsapatok

létesítése mélyrehatóan megváltoztatta a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta haditechnikai színvonalát. A rakéták biztosítják, hogy semmiféle váratlan esemény ne érje készületlenül az országot, hogy a föld bármely pontján tartózkodó agresszor méltó és megsemmisítő válaszcsapásban részesüljön. A szovjet tudósok, tervezők, mérnökök és munkások, megalkották a rakétákat, a kilövőberendezéseket, a korszerű célzó- és irányítóműszereket, valamint a különböző osztályú és rendeltetésű rakét'atölteteket. Ezek az eszközök mindenkori alkalmazhatóságukkal, megbízhatóságukkal és vagy találati pontosságukkal tűnnek ki, A haditechnikai eszközök kiválóságát szerencsésen egészíti ki a katonai személyi állomány mesterségbeli tudása, gyakorlottsága, politikai öntudata. A képen: rakéta az állványon —kilövésre készen.

Megvalósul a kongresszusi ígéret

A salgótarjáni Salgó Cipőipari Ktsz dolgozói az idén már 60 ezer pár cipőt és 20 ezer pár bőrpapucsot szállítanak a kereskedelem számára. Legnagyobb fogyasztójuk Nóg- rád megye, de szállítanak szinte az egész ország területére. Az éves terv időarányos részének teljesítésével előnyt szereztek. Egy hónappal ezelőtt röpgyűlésén határozták

el, hogy a X. pártkongresszus tiszteletére a megyei árualap választékának bővítése érdekében 500 pár női bundacipői gyártanak terven felül.

A Salgó Cipőipari Ktsz-ben már eddig 400 pár bundacipőt elkészítettek és át is adták a kereskedelemnek. Rövidesen az utolsó száz párat is útnak indítják.

Sorozatban

A salgótarjáni Faipari és Bú-» torkészítő Ktsz-ncl házilag tervez-’ ték a Minerva »árpitozott garnitúrái. A minősítési próbát kiáUta és a kereskedelem tetszését is megnyerte azóta. Most az év utolsó negyedében kezdték meg a sorozatgyártást. Az idén még ősz- szesen íoo garnitúra készül el belőle, amelyek legnagyobb részét a Nógrád megyei üzletek hozzák majd forgalomba. A szövetkezet egyébként tárgyalásokat folytat több kereskedelmi vállalattal is a jövő évre vonatkozóan.

reálbérek évi átlagban 3,1 szá- delkezések szigorú betartásé-'

zalékkal, a társadalmi juttatásokat is tartalmazó és a foglalkoztatottság változását is magában foglaló reáljövedelmek pedig 5,1 százalékkal emelkedtek. E növekedési ütem jóval nagyobb, mint amelyet a második ötéves terv esztendeiben sikerült elérni. A

val, fokozott ellenőrzéssel, az adózási rendszer egyértelműbbé tételével kell megteremteni azokat a kereseti és jövedelmi viszonyokat, amelyek éppúgy megfelelnek a munkásosztály érdekeinek mimt a társadalom

jövedelmek általános növeke- egészének.

Kölcsönös segítség

Helyiséget kaptak a rádiósok

Nagy az öröm Balassagyarmaton, a rádióamatőrök körében. A városban Kúti Péter vezetésével 28 tagú MHSZ-rá- diósklub működik, s a tagolt között a gimnazisták mellett orvost és mérnököt is találunk.

A rádiósoknak sokáig nem volt helyiségük. A közelmúltban a városi művelődésügyi osztály és a művelődési központ segítségével otthont kaptak, helyesebben helyiséget. Az eddigi egy terem mellé

egy másikat is rendelkezésükre bocsátottak, amit a rádió- klub tagjai jelentős társadalmi munkával tanteremmé alakítottak át. így az elméleti és a gyakorlati oktatás zavartalanul folyhat. A klub várja is a fiatalokat. „Jó tét helyébe jót várj” — .tartja a mondás, s a rádióamatőrök vállalták, hogy patronálják a Mikszáth művelődési központ magnósklubját. A meghibásodott magnókat megjavítják, elméleti és gyakorlati segítséget adnak.

Itt az ideje a

A korszerű állattenyésztéshez tartozik a rét- és legelőterületek korszerűsítése is. Az elmúlt évek során ezen a téren is jelentős eredményeket értünk el. Javult a legelők fűhozama és fűminősége. Az ősszel újabb feladatokat tűztek maguk elé azok a legelőkkel rendelkező tsz-ek, gmenondozásnak

lyek állami támogatásban részesülnek. Négyezer kataszteri holdra, tízezer mázsa foszfát és káli összetételű műtrágyát szórnak e napokban. Az illeté-* kés szervek arra hívják fel az érintett üzemeket, a munkát gyorsítsák meg, hogy a fagy beállta előtt végezhessenek.

Megdöbbentő adatok.

Az év első hat hónapjában ezerhatszáz igazolatlan hiányzás volt a salgótarjáni tűzhelygyárban, A betegállományban töltött napok száma csaknem elérte a hetvennégy- ezret .A munkaerő-vándorlás mérlege évek óta először billent a kilépők oldalára. Az első félévben majdnem nyolc- százán hagyták el a gyárat, és a helyükre csupán háromszáz- nyolcyanan léptek. Augusztus- bem száznyolcvanöttel kevesebb munkás volt a gyárban, mint amennyire szükség lett volna és a helyzet azóta sem sokat változott.

Vajon tudnak-e ezekről az adatokról a dolgozók? S ha igen, akad-e köztük, aki utánaszámolt, hogy mit jelent ez az üzemnek? Csupán a munkaerő-vándorlás hat hónap alatt négymillió forint termeléskiesést okozott. Ha egy műszakra átlagosan ezer forint. termelést számítunk, az igazolatlan mulasztások egymillió-hatszázezer forintba „kerültek”. Hasonló szorzószámot véve alapul, a betegségek miatt, ha a rengeteg túlórával legalább részben nem pótolják a hiányt, mintegy hetven—nyolcvanmillió forint bevételtől esik el a gyár.

Vajon a dolgozóknak nem hiányoznak ezek a milliók? Nem érzik, hogy a saját zsebüket apasztják az elkallódó forintok? Közömbös szemlélői-e a becsületes munkásemberek a munkafegyelem hihetetlen lazulásának?

Hogyan vélekednek a dolgozók? Mi az oka a fegyelmezetlenségek elburjánzásának?

Ami nem lehet alku tárgya

Mi a véleményük a lógósokról és a fegyelmezetlenekről? Mit tennének a vezetők helyében, hogy véget vessenek emiek az áldatlan állapotnak?

Fodor István sajtoló, aki huszonegy év óta dolgozik a tűzhelygyárban:

— Az ok az emberek felelőtlensége és hanyagsága. Nekem még soha nem volt igazolatlan mulasztásom. Hogy mi a véleményem azokról, akik

ríus fegyelmezetlenekkel szemben, hogy a ,, ku ty asaentségit magának, márpedig kötelessége bejönni és dolgozni, hiszen a m un Ica és' a fegyelem nem alku tárgya”, akkor megtörténhet, hogy panaszra megy. Végül a vezetőt veszik elő, hogy durván bánik a dolgozókkal.

Bocsó Gyuláné anyagmozgató:

— Jobban kellene korlátozni azok mozgását, akik gyakran váltogatják munkahelyüValőban ilyen sok lenne a beteg a gyárban?

Máté Imrévé sajtoló véleménye:

— „Megmondom úgy, ahogy van. Nem mind beteg, aki otthon marad. Hányszor hallani az öltözőben, hogy nem két. érdemes hajtani, ha valame- Újra Máté Imréné: lyik műszak nem úgy sike- “ Már a felvételnél meg rült, ahogy szerették volna, kellene nézni, hány bejegyzés „Ezért nem jövök be dolgozni. van a dolgozó munkakönyvé_____, ____ sok volt a múlt hónapban a t>en- és nem alkalmazni a vánr

endszeresen igazolatlanul túlóra, jó az átlagom, inkább dormadarakat. Én is azt mon- mulasztanak? Nem is tudom, elmegyek »maródra-«, majd dóm. inkább kevesebben lebolond leszek bejárni két- gyünk, de azok olyanok, akik- ezerért, ha otthon háromezer re mindig számítani lehet, forint táppénzt kapok.” De mi történjen azokkal.

„__. „ , ............ akik saját hibájukból átmeK

onn Gyula gepallitó: netileg a gyárkapun kívülre

— Munkaerőhiány van. szorulnak? Valaki a jelenle- Szinte az egész környéken bő- vők közül így fogalmazta meg ségesen van munkaalkalom. a választ:

Akár szép szóval próbálkozik — Aki ebben az országban a , vezető, akár csúnyával, nem becsületesen dolgozik, annak tud fegyelmet tartani, mert a nem kell félni attól, hogy dolgozó legfeljebb kilép, ha munka nélkül marad és nem nem tetszik neki valami, és tudja eltartani a családját. AM máshol esetleg még több fize- pedig nem ilyen, magára ves- tést is kap. Azt mondom, in- sen! Ne menjen el panaszra kább kevesebb ember legyen a sehova, ne vádoljon senkit, gyárban, de valamennyi meg- hogy nem akarják felvenni bízható, fegyelmezett, jó mun- dolgozni, nem kap munkát, kaerő. Ha elküldenek a lógó- sokat, a többi hasonló, jobban meggondolná, hogy sorozatosan meg merje-e sérteni a munkafegyelmet.

Pisch Ferenc művezető:

— Ha úgy lépek föl a notóhogy van-e ebben az üzemrészben ilyen?! Én nem tartom rendes embereknek őket. Mit csinálnék velük, ha az én kezem alatt dolgoznának? Ha nem érne semmit a szép szó, megmondanám nekik, szedjék a sátorfájukat, menjenek ahova akarnak...

Ha Fodor István nem is tud róla, a sajtoló- és leszabóüzemben is akadnak szép számmal igazolatlan mulasztók. Az üzemadminisztrátor és Mizser László, az szb termelési felelőse gyűjtöttek ki néhány szemléltető adatot. Talán ebben az üzemrészben a legnagyobb a munkások cserélődése. Háromszáznegyvenhár- man dolgoznák itt, ebből októberben százhuszonketten voltak betegállományban, ötszáz- hetvenhárom műszak esett ki azok miatt, akik távol maradtak munkahelyüktől, aminek csupán mintegy felét tudták megkésve igazolni.

ezért nem tudja eltartani a családját. A becsületes többség joggal közösíti ki azokat akik eljátszották a bizalmat.

S ebben valamennyien egyetértettek.

Kiss Sándor

i NÓGRÁD — 1970. november 19., csütörtök 3