Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

Emelt SKefnfeH A Tv Galériája Szakképzettség-{-érettségi „A szakmunkásképző isko­la középfokú oktatási intéz­mény, amely szakmu nkáské- pesítést és nem befejezett kö­zépiskolai képzést nyújt”. Az idézet az 1969/6-os törvény- rendeletből való, s a szak­munkásképző iskoláknak a közelmúltban. lényegesen megváltozott szerepkörére utal. A társadalom, valamint a tudományok és a technika ro­hamos fejlődése megköveteli oktatási, nevelési rendszerünk fejlesztését — állapítja meg a pártkongresszusi irányel­vek egyike. Nos, ez a fejlő­dés, illetve fejlesztés a szak­munkásképzés terén már ta­valy megindult, s az ered­mények, melyeket többek kö­zött a balassagyarmati ipari szakmunkásképző iskolában is le lehet mérni, azt bizo­nyítják, hogy jó irányban ha­lad tovább. Egyenlő arányban Miről is van szó tulajdon­képpen? Az említett törvény meghozatala előtt a fiatalok, ha szakmunkásképző iskolába jelentkeztek, többnyire el­zárták maguk elől a tovább­tanulás útját. Bár szakképe­sítésit szereztek, a kérdőívek „legmagasabb iskolai végzett­sége” rovatába csak a nyolc általános iskolai osztály el­végzését írhatták be. A tör­vény a szakmunkásképző is­kolát magyarán: középiskolai rangra emelte. E szintemeikedésnek egyik alapvető vívmánya és feltéte­le a korábban teljesen isme­retlen emelt szintű oktatás bevezetése volt. Ennék az a lényege, hogy az ilyen oktar tási formában résztvevők — a hagyományos szakmunkás­képzéssel szemben, ahol a gyakorlati foglalkozásokra helyezik a súlyt — egyenlő arányban részesülnek elméle­ti és gyakorlati képzésben. Három évig tartó tanulmá­nyaikat befejezve pedig leve­lező tagozaton felvételt nyer­hetnek a szakmájuk szerint illetékes szakközépiskola har­madik osztályába. Itt, osz­tálytársaikhoz hasonlóan, két év után érettségi vizsgát te­hetnek; öt év alatt tehát a szakma mellé érettségit is szerezhetnek. — A balassagyarmati szak­munkásképző iskolában há­rom éve indult ez az oktatási forma — ad tájékoztatást Schuchmann Zoltán, az isko­la igazgatója. — Akkor egy osztály; mindössze harminc tanuló részesült emelt szintű oktatásiban. Idén már mintegy 300 fiatal tanult így, 32 tanu­lócsoportunk közül 9 emelt­szintű. r Uj tantárgyak — Milyen szakmában folyik emelt szintű oktatás? — Autószerelő és vasipari szakmákban. A fiúk után idén a lányok is, akiknek koráb­ban erre nem volt lehetősé­gük, bekapcsolódtak — a fi­nomkötöttárugyár szabást ta­nuló lányainak két osztálya számára is emelt szintű okta­tást biztosítunk. Ezek a lá­nyok az új gyáregység fel­épülése után levelező tagoza­ton érettségit szerezve tex­tilipari középkáderré képez­hetik tovább magukat. — Mennyivel több ez az oktatási forma a hagyomá­nyosnál? — Több időnk lévén a ta­nításra, egyeg tárgyakat — a magyart és a matematikát — nagyobb óraszámban adha­tunk le. Más tantárgyakat — a fizikát és a kémiát — csak most, az emelt szintű tanítás során tanítunk, korábban ezek nem szerepeltek a tan terv ben. — Az oktatás színvonalá­nak emelkedésével nőtt-e a tantestület szakképzettsége? — Természetesen. Ez évben például egy matematika—fi­zika szakos tanár és egy fa­ipari mérnök került új tan­erőként az iskolához. Az üze­mek közül kezdetben nem egy fenntartással élt az emelt­szintű oktatással szemben — fejezi be a beszélgetést Schuchmann Zoltán. — Az emelkedő elméleti óraszámtól a gyakorlati oktatás eredmé­nyességét féltették. De hama­rosan rájöhettek, hogy a na­gyobb felkészültséggel ren- ielke-ő fiatalok a munkában is jobban helyt tudnak állni. Az ellenérzés tehát csökkent, 's elmondhatom, hogy a lakos­ság is egyre nagyobb érdek­lődést tanúsít az emelt szintű oktatós iránt. Jövőre még több ilyen osztályt fogunk in­dítani. * Érettségivel kezükben Az „emelt szintűek” első csoportja idén fejezte be ta­nulmányait a balassagyarmati ipari szakmunkásképző isko­lában. Közülük néhányan máris folytatják tanulmányai­kat. Két év múlva érettségit kapnak kézhez. Szakmunkás­tanuló korukra mint a tanu­lás, nem pedig mint az inas­kodás korszakára fognak em­lékezni — ez utóbbi gyászos emlékeket felidéző szó pedig remélhetőleg néhány eszten­dőn belül épp oly jelentésnél­külivé válik a fiatalok szá­mára, mint az „éhség”, vagy a „munkanélküliség”. Baranyai László Szocialista brigádok az élen öt év alatt csaknem meg­duplázódott, 440 millió forint-, ról, 831 millióra nőtt a balas­sagyarmati üzemek összterme- lési értéke. Különösen figye­lemre méltó a város egyetlen termelőszövetkezetének. a „Palócföld”-nek az eredmé­nye: Itt a dolgozók 9 millióról Többet keresnek Bár 1095 óta csak 438 fővel nőtt Balassagyarmat munka­képes korú lakossága, a 8281 dolgozó által megtermelt össz­érték, s így az egy főre jutó termelési érték és az átlagke­reset jelentősen emelkedett. A Vegyesipari Javító Vállalatnál öt éve egy munkás csak 80 000 forintot termelt — ez a szám 21 millióra növelték termelési értéküket. A termelés növeke­déséhez jelentősen hozzájá­rultak a szocialista brigádok is: a városban Jelenleg 112 brigád küzd a Szocialista cí­mért. összesen 1266 ember dolgozik bennük; a brigádok átlagosan 11,2 fót számlálnak. idén előreláthatólag 163 000 lesz. Az átlagkeresetek ez idő alatt az Állami Építőipari Vállalat helyi építésvezetősé­génél nőttek a legintenzíveb­ben: 1700-ról 2300 forintra. Kiemelkedik még a Palócföld Tsz eredménye — itt egy dol­gozó átlagkeresete 750-ről 1440 forintra változott. Varsói napló (II) A Hybrydben A Motokowsika utcában, Varsó központjában van az egyetemisták egyik legnépsze­rűbb klubja, a Hybryd. Nyolc óra felé érkeztünk meg. Az ajtón rács. Belépőcé­dulát már nem lehet kapni. A zárt kapu előtt kisebbfajta tömeg ácsorog. Hideg szél fúj. Toporgunk. Mindenki próbálkozik a be­jutással. Érvek és ellenérvek több nyelven. Végül aztán ki­derül, hogy magyarok va­gyunk, és a „wenger” klucsszó lepattantja a zárról a lakatot. Bent meleg van, s a belső termek egyikéből beatzene harsog. Végigsétálunk a ter­meken. Kísérőnk Olga — aki­ről közben kiderül, hogy tas- kenti, és angol filológiát ta­nul Varsóban — szinte min­denkit ismer. Meg-megálhink egy-egy vitatkozó csoportnál. Az emeleten zenegép szól. Táncolnak, beszélgetnek a fia­talok. A földszinten a klub zene­kara játszik, főképpen lengyel számokat, jellegzetes dzsesszes stílusban. A bárpultnál tömeg. (Az italárak egészen elképesztőek. Ifjúsági klubban lévén, alko­holmentes italokra, vagy ol­csó borokra számítottunk. De jóformán csak bor van, s egy pohár ára közel 20 zloty.) Hamarosan az egyik vitat­kozó társaság közepén talál­juk magunkat. Udvarias sza­vak Lengyelországról, Buda­pestről, Kérdezik, milyen vá­ros Salgótarján. Aztán folytatódik a félbe ha­gyott beszélgetés. Romek So­ha képzőművész-növendék es Jerzy Zach történészhallgató szociológiai fejtegetését hall­gatom, majd amikor az én vé­leményemet kérdezik, egészen elképesztő nyelvi kavargással válaszolok. Egy-egy mondat­ban latin, angol, orosz, len­gyel szavak egyaránt előfor­dulnak. Ügy látszik, megértik. A pulthoz inegyünk, és magyar bor mellett Varsóról beszélge­tünk. A szavak szenvedélye­sek. Pár perc alatt sok min­dent megtudok a fővárosról. Varsót a németek porig bombázták a háborúban. A házak, templomok, szobrok mind újak, alig 25 évesek. Fiatal tehát a sokszor öregnek látszó város. Furulyaszó a lóránti tájak felett Barcsay Jenő hosszú életet kíván Lóránt Jánosnak (Fotó: Koppány) Barcsay Jenő az egyenes- adás kezdete előtt érkezett a zsúfolt Derkovits Terembe. Már égtek a lámpák, a moni­toron megjelent: A Tv Galé­riája. Riapcsányi László ri­porter köszöntötte a nézőket. A mester szerényen, szinte „észrevétlenül” foglalt helyet a meghívott vendégek közelé­ben. Ezek a vendégek most Salgótarjánból érkeztek. A Derkovits Teremben Ló­ránt János, Salgótarjánban élő festőművész bemutatkozá­sának lehettünk tanúi, októ­ber 22-én este. Barcsay mes­ter is ezért jött el most a te­levíziós közvetítésre is. Azért, hogy újra találkozzék a fiatal művésszel, és alkotásaival. Lóránt Jánost Nógrádban sem kell bemutatni az olva­sóknak. Talán csak néhány adatot életéről. Békésszentand­ráson született 1938-ban. A pedagógiai főiskolát Szegeden végezte, ahol mestere Vinkler László volt. Hat évig Kapos­várott tanított. 1966-ban mű- termes lakást kapott Salgó­tarjániban, azóta itt él. Egyéni A nemzeti színház előtti ha­talmas téren mementóként ro­mos épületmaradvány áll. Nem építették fel, emlékezte­ti a város népét. Az építés kezdetén ez volt a környék legmagasabb pontja. Az Óváros-tér patinásnak látszó öreg házai, falfreskói is mind újak. Éppen olyan I formában építették fel ezt a I városrészt, mint amilyen a I háború, előtt volt. Az Óváros szélén a régi királyi vár romjai ágaskod­nak. A hit szerint addig áll Lengyelország, amíg ez a vár. Töredezett falai furcsán il­leszkednék az újjáépített Var­só hangulatába. Szűk nadrágos, bőrcsizmás, romantikus külsejű fiúk, lá­nyok érkeznek. Mi is táncolni megyünk. A terem majdnem sötét. Beszél­getni lehetetlen. Mindenki hajladozik, ritmikus kép kom­ponenseivé válunk. A záróra hirtelen érkezik, mindenkit meglep. Álldogá­lunk a ruhatár mellett. Hal­lom, hogy a pultnál Tagoréról vitatkoznak. Várjuk a kabáto­kat, s közben a klub program­jait hirdető kézzel festett pla- kátogat böngészem. A külön­féle összejövetelek, előadások, politikai, gazdasági vitakörök tájékoztatói mellett a Hybryd stúdiószínházának közlemé­nyét olvasgatom. Az éjszaka hűvös. Elbúcsú­zunk barátainktól és felhajtott gallérral a trolibusz megálló­ja felé indulunk. tárlatai, s a jelentős nemzet­közi és hazai képzőművészeti kiállításokon szereplő képei eredeti gondolkodású és te­hetségű alkotóra hívják fel a figyelmet Barcsay Jenőét is. A mes­ter a | kamera előtt méltatta a fiatal pályatárs munkásságát. S szinte úgy szorította meg a kezét búcsúzóul, mint apák fiaikét. Vigyázzon az egész­ségére, nagyon sokáig éljen — hangzottak a meleg szavak. Nagyon értékes embereknek mondhat a mester ilyen sza­vakat Lóránt János szerényen megköszönte a jókívánságot, s így hallgatta Fehér Zsuzsa művészettörténész értő elem­zését is. Mint a művészettör­ténész mondotta, Lóránt Já­nos munkásságának gazdag kibontakozása jó úton halad. A dolgos esztendők során már eddig is szinte teljessé vált egyéni hangú festészete, meg­erősödtek sajátos stílusjegyei, s a jövőben bizonyára még sok értékes mű születésének lehetünk tanúi. Amint azt a művész is el­mondotta. s a bemutatását se­gítő filmrészlet is bizonyítot­ta, Lóránt János nemcsak az Alföld, hanem ezentúl a „vi­zek gyermeke” is. A Körösök partján ismeri a tájat, de a benne élő embereket is. De a nagy dunántúli víz, a Balaton és környező hegyei szintén jó ismerősei. Révészeket, vad­őröket mondhat régi ismerős­nek, barátnak. És a két táj­egység nagy, nehéz felületeit, sajátos arculatát. Színéi —j vagy éppen „színtelensége” — látásmódjából, gondolkodásá­nak lényegéből következik. Képein nem nyomja ei sem­mi a tapintható földi valósá­got. Alakjai a táj. a környe­zet szerves részei. Ha tetszik: a tájból nőnek ki, annak foly­tatói. Ha tetszik: belőlük nő ki, folytatódik a táj. Felhú­zott vállúak, szögletesek, gyakran háttal fordulnak fe­lénk. Testtartásukkal, hátuk­kal Is képes jellemezni az embert, ami az emberismeret mélységeire enged következ­tetni. Lóránt János Salgótarján­ban él. Ha kinéz műtermes la­kása ablakán, fekete salakhe­gyet lát, gyárak kontúrjait, füstöt, ipart. A Dunántúl vö­rös színe után inkább a söté- tebb tónusokat. Persze, em­bereket is. Például az üzemi portást, aki, mert hivatalosan sapkát tettek a fejére. úgy vélheti, hatalmat is kapott a többi emberen. Ha úgy tet­szik, szimbolikusan is érthet­jük ezt a portást. Kisvárosok­ban különösen akadnak olyan emberek, akiknek a fején kép­zeletbeli sapka ül. Szabó Gyula művészi tolmá­csolásában egy Sinka István verset hallottunk, furulyaszó­val. Szólt a furulya a lóránti tájak, emberek felett. Halkan, de nagyon erősen, nagyon mélyről. És mindenképpen a földön élők fújták. Tóth Elemér Nem változott a növekedési arány Több mint kétmilliárd ember Az ENSZ demográfiai év­könyve szerint a világ lakos­sága a következő harminchat évben, várhatóan megkétsze­reződik, és száma több mint hétmilliárd fő lesz. 1969 közepén a világ 3552 millió lakosának 56 százaléka Ázsiában élt: 740 millió fő Kínában, 537 millió Indiában, 116 millió Indonéziában, 112 millió Pakisztánban és 102 millió Japánban, Európa lakossága a Szovjet­unió európai részét leszámítva 460 millió (a világ összlakos­ságának 13 százaléka) Afrikáé 345 millió (9,7 százalék) és Latin-Amerikáé 276 millió (7,8 százalék). A Szovjetuniónak 240 millió (6,7 százalék). Észak-Amerikának 224 millió (6,3 százalék) és Óceániának 18,9 millió (0,5 százalék) la­kosa van. A születési arány- szám csökkenésével egyidejű­leg az elhalálozási arány szin­tén csökkent, ily módon a vi­lág lakosságának 1,9 százalé­kos évi növekedési aránya 1969-ben sem változott. Az ENSZ évkönyve hírül adja, hogy Tokió a világ leg­nagyobb városa, 9 millió la­kossal. Utána következik New York, London, Moszkva és Sanghaj. A legfejlettebb országokban szívbajban és rákban halnak meg a legtöbben, míg a fejlő­dő országokban a halál oka­ként az aggkori végelgyengü­lést jelölik meg. vagy azt, jegyzik fel, hogy a halál oka ismeretlen. (Reuter) Hann Ferenc NÖGRÁD — 1970. október 24., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents