Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

PillanCitfelvéfe! Berceli változások Két tárgyalás közben A gazdagodás útján — Jelenleg ülnök vagyok a bíróságon, amíg a következő tárgyalás megkezdődik addig beugrottam dolgozni, mert ná­lunk a megrendelők nem tud­nak várni, mindenkinek azon­nal kell a kért munka — kezdi a beszélgetést Vörös László kárpitos, az Ipoly-bú- Sorgyarban. — Ezt az autőkárpitozást — mutat az előtte levő munkára, miközben keze csak egy-egy pillanatra áll meg —, már régebben megígértük a hely­beli szabó ktsz-nek. De min­dig közbejött valami sürgős mimika, ami miatt félre kellett rakni. Most már addig nem hagyom abba. amíg kész nem lesz.-. Az egyedi darabok elkészí­tését bízzák Vörös Lászlóra, mert nagy szakmai tapasztala­ta és ügyes keze van. Hivatá­sával 1957-ben, egy kisiparos­nál ismerkedett meg, majd a segédlevél megszerzése után került a gyártja. Ki tudná megmondani, hány kárpito­zott bútor került ki kezei alól az elmúlt esztendőkben. Hogy a szakmában neve van, azt a kiváló oklevél is tanúsítja. A kárpitosbrigád, amelynek Isagja ő is, már elnyerte a szocialista brigádnak járó jel­vényt. Ebben nagy része van Vörös Lászlónak, áld példa­mutató munkáján kívül, mint a pórtvezetőség tagja, rendsze­res eszmecserét folytat mun­katársaival a gyár életéről, a távlatokról, a napi aktuális politikai eseményekről, a jobb munka szükségességének fontosságáról. Ha látja, hogy valamely gyakorlatlanabb bri- gádtagnalk nehezen megy egy- egy munkafogás, odaall mel­léje és segít neki. Jelenleg Balázs Klárival és a másod­éves ipari tanuló Beme Mag­Vörös Lászlós egyedi darabot készít dolnával osztja meg szakmai tudását. Szükség van erre, mert a lakosság igényei egy­re növekednek. A megrende­lők csak kifogástalan minő­ségű kárpitozott bútort vesz­nek át. — Érkezett-e panasz a bri­gád munkájára? — Tudomásom szerint még nem, pedig ha minden jól megy, naponta 8—10, esetleg 12 heverőt készítünk el. Ha netán elnagyolnánk a munkát, akkor sem megy ki az üzem­részből, mert művezetőnk visszaadja. Az év elején 105 százalékos tervteljesítést vál­laltunk. Júliusig nem tudtuk teljesíteni ígéretünket, mert igen rendszertelen volt az anyagellátás. Most már job­bak a feltételek, lehet igazán versenyezni... — Miért vetélkednék? — kérdem. — Több okból — válaszol Vörös László. —: Először: a verseny életüpkben megszo­kott dolog, a mindennapi munka velejárója. Másodszor: él bennünk az a vágy, hogy bebizonyítsuk mire vagyunk képesek, melyikünknek mi­lyen ügyes a keze. Harmad­szor: a munkával járó örö­mök és az időnkénti nehézsé­gek legyőzése jól összeková­csolja a kollektívát, formálja a helyes közgondolkodást. Ne­gyedszer: mi is jól járunk, mert. ha többet és jobbat ter­melünk, többet keresünk, több jut a részesedési alapba. Még néhány szót váltunk, aztán elbúcsúzunk a kong­resszusi verseny egyik ügyes kezű szakemberétől, hogy az újabb tárgyalás megkezdéséig eleget tudjon tenni a sürgős megjegyzéssel ellátott meg­rendelésnek. V. K. Megvalósult határozatok Emberekről, emberi örömök­ről, gondokról szerettem volna cikket írni. Amikor azonban a délelőtti órákban üres utca­sorok fogadtak Berceden, le kellett mondanom eredeti ter­vemről. A jó időt kihasználva mindenki a határban szorgos­kodott, mások a falutól távol levő üzemekben dolgoztak. Gyarapodnak — Nem kell azért megijed­ni, van miről írni Bereelen — nyugtatott meg a községi ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, Mravik József. — Ügy fogalmaznék, hogy a ber­celi változásokról kellene cik­ket írni, amelyben azt lehetne bizonyítani, hogy ez a község is megindult a gazdagodás út­ján. Ez pedig az emberek örö­me, de nem egyszer gondja is. így hát valóra lehet váltani az eredeti elképzelést is... Elfogadtam a tanácsot. Cso­korba szedtem mindazt, ami ma legjobban foglalkoztatja a bereelieket. Talán kezdjük a gondokkal. A majdnem 2400 lelkes köz­ségben a legfontosabbak közé tartozik az ivóvíz. A község legtöbb kútjának rossz a vize. Mi lenne a megoldás? Egy törpe vízmű építése. Igen ám, de az hatmillió forintba kerül­ne. A vízmű kell! A tanács a községfejlesztési alapból már mintegy 270 000 forintot fel­használt vízkutatásra, kútfú­rásokra. Az eddigi lefúrt hat kútból egynek használható a vize. Teljesítő képessége 87 li­ter percenként. Ez a szükség­letnek csak a fele. További fú­rásokra, kutatásokra van szükség. Most már a falu la­kód is megértőek, a lakosság mintegy 45—50 százaléka vál­lalta az áldozatot. De többre van szükség. Hasznos határozatok szü­lettek a szécsényi egyesült ÁE’ÉSZ igazgatóságának ülé­sén, amikor a Központi Bi­zottság állásfoglalása alapján a nők és a fiatalok helyzetét tárgyalták meg. Itt döntötték el, hogy a boltok nyitvatar- ■sását a nődolgozók munkaide­jéhez igazítják és a nagyobb községekben, valamint a já­rási székhelyen egy élelmi­szerbolt vasárnap is nyitva tart. Célul tűzték ki a nőbi­zottság létrehozását is. Min­den község egy-egy tagot de­legál a bizottságba, amelynek feladata, hogy a nődolgozók érdekeit képviselje és segítse az otthoni munka megkönnyí­tését, a szolgáltatótevékeny­A fiatalok helyzetével kap­csolatban, mint ifjúságvédel­mi tevékenységet — az ital­boltok fokozottabb ellenőrzé­sét határozta el az igazgató­ság. Ezenkívül a szövetkezeti ipari tanulók szüleit fél­évenként összehívják megbe­szélésre. Az igazgatóság dön­tése alapján a fiatalok ju­talmazásának elbírálásánál a KISZ-alapszervezet vélemé­nyét is kikéri a továbbiak­ban az ÁFÉSZ vezetősége. A szécsényi egyesült szö­vetkezet — a megyében első­ként — megismerteti fiatal dolgozóival a magyarországi, s ezen belül a Nógrád me­gyei földművesszövetkezeti mozgalom kialakulását, törté­a mozgalomban dolgozó elv­társakat kért fel az igazgató­ság. Az első előadás — ame­lyet Holub Gyula, a MÉSZÖV elnökhelyettese tartott — november 12-én volt, A fia­talok érdeklődését mutatja, hogy az ismeretterjesztő ren­dezvényen közel százan je­lentek meg és különösen a Nógrád megyei szövetkezeti mozgalom „hőskorából” vett igaz történeteket, adatokat hallgatták feszült figyelem­mel. A következő előadásra de­cember első felében kerül sor, amelyet Pilinyi László, a MÉSZÖV elnöke tart a fo­gyasztási szövetkezetek 1950- től napjainkig terjedő tevé­— A negyedik ötéves terv­ben mindenképpen megépítjük a vízmüvet. Családonként há­romezer forintos hozzájárulást kérünk. De, hogy segítsünk a lakosságnak, az OTP-től tíz évre hitelt veszünk fel, így egy-egy családnak. évenként csak háromszáz forintot kell majd törlesztenie, ezt az ösz- szeget pedig aligha érzik meg. Ügy tervezzük, hogy az utcák­ban 150 méterenként telepí­tünk kifolyókat, így megold­juk a falu ivóvízellátását. Öröm a község dolgozóinak, hogy több mint félmillió fo­rintért hét kilométeren porta- lanították az utat, de gondo­kat is jelent a munka. A fa­lu lakéi nem értik: ötszáz mé­teren át kifogástalan munkát szélesítését. netét. Erre hosszú idő óta kenységéről. végeztek az útépítők, a többit Titkár numks» tséikiií ság elnöke őt javasolta párt­Az udvarról behaUatszott a tanáriba a gyerekek hangos- kodása. Szünet volt, a labdát kergették az udvaron. Az igazgató az asztalnál ült. ar­cán. nyugtalanság látszott. Mé­regette, hogy beszéljen-e? Vé­gül is elhatározta magát: — iSn lettem a községi párt- titkár. Legalábbis megválasz­tottak . .. Ennek már néhány hete. Aki ismerte a nógrádsipeki viszo­nyokat és Baranyi Bélát, a párttagság döntését helyesnek találta. Annál meglepőbb, hegy ő maga erről ilyen kese­rű szájízzel beszél. — Az elődöm még semmit nem adott át. Nem tudok dolgozni. Akkor jobb ha le­mondok ... V Néhány esztendővel ezelőtt, amikor Baranyi Béla bú- csűzkodott Ludánybalásziból, és Nógrádsi pekre költözött, ahová igazgatónak nevezték ki. barátait kétségek fogták el. Ba­ranyi erre a bizalomra rá­szolgált. Becsületes, szorgal­mas ember, akinek két szen­vedélye van: hivatása és a családja. A rábízott közéleti munkát mindig lelküsmerete^- sen elvégezte. Ludányhalászi- bam. köztiszteletben állt. Áthe­lyezésekor azért aggódtak, hogy Nógrádsipéker. megszere- tik-e? Tiszteletben tartják-e saorgaimát? Itt zárkózottab­bak az emberek. Baranyi Bé­la viszont az áthelyezése után egy esztendőre már úgy nyi­latkozott: — Megszerettem a községet. Egyszerűek az emberek, és nagyon őszinték ... A napokban beszélgettünk Oláh Antallal, a tsz agronő- musával. Fiatal feje tele gond­dal, mert megkéstek az őszi munkával. Ő mondta. hogy az igazgatóra a községben nem úgy tekintenek az - emberek, mint aki néhány esztendeje él csak a faluban, hanem mint aki közülük való. Mondta azt is hogy kérdezzük a gyereke­ket, majd meglátjuk mennyire • szeretik Baranyit. — A felnőttek még annál is jobban. Különbül, érti a föld­munkát, mint jó néhány pa­rasztember. Bárány inak valóban .szen­vedélye a mezőgazdasági mun­ka. Szánt, vet, arat nagy hoz­záértéssel. Maga műveli meg illetményföldjét. Kiss András, a tsz egyik szorgalmas tagja, az igazgató beszélgető cimbo­rája szokta mondani: — Maigának. parasztnak kel­lett volna maradnia ... Sok szeretet van a sioéki ember ilyen megnyilvánulásá­ban. Baranyi is úgy van. ve­lük, ha szerét teheti kijár kö­zéjük a majorba beszélgetni. Galcsik Györgyöt emlegetik, hogy vitázik vele iskoláról, politikáról. Megértéssel be­szélgetnek a jószág nevelésé­ről. Baranyi Béla otthon van Nógrádsipeken. A legutóbbi pártvezetőség- választó taggyűlés előtts Go- lyán László, a körzeti pártbi­zottság titkára érdeklődött az emberektől, kit tartanának jó párttátkárnak. Sipeken gond­ban voltak emiatt. Oláh János, a tsz-üzemvezetőség vezetője volt a párttitkár. Érezték, hogy nem jó ez, változtatni kell rajta. Mindenkit megkérdez­tek, akinek a véleményére szá­míthattak. A közvélemény- kutatás idején legtöbben Ba­ranyit emlegették. Gólyán László jóval a taggyűlés előtt meg is kérdezte Baranyitól. — Mit szólnál, ha téged vá­lasztanának párttá tkárnak? — Jobb volna helybeli em­ber — válaszolta. Baranyi elfelejtette a be­szélgetést. A taggyűlésen előbb jegyzőkönyvvezetőnek vá­lasztották. Akkor lepődött meg, amikor a jelölő bizott­titkámak. Megválasztottak. Je­lenleg Nógrádsipek községi p á r tál apszer vezetének titkára Baranyi Béla általános isko­lai igazgató és tele van a feje gondokkal. — Visszatetszőnek tartom odaállni és kérni, adjátok már át az ügyeket, dolgozni aka­rok ... Ebben Baranyinak teljesen Igaza van. A volt titkárnak, Gólyán Lászlónak segítenie kellene, hogy mielőbb megle­gyen a váltás. Soha olyan nagy feladat nem hárult a községben az alapszervezetre, mint most, Elmaradtak a me­zőgazdasági munkával. Moz­gósítani kell mindenkit. A párttagoknak az első sorokban kellene menetelni. A titl- ár pedig tele van kétségekkel, és azon gondolkodik, hogy le­mond. Amikor Oláh Jánosnak említettük ezt a kényelmetlen helyzetet, csak annyit mon­dott: — Majd sort kerítünk arra is! Ilyen egyszerűen elintézte. Gólyán Lászlóval nem. tud­tunk beszélni, távol volt. A krónikásnak is nehezére «sík szemrehányást tenni akár Gó­lyán Lászlónak, akár Oláh Já­nosnak, mert régen ismeri őket. Szokatlan, hogy a mun­kában hibáznak. Tegyék jóvá mielőbb a mulasztást. Ez lesz méltó hozzájuk. Bobál Gyula pedig összecsapták. Megma­radtak a kátyúk, gödrös az út továbbra is. Kell az Ipar Iparosodok Bércéi? Talán igen! A budapesti Textilfel­dolgozó Ktsz új üzemet léte­sített a községben. Most tér­tek át a két műszakos terme­lésre. Az épületben még két család lakik. Otthont kellene számukra biztosítani, s akkor nem hatvan, hanem száztíz berceli asszony találna mun­kát saját falujában, s ezzel végérvényesen megoldódna a berceli nők foglalkoztatása. Ha gondokkal is, de azt bi­zonyítottuk, hogy a gazdago­dás útjára lépett Bércéi. A további eredmények és tervek még inkább bizonyítják a ber­celi változásokat. Például még ebben a hónapban, november 25-én átadják rendeltetésének a mintegy félmillió forintos költséggel átalakított iskolát. Kialakították a zárt folyosót, új ablakokat szereltek fel, bő­vítették a tantermeket. Ez már öröm a faluban. A jövőről is sok szó esett a beszélgetés során. Nem na­gyok a tervek, de arról tanús­kodnak, hogy a megkezdett úton előbbre lépnék Bereelen is. Éveken keresztül a szabad ég alatt várták az autóbuszt a szülőotthon előtt a kismamák, vagy a látogatók. Most a gép­javító és a tanács összefogásá­val buszvárótermet építenek ide „potom” 300 000 forintért. Befejezik a sportöltöző építé­sét is 170 000 forintért. Jövő­re megépítik az iskolai napkö­zi és óvoda közös ebédlőjét. Az ebédlőt egy zárt folyosóval összekötik az óvodával — a gyermekek érdekében. Erre félmilliót biztosítanak. Gondoskodnak a lakossági szolgáltatásról is. A regi busz- várótermet — éppen a falu közepén — átalakítják fodrá­szattá. A ktsz vállalta, hogy szakembert küld a faluba. A KISZÖV mást is ígért. Szol­gáltatóház építését tervezik * faluban. ' «főbb (átüt Örömökről, gondokról szól­tunk a berceliek nevében. A legnagyobb gondot utoljára hagytuk — bár a tanácselnök véleménye szerint ez is a megoldás útján halad. Sole ember dolgozik a nógrádkö. vesdi kőbányában. A két falu között viszont nincs megfelelő út. Sárban, porban közleked­nek a bányászok. Szükség len­ne a bekötőútra, azért is, mert ezzel közelebb kerülne a községhez a vasútállomás is. — Mi sok mindent megol­dottunk és a jövőben is meg­oldunk saját erőből, összefo­gásból. Ehhez azonban min. dériképpen kellene a segítség, az út építése meghaladja erőnket. A segítség, ha nem is most, bármikor nagyon jókor jönne. Mi hiszünk éhben a se­gítésben. Somogyvári László Milliók húsból és tejből Több mint 212 millió formt értékű árut adtak a népgazda­ságnak az elmúlt hónapokban a nógrádi gazdaságok, egyéni termelők. A legtöbb árumeny- nyiséget, csaknem 55 . millió forint értékben, a balassa­gyarmati járás értékesítette. A pásztói járásból 52 millió fo­rint értékű kenyérgabonát, húst, tejet s tojást vásárolták fel az elmúlt hónapokban. A szécsényi járás közös és ház­táji gazdaságai 36 millió forint értékű árut értékesítettek. Ez lényegesed több annál, mint amit a múlt év hasonló idő­szakában adtak a népgazda­ságnak a szécsényiek. Egy kerületben húszezer halott A hivatalos pakisztáni rá­dió hétfő reggeli híradósában arról számolt be, hogy a kele­ti országrészt sújtó ciklon és a nyomában fellépő szökőár — amely valószínűleg az év­század legsúlyosabb természeti •katasztrófája volt — több mint 50 000 áldozatot követelt. De ezek az adatok korántsem véglegesek. Húszezer holttestet számol­tak össze a tengerparti Bari- 6al, további tízezret Patuak- haly kerületben, egyes közsé­gek pedig egyszerűen eltűntek a partmenti szigetekről. A ÜPI hírügynökség daccal tudósítója a hivatalos szemé­lyektől, a szemtanúktól nyert értesülésekből és az újságok­ból megjelent adatokból arra következtet, hogy az áldozatok száma esetleg a háromszázez­ret is meghaladja majd. A ciklon tudvalevőleg csü­törtökön estétől péntek hajna­lig tombolt a kelet-pakisztáni partvidéken, 3 az óránként 240 kilométeres sebességgel ka­vargó szél szökőárt korbácsolt fel, amely hat—kilenc méter magas vízzel borította el a szigeteket. Az ország délkeleti vidékén a víz 2 590 00 hektár kiterjedésű földié 'ü1 • •: lepett el. Ebben az övezetben ötmil­lió ember élt. (MTR Vizsgázott a bánya Egyetlen dolgozó sem kezd­het munkához a felsőpetényi ásványbányánál, amíg a mun­kavédelmi előírásokat el nem sajátítja és vizsgát nem tesz. De ez nem minden, ötéven­ként ismét fel kell eleveníte­ni és kiegészíteni a tanulta­kat, számot adni a munka- védelmi szabályok ismereté­ről. A múlt héten mintegy het­ven dolgozó tett alapfokú munkavédelmi vizsgát a bá­nyánál. Csaknem húsz mű­szakitól kérték számon az ál­talános műszaki és bányabiz­tonsági szabályzat ismeretét. Remélni lehet, hogy ennek hatása a jövőben a bányai munka biztonságának javuló ■ sában is érződni fog. Teljesítik vállalásukat A tolmács) Lakos völgye Ter­melőszövetkezetben változat­lan igyekezettel dolgoznak a kongresszusi felajánlás teljesí­téséért. Amint arról ,már ko­rábban hírt adtunk, a közös gazdaság elsőként a megyé­ben végzett az őszi kalászosok vetésével. A múlt hét végén, a vállalt határidő előtt befe­jezték a kukorica törését is a szövetkezeti tagok. A csaknem 600 hold kukori eaföléről át­lagosan 28 mázsa termést Ta­karítottak be. a tervezett 18 mázsa helyett. A termelőszö­vetkezetben most már minden erőt az őszi mélyszántás meg­gyorsítására fordítanak. Eddig már 650 holdon végezték el a munkát. I ( NÓGRÁD - 1970. november 17., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents