Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
A kenyérnek:, a Mss pSrnlnak és a jó emlékeknek van olyan illatuk,, mint a száraz nádinak, ha felmelegszik a napon. Őrei János fészket mé- lyeztett magának a langyos náclkévékibe. dereka alá puha leveleket kotort, hogy minél boldogahb alvása legyen a fényen. Aki nézi, csak egy öregembert lát, szemére hú-, zott kalappal, meghökkentő formájú bajússzal, amely sodronykötéllé csavarodik és nem oldalra mered, hanem előre, mintha ebbe kapaszkodva tanulnának nevetni a dédunokák. Aki viszont nemcsak nézi, de ismeri is, az a Velenceitó Neptunuszát tiszteli benne. Dédunokája ugyan nincs, családot nem adott neki a szerencséje, ám annál több halászt nevelt a tóra fél évszázadon át édes fiaiként, mint ahogy őt szoktatta a vízi élet csendes küzdelmeire apja, nagyapja. Hajnali négykor evezett ki fölszedni a varsákat, a ladik fenekére rázott harminc kiló cifrakárászt. dóvérkeszeget, mátyáscsukát, néhány sudár- pontyot, megpucolta, száradni teregette szerszámait, mázsára akasztotta a zsákmányt, hogy számot adhasson róla a szövetkezetnek. Miután letudta reggeli kötelességét, falatozni telepedett a halászkunyhó asztala mellé: bicskáját komótosan csikorgatta a fehér házikenyérben, módjával kóstolgatta '.hozzá a paprikás csécsiszalonnát — öregembernek ártalmára lehet, ha mohón él a zsíros eledellel. Mire ellátta munkáját és bevégezte a früstököt, a nap épp a pá- kozdi honvédemlékmű fölé emelkedett, az égnek arra a pontjára, ahonnan legjobban melegítik a sugarak Orsi János nádkévékből vetett királyi fekhelyét.. Alszik, amíg tart a napi álmodnivalója, aztán elbeszélget az útjába akadó ismerősökkel és ismeretlenekkel, 'beballag a faluiba, alkonyaikor megint vízre száll, lerakja szerszámait, hogy hajnalban az örökké új izgalommal kutassa, mekkora gyűrűket vernek maguk köré a varsakor ók. Ami tíz esztendeje történt, az régen volt, de a tegnapi hajnál sincs közelebb, mint a hafvamhárom évvel ezelőtti, Gerencsér Miklós: A pákozdi tóparton amikor először hajthatta egyedül ide apja halásztanyájára Csipke nevű lovukat Felrakták a halat a szekérre, vitték a székesfehérvári piacra, eladni kilóját három krajcárért. Hazafelé jövet kispör- költet fizetett neki az édesapja Weisz Vilmos híres beszálló vendéglőjében. Aki megjárta Amerikát, annak sem lehet fontosabb az élménye, mint Őrsi Jánosnak ez az első fehérvári út Azóta halász. Tizenkét éves korától cser- ződött fényes barnára a bőre és miközben a legszívósabb kőrisfaevezőket is megemésztette a víz, ő elnyűhetetlenné szikárult a hátán. A keleti táncok szertartása sem áll több finomságból, mint a halászmatuzsálem' tudománya. Akármilyen megkapó látvány a földön járók szemével pillantani a nádligetek, lagúnák, tisztások lebegő síkjára a pákozdi dombok magasából, ez csak durva észlelés az öreg halászéhoz képest. Neki megvallja ezernyi árnyalatát a víztükör. Ahol hideg vibrálást csillogtat a mély. ott hasztalan rejtőzik háló, ahol viszont nyugalmat párolog a lágy zöld felület, ott szívesen portyáz- nak a keszegrajok. Csobban a viz: más a súlya, másként szakadt fel a tükör hártyája, ha fürdik a ponty, vagy ha rabol a csuka. És hiába egy a tó, teknőjében sokféle a víz, asszerint, hol homokos, hol iszapos, hol köves a fenék, hol milyen hínár tenyészik. A halász kézbe veszi a vergődő halait; s megállapítja színészről, merre élte világát, honnan tévedt a varsába. Különben is, a hal magán viseli a természet tökéletes bölcsességét. Háta zöldes, kékes, szürke, aszerint milyen színű vízben úszkál, hogy ne lássa meg a fölötte vitorlázó sirály. Hasa ezüst, amilyennek alulról támadó ellenségei látják a vízen át az eget. Csak a mozgása árulhatja el, s a veszélyben mindig a pillanat töredékébe sűrűsödik a végzet. Meseország ura a halász, amikor ladikjával a nádas árnyékába simulva nézi végig, miiként vallják meg neki titkukat százezer évek törvényei. S ha már a mesére emlékezteti mindez, talán ő tudja a legjobban, miért kötik az emberek a gólyához az emberszületés misztériumát. Hiszen a vizekben lépkedő gólyák, gémek a lábukra, meg a tollúkra szedik a halak ikráit, messze tájakra repülnek velük és széthintik az életet, hogy őröli maradjon a vetés. De hát a természet i® emberi mértékkel gyönyörű, s éppen az ellentétek összhangja teszi oly páratlanná az öreg halász életét Az előbb megfigyelt egy harcsát amely ravaszul mozgatta bajuszát, mintha giliszta lenne, így csalogatta öblös szája élé a keszeget, hogy bekapja. Aztán kipillantott a partra, á Mészek-hegy tetejére, ahol a negyvennyolcas honvédek emlékoszlopa áll és eszébe jutott szülőfalujának híresszép leánya. a pákozdi Málnás Margit, aki almát vitt Jellasdch katonáinak és a faggatásra elmondta, hogy a honvédek feji "1* A Magyar Fotóművészek Szövetségének rendezésében, a Műcsarnokban megnyílt, „25 ét?” című nemzetközi fotókiállítás anyagából: Ghosh Sukhamayő: KETTŐS PORTRÉ (India) fe WomSrörrtba vonult, mire' JeLLasich is Komárom felé küldte serege felé. A csatában derült ki. hogy bizony teljes a magyarok tábora. Ezt a nagyapja mesélte neki, s azt is, hogy éppen itt, Pákozd és Sukoró között, a halásztanyájuknál szorult bele a tóba az ellenség. Pompás szürkegém suhan elő a káprázó égből, karcsúra nyújtja testét, szárnyát puha siklásra teríti. Honnan jött, miféle vágy röpítette haza az ismeretlen távolságokról? Kár kutatni, a sugallatára hallgató vándormadár sorsa az övé, rokona Rigó Jancsinak, akinek csak fészket adott a pákozdi nádfedeles ház, de magasba emelkedvén alig írta le az első kört, nagy utakra repült, szárnya alatt a hegedűjével. Furcsa láz vidámította a falut, ha egy-egy őszön megjelent hercegasszony szeretőjével a búcsúban. Kifizette az összes mézeskalácsot, amennyi csak volt a legnagyobb sátorban, elment a kocsmáiba, nábobi jutalomért kölcsönkérte a prímás hegedűjét, végigjátszotta legszebb nótáit, aztán tovarepült örökre a szürkegémek nyomtalan csapásain. A fehérvári piac, Weisz Vilmos uram kispör- kölitje mellett Rigó Jancsi lett az öreg halász legkedvesebb gyerekkori emléke. Nem tudni, melyik szép emlékét álmodta végig a: nádleveles derékaljon, de úgy ébred, mint aki ünnepről érkezett, — Őrsi bácsi. Volt-e már haragosa? — Uram. soha az életiben. Motorcsónak érkezik a partra, utasai sietnek a halász- csárdába. Térkép után lavíroztak át a tó túloldaláról a náderdők, lápszigetek között, a lagúnák labirintusaiban. Fogalmuk sáncai, hogy a kunyhó felé lépkedő öregember diktálta rá valaha a térképre a neveket: Mélyláp, Feketevíz, Kismihály, Sukorai. Holtinger, Nagylángi tisztás, Turózsák, Vendel, Kerékzizek „ Mint a Mélyvíz tisztáson fürdik az amur. Nagy rajok köröznek a felszínen, iram- lásuk gyűrűkkel, ék alakú hullámokkal rajzolja tele a vizet, magasra dobódé testük fehéren csillan a távolból. Az öreg megtorpan, mélyre apadt szeme felparázslik, rabul ejtettem csodálja a fürdő halaké*. Mindent feledve csáklyát ragad, megveti lábát a ladik farában, ellöki magát a parttól, siklik befelé a lagúnán, hogy a tisztásra érve úgy bóduljon szelíd mámorba, mintha először látná közelről, miként forr a víz a halak táncától. 28 éves vagyok •— még mindig optimista. Verseimet, novelláimat öt éve közlik a különböző lapok, folyóiratok; _publikációim száma pedig elérte az ötvenet. Most érkeztem el oda, hogy első verseskötetem „Hullámok” címmel megjelenhet. Novellás köteten is dolgozom; remélem, hogy ez is napvilágot lát. Hosszú és nehéz volt az út, de megérte. Szerencsére, ma már könnyebb. Szerepeltem a Költészet napjai 1970 „Varázs- ének” című műsorban, valamint különböző budapesti ési vidéki összeállításokban. Önzetlenül Mindened leszek ha ügy kívánod Holdvilág-fényed elalvó napod Szolgalélekkel hajlongó királyod Magadba látó szem-ablakod Gőg mosoly árnyék a szádon Haragtól pattant ránc-fonal Bolondos porzó szerelem-virágon Harmat lángszínű váliáidra Bánat-viharban tiszta tó Megfagyott ősz a téli házban , Sóhaj-szavakra-olvadó Az leszek ha úgy kívánod Akard szeress és az leszek Hálád elől majd partra szállók Hogy meglopjanak az érdemek A. C. Van Dine: Nagyon egyszerű Mint az első világháború óta született, városban élő amerikaiak java része, én is egész felnőtt életemet azzal töltöttem, hogy megpróbáljam megérteni a kormány mező- gazdasági programját. Nehéz, szennyes és szívfáj- dító dolog ez, ám a legfőbb vigaszom, hogy mindeközben a farmerek milliói próbálkoznak. ugyanígy a szakszervezeti törvények megértésével. Mindnyájan az idővel futunk versenyt, mert egy szép napon a kormány majd a homlokára üt, és megengedi, hogy a feleslegesnek mutatkozó munkástömegek megegyék a farmok termékfeleslegét. Szívderítő hirt kaptam ez- ügyben a Kézfogás A Felső Ohio Völgyben Bizottságtól. Ez a szervezet annak szenteli tevékenységét, hogy egyetértést teremtsen, sőt előmozdítsa a vegyesházasságokat az acélmunkások és a farmerek között. Egy ohiói farmer épp a minap üzent nekem, hogy ő mostanában kezdi megérteni a szakszervezeti törvényeket, — A Wagner, Taft-Hartley és a Landrum-Griffith törvények — magyarázza — azt a célt szolgálják, hogy visszatartsák a szakszervezeteket a gyárvezelőség ügyeibe való beavatkozástól és viszont. így a szervezett munkások és a gyárvezetőség nézeteltéréseiket a lehető legjózanabb módon tudják rendezni: azzal, hogy nem vesznek tudomást egymásról. Ha ez nem válik be- — folytatja farmer ismerősöm —, akkor jön a munka- nélküli segély, amelyet azért fizetnek a munkásnak, hogy ne legyen állása, továbbá adó- engedmények, amit azért kapnak a tőkések, hogy ne gyártsanak semmit. Ily módon mindenki keres az üzleten, és az ipari termelés még akkor is közgazdasági ösztönző marad, amikor szünetel. Visszaküld- tem ezt az elemzést az ohiói farmerközösségnek, hiszen lehet, hogy ez az egyetlen példányuk, és cserében a szívességükért, elküldtem nekik a magam városi agya szerin véleményösszegezést a mező gazdasági programról. A baj akkor kezdődött, amikor az élelmiszerek termelése kezdte meghaladni az élelmiszerfogyasztást. Ahhoz, hogy az árak stabilak maradjanak, meg kell enni mindent, amit termelünk. De a kormány vezetői tudták, hogy az sem járható út, hogy az embereket nagyobb lakmározásra buzdítsák, mert ez esetben a befolyásos Elhízás Elleni Szövetséggel találnák szemben magukat. Ezért a nem-fogyasztás kiegyensúlyozásának egyetlen módja, hogy hasonló méretű nem-termelést idézzünk elő. Nagyon egyszerű. Elhatározták, hogy megadóztatják a fogyasztót azért, mert nem fogyaszt, majd a pénzt odaadják a gazdálkodóknak, azért, hogy ne gazdálkodjon. Mindez olyan szép, hogy már csak esztétikai okokból is fenn kell tartanunk, akár beválik, akár nem. Körülbelül ez minden, amit elmondhatok az ügyben, kivéve még egy utolsó tényt: a Kézfogás A Felső-Ohió Völgyben Bizottság épp most állítja össze a maga saját szubvenciós tervét. A farmereknek nyújtandó szubvenció, valamint a munkanélküli segélyre szánt összeg húsz százalékát félre kell tenni egy különleges törvényhozási alav létrehozására. Ebből fogják fizetni a törvényhozás tagjait azért, hogy ne hozzanak törvényeket. Fordította: Zilahi Judit NÓGRÁD — 1970. október 4., vasárnap 0
