Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
Szociálpolitika Tanácselnökök tanfolyama Emelkedő összegek csalók és kótyavetyélek 25 helyeit 66 eaer forint — kinek a kesébe? Az elvek és a gyakorlat „A szociálpolitikában kapjanak nagyobb szerepet a közvetlen pénzbeli juttatások. . . A lOTittkafképitelen Öregei£ és gyermekek eltartásából az állam a népgazdaság teherbíró képességének növekedésével fokozatosan váll alj nn többet magára." (Az MSZMP X„ kongresszusának irányelveiből.) * Balassagyarmat területén körülbelül 301H-350 segítségre es támogatásra szoruló idős ember él. Egy részük nem részesül nyugdíjban. Másik részük nyugdíjas, ennek összege azonban olyan kiesi, hogy emiatt támogatni kell őket. Egy harmadik csoportjuk — magas koruk vagy betegségük miatt — rendszeres támogatásra szorul. A családjogi törvény értelmében a munkakép- télenekről a hozzátartozóknak kell gondoskodni — ha ilyen nincs, akkor a gondoskodást az állam vállalja magára. Miben nyilvánul ez meg? Balassagyarmaton a három és fél száz támogatásra szoruló öreg négyféle juttatásban részesülhet: rendszeres és rendkívüli segélyben, szociális otthoni és öregek napköziott- hon-eliátásban. A rendszeres szociális segélyek havi összegét 1969 elejétől kezdve a városba egységesen 250 forintra emelték fel — összegük azonban még így is a jogszabályok által megengedett felső határ: 425 forint alatt van, Az eltelt egy év alatt a városi tanács szociálpolitikai főelőadójához tíz segélykérelem érkezett be; a végrehajtó bizottság öt esetben hagyta jóvá ezeket. Az öt új segélyezetten kívül — mivel a segélykeret időközben 15 000 forinttal emelkedett — 15 idős ember segélyét emelték fel kisebb-nagyobb összeggel. Nőtt a rendkívüli segély címén kiutalt, összeg is — az eredetileg tervezett 25 200 forint helyett összesen 66 176 forintot osztottak szét. Többek között hét vak és csökkent látó kapott 500—800 forintos támogatást. A szociális otthon bonyolult pénzügyi problémáit képtelenség egy rövid Cilikben érdemileg tárgyalni. Elég legyen annyi, hogy az intézményben 220 idős, magatehetetlen ember él; egy fekvőhely fenntartása évente 17 000 forintba kertiL S az öregek napközi otthona?? Éppen egy évvel ezelőtt jött létre a város egyik legszebb helyén. Kezdetben 20 személyes volt, de az átmeneti Idegenkedést legyőző érdeklődés miatt hamarosan 25 fősre kellett bővíteni. Az otthont azok az öregek és csökkent munkaképességűek veszik igénybe, akiknek van ugyan saját lakásuk, de nincs hozzátartozójuk, aki nap közben ellátná őket. E rövid áttekintésből megállapítható: az utóbbi időben sokat tettek Balassagyarmat szociálpolitikájában az öregek segélyezésére. A legközelebbi tervek az öregek napközi otthonának vasárnapi íiyitvatar- tását irányozzák elő. Várható a segélyösszegek további emelkedése, s több más helység példájára szóba került, —■ a védőnői hálózat mintájára — a házi szociális gondozónői hálózat kiépítése is. Egyszóval, marad tennivaló a jövőben is. * 1958-ban még csak 8300-at, 1905-ben már 30 000 forintot utaltak ki Balassagyarmaton gyámügyi segély címén. Az idei keret, melyből csak 5200 forintot nem „költöttek még el”, 40 000 forint. Itt is évről évre emelkedik az összeg, de nő az igény a rászorulók megfelelő körülmények közé juttatására is. Magyarán: ennek az összegnek a többszörösét is ki lehetne utalni a városban gyámügyi segélyként. Kik kaphatják ezt meg? A rászoruló gyermekek törvényes képviselői, akiknek 15 napon belül be kell számolni róla: mire költötték az ily módon kapott összeget. Családonként és gyermekenként maximálisan 1000 forint utalható ki, évente legfeljebb két alkalommal. Előfordul — méghozzá nem is ritkán —, hogy a szülők, rokonok heiobb, tartósaim fogaskerekek et gyárt az ipar lyett az Illetékes tanácstagnak vagy védőnőnek kell adni a pénzt — az ő kezükben jobb helyen van. A segélyt kérelmezni jfcell, de— s ez jellemző a Balassagyarmati városi Tanácson folyó gyámügyi munka gondosságára — megesett már, hogy az illetékesek -keresték meg a rászoruló, túlontúl szerény családot. Sajnos az ellenkező végletre is akad példa. Egy szülő, akinek gyermeke hivatalosan már megkapta a segélyt, s csak a formaságok elintézése végett kellett várni néhány napig a kifizetésre, a tanácson tett második látogatása alkalmával így fakadt ki: „Mit gondolnak, vacak nyolcszáz forintért idejárok maguknak könyörögni?!” A segély fel- használása körül Í6 adódnak visszásságok. Mivel felét — a város lakosságához képest elenyésző számarányú — néhány cigánycsalád kapja meg, Önáltatás és felesleges álhumanizmus volna, ha nem beszélnénk nyíltan a cigányokat érintő problémákról. Nos, az említett, visszásságok többnyire körükben fordulnák elő, ők próbálkoznak élelem-, ruha- vagy tanszervásárlás címén régen lejárt, oda nem Illő számlákat igazolásként benyújtani. S a csalást leleplező gyámügyi hatóság tehetetlen; megbüntetni még akkor sem tudja őket, ha a segélyezettek a szeme láttára kótyavetyélik el az újonnan vásárolt ruhákat az ócskapiacon. (Az új szabálysértési kódexben sincs ide vonatkozó paragrafus!) A legtöbb, amit tehet, az, hogy legközelebb ezeknek az embereknek nem utal ki újabb segélyt — de kinek Jó ez? A jövőre vonatkozó segélyezési terveknek a gyámhatósági munkában is a segélykeret évről évre történő emelése az egyik alappillére. Balassagyarmaton — mivel itt nincs állami gyermekgondozó intézet — a gyermekekkel való törődés másik formája a veszélyeztetett fiatalok felkarolása; a fiaVEOET ÉRT A TANFOLYAM. A padokban ezúttal községi tanácselnökök ültek, hogy tíz napon keresztül előadásokat hallgassanak, majd megvitassák a leszűrt tapasztalatokat, tanulságokat. A tematikát a megyei tanács és az oktatási igazgatóság együttesen állította össze. A tanfolyamon résztvevő 54 tanácselnök előadásokat hallgatott áz állami élet fejlődésének új vonásairól, a szocialista demokrácia kérdéseiről, a tanácsok szerepének és feladatainak változásairól. Képet kaptak a harmadik ötéves terv megvalósításáról, a negyedik ötéves terv célkitűzéseiről. És ami valamennyi tanácselnök napi munkájához most is és a jövőben még szorosabban hozzá tartóik, a tanácsok tevékenységének változáséról, a tanácsi munka korszerűsítéséről. Berki Mihály, a megyei tanács személyzeti és oktatási osztályának munkatársa elmondotta, már gyakorlattá válit, hogy egy-kétévenként összehívják az elnököket. A mostani tanfolyamnak hármas célja volt. Az első és a legfontosabb talán az, hogy a X. kongresszusra való felkészülés során átfogó megyei vonatkozású tájékoztatást kapjanak a községek vezetői. E- mellett az előadások és a konzultációk a fontos párt- és tanács-végreh a j tóbi zotteági határozatokra is felhívták a figyelmet, mert ezek gyakorlati megvalósítása sok esetben a községekben történik. Harmadszor, de nem utolsó sorban a megye vezetőitől tájékoztatást kaptak a tanács- szervek korszerűsítésére vonatkozó jogiszabályokról. A RÉSZTVEVŐK VÉLEMÉNYE egyöntetű. Hasznos, helyes volt a tanfolyam, sok gyakorlati kérdésre kaptak választ a községi elnökök. Arra is volt Idejük, hogy egymással is kicseréljék tapasztalataikat Mondhatnánk azt is, felújították és rendszerezték azokat az ismereteket, amelyek nélkül egy-egy község életét irányítani ma már lehetetlen. Szlávik József, a Felsőtoldi közös községi Tanács elnöke, aki nyolc éve látja el posztját, a következőket mondotta: A községekben a munka során új számunkra, hogy az elnökök az igazgatási munkából „kikapcsolódtak”. A tanácselnökök most inkább politikai- gazdasági feladatokat látnak el. A mostani tanfolyam nem egy előadása gyakorlati módon nyújtott segítséget, kimondva, hogy a tanácsok önállóságával élni is kell, nem elég mindig csak hivatkozni rá. Egy hiányosságát érzem a tanfolyamnak. Talán keveset hallottunk a termelőszövetkezeitek és a tanácsok egyre szorosabbá fűződő kapcsolatairól, pedig ez a községekben nagyon fontos. Közösek a gazdasági és politikai feladataink, ez szinte megköveteli, hogy mindenben egyformán lássuk a megoldást. Csépóny István, a Pásztói nagyközségi közös Tanács elnöke így vélekedett: — Két dolgot szeretnék kiemelni az előadásokon hallottak közül. Az egyik, ami nagyon sok újat adott, a kongresszusi irányelvek megyei vonatkozásai. Átfogó képet kaptunk, amely az elvi és gyakorlati munkában egyaránt segítséget ad, A másik, amely minden községi tanácsot érint, a negyedik ötéves tervben szereplő településfejlesztések, elképzelések, tennivalók. Pásztón, amely az utóbbi években sokat fejlődött, és minden bizonnyal fejlődni is fog még nagyobb ütemben, lényeges, hogy ésszerű, a követelményeknek és a körülményeknek megfelelő terveket állítsunk össze. A napokban, amikor a negyedik negyedév feladatait beszéljük meg, már az itt szerzett tapasztalatok alapján állítjuk össze munkatervünket, Karancsberény, Ka rancsalja, Karancslapujtő összevont tanácsának elnöke, Beviz Tibor, ő így summázta az elhangzott véleményeket: — A TANÁCSÖSSZEVONÁSOK, a tanácsi munka korszerűsítése fő vonalakban tisztázott. Vannak azonban olyan, a mindennapi munkában fölmerülő gondok, amelyekre most. Itt választ kaptunk. Részletkérdésnek tűnik, de minden községben fontos a községfejlesztés, a beruházások, felújítások, a fejlesztési alap összehangolása. A végrehajtó bizottságnak, a tanácsnak ebben egységes álláspontra kell helyezkedni. Egy másik dolog: tanácselnöknek lenni eddig is nagy felelősség volt, de a jövőben még nagyobb követelményekkel jár. Jó vezető csak az lehet, aki politikailag, gazdaságilag tisztában van a feladatokkal, és előre látja a tennivalókat. Ha már itt tartunk, szeretném javasolni, a X. kongresszus utón még egyszer hívják össze a tanácselnököket, ahol a kikristályosodott, leszűrt elvi és politikai tennivalókról kapnak képet. A javaslattal egyetértenek a megyei tanács és az oktatási igazgatóság vezetői. Nem kétséges, hogy a tanfolyam sok újat adott. A tájékozódást, mindenképpen folytatni kell. Cs. E. Jó munkát, fiatalok! talkorúak ügyészsége keresi a segítségadás lehetőségeit. Baranyai László Nagyobb bérek Az iparági átlagnál nagyobb bérfejlesztést hajtanaik végre ebben az évben a salgótarjáni öblösüveggyárban. A béreket az általánosan előírt négy százalék helyett 4,8 százalékkal emelik. A múlt év végétől és ebben az évben összesen három és fél millió forintot osztanak szét a dolgozók között. Különösen á kiemelt szakmákban igyekeznek javítani a béreket, hogy a munkaerő-vándorlásnak és a béraránytalansógoknak elejét vegyék. Az idén 2,7 miUió forintot fordítanak bérfejlesztésre és mintegy kétmillió foA napokban beszélgettem egy középiskolás lánnyal. Gondtalan volt és vidám. Nagy izgalommal újságolta, hogy Litkére készülnek a termelőszövetkezetbe, burgonyát szedni. Elmondta, hogy a községből járt náluk egy ember, aki felkérte őket, menjenek ki, segítsenek nekik. Az egész osztály véleményét fejezte ki: — Természetesen kimegyünk. hiszen ez olyan izgalmas lesz... A véletlen játszott közre, hogy a lánnyal való találkozás előtt már jártam Litkén. A főkönyvelőn kívül senkit sem találtam á szövetkezeti irodán. Ő mondta el, hogy olyan nehéz helyzetben vannak, amilyenben a tsz megalakulása óta még nem voltak, Egyszerre szakadt rájuk minden munka. A burgonyaszedés, a kukoricatörés és a vetés is. Ha négy keze volna egy embernek, akkor is kevés lenne. Sok a gond: a gépéket úgy kell elosztani, hogy vetni Is tudjanak, meg betakarítani is. A terményszállitás sem állhat. A gépek vezetői dolgoznak reggeltől estig, estétől reggelig. Az elmúlt napokban a Pólya-völgy fölött egész éjszaka szántották, hogy mielőbb a földbe kerülhessen a jövő évi kenyér magja. A kocsisok többsége idős ember, de most korukat meghazudtolva tizenkét, tizennégy órát ülnek a bakon. Szállítják a háztáji termését. Ezzel sem maradhatnak el, hiszen megdolgoztak érte. Na és ott vonnak az állatok. Naponta meg kell nekik adni, ami jár. Etetni, itatni, fejni kell őket. Innen sem késhet senki sem. Maradnak áz asszonyok, ezek a csodálatra méltó dolgos asszonyok. Nekik kell a burgonyát felszedni, a kukoricát letömi, a cukorrépát kiásni. De ezt is olyan ütemben, hogy a terméstől letakarított földeken, minél előbb vetni tudjanak. A könyvelő méltatlankodva csóválta a fejét: — A földművelő emberek számára rendkívüli esztendő az idea ... Szépen sorjában, hogy ezzel is kihangsúlyozza mondanivalóját, kezdte feltárni a gazdaság gondjait. Az időjárás olyan kegyetlen volt, hogy a gabonafélékből egymillió forint értékű veszteségük van. Az esővel nem tudtak mit kezdeni. De amikor megbizonyosodtak az elkerülhetetlen veszteségről, gyorsan kutatták, milyen úton-módon pótolhatják a hiányt. Még az esztendő derekán nem éppen a mezőgazdaságba vágó, de hasznot hajtó munkába kezdtek, egy a melléküzemággal, amelyben akkumulátorokat újítanak fel. Az igaz. hogy ebben az esztendőben az üzemág még nem hoz any- nyi hasznot, hogy a kiesett egymillió forintot pótolná. A veszteséget az állattenyésztés pótolja igazán. Olyan lelkiismeretesen nevelték a jószágokat, hogy most például, a községben társulásos alapon létesített sertéshizlaldába tőlük vásárolják meg a sertéseket. Az állattenyésztésből tervezett bevételen felül 200—300 ezer Ft többletre számítanak. Ez az összeg nem csupán elképzelés, hanem ahogyan a főkönyvelő beszélt róla, biztos pénz.-Később hozzátette: — Mindezek mellett mégis az a legfontosabb, hogy az őszi termést veszteség nélkül betakarítsuk. Ehhez kellene nekünk segítség. Saját erőből nem bírjuk... Ez a beszélgetés a délelőtti óráikban zajlott le. Jóval előbb, mint azzal a középiskolás kislánnyal találkoztam. Amikor a kislány újságolta, hogy Litkére készülnek, nagyon sajnáltam, hogy nem hallotta a főkönyvelővel lefolyt beszélgetésünket. A középiskolás: , diákokat megelőzően, a helybeli általános iskolások is segítettek a betakarításban. Naponta hu- szonöten-harmincan szorgoskodtak a földeken. Egy ilyen munkaidő alatt 180 mázsa burgonyát szedtek fel a gép után. Rendkívül nagy segítség ez most, amikor a falusi emberre ennyire ráégett a munka. A burgonya felszedésétől mentesített asszonyok a termés válogatásával foglalkozhatnak. Az általános iskolásokat a középiskolások váltják fel. Segítségadásuk jelentősége abbán van, hogy a mostoha időjárás okozta egymillió forint kiesést pótolják, úgy, hogy a terményt időben, biztonságos helyre szállítják. Mert a télen senki sem nélkülözhet. Ez bizony, ahogy a kislány mondta, nagyon izgalmas dolog lesz! Jó munkát fiatalok’ rintoit a részesedési alap terhére fizetnek Iá. Tanfolyam a munkaügyi döntőbizottsági elnökök számára Az idén is megszervezik kezdődik és ezután minden Salgótarjánban a Szakszer- hónapban ezen a napon foly- vezetek Megyei Tanácsa tatódik. A tanfolyam ezút- székházában a vállalati dön- tál kétéves lesz és elyégzé- tőbizottságok elnökei szá- se után vizsgát tesznek a mára a továbbképzést. Ez- résztvevők és bizonyítványt úttal a fegyelmi jogkörrel kapnak. A tematikában felruházott vezetők is részt nemcsak munkajogi kérdé- vesznek a tanfolyamon. Ed- sek szerepelnek, hanem az dig már 155 jelentkező van, ezekkel kapcsolatos elvi ál- de még elfogadnak jelentke- lásfoglalások is. Az előadá- zőket, hiszen a tanfolyam sokat minden esetben kon- október utolsó szerdáján zultáció követi. Bobál Gyula NÖGRÁD - 1970. október 6., kedd 5 f
