Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
Kis fekete ruhák Nálunk ugyanúgy mint Párizsban és világszerte, a legújabb divatban is, fontos szerepet kapnak öltözködésünkben az úgynevezett kis fekete ruhák. Ezek alapanyaga lehet szövet, jersey, jacquard- brokát és zsorzsett gyapjúkból vagy selyemből. Lényeges jellemzője lett, hogy nem fénylik, legfeljebb a díszítés: kisebb gyöngyöséé vagy divat- eke zer csillog rajta. Az ilyen típusú ruha nagyon jól kihasználható. mert délutántól szinte bármilyen alkalomra, színházba, koncertre is megfelelő, természetesen a hozzá jól illő kiegészítőkkel. Az antilop-vagy lakkcipő és a fekete harisnya az idén a mid ihosszú&ágú fekete ruháknak a fő kiegészítője, de egyes vékony, teljesen lábhoz simuló csizmák is megengedhetek hozzá. Érdekessége még a fekete ruhának, hogy egyszerűbb formában, nappal- ra is viselhető, például a fekete-fehér tweed, vagy kockás kabátokhoz, ez esetben bőrövvel és angolos dlvatékszerek- kel hordhatjuk. A kis fekete szövetruha ma divatosan enidihosszú, amely pontosan a térdtől a lábikra közepéig olyan hosszúsággal készülhet, amely a legjobban áll viselőjének. Rajzainkon olyan megoldásokat is bemutatunk, amelyek alakíthatók régi miniruháikból, hiszen a nemzetközi divat is, ma már mindenki részére a midi hosszúságot ajánlja. rajzmagyarAzator 1. Fekete jacquard-selyemből készült, asszimetrikusan gombolódó ruha, a derékrészen széles, övszerű betéttel, a felsőrész féloldalasán redőzött. Szoknya része átmenő», de nyitott. Hozzá színes muszlin stólát vagy kendőt viselhetünk alkalomszerűen. 2. Fekete szövetből készült ruha, amely nappalra is megfelelő. Nyakán és derékrészén a beállított övvonalon tűzés, díszítés van. Ez a ruha alkalmas alakításra, csinos, ha a kézelőjét fehér vagy fekete selyemből készítjük. 3- as modellünk elöl derékig fűzött. A fűzőpánt lehet bőrből, vagy fémszálas jer- seyből. A ruha szoknyarésze sréből szabott, úgy, hogy csípőig testhez simuló. Az üjján is megismételhetjük a fűzés- díszt. Hosszú nyakú nőknek ajánljuk divatékszerként a fém nyakörvet ehhez a ruhához. 4- es modellünk régi fekete ruhából alakítható oly módon, hogy készítünk egy bélelt fekete jacquardselyem mellényt, amely a ruha hosszáig ér és ugyanezen anyagból a derékon széles betétrészt toldunk, be a ruhába. Az öv lehet a ruha saját anyagából, ékszercsattal. A mellény nemcsak nappalra, hanem estére is divatos a rajzunkon ábrázolt formában. Éhhez a megoldáshoz jó illik a toliból készült tokkalap. Nádor Vera Szakmunkástanuló a MAGYARORSZÁGON az általános iskola elvégzése után évente csaknem 50 százalékkal .többen mennek szakmunkástanulónak, mint középiskolásnak. S mégis: egész pedagógiánk, nevelési propagandánk keveset foglalkozik a fizikai i munkát választó fiatalok nevelési problémáival. Oka ennek elsősorban a szakmunkásképzés tudományosan megalapozott iskolai és otthoni pedagógiájának viszonylagos kidolgozatlansága. S még egy: életkorban hiába azonosak ezek a fiatalok a középiskolásokkal, olyannyira eltér munka- és életrendjük, valamint nevelési hagyományuk a gimnazistákétól és a szakközépiskolásokétól, hogy a középiskolások körében szerzett pedagógiai tapasztalatokat csak óvatosan lehet itt hasznosíta- ili. Lényeges különbség például, hogy amíg a középiskolások a hét hat napján ugyanabba az iskolába járnak, a szakmunkástanulók idejük egy részét az iskolában, más részét pedig a munkapad mellett töltik, — tehát különböző nevelési hatás éri őket. S ráadásul a családban is mása helyük, mint a középiskolásoknak. A szakmunkástanulóknak viszonylag nagy önállóságuk van otthoij Ők már félig a pénzkeresők közé számítanak, márpedig a keresőképesség a munkással adókban hagyományosan a felnőttség jele. Tehát megkezdhetik gyakorolni mindazokat a jogokat, amelyek a felnőtteknek kijárnak. Véleményük lehet családi dolgokban, zsebpénzük van, nem kell elszámolniok minden percükkel, kevésbé szigorúak velük szemben a tanulásban, szabadabbak a barátok megválasztásában. Mindez más körülményeket, s más lehetőségeket jelent a nevelésben. Nem rosszabbakat és nem jobbakat, hanem másokat, amelyeket a középiskolásokétól eltérő nevelési eljárásokkal lehet és kell kiaknázni. Rendkívül nagy nevélőerő rejlik például a szakmunkás- tanulóit családon belüli nagyobb önállóságában, hiszen ezzel olyan gyakorlóteret kaphatnak egyéniségük, kezdeményezőkészségük kibontásához, amellyel az általában sokkal szigorúbb szülői irányítás alatt álló középiskolások nem nagyon rendelkeznek. A szülői háztól való függésük lazulása azonban nem automatikusan hoz többletet a nevelésben. Csak akkor jelent pluszt, ha a szülőkből segítőtárs, jó értelemben vett partner válik. Olyan, aki meggyőző igazságával, példájával irányítani tudja az önállósuló fiatalt is. Mert jó néhány vonatkozásban változtatni Is kellene a szakmunkástanulók körében ma uralkodó felfogáson. Általános tapasztalat például, hogy könnyelműbben veszik a tanulást, viszonylag kevés szakmai és értékes szépirodalmi könyvet olvasnak, nem nagyon járnak színházba, múzeumba, kiállításra. Ebben persze hibás az általános iskolai oktatás-nevelés is, mert nem kelti fed ezek iránt a tartós érdeklődést, de hibás az a szülői felfogás is, miszerint az általános iskola elvégzésével tulajdonképpen befejeződik a rendszeres tanulás, és a szakmunkásképzés ennek betetőzéseként csupán a szakmára való felkészítést jelenti. A valóságban a szabad idő növekedésével és a technika fejlődésével mindinkább elavul ez a hagyományos szemlélet. Egyrészt ugyanis tudomásul kell venni, hogy a termelés gyors változásaival az iskola nyújtotta szakmai ismeretek nem lesznek elégségesek egy életre; másrészt pedig társadalmi érdek a művelt, sokirányú tájékozottságot mutató fiatal munkások kinevezése. Sőt, saját érdekük is, hiszen már ma is feltétele a termelésben való helytállásnak, s mindenféle előlépésnek az általános műveltség és a szakmai tudás. A fecsegő kovácsok (Skót népmese) Élt egyszer, fent Észako-n, Skócia sziklás hegyei között egy kis faluban három testvér. Mivel mind a három legény olyan erős volt, hogy egy vasrudat fél kézzel meghajlítottak, édesapjuk beadta őket inasnak a falu kovácsához. A kovács nagyon örült a három erős. fiatal segítségnek, de az öröme hamarosan bosszúsággá változott, mert hiába mutatta meg nekik, hogyan dolgozik a kovácsfújtató, hogyan kell kiszedni a forró vasat a tűzből. és hogyan dolgozik a pöröly, mely a forró vasat patkóvá kalapálja, — a három erős legény csak odapislogott, aztán rákezd- ték kórusban: — Ez is valami? Ezt nekünk már nem kell tanülni, ezt mi már régen tudjuk! — Nem is tanultak egy egész esztendei inaskodás alatt semmit, és nem is sokat dolgoztak, csak fecsegtek, pletykáltak reggeltől estig. Szegény kovács már nem tudta mit csináljon, mert a legényeket három évre szerződtette, de fecsegésük, lustaságuk miatt semmi hasznukat nem vette. Ugyanakkor a három fecsegő lustának akkora étvágya volt. hogy már az egész éléskamráját fölették. Elment hát az elkeseredett kovács a legények apjához és kérte könyörögve, vegye vissza a fiait az inas- ságból, mert dolgozni nem akarnak, egész nap csak fecsegnek és olyan étvágyuk van, hogy megeszik még a kovácsüllőt is a kalapáccsal együtt. A legények apja vigasztalta a kovácsot: Nem veszem vissza a fiaimat az inaskodásból, de adok neked egy jó tanácsot. A fiaim a gyomrukat a fecsegésnél is jobban szeretik. Menj haza és adjál mind a háromnak valami komoly, nehéz munkát, és mondd meg nekik, hogy amíg munkájukkal el nem készülnek, nem szólhatnak egy szót sem, különben nem kapnak enni. Meglátod, erre annyira megijednek, hogy elvégzik rendesen a munkát. Ha nem így lenne, megígérem, hogy fiaimat visszaveszem, hogy ne egyék tovább munka nélkül a kenyeredet. Megfogadta a kovács a tanácsot, hazament és hívta a három legényt, akik akkor is éppen a műhely sarkában csevegtek. Az egyiknek a kezébe nyomta a fújtatót és ráparancsolt, hogy élessze a tüzet, a másiknak kezébe adott egy darab vasat, hogy tüzesítse meg, azután tegye az üllőre és tartsa addig, míg a harmadik, kezében a kovácspöröllyel egy patkót kalapál belőle. Ha a patkó elkészül, akkor az, amelyik a tüzet fújtatta fogja meg az ajtó előtt álló ló kantárszárát, vezesse be a műhelybe és tartsa szorosan. A második evíelje fel a ló lábát, a harmadik pedig o atkolja meg, de addig, amíg ezt a munkát be nem fejezték, egyetlen szót ne szóljanak, különben nem kapnak enni. Megijedt erre a három legény és nekiálltak a munkának szótlanul. Nem is volt semmi baj addig, amíg a legidősebb fiúnak rá nem kellett verni a patkót a ló lábára. Mivel a folytonos fecsegés miatt soha nem értek rá a mesterre figyelni, a legény ügyetlenkedett, és egy szöggel megnyilaztd a ló lábát. A ló kirúgott, úgy hogy a második testvén, aki a lábát tartotta, messzire gurult, a ló pedig elszaladt. — Mit csinálsz te ostoba? — kiáltott fel mérgesen a középső testvér. — Hiszen megnyilaztad a lovat, és most úgy elszaladt, hogy azt sem tudom, hol fogjam meg. — Sajnálom, testvér, igazán nem akarattal történt, de úgy látszik valóban rosszul patkoltam meg — szólt a legidősebb. Ti ostobák — mordult rájuk a legkisebb. — Nem elég, hogy megsérült a ló lába és úgy elszaladt, hogy a világ végéig sem érjük utói, még meg is szegtétek a mester tilalmát. — Te éppen olyan ostoba vagy, mint a másik kettő, mert te is csak fecsegtél, és te sem igyekeztél megfogni a lovat — lépett be a mester nagy mérgesen műhelyébe, és elkergette a három fecsegőt. Mit tehetett egyebet a legények apja, visszafogadta őket, és talán még azóta is egyre keres egy olyan mestert, aki a három lusta legényt újra felvenné inasnak. Ford.: Pfeifer Vera Az iskola a reggelivel kezdődik A családok többségénél a reggeli vajas vagy zsíros kenyér, zsemle, dzsem. Évről évre, minden reggel egyformán.. Eltekintve attól, hogy nincs unalmasabb, egyhangúbb valami, mint ez a reggeli, nem veszik figyelembe azt sem, hogy a reggeli — fontos energiaszolgáltatás a szervezetnek. Egyetlen autós sem kockáztatná meg, hogy a tankba reggel csak néhány liter benzint töltsön, amikor délig párszáz kilométeres utat szándékozik megtenni. A vezető maga viszont talán alig vesz magához annyi kalóriát. családban Ezért okos dolog, ha olyan hangulat alakul ki a családban, amely a tanulás és a művelődés fontosságát erősíti. Tudni kell azt is, hogy a szakmunkásképzés ma már nem jelent zsákutcát az iskola- rendszerben, mint régen az inasoktatásban, hiszen a szakmunkásiskolák most be nem fejezett középiskolai képzést adnak, amelyet esti, vagy levelező tagozaton egészen az érettségiig bármikor ki lehet egészíteni. A szakmunkástanulók speciális körülményeit okosan kell kihasználni, nevelésük javára fordítani. S ez éppúgy vonatkozik a fizetésükre, zse- pénzükre, mint a szórakozásukra, kimaradásukra, . baráti körük megválasztására. Amennyire rossz lenne a szakmunkástanulókat továbbra is kisdiákként kezelni a családban, olyannyira hiba volna mindent teljesen rájuk hagyni. A szakmát tanuló fiatalok éppúgy tagjai a családnak, mint a testvérek, vagy a szülők —, tehát nekik sem csupán jogajk, hanem kötelességeik is vannak. Helyes például, ha nagyobb szabadságot kapnak ösztöndíjuk-fizetésük felhasználásában, de mindenkor legyenek tekintettel az egész család anyagi helyzetére; természetesnek kell venni, hogy szélesedik az a kör, amelyből barátokat választanak, de ez nem jelenthet számukra felelőtlenséget; szórakozásuk is változik, ám törekednek kell szabad idejük ízléses, tartalmas eltöltésére. A szakmunkástanulóik némileg előbb kerülnek közel a felnőttséghez, hiszen arhikor a középiskolások még utolsó évesek, ők már felszabadult szakmunkások. Ez a körülmény pedig nem kisebb, hanem nagyobb felelősséget ró a szülőkre. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy a munkáscsalá- dokban a szakmunkástanulók nevelésében kialakult hagyományokat nem ártana korszerűsíteni, hiszen a világ, s benne a termelés színvonala és a fiatalok helyzete, környezete jelentősen megváltozott azóta, amikor a szülők még maguk is gyerekek voltak. Mind kevésbé lehet a szülőknek saját egykori tapasztalataik alapján nevelniük. EZT EZERSZER elmondták a szakemberek a gyerekkorra és a középiskolásokra vonatkoztatva — itt az ideje, hogy a szakmunkástanulók nevelésében is megszívleljék ezt az igazságot. A módszereket tekintve azonban több segítséget kellene kapniok a szülőknek a neveléstudománytól. amennyi az első óra szükségletét kielégíti. Ami a felnőtteknél „csak* az egészségre ártalmas hanyagság, az a gyermekeknél sokszor nehezen jóvátehető kár okozója lehet. Különöse» iskolás gyermekeknek van szükségük nem« tápértékű anyagokból álló energiaforrásra. Nem elsősorban a kalória mennyisége a fontos. De a szellemi konoentráció. amire az oktatás alatt nagy szükség van, megkövetel egy tartalma* reggelit, amelyben sok vitamin, ásványi anyag és fehérje Van. A hagyományos reggeli helyett az iskolásgvei-mekekeft hozzá kell szoktatni a kenyérre tehető, más, sokkal értékesebb eledelre, amely főképpen állati fehérjéből áll. (Ilyen a sajt, a kolbász, a sonka, stb.) A gyermekek talán még a felnőtteknél is jobban élvezik az ilyen komoly reggelit. Az is elég gyakori, hogy & gyermek reggeli nélkül megy az iskolába. Az anyák pénzt adnak nekik kalácsra, vagy csokoládéra. A felelősségtudat ilyen hiánya, vagy esetleg kényelemszeretet, veszélyes » gyermek számára. Az iskolásgyermek teljes értékű táplálkozásához nem elég az otthoni, nyugodt légkörben elfogyasztott, jó tápértékössze- állítású reggeli, hanem szüksége van az iskolában elfogyasztott tízóraira is. Egy felvágottas szendvics, sajt, némi gyümölcs vagy zöldségféle újra feltölti az energia- készletet. Azonban ennél a második reggelinél is óvakodjunk az egyhangúságtól. Kísérletek bizonyítják, hogy a gyermekek általában jobban szeretik a sötétebb kenyeret, s nemigen kívánják délelőtt az édességet. A kenőmájas, az alma és a paradicsom, zöldpaprika rendkívül népszerű tízórai. Tóth László E. B, NŐGRÁD — 1970. november 15., vasárnap U
