Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-23 / 249. szám

AZ OLVASÓK Jogi tanácsadó Az áthelyezéshez való hozzájárulás a vállalat döntésétől M. B. olvasónkat az erdő- gazdaság kikérte, munkahe­lyén azonban ehhez nem já­rultak hozzá. Panaszát is el­utasították. Kérdezi: orvosol­ható-e sérelme? Olvasónknak nem adhatunk kedvező választ. A Mü.M. és a SZOT közös elvi állásfogla­lása szerint a más vállalathoz történő áthelyezéshez való hozzájárulás a vállalat hatás­körébe tartozó olyan kérdés, amelyben a vezető belátására van bízva a döntés. Ilyen esetekben pedig a meghozott döntés ellen nincs helye jog­orvoslatnak. Azt olvasónk is megteheti, ha minden áron el akar menni a vállalattól, hogy munkaviszonyát felmondja. A felmondás esetén, ha munka­könyvébe a „Munkaviszony megszűnt” bejegyzés kerül, új munkahelyén hátrány nem éri, más esetekben is csak annyi, hogy mindazon esetek­ben amikor a jogszabály va­lamilyen jogosultság elnyeré­séhez a munkaviszonyban el­töltött időt rendeli figyelembe venni, azt ilyenkor, mint pél­dául a jubileumi jutalom, fel­mondási idő stb. nem vehető figyelembe mindaddig, amíg a korábbi munkaviszonyokat ismét be lehet számítaná. Jár-t- szabadság a mellékfog­lalkozás után? Zs. Gy-né olvasónk mellék­foglalkozásában nem kapott szabadságot, és panaszát is elutasították. Hozzánk for­dult tanácsért, melyet röviden az alábbiakban adunk meg ré­szére: Mellékfoglalkozású munka­helyén tévedésben vannak, és olvasónk jogosan kéri e mun­kaviszonya után is a szabad­ságot. A rendelkezések sze­rint ugyanis másodállásban, mellékfoglalkozásban eltöl­tött időre ugyanúgy megilleti a dolgozót az alap- és pótsza­badság, mint a főfoglalkozás­ban levő dolgozóikat. Egyet azonban szem előtt kell tarta­ni. Mégpedig azt, hogy a mel­lékfoglalkozású dolgozó, ha nem végez a hét minden nap­ján munkát, akkor szabadsá­gát annak arányában csök­kenteni kell, annyival, ami­lyen arányban a ledolgozott munkanapok száma kevesebb a hét munkanapjainak számá­nál. Olvasónk a törvényesnél rövidebb munkaidővel dolgo­zik a mellékfoglalkozásában, mégpedig a hét három nap­ján végez csupán munkát, így az egyébként megillető szabadságnak csak a felét kaphatja. Az átlagkereset is megilleti az általános szabá­lyok szerint, mégpedig mun­kaidejével arányos időre, a mellékfoglalkozásban elért kereset figyelembevételével. A mellékfoglalkozásban, má­sodállásban dolgozók figyel­mét azonban felhívjuk arra, hogy ha az egyes munkavi­szonyokban eltérő mértékű szabadság illeti meg, akkor abban az állásban ahol már nem jogosult szabadságra, kö­teles munkáját ellátni atakor is, ha másik állásában szabad­ságát tölti. O. L.-né ktsz-tag problémá­ját is itt válaszoljuk meg. Ré­szére nem adhatunk kedvező választ, és helyesen jártak el a szövetkezetnél, amikor a második foglalkozása után a személyi alapmunkadijának csak a felét kapta meg. Ezzel kapcsolatban utalunk a 6/1969. OKISZ-vezetősóg határozatá­ra, amely szerint, ha a szövet­kezeti tag munkáját a szövet­kezetnél nem főfoglalkozásban végzi, hanem főfoglalkozás­ként munkaviszonyban, mun­kavégzésre irányuló más szö­vetkezeti tagsági vagy egyéb jogviszonyban áll, és munka­ideje a szövetkezetnél a fő- foglalkozásban végzett mun­kájával azonos időtartamra esik, a szövetkezettől személyi alapmunkadíjának csak a fe­lét kaphatja meg. napi 6 órás munkaviszony), az anya a gyermekgondozási se­gélyre akkor is jogosult, ha a próbaidővel vagy meghatá­rozott időre létesített munka- viszonya a szülési szabadság ideje alatt megszűnik. Az is­mertetett rendelkezés szerint tehát olvasónk jogosult lesz a gyermekgondozási segélyre. Itt utalunk még arra is, hogy a segélyt akkor is tovább kell folyósítani, ha a meghatáro­zott időre létesített munkavi­szony a gyermekgondozás cél­jából igénybe vett flzetésnél- küli szabadság ideje alatt szű­nik meg. F. K.-nénak is itt válaszo­lunk, aki előbbi olvasónkhoz hasonlóan az NDK-ban akar munkát vállalni, Magyaror­szágon nincs munkaviszonya, iskolai tanulmányait ez év vé­gén fejezi be. Jogosult lesz-e ő a gyermekgondozási se­gélyre? — kérdezi tőlünk. A gyermekgondozási segély­re az a dolgozó nő is jogosult — így ez utóbbi olvasónk is —, aki bármely iskola, tanin­tézet nappali tagozatán vég­zett tanulmányok befejezését követően 90 napon belül mun­kaviszonyt, vagy kisipari szö­vetkezeti tagsági viszonyt lé­tesít, legalább napi 6 órai munkaidővel é6 fizetés nélkü­li szabadságot vesz ki erre a célra. Felhívjuk azonban fi­gyelmét, hogy ez utóbbi eset-* ben a jogosultság megállapí­tására a megyei tanács vb munkaügyi osztálya jogosult. Napi gondok* panaszok Sok levSl érkezik a NÖC­RÁD Szerkesztőségébe, ame­lyekben olvasóink a minden­napok apró gondjatt, bevá­sárlási nehézségeket, a filléres hiánycikkek okozta bosszúsá­gokat írják meg. N. K.-né Salgótarjánból, a piros cipőfűző hiányát pana­szolja. „Nem nagy ügy, ami­ről írok önöknek — írja —> mégis meggyőződésem, hogy nagyon sok szülőt érint Sal­gótarjánban, de bizonyara a környékén is. Nevezetesen, ritkán lehet piros gyerek- cipőfűzőt kapni. Az elárusító- nő az üzletben azt mondta, az ipar elsősorban a gyárakat elégíti ki, csak utána szállít az üzleteknek. Piros gyerekci­pőt viszont lehet kapni, de mit ér, ha nincs belevaló fű­ző? Filléres dolog, és lám, mégis gondot okoz." Olvasónknak igazat adva, megkérdeztük Szalai Mihályt, a Centrum Aruház áruforgal­mi osztályvezetőjét, mi a hely­zet a cipőfűzővel? — Valóban nem lehet kap­ni, bár minket nem érhet vád, mert megrendeltük a Nagyke­reskedelmi Vállalattól. Sajnos, nem ez az egyetlen filléres hiánycikk. Főként a rövidáru­osztályon vannak gondok. E cikkek fogyasztói ára olyan alacsony, hogy az iparnak rá­fizetéssel jár a gyártása. Elő­fordul, hogy egyes cikkeknek az árát indokolatlanul feleme­lik, vagy néha az egész or­szágot be kell járni értük. Annyit mondhatok: rajtunk nem múlik, mi is várjuk, hogy ezt az árut megkapjuk. Hová lettél kályhacso? A következő levél nemcsak nógrádi, hanem országos prob­lémát érint. Nevezetesein arról a kályhacsőről van szó, amit nem lehet kapni. Pázmándi József írja: „Egy hónapja vettünk egy tnáni-kalor elne­vezésű olajkákyhát. Csövet is kértünk hozzá, mert anélkül nyilvánvalóan nem lehet hasz­nálni. Az eladó azt válaszol­ta; kályhacsövet sajnos, nem tud adni. Majd hozzátette: pár nap múlva nézzünk be, bizo­nyára megérkezik a cső, mert megrendelték. Azóta jó egy hónap múlt el, de a cső még most sem érkezett meg. Egyet­len üzletben sem lehet kapni, mindenütt az a válasz, mi is várjuk, de nem jön. Pedig a kályha füstcső nélkül any- nyit ér, mint az autó kerekek nélkül. Javában benne va­gyunk az őszben, már fűteni kéne. Drága pénzért megvet­tük az olajkályhát és mégis fázunk a szobában. Most már csak azt szeretném tudni, miért gyárt az ipar kályháit és a kereskedelem miért adja el, ha nincsen hozzá cső?” A kályhacsőügy országod problémává dagadt. Foglalko­zott vele többek között a Nép- szabadság is, és megállapítot­ták, hogy mintegy 850 ezer füstcső hiányzik az országban. Bár olvasónkat egyáltalán nem vigasztalja, hogy mások is ha­sonló gondokkal bajlódnak. Nyilvánvaló, hogy tenni kell valamit, méghozzá hamarosan. A kereskedelem várja a füst­csöveket és várják a vásárlók is. Szinte elképzelhetetlen, hogy az országban ne akadna olyan szövetkezet vagy gyár. amelyiknek ne volna gazdasá­gos és kifizetődő ennek a cikk­nek a gyártása. Ha másként nem megy, hathatós központi intézkedésekre van szükség! Akkor talán a kályhához lesz cső is. ­— os — Érdemleges intézkedés A munkaerő-kooperációs egyezmény alapján az NDK- ban eltöltött munkaviszonyt a gyermekgondozási segélyre jogosultság szempontjából figyelembe kell-e venni? P. I.-né olvasónk az NDK­ban akar munkát vállalni te­kintettel arra, hogy férje az NDK-val kötött munkaerő- kooperációs egyezmény kere­tében külföldön dolgozik. Azit kérdezi, mi a teendője, hogy gyermekgondozási segélyre való jogosultságát ne veszítse el. Levelében megjegyzi még azt is, hogy itthon meghatáro­zott időre szóló munkaszerző­dése van, amely az alatt az idő alatt járna le, amíg NDK- ban vállalna munkát. Az érvényes rendelkezések szerint, ha a segélyhez szüksé­ges egyéb feltételek megvan­nak (szülés előtti 12 hónap, Utazik a kenyér A Nőgrád megyei Sütőipari V. Z. sz. telepén (acélgyári) le­vő péküzemében finom ke­nyeret sütnek. Ennek híre is van. Jönnek Ide a város min­den részéből. Ha még egyszer- annyit sütnének, az Is elkelne. Aki megízlelte, megkedvelte a puha ropogós kenyeret, még sorba is áll érte. Sajnos az utóbbi időben elég körülmé­nyesen jutunk hozzá. Nem tu­dom ki találta ki, de egysze­rűen az itt sütött kenyeret el­szállítják Zagyvára, ugyanak­kor a város másik pékségéből kenyeret hoznak ide éladásra. Ml ebben a ráció? Rendben van, másutt is legyen jé ke­nyér. De minek kell utaztatni fölöslegesen a kenyeret. A szállítás rontja a minőségét és azt hiszem pénzbe is többe ke­rül. Az a tanácsom, a többi vásárló nevében is, hogy jöj­jenek el ide a pékek tanul­ni. Tudják meg, hogyan kell jé kenyeret sütni. Ha majd így lesz, megszűnik a sor­ban állá« és nem kell a kenye­ret ide-oda utaztatni. Pálfi László nyomdász A NÖGRÁD-ban megjelent „Hol a gázpalack” c. újság­cikkre az alábbiakat közöljük: A cikk által jelzett Időpont­ban a balassagyarmati gáz- cseretelepünkre kihelyezett két gépkocsink meghibásodott, és ezért a cseretelephez tartó zó 46 minitelepes községben nyolc napon keresztül gázt szállítani nem tudtunk. A gépkocsi megjavítására anyag­hiány miatt a salgótarjáni autójavító vállalkozni nem tu­dott. A meghibásodott gépjár művek pótlására megrendelést adtunk a balassagyarmati tsz, AKÖV és a balassagyarmati ÁFÉSZ-nek. Megrendelésün­ket teljesíteni nem tudták gépkocslhiónyra, Illetve szál­lítási kapacitásuk lekötöttségé­re való hivatkozással. A ba­lassagyarmati járási NEB se­gítségét kértük, hogy a terü­leten jelentkező nagymérvű gázhiámyt szállítójármű biz­tosításával megszüntethessük. A NEB kérésére a gépkocsit csak nyolcnapos eltolódással sikerült beállítani. A gázpalack hiánya Nógrád megyében 46 községet érin­tett. Hogy a jövőben hasonló jellegű szállítási kimaradás ne következzen be, olyan intézke­dést tettünk, hogy rövid időn belül jelenlegi szállítási ka­pacitásunkat egy új gépkocsi beállításával kétszeresére emeljük. Ezzel az intézkedé­sünkkel remélhetőleg elértük, hogy a jövőben a gázellátott­sággal kapcsolatban hasonló kifogások Nógrád megye te­rületén nem jelentkeznék. Tiszántúli Gázszolgáltató éa Szerelő Vállalat egri üzemegysége Mi lesz az olajjal? Mátraszelérül küldte levelét K. Józsefné. leírja,, örömmel ol­vasta a NÖGKAD-ban, hogy Sal­gótarjánban házhoz szállítják a MEKALOR háztartási lütöolajat. Olvasónk vásárolt egy szép, fehér olajkályhát, de fűteni sajnos, nem tud vele. Hideg van, de olaj nincs. Hordót nem lehet kapni, hogy legalább két hordóval megvegye­nek és hazaszállítsák. Húszliteres kannákban se Kisterenyéről, se máshonnan nem lehet buszon szál­lítani mert nehéz. Nem beszélve arról, hogy két-három naponként nem is lehet utazgatni az olajért. Egyre több lesz az olaj kályha-tu­lajdonos falun la, ezért az 6 ne­vükben is azt javasolja olvasónk: az AFOR valamiképpen oldja meg, hogy legalább egyszer vagy kétszer Is kiszállítsák gépkocsival a fűtőolajat. Válaszolt az illetékes: Kicsi lett a forgalom A NÓGRÁD szeptember 24-i számában megjelent „Cser­háthaláp posta» nélkül” című cikkünkre az illetékes a kö­vetkezőket közli: A Cserháthaláp községben működő fiókposta olyan kis forgalmat bonyolított le, hogy működését 1966. május 31-én megszüntették. Azóta a köz­ség lakóinak száma még in­kább csökken. Az 1970. évi népszámlálási adatok szerint mindössze 558 ember lakik a faluban A Posta Vezérigazgatóságá­nak állásfoglalása szerint minden 600 lakosnál nagyobb községben az ötödik ötéves terv végéiig önálló postát lé­tesítenek.' Mivel Cserháthaláp ezt a szintet nem éri el. itt továbbra sem tudunk postát üzemeltetni. Cserháthaláp ilyen irányú igényeit külterü­leti kezelő járat útján bizto­sítjuk. Nagy Béláné Budepest—Vidék Postaigazga­tóság vezetője 1 Meddig kell várni?... Ortopéd cipőt viselek. Ez teszi könnyebbé a járásomat. Évente egy pár cipőre kapok kiutalást az SZTK-tód, Ennek alapján a Karan cg utcában levő cipész ktsz készíti el a cipőt. Ez az eljárás, de amíg a cipőt megkapom ugyancsak járkálhatok. Mindig azt mond­ják, nézzek be ekkor, nézzek be akkor. Hónapokig hiába kilincselek, cipő nincs. Szí­vesen hordanék én rendes ci­pőt. de ha egyszer nem lehet. Nem tudom, a ktsz-nek nem kifizető a gyártása? Mién jár- káltatják ennyit az embert!? És még valamit: Évék óta van alkalmam ismerni a szö­vetkezet termékét. Meg kell mondanom, nagyon gyenge anyagból készítik a cipőt. Évente csak egy kiutalást ad az SZTK, de három hónapon­ként kell javíttatnom. Problémámmal nem vagyok egyedül. Akik ortopéd cipőre várnak, azok igazán sokáig várnak, ugyan úgy mint én. De meddig? Gregus Géza portás , NÓGRÁD — 1970. október 23„ péntek ASZODY JÁNOS: A KRIMINALISZTIKA fcala*«lGs TÖRTÉNETE remtve a szervezett bűnözők nünk, amely a mai amerikai számára. Másodsorban azért, társadalomban uralkodik ott, mert a fokozódó bűnözés gyö- ahol lövöldözni nem erkölcs- kereit főleg az erőszaknak ab- telén, hanem férfias, szép dó­ban a légkörében kell keres- log. Az erőszak mítosza Az Amerikai Egyesült Álla­mokban a gyilkosságok 53 százalékát lőfegyverrel köve­tik el. 1900 óta az USÁ-ban 750 000 embert öltek meg a golyók, ami felülmúlja az eb­ben az időszakban viselt há­borúkban elesett amerikai katonák számát. „Az állam megköveteli a gépkocsik be­jegyzését és engedélyhez köti az eb tartást. A szövetségi kormány szigorúan ellenőrzi a dohány, a szeszes italok, a kábító- és gyógyszerek vá­sárlását és használatát. Miért képeznek kivételt a lőfegyve­rek? Az USA-ban könnyebb fegyvert vásárolni, mint peni­cillint. Az utóbbihoz orvosi receptre van szükség, az előb­bi megvásárlásához viszont semmilyen Írá6 sem kell. Egyes becslések szerint a ma­gánkézben levő fegyverek szá­ma 200 millió, tehát hozzáve­tőleg minden lakosra jut egy fegyver, vagy minden négy­zetkilométerre húsz fegyver.” Lőfegyverek? Rendkívül tág fogalom. Alain Clément leírja, hogy bárki vásárolhat akár olyan kis tankelhárító ágyút is, amelyiknek oly nagy sike­re volt az amerikai gengszte­rek között. Mivel eredménye­sen „vetették be” a páncél- szekrények ellen, a szövetségi kormány kénytelen volt köz­belépni. A fegyverek mint a bűn eszközei sokat fejlődtek a há­ború óta. De bűnözés fokozó­dásában a fő szerepet nem a fegyverek tökéletesedése, ha­nem nagy elterjedtségük ját­szotta. Éppen ezért kétséges, hogy a fegyverviselést és a fegyverek adás-vételét betiltó törvény, még ha létezne is ilyen, megoldaná-e ezt a kér­dést. Elsősorban azért, mert tüstént megjelenne a tiltott fegyverkereskedelem, mint ahogy a szesztilalom éveiben megjelent a szeszcsempészet, újabb jövedelmi forrást te­Bizonyára ismerik az anek­dotát az amerikai gyerekek­ről, akivel közük, hogy meg­halt a nagypapája. „És ki lőt­te le?” — kérdezi ártatlanul a kisfiú, aki számára a termé­szetes halál fogalma ismeret­len, de aki az erőszakos ha­lállal — s ez már nem tréfa! — lépten-nyomon találkozik: * televízió képernyőjén, a ké­peslapokban, a moziplakáto­kon, sőt még a játékboltok kirakataiban Is. A ,,comics-strips”-ok, vagy­is a képregények a múlt szá­zad végén jelentek meg az Egyesült Államok újságaiban, az olvasó szórakoztatására. 1935 körül aztán kötetekbe foglalva behatoltak a köny­vesboltokba is. Feltűntek te­hát az úgynevezett „comics- books”-ok, s ezekkel együtt megjelent a „szuper”-ek nem­zetsége is: a Superman, a Su- perboy, a Superamerican; ez­után következett a „szörnyete­gek” sorozata: Frankenstein, Drakula, Fantomas, Diabolic. Satanic. Infernal, Criminal. Tekintet nélkül arra a politi­kai szerepre, amellyel szerző­jük őket felruházta, e „hősök” valósággal versengtek a kü­lönböző gyilkolási módszerek alkalmazásában. 1950-től kezdve a szuperek és a ször­nyetegek elárasztották a nyu­gat-európai piacot is. E képre­gényeket, az utóbbi időben az ezeket kiegészítő fényképre­gényeket, valamint a futósza­lagon gyártott úgynevezett ,/kalandregényeket” — ame­lyek egymást licitálják túl az erőszak és a borzalmak ábrá­zolásában —, olyan emberek milliói olvassák, akik köny­vesboltban ugyan még sosem jártak. Az erőszak járványa mind­inkább elönti az irodalmat, a színpadot, a vetítővásznat, a képernyőt! Arthur Penn Bon­nie and Clyde című filmje, ez a „gengster-etory”, egy bank­rablópárról szól, akik 1934 körül „működtek”. Clyde Bar- row és Bonnie Parker, a szerelmes gengszterpár tu­lajdonképpen DiUinger ban­dájához tartozott és tizenki­lenc gyilkosságot követett el, mielőtt kézre került. Mind­kettőt halálra ítélték. Mégis sikerült megszökniük a hunts- villei (Texas) börtönből és Dillinger segítségével a mexi­kói határ felé menekülniük. Egy erdőben azonban az FBI hat embere várt rájuk. Heves tűzharc, s a rendőrök ezer golyójából kilencvennégy cél­ba talált. A gengszterpárt utolérte sorsa. Nincs semmi tragikus, hősies, vagy roman­tikus abban, hogy a gyilkosok elnyerték megérdemelt bün­tetésüket. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents