Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-10 / 238. szám
nyerte a HUNGAROPAK—70 díját \x i^úság'poHtíka hétköznapjai >1 Centrum Klub az igénykeltés centruma A keszegi Zöldmező Termelőszövetkezetben másfél éve működik a melléküzemág, ahol polyisztirol alapanyagból különböző csomagolódobozokat gyártanak. Jelenleg két automata vezérlésű formázógép dolgozik. Egyik legnagyobb megrendelőjük a Budapesti Rádiótechnikai Gyár. Tizennyolcán dolgoznak az üzemben, ahol jelenleg tizennégy különféle dobozt gyártanak. Mint Gecse István mérnök, üzemvezető elmondotta, legjobban arra büszkék, hogy a napokban kapták meg a HUNGAROPAK— ’70 bizottságától azt a levelet, amelyben értesítik a termelőszövetkezetet, hogy a pályázatra beküldött bogyós gyümölcs szállítására alkalmas kis ládákért a HUNGAROPAK— ’70 díjával és a közlekedés- és postaügyi miniszter külön díjával tüntették ki a szövetkezetei. A díjat a II. országos csomagolási konferencián, október 17-én adják át Budapesten. Termékük iránt máris van kereslet. Ugyanis nem mindegy, hogy milyen súlyú a gyümölcsszállító -rekesz, amelyet Camionnal vagy repülőgéppel szállítanak a külföldi megrendelőkhöz.. Az övék súlya mindössze 14 dkg, ami a repülőgépes szállításnál nagy előny. Termelőszövetkezetünknek is van nagy mennyiségű bogyós gyümölcse, jövőre már ebbe csomagolják saját árujukat is. Előállítási költsége kisebb mint a hagyományos farekeszeké. A Rádió legutóbbi körkap- csolásos ifjúsági adásának egyik Nógrád megyei színhelye Balassagyarmat volt. A „Huszas stúdió” fórumán a város ifjúsága nevében több — külön is figyelemre érdemes — interpelláció hangzott el, amelyekre a megye vezetői válaszoltak Salgótarjánból. A balassagyarmati fiatalok művelődésével, társadalmi nevelésével összefüggő helyzet ismertetésénél elhangzott egy mondat, amelynek tartalmáról nemrégiben Balassagyarmaton beszélgettünk Hemerka Gyulával, a Mikszáth Kálmán művelődési központ igazgatójával, Mészáros Ágival, a művelődési központ művészeti előadójával, Kocsner Jánossal, egy újraszerveződő ifjúsági klub vezetőjével. Ezután a mondat, amely figyelmet keltett: — A városi fiatalok központja a művelődési központ... r Állandósult teltételek mellett — Elsőrendű célunk a fiatalok szabad ideje eltöltésének hasznos befolyásolása, hiszen a legfontosabb az, hogy akik utánunk következnek, minden tekintetben különbek legyenek nálunk — így vélekedik a művelődési központ igazgatója, aki ezekben a napokban már szinte minden pillanatát a novemberi irodalmi színpadi napok szervezésével tölti. A művelődési központ tevékenységének, hatókörének bővülését jelzik a számok is: 1965- ben 160 rendezvény volt a házban, 19 547 látogatóval. Tavaly 444 rendezvényen összesen 56 ezer balassagyarmati fordult meg a művelődési központban. Ez azt jelenti, hogy a négy évvel korábbi adathoz viszonyítva mintegy 250 százalékkal (!) nőtt a látogatottság aránya, vagyis a 14 ezres lélekszám mellett még a ma született csecsemő is évente négyszer volt vendég a művelődési központban. EZ a statisztika. Mindez állandósult, méghozzá nagyon is mostoha feltételek mellett. Az új művelődési központra pedig még jó néhány évig várni kell. Ilyen helyzetben természetesen csak távolabbi cél lehet az, amelyről a rádió körkacso- lásos műsorában a Balassi Bálint Gimnázium igazgatója beszélt: a művelődési központok az iskolai szakkörök jelentős részét' átvehetnék. Miben nyilvánul meg ma az a megállapítás, amely szerint a művelődési központ a fiatalok Központja is Balassagyarmaton, s amely talán nem kizárólagosan rádióriportért túlzás? „A művelődési központ az öné!” — ez áll a ház évi programjáról szóló kis kiadványon. Társastánc-tanfolyamok, képzőművészeti szakkör — és még öt szakkör — négy művészeti csoport, nem kevesebb mint 12 különböző rétegigényt 1 kielégítő klub és a bérletes előadások hosszú sora, a Horváth Endre Galéria állandó képző-, s most már népművészeti kiállításai is, amelyeket évente átlagosan 10 ezernél is többen tekintenek meg. Mindez megalapozottá teszi a figyelemre méltó mondatot ... Nem mondunk le róluk... Ezrekre tehető a fiatalok száma, akik egy-egy év alatt rendszeresen, vagy csak alkalmanként — de hát évről évre több az alkalom is — megfordulnak a művelődési központban, részt vesznek kulturálisnevelőmunkájában. Hemerka Gyula mégis azt a három fiatalt sajnálja, akik közül az egyik kővel dobta meg, amikor a ház egyik nyári beat- hangversenyén igyekezett rendet csinálni. — Mindenhol vannak nehezen kezelhető fiatalok, s az lenne a legrosszabb, ha ezekről végleg lemondanánk — mondja az igazgató. — Személy szerint sajnálom őket, mert dobálódzó, ablakot, fejet betörő fiatalok a törvény előtt felelnek, s ezek többnyire visszaeső rendetlenkedők is. Lemondani mégsem akarunk róluk — mi örülnénk a legjobban, ha esetleg az új ifjúsági klubban már megszelídülve láthatnánk ezt a városi réteget. Ez azonban kétoldalú dolog, kétszeresen is nehéz probléma. A legnehezebb talán éppen az. hogy a csak beatért lelkesedő, józan és kevésbé józan fiatalokban az igényesebb szórakozás kialakítása nem mindig történik a legmegfelelőbb gyakorlat szerint. S ebben végül is nem maradhat magára sem az ifjúsági szervezet, sem az iskola, sem a művelődési központ, vagy az új ifjúsági klub, amely tálán alapja lehet a jóra való törekvésnek, igényesebb szórakozásnak is. Felmérés — egyéni módszerrel Kocsner János nem népművelő a hivatás „hivatalos” részét tekintve. Az érdi születésű fiatal Budapesten, Debrecenben és Salgótarjánban került kapcsolatba az ifjúsági mozgalommal és a klubélettel. Építésztechnikus a balassagyarmati IKV-nél. Balassagyarmatra nemrégiben került, akkor azonnal elkezdte szervezni a Fémipari Vállalat Pallas ifjúsági klubját. — Belebuktam én is és a vállalati KISZ is — mondja a klubvezető, akire a töretlen hit és a nélkülözhetetlen optimizmus a legjellemzőbb. Valóság és optimizmus. Amikor feloszlott a Pallas, több mint hatvanan ígértek neki „nagy ruhát”. Most a művelődési központ Centrum ifjúsági klubját szervezi — egyéni felméréssel. Valamennyi táncos összejövetelen feltűnik a Centrum vezetője és „kiszúrá- sos alapon”, meg az ismeretség felhasználásával (felesége született gyarmati) beszélget a klub jövendő törasgárdistáival. Gyűlnek a jelentkezési lapok és már kész az a terv is, amely alapja lehet a Centrum munkájának. A művelődési . központtól minden segítséget megkapnak, de a város többi szervei is sokat tehetőnek a fiatalok központjáért! Pataki László Élénkülő termelés — emelkedő létszám A HUNGAROPAK—’70 díjjal kitüntetett bogyósgyümölcs-száillító rekeszek Koppány György A tanácsi helyifpari vállalatok dolgozói a pártkongresszus tiszteletére indított versenyben az év első hat hónapjában nem tudtak olyan eredményt elérni, amilyent szerettek volna. Ennek elsősorban objektív okai voltak. Az azóta eltelt időszak viszont azt mutatja, hogy majdnem minden vállalatnál úrrá lettek a nehézségeken és valóra váltják az év eleji, illetve a módosított felajánlásaikat. Szeptember elejéig a bázishoz viszonyítva 6,2 százalékkal termeltek többet. Ez négy százalékkal több, mint ameny- nyit az első félévben elértek. A termelési ütemet tekintve a korábbi szintet tartja a Nógrád megyei Nyomdaipari 'T'íz évvel ezelőtt, 19 köz- ség egyetértésével alakult meg Romhányban a Lókos Vízrendező és Vízhasznosító Társulat. Ma már mintegy félszáz községben dolgoznak a társulás szakemberei, munkásai. Nem kétséges, hogy a társulásnak oroszlánrésze van abban, hogy az Ipoly- menti termelőszövetkezetekben talajvédő gazdálkodás folyik, milliókat költenek talajvédelemre, a haszontalan vízfolyások rendezésére, megza- bolázására. A munka akkor lett gyorsabb és hatékonyabb, amikor az alakulást követő negyedik esztendőben a Lókos vízgyűjtőjét kiemelt területté nyilvánították. A gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy százszázalékos állami támogatással, mintegy százmillió forintos beruházást valósít meg a társaság nyolc esztendő leforgása alatt. Most még két év van hátra, hogy számot adjanak a százmillióról. Sipos János, a társulat elnöke magyarázza, hogy bizony az első esztendőben inkább a gondokat látták és érezték, mint a lehetőséget a hihetetlenül nagy munllára. Nem volt elegendő ember és gép is csak kevés az építéshez, az anyagszállításhoz. A szakembereket meg valóságTizenkilencen kezdték gai fogni kellett, hogy a társulatnál maradjanak. így sem akadtak a vízrendezéshez, a talajvédelemhez igazán értő szakvezetőre. Valamennyi rokonszakmából „evezett át” a társuláshoz. Rétságot pusztán közbeeső állomásnak tekintették. A munkaerő-ellátottság, a gépek, munkaeszközök vásárlása, nem titkolja Sipos János, most is gondot ad még. Ám ezek egészen más jellegűek, mint néhány évvel ezelőtt voltak. A társulat munkáslétszáma 60—100 ember. A szakemberek közül még kevesen, de a földmunkások nagy része már hosszú időre Vállalt munkát a társulatnál. Igaz, ebben nagy része van a jobbára a szabad ég alatt dolgozó emberek, a munkások érdekében, védelmében hozott intézkedéseknek. Az átlagos munkáskereset 2—3000 forint között váltakozik. Megszervezték az emberek munkába és hazaszállítását. Lakókocsikat vásároltak, a korábbinál jobban felszerelték a munkás- szállásokat,' megszervezték az étkeztetést és szolgálati lakásokat építettek. Most harmadik esztendeje bizonyos tervszerűség tapasztalható a gépek, munkaeszközök vásárlásában is. Több tonnás tehergépkocsik, univerzális traktorok, földgyaluk, kotrógépek segítik a munkát. A géppark erősödése annyit jelent, hogy saját gépeikkel és nem bérelt eszközökkel dolgoznak. A meglevő gépek, munkaeszközök védelme érdekében gépszíneket, raktárakat építettek. így egyre nagyobb lehetősége van annak, hogy megvalósítsák a mintegy 40 tagszövetkezet elképzeléseit. Az eddig elköltött milliók hatása most már érződik. A társulathoz tartozó mezőgazdasági üzemekben lényegében megvalósult a talajvédő gazdálkodás. A termelőszövetkezetek, s a társulat közösen ügyelnek erre. Sipos János azért hangsúlyozza ezt, mert korábban e tekintetben sem volt minden rendben. A termelőszövetkezeti szakvezetők körében olyan szemlélet uralkodott, hogy a talajvédelem, talajjavítás és a vízrendezés kifejezetten a társulat feladata. A gazdaságok azért fizetik a hozzájárulást. Hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy a szövetkezetekben is megértsék, egyedül a társulat tehetetlen. Az újonnan készült medrek, a műtárgyak védelme, a talajvédelem, a 'talajjavítás közös feladat. Ez az alapja a tagszövetkezetek és a társulat szinte zavartalan kapcsolatának. Az elmúlt években nagy munkát végzett a társulat. Helyet csináltak már a milliók többségének. Mintegy 200 kilométer hosszúságban rendezték a közhasznú és az üzemen belüli vízfolyásokat. Sok száz köbméter földet mozgattak meg a gépek, a társulat kubikusai, műtárgyakat építettek. Talajjavításra és talajvédelemre majd 64 milliót fordítottak az elmúlt években a környező gazdaságokban. A közelmúltban készült el a társulat ötéves terve, amely újabb százmillió forint beruházással számol. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a társulat működési területén valamennyi jelentősebb vízfolyás rendezése megtörténik. Tovább folytatják a talajvédelmet, a talajjavítást. Anyagi alapot teremtenek arra, hogy az újjáépített csatornákat, vízfolyásokat megőrizzék, rendiben tartsák. A közeli tervek közé tartozóik az is, hogy megszervezik a vízgazdálkodás, a talajvédelem és a talajjavítás szakmai tanácsadó hálózatát. A társulat mezőgazdasági mérnöke sorra látogatja a szövetkezeteket. Az adottságok ismeretében adnak tanácsokat a helyes, a jövedelmező gazdálkodás kialakításához. IV agy, a korábbinál lénye1 ' gesen komolyabb feladatok ezek. Sípos János azonban a gondok ellenére is derűlátó, ami teljesen érthető dolog. A tíz nehéz esztendő alatt ugyanis megteremtették a feltételeket a munkához. Ahhoz, hogy a szövetkezetek érdekében, a szövetkezetek támogatásával átalakítsák a táj képét, szelídítsék a mostoha viszonyokat, amelynek eredménye: a jövedelmező gazdálkodás. Vincze Istvánné Vállalat. Az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva több mint 23 százalékkal növelte termelését. Az Ipoly Bútorgyárban a Nógrád-gar- ni túra viszonylag zökkenő- mentes sorozatgyártásának előnye tükröződik a termelés növekvő számaiban. Nyolc hónap alatt 18 százalékos növekedést jegyeztek a termen lést jelző statisztikába. Fellendülőben van a RIOLEX Epítőanyagipari Vállalat munkája is. A termelés görbéje nyolc hónap alatt 22,3 százalékos emelkedést mutat. A nyolc hónap eredményei szerint a tanácsi vállalatok éves tervük időarányos részét 64,5 százalékra teljesítették, ami kedvezőnek mondható. A hátralevő időszakban további növekedés várható. Értékes az elért eredmény azért is, mert a létszám igen kis mértékben emelkedett. Vagyis a termelésnövekedést majdnem mindenütt száz százalékban a termelékenység növeléséből biztosították az előbb említett vállalatoknál. Más a helyzet a Nógrád megyei Fémipari Vállalatnál. Itt az arány 50—50 százalékban oszlik meg. A Nógrád megyei Textilipari Vállalatnál is jobban gazdálkodtak az elő munkával, mint a korábbi időszakban. Egyébként az élő munka hatékonyságának növelését szolgáló közgazdasági szabályozók hatása most már egyre több tanácsi helyiipari vállalatnál jelentkezik. A változásokat a következőkben foglalhatnánk össze: élénkülő termelés, lassan emelkedő létszám jellemzi az elmúlt nyolc hónap munkáját a tanácsi iparban. NÓGRÁD — 1970. október 10., szombat Az automata vezérlésű formázógépből sűrűn kerülnek ki a BRG részére készülő magnetofonok műanyagból készfiit csomagoló dobozai
