Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-03 / 232. szám

Fiafa" arcok A főmérnök nem akar „kiöregedni" OP a wem amcsm i ■ Jói hasznosítottal« az «állam a A salgótarjáni járásban — eg,y nemrégiben készült üze- rm felmérés szerint — öt vál­lalatnál, illetve . telepített üzemnél jelenleg negyven, Harmincöt éven aluli fiatal mérnök és mintegy 230, har­minc évesnél fiatalabb tech­nikus dolgozik. A FÜTÖBER nagybátonyi üzeme fiatal gyáregységnek számít, fejlő­désével, idei hetvenmilliós termelési eredményével, nagy termelési jövőt jelentő pro­filjával az egyik legmeggyő­zőbb példája annak, hogy az iparszerkezeti változás siker­rel érvényesülhet a korábban kizárólagosan bányászjellegű járásban. Lantos Lóránt fő­mérnök egyéni útja az egész járást érintő változás szemé­lyi gondjaira — a „mi lesz velem?” égető kérdésre ad meggyőző választ. Kisebb népszerűség /óbb lenneY Aki régebben járta FŰTÖ­BER nagybátonyi telepén ma már csak nehezen igazodik el az átalakított irodaépületben. Lantos Lóránt tenyérnyi fő­mérnöki irodája azonban ál­landó színhelye a munkával összefüggő megbeszéléseknek. Az átépítés, a telep bővítése jelenleg is folyik, bár a Nagy- bátony melletti tágas, sza­bad területen jó ideje dol­goznak a szkréperek. Ott épül majd fel az új üzem. A be­szélgetést a kis főmérnöki iro­dában kezdjük, de amikor egy kőműves után a könyvterjesz­tő vállalat ügynöke, majd a szállításra kész axiális ven­tillátorok átvevője is megjele­nik, a gyors „eligazítás” után jobbnak látjuk egy másik he­lyiségben folytatni a megkez­dett mondatot. — Gyakran én is sokallom azt, hogy minden kisebb je­lentőségű üggyel a főmérnök­höz szaladnak — mondja Lan­tos Lóránt. — De mit tehet­nék, ha bennem jobban biz­Fúrás... Napok óta figyelek egy hir­detést az újságban. Szembe­ötlő, nagy betűk kiáltják vi­lággá, hogy egy vállalat fúrá­si segédmunkásokat keres. Csak így egyszerűen: fúrási segédmunkásokat. Nem tudom mi a dolga egy fúrási segédmunkásnak. Le­het, hogy nagyon fontos. Min­den bizonnyal nélkülözhetetle­nek, mert különben nem ke­resnék őket ilyen nagyon. Csak az kétséges, vajon az ily módon odakerült fúrási segédmunkásokból egy idő múlva fúrási szakmunkások lesznek? Lehetséges, hogy ehhez alapos fúrási ismerete­ket nyújtó iskolát is kell vé­gezni? Megannyi találós kérdés. Azért halványan az is felme­rült bennem, talán azért "ke­resnek csupán fúrási segéd­munkásokat, mert annál a vállalatnál is bőségben akad­nak olyanok, akik a „fúrás” avatott szakértői. — so — Mini-képszolgálat A Balassagyarmati városi Tanács főlépcsőjének forduló­jában néhány hete egy nagy­méretű, fényképekkel ellátott falitábla került ki. A fény­képek az alkotmány napi ün­nepség eseményeit ábrázolják. A tanácsra látogatók nemcsak az ünnepség „protokoll” ré­szét láthatták itt még egy­szer, örömöt okozott nekik sa­ját maguk vagy ismerőseik kikeresése is. Az ünnepi fény­kép-összeállítás után a városi polgári védelmi gyakorlatot részletesen bemutató képek kerültek ki a tablóra. A ta­nácson elmondták, hogy — amolyan helyi, „mini”-kép- szolgálatként továbbra is foly­tatják a fontosabb városi események bemutatását. nak, mint a közvetlen vezető­jükben? Ez valahogy az ele­jén alakult így, és azóta is megmaradt gyakorlatnak. Pe­dig művezetőink ma már jól képzett emberek... A zagyvapálfalvi születésű, Lantos Lóránt még nincs har­minc éves. Pálfalván élt, a „A nagyobb önállóság kétsze­resen hasznos a fiatal műsza­kiaknak” — mondja Lantos Lóránt, főmérnök Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, apja üvegcsiszo­ló, egyik nagyapja lakatos, a másik bányász volt. A tröszt ösztöndíjasaként a Budapesti Műszaki Egyetemre került. Akikkel együtt vég­zett, valamennyien boldogul­nak. felelős „embertervezés9 Ma még nem általánosan érvényes gyakorlat, hogy az „embertervezés” felelősségét Oj szövetkezeti bolt épült .jzécsényfelfaluban, mintegy 900 000 forintos beruházással. A szövetkezet tagsága társa­dalmi munkával segíti a ve­gyes- és italbolt felépítését. Az új létesítmény alapozási munkálatainál a tagok eddig is számon kérnék azoktól, akik a vezetők kiválasztásával is foglalkoznak. A szubjektum­mal, a tudással való felelős gazdálkodás pedig egyre in­kább korunk követelményei közé kerül. A salgótarjáni já­rási pártbizottság a tervezés­nek ebből a formájából vizs­gázott jelesre, amikor az új telepítésű üzemben a fiatal hőerőgépészt választotta fő­mérnöknek. Lantos Lóránt a bányánál is a gépészetnél dol­gozott, megismerkedett a gé­pészet minden problémájával, de igazán a „hőerős kérdések” izgatták. Ezért fogadta öröm­mel a megtisztelő megbízatást, amelynek azóta is felelős munkával igyekszik eleget tenni. Tanulás és látókör A feladat, mint mondja: be­tölti az életét, de a tanulás­ból sem szeretne „kiöregedni.” A marxista esti egyetemen a szakosítón szerzett még egy diplomát a mérnöki mellé, s most beiratkozott a hároméves mérnök-közgazdász szakra is. — A marxista képzettség nemcsak a politikai látókört erősítette bennem, de hozzá­segít nap mint nap a gazdasá­gi kérdésekben hozott helyes döntésekhez is. Abban az iz­galmas helyzetben voltam, hogy a szakosítón egy évvel korábban kezdtem elmélet­ben foglalkozni az új gazdasá­gi rendszerrel, mint ahogy a gyakorlati életben, először kí­sérleti fokon, ez az egész megvalósult... Közgazdasági szemlélet nél­kül ma már a legfiatalabb ve­zető is visszavonhatatlanul és megmásíthatatlanul „öreg­nek” tűnik — ez a véleménye a megye egyik legfiatalabb fő­mérnökének. Pataki László ötven napot dolgoztak. A köz­ség a Szécsényi Egyesült Ál­talános Fogyasztási és Értéke­sítési Szövetkezet körzetéhez tartozik. Ezért az ÁFÉSZ KISZ-fiataljai vállalták, hogy 3 napi társadalmi munkát vé­geznek az építkezésen. Sümegi János A vitában felszólalt Süme­gi János, a szécsényi II. Rá­kóczi Tsz elnöke, megyénk országgyűlési képviselője. Elöljárójában elmondotta, hogy a harmadik ötéves terv során mezőgazdaságunkban soha nem látott fejlődés volt ta­pasztalható. Ez a megállapí­tás akkor is helyénvaló, ha az idei nagyon nehéz és sze­rényebb eredményeket hozó esztendőt is figyelembe vesz- szük. A mezőgazdasági terme­lés hagyományos formáját sok helyen az iparszerű termelés váltotta fel. Megnőtt a gépek, a vegyszerek, a szakemberek és a szakmunkások jelentő­sége a gazdálkodásban. Az új gazdaságirányítási rendszer olyan lehetőségeket adott a mezőgazdasági üzemek veze­tőinek kezébe, ameiyek ki­használása lehetővé tette a termelés gyorsabb növelését, a jövedelem emelkedését. A gazdasági eredmények mellett előnyös vonása ennek az idő­szaknak, hogy a dolgozó pa­rasztság életszínvonala nőtt, megközelítette az ipari mun­kásokét. Szükséges a szakosítás Ezután a negyedik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseit elemezte Sümegi János. Mint mondotta: a harmadik ötéves terv során, a növénytermesz­tés olyan eredményeket pro­dukált, hogy a továbbiakban lehetségessé válik a szakosí­tás, néhány fontos növényfaj­ta iparszerű termesztése. Az állattenyésztésben azonban még gondjaink vannak. Csu­pán a baromfitenyésztésben és -hizlalásban sikerül meg­nyugtató eredményt elérni. Sertés- és marhahúsból azon­ban mindmáig nem tudtuk kielégíteni a lakossá® igénye­it. A szarvasmarha- és sertés- tenyésztés fejlesztésére nagy erőfeszítéseket tettek országos szerveink. Nagyon biztatónak ígérkezik például a szarvasmarha-hizlalásra kidol­gozott, úgynevezett kisfalkás kötetlen tartás, amely ha­zai és külföldi kedvező ta­pasztalatok után most kezd meghonosodni nálunk. Rend­kívül nehezen halad azonban a szakosított tehenészeti tele­pek kialakítása, az iparszerű technológia megszervezése. Szövetkezeteink többségére ma még a kisüzemi munka­felsxólaiása a szervezés a jellemző. Súlyos gond ez Nógrád megyében is. A területi szövetség felméré­se alapján mintegy 4000 te­hénférőhely nincs kellőkép­pen hasznosítva, mert a régi, korszerűtlen technológia, a kultúrálatlan munkakörülmé­nyek nem vonzzák túlságosan az embereket az állattenyész­tésbe. — A * növénytermesztésben és az állattenyésztésben egy­aránt az a továbbfejlődés fel­tétele, hogy megfelelő gépek segítsék a munkát — hang­súlyozta a nógrádi képviselő. — Ezért rendkívül nagy örö­mömre szolgált, amikor a ne­gyedik ötéves terv tanulmá­nyozása során azt láttam, hogy az ilyen gondjaink eny­hülnek majd. Nehéz a gépek utánpótlása A jelenlegi állapot azonban aggasztó. Vannak olyan fonto# gépek, amelyeket egyszerűen nem lehet megvásárolni a ha­zai piacon. A meglevő gépek, berendezések nagy részét a harmadik ötéves terv során, vagy még korábban vásárol­ták a szövetkezetek. így az­tán nem csoda, ha a gépek te­kintélyes része műszakilag és erkölcsileg egyaránt elhaszná­lódott. Selejtezésükről azon­ban egyelőre még nem lehet szó, mert nincs helyettük más. Pedig a szövetkezet előtt ál­ló feladatok, a fejlődés kívá­natos üteme egyaránt sürgeti a gépállomány tipizálását, szé­les skálájú munkagépsorok kialakítását. Ezért az iparban és a kereskedelemiben olyan fejlesztési és szervezési intéz­kedéseket szükséges foganato­sítani, amelyek révén biztosí­tani lehet az egyik legna­gyobb fogyasztó: a mezőgaz­daság gépigényének kielégíté­sét. Ezt követően a sajátos nóg­rádi gondokról, mindenek­előtt a rossz természeti adott­ságok között gazdálkodó szö­vetkezetek problémájáról be­szélt. Nógrád megyében 75 termelőszövetkezet gazdálko­dik, közülük 65 rendkívül mostoha körülmények között. Az elmúlt években államunk hatalmas összegeket fordított a nógrádi szövetkezetek támo­gatására. — Ügy érzem — mondotta Sümegi János — termelőszö­vetkezeteink jól hasznosítot­Paríamentben ták az állam segítségét. Ter­melési eredményeink figye­lemre méltóak. A harmadik ötéves terv átlagában megha­ladja a 14 mázsát a kenyér- gabona termése. Országos sta­tisztika bizonyítja, hogy a ha­sonló körülmények között gaz­dálkodó szövetkezetek 8,1 szá­zalék bruttó jövedelmet értek el. Nálunk ez 9 százalék. Az eredményes gazdálko­dáshoz, a szövetkezeti tagok jövedelmének tartós növelésé­hez változatlanul szükség van az állam segítségére. Emellett természetesen maguk a szö­vetkezetek is erőfeszítéseket tesznek a mostoha körülmé­nyek javítására, a gondok enyhítésére. Ezt példázza az erózió elleni szervezett véde­kezés is. A munkát az ötéves terv során tovább folytatjuk. Egy részét üzemen belül vég­zik a szövetkezetek, más ré­szét a társulások valósítják meg. Három talajvédelmi és víztársulás alakult ilyen cél­ból a megyében, tevékenysé­gük elismerésre méltó. Az ál­lam támogatósát természete­sen e munkánál sem nélkü­lözhetjük. Összefogással a jobb ellátásért A nógrádi mezőgazdasági üzemek célja az, hogy minél több és minél jobb minőségű áruval lássák el a lakosságot. Ezt a célt hozza közelebb a kis üzemek összefogása, a kö­zös gazdaságok társulása. Vé­gezetül ugyancsak megyei, de egyben országos gondot, a nemzedékváltás problémáját, a megoldás lehetőségeit ele­mezte Sümegi János. Mint mondotta, a nógrádi gazdasá­gokban a tagok 35 százaléka járadékos és nyugdíjas. Ez a szám a közeljövőben újabb 30 százalékkal növekedik. A munkaerő-gondokat már most az egyre növekvő munka­bérek jelzik. Mindent megkell tenni annak érdekében, hogy a kifizetett magas munkabé­rek mögött nagyabb legyen a termelési érték. Olyan mun­kakörülményeket kell terem­teni, hogy a dolgozók szívesen maradjanak a szövetkezetben, és jól hasznosítsák a munka­időt. Csak így lehetséges meg­valósítani mindazokat a fel­adatokat, amelyek a negyedik ötéves terv során a mezőgaz­dasági nagyüzemekre várnak — fejezte be Sümegi János. Segítenek a tagok Változó árak moiiett — növekvő kereslet Mi az oka annak, hogy Ba­lassagyarmat élen áll a ruhá­zati és iparcikkek forgalmá­nak emelkedésében? Erre a kérdésre próbáltak választ ad- di a közelmúltban az Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat szakemberei, a városi tanács végrehajtó bizottsága elé ter­jesztett jelentésben. Nőtt a vásárlóerő A forgalom növekedése — számokkal kifejezve — impo­náló. A város tizenegy ruhá­zati és tíz vegyesipari üzlete ez évben előreláthatólag 136 000 000 forint értékű árut hoz forgalomba — 55—56 szá­zalékkal többet mint öt év­vel ezelőtt. Az országos érté­kesítés aránya mintegy tíz százalékkal kevesebb ennél. Különösen az iparcikkek for­galmában volt nagy a növe- kezés a bázisév száz száza­lékához képest idén 160 szá­zalékra lehet számítani. Kétségtelen, hogy a növe­kedéshez jelentős mértékben a lakosság vásárlókedve járult hozzá. A városban az utóbbi években egymás után létesül­nek az ipari üzemek, nőtt a 'vidékről bejárók száma, s növekedett a lakosság vásár­lóereje. A forgalom várakozá­son felüli kialakulásához azonban a gyár-tó és forgal­mazó szervek tevékenysége is hozzájárult. A ruházati és iparcikkeknél maradva, az el­telt évek során az Iparcikk- kiskereskedelmi Vállalat pél­dául tervszerűen, tudatosan módosította árukészletének összetételét és választékát. A gazdaságirányítási reform első évében országszerte meg­nyilvánult igyekezet a készle­tek csökkentésére nem szol­gált volna a vásárlóközönség előnyére — így a vállalat to­vábbra is a gazdag, a vevők divatigényének megfelelő na­gyobb áruválaszték beszerzé­sének politikáját választotta. E politika helyességét igazol­ta, hogy 1969 januárjától kezdve ismét a forgási sebes­ség lett a hitelszükséglet igénylésének legfőbb mutató­ja. Több helvről — többtélét Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése előtt, 1965-ben a vállalat mindösz- sze 192 helyről, az idén már 251 szállítótól szerzi be áru- szükségletét. A beszerzési for­rások megsokszorozódása nem­csak azt jelentette, hogy sike­rült a választékot bővíteni, hanem azt is, hogy a nagy­kereskedelmi vállalatoktól be nem szerezhető cikkek egy részét sikerült közvetlenül a gyáraktól megvásárolni. A balassagyarmati Szabó. Ktsz munkája például nagy segít­séget jelentett altkor, amikor a Női és Leánykaruha-nagy- kereskedelmi Vállalat nem tu­dott laminált kabátot vagy ol­csó nyári ruhát szállítani. Az sem lebecsülendő szempont, hogy így, a termelőtől olcsób­ban lehet vásárolni — és a kapott árengedményben végső soron a vásárlók is részesül­nek. Az iparcikkvállalatnak igen jó a kapcsolata az Ipoly Cipőgyárral és a Budapesti Fi­nomkötöttárugyárral, bár az utóbbi csak féléves szállítási határidőt vállal havi üteme­zés nélkül. A kereskedelmi forgalom emelkedése szempontjából elő­relépésnek számít, hogy a vál­lalat néhány éve — az ország­ban elsőként — a kis alapte­rületű, egymás mellett levő egységeket összekapcsolta, vá­sárlóközpontokat alakított ki. Az első kísérleti egység nyolc ruházati boltból tevődik ösz- sze. Azóta két újabb — úgy­nevezett nagyegység alakult ki; még egy ruházati és egy papírjátékbolt. A csecsemő- és gyermekru­hák, valamint a lakosság szé­les rétegeit érintő más cikkek beszerzési árát a vállalat csu­pán az előírt haszonnal növe­li. A nyilvánvaló cél az, hogy a forgalom inkább a mennyi­ség, mintsem az árak emelke­désével növekedjék. Sajnos, a szolid árpolitika ellenére né­mely árucikk árát így is gyakran kell változtatni. Bár az idén lényegesen kevesebb a fölösleges ármozgatás mint a reform első két évében, né­hány nagykereskedelmi válla­lat, például az Autó- és Al­katrész-kereskedelmi, a Pa­pír- és Irodaszer-kereskedel­mi, vagy a Vastömagcikk-ér- tékesítő Vállalat még ma is változó árakkal szállítja ugyanazon áruit. A szállítók általában termelői árváltozás­ra, a termelők az alapanyag árának változására hivatkoz­nak. (És az alapanyag-szállí­tók? Azok a késztermékek árainak indokolatlan változá­sára?) Csak az ipar? A forgalom növekedése még nagyobb lehetett volna, ha sikerült volna kielégíteni a normálistól eltérő méretigé­nyeket. Többek között ez a magyarázat arra, hogy a női konfekció értékesítésében a fejlődés üteme az átlagosnál kisebb volt. Ha a hiány okait keressük, elsősorban azt . kell megemlíteni, hogy az ipar — a biztonságos termelés érde­kében — csak azokat a cik­keket gyártotta, amelyekre korábban stabil megrendelé­seket kapott. Ugyanakkor vi­szont a nagy- és a kiskedes- kedelem is elmarasztalható: elhanyagolták az olcsó, extra méretű árucikkek rendelé­sét, s a nagyabb nyereséggel eladható áruk forgalomba ho­zása került előtérbe. A számokkal bizonyítható eredmények az Iparcikk-kis­kereskedelmi Vállalatnál fo­lyó munkát dicsérik. A hi­bákból viszont tanulniuk kell — egyes árufajták hiányáért nem lehet csupán az ipart okolni. B. L. NÓGRÁD — 1970. október 3., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents