Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-07 / 235. szám

Megújhodó városunk szolgálatában (Folytatás a 4. oldalról) összefüggő megállapításait. A felszólalásokon kívül számosán mondtak véleményt a veze­tőségi tagnak, vagy küldöttnek javasolt párt­tagokról. A taggyűlések zöme azt bizonyítja, hogy ha a vezetőség vitaindítója nein csupán felsorolja az előzetesen összegyűjtött vélemé­nyeket, hanem ezeket minősíti és kiegészíti a vezetőség véleményével, akkor megfelelő lehetőség nyílik az alkotó viták további foly­tatására. Ez a jövőre vonatkozó fontos tanul­ság, amelyet hasznosítanunk kell az ilyen do­kumentumok feldolgozásánál. A taggyűlések legfontosabb tapasztalata számunkra az, hogy teljes és osztatlan a kommunisták egyetértése pártunk politikájá­val, annak valamennyi fontosabb elvével és gyakorlatával. A párttagság, de pártonkfvü- liek' körében is elismerést váltott ki, hogy az irányelveket a Központi Bizottság időben nyilvánosságra hozta, s kérte a párttagok, a közvélemény véleményét. A Központi Bi­zottság ezzel bevonta a lakosságot egy nagy tanácskozásiba. Fejlődésünknek az irányélvekben foglalt értékelését párttagságunk reálisnak tartja. Külön is nagy elismeréssel szólnak pártunk­nak a nemzetközi kommunista és munkás­mozgalomban betöltött szerepéről, a párt belső életéről, a pártdemokrácia fejlődéséről, a párt vezető szerepének érvényesüléséről és a jövőre vonatkozó feladatokról. Teljesen egyetértenek az irányelvek valamennyi más fejezetével is, azonban gazdaságpolitikánkkal, életszínvonalunk alakulásával is néhány más kérdéssel összefüggően számos észrevétel hangzott el. Több felszólaló erőteljesebben kérte a gazdasági vezetés felelősségének megállapítását, beszámoltatását. Sokan bí­rálták a beruházások lassú ütemét, a munka hatékonyságának alacsony fokát. A sokszor indokolatlannak tűnő termelői ás fogyasztói áremelésekkel szemben szinte általános az ellenőrzés szigorítására vonatkozó Igény. A felszólalóik helyeslik az üzemi demokrácia fejlődésének értékelését, de bírálják ennek helyi fórumait, mindenekelőtt a termelési tanácskozásokat. Életszínvonal-politikánk megítélésében több felszólaló hiányolja egyes rétegek életszínvonalának alapos vizsgálatát. Számosán fogalmazták meg igényüket — s ezt mi is kedvezően értékeljük — a munka­fegyelem általános javítására, a munkaerő- vándorlás csökkentésére. Az emberek elítélik a bar ács olást, ennek megakadályozására a kongresszusi határozatok érvényesítését és megtorló intézkedéseket sürgetnek. ÜJSAGÍItÖ: Szociális vonatkozásban is hangzottak el bizonyos vélemények. Ezekről mit hallhatnánk? HEGEDŰS LÁSZLÓ: Voltak ilyenek is. Közülük néhányat érdemes megemlíteni. A nagycsaládos és az alacsony keresetű dolgo­zóik, az alacsony nyugdíjait kapó. idős kommunisták anyagi helyzetük jelentős könnyítését várják a többi között a X. kongresszustól. Általános az igény a lakáshelyzet javítására, a lakáselosz­tás igazságosabbá tételére. Sók felszólalóit foglalkoztatott a bérezés, a munka szerinti elosztás elve és gyakorlata. Általában he­lyeslik a kereseteik munka szerinti elosztását, a baj csupán ott van, hogy sokan a gyakor­latban nem ítélik meg reálisan saját mun­kájuk értékét. ÚJSÁGÍRÓ: Milyen lényeges momentumo­kat emel ki a Szervezeti Szabályzat és az irányelveket érintő hozzászólásokból? HEGEDŰS LÄSZLÖ: A város kommunis­táinak többsége behatóan tanulmányozta és nagy felelősséggel vitatta a párt szervezeti szabályzatának módosítására tett javaslatot. Ezekkel általában egyetértenek. Ügy látják, hogy az új tervezet a jelenleginél jobban ösz­tönöz a marxizmus—lenindzmus elméletének, a p>árt politikájának megismerésére és az ak­tivitásra. Nagy vitát váltott ki a többi között az a javaslat, hogy az eddigi 21 év helyett a 18. év betöltése legyen a pártba való felvétel életkori feltétele. Vannak, akik féltik a pár- tot, a többség azonban egyetért a javaslattal. Sok kommunistát foglalkoztat a tagdíjfizetési rendszer tervezete és ehhez hasonló más mó­dosítás. A lényeg azonban az, hogy párttag­ságunk minden más módosításra vonatkozó javaslattal egyetért. OJSAGÍRÓ: Milyen változások történtek a pártszervezeteknél a választások után? HEGEDŰS LASZLÖ: Várható volt, de szá­moltunk is bizonyos személycserekkel a pártvezetőség-választás során. Ezt úgy érté­keljük, hogy természetes folyamat. Azt is hozzáteszem, hogy a választások előtt már ismertük azokat az alapvető okokat, amelyek kiváltották a cserét az alapszervezetekben. Három ilyen okcsoportot tudtunk meghatá­rozni. Az egyik: nem lehetett újjáválasztani azt a pártvezetőségi tagot, akinek olyan vál­tózás állt be munkakörében, ami nem egyez­tethető össze a pártfunkcióval. A másik: bi­zonyos elöregedés is tapasztalható az alap­szervezetekben és a választások során nem indultak azok, akik nyugdíjba mentek. A harmadik — és ez is fontos ok —: nem vá­lasztották meg ismét azokat, akiknek helyé­re jobbat találtak az alapszervezetekben. Ezt tudatos előkészítő munka vezette be, s a párttagság bevonásával minőségi csere megy végbe az alapszervezeteknél. Több KISZ- korosztályú fiatal került a pártszervezetek vezetőségébe, de a nők aránya még mindig kevés. Ennek talán oka az is, hogy van1 olyan ulapszervezettin k, ahol kevés női párttag dol­gozik, illetve tevékenykedik. ÜJSÁGlRÓ: Értesülésünk van arról, hogy a taggyűléseken véleménykülönbségek is kiala­kultak. Ezt hogyan ítéli meg a városi párt­bizottság? DEVCSICS MIKLÓS: Igen, véleménykü­lönbségek valóban voltak. De a taggyűlések­nek nem ezek a meghatározói. Ami a vitákat illeti, az irányelvekkel való egyetértés ural­kodik. Végső következtetésként azt lehet lé­i adó és konzultatív szervek. Megkezdtük gaz­dasági információs rendszerünk átalakítását. A gazdasági munka területén javult a városi pártbizottság és az üzemi pártbizottságok kapcsolata. Az alapszervezetek tevékenységé­ben egyre több kommunista vesz részt gaz­daságpolitikánk elfogadtatásában, a feladatok végrehajtásában. Még nem tudott azonban mindenütt utat törni az új. Ez gátolja cél­jaink megvalósítását. Az is előfordul, hogy bár szavakban és elvekben helyesen ítélik meg a gazdasági irányítás fő feladatát, mégis visszatérnek az aprólékos termelésszervezési gyakorlatra. A fő tennivaló mindenekelőtt az alapszer­f Dr. Tóth István Bíró János Horváth László vonni, hogy nem kérnek módosítást, amit azzal egészítenék ki: minden taggyűlés úgy foglalt állást, hogy követeli a jobb politikai tájékoztatást. Még egyszer hangsúlyozom: igen, voltak véleménykülönbségek, de ezek nem az irányelvekkel kapcsolatosak. A tag­gyűléseken felvetett véleménykülönbségek egészséges folyamatnak a jelei és sok helyen megfelelő vitaalapot biztosítottak akár a Szer­vezeti Szabályzatnál, akár az irányelveknél. l .SAGÍRÓ: Az a vélemény, hogy marad­junk még rövid ideig a pártalapszervezetek- nél. A termelési oldallal már foglalkoztunk, most mégis arra kérnénk választ, hogy meg­ítélésük szerint miképpen fejlődött üzemeink­ben a párt gazdaságlrányító, szervező," ellen­őrző tevékenysége? TÓTH ANDRÁS: A IX. kongresszus hatá­rozata alapján tevékenységünk legfontosabb területe a gazdasági munka volt. Munkánkat olyan időszakban kellett végezni, amikor sű­rűsödtek feladataink e területen. A gazdasági mechanizmus reformjának sikeres bevezetése ennek legfőbb bizonyítéka. A pártbizottság, a kommunisták gazdaságirányító, szervező tevékenységének sikerét bizonyítja a gazdasá­gi élet szinte minden területét felölelő nagy­arányú fejlődés. A kedvező változás, az ön­állóság növekedése, a feladatok sokrétűvé válása a gazdaságirányító és szervezőmun­kában hatékonyabbá tette a párt gazdaság- politikájának végrehajtását, a pártbizottságok és az alapszervezetek ilyen irányú tevékeny­ségét. A pártszerveknek megnövekedett a veze­téssel szembeni igényessége, javult a gazda­sági vezetők ellenőrzése, beszámoltatása. A párt gazdaságlrányító tevékenységében be­következett változások szervezeti módosításo­kat is megköveteltek. Létrehoztuk a városi pártbizottságon a gazdaságpolitikai csoportot. Városi és üzemi szinten gazdaságpolitikai tár­sadalmi bizottságok alakultak, mint tanács­Előtérben a ÜJSAGÍRÓ: Több kérdés, észrevétel és ja­vaslat érkezett szerkesztőségünkbe a város- fejlesztésről, elsősorban a lakásépítésről. Mi­lyen választ kaphatunk erre? DR. TÓTH ISTVÁN: Feltétlen jogos a kérdés. Ma már megfelelő tapasztalatokkal rendelkezünk éppen a harmadik ötéves terv alapján. Egyik beszélgetés során már kiala­kult a kép a tervezők, beruházók és építők között, hogy ebben a tervidőszakban mit nem építettünk meg, s ezért ki a felelős. Szükséges megemlítenem, hogy ezen a beszélgetésen egymásra próbálták hárítani a felelősséget, jóllehet mi is úgy ítéljük meg, hogy az elkö­vetett mulasztásokért valamennyien felelő­sek. A negyedik ötéves terv előkészítése so­rán viszont már kiléptünk ebből a körből és tiszta lappal indulunk a beruházásoknak. A területelőkészítéssel, a tervekkel is napra­készen vagyunk, ebben tehát a városi tanács nem lehet akadály. A további siker feltétele az — erről már korábban is szó volt —, hogy az építők is tartsák be a tervet, a ha­táridőt, amit előírtunk. Itt kell megemlíteni azt a bosszantó dolgot, hogy a kettes üzlet­ház átadása miatt újból késik a garzonház építésének folytatása. vezetek szintjén jelentkezik. A termelési ta­pasztalatok összegyűjtésével támogassák, be­folyásolják a vezetők informáltságát, segít­sék elő a helyi lehetőségek, a belső tartalé­kok feltárását, a helyes döntéseket. A kom­munisták példamutató magatartásukkal te­remtsenek kedvezőbb munkahelyi légkört, erősítsék a munkafegyelmet. Ennek érdeké­ben foglalkozzanak többet a termelés emberi oldalával, segítsék a hatékonyabb és igazsá­gosabb bérezést és a nyereségrészesedés el­osztásának helyes kialakítását. A pártszervek törődjenek többet az ellenőrzéssel, számoltas­sák be a gazdasági vezetőket a célok megva­lósításáról. Szükség esetén azonnal és haté­konyan avatkozzanak be. A pártvezetés se­gítse elő a termelés fejlődését, a mechaniz­mus további korszerűsítését, üzemi szinten pedig a műszaki és *teohnikai haladást. Az a véleményünk, hogy ezekkel adósak vagyunk, de ezen a területen a pártszervezetek felada­tait is meg kell még határoznunk. ÜJSÁGlRÓ: A taggyűlések után milyen a lakásépítés, az -elosztás és a lakbér új rend­szeréről szóló központi bizottsági határozat visszhangja a városban? DR. TÓTH ISTVÁN: Röviden össze lehet foglalni ezt a visszhangot. A lakásgazdálko­dással összefüggő párthatározat visszhangját nemcsak a taggyűléseken, hanem az lakás­ügyi fogadónapokon elhangzott vélemény alapján is ismerjük. Ogy ítéljük meg, hogy a lakbéremelés — tekintettel az évekig kilátás­ba helyezett állami térítéssel —, kevés érdek­lődést váltott ki. A lakosság a határozattal úgy számol, mint olyan tényezővel, ami a szövetkezeti lakások vásárlása felé irányítja majd az igénylőket. Az életszínvonalra törté­nő kihatásával jelenleg keveset foglalkoznak. Az elosztásról talán annyit: ez inkább foglal­koztatja az embereket. A megnyilvánuló vé­lemények természetesen egyoldalúak, mivel ezen a téren csak a még kielégítetlen lakás­igénylők jelentkeznek. lakásépítés Szó volt arról is, hogy az üzemek rekonst­rukciója egybeesik a lakásépítési tervvel, Elmondom, hogy a városiján a negyedik öt­éves terv során háromezer lakást kívánunk felépíteni, összehívtunk egy értekezletet, s örömmel nyugtázzuk, hogy az építővállala­tok, tervezők és a beruházók nyilatkozata számunkra kielégítő. Az építők írásba ad­ták a pártbizottságnak és a tanácsnak egy­aránt, hogy kapacitásuknak megfelelően há­romezer-száz lakást tudnak felépíteni. Hogy ez megvalósuljon, mi minden segítséget meg­adunk nehézségeik megszüntetéséhez. Azon­ban a negyedik ötéves tervben ismét csak­nem ötszáz lakást kell lebontani, ebből száz­negyvenet azért, hogy új területet adhas­sunk a lakóházak építéséhez. Ez a száznegy­ven lebontott épület viszont azt jelenti, hogy ezen a helyen több mint kétezer lakás építé­sét tesszük lehetővé. Kis türelmet is kérünk a város lakóitól, hiszen először bontanunk kell — éppen a tervidőszak elején —, hogy később építeni tudjunk. ÜJSÁGlRÓ: Az új üzemek telepítése, a szakember-ellátottság milyen feladatokat ró a városi vezetésre és eddig mit tettek? DR. TÓTH ISTVÄN: Megint kapcsolódnom kell a korábban elhangzottakhoz. Igaz, hogy a mintegy hat évvel ezelőtt kezdeményezett „Ezer szakembert a városnak” mozgalomra szükség volt. Azt hiszem, végrehajtottuk ezt. Azonban optimizmus lenne azt hinni, hogy ezzel a feladat be is fejeződött, hiszen a vá­rosnak továbbra is van ilyen igénye. Néhány példát említek. A városi tanácsnak például kellene egy főmérnök és egy közgazdász. Ez is gondot vet fel. A szakembereket csak úgy tudjuk idetelepíteni, idekötni, ha számukra lakást is adunk. Márpedig ezek a szakembe­rek a lakosság jobb lakásellátottságét teszik lehetővé. Egy másik példa: a Sütőipari Válla­lat azzal a kéréssel jött a tanácsra, hogy ad­junk a pékeknek lakást, mert nincs megfele­lő szakemberük, ezért rossz a kenyér minő­sége. Vagy mi lesz akkor, ha megépítjük az új számviteli főiskolát? Mérnökök, tanárok kellenek, mert ilyen képesítésű embereink nincsenek a városban. Ezekre is gondolni kell. Ha mi évi háromszáz-négyszáz lakás­állomány mellett behozunk a városba tíz­húsz szakembert, nem tűnik fel. De ha a né­hány kiutalható lakást behozott szakember-, nek adjuk, rögtön feltűnik, visszatetszést szül, s nem egy esetben a lakosság ellenveté­sével találkozik, mert nem gondolnak arra, hogy ez városi és társadalmi érdek. Szólnom kell az üzemek szerepéről a la­káselosztásoknál. Ugyanis itt is számos meg nem értéssel találkozunk. Tudni kell, hogy az üzemek, gyárak gyakran fizetnek be hozzánk lakásértéket, vagyis megvásárolnak egy-egy lakást. Ilyen alapon, s ennek értelmében úgynevezett bérlőkijelölési joguk van, vagyis személy szerint megjelölik, hogy a lakást kinek akarják adni. Végső soron a tanácsnak ebben csupán a kiutaló határozat meghozata­la a szerepe. Itt is van egy érdekes jelenség. Ha ezeket a lakásokat nem üzemi dolgozóié­nak adják oda, hanem mérnököknek, akkor nem az üzemet, hanem bennünket szidnak a dolgozók. ÜJSÁGlRÓ: A beruházások mellett esetleges átalakításokkal nem lehetne-e növelni az igényeknek megfelelő' lakások számát? DR. TÓTH ISTVÁN: Dehogynem. Minden­ki örül annak, hogy lakásokat építünk. Ak­kor is örülnek az emberek, ha felújított la­kást kapnak a rossz helyett. De milyen érde­kesek a lakók. Ha ők már új lakást kaptak, ha kevesen is, már ellene szegülnek annak, hogy másokat is megfelelő lakásokhoz jut­tathassunk. A városközpontban, de másutt is a mi lakóházaink úgy épültek, hogy szén- fűtésesek lesznek. A földszinti szakaszon pe­dig általában pincéket, szárító helyiségeket építettek. Ezekből most harmincezer forintos ráfordítással újabb lakásokat lehetne kiala­kítani. Célszerű is lenne. Tavaly a lakógyű­lések ezt a kezdeményezésünket leszavarták. A végrehajtó bizottság nemrégen döntött, s felmérjük ezekben a házakban a lehetősége­ket. Kielégítjük ugyan a lomtárra vonatkozó jogos igényiét, de csak annyit hagyunk meg, ami erre a célra a legszükségesebb, a többit mindenképpen lakásokká alakítjuk át. ÜJSÁGlRÓ: Ez, megítélésünk szerint, az In­gatlankezelő Vállalat feladata. Vajon képes ennek a munkának a megoldására? DR. TÓTH ISTVÁN: Számos panasz hang­zik el az Ingatlankezelő Vállalat munkájáról. Például az, hogy a vállalat miért most végzi a radiátor- és csőcseréket, vagy miért kell fizetni olyan melegvíz-szolgáltatásért, ami valójában nincs, de vannak ezeken kívül is további gondok, problémák. A tanács végre­hajtó bizottságának elhatározott szándéka, hogy megerősíti az Ingatlankezelő Vállalat vezetését. Mi megtettük a szükséges lépése­ket, s éppen ezért bízunk abban, hogy a jö­vőben az Ingatlankezelő Vállalat eleget tud majd tenni a rá háruló feladatoknak. Képes lesz az átalakítási munkák végrehajtására is. ÜJSÁGlRÓ: Csokorba szedtük azokat a kérdéseket, melyeket olvasóink egyéni sérel­meik orvoslására intéztek szerkesztőségünk­höz. Kérjük, röviden válaszoljanak ezekre. Talán kezdjük azzal, amit a Micsurin utcaiak írtak. Ez az utca a legelhanyagoltabb a vá­rosban. Mi várható ebben az ügyben? DR. TÓTH ISTVÁN: Jogos a kifogás. El­mondhatom azonban, hogy a negyedik ötéves terv keretén beiül a jövő évben megkezdő­dik az út és a szükséges közművek megépíté­ŰJSÁGlRÓ:.A Rákóczi út 194. szám alatti lakosok panasza, hogy lakásukba nem ve­zették be a gázfűtést. Mi várható ebben az ügyben? DR. TÓTH ISTVÁN: A Rákóczi út 194. szám alatti lakosok panaszát mind az építési osztály, mind a végrehajtó bizottság már ko­rábban ismerte, s a helyzetről írásban, illetve több alkalommal szóban is értesítettük a ház lakóit. A jelenlegi Nemzeti Bank és a felette levő lakások gázellátását a városi jóváhagyott gázprogramban csak 1972-ben tudjuk bizto­sítani. ÜJSÁGlRÓ: Baglyasaljárói is érkezett pa­nasz, az útépítéssel, a patak befedésével és a járdaépítéssel foglalkoznak olvasóink. DR. TÓTH ISTVÁN: Baglyasalján a Petőfi útra és a patakra, valamint az ottani köz­művesítésre a város a harmadik ötéves terv­ben csaknem huszonötmillió forintot költött. (Folytatás a 6. oldalon) j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents