Nógrád. 1970. október (26. évfolyam. 230-256. szám)
1970-10-17 / 244. szám
Á főtitkár üzenete r Beszélgetés Szabó Ferenccel, a Magyar Úttörők Szőrétsésrének főtitkárával Á főtitkár szobájában remek kép: vörös nyakkendői úttörők sakkoznak. Az elmé- lyülitség sugárzik a festményről, az átélés, az őszinteség és a nyugalom. — Szeretem ezt a képet. Pedig „örököltem”. De semmi pénzért nem cserélném ki. Ha elfáradok, rátekintek, nyugta toként hat. A rövid bevezetőre a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárának szobájában került sor. Szabó Ferenc előadásról érkezett: három órán keresztül beszélt az ifjúság feladatairól. Elhagyta a papírt, érezte: anélkül jobban megy. A téma most is hasonló: az úttörőmozgalomról beszélgetünk, a szervezet jubileumáról. Az első kérdés: — A főtitkár hogyan ítéli meg a Magyar Üttörők Szövetségének helyzetét? — Az úttőrőszövetség ma már egyértelműen nevelési tényező. Ezzel számolt, ennek munkáját értékelte az V. nevelésügyi kongresszus is. Ott állapították meg: szocialista nevelés a mi társadalmi viszonyaink között elképzelhetetlen az ifjúsági mozgalom nélkül. S az ifjúsági mozgalom fogalma természetesen együtt jelenti a KISZ-t és az úttörő- szervezetet. — Ezt fogalmazta meg a párt ifjúságpolitikai határozata is. — Éppen erről akartam beszélni. Szó szerint így hangzik: az úttörőmozgalomban sokkal több van, mint ameny- nyit jelenleg kihasználunk. — És a feltételek? — Sok minden hiányzik. A teltételek három csoportját vesszük figyelembe. Az egyik a szemléletbeli. Azaz, hogy a közvélemény és szőkébben a pedagógus-közvélemény menynyire ismeri el, épít, és veszi számításba azt, hogy a gyermekek szervezete nevelési erőként létezik. A közvéleményben igen erős javulás tapasztalható. Bár elég sok helyen leszűkítik az úttörőmozgalom funkcióját valamiféle dekorációra, iskolai egyesületre vagy éppen a MÉH fiókvállalataként kezelik. Ennél sokkal több a mozgalom, de ehhez tettekben többet kell adni. Azt hiszem, nagyon kevés ma már az olyan pedagógus, aki nem ismeri el az úttörőmozgalom ereiét, és kevés az, aki vitatja létének szükségességét. — Formai okokat ért ezen? — Nekünk nem mindegy az, hogy a gyermek csak formai szempontból viseli a nyakkendőt. vagy valóban úttörőnek érzi magát. Nem mindegy, hogy egy osztályon belül a raj csak névleg létezik, semmi különösebbet nem jelent az úttörőknek, vagy valóban egy alkotó, demokratikus közössége a gyermeki életnek. Mi arra szeretnénk törekedni, hogy minden, ami hamis, eltűnjön a mozgalomból. — Milyen sajátosságok jellemzik legjobban a gyermek- szervezet munkáját? — A sajátosság nagyon érdekes szó. Inkább az úttörő- mozgalom néhány nagyon fontos feladatát emelném ki. De talán ez sem pontos akkor, mikor sajátosságról esik szó. Mindenekelőtt azt. hogy a Magyar Üttörők Szövetsége az MSZMP gyermekszervezete. Politikai, kommunista gyermekszervezet. Azt akarjuk elérni, hogy a mi nagy politikai célunkat, a szocializmus teljes felépítését a gyermekek saját céljuknak tekintsék, ennek véghezvitelében ők is részt vegyenek. — Tehát a közügyről van szó... — Igen. Arról a közegről kell beszélni, amelyben n gyermek él. A gyermek részvétele ott kezdődik, hogy ismeri-e az őrs ügyeit, ismeri-e szomszédjának gondját-baját, tud-e együtt érezni padszom- szédjával és képes-e tenni érte, javítani; ha kell, közbeavatkozni, ahogy az úttörőélet törvénye megfogalmazza. — Például? — Semmit sem ér nekünk az olyan jelenség, ha a vietnami szolidaritást szépen kialakítjuk a gyerekben és azt mondhatjuk: igen, érti és együtt érez szenvedő vietnami testvéreivel, ha ugyanakkor a futballpályán szadista módon rúgja ellenfelét és nem törődik fájdalmával. Az ilyen szolidaritás a levegőben van és a legkisebb vihar is elfúj- ja— Mit jelent a közelgő negyedszázados jubileum a gyermekmozgalomnak? — Próbára tehetjük önmagunkat ebben az évben. Elkészíthetjük a mérleget: meddig jutottunk, mire vagyunk képesek, hogyan n»an,jünk tovább. Ahogy viccesen fogalmazzák: akkor szoktunk eltévedni, ha senki sem meri megkérdezni, helyes úton járunk-e? Mi sem teszünk mást. Azt fogalmaztuk a jelszóban, hogy tettekkel köszöntjük az úttörőmozgalom negyedszázados évfordulóját. Mert mi mással lehetne bemutatni, hogy ezek a fiúk, lányok —, akikre oly gyakran azt mondják, hogy ejnye, ti haszontalanok —, a maguk módján, fejlettségi szintjén igenis hasznosak már ma is, és még hasznosabbá akarnak válni a jövőben. Az embert tettem, cselekedetein keresztül lehet a legjobban mérni. Ez vonatkozik a gyermekközösségekre is. — A jubileumi év a próbatétel éve? / — Próba zzon le önmaga és a társadalom előtt minden úttörő, kisdobos, minden közösségünk, vezető szervünk. El keil készítenünk á negyedszázad értékelését, fel kell mérnünk használható hagyományaink tárházát, és meg leéli kezdenünk az újabb negyedszázad úttörőmozgalmának alapozását. Tovább kell lépnünk a korszerűsítés útján. Az évfordulóban mi nem az ünneplést tartjuk fontosnak. Ha ünnepségről, ünneplésről beszélünk; mi abban nem látunk mást, mint perspektívát, állomást, eszközt, amely húzóerő lehet munkánkban, amely az évforduló nevelési lehetőségeit még jobban szeretné kihasználni. — Az úttörőmozgalom negyedszázados születése a jubileumok sorába tartozik? — Nem szeretnénk, ha bárhol is összehasonlítást tennénk akár a felszabadulási évforduló nagyságával. Ez egy sajátos évforduló. Az úttörő- mozgalom 1946 június első vasárnapjához kapcsolódik Azonban köztudott, hogy már ezt megelőzően, az ország legkülönbözőbb vidékein kommunista üzemek mellett megalakították az úttörőcsapatokat. Ma sem lehet még kideríteni, talán sohasem, kik kezdték, miért és hogyan csinálták. 1946 júniusának első vasárnapján az úttörők először mint szervezett, nagy erő jelent meg Budapest utcáin. Az is köztudott, hogy 1919-ben Magyarországon úttörőcsapatok működtek. Kommunista gyermekszervezetek voltak ezek, sok-sok ezer taggal és mintegy ötven csapattal. Programjuk teljes egészében kapcsolódott azokhoz a célokhoz, amelyet a proletár- diktatúra tűzött M maga elé. Az évfordulót mi úgy tartjuk számon, hogy ösztönző rendszerként, perspektívaként álljon a gyermekek előtt. Lehetőséget adjon a társadalomnak arra, hogy ebből az alkalomból is kinyilvánítsa a gyermekek iránti vonzalmát, áldozatkészségét, és megmutassa a gyermekek számára azt, ami a szocialista társadalom nagyon fontos gondolata: a jövő és a gyermek összefüggő fogalom. Minden nép jövője annyit ér, amennyit a ma felnövekvő nemzedékére fordít — Hogyan értékeli a Nóg- rád megyei úttörők munkáját? — Személy szerint nékem nagyon nehéz értékelnem és ítéletet mondanom. Tudniillik, az úttorömunka értékét nem az adja meg, ami belőle látszik. Az igazi értéke az, ami a gyermekek tejében, értelmében, szívében, érzelmében és kezében, tehát ügyességében rakódik le. Az úttörőmozgalom igazi értéke csak évtizedek, vagy évek múlva mérhető. Annyit érünk, amennyiben megfelel a ma felnövő korosztály annak a szükségletnek, igénynek, amelyet majd az ő ifjú és felnőtt kora támaszt velük szemben. Nógrád megye munkájáról tudom, hogy eseményekben gazdag. Jó néhány eseményen részt vettem. De nyilvánvaló, hogy keveset tudok a hétköznapokról, holott elveim szerint a hétköznapi munka adja az igazi értéket és kevésbé az ünnepek. Mégis azt mondhatom, nincs szégyenkezni valója a megyének. Nógrád megye nem egy alkalommal írta be magát az úttörőmozgalom történetébe. Kezdeményezéseivel és országos akcióival is. Sokra becsülöm a Nógrád megyei úttörővezetőket. Többször találkoztam velük. Gondolkodó, alkotó, gyermekeket szerető vezetők, amit végeznek, becsületre, elismerésre méltó. — S végezetül: a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára mit üzen a Nógrád megyei gyermekeknek? — Ilyenkor jó lenne szemtől szembe állni és közvetlenül elmondani, hogy tekintsétek és tegyétek valóban a saját szervezetetekké az úttörő- mozgalmat Ez a szervezet azért van, hogy a ti számotokra lehetőséget adjon saját elképzeléseitek, terveitek, kívánságaitok teljesítésére. Mi, az őrsöt tekintjük az úttörőmozgalom sejtjének. Ha a sejt nem él, akkor elhal a szerv és a szervezet is. Tegyétek minél életképesebbé, vidámabbá az őrsi életet. Az úttörőmozgalom olyan, amilyenné ti magatok formáljátok, teszitek. Amilyen a ti igényetek és lehetőségetek és ebben a ti szerepetek felülmúlhatatlan. A vezetők elsősorban segíteni akarnak nektek, hogy jobbak és szebbek legyenek a gyermekévek. S ehhez kívánok nektek én is sok sikert az úttörőmozgalom születésének negyedszázados évfordulóján. Molnár Zsolt NÖGRÁD — 1970. október 17., szombat ASZÓDI JANOS: A KRIMINALISZTIKA kalanüOs TÖRTÉNETE Azsaj Mifra meggyilkolása csupán egy epizódja az indiai rendőrség és a nemzetközi aranycsempész szervezetek háborújának! A csempészett arany valósággal árad India felé. A magyarázat egyszerű: az arany ára Indiában csaknem kétszerese a nyugati országokban fizetett árnak, s a csempészek kihasználják ezt a helyzetet, amely nem véletlen és újkeletű, hanem az idők folyamán szükségszerűen alakult ki. Repülnek gyémántok is... A gyémánt nem . csupán a csempészek, hanem a nemzetközi tolvajok figyelmét is vonzza. E drágakövek sokfelé utaznak szerte a világon és a gyémántlopások fantasztikus arányokat öltenek. Évente több százszor előfordul, hogy a hivatalos gyémántküldemények címzettjei, amikor az állítólag drágaköveket tartalmazó dobozokat felnyitják, mindenféle haszontalan, de a feladott gyémántokéval megegyező súlyú tárgyat találnak bennük. A repülőgép útközben többször is leszáll, és minél többször történik ez meg, annál nagyobb veszély fenyegeti a küldeményeket. A lopást gyakran menet közben, a levegőben követik el. íme, például, mi történt azzal az egymillió frank értékű gyémántszállítmánnyal, amelyet repülőgépen küldtek Párizsból az algériai Cons tan tine-ba, Mar- seille-en és Algíron keresztül. Marseille-ben jelentkezett egy ékszerész, akit a párizsi cég — a feladó — megbízott, hogy jelen legyen a küldemény vá molásánál. A csomag azonban ekkor már nem drágaköveket, hanem ... tégladarabokat tartalmazott. Az egyik rendőr- felügyelőnek jó gondolata támadt. Ellenőriztette a MarTaricrni mozaik Levél egy Időszakos olvasóhoz Nagy öröm számomra, hogy elolvasta október 13-án Rohanó élet című szerény írásom — egy fejezetét. Kisebb öröm. hogy nem elég figyelmesen olvasta. Mindenekelőtt: nem vette figyelembe kifogásolt szövegem végső kicsengését: „De átlépték, megsemmisítették a rohanó idő új követelményei’’ — írtam a szökőkútról és azt hiszem, ebben egyetértünk. Ami levelének részleteit illeti, igaz, feltettem a kérdést: „Szép volt?” S válaszoltam is rá: „Akkor igen... Tegnap más volt az ízlés és holnap ismét más lesz." Csak megismételni tudom, nem éppen jóindulatú soraival meg nem döntött véleményemet: a willendorfi Vénusz az ősembernek bizonyára tetszett, ma talán az esztéták másképpen vélekednének róla. Ha mai szobrász Vénusz-szobrot készít, nem a milói Vénuszt veszi mintául, pedig szépsége ugyebár nem vitatható. A Dávid-szoborról (aminek eredetijét és másolatát is módom volt látni felállítása helyén) sem azt írtam, amit nekem tulajdonít, hogy „elszállt fölötte az idő”,,hanem, hogy széles e világon nem jutna eszébe senkinek, hogy ma városa főterére állítsa, hiszen ez megbocsáthatatlan művészeti szentségtörés volna. Ez a mű és másolata ott szép, ahol van. Gondolom, ön is furcsállaná, ha valakinek eszébe jutna újabb másolatot készíttetni róla, s azt a salgótarjáni Lenin téren állíttatná föl — pedig szépsége, művészi értéke egyetlen pillanatig se kétséges. Ad vocem: „Az itt élők művészi ízléséről, vagy inkább annak hiányáról már sokszor meggyőződtem” — Írja. Különben az újat, a modernet azzal üdvözöltem, hogy: „Tarján- nak holnaputánja számára készült.” Önnek, aki e rohanó életű városnak nyilván régebben lakója, mint csekélységem, bizonyára módja volt vétót kiáltani. ha valami ízlésbeli eltévelyedést tapasztalt, s mint erélyes sorai valószínűsítik, a kifogásolt szökőkút felállítása előtt is. remélem, megtette. Mégis engem örvendeztet meg fölényesnek szánt soraival, aki az események menetét »ligáiig tudom befolyásolni szerény toliammal. Ezért arra kérem — engedje meg —, biztatom: a jövőben is kifogásoljon, bíráljon. Úgy gondolom, nyilvános bírálata, majdani értékes tanácsa elismerésre és követésre talál, bizonyára fejlett esztétikai érzékét ilyen irányú, alapos ismereteit figyelembe veszik a város illetékesei. Nagy kár, hogy kifogásait névtelen levélben rám, méltatlanra pazarolja, de íme megpróbáltam helytállni soraimért. E kis válaszomat nem úgy írom alá, mint szerettem volna: „Őszinte tisztelője”, mert névtelenségbe burkolózva nincs módom arra, hogy tudjam, kit tisztesiek önben. Kussinszky Endre Majdnem kifogástalanul A balassagyarmati porcé- nem lenne célszerű elmarasz- lángytár az első háromnegyed- talmi a kollektívát, ha figye- év'ben kilencmillió kondenzá- lembe vesszük, hogy a kültéri exportált a nyugati or- földi vásárlóknak a mimőség- szágokba. Ebből a mennyiség- gél kapcsolatos követelményei bői tizenötezer darabot küld- igen magasak voltak, aime- tek vissza azzal, hogy minősé- lyek kielégítésére több, jól gg nem megfelelő. Ez olyan felszerelt kapitalista üzem elenyészően csekély, amiért sem vállalkozott. Előadássorozat szovjet filmekből A Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat a szovjet kultúra napjai alkalmából hét szovjet filmből álló sorozatot állított össze a salgótarjáni. November 7. Filmszínház számára. A filmsorozat vetítéseit október 29-től november 4- ig tartják, a délutáni fél négyes seille-ben kirakott összes csomagokat. Ezek között volt egy terjedelmes, de feltűnően könnyű láda Is. S a ládában, amely akár egy embert is befogadhatott, csak egy széket találtak... A feladó, talán szórakozottságból, megadta nevét és pontos címét. A rendőrség így hamarosan kézre kerítette s az illető épp olyan hamarosan vallott is. A „vállalkozást” ketten készítették elő. Mindkettő a repülőgépen volt. Áz egyik az utasok között, a másik — egy volt postai tisztviselő — a ládában. Ez tudta, hogy a lepecsételt poselóadásokon. Sorrendben a következő filmeket játsszák (zárójelben a gyártási év): A sivatagi 13- ak (1937), A béke első napja (1959), Csodálatos malom (19S8). Lombhullds (1966), Hajókkal a bástyák ellen (1953), Jégmezők lovagja (1938), Gólzápor (1968). tazsákban szállított drágakövek csomagján lila címke van. Útközben kimászott a ládából — ehhez csupán két csavart kellett kilazítania —, megkereste a lila címkés csomagot, kiszedte belőle a gyémántokat és berakta társának bőröndjébe, aki nyugodtan ült a repülőgép utasai között. Marseille- ben aztán észrevétlenül kibújt a ládából, társa pedig bőröndjével együtt ugyancsak kiszállt. Ha a ládán nem szerepelt volna a feladó neve és címe, valószínűleg sohasem bukkannak a gyémántok nyomára. Képfolvajok és képhamisítók Ebben a fejezetben visszatérünk egy már előbb tárgyalt kérdésre: a csempészetre. Igaz, most más a neve, mert a csempészet e válfaja „a kulturális javakkal folytatott törvénytelen kereskedelem” elnevezést viseli. Mivel e fogalom rendkívül tág, a kulturális javak csoportjába tarto- zó tárgyak megítélésénél fogadjuk el mérvadónak az ÚNESCO adta definíciót: Ezek . .olyan ingó és ingatlan javak, amelyeknek nagy jelentőségük van vala- mely ország kulturális vagyona szempontjából: műalkotások, építészeti remekművek, kéziratok, könyvek és más je- léntős művészi, történelmi vagy régészeti javak, néprajzi dokumentumok, sajátos növény- és állattípusok példányai, fontos tudományos gyűjtemények”. Az Interpol kérésére az UNESCO tanulmányozta, hogyan lehet megóvni a különböző országok nemzeti-kulturális javait, „amelyeket túlságosan hosszú ideig a nemzetközi piacon szabadon értékesíthető, egyszerű kereskedelmi értékeknek tekingettek”. E megállapításból kiindulva, az UNESCO, 1964-es párizsi értekezletén, egész sor intézkedést javasolt a kulturális javaknak számító tárgyak kivitelének és behozatalának megtiltására, illetve megakadályozására olyan értelemben, hogy az import csak azoknak az országoknak a beleegyezésével engedhető meg, ahonnan az illető javak származnak. E hozzájárulás nélkül a kulturális javák mindennemű exportja—importja vagy átruházása tiltott műveletnek számít. (Folytatjuk)
