Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-10 / 212. szám

ágrád-nap a Mezőgazdasági Kiállításon Az Országos Mezőgazdasá­gi és Élelmiszeripari Kiállí­tás és Vásáron külön pavi­lont kapott a művelődésügy. A művelődés pavilonja: be­mutató művelődési otthon és könyvtár, ahol gyermekek, fiatalok, felnőttek és az idő­sebbek egyaránt megtalál­hatják művelődési és szóra­kozási igényeiket, A műve­lődési pavilonban naponként más-más megye mutatta és mutatja be az elmúlt 25 év fejlődésének eredményeit és a jövő útját Megyénk napját tegnap rendezték meg a Mezőgazda- sági Vásáron. Külön e cél­ra készült kamarakiállítás ismertette t: látogatókkal Nógrád megye kiadványait köztük a Nógrád megye tör­ténete című monográfiát, a Múzeumi füzeteket, a Palóc- tőidet és egyéb irodalmi mű­veket. A tárlat egyben be­pillantást nyújtott a megye népművészetébe is. A délelőtt 11,, a délután 2 és 4 órákor megtartott kulturális műsorban me­gyénk legjobb amatőr együt­tesei valamint kiemelkedő népművész szólistái működ­tek közre: Petróczi András­ná, a Népművészet mestere, Szabó Imre hangszerkészítő népművész, a nógrádi me­nyecskekórus, a balassagyar­mati Madách Imre irodalmi színpad és Kisze bábegyüt­tes, a szécsényi fmsz népi zenekara. A szabadtéren megtartott műsorokon több százan tapsolták meg a színes bemutatót. A művelődési pa­vilonban Nógrád megyéről szóló filmeket is bemutat­tak. Levetítették a Salgó­tarján, a Balassagyarmat fejlődése, valamint a Kövek, várak, emberek című alkotá­sokat. A pavilont tegnap délelőtt meglátogatta Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője. Megtekintette a kiállítást és a Nógrád-napot Havas Pé­ter, az MSZMP Nógrád me­gyei Bizottságának titkára és Hankó János, a megyei ta­nács vb elnökhelyettese. üezőrfa kapuit a siafiifsiHcerü moazi&iffai jubileumi Icícillitas Hável József, az MTI moszk- Gennagyij Dm űri j evet, a Via- rádió napról napra közvetített vai tudósítója írja: gyimir Iljics Gépgyár- eszter- részletes kiállítási riportjait, Nemcsak a rajt, a hajrá is gályosát, aki meleg szavakkal valamint az újságok bő tájé­köszönte meg a „kerekszámú koztatását, millióknak — nyűi kitünően sikerült: az utóbbi látogatódnak kijáró ajámdé- tott lényegretörő, összefoglaló hét napon nemcsak hogy nem kot: egy Pannónia motorke- képet hazánk negyedszázados csökkent, hanem egyre nőtt az rékpárt. érdeklődés a „Szab^ Magvar- A kLaUitas utD]só nH>janak irtszág . .. témája: az eredmények fel­szovjet fővárosban rendezett ■ - mérle" megvonása reprezentatív kiállításunk . . V-jí, , ° ?. ' tekintette Konsztantyin iránt. Szerdán, a zárás nap- A legfobb 061 *lkereSen fejlődéséről, a magyar nép szocialista építőmunkájáról. Szerdán a moszkvai ma­gyar juhileumi kiállítást meg­Ka­tusev, Mihail Szlomencev és ján délelőtt fél tizenkettőkor ^^Ma^arorezáTiránti^ór- lvan ’ Kapitonov.“ Az SZKP Kristóf László, a HUNGEXPO ™ , ,™agyarorszag iranu er .... •• -.................................... vezérigazgató-helyettese, a ki- deklodéset kielégítve szazez­Központi Bizottságának titka­________0_______„_____, _ ■ nait másfél órás körsétájuk so­á llitás igazgatója üdvözölhette refcnek —, de ha figyelembe ran Kristóf László igazgató ka- az egymilliomodük látogatót: vesszük a szovjet televízió és lauzolta. (MTI) As ammani hírek és as újabb géprablás Az elmúlt órák tovább bo­nyolították az amúgy is nehéz közel-keleti helyzetet. Riasz­tó hírek érkeztek a jordániai fővárosból, ahol újra vibrál a feszültség és a lakosság ért­hető rémülete helyenként a pánik határát súrolja. A Pa­lesztin Felszabadítást Szerve­zet vezetői ugyanis felmond­ták azt a tűzszüneti megálla­podást, amelyet kerek tíz órával azelőtt elfogadtak. Amman utcáin újra barri- kádok épülnek, a közhivata­lok és üzletek bezártak. A megfigyelők arra következtet­nek, hogy nemcsak a PFSZ, hanem a jordániai kormány katonai parancsnoksága is el­veszthette az ellenőrzést sa­ját csapatai felett. Az ammani események legújabb robbaná­sának oka állítólag a fővá­rostól mintegy 70 kilométer­re levő Irbidben keresendő, ahol — El Fatah-források szerint — a királyi csapatok palesztin gerillákat támadtak és öltek volna meg. A hírek azonban pillanatnyilag éppen oyan ellenőrizhetetlenek, mint maguk a csapatmozdulatok. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a jordániai helyzet olyan pontot‘ért el, amelyben csak­fogva tartott utasok az össze­tűzések miatt immár két ne­héz éjszakát éltek át az am­mani Intercontinentalban, amely előtt ráadásul két bomba is robbant. A Palesztinái Népi Felsza- badítási Front egyébként újabb gépeltérítésért vállalta magára a felelősséget. A BOAC brit 'légitársaság Bom- bayfoól Londonba tartó gépét Libanon felé kényszerítették, a gerillák szóvivője szerint azért, hogy így erőszakolják ki a Londonban fogva tar­tott gerilla-lány, Leila Kha- led szabadon bocsátását. Ez­zel a brit kormány kétségte­lenül még nehezebb helyzet­be került, hiszen Izrael Leila Khaled kiadatását követeli. Az üggyel kapcsolatos miniszter- tanács eredménytelenül ért véget. Mind az új géprablás, mind az ammani események meg­erősítik azt a benyomást, amit a kairói sajtó is olyan nyo­matékosan hangsúlyoz — hogy a gerillák akciói rengeteget ártanak az összarab ügynek, ezen belül a palesztin felsza­badítás nemzetközi támogatói­nak is. Mindez olyan idő­pontban történik, amikor a nem elkerülhetetlenek bízó- világközvélemény rosszallóan nyas változások. A gerillák tekint Tel Aviv-ra a Jarring, és a kormány között az el- misszió meghiúsítása miatt, lenségeskedés, amely már a gerillák a figyelem meg- többször tört ki fegyveres osztásával nagy szívességet konfliktusban, a jelek szerint tesznek Izraelnek és hátvé- állandósult és ez a szituáció deinek. hosszabb távon tarthatatlan. ________________________________ A kialakult helyzettől va­lószínűleg nem független a repülőgéprablások világszerte nagy hullámokat kavaró ügye. A gerillák által Jordániában Tanácskozik a lusakai csúcs Bányai Béla, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Szerdán, magyar idő szerint 17 óráig huszonhármán szó­laltak fel a lusakai csúcs ál­talános vitájában. A felszólalók szinte egyön­tetűen a leghatározottabban síkra szálltak a még elnyomás alatt élő afrikai népek sza­badságharcának támogatása mellett. Viharos tapsot ara­tott a guayanai miniszterel­nök bejelentése, hogy kormá­nya az AESZ-en keresztül rendszeres anyagi támogatás­ban fogja részesíteni az afri­kai szabadságmozgalmakat és a példa követésére hívta fel a többi országot. A szerdai ülésen felszólalt Suharto indonéz elnök is, aki szintén elítélte a dél-afrikai fajüldöző rendszereket. El- Szajjed szíriai külügyminisz­ter megállapította, hogy hely­telen egyenlőségjelet tenni a kapitalista és szocialista ha­talmak közé, mivel utóbbiak határozottan segítették az arab népeket az agresszióval szemben, és most is gazdasá­gi segítségben részesítik azo­kat. minden politikai feltétel nélkül. A csúccsal egyidejűleg a miniszterek a politikai és a gazdasági bizottságban zárt ajtók mögött üléseznek, hogy előkészítsék az értekezlet zá­rán yilatkozatát. Afrika egységé NEM véletlenül választot­ták szeptember első napjait az afrikai csúcsértekezlet idő­pontjául, hiszen az el nem kötelezett országok lusakai konferenciáján és a jövő hé­ten New Yorkban megnyíló EiNSZ-kpzgyűlésen Afrika getése alatt levő Malawi, Le­sotho és Swaziföld megakadá­lyoz ta — de az AESZ törté­netében először olyan határo­zatot fogadtak el, amely név- szerint elmarasztalja Nagy- Britanniát, Franciaországot és a Német Szövetségi Közlár­negyvenegy független orszá- saságot. Különösen az utób­gának nagy többsége több fontos kérdésben egységes ál­lásponttá! léphet fel. S ez mindenképpen növeli a kon­tinens államainak politikai súlyát éppen a napirenden levő néhány legsürgetőbb kér ■ désben. Az etióp fővárosban meg­tartott hetedik „afrikai csúcs'’ kedvező helyzetben ült össze, s bár csak tizenhárom at lamfő utazott Addisz Abeba ba — néhány országot az al- elnök, vagy a miniszterelnök képviselt — fontos, egyhan­gú határozatokat hoztak, re­kordidő, három nap alatt! Kétségtelen, hogy a három­éves biafrai háború január­ban történt befejezése gyó­gyító hatással volt nemcsak az Afrikai Egység Szervezetére, hanem a tagállamok közötti ellentétek elsimítására is. Nemcsak Nigéria és a szaka- dár Biafrát támogató afrikai országok látványos kibékülése keltett megnyugvást, hanem a szolidaritásnak az az egy­öntetű kifejezése is, amely a földiész egyik országa, az iz­raeli agresszió sújtotta Egye­sült Arab Köztársaság poli­tikája iránt megnyilvánult. Az addiszi csúcsértekezlet résztvevői az EAK-nak a po­litikai rendezés érdekében tett kezdeményezését, a Biz­tonsági Tanácsnak az Izrael által 1967-ben megszállt te­rületek kiürítésére hozott ha­tározatát támogatják és kö­vetelik annak végrehajtását. Szankciókat ugyan nem hoztak a Dél-Afriíkának fegy­vereket szállító nyugati or­szágok ellen — ezt a volt francia gyarmatok többsége és a pretoriai kormány fenye­bit érintette érzékenyen ez a megbélyegzés, hiszen ennek az elítélő tendenciának a megerősödése zavarhatja Bonn gazdasági és politikai hadállásainak kiépítését a fe­kete-afrikai országokban. Ha­tározatban szólították fel a NATO tagállamait, hogy ne szállítsspak fegyvereket Por­tugáliának és ne vegyenek részt a Mozambikban épülő hatalmas gát építésében. Ugyanakkor — a realitásokat felmérve — az afrikai orszá­gok többsége kifejezte tárgya­lási készségét akár Portugá­liával is a függetlenségről, a gyarmatokon letelepedett nem afrikaiak jövőjéről. A felszabadító mozgalmak­ról és a részükre nyújtott tá­mogatásról ezúttal is elhalasz­tották a döntést — a jövő év­ben az ugandai fővárosban összeülő, csúcsértekezletig. Ebben a kérdésben ezúttal sem sikerült közös nevezőre jutniok. AZ AESZ, a biafrai hábo­rú megszüntetésével felsza­badult energiájával, a jövő­ben nagyobb figyelmet fordít­hat az afrikai államok együtt­működésének, gazdasági koo­perációjának, kulturális fejlő­désének kérdéseire. A válto­zatlanul napirenden levő és Addisz Abebában határoza­tokban megfogalmazott fő po­litikai kérdések azonban to­vábbra is reflektorfényben maradnak, s a lusakai csú­cson, majd az ENSZ jubileu­mi közgyűlésén Afrika kép­viselői várhatóan minden erejüket latba vetik ezek meg- oldása érdekében. Sebes Tibor Az NDK—©nlnea diplomáciai kapcsolata A Német Demokratikus ködő főikonzulátusokat azon- Köztársaság és a Guineái Köz- hatállyal nagykövetségi <?—«'“»«r »Ä" ták, hogy felveszik a diplo- meny, amelyet az NDK párt- máciai kapcsolatot egymással ég kormányküldöttségének és a mindkét fővárosban mű- guinea! látogatásáról adtak ki. Bofőlságos labdatúgó-mérkőzés NSZK—Magyarország 3:1 ( Nürnberg, 70 000 néző, v.: tével egyre Inkább átvették a Marschall (osztrák). NSZK: játék irányítását. A 21. perc- Maier — Vogst, Sieloff, We- ben az ismét elmélázó vé- ber, Höttges — Beckenbauer, dók közül Müller kiugrott, és Eich tel — Grabowski, Seeler, közelről a hálóba lőtt. 2:0. Müller, Löhr (Libuda). Sző- A nagyon gyengén játszó Koz- vetségi kapitány: Helmuth ma a 26. percbén kecsegtető Schön. Magyarország: Rother- helyzetbe került, de kivárt és mel — Noskó, Páncsics (Mé­szöly), Konrád, Megyesi — Halm ősi, Kar sai — Fazekas, Kocsis, Bene, Kozma (Dunai II.). Szövetségi kapitány: Hof- fer József. A nyugatnémet és magyar labdarúgó-válogatott az Euró­pa Kupára való készülődés igy Vogst szögletre szerelte. A 31. percben Bene szögletet ívelt be jobbról, és a jó ütem­ben felugró Fazekas a jobb sarokba fejelt. 2:1. Szünet után gyorsan eldőlt a mérkőzés kimenetele. A 49. percben Löhr beadása után Seeler elé került a labda, jegyében tegnap este baratsa- pat;t0gQS lövése után Müller gos labdarugo-merkozest jat- feje^t közelről a hálóba. 3:1. szott. Az érdeklődést fokozta, A magyar csapat feladta a hogy ezen a találkozón bu- küzdelmet, sokat álldogáltak csúzott a 34 eves Uwe Seeler, a csatárok, a védőket pedig a Hamburger SV 72-szeres va- akkor játszották át a mozgé- logatott csatara. - kony hazai csatárok, amikor Az újjászervezett magyar pompás támadás vé­csapat nem kezdett megille- Beckenbauer közelről fölé tődötten, sőt az első tíz perc- v^gta a jabdát. Ha izgalom ben enyhe fölényt harcolt ki. a<jódott, azt többnyire a ma- A 12. percben Pancsiccsal gyar védők okozták. A 88. gyár percben Libuda közeli lövését Rotthermel lábbal tisztázta. A magyar csapat az esély­telen együttes nyugalmával lépett pályára, és a várako­az élen — a magyar védelem az események közeli szemlélő­jévé vált: Müller az előretörő Sieloff elé sarkalt, aki 14 mé­terről védhetetlenül lőtt a hálóba. 1:0. A vendégek tá- madásaikat Kocsis indításaira zásnak megfelelően simán ki­es Bene befejező lövéseire kapott. A VB-bronzérmes ha­építették — kevés sikerrel. A zai együttes akár nagyobb hazaiak Beckenbauer vezérle- arányban is győzhetett volna. NÚGRÁD - 1970. szeptember 10., csütörtök Várnától délre megint vál­tozik a táj. A Napoepart üdü­lőhelyein, kevesebb a fa és a növényzet, s a nap még erő­sebben perzsel, mint az Arany homokon. Szahara i táj fogad! Persze, ez a kifejezés nem sokáig illik majd a táj­ra, mert itt is olyan nagy ütemben folyik a szállodaépí­tés, s a hotelokat övező fásí­tás, parkosítás, hogy az em­beri kéz rövid idő alatt átfor­málja a természetet. Festő­művész barátom a Szélmalom­vendéglő jó kilátást biztosító teraszáról ámulva jegyezte meg: alig pár ' évvel ezelőtt, ezeknek a hatalmas szállodák­nak még nyoma sem volt. A Napospart, s talán nem túlzók, ha azt írom, az egész bolgár tengerpart (a román határtól le a törökig) leg­szebb, szinte már a mese­könyvbe illő helye Neszeber, a műemlékváros. Már a vá­ros fekvése is csodálatos. Egy tengerbe nyúló félszigeten te­rül el az ősi település, ame­lyet egy keskeny földnyelven lehet megközelíteni. E föld­nyelv ma kétsávos autóút, a járműveknek azonban nincs helyük a városban. A tengert fel töltötték, s egy parkírozó helyet létesítettek, ahonnét csak gyalogosan lehet tovább­jutni a viszonylag még ma is ép városkapun keresztül. Ügy érzi az ember Neszeber ut­cáit róva, mintha egv hatalmas múzeumban járna. A szűk utcák két ol­dalán levő házak antik gö­rög hangulatot árasztanak. Az épületek alsó része kő, felső része pedig fa. Emele­Tengerparti nyár III. tes ház talán egy van a há­romszáz méter széles és 850 méter hosszú, középen hajó alakúan szélesedő félszigeten, a halászati szövetkezeté. Az egy-egy űj ház, amelyet a műemlék értékű épületek kö­zé beépítettek, két világ han­gulatát árasztja, csodálatra késztetve az idegent. Nem is beszélve a bizánci stílusban épült templomokról, amelyek tépettségük ellenére lenyűgö­ző középkori műremekek. Ha hinni lehet az idegenvezető­nek, Neszeberben annyi a bi­zánci stílusú templom, hogy csak Konstantinápolyban van több a világon. E dísztelen­nek tűnő terméskövekből ki­rakott templomok értékéről, a bennük levő oszloptöredékek­ről, sírkövekről, ikonokról, régi írásmaradványokról nem lehet meghatottság nélkül ír­ni. Itt minden kő a régi év­századokat tükrözi. A város egyébként i.e. a VI. század­ban települt, s szinte min­den évtizedben más és más uralkodó vette birtokába. A hajdani nehéz idők tanúsá­gainak szinte legkézzelfogha­tóbb maradványai a templo­mok alacsony falai. Nem egy templom félig földbe süllyed­ve hirdeti a mohamedánok azon felfogását: a „hitetle­nek” templomai nem lehet­nek rangosabbak, magasabbak a mecseteknél. A városka piciny terein egymást érik a fabódék, ahol ajándéktárgyak kaphatók. Az emléktárgyakat nem a nyelv, hanem papír és ceruza, vagy kézmozdulatok segítségével értékesítik. Mert hogy itt tíz emberből ha egy bolgár, ak­kor sokat mondok. A régi házak, a templomok szomszédságában meglepően sok a régi időkből ittfelejtett egy és több kupolás török fürdő, melyekből egyiket-má- sikaf még ma is használják. Megcsodáltuk a féltve őrzött, egykori, sejtelmes háremek faragással díszített szobáit, amelyekről annyi mindenfé­le hihető és hihetetlen legen­da maradt fenn, hogy szinte lehetetlen azokat mind le is jegyezni. Az egyikről példá­ul a szájhagyomány még ma is azt tartja, hogy abban éj­szakánként gyönyörűséges szép sellők ütöttek tanyát, s azok a halászok, akik itt meg­fordultak, a legközelebbi ten­geri vihar áldozatai lettek. „Áldozatok” persze, ma is vannak, csak valamivel mo­dernebb formában. Ellátogat­tunk például tengerparti tar­tózkodásunk alatt az úgyne­vezett Indián faluba, amely az Aladzsa kolostor szomszéd­ságában van. (Egykor itt szent életű szerzetesek laktak, meredek sziklába vájt odúk­ban.) Az Indián falu egy erdő kellős közepén von, s a hozzá vezető mezsgyeúton a kidöntött farönköket, a hi- nárszerű ingoványokat, s egyéb rmás akadályokat le­győzve, máris „áldozat” az ember. Az Indián falu ugyan­is egy első osztályú bárpresz- szó, ahol sok-sok Lévát el le­het költeni. A nádfedeles ap­ró kunyhókban fatörzs az asz­tal, a szék, abból van a ha­talmas bárpult, azon játszik a zenekar, abban úszkálnak az aranyhalak. Sok mindenről lehetne még írni. Például a tengeri szigo- nyos halászokról (mi is pró­báltuk, de eredménytelenül), vagy Burgasz forgalmas kikö­tőjéről, vagy éppen arról, milyen valódi tevéket és ál­beduinokat kaphat lencse­végre az ember az Aranyho­mokon. A modernizált kukért bárról. Ak Azalai bala tür- béjérőd, a kedvelt kalózbárról is lehetne még írni. Sőt, azt is meg lehetne kérdezni, vé­gig a tenger partján miért csak „Éva-placcokat” létesí­tettek (természetesen magas kőfallal körülvéve). Hol itt az egyenlőség?! Egyébként szem­es fültanúja voltam amint egy lelkes magyar turista a tengeri csúszdáról egy hajót fényképezett, s az őr minden­áron el akarta venni fényké­pezőgépét, mondván: biztos az Éva-placcot fényképezte. (Dehogy tette, mert mint ma­gyarázta, ő tisztességes nős ember). No, de hát minden látniva­lót, élményt nem lehet meg­írni. Így azt ajánlom a ten­gerre vágyóknak, hogy tölt­sék ott jövő évi szabadságu­kat. Higgyék el, nem kerül sokkal többe — persze, ha az első osztályú éttermeket, no meg az Indián falu szeéű bárokat nagy ívben kikerüli az ember — mint a Balaton. Fodor László (Vége).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents