Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-22 / 248. szám
Emlékezés I. A. ßunyinra JOtt fenti, az ormok hófedte falába Acélpengém szonettnek vájt helyet. Peregnek a napok. A hó magánya Léptem nyomát még őrzi, meglehet. Ott fenti, hol azúrját az ég kitárja, Ahol sugárzó téli fény nevet, A nap vigyázta csak, hogy versemet Nyii-lánk acél smaragdos jégbe vágta S vidáman érzem: ott az üzenet! Költő eléri. Völgyek sokasága Csodálatával ne tisztelje meg. Ott fenn, hol azúrját az ég kitárja, Kivéstem estidőn szonettemet — Csak annak, kit oromra hajt a vágya.” A költő, akinek ars poeticája a fenti szép vers, Ivan Alekszejevics Bunyin, az orosz kritikai realizmus egyik legjelentősebb képviselője, száz esztendővel ezelőtt, 1870. október 22-én született Voro- nyezsben. 1933-ban Nobelül jjal tüntették ki, s ebben az esztendőben az UNESCO javaslatára világszerte megemlékeznek munkásságáról. Maga is elszegényedett nemesi családból származott, és egész életére, életművére döntően hatott a nemesi világ pusztulásának élménye. Az V^ntcxnovka-almák'' című, 1900-ban megjelent elbeszélésében például úgy beszél a földibirtokosokról, mint elszegényedett, szétforgáesoló- dott és jelenleg pusztulófélben levő világról, amelyről 50 év múlva csak elbeszéléseinkből tudnak az emberek. De nemcsak a pusztuló nemesi világról tudósít, a fizikai és szellemi nyomorúságban élő parasztság életét is kegyetlen őszinteséggel ábrázolja. (Falu, Szárazvölgy) „Rosszabb idők már voltak, de hitványabbak még soha” — mondatja nem egyszer hőseivel, s bár tudja, hogy „a sötétség hajnal előtt a legsűrűbb” a pusztulás képe eltakarta előle azt az újat, amely egyre nőtt a való életben. Az orosz nyelv birodalmának fölülmúlhatatlan mestere volt. ,.Bármilyen szomorú, s megérthetetlen, mégis gyönyörű a világ” — kiált fel, s aztán a színek és fények hatalmas tömegének összességéből műveibe álmodja a valóságot. Egyik legjelentősebb alkotása az ..Ifjúság, szerelem”, amelyben a színek iránti fogékonyságáról így vall: „Egész lelkem belereszketett, ha csak egy pillantást vetettem a festókes dobozra, reggeltől estig maszatoltam a papíroson, órák hosszat álldogáltam, bámulván az égbolt lilába hajló kékségét, amely átszűrődik a forró napfényben, szemközt a fénnyel, át a fák koronáján, s a fa mintha fürdőit volna ebben a" kékségben —, s mindörökre mélységesen áthatott a föld, s az ég színeinek isteni értelme. Ha számba veszem mindazt, amit te élettől kaptam, azt kell mondanom, hogy ez egyike a legfontosabbnak.” Elismert író volt, az Akadémia tagjai sorába választotta, Gorkij lelkesedett müveiért, és írójuk azt írta: tehetsége a tompa fényű ezüsthöz hasonló, A forradalmat azonban elutasította, Párizsba emigrált, és 1953-ban bekövetkezett haláláig Franciaországban is élt. A hazátlanság is növeli pesz- szimizmusát: „Felhők vonulnak eső-terhesen, / a szürke puszta fürge széltől éled, / és édes búzával tölt el, hogy az élet / akár a sztyepp, kopár és végtelen,” A II. világháború alatt kategorikusan visszautasított minden, még a legártatlanabb együttműködést is a németekkel, pedig a fasiszták nagyon szerették volna megnyerni a Nobél-díjas írót, hogy kiadványaikban szerepeljen bármilyen témával. Kívánta és remélte hazája és népe győzelmét. A magyar olvasók ismerhetik legjobb műveit: a „Szírének éneke”, „A szerelem nyelvtana” című elbeszéléskötetei, „A szerelem szentsége” című kisregénye, „Arsze- nyev élete” című önéletrajzi műve, valamint versei rangos fordításokban hozzáférhetők. „Azt hiszem nem voltam rossz író” — mondta magáról. Akik olvasták remekmívű elbeszéléseit, színes útirajzait Júdeábán, Kisázsiában. Görögországban, Egyiptomban tett utazásairól, igazolják írói nagyságát. Sokat látott, és írt azzal az elkötelezettséggel is, hogy ha szükség lesz igazolásra, a mi korunkról az ő tudósításai is jó szolgálatot tehessenek. De — ahogy Pausz- tovszkij megállapította —, egész életén át szülőhazáján, Oroszországon csüngött a legforróbb, leghűségesebb szeretettel: „Végül kérdi az Ür a tékozló fiútól: / Hát boldog volt a földi életed? / Én elfelejtek mindent — rátok gondolok csak / mezei utak, kalászok, füvek. 7 Az irgalmasságra mi mást is válaszoljak — / térdre borulva: édes könnyeket.” Csukly László Milliók állattenyésztésből Többmilliós bevételt hoz az állattenyésztés és -hizlalás a mátraszőllősi termelőszövetkezetnek. A sertés, és a szarvasmarha-hizlalás az idén mintegy három és fél milliót jövedelmez a gazdaságban. Sertésből hétszázat szállít el M átraszőllősről az Állatforgalmi Vállalat, kétmillió forint értékben. Szarvasmarhából nyolcvanat értékesítenek, s ennék nagy része exportra kerül. A szarvasmarha-hizlalásból másfél millió forint jövedelmet várnak. Négyszáz építő Az elmúlt években megnőtt a segéd- és melléküzemi tevékenység a balassagyarmati járás termelőszövetkezeteiben. A mezőgazdasági termékek feldolgozása, az építkezések jövedelme jód kiegészíti a növénytermesztésből és az állattenyésztésből származó bevételeket. A leggyorsabban az építőbrigádok gyarapodtak. A járás termelőszövetkezeteiben 15 építőbrigád dolgozik, ezek 400 embert foglalkoztatnak. Tevékenységükkel évente 40 millió forint értéket termelnek. Nagy részük van abban, hogy a szövetkezeti beruházások a régebbinél gyorsabban és jó minőségben készülnek. Vastaps Pásztón 4 népről a népnek — szívesen Bemutatta új műsorát a Magyar ÁUami Népi Együttes Két távirat Viszik, vagy nem viszik? Ezt kérdezte önmagától Du- dók János, az erdőkürti ter- melőszövekezet elnöke, amikor megkapta a második táviratot is. Az első ugyanis még október közepén érkezett és arról értesítette őt az Állatforgalmi Vállalat, hogy november 1-től nincs lehetőségük az exportszállításra. Ezért a korábban kötött szerződést felbontják, a 44 jószágot semmiképpen sem viszik el novemberben. Másnap még javában törte a fejét Dudok János, hová is forduljon a szövetkezet százezreket érő panaszával, amikor újabb távirat érkezett. Az elnök nem akart hinni a szemének, ahogy olvasta. A vállalat nagyvonalúnak bizonyult. Azt ígérte, mégiscsak elszállít Erdőkürtről harminc jószágot. Dudok János forgatta egy ideig a táviratokat és arra gondolt, vajon mi lehet a vállalatnál? De annyi bizonyos, hogy a jobb kéz nem tudja mit csinál a bal. Túl hangosan szidni most sem meri a vállalatot, mert attól tart, megjárja. Az állathizlalás ott szerepel a jövő évi tervek között is. Ebben az országban nincs más vállalat, ahol értékesíteni tudják a hizott állatokat. S nem lehet tudni, mikor küldenek újra táviratot, amelyiket majd nem követi a másik. — v — Többet Az elmúlt években erősen megnövekedett és az idén meghaladja a 270 millió forintot Balassagyarmat kereskedelmi forgalma. Különösen a tartós fogyasztási cikkek forgalma növekedett számottevően. Eddig 526 televíziót, 1700 rádiót, mintegy 650 mosógépet vásároltak. Több mint háromszáz az autótulajdonosok száma és megnövekedett a motorkerékpár forgalma is. Most a legkeresettebb cikkek egyike a városban az olajkályha. Hogy hány előadásra kapott felkérő levelet a Magyar Állami Népi Együttes az elmúlt években, nem tudom. Csak következtetni lehet, mivel az utóbbi másfél évben ugrásszerűen megnövekedett Magyarországon a népi kultúra iránti érdeklődés. A jó szándék még nem minden, s hiába akart eleget tenni az együttes a meghívásoknak, objektív okok miatt nem kerülhetett sor a szereplésekre. A magyarázat egyszerű: a nagy tablókat felvonultató, egész estét betöltő műsorok csak hazánk egyes színpadain voltak előadhatók. Amire pedig elsőrendűen szükség lett volna: a falvak, községek, kisvárosok kulturális ellátása, már a gondolat születésének pillanatában meghalt. A Magyar ÁUami Népi Együttes vezetői felmérték a lehetőségeket. Bár történtek már hamarabb is kezdeményezések a népi kultúrának a „néphez való eljuttatására”, eddig nem jártak sikerrel. Lehetetlen volt ugyanis a teljes tánckart, énekkart, zenekart egy falusi színpadra összezsúfolni. A Tjszán innen, Dunán túl című új műsor, amelynek kedden volt a bemutatója Pásztón és Kalocsán, éppen azt a célt szolgálta, hogy az együttes eleget tegyen az évek óta egyre növekvő igényeknek: eljutni olyan községek, falvak közönsége elé, amelyekhez eddig nehezen, vagy egyáltalán nem tudták elvinni műsorukat. Az előző évek elképzelése, a már meglevő műsorok létszámcsökkentéssel történő bemutatása felemás megoldást eredményezett. Több helyre jutottak el, de N az előadások vesztettek művészi hitelességükből, „áttördel tnek” hatottak műsoraik. A „leckét” tulajdonképpen ezeknek az előadásoknak a tapasztalatai adták fél az együttes vezetődnek: olyan műsort kell , szerkeszteni, amely méltó módon, mágas színvonalon képviseli a magyar népművészetet, de ugyanakkor méreteit, előadóinak számát tekintve hazánk bármelyik kultúrotthonának színpadán megfelelő keretekre találjon. Szép, és más műveszeti ágban is követésre méltó az Állami Népi Együttes terve és mosit már az elképzelésének megvalósítása. A tiszteletre méltó elgondolások mellett azonban felvetődik: van-e egyáltalán igény ma hazánkban az ilyen műsorokra? Sietve hozzáteszem: van. Mégpedig egyre erősödő, növekvő igény. A tömegkommunikáció, a rádió, a tévé hatására eddig elfelejtett, vagy éppen szunnyadó értékek kerültek napvilágra. Az a hatalmas gyűjtőmunka, amelyet Bartók és Kodály kezdett el a század kezdetén, tulajdonképpen most érleld meg gyümölcsét. Egymás után alakulnak meg a falusi együttesek, s virágzásukon túl, a helyi hagyományok összegyűjtésén kívül közösségi kohéziós erőt is jelentenek. S éppen az öntevékeny művészeti mozgalmak teremtik meg a hivatásosak számára azt a lehetőséget, hogy a tudatos, míves feldolgozás mellett egyben iránytűk is legyenek: meghatározzák a továbblépés útját mind mondandójukban, mind kereteikben. Kiderült: a kultúrottho- nok előadáskérő leveleikkel nemcsak a statisztikát akarták javítani, hanem valóban arra törekedtek, hogy művészi szinten kerüljön a közönség elé a magyar népdal, néptánc és népzene kincsesháza. Így találkozott az igény és az igények kielégítése. Ezt reprezentálja a pásztói ősbemutató is. (Bár valamilyen szervezési hiba következtében csak félházra tellett a pásztóiak erejéből.) A mozaikéze- rűen felépített műsor négy nagy tájegység: a Dunántúl, a Palócföld, Erdély és a Tiszántúl dalait, táncait, zenéjét elevenítette fel, mintegy keresztmetszetet adva. Az együttes művészeti vezetője, Rábai Miklós Ko6suth-díjas és a műsortervező Létai Dezső a jellegzetes szokásokat állították össze a két és fél órás csokorba, amely végig leköti a nézők figyelmét. Vidám történetek elevenednek meg, keménység, szilajság és rátarti- ság a táncokban. S mindez nem mindennapi feladat elé állítja a táncosokat, különösen a tájelőadásoknál, ahol szinte pillanatok alatt kell stílust, ruhát, előadókészséget váltani. Örömmel találkoztunk as együttes előadásában szűkebb pátriánk, Palócföld gazdag folklórjával. A vidám és egyben megható történetet feldolgozó Lagzi előtt, az asszonyok borsos szövegével megfűszerezve és cselekményének változatosságával meghitt kapcsolatot alakít ki néző és előadó között. A Palóc-bál Ötletes és üde története egy lányokra kacsingató férj kalandjait meséli el. Már a palóc-tömbnél feltűnt az együttes játékkedve, a táncosok kitűnő karakterábrázolása és mimika* játéka. Ez csak folytatódó:« az erdélyi táncok bemutatásánál, amely A góbé és az ördög történetének előadásában csúcsosodott ki. Kü- lön-fcülön is elemezhetnénk a tiszántúli táncokat, a Citerát, amely új megvilágításban helyezi elénk a tápéi táncot, vagy az Első szerelmet, amely méltó befejezése a műsornak, de ez nem a mi feladatunk. Az egyes táncok értékelését bízzuk a befogadóra, a nézőre. Az előadói teljesítménnyel mégis kell foglalkozni. Az egész együttest fel lehetne sorolni név szerint: valameny- nyien örömmel, példamutató lelkesedéssel vették ki részüket a sikerből. Egy-két karakteralakítás megformálójának neve azonban ide kívánkozik: Czatkó Anna, Húsz Erzsébet, Boda Katalin, Incze Péter, Tósoki Gyűli Balog Márton úgy táncolt, mintha már az ötvenedik előadásnál tartana a Tiszán innen, Dunán túl műsor, s nem a bemutatónál. Dicséretes az énekkar és a zenekar teljesítménye is, a tánckarrál együtt szerves egységet alkottak. Jól értékesített esztendők — Éppen egy hete, hogy hazajöttem. A radebergi utcák és a radebergi emberek egyelőre még közelebbi ismerőseim, mint a tarjániak. De hát nem is csoda, ott három évig éltem, már otthon éreztem magam, haza meg csak látogatóba, vendégnek jöttem. Radeberg kedves, hangulatos város az NDK-ban, akkora, mint Salgótarján. Itt élt három évig, s innen tért haza egy hete Kerényi Daniella, 21 éves elektroműszarésznő. — Amikor megkaptam a gimnáziumi érettségi bizonyítványt, külkereskedelmi szakember szerettem volna lenni, jelentkeztem ig a Közgazdaságtudományi Egyetem külkereskedelmi szakára. De- hét oda bejutni...! A síküveggyárban lettem műszerész-segédmunkás, s nem telt bele sok, megbarátkoztam a műszerekkel. Lehetősége nyílt, hogy három esztendőre a Német Demokratikus Köztársaságba szerződjön, a gyár is javasolta, nem habozott. — Mit várt a három évtől? — Például azt, hogy tökéletesen megtanuljam a nyelvet, hogy szakmát szerezzek. Mindkettő skerült. És azt is reméltem, hogy beutazom, megismerem az országot. Nos, ez is megtörtént. Kerényi Daniella szerint, aki úgy megy ki az NDK-ba, hogy a három évet hasznosan, tartalmasán töltse, azaz okosan „értékesítse”, annak nem kell. sőt nem is lehet unatkoznia. A rádió, tévé- és műszergyárban — ahová került — kezdetben szalag mellett dolgozott. Később, hogy magabiztos lett a nyelvtudásban, tanfolyamra küldte a gyár. A tanfolyam el végeztével mimőségellenőri poszton dolgozott. Közben átszervezték a gyárat, Robotron Kombináttá alakították. Kizárólag a Robotron 300-as számítógép gyártásiára rendezkedtek be. Ennél komolyabb iskolát egy elektroműszerész nem is álmodhatna magának. Meózta a számítógépeket, s heti két alkalommal a drezdai egyetemen hallgatott előadásokat. A felsőfokú német nyelvvizsgát mindenképpen le akarta tenni. És számtalan barátot, barátnőt szerzett. Egyre másra kapta a hét végére, vacsorára szóló meghívásokat. Igazi, őszinte barátokat hagyott hátra. — Két nappal hazaérkezésem után már tucatnyi levelet kaptam — újságolja. — Csak győzzek válaszolni. Most már akár ők látogatnak el hozzánk, akár én utazom egyszer az ő hazájukba, mindnyájunknak lesz hová mennünk . — Meglepetés, érdekesség? — A legnagyobb meglepetést maguk a német embereik szolgáltatták. Sokkal nyugod- tabbak, beosztóbbak, csende sebbek, mint mi. Egy alkalommal elromlott a busz, amin utaztam. Két óra hosz- szat javították. A két óra elteltével is mindenki nyugodtan. ült a helyén, egyetlen hangos szó sem esett. Ha elgondolom, hogy nálunk hasonló esetben mekkora rama- zuri van! Ott nem tapasztaltam, hogy rohannának az emberek az utcán, idegeskednének, hangosan veszekednének, mint nálunk nem is ritkán. A munkahelyen is nyu- godtaibbak, beosztják a napi munkát, viszont amíg egy feladatat el nem végeztek, addig számukra nem létezik semmi más. — S m lesz most itthon? — Még semmi biztosat nem tudok. Ígéretet kaptam a síküveggyártól egy műszaki fordítói munkakörre. A német nyelvben most már otthon vagyok, a műszaki szöveghez pedig nélkülözhetetlen a szaktudás is. Bevallja, hogy nem feledkezett még meg egykori vágyáról, a külkereskedelmi pályáról. Ez a három esztendő csak közelebb segítette hozzá. — Gépekkel is lehet kereskedni, nem? Felsőfokú nyelvvizsgával, elektroműszerész szakmával, és sok ismerettel, élménnyel a tarsolyában jött haza Ra- debergből Kerényi Daniella. Nem vesztegette el a három évét, lehetőségeinek kamatos kamatát is lefölözte. Hogy hogyan értékesíti három évét itthon, az úgy látszik, nemcsak rajta múlik. — szendi — nyékből így lett valóság. S ez nemcsak az előadóknak, hanem a közönségnek is őszinte örömöt jelentett. Molnár Zsolt Megszűnt a kézi munka Évente 800 ezer tonna követ ad az országnak a nógrád- kövesdi kőbánya, s termékük eljut az ország kétharmad részebe. Korábban ennek a mennyiségnek csak a felét termelték. A termelés növelésének alapja az a nagyarányú gépesítés volt, amelyet az elmúlt években hajtottak végre Ncgrádkövesden. Ma már gyakorlatilag megszűnt a kézi termelés, gépek végzik a nehéz fizikai munkát. A termelés további növelése, a munkaerőgondok arra kényszerítik a vállalat vezetőit, hogy további erőfeszítéseket tegyenek a műszaki fejlesztés. a gépesítés érdekében. Munka negyven nődolgozónak firsekvadkerten a női foglalkoztatottsági gondok enyhítéséért sokat tesz a gépjavító állomás. Az elmúlt években profilja megváltozott, ipari jellegűvé vált. Az idén új munkahelyek kialakításával illetve bővítésével negyven asszonynak, leánynak adtak munkát A gépjavító állomás évi termelési értéke 20 millió forint körül van. A vállalati eredmény megközelíti a négy és fél millió forintot. NÓGRÁD — 1970. október 22., csütörtök
