Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
Nagyanyu Izgatottan ment a hivatal- — Fél óra múlva! Igen. Fél foltokat elborították a virágok ba. Már éjjel sem aludt ren- óra hiányzik még a 37 évbőL és az ajándékok, még egy kó- desen, és ha el is szenderedett Ebben a pillanatban döbbent kuszszőnyeg is a padlóra ke- egy-egy félórácskára, szörnyű rá, hogy tulajdonképpen régen ráüt. almok gyötörték. Egyszer arra fél ettől a fél órától. Amikor a Ügy érezte, mintha álmod- riadt, a főnöke maga elé citál- férje meghalt, nagyon egye- na. Hirtelen észébe jutott az ja és szidni kezdi. dűl maradt, megnyugvást csak éjszakai üdére, a főnök szigo— Mit képzel maga, Ma- a munka adott, meg a hivatal rú arca és a felmondólevél... riann? Lehet ezt a kimutatást ezernyi örömével, gondjával. Sári kartárs. az osztályveze- így, ilyen hanyagul összeállít A zsörtölődések, a kacagások, tő lépett a szobába és vele tani? Nem kérem, nem lehet! a sikerült és rosszul sikerült együtt legalább tizenöten úgy, És emiatt önt azonnali hatály- viccek tudták csak feledtetni a hogy alig maradt egy méter- lyal elbocsátom... szörnyű valóságot. Később, nyi üres hely az asztalok köAmikor felébredt, bódult amikor Antika, az unokája rül. volt, és a homlokát kiverte a megszületett, megint mintha A beszéd alatt csak Sári verejték. Meggyújtotta az éjjé- kiderült volna, de az a szó- kartárs arca maradt nypgodt li lámpácskát és olvasni pró- rongás, a nyugdíjba vonulás- és ünnepélyes. Papír nélkül, bált. tói való félelem, változatlanul de szabatosan beszélt, mélHáromnegyed nyolckor ér- kísérte. tatta a búcsúzó munkatárs érkezett a hivatalba, percekkel Felállt, kiment a folyosóra, demeit. Egyetlen mondatot tu- korábban, mint máskor. A ta-'aíhol Józsi bácsi, az öreg fűtő dott csak megjegyezni Sári karítónő messziről hangos ke- állt elé. kartárs ötperces beszédéből, zitcsókolomot köszönt. Gaál — Ugye ma tetszett utoljára — Mariann néni a szorga- kartárs, aki mindig morcos jönni? Nekem még lenne egy lom, a lelkiismeretes munka volt, még meg is hajtotta ma- esztendőm, de az igazat meg- példaképe vplt. gát. A két kartársnőjét még vallva, nagyon nehezen bí- Szép. de egyben nagyon ne- nem találta a szobában, iró- rom. Tizenegy kályha, meg héz is volt ez a délelőtt. Amiasztalán a kis műanyagvázá- ezek a lépcsők. .. Aztán egy kor mindenki elment a hiva- ban a tegnapi virágok herva- csöppet se tessék búsulni, tálból, Mariann néni csoma- doztak. mert amúgy is ez az élet rend- golni kezdett. Harminchét év Leült a helyére, maga elé je. Az öregek mennek, a fia- után, véglegesen, A kulcsokat tette a kezét és tűnődött. A talok jönnek... a fiókokban hagyta, a ruhaforézkarcot pillantotta meg a fa- AS iktatóban csupa ünne- gasát sem vitte magával, csak Ion, amelyet egyszer névnap- pélyesség fogadta. Mindenki a kapott ajándékokat, a virá- jára kapott, a tintatartót, amely mondott, kérdezett valamit, gokat. Kinézett még az abla- harminchét éven át hűségesen de mindenki zavart volt és kon, gondolatban végigsímo- szolgálta. túlzottan tapintatos. gáttá a rézkarcot a falon, az— Ezt hazaviszem — gon- — Hány cukrot tehetek a után gyermekmódra sírni kezdolta. kávéjába, Mariann — kérdez- dett Egyedül volt, senki sem Később mégis úgy döntött, te egy deres hajú főelőadó, aki látta a könnyeket, hogy a tintatartót, a rézkarcot, máskor szórakozottan bement Tíz percre lakott a hivatal- a cserepes virágokat is itt- előtte az ajtón. tói, de most talán fél óráig is hagyja. Fél óra múlva Joli és Mar- tartott az út. A lakás üres volt. Csak egyedül megyek... gitka lelkendezve jöttek: az otthon mégis megnyugtatta. TVvnic íhött P2v nerccel rob- — Tessék, tessék parancsol- Vázába rakosgatta a virágo- bant be Joli és Margitka, - ni! Fáradjatok be a Mariann kát, azután leült. Puszilunk drága Mariann né- néni szobájába “ Nugdijba mentem, mondni és arra kérünk, fáradj át - Az én szobáimba? - tű- te hangosan önmagának. E egy kicsit az iktatóba Be- nődott magaban. — Nekem so- határozott kijelentés, a bekö- szélgessetek, azután egy fél hasem volt szobám... vetkezett valóság valahogyan óra múltva majd rohanunk - Foglalj helyet az asztalod egyszerre csodálatosan szepmellett. pé változtatta a hivatalban ela Az öreg íróasztal megifjo- töltött harminchét esztendőt dott egy fél óra alatt, a tintaérted. Mosolyogni próbált, de mosoly rosszul sikerült. FAZEKAS LAJOS: Embernek szólítalak! Torz koponya, te számmal megjelölt múzeumi tárgy; csont-ember-alak, névtelen ős — hogyan szólítsalak? —* itt éltél, s arcodra hullott e föld. S talán tested: kin- s árnyék-köntösöd viselem én; — hány nemzedék szakadt véredből, kttzdő, lázadó, szabad? E folytonosságban születsz s halsz, örök változandóság arcát viseled. Torz koponya, te rabszolga-erős ősöm: te gyilkos, te kínzott, te hős, vagy tán asszonyért esett vad fejed egy régi, pogány tivornya alatt? Ki voltál?... Embernek szólítalak! és ereje támadt ahhoz is, hogy egészen részletesen végiggondolja a mai napot. Megnézegette az ajándékO' kát, kiszámolta az asztalra az ezer forintot, amelyet Sári kartárs nyújtott át, elolvasta a köszönőlevelet, amelyet az igazgató küldött és még az öreg fűtő szavai sem tűntek már olyan kegyetlennek. Csengettek. Váratlanul robbant be Antika. — Nagyanyu! Nem tudom megcsinálni a számtant. — Mariann ölébe kapta, de 5 ma egyáltalán nem volt barátkozó. — Anyukád miért nem segített? Antika az asztalra csapta a füzetet. — Mutattam neki, de dolga volt. És különben is, te most már ráérsz. Anyu mondta, hogy ma délben nyugdíjba mentél __ S zalay István Nemzetközi ex libriskongresszus Budapesten Az ex librist, a könyv tulajdonosának nevét megörökítő kisgrafi- kát már a könyv- nyomtatás feltalálása utáni közvetlen időkből ismerjük; gyűjteni azonban tulajdonképpen csak a múlt század végén kezdték rendszeresen. Az ex librisek és gyűjtőd száma állandóan nőtt, de a különböző országok gyűjtői és művé. szei közt csak ritkán került sor személyes találkozásokra. Az elszigeteltségen segített az ex librisgyűjtők kangresz- szusainak a rendszeresítése. A kongresszus megrendezésének gondolatát qlső ízben 1961-ben dr. Gianni Mantero olasz épí- megbízást a VII. kong- tész, a világ legnagyobb mai resszus megrendezésére. Enex libris-gyűjtője vette fel. Ja- nek Lipcse, a német könyv- vaslata kedvező visszhangra művészet egyik centruma az Ernst Múzeumban és régi Jozef Szusakewicz lengyel művész fameu szetű ex librise mappája — akárcsak Kralokéban — osztatlan elismerést aratott. A következő rendezvény színhelye szocialista ország lett volna, a világ nagy gyűjtői azonban úgy döntöttek, hogy a kongresszust, dr. Gianni Mantero előrehaladott korára való tekintettel lakóhelyén, Comoban rendezik meg. Ez volt mind ez ideig a legsikeresebb: 17 országból 260 művész és gyűjtő sereglett össze, közöttük 12 magyar. Ekkor bíztak meg bennünket, a következő, XlII. kongresszus megrendezésével, amelyre november 5—8. közöt kerül sor. Előkészítése nagy feladatot rótt a kisgrafikabarátok körére, amelynek tagjai a Művelődésügyi Minisztérium, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Kultúrkapcsola- tok Intézete, s egyéb szervek hathatós anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette. Az egyesület három nemzetközi ex libris-pályázatot hirdetett kapott Bartók Béla, Budapest és szőlős—boros témakörből. A rendezvények közül kiválik a nemzetközi ex libris-kiállítás talált. Legelőször az osztrák adott otthont, ahol már a gyűjtők jelentkeztek, s ők dől- magyar gyűjtők is képviseltet- gozták fai Manteróvai együtt a ték magukat. A X., krakkói rendezvény programját. Az találkozón határozták el, hogy magyar ex librisek bemutatója a Nemzeti Múzeumban. Két kiadvány (Magyar grafikai mappa 37 művész metszetei1953-ban, Kufsteinben meg- ezentúl kétévenként rendez- vei és egy nemzetközi, többrendezett I. nemzetközi ex- nek kongresszust, felváltva a libris-kongresszuson hét or- szocialista és kapitalista országból 63 gyűjtő és művész szágofaban. 1966-ban. Hamvett részt. Szocialista ország burgban a magyarok grafikai nyelvű ex libris-évkönyv) teszi majd emlékezetessé a budapesti kongresszust. Galambos Ferenc Barátaim már jóval moszkvai utazásom előtt figyelmeztettek, hogy nem ártana néhány tucatnyi orosz szóból álló nyelvtudásomat egy kicsit felfrissíteni és feltölteni, de én magabiztosan kijelentettem: bízzák csak rám, fogok én boldogulni így is! Az első tapasztalatok engem látszottak igazolni: szókincsem néha túlságosan gazdagnak is mutatkozott, alig Zavaró momentum csak a jegy, de még a pénzváltás is automatizálva van. Szállodai szobád száma hátam a szdkökűtnal, amikor hirtelen ellenállhatatlan beszélgetési vágy fogott el. Klá- vának nem volt ellenére a társalgás, amely, sajnos, sem tartós, sem mélyen szántó nem lehetett, mert bár mobilizáltam egész szóállományo- mat, csakhamar kifogytam a munícióból. Némi kínos hali- itatás után Kláva felállt, és romjegyű, s te csak mindössze Jwenífíí*' Ma™dék nyelvtu- tízig tudsz számolni oroszul? osszek<lParva — Závtra, zgyesz! — Márparlagon ~hevert ~Mm~'wve- * ^lég ha ezt felmutatod: a WVanitt bár, manapság sok minden folyosói ügyeletes, a kedves várom. Ügy latszik megertet- van, ami pótolja a szavakat, úvezsurnája rögtön kezedbe ™£snap este valóban---- nyomja a kulcsodat. eljött ismét. En a közben elt elt 24 órát nagyon gyümöl- Mindezen tapasztalatok bír- csözően használtam fel: be- tokában már-már kezdett tanultam két tucat orosz mon- bennem az datot. Ilyeneket: „Milyen szép a vélemény, hogy felesleges ma az est! SZépen süt a hold! ros vaau kék automatát az embernek fárasztó nyelv- Sehol egy felhő! Ragyognak a ’ ' ~ mtotta-ma- ^nulassal gyötörnie magát, csillagok!” Alighogy mellém aábóí a friss hiden szádavi- Am volt egv zavaró triómén- ült Kláva, éppen csak kötet ,3 Ä S SL tU"1- Fekete volt huszonegy- szöntünk egymásnak, rögtön hamm a legkülönbözőbb Ízű %%% e™< Agyijának ^em^rmg^ra”, ^- szorpokben. A moszkvai közlekedés is valósággal szófu- Ügy történt, hogy egyik eskarrá teszi az embert, nem- te a Puskin téren üldögélegyharmadát kellett naponta Sose búsulj‘ végy egy kartonkoptatnom, a többi valósággal lapot, ird rá a szobád számát, Így például az awtomatizáció. Ha teszem azt, éppen megszomjaztam, egy szavamba S3 Ä‘Är*‘Ä =5»r=tíz lépésre találtam egy pi- kék automatát, amely 1 kopekért ontotta-maS ötét tócsák, tintaszínű TUCm Boschi* lagúnák kavarognak ‘ előtte. Persze, az álom el-elnyomja az embert, ha nem akarja is. Tágra nyitott szemmel, feszülten figyel. Ezen az úton, amikor legkevésbé várja az ember, köny- nyen előbukkanhat egy szakasz katona, és aztán nincs menekvés. Az kellene csaik, hogy hagyja magát megöletni, mikor még nem is látta apját. — Legjobb lesz, ha az erdőibe húzódom — gondolja Juan Antonio. Az éj szörnyűségesen fekete. Ráadásul az imént esett is, a talaj felázott, és így nem hallhatja a lódobogást, ha üldözik. Bizony nem lát tovább az orra hegyénél. És most nem jut eszébe, jobbra van-e a Átkozott emlékezet! Nyirkos, hideg a levegő. Kétségkívül hamarosan újra megered az eső. Adja isten, hogy ne a folyó torkolatánál érje utói. Feltétlenül haza kell érnie. Látni kívánja apját, meg akarja nyugtatni; aztán meg éhes is, és nagyon fáradt. — Erre, Morito, erre. A szökevény úgy beszél a lovához, mint valami személyié volna őket. Amikor megfordult, apja már ült az ágyon. — Itt vannak, apám — szólt szárazon. És hozzáfűzte: — Menjen ki, és mondja meg nekik, hogy megadom magamat. Az öreg elsápadt. Pupillája összeszűkült, gombostűfejnyi- vé zsugorodott, metszőn éles s*«un. uc.muimci pillantást vetett a fiára. Zajíölfaapaszkodik a szakadék fogva menték be a házba, és Az öreg arcán sidles mosoly h”zzá’.és meredek oldalán, és sáros Morito ott maradt, a füvet ha- villant. Mintha jóleső, hűs nangon, szó tagolva A szökevény hez. Hangja rekedt, elfúló. Az És magas termetű is. te. — Néhány óra alatt összeáilat megérti: jobbra fordul, Egy szót sem szóltak. Karon fognak bennünket. farkával a farát csapkodva be üget az erdőbe. Amott állt az öregember viskója. Olyan volt, mint egy kidőlt fa koronája. 1 Az állat csendben megtorpant, megértette, hogy nem 6zabad zajt csapnia. Juan Antonio kimondhatatlanul meg- vajon itt könnyebbült, s mélyet sóhaj- drótkerítés. tott. Kedve támadt, hogy leugorjon lováról, és elrifakant- sa magát; de csaik megsimo- gatta Morito sörényét. És hirtelen úgy érezte, mintha süly- lyedne, mintha megnyílt volna a homokos föld lova alatt. rapdálta. Időnként meg-meg- szellő simogatná, remegett a bőre. — Jó, jó, fiam. No. csak feA fiú a függőágyra telepe- ^üdj le. d^tt, nemezkalapját a sarokba Az ^m... Alig látok már dobta, és lecsatolta pisztolyát. az álmosságtól! mondta — Ezt vártam tőled a legkevésbé. .. Juan Antonio csodálkozva kapta föl a fejét. Gyávának markolta meg a pisztolyát, szinte összelapította tenyerében. Az övében körös-körül tölté- Szemhéja lecsukódott. Keze, azLaf3^a? Vak dü.hv.el nyék sorakoztak. Aztán fel- tóba nehéz volt, mint az ólom. állt, és a székre tette a fegy- — Apám —- mormogta fájvert. dailmában —, csapja ki legelni Az öreg csak nézte, nézte a a Moritót. Szegény állat m^g nagy legényt, akinek fekete éhen pusztul, haja a homlokára bukott, mint Az öreg fölkelt. Amikor kikátrány zuhatag; és a szeme ment, a távolból panaszos bő- öltözött. Aztán szilárd léptékkicsi volt, a fogai fehérek, gés ütötte meg fülét. TáláIga- kel az útra nyíló ajtóhoz N yugodtan. mintha mi mi sem történt volna, a kicsi öregember fel szabályosak. — Éhes vagy, ugye ti kezdte, hol kóborolhat az a ment, és határozottan, tétováCsakhamar föleszmélt, füty- Mit készítsek? Juan? tyentett. Amikor a ház fehér homlokzatán fényes négyszög nyílott, fátyolos hangon megszólalt: — Apám! Apám! Mikor átölelte az öreget, bika: aztán ezt gondolta: — Valami cserencsétlent elért a végzet. Az ég felhős volt és sötét. Juan Antonio fölriadt a kutyaugatásra. ösztöne megsúg8 — Semmit, apám. Majd holnap. A mécses fénye táncoltatta az árnyékokat. Juan vetkőzni kezdett, de ta, mi történhetett, s egy ug- amikor kibújt az ingéből, el- rással a széknél termett. Fölfájdalom szorította össze szí- fordult, hogy az apja ne lássa kapta revolverét, és lábújjhe- vét, érezte, hogy apja szinte a mellén húzódó friss fórra- gyen átosont a szomszéd szo- csak csontváz, már húsa sincs. dást. bába. Apja még aludt. KileÖ ellenben csupa izom volt. — Hát igen... Megszöktünk, sett az ablakrésen, és a félhoHallgatott egy darabig, állát mályban megpillantott egy I tenyerébe támasztotta. szakasz katonát. Másvalaki — De hát, hiába — folytat- könnyen kerítésoszlopnak néz* Juan Bosch dominikai (közép- amerikai) író. zás nélkül kinyitotta. S mielőtt az őrmester parancsot adhatott volna, hogy rálőjenek, érces hangon odakiáltotta'az ánruló csoportnak: — A fiam itt van, és megadja magát, ha megesküsztök, hogy együtt lőttök le bennünket. . Ezzel összefűzte mellén a karját, és nézte, hogyan ara, nyozza be a kelő nap a fenyőfák koronáját. Fordította: Várady László ettem elmondani a betanult szöveget, mielőtt még elfelejtettem volna. El is mondtam mindent, az estről, a holdról, csillagokról szóló szöveget is, utoljára hagyva a leghosz- szabb, legszebbnek vélt mondatot: „Ebből a tengernyi csillagból válasszunk ki kettőt, Kláva, egyet magának, egyet nekem". Szememet akkor az égboltra emeltem, és megdöbbenve fedeztem fel, hogy sehol egy szikrányí hold, egy fia csillag nincs, szürke fellegek gyülekeztek mindenfelől. Klavgyija persze nevetett. Én viszont nagyon siralmas ábrázató t vághattam, mert megszánt, és vigasztalásul egy csókot lehelt a jobb orcámra. Erre én, illemtudóan, a bal arcomat is odatartottam. Sőt, viszonoztam is, illemtudóan, előbb jobbról, aztán balról.. Ettől kezdve már simán, zavartalanul folyt a „társalgás”, pedig szinte egy szót sem szóltunk. Üjból kezdett úrrá lenni bennem a meggyőződés, hogy mégis csak felesleges dolog á nyelvtanulás, ám hirtelen ismét felmerült egy zavaró momentum... A Klavgyija mamája! A kedves mama esernyőt hozott a lánya után, mert a fellegek — bár mi észre sem vettük —, már nagyon Sűrűsödtek felettünk. Ügy látszik, a mamának nem volt ínyére a mi elmélyült társalgásunk, mert kézen fogta, és élvítté a lányát. Közben mondott is valamit, de hogy mit, azt, sajnos, nem értettem, mert mint említettem, nagyon fogyatékos a nyelvtudásom... Radványi Barna
