Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-29 / 254. szám

Kriskó újra a régi.». Ebben az évben bizony jó néhányszor ült a cserepadon Kriskó Lajos, az SBTC szél­sője. Valahogy nem ment a játék. pedig Kriskó „hajtott”, akart, de mint ahogy ez ilyen­kor lenni szokott, labdái „nem jöttek be”. Pedig nem is olyan régen... Igen, Kris­kó a csapat gólerős játékosa volt. Nos úgy néz ki. a szél­ső magára talált, újra a régi. Komlón jó osztályzatot ka­pott, s labdájából született a tarjániak szépítő gólja, amely szárnyakat adott a SBTC-nek. A szimpatikus játékos a na­pokban újságolta, hogy ami­kor majd abbahagyja a lab­darúgást, játékvezető szeretne lenni. Már tanfolyamra is jár. Azért a játékvezetéssel még várjunk — mondtuk Kriskó- nak. A szemfüles szélsőre, góljaira még szüksége van csapatának. Az éleihez igazítva A KISZ - titkárok és vezető­ségi tagok nyári vezetőképző tanfolyamai hasznosak és eredményesek voltak — álla­pi otta meg nemrég a KISZ megyei végrehajtó bizottsága. Minden turnusban nagy ér­deklődéssel fogadták a részt­vevők az ifjúságpolitikai ha­tározattal kapcsolatos előadá­sokat. Különösképpen a íel- dolgazás módja váltott ki osz­tatlan sikert. Elősegítette a határozat megértését, hogy a tárgyalt témákat az életben előforduló gyakorlati problé­mák oldaláról közelítették meg. A közös álláspontot a csoportos foglalkozásokon ala­kították ki. Ez utóbbiak vol­tak a legererdményesebbek. A szabad idős programok — kirándulások, szellemi vetél­kedők, mozilátogatások, tá­bortüzek, műsoros estek — jól kiegészítették a kötöttebb foglalkozásokat- A tapasztaln­ék alapján a jövő tennivalóit több pontban foglalták össze. Napjaink ifjúsága 4z NDK>ból jöttünk... Három év távol as otthontól A FIATAL szervezet bármi­lyen környezetbe és életkö­rülmények közé könnyen be tud illeszkedni. Ezért nem is lepődtem meg, hogy a hon­vágy szó a .Német Demokra­tikus Köztársaságban három keztetés, mint nálunk — fejte­gette Szabó Miklós. — Bár­milyen műszakban dolgozik az ember, nem kell azon gondol­kozni, hogy mit fog, enni, a konyha gondoskodik róla. És kabátban külső megjelenésé­ben is „igazi” mai fiatal. De „ránézésre” azt már nehezeb­ben lehetne kitalálná róla, hogy egyben komoly házas- ember, aki ugyan egyedül ment ki, de másodmagával nem is drága az étkezés. Egy évig dolgozó magyar fiatalok tért haza. Német kislányt vett hétre, öt napra az ebéd nem élménybeszámolóiban nagyon ritkán fordul elő. A hazai tá­jak, ízek, az itthoni ismerősök hiánya már csak azért sem hatott nyomasztóan, hiszen időről időre rendszeresen ha­zalátogathattak. el feleségül, aki bizonyára igyekezett megkönnyíteni a rokonszenves magyar fiú be­illeszkedését a számára idegen környezetbe. kerül még négy márkába sem. — Nemcsak az étkezés, a munka is nagyon szervezett a német gyárakban — tette hoz­zá Kiss Gyula. — Anyaghiány a legritkább esetben fordul — A gépipari technikum befejezése után két hónapig ©lő. A szerszámot szinte kézbe Közülük két fiatalt. Szabó a salgótarjáni bányagépgyár- adják a munkásnak, nem kell Miklóst és Kiss Gyulát kér- ban dolgoztam — mondta el bajlódni a kések köszörűlésé­tem meg, hogy beszéljenek az magáról Kiss Gyula. — Akár- vei, ide-oda szaladgálni, amíg NDK-ban töltött három évről, csak Szabó Miklós, én is Kari- kicserélik. A szállítás és az Marx-Stadtba kerültem, egy anyagmozgatás sem okoz gon­másik textilgépgyárhoz, a dot. Nem kell könyörögni , a VEB. Virkmaschinenbau-hoz. targoncásnak, hogy hozza és Egy gyalugépre tették dolgoz- vigye a munkadarabokat. A ni, amin eleinte nem sokat munkásnak más dolga nincs, kerestem. A tanulóidő után mint gyorsan és jód dolgozni... élményeikről és benyomásaik­ról. — Az érettségi után a sal­gótarjáni tűzhelygyárba ke­rültem — kezdte Szabó Mik­lós. — Előbb a gáztűzhely- aztán fokozatosan emelkedett szereidében, később a minő­ségellenőrző osztályon dolgoz­tam. Egy év után kerültem ki Karl-Marx-Stadtba. Két évig az egyik textilgépgyár, a VEB. Striokmasehinenbau technoló­giai osztályán foglalkoztattak. Aztán üzemi munkára kértem át magamat, mert a gépész- technikusi oklevél mellé meg­felelő szakmai gyakorlatra is szerettem volna szert tenni. A megmunkáló üzemrészbe he­lyeztek át egy fúrógépre. Itt dolgoztam egészen hazatéré­semig. Hasznomra vált a gya­korlati munka. Arról nem is beszélve, hogy itt normában a fizetésem. A végefelé már Milyen a munkafegyelem elértem a havi nyolcszáz már- odakinn? — kérdeztem, kát. Közben csoportvezető let- , . . , ... „ . tem, három német fiatal és Nem mernem _ állítani, ketten magyarok dolgoztunk ?. nemet munkás többet együtt dolgozik, vagy jobban hajtja magát — válaszolt Szabó Mik- MIRE költötték megtakar!- lós. — Inkább azt mondhat- tott pénzüket? Tudtak-e nám, hogy nyűgödtabban és egyáltalán félretenni fizeté- egyenletesebben dolgozik. Ta- sükből? Azt hallottam, hogy Ián éppen azért, mert a mun- szinte valamennnyi fiatal már kakörülmények és a termelé- az első időiben motorkerékpárt feltételek jobbak... Igazo- vásárolt magának. Igaz-e? A latlan mulasztásról még el- kérdés hallatára összenéztek vétve sem hallottam. A mű- és mosolyogtak. Mit lehet er- szakot addig senki 6em hagy- re válaszolni? ök mindketten ja abba, amíg a váltótársa egy-egy 250-es MZ motorke- meg nem érkezik. Mielőtt el- rékpárt hoztak haza. Terme- megy, rendet csinál a gép kö­Kétes értékű „ideál” dolgoztunk és teljesítményben szetesen, ezen kívül még na- F“1, ® szerszámos székreny- jobban lehetett keresni. gyón sok mindent..- ben es a munkaasztalon... Kiss Gyula hosszú fekete - A német üzemekben sok- ’Srbf*eSött.6 Szó­hajával, a zsugorított műbőr- kai szervezettebb az üzemiét- ba került a német ember köz­ismert udvariassága. Nem tü­lekednek az autóbuszon, ha keM, türelmesen sorba állnak. .Jó a kapcsolat a vezetőik és a dolgozók között. Közvetlen és barátságos. A vezető minden­kor kérő szóval közli a dolgo­zóval, hogy mit kell csinálni. Szinte az egész országot be­járták a három év alatt. Sza­vaik nyomán tájak, emberek, barátok, benyomások és élmé­nyek elevenedtek fel. Nem ilyen rövid írás, de egész új­ság is kevés lenne ahhoz, hogy a három év története hiány­talanul beleférjen. AZT MONDTAK, most úgy érzik, hogy mindent élőről kell kezdeni. Más munka, más arcok, más körülmények. Idő kell a beilleszkedéshez. De bíznak abban, hogy hamaro­san itthon is megtalál ják he­lyüket. „ 99* TSncdaTénékes tehetségkuta- gyom jő énekes voltam. Ha Az eddiginél sokkal jobban tást rendeztek nemrég egyik nyilvános helyen énekelek, kellene törődnünk a tizenéve- vidéki városunkban. 18—25 nem győzöm hallgatni a dicsé- sek ízlésvilágának csiszolásá- éves fiatalok jelentkezhettek, rő szavakat. Nagyon, nagyon val, s főként: életszemléletük A meghallgatásokon néhány szeretnék én is részt venni a alakításával. Ebben sokat se- fiatal némi gyakorlattal, keile- pályázaton! Mindent elkövet- gíthetne — különösen falun mesem, a többség azonban ha- nék, hogy sikerüljön...” — az elevenebb ifjúsági klub­misan, a zenei érzék legkisebb ,. élet, ahol meghitt beszélgeté­jéle nélkül énekelte a mai di- A. nagybetűs „Táncdalénekes sekkel, vitákkal elejét lehetne vatos táncdalokat. Érthető, ha Ideálhoz”, az említett rendez- venni a tánczene iránti kriti- mindössze két táncdalénekes tanulságai szerint, nem katlan rajongásnak. Ha a klu­„találtatott” a mintegy 110 semmi, csak a talmi bök nem csupán szórakozóhe­jelentkező között. csulogasu. munkátlan „szép lyek lennének, hanem tartal­élet akarasa. A magamutoga- _ , , „ Az érdeklődés természetes tó szereplésvágy űzi-hajtja fia- r”.aE programmal. CCTdnek * jelenség. Fiatalok, szeretik a táljaink egy részét olyan „pá- ifjúságot, bizonyara több fia- könnyű műfajt megpróbálták lyára”, amely máris túltelített, tál tekintené példaképének a — nem sikerült. Mindez nem egzisztenciát nem ad, az ese- tudomány a kultúra fiatal te- is érdemehie szót. A jelentke- tek túlnyomó többségében ki- hetségeit< a munka fcjváiósá- zok leveleinek mintegy négy- latastalan, viszont az utana ' . ven százalékában azonban való sóvárgás, reménykedő Sait, s kevesebb falusi kis- megdöbbemtően ineális elkép- ábrándozás biztosan elvonja lány fecsérelné legszebb éveit zelések olvashatók, az élet megszállottjainak energiáit a meddő álmodozásokra, felszínes, tartalmatlan szemlé- tanulástól, az igazi, reális létének a kifejezői. Soraik életcélok megalapozásától, nem egvszer talajtalanságra vallanak és a könnyű érvé- Táncdalénekeseink jó részé- nyesülés. az „édes élet” ne- nek ^ tiszavirág életű „tündök- hezen titkolt reményeiről J®8®, ‘smeretas. De rövid ideig árulkodnak. A levélírók több- szereplesük, népszerűsé­sége számára ugyanis a tánc- képzelt jövedelmük, s daléneklés — „életcél”. nehanyuk vaganykodása, úgy latszik olyan csábítóvá teszi De nézzünk egy-két jellem- ezt a „pályát”, hogy túl sok ző példát a fentiekre. tiatal lát bennük — nagyon is kétes értékű — „ideált”. Tá- Legtöbbem ilyesféleképpen volról sem általános, ifjúsá- kezdik levelüket: „Nagyon gunk többségére jellemző tü- szeretek énekelni, és — má- net ez, de nem is kivételes, sok szerint — nagyon tehet- egyedi jelenség, s ezért fel séges vagyok.” Jó részük nem kell figyelniük rá mindazok- töltötte be még a 18. életévét, nak, akik felelősek az ifjúság amit néhányon szinte sorscsa- neveléséért, orientálásáért: pásnak éreznek. Reménykedve, szülőknek, pedagógusoknak, s esengve, könyörögve „nagyon nem utolsó sorban a — KISZ- szépen kérik” a tisztelt zsűri- nek. tagokat, hogy „azért csak hallgassák meg őket”, hiszen Mert tizenéves fiataloktól fiatal életük, jövőjük múlhat nem várhatunk el kiforrott, a ..nagy esélyen”. Kiss Sándor Csak fiataloknak, a Nógrád megyei Textilipari Vállalat új termékeiből „Nem lehetne enyhíteni a kiszabott életkoron — érdek­lődik egy 16 éves lány — hi­szen vagyok olyan fejlett, mint egy 18 éves. Mindig na­józan ítélőképességet. Életlátá­suk, jellemük most van alaku­lóban, s egészséges fejlődé­sükhöz elengedhetetlen a felnőttek társadalmának okos irányítása. NÓGRÁD — 1970. október 29., csütörtök Ot fekete fivér Fesztivál ifit, fesztivál ott, Wélles. Anthony Perkins vagy fesztivál mindenütt — 1970. a nálunk is jód ismert éne- nyara esemény-dömpimget ho- ikesduó tagja Art Garfunkel zott a popzene világában is. — ugyancsak vonzza a moSik- Megrendieziik az emlékezetes ba a közönséget. W righf-szigeti koncert máso- Alán Arkin-nak — porato- dik felvonását; még gyűrűz- sabban dublöjrének — csak a nek a spanyolországi Barba- pirotechnikusok bűvészmu- rella-fesztivál és a rotterdami tatvámyaitól lángoló gépben beattalalknzo hullámai. A kell röpködnie — a Quein cí- valódi szenzációk között azon. mű jap fotómodelljeinek vá- ban szép számmal akadnak gzont a valódi veszélyekből is bukfencek is: a nemrég Svéd- kijut. Egzotikus ruhájukhoz, országban megtartott, agyon- safari hoz valódi dzsung cihát- reklámozott popfesztivál pél- teret és élő tigriseket rendéit dául svindli volt a javából, meg a divatmagazin extrava- Az ezerfejű cézár csalhatat- gáng főszerkesztője, ián ösztönével megérezte ezt, A üj diva,t extravagamciái- gyer kozor^eg dóit a gyenge ^ ***5 sikere feltehetően másodosztályú együtteseik so- megvárja a mostani tizenéve- ra bukott meg.-. sek felnőtté válását. Bar ami Nagyobb sikert remélhet * iegifjabbakat illeti, ki tud- viszont egy másik váHalko- Ja. a tizen aluli korosztály zás: Nick Holte, egy sor si- » produkál mar meglepően ker-produkedó rendezője Jo- felnottes dolgosat. Ugrásra ke- seph Heller bestsellerjét, a 3zei}_ várják például a nagy­magyarul is megjelent 22-es nevu beategyuttesek kiöre- csapdáját filmesítette meg. A gedését, s niar most babérok- siker persze nem egyedül az rA törnék. A legnagyobb te- ő érdeme; a Yossarian kapi- kintélyú popzenei szaklap, a-z ., . .,, . ,, ... , angol New Musical Express tanyt játszó Alan Arkin es f^lévj összesítésében ötmillió a többi világsztár — Orsón eladott lemezzel a Jackson Five-együttes került az első helyre, s az öt sötétbőrű fi­vér közül o legfiatalabb — jövőre lesz tízéves... És ha mór róluk beszélünk, egy mondatnyi módszertani útmu­tató a hazai beat-sztároknak: a fiúk mindannyian iskolába járnak, s apjuk az öreg Joe Jackson kizárólag a tanítási szünetben engedi őket kon­certezni. „Attól, 'hogy olyan fenemód híresek, még sem­miben sem kell különbözniük a normális gyerekektől.. nyilatkozta méla sztárundor­ral Jackson papa. Gy. A. A fiúk kedvenc szórakozása a céllövészet Modellezők A fiatalok szabad idejének hasz­nos eltöltése céljából a 211-es szá­mú ipari Szakmunkásképző In­tézet pedagógusa, Gergely István gyakorlati oktatóvezető szorgal­mazására az új iskolai tanévben egy modellező szakkört hozott lét­re. a szakkörben többnyire vil­lanyszerelő és műszerész tanulók járnak. Eddig hétezer forintot fektettek bele vállalkozásukba, amelynek során egy terepasztalra épített vasúthálózatot alakítottak ki. t

Next

/
Thumbnails
Contents