Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-21 / 247. szám
Eíol hol : utca, ház? Ki tudná megmondani a tarjániak közül, hogy hol van a Tározó utca? Tegyük a kezünket a szívünkre: bizony nagyon kevesen. És ha valaki a Kőműves-közt, vagy a Gazdasági utat keresné ? Akkor is csak állnánk, és tovább engednénk a kérdezősködőt. Nehéz eligazodni manapság a megyeszékhelyen az utcák között. Nem egyszer fnég a törzsgyökeres tarjániak is így engedik útjára az idegent. „Emlékszem, hallottam már ezt a nevet. Menjen az új kórház felé. Végigmegy a Vö- rösíhadsereg úton, aztán a kórháznál valakit megkérdez, ott már tudják.” Hát 'gén, úgy megváltozott Salgótarján, hogy a tarjániak is nehezen igazodnak el az új utcanevek között, nem még az idegen. Lakótelepek „keletkeztek” egyik évről a másikra. Kevesen tudják, hogy az öreg józsefi platón van a Fáy András körút és aVöroshadse- reg úti óvoda mögött van a Mikszáth Kálmán út. Utcáik, házak tűntek el, s helyettük modern, emeletes épületek törtek a magasba. Pár évvel ezelőtt még könnyű volt levelet írni a Művész-telepre. Ma már a telepen öt utca van és nem elég csak ezt írjuk: Művész-telep. Felmértéh — átírták Amikor a salgótarjáni utcákról beszélünk, tudnunk kell, hogy a megyeszékhelyhez tartozik Zagyvapálfálva, Baglyasalja és Salgóbánya is. Hét évvel ezelőtt felmérték, átírták az utcákat Salgótarjánban. Miért? Zagyvapálfal- vát 1962 decemberében vonták közigazgatásilag Tarjánhoz. Egyeztetni kellett az utcaneveket. Aztán itt volt Baglyas és Salgóbánya is. Kiderült, hogy például 3 Petőfi út van. A felmérés után 11 utca megszűnt, 69 utca új neveit kapott. No, nem mind 1963-ban. A megyeszékhely rohamléptekben fejlődött, s az átépítés során egy sereg új településnek kellett nevet adni. Zagy- vapálfalván például a felméréskor a 29 utca közül 25 új nevet kapott. Jelén pillanatban a megyeszékhelyen 161 utca, körút, tér, köz, puszta és telep van. Puszta? Igen. Csókás-, Nyárjas-, Kotyháza- és Szigetpuszta. Az Aknatelep mellett ki tudná megmondani, mióta nem változott a neve két településnek. Ma is így nevezzük: Vadaskert, Zagyvái rakodó. Az öregek persze így mondják: Forgács-telep, Fatelep, Kistarján és sorolhatnánk tovább. Aztán ha így indulna, el az idegen, napokig kereshetné az utcát, de a postás is kikérné a munkakönyvét, ha így címeznék a levelet. ,.Leg”-efc a tarjáni utcákról Egyszerűsítve: Salgótarjánban 116, Zagyvapálfalván 29, Baglyasailjón 7 és a minite- lepülésen, Salgóbányán 9 utca van. Négy körútja, 3 tere és 4 köze van a megyeszékhelynek. Köz? Keskeny, pár házból álló utca. A Bem, és a Vár utca a legrövidebb. A leghosszabb a Rákóczi út — 5 km — és a legrövidebb a Mikszáth út, mindössze 180 méter. Salgótarján legtöbb utcája a város munkásmozgalmi hagyományaihoz, a történelemhez kapcsolódó nevet kapott. Számos utca egy-egy nagy politikus, hadvezér, államférfi nevét viseli. Íróról 20 utcát neveztek el, s 5 utca viseli magyar zeneszerzők neSalgótarján •: " l V’-,;|í;i!| I IfiI 1; J IB li'lili iülliiiijiíü.i,iiillHiil :i Svjte RR... V ■ .r W ■ ■ mi« I ....!i, H ; ■ * Várost néző szobor Fotó: Céhmester NÓGRÁD - 1970. október 21., szerda vét. Sajnos Kodályról nincs utca a megyeszékhelyen. A Petőfi utat Salgótarjánban találjuk, holott a nagy költő Salgóbányán járt — ha nem is a településen, hanem a várban, de itt a Petőfi utat Vár útra keresztelték. Az utcanevekből kiderül, hogy a női neveket nem szeretik a tarjániak. No ne értsék félre, csak a keresztneveket. Két „női” utcánk van: az Ilona és a Gizella út. A fákat sem szeretjük? Ki mondaná, hogy nem, de mindössze két „fa” utcánk van: a Rózsafa és a Hársfa út, mindkettő Zagyvapálfalván. Egyetlen virágnevű utcánk, az Orgona út pedig Salgóbányán. 4 lakók sem tudták Ebben az évben 5 utca kapott nevet Salgótarjánban. Mező Imre, Lakatos Péter, Kismarty Ödön, Kilián György és a Tározó utca. Hogy hol vannak ezek az utcák? Nos a régi Fenyves utca — ebből is kettő volt — egyike, a Kohászati Üzemek mellett kapta a Tározó nevet. A Kilián György utcában épült fel a KISZ-lakátelep. A Kismarty Ödön utca a főtéri 13- as épület. Érdekes, hogy az öt utca egyetlen lakója sem tudja, hogy milyen utcában lakik. A névtáblákat a városi tanács még májusban megrendelte Békéscsabán, a szolgáltató ktsz-nél. Azóta is szállítják, s így nem kerülhet még az utcanévtábla a házakra. Az utcák elnevezéséről a városi tanácson döntenek. A budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat dolgozói Zagyvapálfalván a közeljövőben felmérést végeznek, majd térképet készítenek. Bizony, jó lenne néhány — a lakosság, a városba érkezők részére — térképet elhelyezni, ahogy ez nem egy vidéki városban megtalálható. Köny- nyebb lenne a tájékozódás, nőért változatlanul tartjuk, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik az utcanevek között Tarjánban. A NÓGRÁD Szerkesztősége a Petőfi út 1. szám alatt van. Itt készül a lap is, a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnál. Igen ám, de hivatalosan a Petőfi út megszűnt, s a Posta út nevet kapta. Ezt még a szerkesztőségben sem sokan tudják. Szokács László \ tanácsi előadók szemével Rosszul járnak a .. vándormadarak” WW Néhány hónappal ezelőtt rendelkezést adott ki a megyei tanács elnöke, amelyben szabályozta a megye határain beliül a munkaerő-gazdálkodást. Kötelezővé tette, hogy bizonyos esetekben munkaerő-közvetítés nélkül a termelőüzemek nem alkalmazhatnak új dolgozót. Az rendelkezés érvénybe lépése óta eltelt időszak tapasztalatairól beszélgettem legutóbb Szabó Imrével, a rétsági járás ipari főelőadójával. Előre kell bocsátani, hogy a rendelkezés nem jelent visszalépést a korábban feloldott kötött, merev munka, ügyi szabályoktól. Bár elsősorban az üzemek érdekeit szolgálja azzal, hogy gátalt igyekszik vetni a meglehetősen nagy méreteket öltő munkaerő-vándorlásnak, de érintetlenül hagyja a dolgozók szabad munkavállalási jogát. Az ésszerű és szükséges munkaerő-áramlást nem akadályozza. — A rendelkezés értelmében kötelező a munkaerőközvetítés abban az esetben, ha a dolgozó egy éven belül már két esetben változtatott munkahelyet. A szövetkezeti segédüzemágiak pedig minden esetben csak közvetítéssel alkalmazhatnak dolgozókat — tájékoztat Szabó Imre. — — Szintén lényeges része a rendelkezésnek, hogy az üzemek várható munkaerő-szükségletüket kötelesek előre jelezni. Ez nemcsak arra való, hogy képet kapjunk az igényekről. Így fontossági sorrendet tudunk felállítani, hatékonyabban tudjuk segíteni az üzemek zavartalan miumíká- ját. A rendelkezés — nagyon helyesen — csak a vándormadarakat sújtja. Ha valaki egy éven belül többször változtat munkahelyet, ez arra enged következtetni, hogy meggondolatlanul, könnyelműen vándorol. Ezek uitán számolnia kell azzal a következménnyel, hogy elveszíti a munkahely szabad megválasztásának jogát. Nem oda mehet, ahová akar, hanem ahová kiközvetítik. Ha sehol nem tud megállapodni, a megyén belül előbb-utóbb elveszíti a talajt a lába alól és kénytelen lesz beérni szerényebb munkalehetőséggel, aminél jobbat tulajdonképpen nem is érdemel. A másik: a közvetítés révén a tanács szakigazgatási szervei jobban figyelemmel kísérhetik, hogy a szövetkezeti segédüzemágak indokoltan van- ják-e el más területekről a munkaerőt. Szükség esetén még időben közbeavatkozhatnak a közvetítés áttételes módján, hogy megalapozatlan törekvések ne kaphassanak zöld utat. Milyenek az eddigi tapasztalatok? — Július elején beszéltük meg az üzemek képviselőivel a rendelkezést — válaszol a főelőadó. — Ennek nyomán tizenhárom üzemtől harmincnégy szakmára eddig kétszázhatvannégy dolgozó felvételének szándékát jelezték. A szakigazgatási szerv feladata — egyben hatásköre és a munkaerő-gazdálkodást befolyásoló szerepe — megnőtt. Egyre több a közvetítést kérők száma. Természetesen, ez magában nem oldja meg a munkaerő-gazdálkodási gon. dókat, hiszen elképzeléseinket többnyire csak a „vándormadarak” esetében tudjuk érvényesíteni. Igyekszünk azonban munkánkban közbeeső módszereket is alkalmazni. Felkeressük a más megyében dolgozókat, megpróbáljuk hazahívni Őket, felhívni figyelmüket a járás területén levő munkalehetőségekre. Valamennyi törekvésnek az a célja, hogy a járás ipari üzemei munkerőben hiányt ne szenvedjenek, akár adminisztratív úton, akár a meggyőzé* eszközével történik ez. Lehetséges, hogy még nem mindegyik üzemben látják a rendelkezés jelentősiégét. Az esetleges félreértések tisztázására jó alkalom lett volna a júliusi tanácskozás, de akadtak üzemek, amik ezen nem képviseltették magukat. Pedig minden azon áll, vagy bukik, hogy az üzemek — saját érdekükben — mennyire veszik szigorúan, és tartják be a rendelkezést. — Csak az együttes erőfeszítés hozhatja meg a kívánt eredményt — fejti ki Szabó Imre. — Mi nagyon komolyan vesszük bővülő hatáskörünket és következetes ellenőrzéssel igyekszünk érvényt szerezni a rendelkezésnek. Elvárjuk, hogy az üzemek betartsák az intézkedést. Ha ezt elmulasztják, a következményekkel számolmiak kell. Helyesen teszik, ha ismertetik a dolgozókikai a többszöri kilépés várható hátrányait, hogy visszatartsák őket a meggondolatlan lépésektől.. Rendszeresen kimegyünk az üzemekbe, átlapozzuk a munkakönyveket és a nyilvántartásokat. Feltett szándékunk, ha mulasztást tapasztalunk, nem leszünk elnézőek és minden esetben kezdeményezzük a szabálysértési eljárást, K. S. Gyári óvoda Salgótarjánban az öblös- üveggyár vezetői megkeresték a városi tanácsot azzal a kéréssel, hogy saját beruházással, gyári óvodát kívánnak létesíteni dolgozóik gyermekeinek elhelyezésére. Az üveggyár az óvodát anyagilag fenntartja, onnan kapja az óvónő is a fizetését. A várost tanács támogatta az öblösüveggyár, kezdeményezését, és november 15-tel átadnak a gyárnak a Munkás utcában egy házat, hogy azt alakítsak át óvodává. Az átalakítást követően a gyár költségén, teljesen felszerelik, ellátják játékokkal és a megfelelő berendezéssel. A tervek szerint 1971. január 1-vel megkezdődik Salgótarján új óvodájában az oktatás. Ezzel 45—50 óvodás korú gyermek elhelyezésére nyílik lehetőség. Veszprémi és győri vendégek Kétnapos látogatásra építési és tervezőszakemberek érkeztek tegnap délelőtt Salgótarjánba. A vendégek a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat, illetve a Győri Tervező Iroda dolgozói. Salgótarjánban Gellérthegyi Gyula, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője fogadta és kalauzolta őket városnéző sétájukon. Délután megtekintették a Salgótarjánt bemutató rövidfilmet. Ma a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál, illetve a tanácsi tervező irodában tesznek látogatást. ASZÚD? JANOS: A KRIMINALISZTIKA kalanűOs TÖRTÉNETE A kockázat így már túl szont ugyanezt elmondani a na?y. ®„ któptomániás hamisított festmények piacágyűjtok” es a tolvajok szamara egyaránt. Nem lehet vi- ról... Emelkednek az árak Az 1966—61-es évek, amint megállapíthattuk, nehéz korszakot jelentettek a képtárigazgatók és magángyűjtők számára. Az 1967-as esztendő viszont a képhamisítványok körül felcsapó monstre-botrá- nyokról lett nevezetes. Le kell szögeznünk: elsősorban a modern festészet alkotásainak hamisításáról van szó. A modern festészet könnyebben utánozható, az aránylag új műalkotások leltára még nem teljes, a hamisítás technikája pedig sokat fejlődött. „Ha azonban a festmények iránt nem mutatkozna egyre nagyobb kereslet”, ha „nem folyna oly lázasan a műalkotások árusítása”, a hamisítók nem tudnák elhelyezni árujukat. „Elhelyezés”, „áru” — mily távol állnak a kifejezések a művészettől! És mégis: a festményeknek is megvan a maguk piaca, ahol a kereslet és kínálat éppúgy érvényesül, mint például a színes fémek piacán... A festmények piacán egyelőre a kereslet van növekedőben és az árak csillagászati magasságig ugranak. De szóljunk előbb a régi mesterek műveiről. 1968. január 7-én a hamburgi Der Stern egy reprodukciót közölt, és alá ja a, következő szokatlan szöveget irta: „2 464 000 márka”. Van der Weyden „Szent György lovag és a sárkány” című (eredetileg Van Eycknek tulajdonított) alig levelezőlap nagyságú festménye cserélt gazdát ezért az összegért. A kép minden négyzetcentiméteréért 12 000 márkát fizettek, s így a világ legdrágább festménye lett. A világrekordot azonban mégis Rembrandt „Arisztotelész Homérosz mellszobra előtt” című vászna tartja: 1961-ben 2 300 000 dollárért vásárolták meg New Yorkban. Az élő festőművészek közül Picasso éri el a legmagasabb áraikat. Bázel városa 1968-ban 2 000 000 dollárt fizetett, hogy megakadályozza egy csődbe jutott svájci légiforgalmi vállalat birtokában levő két Pi- casso-festmény átköltözését Amerikába. Szemléltetően érzékelteti a festmények piacán uralkodó konjunktúrát Monet „A Sainte-Adresse-i terasz” című művészi képének esete. A művész 1867-ben 400 frankért adta el. Miután kézről kézre járt, 1926-ban egy amerikai vásárolta meg 9500 dollárért. Negyven évvel később, 1966-ban, tulajdonosa Londonban elárvereztette, s a festmény a New York-i Metropolitan Museum tulajdonába került 1 400 000 dollárért. Mi a magyarázata a festménykereskedelem rendkívüli felvirágzásának? Egy nagyiparos valamikor azt mondotta: „A festmények falra függesztett részvények.” Más szóval, a nagy mesterek és egyes modern festők vásznait biztos befektetésnek tekintik, amelyet nem érint a részvények, az arany vagy a devizák árhullámzása. A festmények ára szüntelenül és feltartóztathatatlanul növekszik, s így ez az új „árucikk* nemcsak biztos befektetést, hanem egyben jó üzletet is jelent. A műkereskedők semmit sem bíznak a véletlenre. Az árhullámzások megakadályozására soha sem dobják piacra egyidejűleg ugyanazon művész túl sok festményét. Picasso festette mintegy huszonötezer képnek csaknem a fele még a műkereskedők raktáraiban rejtőzik, és csak korlátozott számban kerül forgalomba..A festménykereskedelem központja az Amerikai Egyesült Államok, mert a műalkotások vásárlói főleg amerikaiak. „Ha ön amerikai és szabadulni akar a kérlelhetetlen amerikai Hekustól, íme, egy csalhatatlan recept: rövid európai utazást tesz és néhány festményt vásárol a fontosabb tárlatokról. Visszatértekor semmiféle vámot nem fizet... Azután megvárja, amíg az árak emelkednek és néhány festményt felajánl valapiely múzeumnak. Meg is tarthatja őket, a múzeum türelmesen vár, amíg ön meghalt... S még valami: ha a szakértő a festményeket mondjuk 500 000 dollárra becsülte, ezt az összeget ön levonhatja adó alá eső jövedelméből. .. S végül, ha ön jutányos áron néhány hamisítványt vásárol, s azokat a múzeum a „szakértői” véleménye alapján kétszeres vagy háromszoros áron fogadja el, az üzlet kivételesen jövedelmezőnek bizonyult.” (Folytatjuk)
