Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

Az alapoknál kezdte suYOBwmransw m KiF „Ha a dolog érdekli magu­kat, ha meg akarják látogat­ni a kábítószer-élvezők poklá­nak igazi kapuját, megadom a címet. Menjenek Marokkóba, és majd megértik hogyan le­hetséges az, hogy olyan hatal­mas mennyiségű kábítószer érkezik Angliába, Franciaor­szágba, Olaszországba”. Eze­ket a szavakat egy csalódott hippi mondotta el francia új­ságíróknak, akik az útbaigazí­tás nyomán eljutottak a ma­rokkói Ketamába, az indiai kender, a kií birodalmába. A vallomástevő fiú Európába visszaérkezve jött rá, hogy az a bizonyos jóindulatú varázsló nem ellenszolgáltatás nélkül segít. De erről majd később... A pipán körbejárnak Chechaouen színes, zajos kis terén sajátos — arab, francia, spanyol — keveróknyelvet be­szélő fiatalok nyüzsögnek. He­ves gasztikulációvai kísért be­szédjükben az európaiaknak idegen, kif és a már jól ismert hasis szavak fordulnak élő legtöbbször. Itt senkit sem fogadnak idegenként, s a sár­ga porral töltött pipák hama­rosan körbejárnak. Mindig akad valaki, aki az újonnan érkezők kalauzolásá.- ra tapintatosan felajánlja szolgálatait, jelezvén, hogy tudják kívánságukat. A vá­sárlóknak azonban ajánlatos előzetesen megismerkedniök az itt uralkodó íratlan törvé­nyekkel, mert különben köny- nyen megeshet, hogy — kis tétel vásárlása esetén — az elégedetlen eladó jelenti fel, így kívánván érdemeket sze­rezni a hatóságoknál. A reklám szükségességét ezek az egyszerű, tudatlan emberek is belátják. Ha vá­sárlásra nem is kerül sor, szívesen vezetik el a gépko­csival is megközelíthetetlen 2000 méter magas fennsíkon elte­rülő ültetvényekhez az olyan érdeklődőket, akiknek látoga­tásától a ketamai hasis híré­nek további terjedését remé­lik. Az idegen elé táruló si­vár kép, a beesett, beteges ar­cú, rongyos embérek nem sokat sejtetnek a kiftermelés gazdaságosságáról. Vezetőjük elégedett mosolya azonban aranyfogakat csillant. Földjeiket teraszosan mű­velik, a kukoricához hasonló növény pedig kevés gondo­zást igényel. Augusztus vé­gén a csúcsán megszáradt le­veleket és hajtásokat Szedik le, és morzsolják porrá. Ebből nyerik a hasist, amelyet kü­lönböző formában árusítanak. A por a legfinomabb, a leg­drágább cigarettába való, — a kópé, amely olyan mint a do­hány, pipába kerül. A port újabban bizonyos melegnyo­másos eljárással kis téglács- kákká sajtolják össze. A gépi berendezést egyik kliensüktől kapták ajándékba, s az ez­zel készített téglácskák min­denütt, vagy legalábbis ke­vés kivétellel átjutnak a vá­mon. A falubeliek nem éreznek bűntudatot. Bizonyára azért, mert megélhetésük egyetlen forrása a kif, s ezen a te­rületen más kultúrnövény nem honosítható meg. A ter­mesztésre egyébként engedé­lyük is van, amelyet még őseik szereztek egy rég el­hunyt királytól. A termés egy részét megtartják maguknak. Az itt élő emberek ugyanis azt vallják, a kif úgy szédít, mint a bor, de jobb mint az alko­hol, mert nem árt a belső szerveknek. Ezt a feltevést azonban a hosszabb-rövidebb ideig itt élő hippik nem lát­szanak igazolni. Majdnem mind soványak, fogaikat ál­talában egy éven belül elvesz­tik, szemük szín# megválto­zik. Csomag a hippi­bőröndökben Ketama híre tömegevei vonzza az autóstoppal, sok­szor pénz nélkül érkező, a ká­bítószer rabságában élő, ka­landvágyé fiatalokat. Kis kö­zösségeket alkotnak, s az itt eltöltött időben egyetlen kí­vánságuk, hogy zavartalanul, jóformán ingyen élvezhessék az európai piacon az arany árával vetélkedő hasist. Pénz hiányában gyakran nem is esznek, de™ a „segítő” kezek mindenkihez eljuttatják a na­pi adagot. Egyszer azonban felébred bennük valamilyen nosztalgia, meghatározhatat­lan, leküzdhetetlen honvágy, amely arra kényszeríti őket, hogy egy-egy repülőjegy elle­nében bármely feladatot vál­laljanak. Ekkor kezdi meg működését az a gépezet, amely a kábítószer mázsáit löki ki Marokkóból Európa nyugati fővárosai felé. Ennek a gépe­zetnek a működése sajnos épp­annyira elemi erejű, mint tragikus. A „varázsló" Ekkor lép színre a „segítő­kész” varázsló, akit az ara­bok a hippik fejének nevez­nek. A zárkózott, negyven év körüli vörös hajú férfi szinte misztikus személye időnként feltűnik szállodájának tera­szán. Karján kalóztetoválás, olyan szimbólumokkal, ame­lyeknek értelme nincs, csu­pán látványos külsőség ön­maga és tisztelői számára. Hippinek tűnik, de bizarr megjelenése józan üzletembert takar. Amikor határozott lépések­kel asztalához indul, a hirte­len támadt csendben óvatos suttogás indul meg a „varázs­ló” legendás alakjáról, és te­vékenységéről. Azt beszélik róla, hogy a fekete mágia ki­váló művelője, az okkult tu­dományok beavatottja, akinek igen nagy hatalma és — te­kintélyes bankbetétje van. Csak kevés embert fogad bi­zalmába és nem szereti a jö­vedelmének forrása felől ér­deklődő kíváncsi idegent. Óvatossága nagyon is érthe­tő... Az odatévedt hippik szó- szerint, gondolkodás nélkül fogadják él ajánlatait, — mi mást tehetnének? Ügy érzik, ha ő is benne van, bármily veszedelmes dolgot is elkö­vetnek, annak nem lehet sú­lyos következménye. A haza­térést jelentő jeggyel együtt egy csomagot is kapnak, ame­lyet bőröndjük mélyébe rej­tenek, s ha szerencséjük van, sikerül leadniok a megadott párizsi vagy római címre. A kapott feladatot mindnyájan igyekeznék jól megoldani, mert a bilincs vasa és a „se­gítőkész” varázsló , haragja egyformán félelmetes. A feladat pedig nem köny- nyű és egyáltalán nem ve­szélytelen, hiszen a józanul gondolkodó emberek és a hi­vatalos szervek Nyugat-Euró- pában is harcot folytatnak a kábítószer-kereskedők és ká­bítószer rabságában élők el­len. Mégis, a nyugati világ­ban ez az „üzletág” egyre job­ban virágzik, s növeli a „va­rázslók” és megbízóik bank­betétjét <B.) Az ifjúságpolitika hétköznapjai Ezerholdas gondok a fiatalok r Ä nógrádi Béke Termelőszö­vetkezetben beszélgetünk ar­ról, hogy a megváltozott gaz­dálkodás, a kiterjedt mellék­üzemági tevékenység miként áll összefüggésben a fiatalok Helyzetével, a velük való fo­kozottabb törődéssel. A beszélgetésben részt vesz az egyesült termelőszövetkezet elnökhelyettese, Kiss András, aki maga is fiatalnak számít, Szalai Zohán, a helyi párt- szervezet nemrégiben válasz­tott új csúcstitkára, aki so­káig volt KISZ-titkár, a szom­szédos Berkenyén. Sinka Lász­ló, az úgyancsak nemrégiben megválasztott új tsz KlSZ-tit- kár, Bertyák Sándor a köz­ségi KISZ-szervezet vezetője és az ifjúsági szövetség járá­si bizottságának új vezetője — Rompos Dezső. A beszél­gető partnerek első közös vo­nása, hogy valamennyien fi- ataloík. bár beosztásukat te­kintve nagyon is felnőtteknek számítanak, a második, hogy valamennyien mostanában ke. rültek a fontos területiek élé­re. Belülről kifelé dolgosás A nógrádi közös gazdaság fokozatos erősödéslével került sor arra, hogy a termelőszö­vetkezeti fiatalok külön KISZ-szerveze.tbe tömörülje­nek. A közös gazdaság hely­seiének alakulására rendkí­vül jellemző a fiatal szakve­zetés munikábalépése, a tagok és alkalmazottak rendes havi bérfizetése (régen megszűnt az előleg és a természetbeni juttatások iránt sincs érdek­lődés!). A 410 tsz-tag átlag- életkora 44 év, az alkalma­zottaké még ennél is keve­sebb mintegy 12 esztendővel „fiatalabb”!). A szociális jut­tatások kedvezően alakulnak jelenleg több mint 100 dolgo­zónak adnak üzemi ebédet hét forintos térítés ellenében. — Az üzemszerű körülmé­nyek hatása a fiatalok érdek­lődésében is megmutatkozik. Sokan jöttek haza a budapes­ti, váci munkahelyekről és kértek a gazdaságban Végle­ges munkalehetőséget — mondják a tsz-betiek. — Az önálló KISZ-szervezet a^kí- tását is a gazdasági vezetés kezdeményezte nálunk, mert azt szeretnénk, ha a fiata­lok nem csak a munkában, hanem, a szervezeti életben, s a kulturális tevékenységben is itthon éreznék magukat... Az első fellendülés után azonban fiéléves visszaesés volt jellemző a tsz KlSZ-szer- vezetre. Az új titkár szemé­lyéhez azonban a mintegy negyventagú alapszervezet és természetesen a helyi felnőtt vezetés js nagy reményeket fűz. A KISZ-szerveziet jó úton jár — ezt bizonyítja, hogy a titkár először a belső dolgok, a fiatalok véleménye, igénye iránt érdeklődött. — Belülről kifelé haladva szeretnénk eredményeikét el­érni — mondja a kjét hónap­ja választott új titkár. — De szükség lesz a felnőttek segít­ségére ist. < t csak lötyög es legyen • ••* A szövetkezeti, a tárgyi fel­tételeket tekintve sokat tett eddig is a fiatalokért. Egye­lőre a helyiség okoz még gon­dot, de mint, ahogy Kiss And­rás elnökhelyettes mondja: jó klubhelyiséget kapnak a fia­talok a gazdaság TÖVÄX.L- irodájának kikötözése után. Az építő vállalat a gazdasá­gé és az emeletes új tsz-iro- daház felső emeletén székel. — Rendeztünk egy-két klub­délutánt az új étteremben, de a magnózáson kívül más le­hetőségünk nemigen volt — mondja a KISZ-titkár. — Nem tudtuk kielégíteni a fiatalo­kat azzal a néhány magnó­szalaggal, ez meglátszott azon is. hogy legközelebb már csak néhányan jöttek el... A párt ifjúságpolitikai ha­tározatában többek között szerepel egy olyan megállapí­tás is. miszerint az ifjúság ne­velése még közel sem vált össztársadalmi tevékenységgé hiányzik az összehangolt, cél­tudatos munka a szervek és szérvezetek között. Felbuk­kannak helytelen nézetek is, amelyek a felelősséget és a munkát kizárólag a KISZ-re akarják hárítani. Huszonhét esztendő Előjegyzési naptárában szinte percnyi pontossággal beosztott a napja. Tárgyalás, megbeszélés, tanácskozás, utazás a megyé­be, vagy Budapestre. Másnap hasonlóan. „Csúszni, kifutni” az időből nem lehet. A tár­gyaló partner nem várhat, az elintézésre váró akták, jelen­tések, iratok pedig nem tű­rik a halasztást. Illés Miklós, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese húsz esztendeje dol­gozik a tanácsapparátusban. Beszélgetés közben helyes­bít. — Nem is húsz, hanem már huszonkét esztendeje. Akkor kerültem a közigazgatásba. Szülőfalumban, Hasznoson el­ső osztályú pénzügyi iroda­segédtiszt beosztásba. Az első osztályú annyit jelentett, hogy a ranglétra legalacsonyabb fo­kán kezdtem. Természetesen a hozzájáró legalacsonyabb fi­zetéssé!. Pontosan 267 forint volt a havi keresetem. Talán ekkor kötelezte el magát Illés Miklós a számok világával. Mosolyogva jegyzi meg: — Talán nincs az állami pénzügyigazgatásnak olyan foka, ahol megyei szinten hé dolgoztam volna. Volt alkal­mam megismerkedni a pénz­ügyekkel. Legelső munkakörében az úgynevezett közmunka-nyil- vántairtást vezette. Ma talán úgy mondhatnánk, hogy ez volt a csírája a társadalmi munkának, illetve a község­fejlesztésnek. Aztán adóügye­ket intézett, költségvetéssel foglalkozott. Amikor megala­kultak a járási tanácsok, se­gédelőadó, aztán, előadó, majd vezető előadó lett, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Pénzügyi szakiskolára ment. Innen hazakerülve, járási pénzügyi osztályvezető lett Pásztőn. — Szeretem a matematikát, Statisztikát, számvitelt Ta­lán azért, mert logikus tudo­mányoknak tartom őket. Szo­rosan hozzátartoznak a mun­kámhoz, de egyúttal szórako­zást is jelentenek. A statiszti­ka például roppant érdekes — Nem vagyunk elégedet­tek azzal, hogy a mi fiatal­jaink csak lötyögnek az ösz- szejövetaleiken — mondja Kiss András, de amikor a helyi felnőtték, párttagok, ve­zetők és nem vezetők nevelő munkájáról szó esik mégis azt mondja: — A gazdaság előtt álló nehéz feladatok nem na­gyon hagytak eddig időt arra, hogy mi a fiatalok közé men­jünk ... Egy melléküzem — nekünk kettő is van — két­ezer holddal felér, gondban is... — Az sem lenne helyes, ha külön KISZ-munkáról és a fiatalok neveléséről beszél­nénk — mondja Szalai Zol­tán párttitkár. — De az sem lehet cél, hogy minden sza­bad idejűiket előre „meg­szervezzük” ... Tény. hogy so­kat segíthetünk nekik, ha ön­álló munkára szoktatjuk a fi­atalokat Megszokták a sservezeltséget — A szomszéd vár, az egy­kori „anyaszervezet” úgy lát­ja, hogy a sokféle érdeklődé­sű fiatalhoz mérten kellene kialakítani a tsz KlSZ-szerve- zet törekvését is — mondja a községi ifjúsági szervezet titkára Bertyák Sándor. — Mi szívesen vennénk, ha szoro­sabbra fűznénk a kapcsolato­kat a két alapszervezet között. — Ezek a szövetkezeti fia­talok máshol, a városokban, munkahelyeken megszokták a szervezettebb életet — mond­ja az elnökhelyettes. — Itt a feltételek adottak és tovább is javíthatók. Most már arra lesz szükség, hogy ezt a KISZ kihasználja. Ehhez ad majd segítséget a pártszervezet és valamennyi felnőtt, aki fele­lősséget érez a mi fiatalja­inkért ... Pataki László dolog. Nélküle ma már gaz­dasági munkát végezni nem lehet. Illés Miklós pénzügyi szak­ember lett, közgazdász. Mun­ka mellett végezte el a köz­gazdasági egyetemet. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy más munkát nem végzett. A tsz- szervezés időszakában szülő­falujában szervezte a közös gazdaságot, Ha szerzett is át­meneti haragosokat, büszke arra, hogy nincs olyan zár- számadó közgyűlés, amelyre ne lenne hivatalos. Rövid kitérőként Bács-Kis- kun megye tanácsán adócso­port-vezető lett, onnan került a megyei tanácshoz. Közben városi tanácstaggá választot­ták, amikor négyéves megbí­zatása lejárt, megyei tanács­tag és a végrehajtó bizottság tagja lett. Nyolc esztendeig vezette a tanács pénzügyi osz­tályát. Elnökhelyettesként tervezéssel, pénzügyekkel, épí­tésszervezéssel, városépítéssel, munkaügyekkel foglalkozik, hogy csak a legfonto­sabbakat említsük. A ko­rábban szerzett tapasztala­tok sokat segítenek. Illés Miklós sok elfoglaltsá­ga mellett kilenc éve tanára az esti egyetemnek. Politikai gazdaságtant ad elő. — Ez mindenképpen jó. Rá vagyok kényszerítve, hogy rendszeresen foglalkozzam szakirodalommal. Meggyőző­désem, hogy az az ember, aki tíz évvel ezelőtt szakképesí­tést szerzett, és azóta csak annyit csinált, amennyit ép­pen muszáj, ma már nem ne­vezheti magát szakembernek. Olyan gyors léptekkel halad előre a világ, hogy menthetet­lenül lemarad, aki nem ta­nul. A tárgyalásokon mindig gondosan készül. Táskája, de még zsebei is papírokkal van­nak tele, amelyek mind ada­tokat, számokat tartalmaznak. :— Áz ember soha nem jö­het zavarba, még akkor sem, ha esetleg olyan dolgot kérdez valaki, amelyre rögtön nem is kellene válaszolni. Jófor­mán ezzel mennek el szabad óráim. Az éjféli hírekét rend­szerint még meghallgatom. A munkában, a napi feladat tokban következetességet és pontosságot, vár. Huszonkét esztendő tapasztalatai igazol­ják, csak így lehet eredmé­nyesen dolgozni. Csaiai Erzsébet A héten történt Hiba ran a kréta körül A fi A fon történt, hogy egyik megyei intézményünk­M C nél alkalmam nyílt bepillantani egy ügy­iratba. Az ügyirat, pontosabban, utasítás a vezető állású dol­gozók nyereségprémiumának kifizetési feltételeit tartalmaz­ta. Érdekes volt ez az olvasmány, már csak a kategória- rendszer eltörlése miatt is. Az írás alaposabb tanulmányo­zása közben azonban enyhén szólva is elgondolkoztató té­nyekre bukkantam. Az egyik vezető állású dolgozó nyereségprémiumának kifizetését például négy feltétel teljesítéséhez kötötték. Az egyes feltételek nem teljesítésének százalékos arányban meg­határozott prémiumcsökkentés a következménye. Ha a veze­tő állású dolgozó a megszabott feltételek egyikének sem tesz eleget — egyébként a feltételek a munka csaknem min­den területét érintik —, akkor a logikai következtetés sze­rint nem illetné prémium; sem kevés, sem több, egy fillér sem. Az írásban foglaltak alapján viszont abban az esetben is, ha egyetlen feltételnek sem tesz eleget — márpedig ez mindenképpen azt jelenti, hogy bajok vannak a munkával — a nyereségprémium összegének mintegy 30 százaléka megilleti. A másik vezető állású dolgozó — korábban szintén „el­ső kategóriás” volt — valamennyi feltétel nem teljesítése esetén is minden további nélkül „felemelheti” nyereségpré­miumának a felét. Ugyanez ismétlődik még egynéhány ve­zető esetében is. Az ügyirat további böngészését itt megszakítottam, mert az eddigiek némi meditációra késztettek. Szocialista elveink szerint ugyanis — akár vezetőről, akár beosztottról van szó — a meghatározott béren felüli juttatás (jutalom, pré­mium stb.) csak akkor jogos, ha a dolgozó a kötelező fela­datokon felül többletet ad. Vagy jobb minőséget, vagy mennyiségi többletet, kinek mire van lehetősége. Ellenkező esetben legfeljebb csak rendes fizetésére tarthat igényt. Az ügyirat utasításai viszont erősen megkérdőjelezhetők. Vajon milyen címen jár prémium olyan dolgozónak, aki éppen az említett prémium kifizetését megkötő feltételek egyikének sem tesz eleget? S, ha már egyszer a prémium mindenképpen megilleti a vezető állású dolgozót — hiszen az ügyirat erről tanúskodik — miért volt szükség a konkrét feltételek kidolgozására? Talán a látszat megőrzése céljából? Az említeti ügyirat azt sejteti, hogy — kategóriarend­szer ide, kategóriarendszer oda — alighanem több terület is akad, ahol lényeges változás nem történt. Hacsak áznem, hogy más nevet kapott a gyermek. (Talán véletlen, talán nem: az említett vezető beosztású dolgozók mindegyike ko­rábban „első kategóriás” volt.) T 'LL: kommentálást nem is kíván a téma. Egyet * 0“uDD! azonban mindenképpen szükséges le­szögezni: alighanem hiba van a kréta körül... — szendi — NÓGRÁD - 1970. október 4., vasárnap K

Next

/
Thumbnails
Contents