Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

‘•'TT Hist«** es szatffitiink^sk^pzX Szép műét, §äw& Képekkel, amatőr felvéte­lekkel zsúfolt, vaskos albumo­kat lapozgatunk. A képek a nagybátönyi Szakmunkáskép­ző Intézet múltjának, húsz- eszftendőg fennállásának em­lékei: díszes, egyenruhás vá­jártanulók csoportjai, az első ideiglenesen kinevezett igaz­gató, csoportkép az ötvenes évek elején verbuválódott szakoktatói gárdáról, felvéte­lek az új iskoláról, az egyen­sapkás fiatalokról, akik kö­zül sokan váltok a munka hőseivé — a szó legnemesebb értelmiében. A bányaváros tör­ténete is benne van ezekben az albumokban, a bányavá­ros múltja, a szénre települő és azon növekvő Nagybátomy ünnepi pillanatai a hétköz­napokban. Kádár János láto­gatását külön albumban őrzik az idén húszesztendős isko­lában. Változó profil és szemlélet Hantos Sándor igazgató és Oská Károly igazgatóhelyet­tes szívesen beszél a jelenről is. — A vájáirképzőből mostan­ra vasipari profilú szakmun­kásképző alakult — mondja az igazgató, aki az Alföldről került-a megyébe 17 évvel ez­előtt. Jelenleg gépi forgácso­ló, géplakatos,, hegesztő és szerkezeti lakatos szakmák­ra — és még tizenöt, főként Pásztóiéi átvett szakmára — tanítják a fiatalokat, — Az intézet létszáma 767 fő, közülük 220 az első éves tanuló — mondja Hantos Sándor. — Ez egyben azt is jelenti, hogy az intézeti lét­számkeretet az idén száz szá­zalékosan kitöltöitük. A reform hatása lemérhető például ab­ban, hogy az úgynevezett emelt szintű oktatásban résztvevőd aránya ötven szá­zalék! Ezek a szakmunkásta­nulók az itteni vizsga után kétéves tanulással érettségit szerezhetnek. Kis uitánaszámolással kide­rül; ha a pásztói, főként ha­gyományos, osztályokat nem vették volna át a közelmúlt­ban — nyolcvan százalékos lehetne az emelt szintűek ará­nya. A reform hatása mutat­kozik abban is, hogy megnőtt az elméleti oktatás aránya, A hét hat napjából hármat az intézetben töltenek a fiatalok. Sokat javult a tanműhelyi oktatás színvonala, jelenleg három, jól felszerelt tanmű­hely áll rendelkezésre az üzemeknél, közülük a legna­gyobb & bátonyi gépüzem tanműhelye, de már épül a közeli Mátranovákon a Ganz- MAVAG korszerű tanműhelye is. — Régen az itteni bányász azt mondta: az én gyerekem „út” legyen, legyen iparos — emlékezik az igazgató. — Vá­jártanulónak más vidékekről érkeztek a fiatalok, főleg a nagy családokból. Változott a helyzet, változik évről évre az ipar szerkezet,e is, válto­zik a szülői szemlélet. Időn­ként divatot Csinálnak egy- egy szakmából, most például a forgácsoló a divat. De ná­lunk a tanulók kilencven szá­zaléka most is munkásszü­lők gyermeke. Az egykori vájárképző hét évvel ezelőtt kezdett fokozaté, san vasipari szakmunkáskép­zővé átalakulni azzal, hogy A héten történt Egy ügyirat élelraiza ösí elHénáégünk a bürokrácia. Küzdünk, harcolunk elle­ne, de hiába, csak jól tartja magát még mindig. Legalábbis ezt jelzi az alábbi kis történet, amely a héten történt. Ismerősömmel találkozom. Az üdvözlések után kettőt sem pilloghatok, máris dől belőle a szó. Igen el lehet kese­redve, — Kiveszik a vesémet, a májamat a sok fölösleges munkával. Most például levelet kaptam lentről”. Az áll benne, hogy vizsgáljak ki egy esetet. Ez eddig rendben is lenne, csakhogy ez a bizonyos eset cirka négy évvel ezelőtt történt. Na már most. Olyan természetű az eset, hogy pa­píron sehol nincs nyoma, visszakeresni tehát lehetetlen, és ezt „fent” is nagyon jól tudják. Most ugye, mondhatná va­laki azt, hogy ha papíron nem, hát járjak utána valami más módon. Igenám, csakhogy ez az eset olyan eset volt, amit nem is lehet esetnek nevezni, mert egy apróság, egy bágatell ügy volt, ami jóformán se nem osztott, se nem szorzott senkinek. Igaz, hiba volt, de csak nagyitóval nézve az, ezekre szoktuk rámondani, hogy csak az nem követi el, aki nem dolgozik. Ha elkövetése napján vonták volna fe­lelősségre elkövetőjét, legfeljebb szóbeli figyelmeztetést ka­pott volna. — De az igazi büntetést én kaptam, mert nekem kell előkaparnd ezt az ügyet, helyesebben „ügyecskét”, nekem kfell jelentést írnom róla. A felháborító az egészben az, hegy aki ezt a levelet írta, nagyon jól tudta, hogy érdembeli vá­laszt nem fog kapni rá, mit is kezdhetne vele ennyi idő után? De azért megfogalmazta, gépírónőt hívott, lediktálta. Több példányban természetesen. Egyiket iktatták, másikkal ki tudja mit csinálták, egyiket pedig nekem postázták. Be­írták a postaikönyvbe, egyszóval ügyirattá dagasztották. Aztán itt nálunk valaki felbontotta, valaki iktatta, valaki nekem továbbította, azaz nagyon szerény számítások szerint is, ezzel a levéllel legalább hatan dolgoztak. S mindezt miért?... — Legszívesebben „felszólnék”: hagyjátok ezt április elsejére! Az év egy napján még elviselem, de csaknem niinden nap ilyen és ehhez hasonló ügyiratokat kapni és „intézni”... Hat ember dolgozott egy olyan levéllel, amely­re majd 5—6. sorban valami semmitmondó választ fogok küldeni, mert nem csinálhatok mást. Aztán ezt majd megint felbontják, láttamozzák, iktatják stb... S a levél elküldője nagyon jól tudta, hogy ez fog törtétirti, azt is tudta, hogy ebért, azaz a semmiért, mennyien fognak majd dolgozni. — Mondom, ha egyszer-kétszer kapnék ilyen „ügyirato­kat”, jót nevetnék rajta. De most már nem tudok nevetni. Ez utóbbi megállapítása szemmel látható is volt. S miért is kapott az éh istneVősöm ilyen „ügyiratot”? Azért, mert valahol valaki görcsösen fogja az íróasztalát. Az ő esetében és ennek a levélnek az esetében csak egy valaki. Öe nemcsak ő kap ilyen leveleket,. < — Szendi — Nőtt az árbevétel* csökkent a jö.vedelmezősé^ Az Ipoly Bútorgyárban ez év első nyolc hónapjára 48 millió forintos árbevételt ter­veztek, ami több mint ötmil­lió forinttal haladja meg az elmúlt év azonos időszakáét. Elképzeléseiket a tervhez vi­szonyítva négymillió forinttal mégtetézlék ötvenkétmlllió forintnyi árbevételt értek el. Az elért eredmények szépség­hibája. hogy nem járt együtt a jövedelmezőség növekedésé­vel, sőt az elképzelésektől el­térően, a jövedelmezőség ked­vezőtlenül alakult. Az év ele­jén tervbe vett négy és fél millió forint helyett csak két­millió - h a te fel zö tv enezer forin­tot értek el. 1963-ban mór a bányász-vas­ipari szakmákat is tanítani kezdték. Négy évvél ezelőtt történt a „gyors váltós”, amikor a vájárképzés Bátony- ból teljes mértékben Várpalo­tára került. Átmeneti kísérlet­ként bevezették a mezőgazda­sági gépszerelők képzését, de ez később nem bizonyult jár­ható útnak. A szakképzés valódi rangja — Tavaly óta kialaikult és véglegesnek ígérkező profilja az intézetnek a vasipari kép­zés — így az igazgató. —- Körülöttünk erősödnek, ala­kulnak az új üzemeik, s még a régiek közül is több gép­üzemmé alakul át, mint pél­dául a szolgáltatóüzem is. A járás változó és erősödő iparának bázisüzemei ezek és mi a szakmai utánpótlás bá­zisintézménye lehetünk, va­gyunk is máf. Tanulóinknak és az intézetnék is ez jelenti a biztos jövőt,,« A szakképzés színvonala évről évre emelkedik. Ami­kor Hantos Sándor a bátonyi Mü.M-höz került, még nem ment ritkaságszámba a mind­össze egy-két osztályt járt gyerek. Ma hz általános nyolc osztály a legalapvetőbb köve­telmények között van. — Az emelt szintű oktatás azonban csak kezdet. olyan lehetőség, • amelyet az üze­meknek is jobban ki kellene használni — mondja az igaz­gató. — A legutóbbi tanév­ben végzett hatvan „emelt szintes” közül csak 10 száza­léknyi akar, vagy tud tovább tanulni. Egyelőre az üzemek sem veszik mindig szívesen a továbbtanulási igényt. De ez így van minden új dologgal. Régen a Hajdúságból, Nyír­ségből, Szolnok környékéről érkeztek a bátonyi kollégium­ba a gyerekek — vájártanuló­nak. Jelenleg többségük a bátnnyiak közül került ki. és itt „vendégeskednek” a sal­gótarjániak is mindaddig, amíg az új kollégium felépül. Jubileumi év Az intézet részletes prog­ramot készített a jubileumi tanulmányi év méltó megün­neplésére. A húszéves évfor­duló jegyében zajlik az idén a szakmai és tanulmányi verseny, a kollégium tisztasá­gi versenye, a hat intézeti szakkör tevékenysége, de fő­ként. a honismereti szakköré, amely javában gyűjti az érté­kes dokumentumokat, nyo­moz az egykori bátonyi diá­kok után, s arra is kiváncsi: kiből milyen munkás vált azöta, hogy az utolsó év vé­gén odaállt a vaskos albumo­kat megtöltő amatőr fotósok lencséje elé. — Körülbelül kétezer fiatalt adott az iparnak, bányának, üzemeknek az elmúlt húsz év­ben ez az iskola — mondja Hantos Sándor igazgató. — Mi arra tanítjuk őket, hogy munkásnak lenni rang. s hogy ez a rang a szakmai képzett­ség színvonalával együtt nö­vekszik! Pataki László Létérdekünk G azdasági versenyképességünk fokozása létérdele, mert gazdaságunk igen érzéke­nyen reagál a külföldi piacok igényelnek vál­tozására. Nem csoda, hisz’ nemzeti jövedel­münk több mint egyharmadát az exportból származó jövedelem adja. így hát gazdasá­gunk fejlődésénél állandóan számolni kell ez­zel a ténnyel, a belőle adódó tennivalókkal és az esetleges következményekkel. Ezért a ter­melési szerkezet korszerűsítése — elsősorban a gyártás- és gyártmányfejlesztés — elsőren­dű fontosságú megyénk üzemeinek, vállalatai­nak, gyárainak számára. E tekintetben az elmúlt esztendők elő­nyös változást hoztak, A gyárainkban végre­hajtott rekonstrukciók, műszaki-technikai, technológiai fejlesztések lehetővé tették a korszerűbb gyártmányösszetétel kialakítását. A változást jellemzi, hogy megyénk üzemei­nek új gyártmánykibocsátási üteme egy év alatt több volt, mint a második ötéves terv Időszaka alatt. Olyan új termékek — mint a DEXION-Salgó-elemek, edzett üvegek stb. — láttak napvilágot, amelyekről korábban csak elképzeléseink voltak. A folyamat jelenleg is tárt, egyszer gyorsabb, máskor lassúbb ütem­ben. Ennek a munkának határt szab egyrészt az anyagi lehetőség szűkös volta, másrészt a kényelmesség, az újtól való idegenkedés, a pillanatnyi érdekek előtérbe helyezése, Pedig ha valahol, ebnél a munkánál min­denfajta késlekedés sokat árthat. Nem va­gyunk olyan helyzetben, hogy bővelkedjünk nyersanyagokban. Félkész és készterméke­ink zöméhez az alapanyagot a szocialista or­szágokból, elsősorban a Szovjetunióból, vala­mint a velünk kereskedelmi kapcsolatban ál­ló kapitalista és fejlődő országokból szerez­zük be. Az utóbbiaknak kemény valutával kell fizetni. Ebből adódik a feladat: ha már Ilyen drágán jutunk az alapanyag egy részé­hez, akkor olyan késztermékeket gyártsunk, amit külföldön és belföldön egyaránt keres­nek, amit jó áron el tudunk adni, ami hosz- szabb távon biztosít értékesítési lehetőséget. Máskülönben úgy járunk, mint a Salgótarjá­ni Kohászati Üzemek a műanyaggal bevont huzallal és a Salgó-kapoccsal. A piac nem értékelte kedvezően a gyár vezetőinek ilyen irányú választékbővítést célzó erőfeszítéseit. A bem éppen olcsó tandíjat a jövőben csak akkor lehet elkerülni, ha jobban felmérik a piaci igényeket. Ide kívánkozik, hogy minden új kockázatvállalással jár együtt. Ezért nem lehet az előbbi melléfogást megbocsáthatatlan tévedésnek tekinteni. Ilyesmi a jövőben is előfordulhat, ha,.. Piaci kapcsolataink erősödése, vállalata­ink további léte nagyban függ a gyártás- és gyártmányfejlesztés ütemétől, eredményessé­gétől. Ha az Ipoly Bútorgyár ma is a Balas- sagyarmat-kombináltszekrény gyártásánál tartana, igén nehezen tudna létezni. Ha az ötolösüvagéyár vezetői ölbe tett kézzel vártáik volna a piaci igényeket, s ők maguk nem kí­nálnák az új, saját tervezésű, a legkényesebb külföldi igényeket is kielégítő, modem vona­lú üvegtermékeiket, ha elszalasztották volna a jó piacot biztosító üvegbúragyártást, akkor ma gond volna egyre bővülő kapacitásuk le­kötése. Mivel van megrendelőjük, nincsenek ér­tékesítési gondjaik, meg tudják valósítani a fejlesztési terveikben szereplő feladatokat, magasabb szintre tudják emelni a technikai, technológiai színvonalat, az élet- és munka­körülmények további, jelentős javítása mel­lett. Ezzel a ténykedésükkel nemcsak a fej* lődés folyamatát teremtik meg, hanem a munkások egyéni gyarapodását is garantál­ják, béremelések és különböző emelt szintű juttatások formájában. Az előbbiekből kitűnik, hogy gyártás- és gyártmányfejlesztés, illetve a korszerűtlen termelési szerkezet felszámolása mennyire életbevágó feladata megyénk üzemelnek. Többségük ugyanis olyan fogyasztási cikkeket gyárt, amelyek hamar elavulnak. Áll et a megállapítás akkor is, ha látszólag ma még egyes termékeknél a megrendelők „protekci­ót” keresnek. Ugyanakkor előfordul, hogy más termékekből átmeneti, Vagy tartósabb el­helyezési gondok jelentkeznek. Például egyes belföldi, üvegfajtáknál. Vannak, akik a termelési szerkezet elő­nyös megváltoztatását kizárólag az új, korsze­rűbb technikához kötik. Csak részben van igazuk, mert számtalan példa tanúsítja, hogy az új technikán régi, elavult technológiát al­kalmaztak, s emiatt nem tudták azt az ered­ményt elérni, amire a gép, vagy a berendezés képes. Aztán régi gépen Is lehet többet, job­bat, exportképes árut termelni, ha az előállí­tás technológiai utasítása korszerűbb. Ilyen eset fordult’ elő a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A korszerűbb technológia alkalmazásánál még kevés a kezdeményezés üzemeinkben. vállalatainkban, azaz kisebb szerepet kap a termelés megszervezésében, mint a műszaki- technikai színvonal általános emelése. A versenyképesség további növelése a műszaki beosztásban tevékenykedők számára jelent elsősorban sokirányú, azonnali tenniva­lót. Mimikájukban kettős feladatot kell meg­öl daniuk: megtanulná az új gyártási technoló­giákat, majd széles körben elfogadtatni a dolgozókkal. A megvalósítás nem könnyű, mert el kell vetni a korábbi megszokottságöt. Szembe kell nézni azzal, hogy az újnak be­vezetése nem várt problémákat is okozhat, s ezek megoldása nem mindig sikerül máról holnapra. Nem kis dolog megértetni a mun­kások egy részével, hogy az új technológia, a korszerűbb gyártási eljárások bevezetése egyet jelent további gyarapodásukkal, terve­ik. céljaik megvalósításával, jobb életkörül­ményeikkel. Q tt cselekszenek helyesen a vezetők, a ^ párt- és szakszervezeti aktivisták, ahol egy pillanatra sem mulasztják el bebizonyí­tani dolgozótársaiknak, hogy a gazdasági versenyképesség növelése mindenkinek leg- sajátabb egyéni érdeke. A boldoguláshoz pe­dig a jövőben is sok új, korszerűbb, tetszető­sebb kivitelű gyártmány szükséges. Csak így lehet megalapozni a biztos jövőt! Venesz Károly Összefognak A rétsági járás fogyasztási szövetkezetei közösen szerzik be a zöldségfélét és gyümöl­csöt Heves és Szabolcs me­gyéből, a lakosság téli ellá­tására. A nagy tételű felvá­sárlás egyaránt előnyös a szö­vetkezeteknek és a fogyasz­tóknak is. Az öt ÁFÉSZ ösz- szefogásának eredményekép­pen egy javitórészleget és egy ellenőrző csoportot is lét­rehoznak a járásban. A ja­vítórészleg a fogyasztási szö­vetkezetek tulajdonában levő hűtő-, presszó-, fagylaltgépek és gépkocsik javítását, kar­bantartását végzi majd. Az ellenőrző csoport az ÁFÉSZ- ak gazdasági tevékenységéhez ad hasznos segítséget. ■— A fény hatása a fejlődésre Nem kapnak elég fényt a gazdaságokban zárt helyen, mesterséges klímaviszonyok között tartott, nagy húshoza­mú szárnyasok, a pulykák — erre a megállapításra jutot­tak a tudományos kutatók, akik igyekeznek meghatároz­na a legideálisabb tartási vi­szonyokat. Annyi máris bizonyos, hogy a pulyka igen kényes a kül­világ különféle behatásaira. Az ólakat ezért úgy tervezik, hogy minden négyzetméternyi alapterületre 24 kilónyi élő súly jusson, se több se kevesebb. így kívánja a te. hyésztég gazdaságossága. A levegőt óránként cserélik, mégpedig ügy, hogy minden kilogramm élő súlyra 3.6 köb­méter levegőt számítanak. Ha kevesebbet adnának, úgy az állatok megsínylenék és ke­vésbé jói hasznosítanák a ta­karmányt. A legnagyobb gondosság if kárbavész azonban, ha a te­nyésztők takarékoskodnak, a fénnyel, ezt állapították meg a testsúlymérték adataiból. A tavaszi vedlési időszak után a pulykákat újabban 18 Celslus-fokú hőmérsékletű ólakba helyezik. A szakembe­rek szerint az első 48 órában teljes fényt kell adni, tehát két napon át szünet nélkül égetni kell a lámpatesteket. A harmadik naptól kezdve a fényprogramot 16 órára fog­ják vissza, tehát 0 órás Pi­henőidőt biztosítanak az ál­latok számára, A „napsütés” időpontját is pontosan mégha, tározzák, ennek reggel 4 órá­tól este 8 óráig kell tartania. Hasznos, ha a világítótestek mellett imfral ampákat is üze­meltetnek, Nyáron az ólak nyitható tetején át természe­tes fényt kapnak a világossá­got kedvelő szárnyasok. őszi napsütésben (MTI fotó — Jászai Csaba felv.) NÓGRAD - 1970. október 18,, vasárnap 5 4 f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents