Nógrád. 1970. november (26. évfolyam. 257-280. szám)
1970-11-15 / 268. szám
A szovjet képzőművészeti kiállításról Húsa éve rendezték meg Budapestéin az első szovjet képzőművészeti kiállítást, amely megismertette közönségünket és alkotóinkat a szocialista realizmus akkori törekvéseivel. Ennek a bemutatkozásnak jelentős hatása volt a magyar szocialista realista festészet, grafika és szobrászat fejlődésére. Azóta alig múlt el év, hogyne találkoztunk volna kiállítóhelyiségeinkben szovjet művészek egyéni és csoportos bemutatkozásával. Ezek a sakmépű ország képi kultúrájának hasonló fejlődéséről adtaik számot, mint ami nálunk végbement: a korszerű képi beszéd kialakításának egy-egy stációja volt mindahány. E periódus éveinek Ígéretes jelenségeit főként az eaztéta-bu ágálom tarthatta számon, amely fölismerte a folyóiratok írásaiban és reprodukcióiban a szovjet művészet születőben levő új reneszánszát Ebből az új reneszánszból adott ízelítőt a szovjet kultúra napjai keretében magsaembetünő m immár [klasszikus Deineka mester széles körű hatása. De távolabbi példák is ösztönzik az újat keresőket. Esetenként még bizánci ikonok, keleti mlniatú- rák, sőt a középkori dómok faragásai is, a modemek közül elsősorban a mexikói új- realizmus alkotásai. A formai sokrétűség nem utolsósorban annak a jele, hogy helyi, nemzeti iskolák vannak felnövekvőben, — főként a Kaukázuson túli, belsőázsiai és a balti köztársaságok városaiban. Ezeknek alkotói — akár a burjánt-mongolok és jakutak bátran felhasználják a népi művészet sokhelyütt még érintettéin formakincsét Megújulóban van a szovjet képzőművészet, de nemcsak formai értelemben. A stiláris újszerűség csupán köntöse, vetüLete a tartalminak. Annen dezett műcsarnoki tárlat, amelynek százegynéhány festményét, ginafikéját és szobrát, valamint közel félezer érmét a Lenin-centenárium nagyszabású moszkvai kiállításának anyagából válogatták. Mi volt az új és örvendetesen izgalmas ezen a seregszemlén? A fejlődés dinamizmusát reprezentáló változatosság: a stílustörekvések, egyéni formanyelv és az azonos eszmei hevület kifejezésének sokrétűsége. A művek témája: Lenin és a forradalom, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború véres- tragikus valósiága, valamint a szocialista építés és a szovjet emberek hétköznapi életének ábrázolása. Az ecsetnek, vésőnek új nemzedéke nőtt fel az elmúlt egy-két évtized alatt, amelynek tagjai nem elégszenek meg már a XIX. századi realizmus kifejező eszközeivel, új módon, más példaképeken okulva öntik formába a látványt, látomásaikat a történelem nagy eseményeiről és alapjairól. A szovjet mesterek közül közeli napokban tartják megyeszerte. általános és középiskoláinkban az idei tanév első nevelési értekezleteit, melyeken az MSZMP KB februári ifjúságpolitikai határozata alapján az iskolára, az intézmények tágabb és szűkebb közösségeire, a nevelőtestületekre, az ifjúsági szervezetekre és az iskolán kívüli — nevelőhatásokat közvetítő — tényezők szervezett együttműködésére vonatkozó feladatokat beszélik meg. Az értekezletek jelentőségét hangsúlyozza az a tény, hogy az ENSZ az 1970. évet „Nevelési év”-vé nyilvánította, továbbá, hogy alig másfél hónapja zajlott le az V. nevelésügyi kongresszus, melynek munkája középpontjában éppen az Ifjúság nevelési kérdései szerepeltek. Fontosságát pedig a szocialista társadalmunk előtt álló feladatok sokszorozzák meg. A nevelési értekezleteken szóba kerülnek mindazok a kérdések, melyek -a KB határozatában szerepeltek: a politikai, erkölcsi, világnézeti nevelés, a közösségi-közéleti tevékenység és az önkormányzó képesség kibontakoztatása a szabad idő célszerű felhasználása, a pályaválasztási feladatok, a közösségi nevelés, azifnak például, hogy a. forradalmi harcok dréimad valóságát árnyaltabban ábrázolják a művészek, a kommunizmus építésének motívumait pedig valóban reálisan, valósághűen jelenítik meg, mindenféle „optimista” idealizálás nélkül, nem rejtve el a munka izzasztó fáradtságának nyílt kimutatását így lesz valóban heroikus, élményt nyújtó, sőt sajátos módon „romantikus” a jövő építésének ábrázolása. Nem változott a szovjet képzőművészet abban, hogy homocenbrikus — ember-központú — maradit, s hogy alakítóit átfűti a szocialista eszmeiség szenvedélye. Főként e réven —- és nemcsak esetenként hasznosítható formai megoldásaival, — ma is tanulságul szolgálhat a mi képzőművészet! gyakorlatunk számára. Artner Tivadar Együtt az júsáigi szervezetek tevékenysége etb. Fontos, hogy az ifjúságpolitikai kérdések megvitatása tüzetes vizsgálattal, a konkrét jelenségek elemzésével a lényegig hatoljon. Ugyanakkor a konkrét semmiképpen sem jelenthet tüneti kezelést, de kell jelentse a nevelési folyamat törvényszerűségeinek, az ifjúság fejlődése mozgatórugóinak, a pozitív és negatív környezethatásoknak és a nevelési folyamatot befolyásoló egyéb tényezőknek a mélyreható vizsgálatát. A mindennapi nevelési feladatok pontos meghatározása, tudatos és tervszerű végrehajtása csak így lehetséges. A pedagógusok társadalmi kötelezettsége ennek a feladatnak a végrehajtása. A szocialista nevelés olyan társadalmi érdek, melynek követelményei teljes egészében nem háríthatok át az iskolára és a pedagógusokra. Egyfelől szükség van arra, hogy a társadalom — szűkebben értelmezve a társadalom kisebb közösségei: a családok, a tár. A legeredményesebb tanár Leküzdeni a láthatatlan falakat Négy évvel ezelőtt a salgótarjáni Stromfeld Aurél Gépipari Technikum és Szakközépiskolában november 7. tiszteletére a szakszervezeti titkár javaslatot tett, hogy a tantestület évenként értékelje a tanárok munkáját, s a legjobb eredményt elérőnek vándorserleget adjanak. A Legeredményesebb tanár címet az a nevelő kapta, aki kiváló eredményt ért el az oktató-nevelő munkában és a közösségi feladatokat is kitűnően teljesítette. Először Rakitta Tibor neve került fel a serlegre, őt Gedeon János és Ruzsányi János követte. Most Túrái Ferenc, az újonnan kinevezett Igazgató- helyettes nevét, vésik fel a serlegre. Annak a tanárnak a nevét, aki ennek a gondolatnak egyik szülőatyja volt. A véletlenek tehát összejátszanak. Túrái Ferenc tizenkilencedik éve tanít Salgótarjánban. Az egyetem elvégzése előtt a MAII AG-gépgyárban dolgozott, mint technikus. Tizennyolc éve visszamehetett volna üzemébe, de ő másként döntött. Hívták később is, de erre azt felelte: van emberi önérzet is a világon. Mert a műszaki tudományok pedagógiailag megalapozott oktatása az utóbbi évek eredménye. S egy mérnök ebben is megtalálhat ja az összhangot. Pedig nehéz volt a kezdet. •— Volt egy idősebb kollégám. Mikor ide kerültem, látta, többször teleírom a táblát. Erre azt mondta: szépség az egész. Vedd tudomásul, tíz év múlva majd jó órákat tartasz! S mennyire igaza volt! Fokozatosan jöttem rá, hogy minőségileg kell követelni. Nem a tankönyvek súlyát kell megállapítani, hanem a szaktudományok súlyponti témaköreit, amelyek az alapfogalmaikra épülnek. A ma pedagógiája egyre többet törődik az oktatás eredményességével. Szakemberekre, még pedig hozzáértő, jő szakemberekre van szükség. Ahogy Túrái Ferenc is mondta: az eredménytelenség okát nem szabad a tanulóm fogni. És ekkor fölmerül az otthon olyan gyakran elhangzó kérdés: de honnan tudja a diák hogy mit kell jobban megtanulnia? Mert óriási ismeretanyag-jártasságot követel, s egyben következtés tanulást, hogy a tanuló önmagát tudja irányítani. — A tanítás-tanulás alfája és ómegája a nagy ismeret- anyag besúlykolása. így fogalmaztunk régebben. De még ma is kényelmetlen a tanulónak, ha a megszokott, jó öreg, sírna, mechanikus tanulási szisztémát megbolygatjuk, s különböző oldalakról újabb és úiabb kérdéseket teszünk tel. Ez a kérdésfeltétel azonban nem öncélú, az eredmény bizonyos idő után megmutatkozik. Elsősorban az egyetemi, főiskolai felvételiknél és az Üzemekben. Míg idáig eljut egy tanár, évek telnek el. A kezdet kezdetén Túrái Ferenc munkájára is panaszkodtak tanítványai. Sokat követel, túl szigorú — hallatszottak a vádak. És a géptan mestere önmagát vizsgálta, boncolgatta, de nem hagyta tó az elemzésből az ellenpólust sem. Ma már természetes tényként fogadják el követelményrendszerét. Újra és újra fel kell fedezni a két oldalt. A fejlődés évről évre új elemeket diktál, s ebbe kell beleépíteni az együtthangzást. Túrái Ferenc ma is őrzi régebbi óravázlatait. A papírokon saját észrevételeit olvashatjuk: ez jó volt, ez gyengébben sikerült. Akkor írta ezeket, mikor a felnőttoktatás kezdetén ezernyolcszáz-kétezer dolgozatot javítottak havonta, A megtett út többet diktál! ma. — Ha csak műszaki oldalról figyelem, akkor is azt kell mondanom, hogy olyan világban élünk ma, amelyben a szellemi élet nem választható el a gyakorlati élettől. Lét- szükségletté vélt. Régebben egy szakma elegendő volt a nyugdíjas korig. ,Ma már nem. Csiszolni kell a módszereket, vagy szervezett formában, vagy magánemberként. Ha ehhez egy cseppet is hozzá tudok tenni, az ember önmagát adja a képzésben. Túrái Ferenc saját munka- területét csiszolja. Bármely munkát Is végez a ma embere, bármely területen is dolgozik, az igény egyben elkötelezettséget is jelent, ami azonban ambíciók nélkül nem ér semmit. A gépipari idei legeredményesebb tanára — amit a tavalyi tanévben kifejtett munkájáért érdemelt ki —, a? oktatás pedagógiáját viszi át a mindennapi feladatokba, s ezért tudja azonosítani magát munkájával. . — Ehhez csupán megfelelő segítség, remek kollégák, szervezett munkaidő, jó iskolai körülmények és adottságok kellenek. A katedra láthatatlan falakat emel. s kollégáimmal együtt nekünk ezt 1» kell küzd énünk, hogy munkatársi kapcsolat alakuljon ki a tanulók és köztünk, hogv megfelelően összedolgozzunk. Molnár Zsolt Világszerte milliók tanulják az orosz nyelvet ’ Nem teljes adatok szerint 87 országban mintegy 200 mlL Idő ember tud és tanul oroszul. Magyarországon például a lakosság 10 százaléka. Bulgáriában 12 százaléka tanulja az orosz nyelvet. Megnőtt az érdeklődés az orosz nyelv iránt Csehszlovákiában, az NDK-ban, Ausztriában, Franciaországban és Lengyelországban is. Az utolsó tíz évben kétszeresére nőtt az Egyesült Államokban és a Német Szövetségi Köztársaságban azoknak az iskoláknak a száma, amelyekben az orosz nyelvet tanítják — közölte Mihail Hrapcsenko akadémikus, neves szovjet irodalmár. Az orosz nyelv és irodalom tanárainak nemzetközi szövetsége nemrég tartotta meg Moszkvában első közgyűlését és ezen Mihail Hrapcsenkot választotta meg a szövetség elnökévé. A szövetség jelenleg 24 ország szervezeteit egyesíti. A szervezet nagy ügyeimet fordít olyan orosz nyelv- és irodalom tantervek és tankönyvek összeállítására, amelyek megfelelnek az egyes népek nyelvi sajátosságainak. A következő három évre előirányzott munkatervben szerepel az orosz nyelvtanárok nemzetközi konferenciája, a különböző országok oroszul tanuló iskolásainak nemzetközi vetélkedője és más különféle rendezvények. ifjúságért sadalmi és tömegszervezetek — bízzanak az iskolában, abban, hogy az ott dolgozó pedagógusok felelősséggel tesznek eleget ,a szocialista nevelés feladatainak. Másfelől elengedhetetlen, hogy a családok, a társadalmi és tömegszervezetek maguk is váljanak— az iskolával és a pedagógusokkal együttműködve — a szocialista nevelés cselekvő részeseivé. Egymás ellenére — és főképpen az ifjúság ellenére! — nem lehet szocialista ifjúságot nevelni. Tehát nemcsak a felnőtt társadalom szervezett együttműködésére van szükség, hanem arra is, hogy az ifjúságot — gyerekeinket — életkori sajátosságaiknak megfelelő mértékben vonjuk be önmaguk formálásába. A társadalom és a jövő iránti felelősség kialakításának ez az egyetlen járható útja. Ezzel a társadalomra való kitekintéssel az iskolák és pedagógusok szerepe vagy felelőssége nem kisebbedik, ellenkezőleg: fokozódik. Az iskolán kívüli hatások most is záporozzák gyerekeinket: a családi és más környezethatás, a rádió, a televízió, a sajtó, a film szinte tómeríthetetlenül ontja azoknak a hatásoknak a tömegét, melyek alakítják, formálják Ifjúságunk jellemét, t udását, karakterét. Ezeknek a hatásoknak a „megszervezése”, koordinálása, megfelelő irányú keretek közé szorítása olyan feladat, melyet semmilyen más szerv nem láthat el — csak az iskola. A tennivaló tehát nem kisebb, hanem felelősségteljesebb és nagyobb. S ebben az. a lényeg, hogy a nevelési folyamat egészének az irányító- , sa, a folyamatban résztvevő | minden társadalmi és tömegszervezet pedagógiai tevékenységének a koordinálása egyre j inkább az iskolára és a peda- | gógusokra háruló feladattá j válik. I? zért az a kötelessége ^ társadalmunknak, hogy bizalommal, megértéssel és őszinte segítőkészséggel forduljon az iskola felé és a rendelkezésére álló eszközökkel — elsősorban erkölcsi támogatással — tegye hatékonyabbá és eredményesebbé az iskolák nevelőmunkáját. Fabulya László Tornaóra a Varsányi Általa, nos Iskola udvarán NŰGRÁD — 1970. november 15., vasárnap 5
