Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-04 / 233. szám

Pártértekezlet a kohászoknál (Folytatás az 1. oldalról) nyitása. Sikerült megértetni, elfogadtatni és a gyakorlatban bevezetni a gazdaságirányítás megváltozásából adódó új feladatokat. A kommunisták politikai felkészültségének, érettségének, rátermettségének köszönhető, hogy a kezdeti bizonytalanságok után úrrá lettek a helyzeten, és tovább erősítették a párt vezető, gaz­daságszervező, ellenőrző tevé­kenységét Az elmúlt négy év alatt, ha nem is az országos eredmé­nyeknek megfelelően, de nö­vekedett a termelés, az ex­port, különösen a tőkés or­szágokba. A termelésnöveke­dést majdnem 100 százalék­ban, a termelékenység emel­kedéséből biztosították. Be­vezették a 44 órás munkahe­tet, 280 millió forintot köl­töttek az üzem korszerűsítésé­re, a muhkakörülményék ja­vítására. Megduplázódott a vállalati nyefeség. A felada­tok megvalósítása új munka­stílust is követelt Gyakorlat­tá vált, hogy az üzem előtt álló feladatokat a gyár ve­zetői megtanácskozzák a dol­gozókkal, javaslataikat, észre­vételeiket, véleményeiket fi­gyelembe veszik a döntések­nél. Az eddig tett intézkedé­sek helyesen számoltak azok­kal a hatásokkal, amelyek a dolgozókat előnyösen érintet­ték. A dolgozók többsége egyetértett a fejlesztésben kö­vetett úttal, a differenciált bérezés bevezetésével, a nye­reség felosztásának elveivel, a termelékenység növelésére, a munkafegyelem megszilárdítá­sára hozott intézkedésekkel, valamint a szociális és kultu­rális juttatások mértékével és rendszerével. A sikerekben része van a pártkongresszus tiszteletére kialakult szocialista munka­versenynek, amelyben a dol­gozók 80 százaléka vesz részt, többségük nemcsak teljesíti, hanem túl is szárnyalja ko­rábban tett vállalását, vagy nemrég bejelentett pótfelaján­lását A sikerek mellett vannak hiányosságok is. A szocialista brigádoknál kevés a kezde­ményezés, vállalásaik eseten­ként sablonosak, egyes gazda­ságvezetőiktől kevés segítséget kapnak. A 44 órás munkahét bevezetése során kiesett mun­kaidőalapot csak egyes üze­mek pótolták műszaki fej­lesztéssel. A differenciált bé­rezés élvét sem tudták meg­valósítani egyetlen kategóriá­nál sem. A bér- és munkaerő­gazdálkodásban nem számí­tottak a szabad munkaválla­lási jog bevezetésének követ­kezményeivel. Nem megnyugtató a helyzet a munkafegyelemben. Sza­porodnak az igazolatlan mu­lasztások, magasabb a táp­pénzes állomány, ugyanakkor a kapun belüli munkanélküliség is megtalálható. Van javítani való a technológiai fegyelem­ben, sok még a kihasználatlan tartalék a munkahelyi szerve­zésben, több tekintetben pe­dig parlagon hever a szellemi kapacitás egy része. Az elmúlt négy év eredmé­nyei jó alapot adtak az újabb fejlődéshez, a sokat ígérő jövőhöz. Hosszú tárgya­lások után a felügyeleti és a felsőbb pártszervek segítségé­vei sikerült elkezdeni az üze­mi rekonstrukciót. Megvalósí­tása során erőteljesen fejlő­dik a huzalmű, és a hideg- hengermű. Figyelembe véve az előbb említett fejlesztést 1975- ben 250 000 tonna árut termel­nek, ami 47 százalékkal ha­ladja meg a jelenlegi szintet. A vállalati nyereség eléri a 250 millió forintot, ami 56 százalékos fejlődést jelent. Béremelésre évenként 4 száza­lékot kívánnak fordítani. Szá­molnak azzal, hogy tovább csökken az állami szubvenció, mégpedig 30 millióval. A termelékenységet 40 százalék­kal növelik és ennek 85 szá­zalékát a termelékenység emeléséből fedezik. A pártbizottság beszámolója a soron levő feladatokat a kö­vetkezőkben összegezte: a re­konstrukciót határidőre és korszerű színvonalon kell vég­rehajtani a termelés zavarása nélkül úgy, hogy évről évre biztosítva legyen a beterve­zett nyereség. Meg kell olda­ni a vállalat érdekeivel össz­hangban az új berendezések munkaerőigényeit. Számolni kell azzal, hogy azonos mértékű eredményt az állami visszatérí­tés csökkenése miatt csak jól összehangolt munkával lehet­séges eJérni. Változtatásokra van szükség a vállalat szer­vezeti felépítésében, informá­ciós rendszerében és munka­stílusában. A vezetés többet foglalkozzon a távlatok kidol­gozásával, fokozatosan vonja be a vezetékbe a fiatalokat az étet minden területén. A vitában tizenöten vettek részt... Szót kért még Dev- csics Miklós, a városi pártbi­zottság első titkára is. Ele­mezte az elmúlt négy eszten­dő gazdasági fejlődésének sa­játosságait, hangsúlyozva, líogy eredeti elképzeléseinket túlteljesítettük. Ezután a fő­folyamatban levő rekonstruk­cióról szólt, amely nagyará­nyú korszerűsítést tesz lehe­tővé, ugyanakkor nem zárja le a további fejlődést. Elmon­dotta, hogy a gyár fontos po­litikai és gazdasági szerepet tölt be továbbra is a város és a megye iparának életében. Itt dolgozik a megye munkás­ságának 10 százaléka, a város párttagságának egyhatoda. Az életszínvonal alakulásával kapcsolatosan a következőket mondotta: tartósan növelni, a meglevő feszültségeket felol­dani csak akkor lehetséges, ha gyors ütemben nő a termelés hatékonysága. Felszólalását azzal zárta, hogy a sokat ígé­rő jövő feladataihoz meg­vannak a politikai és gazda­sági feltételek. A vitában elhangzottakra Szilágyi Dezső válaszolt, majd megválasztották a 41 tagú pártbizottságot, az pedig so­raiból a kilenc tagú végrehaj­tó bizottságot. A pártbizottság titkára ismét Szilágyi Dezső lett A visszafejlesztéssel párhuzamosan fejleszteni kell a nagybátonyi bányákat A NAGYBÁTONYI bánya­üzem pártértekezletét szomba­ton tartották. A küldöttek írásban előre megkapták a négy év munkáját értékelő be­számolót. A legutóbbi pártér­tekezlet óta, ha gyakran gon­dokkal. akadályokkal küsz­ködtek is, de igen jelentős eredményeket értek el a nagy­bátonyi bányaüzem dolgozói. Jelentősen fejlesztették a ter­melést, fokozták a gazdaságos­ságot, évről évre csökkentették a dotáció mértékét. Az ered­mények taglalása mellett azonban nem feledkeztek meg a ma még meglevő hibákról sem, amelyekkel ha mérték­tartóan is, de kritikusan fog­lalkoztak a legutóbb lezajlott vezetőségválasztó taggyűlése­ken és most a pártértekezleten is. Ezekről beszélt többek kö­zött vitaindítójában Toldi Miklós, a pártbizottság titkára. Az idei eredmények nem megfelelőek. Korábban vagon­hiány akadályozta a munkát. Ezenkívül a gépi beszerzések korlátozottsága is sok gondot okozott, de az utóbbi időben a munkafegyelem sem javult kellően. Elsősorban a veze­tőknél kell kezdeni a munka- fegyelem megszilárdítását, és ha valahol, itt igen nagy szük­ség van a kommunisták példa- mutatására. Igen sok tartalék van még az üzemeknél a munkafegyelem szigorításá­ban, a nagyfokú betegműszak- arány csökkentésében, ezen­kívül a jobb létszámgazdálko­dásban. A hibák taglalása után elismeréssel szólt a kongresz- szusi versenyben résztvevő brigádok eredményeiről és az élenjárókat név szerint is di­csérte. Janák Gyula, a pártbizott­ság szervező titkára a kong­resszusi irányelvekről, a Szer­vezeti Szabályzat módosításá­ról, illetve az erről folyó tag­gyűlési vitákról számolt be a pártértekezletnek. A kommu­nista dolgozók véleményét tol­mácsolta, amikor arról beszélt, hogy aggódnak a bánya jövő­jéért. Ügy látják, hogy a szén­bányászat visszafejlesztése óta a melléküzem fejlesztése mel­lett a bányák háttérbe szorul­tak. Valamennyi helyen a mű­szaki színvonal javítását, a bányák korszerűsítését kér­ték. Sok szó esett erről a vitá­ban is. Többen a munkaszer­vezés jelenlegi állapotát bírál­ták. Mások arról beszéltek, hogy nagyon sok még a bi­zonytalanság, ami foglalkoz­tatja a bányászokat. Javasol­ták: azt is vegyék figyelembe, hogy milyen munkakörülmé­nyek között kell dolgozni, mert ha a szociális és munka­körülményeket egyes helye­ken nem sikerül sürgősen ja­vítani, még több ember hagy­ja el a bányát. A VITÁBAN tizenöten vet­ték részt. Felszólalt Szoó Béla, a megyei pártbizottság titkára. Tolmácsolta a megyei pártbi­zottság üdvözletét. Elöljáróban a IX. kongresszus határozatai­nak a végrehajtásáról beszélt. Talán a legnagyobb eredmény, hogy a megye ipari szerkezete igen pozitív változáson megy keresztül. Űj üzemek települ­nek Nógrádba, és a foglalkoz­tatási gondokat végső soron a harmadik ötéves terv végére sikerült megoldani. Az új iparfejlesztési terv ma már mintegy 15—20 éves távra is perspektívát biztosít. A közelgő kongresszusról szólva elmondotta a pártbi­zottság titkára, hogy a párt politikája alapjában nem vál­tozik. A reform továbbfejlesz­tése van kibontakozóban. To­vábbra is a társadalmi munka hatékonyságának a növelése, a munka termelékenységének a fokozása lesz a fő kérdés. Az elkövetkezendő ötéves tervben még vannak gondjaink, hiszen az új üzemek még nem tudják pótolni a szénbányászat visz- szafejlesztését. Az eltúlzott lét­számgond olyan fontos kérdé­sektől vonta el a figyelmet, mint a műszaki fejlesztés és a munkafegyelem megszilárdítá­sában rejlő lehetőségek. A szemlélet megváltoztatásáért, elsősorban a kommunistáknak, még nagyon sokat kell tenni. Szoó Béla elmondta, hogy a negyedik ötéves terv előkészí­tése során végeredményben tisztázódott az egész magyar szénbányászat jövője. Ma már ismertek azok a számok, ame­lyekre alapozva ki lehet dol­gozni a szükséges intézkedése­ket, amelyekkel befolyásolni tudjuk a jövőt. A visszafej­lesztéssel párhuzamosan fej­leszteni kell a nagybátonyi bá­nyákat és ebben a megyei pártvezetés álláspontja nem változott. Viszont csak szociál­politikai elvekből, meggondo­lásokból nem lehet 15—20 év­re bányászkodást biztosítani. Nagyon okosan és jól kell dolgozni Nógrádban még azért is, hogy a többi hazai szenek­kel tartani tudjuk a versenyt, összefogással, • megalapozott­sággal viszont még 1980 után is termelhetnek a nógrádi bá­nyászok. Éppen ezért kell fe­lülvizsgálni az eddigi elképze­léseket, számba venni az ösz- szes lehetőséget, vállalati, szinttől az aknákig. A VITAT Toldi Miklós fog­lalta össze, majd megválasz­tották a huszonöttagú pártbi­zottságot, valamint a vállalati páriértekezlet küldötteit. 2 NŰCRÁD - 1970. október 4., vasárnap Vendégünk: V. V. Giri, az Indiai Köztársaság elnöke Magas rangú, kedves ven­dég tiszteli meg vasárnap ha­zánkat: az Elnöki Tanács meghívására —r Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke múlt évi látogatásának viszonzására — Budapestre érkezik V. V. Giri, az Indiai Köztársaság el­nöke. A hosszú ideje gyümöl­csözően fejlődő magyar—in­diai kapcsolatok kimagasló eseménye iránt indokolt vára­kozással tekint a közvéle­mény. Annál is inkább, mert mind a gazdasági és kulturá­lis együttműködés távlatait, mind a nemzetközi helyzet alakulását illetően jó alkalom kínálkozik a nézetek magas • szintű kölcsönös tisztázására. A 76 éves Varahgiri Venka­ta Giri személyében az indiai függetlenségi harc, a gyarma­tosítók ellen sok évtizedes, szí­vós küzdelem, a kontinensünk mércéjével mérve fiatal indiai szakszervezeti mozgalom nagy tekintélyű vezéralakját köszönthetjük hazánkban. Ügyvéd család gyermekeként az I. világháború idején az in­diai Orissza államból — szü­lőhelyéről — az írországi Dublinbe kerül. A fiatal egye­temi hallgató hamarosan be­kapcsolódik az ír fiatalok na­cionalista mozgalmába. A brit hatóságok kiutasítják. Tanul­mányainak befejeztével hazá­jában folytathatta volna a családjukban apáról fiúra szálló ügyvédi hivatást. V. V. Giri azonban — 26 évesen — küzdelmesebb pálya mellett dönt: a Bengália—Nagpur vasúttársaság .. alkalmazottai­nak szövetsége elnökévé vá­lasztja. Két esztendővel ké­sőbb, mint Gandhi lelkes kö­vetője, az indiai függetlenségi harc bátor szószólója, a brit gyarmatosítók ádáz ellenfele a szervezett indiai dolgozók bi­zalmából a szakszervezeti szö­vetség élére kerül. Tisztségé­ben sok sikeres bérharcot vív­nak meg a szakszervezetek, a gombamódra szaporodó üze­mek szervezett munkásai és alkalmazottak A szókimondó politikus kellemetlen ellenfél a gyar­matosítók számára: neve a „veszélyes elemek” listájára kerül. Ügyszólván nyomban a II. világháború kitörése után a brit hatóságok Girit őrizet­be veszik. Fogságából csak 1945-ben szabadul. V. V. Giri nevével a n. vi­lágháború után magas állami tisztségekben találkozunk. Több állam élén kormányzó, nagykövet Ceylonban, majd az indiai kormány munkaügyi minisztere. Nem kétséges, hogy a szakszervezeti mozga­lomban szerzett gazdag- ta­pasztalatait a tárca élén g^ü- mölcsöztette: az ötvenes évek első felében kivívott jogok, a munkáltatókkal szemben elért eredmények, elsősorban a munkakörülmények javításá­ban, a munkaidő csökkentésé­ben, a gyermekek és a nők foglalkoztatósában, az ő ne­véhez fűződnek. Három esztendeje választot­ták India alelnökévé, a múlt év augusztus 16. óta pedig az Indiai Köztársaság elnöke. A nagy népszerűségnek örvendő államférfi — akárcsak Indira Gandhi miniszterelnök-asz- szony — a reformok, a társa­dalmi haladás törhetetlen hí­vei. Az idén két jelentős ügy­ben haragította magára India konzervatív és reakciós köre­it: februárban hozzájárult a 14 legnagyobb indiai bank­ház államosításához, szeptem­berben pedig — a parlament felsőházának állásfoglalása el­lenére —, külön rendelettel megszüntette India 554 maha­radzsájának előjogait, ősi ki­váltságait. Giri elnök külpoli­tikai vonalvezetését a követ­kezetes el nem kötelezettség hangsúlyozásán kívül a békés egymás mellett élés gyakorla­ti megvalósítása jellemzi, őszinte híve a nemzetközi együttműködésnek, a konflik­tusok békés rendezésének és a népek barátságának. Népűnk nagy várakozással tekint a magas szintű ma­gyar—indiai eszmecserék elé és hagyományos vendégszere­tettel várja V. V. Girit. Láto­gatása bizonyára hozzájárul a két ország és népeink barátsá­gának elmélyítéséhez, kapcso­lataink kölcsönös előnyökön alapuló feljesztéséhez. r így látja a hetet kommentátorunk, Pálfy József: A nagy temetés — Elmaradt a flottagyakorlat — Nyugat-iierlin VÁRATLAN és tragikus eseménnyel kezdődött a hét: Nasszer elnök hirtelen halálá­val. Az egyiptomi államférfi még holtában is befolyást gyakorolt a nemzetközi ese­mények menetére. A jordániai fegyvernyugvás megvalósulá­sában igen nagy része lehetett a megdöbbenésnek és a gyász­nak, egyesekben pedig még a bűntudatnak is... Másik kö­vetkezmény: az Európába ér­kezett Nixon-elnök Nasszer halálának hírére lefújta a földközi-tengeri 6. flotta ter­vezett hadgyakorlatát, amely­nek az erőfitogtatás lett volna a célja a Közel-Kelet tengeri kapui előtt... Nasszer elnök csütörtöki temetése nemcsak az arab milliók megindító lát­ványt nyújtó gyászának kife­jezésére volt alkalmas, hanem — ha szabad ezzel a kifeje­zéssel élnem — „a ravatal melletti csúcstalálkozóvá” vál­tozott. Hetven ország kor­mánydelegációja volt ott Kai­róban, 18 államfő és 9 minisz­terelnök vett részt a gyász­menetben, jelenlétük amellett, hogy az arab nemzet nagy fiának a végtisztesség méltó megadását célozta, lehetőséget szolgáltatott rendkívüli jelen­tőségű politikai találkozókra, eszmecserékre, tárgyalásokra. Nasszer olyan államférfi volt, akit vagy szeretni, vagy gyűlölni lehetett. Az arab vi­lágban — az Atlanti-óceán partjától a Perzsa-öbölig — tíz és tízmilliók rajongtak ér­te, fanatikusan, szenvedélye­sen követték... E sorok írója Párizsban élt tudósítóként, amikor a Szuezi- csatorna francia és angol tő­késeit Nasszer kibillentette pozícióikból, amikor aztán a francia—angol—izraeli agresz- szió igyekezett visszavágni az egiptomi politikusnak. Tizen­egy évvel később, a „villám­háború” ’idején megint csak egy nyugati utazás közben érezhettem, milyen feneketlen gyűlölet él az imperialista po­litikusok, a monopoltőkések Soraiban Nasszerrel szemben. Ha most a gyűlölködők kö­zül számosán Nasszer kopor­sójánál kénytelenek voltak el­ismerni államférfim nagysá­gát, akkor ez az Egyesült Arab napirenden Köztársaság megerősödését, nemzetközi súlyát, általában pedig az arab világ fontossá­gát mutatta. Az EAK és a haladó arab országok nemzet­közi szerepének alakulása pe­dig elválaszthatatlan attól, hogy a világban állandóan módosulnak az erőviszonyoka szocialista országok javára! A SZOVJETUNIÓ és az EAK viszonyára, szövetségére nézve fontos tárgyalásokat folytatott Koszigin szovjet mi­niszterelnök az egyiptomi ál­lamférfiakkal, a szovjet kor­mányfő kíséretében levő ka­tonai személyiségek pedig az EAK katonai vezetőivel. Ko­szigin Kairóban találkozott számos más arab ország ál­lam, illetve kormányfőjével. A szovjet—arab eszmecserék­hez kapcsolódik Leonyid Brezsnyevnek legutóbbi, bakui beszédének ez a mondata: „a jövőben is megadunk minden segítséget az arabok igazságos harcához, az agresszorok ál­tal elfoglalt területek felsza­badításáért, a szilárd béke megteremtéséért a Közel-Ke­let térségében”. Már említettem, hogy Nasz- szer halála bizonyos fokig módosította Nixon amerikai elnök európai programját, — elmaradt a látogatás csúcs­pontjának szánt flottagyakor­lat — a kairói temetés pedig mindenképpen elterelte a vi­lágközvélemény és a világsaj­tó figyelmét a Rómát, Belgrá- dot, Madridot érintő Nixon- útról. Amiért — ha jól bele­gondolunk — az amerikai el­nök talán még hálás is lehet... Hiszen a Nixon-út valaminek a visszaszerzését célozta, ami már elveszett: az Egyesült Államok döntő és kizárólagos befolyásáról van szó a Föld­közi-tenger térségében, az arab világban, a Közel-Kele­ten. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Nixon látogatásának szovjetellenes éle átmenetileg beárnyékolta a nemzetközi ho­rizontot. Csak az a kérdés, hogy hetekkel vagy hónapok­kal mérhető-e ez az átmene­ti periódus? Talán összefüg­gésben van az amerikai vá­lasztásokkal: novemberben az urnák elé szólítják a választó­kat, hogy voksaikkal újítsák meg a szenátus egyharmadát, illetve a képviselőházat. Nixon alighanem úgy számít­ja, hogy a sokat emlegetett „hallgatag többség” megnye­rése érdekében hasznos, ha erélyt mutat a nemzetközi po­rondon. A vietnami háborút ellenző, „hangos kisebbség” az ő számára kevesebbet jelent. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy — bizony, ilyen bonyo­lult az amerikai politikai helyzet! — Valójában milyen sok amerikai ellenzi a vietna­mi háborút, de ugyanakkor helyesli Izrael feltétlen támo­gatását! Ha tehát Nixon újra kiáll Izrael mellett, azt ab­ban a reményben teszi, hogy ezzel lemorzsolhat valame­lyest a vietnami háború mi­atti „hangos kisebbségből”... A szovjet—amerikai viszony pillanatnyi alakulása rányom­hatja bélyegét a különböző kelet—nyugati tárgyalásokra, amelyek közül e héten a Nyu- gat-Berlinre vonatkozó négy­hatalmi (szovjet, amerikai, angol, francia) tárgyalások folytatódása érdemelt figyel­met. Az ülés nem hozott ered­ményt, csak annyit, hogy előbbre hozták a tervezett kö­vetkező találkozó dátumát. A NYUGAT-BERLINI kér­désben természetesen igen hasznos lenne valamilyen elő­rehaladás a megoldás felé, mert köztudomású, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ságban a jobboldali ellenzék a két hónapja Moszkvában alá­írt szovjet—nyugatnémet szer­ződést csak akkor hajlandó elfogadni vagy legalábbis nem támadni, ha éppen Nyu- gat-Berlin dolgában a revan- •sista követelésekkel a Brandt- kormány is azonosítaná ma­gát. Egy négyhatalmi meg­egyezés kifogná a szelet a Kiesingerek és Straussok vi­torláiból... Bármilyen előrelé­pés a nyugat-berlini kérdés rendezése irányában javítaná az összeurópai légkört is. Fülembe cseng Brosio NATO- főtitkár szava a római NATO- konferencia emelvényéről, amikor az újságírók előtt fel­sorolja egy európai biztonsági értekezlet feltételei között Nyugat-Berlin ügyét is. i X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents