Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-08 / 236. szám

—1 "? .... A bevonuló fiatalokhoz! MÉG NÉHÁNY NAP, és búcsút vesznek a polgári eiettöl a határőrségihez bevo­nuló fiatalok is. Küldetésük, hogy eleget tegyenek a ka­tonai szolgálattal járó köte­lezettségüknek, fontos állo­mása valamennyi most bevo­nuló fiatal életének. Több eves tapasztalat bizonyítja, hogy ifjúságunk kavargó gondolatokkal a fejükben, előzetes számvetést tesznek: Vajon milyen is lesz a kato­naélet. A korábban megszo­kott családi, baráti, munkás- helyi környezetet újjal cseré­lik fel a határőrközösség nagy családjával. Bizonyára sokat hallottak már a katonaélet nehézségei­ről. szépségéről, a honvédel­mi nevelőmunkán keresztül pedig annak politikai és tár­sadalmi jelentőségéről. Isme­reteikben sok a realitás, azonban hatnak még az idő­sebb generáció által eltúlzott történetek a katonaélettel kapcsolatban. Mivel a katonaélet még is­meretlen a fiatalok előtt, ért­hető az a várakozás, szoron­gás, amit éreznek. Valóban, nem egyszerű dolog beillesz­kedni az új környezetbe. Gondot elsősorban nem aki- képzési, oktatási anyagok el­sajátítása okoz, hanem meg­szokni a laktanyai fegyelmet, a katonaélettel járó — pa­rancsok. utasítások szerinti — tevékenységet, a szabály­zat szerinti életet. A SZOLGALATOT tel­jesítő határőrökkel történt beszélgetések tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy ők is készülnek ifjabb testvéreik méltó fogadására*. Az alegységek kisebb kollek­tíváiban egyre gyakrabban esik szó arról, hogy milyen módon vezessék be az újon­cokat a katonaéletbe. Pa­rancsnokaik nagy türelemmel, körültekintéssel készülnek arra, hogy a szocialista had­seregekre jellemző nevelési elvek betartásával jó határ­őrökké tudják kiképezni fia­tal barátainkat. Tudni kell, hogy a katonai szolgálat egész embert kívá­nó. felelősségteljes feladat. Dolgozó népünk bizalmából fegyvert kapnak; elsajátítják azokat az alapvető katonai, politikai ismereteket, melyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Magyar Népköztársa­ság államhatárát biztonságo­san, szilárd helytállással őriz­ni és védelmezni tudják. Le­gyenek büszkék arra, hogy a haza szolgálatába állhatnak, hiszen a haza védelme a Ma­gyar Népköztársaság minden állampolgárának szent köte­lességé; a hazafiság, a haza- szeretet egyik legszebb meg­nyilvánulása. Meggyőződésünk, hogy elő­deikhez híven — fiatal ko­ruk ellenére is — helyt tud­nak állni, ha megfogadják szüleik, hozzátartozóik, majd az új közösségben parancs­nokaik tanácsait, intelmeit. Kedves szüleik, testvéreik a jó barátok, egész dolgozó né­pünk hasonló bizakodással tekint rájuk. Tudják, hogy jó kezekben lesz a fegyver. Nagy jelentősége van an­nak is, hogy nem szakadnak el messzire a szülői otthontól, hiszen saját, illetve szomszéd dós megyéjükbe vonulnak be katonai szolgálatuk teljesíté­sére. ŐSZINTÉN KELL SZÓLNI arról is, hogy az államhatár őrizete szép, de nehéz feladat. A portyázó határőr esőben, sárban, az időjárás viszontag­ságai között áll helyt felelős­ségteljes posztján. A nehézsé­gektől azonban nem kell visszariadni, hiszen nem lesznek egyedül. A párt- és KISZ-szervezetek, a katona- közösségek, bajtársaik segí­tőkészségét. támogatását min­dennapi tevékenységükben érezni fogják. A kedves szülőkhöz az a kérésünk: bízzanak bennünk! Fiaiknak parancsnokai ma­guk is édesapák, akik gon­doskodnak a fiatal katonák továbbfejlődéséről, figyelem­mel kísérik problémáikat, és segítik azok megoldását. A katonai élet ideje alatt na­gyon sok jó emberi tulajdon­ságot szereznek a fiatalok, melyet a későbbiek során a polgári életben is hasznosí­tani tudnak. Ezen túl számos fiatal katonaélete alatt sa­játít el különböző szakmákat, melyekkel jövő boldogulását tudja biztosítani. Nehéz lenne néhány sor­ban leírni, hogy a katonaélet milyen követelményeket tá­maszt a fiatalokkal szemben. A bevonulás idejéig a fenti sorok elolvasása után a ter­melőmunkában továbbra is becsülettel helytállva, készül­jenek fel a katonai szolgálat­ra. Ehhez kívánunk jó erőt, egészséget és sok sikert! Robotka Mihály határőr alezredes ÜVógrádmarcalon jó ütemben halad a munka Nógrádmarcaikm kiegyen­súlyozottan, tervszerűen fo­lyik a munka. Számolnak az időjárás okozta lemaradással, de nem idegeskednek. Kacsok János, a tsz főa-gronómusa a vezetőség és a tagság vélemé­nyét mondita, araikor az őszi munkáról -beszélgettünk. — A vezetőség meggon- doltságával, a tagság szorgal­mával behozzuk azt a kiesést, amit az időjárás elrabolt tő­lünk. .. A tagság és a vezetőség minden nap reggel hat órakor megbeszéld a napi feladatokat és máris indulnak dolgozni. A tagok száma ISI, közülük 152 — ahogy nálunk mondani szokták — dolgozó tag. A községben tartózkodásunk ide­jén néhány idős ember kivé­telével senki sem maradt otthon. Ezzel szemben asz- szonyoktól népes volt a ma­jor, ahol a burgonyát válo­gatták. A földeken szorgal- maskodtak a traktorok. Az a sszonyak újságolták, hogy már betakarították a burgo­nyát. Ebből az alkalomból a tsz vezetősége a Százölkútnál vendégül látta őket, ízletes birkapaprifcásit készítettek ré­szükre. Vidám hangulatban töltöttek el néhány órát. A fizetésre sem panaszkodhat­nak, mert éppen a könyvelő dicsekedett vele, hogy Nóg- rádmarcalon az asszonyok át­lag-fizetése 1500 forint egy hó­napban. Nem ritka, aki 2000 forintot is megkeres. A főag- ronómus mondta: — A m i gazdaságunk nem az ígéret, hanem a betartás földje... Arra gondolt: aki a köte­lességét teljesíti, annak mara­déktalanul biztosítani kell a járandóságát. Megbeszélték a tolmácsnak felhívását is, an­nak szellemében dolgoznak. Az elmúlt vasárnap nem kedvezett az időjárás, de folyt a munka. Végeztek a silózás­sal és vetették az őszi búzát. Nógrádnrarcaion a vezetők hétköznap, vasárnap rendsze­resen ott-itantózkodnak a mun­kahelyein. Dicsérték az elnö­küket, Ubrankovdcs Istvánt, aki igen határozottan vezeti a gazdaságot. A munka feltéte­leiről a vezetőség gondosko­dik. A tehetséges fiatal erők­ből álló szerelőgárdának hála, a fokozott -igénybevétel elle­nére sem állnak gépek. Ha mégis elromlik valamelyik, a késő esti órákig dolgoznak, hogy másnap munkába áldhas­sanak. A tsz vezetősége gondosko­dott arról is, hogy a szükség­letnek megfelelően rendelke­zésre álljon a műtrágya. Marcalon törvény, hogy a földektől nem szabad megta­karítani a műtrágyát. Az idén is a kedvezőtlen időjárást az­zal tudták ellensúlyozni, hogy megadták a földnek a szüksé­ges táperőt. Burgonyából hol­danként 120 mázsát takarítot­tak be. Búzatermésük 15,4 mázsa vodt holdanként. Jól fizettek a bogyós növények és a földieper. Jó a dohányter­més is. Termelési tervüket, amely erre az évre 7 811 009 forint, maradéktalanul teljesí­tik. A nógrádmarcaili-ak méltó versenytársai a tolmács jak­nak. Igyekezetük hasznát el­sősorban maguk látják majd. B. Gy. Hasznosítsuk a belső tartalékokat A harmadik ötéves terv utolsó negyedéhez értünk, de már ismertek az elkövetkezendő öt év céljai is. Az üzemekben már a jövő év közvetlen feladatait határozzak meg. Na­gyobb lépésekkel akarunk előre haladni a szocializmus építésében, az életszínvonal ja­vításában. Ehhez az alapot a termelés haté­konyságával, a termelékenység növelésével, a gazdaságosság fokozásával kell megteremte­nünk. A tervek készítésénél számba vették a beruházási igényeket Meghatározták azt is, hogy milyen létszámnöveléssel kíván ják meg­valósítani terveiket. Fontos ez, de hiba lenne csakis ezt az utat tartani járhatónak. Nem szabad megfeledkezni a belső tartalékokról sem, mert ilyenek is vannak szinte kivétel nélkül valamennyi üzemünknél. Ezek feltá­rása, hasznosítása is elengedhetetlen, feltéte­le előrehaladásunknak. * A vállalatoknál például az üzem- és mun­kaszervezésnek még ma sem tulajdonítanak olyan jelentőséget, mint amilyet megérdemel. Igaz, foglalkoznak ezzel több nagyüzemünk­nél intézményesen is. Pontos felméréseket végeznek, kitűnő elemzéseket készítenek és életrevaló javaslatokat tesznek a vezetőség számára, de valahogy a hasznosítás már von­tatottan halad. Nem egy üzemszervezőtől le­het hallani a panaszt, hogy végzett munkáját nem becsülik kellően. Bár számokkal is sike­rült bizonyítania, hogy a javasolt üzem- és munkaszervezési intézkedések jelentős válla­lati és népgazdasági haszonnal járnának, a javaslat mégis szekrénybe kerül. Érdemes lenne a közvetlen tervek meghatározásánál ezeket a javaslatokat ismét előszedni, és megvalósítani. A legtöbb esetben viszonylag kevés ráfordítással lényegesen jobb ered­ményeket lehet elérni a termelékenységben és gazdaságosabbá tenni a gyártott terméke­ket. * A termelőmunka közvetlen megszervezése is sok gonddal jár. Nem mindig sikerül meg­teremteni a kellő összhangot. Ki ne tudna példát felsorolni a saját üzeméből, az idősza­kos kapun belüli munkanélküliségre, a ter­melés pangására és az ezt követő hajrára. A negyedév végén általában szorít a határidő és sajnos ez gyakran ismétlődő jelenség. Ilyen­kor mértéktelen túlórába fognak. Egy év alatt megyénk vállalatainál például másfél milliónál több túlórát használtak fel. Ennek 'nagyon nagy része nélkülözhető lett volna a jobb munkaszervezéssel. A túlórát meg kell fizetni Elviszi a bért és azt a lehetőséget is, hogy nagyobb összegeket éppen az ösztönzés­re használjanak fel. Csak látszólagos, hogy a munkás a túlórázással többet keres, mert a valóság, hogy ezt a pénzt rendes munkaidő­ben végzett munkával is megkereshetné, ha nem kellene anyagra, alkatrészre várnia, ha a munkák programozása összhangban lenne az anyagellátással. Eigyes helyeken az utóbbi időben nem ja­vult, hanem inkább romlott a munkaidő ki­használása. Megyénk ipari munkásainak ma már mintegy 90 százaléka csökkentett munkaidőben dolgozik, de mivel nem sike­rült ennek megfelelő mértékben csökkenteni az egy műszakra jutó kieső időket, így a, hasznosan eltöltött munkaidő tovább csok­imul.-■ Kétségtelen, hogy ebben is rejlik még tartalék a jövőre vonatkozóan. Sok tennivaló van még a munkafegyelem megszilárdításáért is. A vezetők egyes helye­ken mintha elnézőb>ek lennének a lazaságok felett. Ügy is kevés a munkaerő — hallani sokszor az indokot. Az ilyen engedékenység­nek a többi munkás, az egész kollektíva vall­ja kárát. A munkaerő-vándorlás is túlzott mérete­ket öltött az utóbbi időben és javulásról alig lehet beszélni. Érdemes lenne ezzel a kérdés­sel is behatóbban foglalkozni az üzemekben, hiszen az okok különfélék lehetnek. Nem törvényszerű az, hogy megyénkben egy év alatt több mint 13 ezer ember, a foglalkozta­tottaik több mint 35 százaléka változtasson munkahelyet. Az elmúlt évben ugyanis ez történt Óriási kiesést jelentett és kárt a népgazdaságnak, kárt a vállalatnak. Ahol megvannak a munka jó feltételei és ami ez­zel jár, keresni is lehet, a szociális körül­mények is megfelelőek és tegyük hozzá, az üzemi légikör is jó, ott jól érzik magukat az emberek. Vajon így van-e ott, ahol csaknem az egész létszám cserélődik egy év alatt? Van ilyen példa is a megyében. A már említett néhány jellemző is bizo­nyítja, hogy a belső tartalékokkal nemcsak érdemes, hanem szükséges is foglalkozni. Nem lehet ezt a munkát kampányszerűen vé­gezni, állandóan napirenden kell tartani, hisz’ sokszor beruházások, különösebb anyagi rá­fordítások nélkül is lehet elérni eredménye­ket. A legtöbb tervben szerepel, hogy több gép­re van szükség. Ez igaz, de nem állhatnak kihasználatlanul a már meglévők sem. Saj­nos, ma még ilyen példa is akad. A gépek kihasználtság! foka nem megfelelő, messze van még a lehetőségektől. Ezt is érdemes len­ne üzemenként jobban elemezni és az okok­ból leszűrni a tanulságot. Vajon milyen gép- kihasználásról lehet beszélni ott, ahol még az alap sem kész, de a toronydarut már fel­állították? Sok bizony az üresjárat ma még, amiben óriási tartalékok vannak, csak ki kel­lene aknázni őket. Sokszor lehet hallani újítókról, hogy a kényszer ösztönzi őket ésszerűbb megoldások­ra. Ezt a kényszert kellene kicsit erősíteni valamennyi vállalatunknál. Ha sikerül meg­találni a megfelelő módot, lehetőséget, akkor nem szabad egy pillanatig sem tétlenkedni. Sok helyen nagyon helyesen, ma már úgy számolnak, hogy az ésszerűsítés, az újítás a legjobb befektetés, és ennek ösztönzésére is érdemes anyagi áldozatot fordítani. Az újí­tás általában gyorsan megtérül. De még sok esetben lehetne gyorsítani az ütemet, ha ke­vesebb lenne az elfekvő javaslat. Ezeket is számba kellene venni és a jövőben jobban hasznosítani. A belső tartalékok feltárása, hasznosítása legalább annyira fontos. mint a nagyobb anyagi lehetőségekért folytatott küzdelem. Először helyben kell körülnézni, hogy milyen lehetőségek vannak, amelyeket hasznosítani lehet és' úgy várni másoktól, az államtól anyagi segítséget. A tervezés időszakában ta­lán egy kicsit megfeledkeztünk erről, de most már ideje lenne nagyobb gondot fordítani rá. Bodó János Országúi scűzott üvegből Amerikai mérnökök új mó­dot találtak a zúzott üveg és más üveghulladékok felhasz­nálására. Az üvegcserepeket finomra őrlik és apró kavics iv'yett aszfaltba keverik. Ezt a keverékeit „üvegaszfaltnak” nevezik. A belőle készült út­burkolat olcsóbb az eddiginél és nem ikevésbé tartós. Mexikóban: igen idehaza: nem? Felkészülés a télre Az NDK-bam új hótalanító készítményt gyártanak. Ami­kor a készítmény a hóval érintkezik, a hó azonnal el­olvad é® a hóié a csatornák­ba lefolyik; így az utcákon nem keletkezik veszélyes, sí­kos jégréteg. A kísérletek azt is kimutatták, hogy az új hó- takarító készítmény az autók gumiabroncsát egyáltalán nem rongálja. A Figyelőben olvastam, hogy Mexikóban, vagyis ha­zánktól több ezer kilométer távolságra, Latin-Amerika egyik legfejlettebb államában magyar—mexikói vegyesvál­lalatot alapítottak. A hír hallatára felmerült bennem a kérdés, hogy Mexi­kóban igen, itthon nem? Az óceán túlsó partján sikerült partnert találni, idehaza meg valósággal csodájára járunk, ha két szomszédos termelőszö­vetkezet üzleti vállalkozásra társul. Külföldön sikerült megegyezni, hogy a Gortec S. A. nevű magyar—mexikói ve- gyesválialatban a mexikói, illetve a magyar szerződő fél 50—50 százalékos tőkerészese­déssel vesz részit, fele-fele alapon be is fizették az 52 000 dollar alaptőkét. De itthon a megyében, vagy széles e ha­zában vajon hány ipart válla­lat akad, amely a közös fel­adat megoldására társult, kö­zös vállalkozásit alapított vol­na? Pedig idehaza nem kellene félszázezer dollárt összeadni ahhoz, hogy a salgótarjáni, vagy a balassagyarmati piacon két termelőszövetkezet közös standot létesítsen, ketten tart­sanak egy eladót és közös erő­vel jobban ellássák áruval. Nem érdemes, nem kifizető­dő? De mennyivel kisebb len­ne a rezsiköltség, ha kétfelé osztanák. Melyik vállalatnak, mikor képződik annyi fejlesztési alapja, hogy a szükséges be­ruházás költségeit egyedül fedezni tudja? Ha továbbra is elaprózzuk a vállalati be­fektetéseket, mikor ér jük el a beruházások hatékonyságának maximumát? Elvileg idehaza is mindenki elismert, hogy szükség lenne a fejlesztési alapok átcsopor­tosítására, indokolt a közös vállalkozások létrehozása. Ki tagadja, hogy a tudományok és a technika rohamos fejlő­dése egyre újabb gépeket, s egyre inkább korszerű, tehát drágább üzemeket követel. De az elvekből mikor lesz nálunk gyakorlat? A tőkemozgásnak és a kö­zös vállalkozásoknak idehaza eddig legfeljebb a mezőgazda­ságban lehettünk tanúd. A szakemberek azt mondják, hogy most az iparon a sor. Én remélem és hiszem, hogy Me­xikó után itthon is hamaro­san kimondják: igen, társu­lunk. —fazekas— A Gorzsal Állami Gazdaságban gépesítették a vöröshagyma betakarítását. Holland gyártmányú be­rendezésekkel dolgoznak. Az egyik gép kiemeli a földből a termést, a másik pedig felszedi és szállí­tójárműre ömleszti. Képünkön: munkában a nagy teljesítményű hagymafelszedő berendezés NÓGRÁD — 1970. október 8., csütörtök 3

Next

/
Thumbnails
Contents