Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

. ' 0V-. Művészanekdóták Mély gyász BERNARD SHAW (1856—1950), a modern szatirikus víg­játék legnagyobb mestere, golfot játszott egy ismerősével. A játék egyik különösen izgalmas szakaszában az ismerős hir­telen abbahagyta a játékot, és mély megilletődéssel nézte a pálya mellett, az utcán elhaladó gyászmenetet. Levette a sapkáját, és csak akkor játszott tovább, amikor a menet már eltűnt. Később, a klubházban Shaw így szólt hozzá: — Igazán nagyon szép gesztust láttam az imént öntől. — Mire gondol? — Hát, hogy az előbb levette a sapkáját és tisztelettelje­sen állt, amíg a gyászmenet elhaladt. — Ja, úgy —, sóhajtott a golf játékos. — A jövő hónap­ban lettünk volna 26 éve házasok. Népszerűség MARK TWAIN (1835—1910), a kiváló amerikai író rend­kívül népszerű volt hazájában. Hetvenedik születésnapján tisztelőinek egész serege kereste fel őt, hogy jókívánságait tolmácsolja. Egy fiatal, de már sikeres újságíró megkérdezte a nagy humoristát, hogy életének mely pillanatában érezte át a leginkább, mekkora hírnévnek örvend. Mark Twain nem sokáig kérette magát, és elmesélte: — „Egyszer késő éjjel értem haza. Csengettem, de a fele­ségem egy keveset várni hagyott. Amint a házam előtt vára­koztam, elfogott egy nagyon is emberi szükséglelérzet. Ab­ban a pillanatban elhaladt a hátam mögött egy derék cow­boy. Kemény kezével ráveregetett a váltamra, de úgy, hogy még két hét után is fellelhetők voltak a véraláfutásos nyo­mok, majd mély megvetéssel, megbotránkozva így szólt: — Ember, hát egyáltalán nem szégyelled magad! Pont itt, Mark Twain háza előtt?" A nagy siker OSCAR WILDE (1856—1900), a sziporkáZóan szellemes angol író, költő és drámaíró egy ízben Észak-Amerikában járt, nagy felolvasó körúton. Amikor hazatért Angliába, egy újságíró megkérdezte őt, hogy vajon odaát is sikere volt-e. — Siker? —, mondta Oscar Wilde sugárzó arccal —, az nem is kifejezés. Például három titkárt kellett tartanom csak azért — nem is volt más dolguk —, hogy válaszoljanak azoknak a hölgyeknek a leveleire, akik egy fürtöt kértek a hajamból! — Három titkárt? — csodálkozott őszinte meglepődés­sel az újságíró. — Nem tudta volna ezt a munkát egy tit­kár egyedül is elvégezni? — Képtelenség — rázta energikusan a fejét Oscar Wilde. — A legjobb titkárnak sem nő olyan gyorsan a haja. Titoktartás % GEORGES STMENON, a bűnügyi regényeiről nevezetes francia író, újságíró barátjával beszélgetett. — Vetted ész­re? — vélekedett a riporter, hogy az olyan fajta krimiknek, amilyeneket te is Írsz, mindig a férfiak a szerzői. — A magyarázat nagyon egyszerű! — válaszolta a tele­vízióból is közismert Margret felügyelő alakjának megalko­tója. — Egy asszony képtelen volna egy gyilkosság vagy táblás, titkát 220 oldalon keresztül magában tartani. Tehetség 'ARNOLD BÖCKL1N (182?—1901), svájci festő egyszer ősszeismerkedett egy öregemberrel, aki irdatlan mennyisé­gű alkoholt volt képes fogyasztani. A nagy festő csodálkoz­va kérdezte az öreget, hogy hol tanult meg ennyit inni. — Megtanulni ezt nem lehet! — válaszolta az öreg. — Ez éppen olyan adottság, mint a festői tehetség. Baráth Lajos: Ismeretlen vírus REGGEL az apósa pálinka- nem a világ. Ismerem én ezit... — Vírus, vírus! — makacs- val keltette. — s újra kacsintott. kodott az asszony. Lassan­lassam elfogta, a düh: hát — Hallom, Imruskam. hogy ^Az ördög vinné eat a vén ennyire érbetoettesi az ő fiór- betegszabadságon vagy — ka- tyúktolvajt. Ügy kacsingat je? Vagy igaza lenne az ap- csdntott rá, s telebuggyantot- rám, mintha beteges lenne és járnak, és csak egyszerűen lus­ta a poharát méregerős szál- tetszenék neki” — morogta taságból nem akar segíte- vóriuanrnal. — Hiába. ez a magában Imrus. ni...?” — Milyen vírus'az már, járványos idő... — röhögött. _ ha még az orvostudomány sem „ ... t A.,. a ■ j, MARGIT jött be, forró tea- ismeri. Akkor az nincs is*. Hát Hajdú Imrében a szó is, de val, vajas, kesnyjénrel, tojássá! jmrr-? különösen a pálinkás-kelt ő lá­togatás, nyomban gyanút to- — Látja, apám — paraasz- gott „Mi az istent akarhat ez tooidott — Még Imnust is el- a vén tyúktolvaj ?” — pislogott kapta ez a fránya járvány rá a dunna ától. Mert maga- t __ b an csak így hívta az apó- “ ** Ví® «V “ mBndta a tyúktolvaj. Csak az az após. — így bizony — s asszony miatt tartotta véle a békességet. »Margitka miatt, - . ____, a kdnern -tudná elvisel,ni, hogy ■■ ™n itt egy munka, az apjáról a férje ilyeneket Egy tető.. KgtHhárom ^nap^úatt gondoljon.. — Neon! — mordult fél Imrus. Mert már bosszantotta, hogy nem hagyjál^ pihenni. Ereje is mind jobban elfo­gyott a vitában. — Nem! Ér­ted? Azért még létezhet va­lami, mert nem ismerjük. Is­mikor magukra maradtak, új Tf “ ra kacsintgatni kezdett. - Te, ”u'"™ nem oviiéi juía^is- nuatt’ ÍÜLv, ,7™ -mamik* ™ered te aZ afnkai négere­ket? A törzseiket? Ezer meg ezer féle törzsük van. A ne­vét se tudjuk. Mégis, van­összeütjük... A műanyaggyár főmérnöke szőlőt vett a De- , _ , , .- Este harminckilenc kettő teváné oldató®. Elvállaltam. És ^' a hasanila^a_ az aggyal most nem képes jobb Vannak! volt a lázaim... — nyögött hogy kiírattad magad, éppen Imrus. - Kerülget a hőnyin- kapóra pöttyért egyedül non h,lsonJ(a^ ger, a térdem remeg. Meg a tudok en ott dolgozni... Ha kedvem stem a régi... — ment segítené! alapjában vidám természetű _. ,, ._ _ J ----- Imre _ — Segíteni? Segítenek én s zívesen... — „A franc, ami Ha hiszed, ha nem! mered őket, ha nem! Ha is­em-ber volt Hajdú AZ ASSZONY szeme pillá­ig ivott — Ettől mégjön a kedved — mondta az após, s nyája­san és fontoskodva nézte a vejét. Mintha bűvölne a te­kintetéve! — Nő, igyál még... Ez az ember akar valamit tőlem — döbbent rá pillana­tok alatt Imrus. Ismerte az apósát. Fösvény, zsugori fic­kó. Kapáltatja véle a szőlő­jét, felsziedeti véle a szőlőjét, felszedeti velük a rohadt gyü­mölcsöt; cipelik a puttonyt le a hegyről, a hordót a pélftn­tényleg beteg vagyok, apa. — Beteg? Hiszen azt mond­tad, hogy csatlc vírus... Meg ahogy az orrod szól. tótom is, hogy csiak náthád vasn, Az pe­dig nem -betegség... — Nem nátha ez, apa. Inf­luenza! Vírusok... lopom beteg — Mit, vírusok. Az is nát­ha. Hogy ilyen úri nevet ad­nak neki az orvosok, az csak azért van, hogy feicsalják a szegénytől a kis pénzét... —­. ___ ... , hirtelen előkapta az üveget, s ..--------------­k afozdebe. de egesz télen eszé- töltött. — No, igyál csak. be a síró asszony, s miikor így be sem jutna, hogy egy po- ^ j<5 érés seüvó- tett, akikor Hajdú Imre az har palmkaval megkínálja a a® jg csämöäto% a be- önagapját látta Margó kedves Hányát és a vejét Hat-, sőt tíz_ beget Janibek sógoroaimal fel- arcában is. A ravasz, eves pátatója v^i a Pm^é- egy komolyabb re elszánt, kíméletlen rr.'V sf10™ mne esz a nagy ITlU!n}E£t) fejfeattuk magunkat akinek a nyugalma mögött kínálás?’’ atára, aztán.». Érted? bak?-+■ Nem lehet ezekkel a ví­rusokkal mit ikezidend — nyög­te Imrus. — Az orvosok te- hetetienek. Mjég a nevüket se tudják. pihenjen! — mondta az orvosunk, amikor __ Hallod, re ge visaed sok­pan aszkxxibam. — Pihenjen és ra! Hát a betegtótogatók jő izzadja jól ki magáit Aztán kontók. Mind És egy-kéft po- egyen, amennyit csak bír. hár páfimka. éhből a jobbik- Mert erő kell ide!" — bágya- bói... He? — s kacagött. tagon nézte a hunyorgó apó- . sát — Hát ez van most.». Rabbikból? A fene eszi a tómi odyaniféite szándékok púinak, mintha szeretné egyje- — És ha 'éffienőriztelk ma- úüM birtokába venni a Naippt, Bukat? — vertbe a verejték ^ erdőket, a levegőt, s min- Imrust. — Akkor mit mond- dent; s mindezt csak egyma­gának, hogy elzárhassa, hl hozzóférfhebetfcsnmé tegye má­sok számárai. Mások és min­fékezett a kocsi, lábára lép­tek, kínjában nevetett, egy öregember mosolygott vissza, elnézést kérőén, nyúlt a kar­ja felé, majd hogy máshová nézett’, nagy kínlódással mögé fordult, még látta hófehér bajuszát, aztán érezte, hogy az öregember hátának tapad, keze végigmatat csípőjén, combján, majd tenyere hatá­rozott mozdulattal megáll, szorosan ráfészkelődik. Erőt gyűjtött, hogy hangosan fel­kiáltson, visszakézzel ütött volna hátrafelé, de ájulás kör­nyékezte, még érezte, hogy a riadalom miatt fékez a villa­mos, ijedt arcokat látott kör­ben, minden erő elszállt lá­bából, összeesett. Egy pádon ülve tért magá­hoz, még csukott szemmel lát­ni vélte az öregember fehér- bajuszos mosolyát, végig simí­totta arcát, hideg verejték folyt homlokán, egy igen kö­vér asszony anyáskodott mel­lette, ahogy kinyitotta szemét, tapintatosan szedelőzködött, Zsuzsa magyarázatként mo­tyogta volna utána, nekem gyerekem lesz, és... És sem­mi. És lesz-e egyáltalán? Hánynia kellett. Nekitá­maszkodott az építkezést kö- ■ rtilzáró kerítésnek — durván fröcskölt malter stukatorná­don; baromság, hogy ennyire el gyöngülhetett, elindult las­san visszafelé a pályaud­varhoz, rossz ízek va­cogtak fogai , közt, ’ for- róságot, majd . hideget érzett, egy mellékutcában nyomős- kútnál lemosta száját, szemét, megnézte magát egy kirakat tükrében, keserűen nevetett, jól néjzek ki. Pedig szép volt betegsápadtan is; fiús szőke haja, kéktiszta szeme semle­gesítette a száj, az arc kese­rűségét, enerváltságát. Előkjotorta kézitáskájából újra ajzt a címet, olvasta, dok­tor ezi meg az, ilyen és ilyen kerület, utca, házszám, eme­let, ajtó, telefon. Villamos robogott el köz­vetlen mellette, megijesztette; kellene keresni egy rendőrt, gondolta, megkérdezni az út­irányt, s mégiscsak elmenni ahhoz a dokihoz. Táskája mé­lyén marokra szorította a szépen, egybehajtogatott, va­donatúj százasokat, s akarata ellenére, kezdte újra a vitát önmagával, három év, három év, egyedül, s csak Gedő ér­veit tudta ismételgetni szem­ben józanságával, Szabolcs a szándékaival, az értelmes jö­vővel. Elvetetni a gyereket, el­válni, független emberként él­ni, szállni, szabadon, mint a madár. Vajon Szabolcs sejt­hette-e valaha, kritikus órái­ban mennyit környékette őt Gedő, a jó barát: nem nyíl­tan, mindent egy lapra téve, —, óvatos duhajként, percen­ként visszavonulva, tréfával feloldva minden alkalmi ije­delmeit. 1 Lehetett a kezében vagy tízezer forint. Gondolta, ha a Gedőtől kapott címen otthagy belőle egy marokkal, marad akikor is elég, hogy .egy-két hétig fennmaradjon. Mikor visszaért a pályaud­var elé, hat óra volt. Megköny- nyebbülten felsóhajtott: el­ment az a vonat, végre biztos lehet magában, hogy nem — No-no! — vigyorintofct új- bél hoztál most is!” ra az. após és a páttnikásüve­giet líabátja zsebébe csúsztatta. — Ha egyszer beteg az em- — Nekem nem kell nyögni, bér, akkor pihenjen... — Egy kis nátha, egy kis vírus makaicskodott Imrus. Azért ír­ják ki az orvosok. KÉSŐBB bejött a felesége; akkorra az após már nagy méltatlankodva elviharzott, (kicsit bicegett a bal lábára, s ahogyan vitte a girizdmyi fe­zsuigorii képedet. A legrosszab- megy az orvoshoz, panaszkod­fog hozzá visszás zal adni; még egy istenhozzád, viszontlátás­ra drága, még egy hitvesi csók, még egy hűségígéret, még egy kézszorítás ésatöbbi. Nem, Szabolcskám, nem. Két óra volt még a vonat- indulásig, amikor Szabolcs el­helyezte poggyászát a háló­kocsiban, úgy gondolta bizo­nyosan, sétálnak, beszélget­nek még indulásigj Zsuzsa meg kicsit kapkodva — pó­zolva azonnal nyújtotta a szá­ját. — Csókolj meg, öregem, — ki tudja teheted-e még vala­ha —, megyek. Szabolcs csodálkozott, ámul­tán megfogta a kezét, ő kitép te magát; — ne kezdjük újra a vitát, úgy döntöttél, hogy elmégy, ez a te nagy alkal­mad, hát eredj. De tudnod kell, Szabolcs, három év nagy idő, nem tu­dom mi lesz. S mielőtt Szabolcs ész­be kaphatott volna; in­dult lefelé a vonatból, s Hogy férje utánmozdult, ' is­mételgetett frázisait ' odaköpte még elé, hogy megállítsa; — nem hiszünk a távszerelem­ben, Szabolcskám, az éh ifjú­ságom is van olyan nagy dolog, mint a te karriered. Sza­bolcs utánafutott, ő elbújt előle. Mint egy óvodás. Az­tán elindult céltalanul, sejtve, hogy valamit nagyon elron­tott. A villamos megállóhoz ért. A pályaudvar körül a csúcs, forgalom emberáradata nyüzs- gött... Erdős István nekíát, csak biBegiett, mint egy bántani. Édesem! Apuciifcám! fűszál). Jött az asszony és nagy ártatlanul megkérdezte. — Jól eshet ez a kis pihe­gát is, ha kivesz! akkor megy a szőlőbe meg a ház körül tenni-venni. Igazad is van, írasd ki magad. Mégha csak után. meglátogatom, náthás is vagy csupán... Fotózzon NÓGRÁD-na így attán kiírattam magam. vén natok ^nnybeborult Az após mosolygott, sajnál- tyúktolvaj. Méghogy én ku- _ Hárt annyira utálod kozott egy keveset, töltött lizzam helyetted, amikor két- apámat? Az tón családomat..., még agy pohánkával s maga szer megennéd a...” károm- hogy még arra a kis szíves­kedett magaban. Deháit én ségre se vagy képes. Amikor — Beteg? — visította kőz­Imrust akkor már még job­ban verte a verejték. Érezte, hogy a pálinka nem hogy se­gítene a baján, de még jobban elgyengíti, és a gyomrában értem. A vírusokat meg ne felkavarodott a reggeli étel. emlegesse, mert éppen elég bajt okoznak nekünk, — s a — Náthás ? — nézett a fe- váróban ücsörgő emberekre lieségére. Látta ő, esizneverte mézett. — Legalább ismernénk nyomban, , hogy a vén tyúk- a nyavalyásokat, tolvaj megutálta a lányát is. _ ez vírUs is j*. Persze, egy kis natha nem meretJje dokto úr... Kér- keM komolyan venni. A tetőt engem, pedig egy ember nem -cepes dol rli Már holtnapm ha megcsinálni. A szarufákat hahet! össze kell állítani, a kötőge^ ' .... __ ... rendákat fel kell cipelni a te- Maga megörült, Hajdú, tőre, meg aztán a cserepe/,és He a^ maga felelősségére... ha sem egy embernek való mun- akarja! s úgy nezett a bé­ka; adogatni, rakni, miegyéb” — Az, az! KLsapukám! — simogatta a felesége. Imrus lázas homlokát. — No lám, nem is vagy olyan forró, mint este. Mert a láz csak este jön elő. Akkor nem engedlek se­hová. Korán ágy.ha bújsz, ki­izzadod magad. Napközben persze... — Napközben*? — nézte a feleségét. — A vírus... . . ■ itthon lopod a napot esztéká- pénzan. Hát nem mindegy ne­ked? Hát nem tenne neked jót az a kis mozgás? Hajdú Imre agya pillanatok alatt kitisztult. Legalábbis ő úgy érezte. Szidta magában az apósát', a pálinkáját, nyugha­tatlan, zsugori természetét és egy kicsit a famíliáját is. — Először is: nem a napot. Tisztességes vagyak.-. Veres Mihály, „Tereferélőkf Tar szoborcsoportjából A NÖGRAD fotópályt érkezett fénykép. A pontra értékelte. számára fe. — Hogy te beteg vagy — erőltette a nevetést az asszony. — Lusta! Nem aka- ródzák az úrnak dolgozni, hét ni egy kis nátha miatt. Mond­hatom.». IMRUS nem bírta tovább. Kiugrott az ágyból és öltöz­ködni kezdett. — Nekem te ne mondj sem_ mit! Érted? Az asszony megijedt. — Nem akartalak én meg­— s ott topogott körülötte, te­hetetlenül és siránkozva. .Mikor az orvos meglát­nés. Hónapokon át gürcöl az ^ a váróban, elcsodálkozott. ember; azt a kis szabadsá­— Magával meg mi van, Hajdú? Mért nem fekszik? Mórt nem pihen otthon? Dél­— Doktor úr... az a hely­zet, hogy otthon még több a vírus, mintha az üzemben dől. gőznek. Ért engem? — Nem! Egyáltalán ne egypéter rvÄit­Barna manódal Minden kincs eltemetetlen versenyt cseng barna szemedben Ahány dal elhangzott hajdan, mind ott szól barna hajadban... . Barna a lelked legbelül, kis barna manó hegedül, , csak én hallgatom egyedül. RADNAI ISTVÁN: legére, mint akinek elment a j ózan esze. ' — KÖSZÖNÖM, doktor úr — hálálkodott Hajdú Imre. — Nagyon köszönöm. „Ez teljesen megkergült. Még hálálkodik is. Micsoda borzasztó hatást váltanak ki ezefc az ismeretlen vírusok...” — morogta magában az orvos. Szélben 1 álmos voltál de elvehettem csókodat kerek cipó. kezembe omlott ; melled magamhoz vontalak a Duna mellett szökellt a vágy mint szél a fodrokon. fr NÓGRAD — 1970. október 11., vasárnap » iteSiVi*? v,t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents