Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-06 / 209. szám
Ä diákművészeti mozgalomról EGYRE INKÁBB NYILVÁNVALÓ, hogy a népművelésnek sokkal nagyobb gondot kell fordítania a diákifjúság műveltségének fejlesztésére, ízlésének formálására, mint eddig. Az oktatási intézmények vezetőinek; az ifjúsági mozgalom irányítóinak pedig az egységes oktatási, nevelési folyamatot úgy kell elképzelniük; hogy abban az iskola falai nem jelentenek természetes záróvonalat, elszigetelő, különválasztó akadályt. Tehát kölcsönös közeledésről van szó. Az legyen a közös igény, hogy középiskoláinkból a szocialista embertípust egyre tele j sebben megközelítő fiatalok kerüljenek ki, olyanok, akik felnőtt életükre vonatkoztatva is elképzelhetetlennek tartják a szellemi tunyaságot, politikai , társadalmi közömbösséget. EGY ILYENFAJTA középponti cél elérésének igen fontos tényezője a művészeti nevelés, mely egyrészt maga is sajátos cél — a korszerű művészi élmény befogadására képessé tenni fiataljainkat —, másrészt eszköz is; nyilvánvalóan kínálkozó eszköz valamennyi nevelési terület tervezéséhez, pedagógiai folyamatok érzelmi, intellektuális alapozásához, a komplexen jelentkező ráhatások elmélyítéséhez. Ügy gondolom, hogy a legtöbb probléma középiskoláinknál éppen akörül van, hogy ennek a rendszernek csak első felét értelmezik pedagógusaink, ilyen vagy olyan kényszerítő tényezők hatására foglalkoznak a tanórán kívüli művészeti neveléssel, de nem számolnak igazi lehetőségeivel, s még a legjobb esetben is megmaradnak a zárt közösség tanulói aktivitására épített ízlésfejlesztő tanfolyamának, (Rajzszakkörök, énekkarok, irodalmi színpadok stb.) Nem épülnek szervesen a neVelés egységes rendszerébe, még akkor sem, ha ennek elentmondani látszik az a tény, .hogy az irodalmi színpad versmondói szavalnak november 7-én, a kórus fellép a nőnapi ünnepségen, a táncosok táncolnak május 1-én és így tovább, s esetleg mindez együtt egy-egy alkalommal. AZ IRODALMI NEVELÉSHEZ tapad immáron egyik legfájobban állandósult gondunk, az önképzőköri élet hiánya. Senkinek eszébe ne jusson, hogy középiskolai költő, író „termelést” szorgalmaznánk. Nem erről van szó; korszerű szocialista tartalmakkal szervezett önképzőköri diákközösség viszont rendkívül sok színt, izgalmas motívumot, produktumot adhat a nagyobb közösség vérkeringésébe. Különösen, .ha megfelelő, korszerű lehetőségek is rendelkezésre állanak: iskolaújság, KISZ-rádió, iskolai pódium — színpad stb. Mondom, ez egyik legfájdalmasabb hiányunk. S feltétlenül kapcsolódik ahhoz a tényhez, hogy kevés a verset értő, verset szerető fiatal, s máris adódik az irodalmi színpadot szervező tanár nagy gondja: nem talál, vagy alig talál diákokat (főleg fiúkat), akik szívesen, lelkesen dolgoznának csoportjában. Nincsenek jó diákirodalmi színpadaink. S biztató előélet is talán csak a balassagyarmati Szántó Kováes Gimnáziumban figyelhető meg, ahol invenciózus tanár—rendező jó pedagógiai érzékkel tud mozgósítani, dolgoztatni. A régmúltban nagy hagyományú diákszínjátszásnak még nyomait is alig találjuk, pedig közvetlensége, egészséges humora, játékos elemei vonzanak a fiatalokat — színpadra is, nézőtérre is —, de valahogy néhány éve, éppen az irodalmi színpadok elszaporodásával a köztudatba szívódott egy olyan hamis általánosítás, hogy a színjátszás korszerűtlen dolog. Ezen a szemléleten feltétlenül változtatni kell, a diákszínjátszásnak meg kell tá- lálnia a maga aktuális mondanivalóját, s az ehhez szükŰj szlovák film Nemrégiben fejezték be „Ä réatorony” című színes szélesvásznú film forgatását a Bratislava—Koliba-i stúdióban. Ez az első film a szlovák nemzeti filmgyártás jubileumi, 25. esztendejében. A forgatókönyvet Ivan Bukovcan írta, a filmet Martin Holly rendezte. Baráti hűség, szerelem, féltékenység, halál — e témák körül forog a film cselekménye. Három jó barátról szól a film, akik szabadságukat töltik, közös, tátrai nyaralójukban. Barátságukat megzavarja egy csinos nő színrelépése. A történethez a Magas-Tátra csodálatos, vadregényes tájai szolgáltatják a hátteret, amelyet még inkább kiemel az, hogy a film színes és szélesvásznú. Élvonalbeli szlovák színészek játsszák a főszerepeket: Stefan Kviefik, Ivan Rajniak és Ivan Mistrik a három jó barát, míg Emilia Vasáryova alakítja a nőd főszerepet. séges kereteket meg kell te- remteAi. AZ IRODALMI ÉRDEKLŐDÉSŰ diákcsoportok minimális mozgásán túl, más művészeti ágakban még sötétebb a kép. Középiskolás zenei nevelésünk mélyponton van; még annyit sem tudunk elérni, hogy érettségizett fiataljaink szégyellnék legalább zenei műveletlenségüket; nem általában büszkék rá, szívesen hangoztatják, s ezt közvéleményünk természetesnek tekinti. Iiskolai kórusaink ma semmiképp sem a zenei művelődés ideális formái. Unalmas, hetedik órák az összejövetelek, ahonnan aki csak teheti, menekül, s az iskolai élet egésze szempontjából, néhány kötelező ünnepi szerepléstől eltekintve, majd mindenütt mellékesként is kezelik a kóruséletet. Fiatalok szervezett együtt muzsikálásáról egyszerűen nem beszélhetünk középiskoláinknál, a kezdeményezések szinte csírájukban befulladnak. Még a rendkívül népszerű tánczene, beat-muzsika' körül sem született sehol egészséges kezdeményezés, sem az iskolavezetés, sem az ifjúsági mozgalom részéről. Az ifjúság képzőművészeti ízlésének formálására is alig van mód középiskoláinkban. A razjszakkörök nagyon kislét- számúak, s ha évente össze is hoznak egy-egy kis saját kiállítást, nincs komoly kisugárzó szerepük. Egyetlen kivételt lehet itt említeni, a Bolyai Gimnázium szervezetten' fejlődő iskola galériáját, ahol évente 5—6 rangos kiállítás hivatott szolgálni a vizuális kultúra fejlesztését. A társastánc, a film, fotó, a bábozás, a népzene terén már csak felsorolást érdemelnek, vagy egyszerűbben fogalmazunk, ha azt mondjuk, ezekre aztán végképp nem jut idő iskoláinkban. A MŰVÉSZETI NEVELÉS állapota középfokú oktatási intézményeinkben feltétlenül indokolja, hogy a frissítés, az előrelépés lehetőségeiről beszéljünk. Egyértelműen igaz, hogy a megoldás nem képzelhető el pusztán a hagyományos iskolai szakköri élet keretei között, sőt az iskola falai között sem csupán. Kívánatos, hogy a közművelődés Intézmények szakemberei, oktatói, referensei kapjanak működési felületet gimnáziumainkban, másrészt kisebb-na- gyob iskolai kollektíváknak be kell költözniük a művelődési házakba. Az igényelt, szükségszerű együttműködés elemi formáit igen sürgősen ki kell munkálnunk. Népművelőknek, pedagógusoknak együttes munkával. Erdős István Csákvárott több mint 100 éve fazekas mesterséggel foglalkozik a Nagy család Az apa, a feleség és a fiú népművészek. Főként az idegenforgalmi vállalatok részére készítenek figurális vázákat, kandiákat, kávéskészleteket. Házukban családi fazekas múzeumot rendeztek be. Képünkön: Nagy János népművész figurális kerámiája A Horthy-korszak Nóqrádban Napvilágot látott a Nógrád megye története című monográfia-sorozat harmadik kötete. E napokban az előfizetők asztalára kerül a könyv, amelyet az üzletekben is megvásárolhatunk. Ez a kötet a Horthy-korszak történetét tárja fel 1919. augusztus 9-től 1944. december 31-ig, amikoris az utolsó német csapatok elhagyták Nógrád megyét. A kötet öt részre tagozódik, az első három fejezet dr. Molnár Pál, a többi dr. Szomszéd Imre munkája. Dr. Molnár Pállal, a kötet első hárorft fejezetének anyagáról beszélgetünk. — A könyv elején igyekszünk néhány adat segítségével ismételten bemutatni Nógrád megyét, amely a trianoni békeszerződéssel megváltozott — kezdi a tájékoztatást dr. Molnár Pál. — A Tanácsköztársaságot megdöntötték. Részletesen foglalkozunk a meggyilkoltakkal, név szerint is azokkal, akiket internáltak, elbocsátottak, és így tovább. Szólunk arról is, hogy a kollektív megfélemlítést hogyan alkalmazták a különböző üzemekben. hogyan tették feke— Ha ide eljövök, azt várom, hogy távlatot kapjak. Igényt tartok arra, hogy elmondhassam gondjaimat, bajaimat és velük kapcsolatban meghallgassam a kollégák véleményét — mondta a napokban egy kommunista pedagógus az alapszervezet vezetőségbeszámoló taggyűlésén. Elgondolkoztatóak voltak ezek a szavak. Ott és abban a pillanatban különösen fontosak. Mert a középiskolában .dolgozó nevelők kifogásolták: kevés fiatal található a pártszervezetben. S ez nemcsak ott, és abban az alapszervezetben vetődött fel eddig, hanem szinte valamennyi párttag pedagógusban is. Elmondották, hogy a megye középiskoláiban jó pár fiatal tanár érett a párttagságra, de még nem találták meg eddig a megfelelő kontaktust az alapszervezettel. Pedig a pedagógus hivatásban, ahol a politikai aktivitásnak , hatványozott szerepe van, nagyon is érezhetőnek kell leniig a kommunista nevelő munkájának. A kommunista pedagógus személyes példa- mutatása, erkölcsi magatartása, politikai-közéleti szerepe, valamint a szakmai munkában mutatott kiemelkedő eredménye egyben maga után vonja a társadalom elismerését is. Vasárnapi jegyzet Kommunista nevelők Nemcsak az idősebb, de a fiatalabb párttagok is felvetették: van-e olyan vonzerő, amely a párt tagjainak sorába ösetönzi azokat az embereket, akik a közéletben és a szakmában egyaránt megállják helyüket. Egyértelműen válaszoltak: igenis, van vonzerő, de ez nem mindig egyformán nyilvánul meg. A fiatalabbak igényelték és kérték: a leendő párttag jobban betekinthessen az alapszervezet életébe. Ha ugyanis nagyobb betekintést engedünk az alapszervezet életébe, növelnénk a saját döntés súlyát, felelősségét. A sajátos, egyéni problémák így nem maradhatnának elkendőzve, s az őszinte, kritikai légkörben tovább emelkedne a párttag nevelők iránti megbecsülés. Megjegyezték azt is, hogy az ifjú pedagógusok segítése legtöbbször nem jut tovább a jó szándéknál. A pedagógus pártalapszerveze- tek egyik legnagyobb feladata éppen ebben található: a segítés útjának helyes megállapításában. A pedagógus párttagok munkájában ezt kell még tudatosabbá tenni. Ezt a tényt már azzal az egyszerű közléssel is alátámaszthatták, .hogy sok tanuló nem tudja tanárai közül, ki a párttag. Felhívták a figyelmet arra: ne csak abból derüljön ki valami, hogy ki mennyit forgolódik a diákok között. Persze, ebben az esetben a pedagógus párttagokra is nagyobb munka hárul. Többet kell tenni, mint például egy politikai kör vezetését elvállalni. Szívvel-lélek- kel kell dolgozni mind szakmailag, mind politikailag, hogy a kiszes kollégák is lássák a közvetlen és árnyalt segítséget. Minden munkaterv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. A pedagógus párttagok főleg azt kifogásolták, hogy a fiatal nevelők KISZ- szervezete ahelyett, hogy elő- iskolája lenne a pártnak, szinte lestoppolja azokat az embereket, akik megindulnak a fejlődésben. Ahol figyelemre méltóan működik a KISZ, ott könnyebb is az alapszervezeteknek a tag-, építéssel foglalkozni. Ott nemcsak azt kérdezik meg a tagjelölttől, hogy kitöltötte-e már a jelentkezési lapját? Lényeges kérdésre tapintottak rá a pedagógusok az alapszervezeti taggyűlésen. Megmutatták: a pártmunka hatékonysága összefüggésben van az ifjúsági mozgalom irányításával, s ennek alapján kell továbblépni pedagógus pártszervezeteinknek, hogy ne csupán beszámoltassák a KISZ-titkárt, hanem elvi és gyakorlati útmutatásokkal is segítsék munkáját. Az utóbbi fél évben más arányok bontakoznak ki. A kommunista pedagógusok munkájának előterében a párt ifjúságpolitikai feladata áll. Ez egyben támpontot ad az oktatáspolitikában felmerülő kérdések megoldásához is. A pártonkívüliek bekapcsolása, a pedagógus nők és fiatalok érdekeltté tétele valamennyi kommunista párttag feladata. Nem csak elvi segítségre van szükség, hanem a gyakorlat súlyára is. A pedagógusok a kommunista társadalom számára nevelik az ifjúságot, s ebből a nemes folyamatból a fiatal oktatók-nevelők sem maradhatnak ki. Molnár Zsolt telistára azokat, akiket ugyan nem küldtek el. de állandóan figyeltek, s adott esetben lecsaptak rájuk. Itt azt is tárgyaljuk, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja hogyan igyekszik menteni kádereit. Külön utalunk Nógrádi Sándorra, aki ekkor Losoncon azt a feladatot kapta, hogy a megyéből, illetve az országból átszökőket támogassa. A monográfiában a továbbiakban helyet adunk annak, hogy az ellenforradalmi rendszer politikailag és gazdaságilag hogyan stabilizálódott. Mint tudjuk. 1919-től 1921-ig zajlottak a politikai perek, folytak a nyílt internálások. 1921-ben következett be a politika! stabilizáció. Nógrádban a stabilizációt 1922-re tesszük, ekkor kapott új főispánt a megye, Bethlen gróf bizalmi emberét. dr. Sztranyavszky Sándort, aki az 1922-es választásokon brutális eszközökkel biztosította a kormánypárt célkitűzéseinek megvalósítását. 1926-ban belügyminiszter-helyettessé nevezik ki, ekkor a frankhamisítás miatt több országos funkcióban levő embert bocsátottak el. Az új kinevezés ellenére dr. Sztranyavszky megmaradt a megye politikai élete irányítójának, utódainak befolyásolásával. — A Megyei Törvényhatósági Bizottság irányította a nógrádi politikai életet. De fontos politikai szerepet kaptak a földbirtokosok, az ipari üzemek igazgatói, akik közvetítették a finánctőkések, Chorin Ferenc, Bíró Pál, Weisz Fülöp érdekeit. Bepillanthatunk a megye gazdasági viszonyaiba, figyelemmel kísérhetjük a földbirtokviszo- nyokaf is. A lakosság többségét kitevő parasztság a földnek csak kisebb részével rendelkezett, a földbirtokosoké volt a föld hatvan százaléka. Nógrádban a húszas évek végére tízezer holdon felüli földbirtokos csak kettő volt, a megye ekkor elsősorban a középbirtokosok hazája, akik azonban fényűzésben senkitől sem kívántak elmaradni budapesti lakásaikban. A parasztság élete ugyanakkor a XIX. század végi állapotokat tükrözte. Folytatódott a kisparaszti birtokok felaprózó- dása, a tönkrementek áramlása az iparba. — Külön foglalkozik a könyv a megye iparának alakulásával, a bányászaton túl az ipari üzemek termelésével, a bányászok és ipari munkások élet- és munkakörülményeivel. azzal a harccal, amelyet a munkások folytattak a tőkések ellen. Sok nyílt összeütközésre is sor került, az 1920-as. 22-es, 26-os, 29-es és 30-as munkás- mozgalommal részletesen is foglalkozunk. S ezzel összefüggésben teret szentelünk a KMP Nógrád megyei szervezetei kiépülésének, s ezek szerepének a munkásmegmozdulások irányításában, a munkásság nevelésében. Kitérünk a Magyarországi Szocialista Munkáspárt megyei működésének eredményedre, a bányász, a vasas, az építőipari szakszervezetek, s a Szociáldemokrata Párt helyi szervei tevékenységének bemutatására is. Utalunk arra, hogy a különböző körök hogyan igyekeztek a munkásságot részben keresztényi, részben nemzeti alapra helyezni. Rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján kimutatjuk, hogy az uralkodó osztályok hogyan próbálták a létbizonytalanságba került munkás és paraszti tömegek kisebb részét a jobboldali revíziós politika szolgálatába állítani, és hogyan sikerült közben Szálas! Ferencéknek a megye nyugati felében híveket szerezni. — A művelődés, benne a közoktatási és népművelési munka szintén az ellenforradalmi rendszer céljait szolgálta. — Nem törekedhetünk teljességre, a forrásanyagok feltá- ratlansága is behatárolta a munkát. Itt mondok köszönetét mindazoknak, akik részlettanulmányukkal, tapasztalataikkal hozzájárultak a munka megírásához, illetve rendelkezésünkre bocsátották egyéni gyűjtéseiket. . Ügy érzem, hogy a könyv jól kiegészíti az ország történetének e korról szóló anyagát, segítséget adhat az általános és a középiskolákban folyó történelemtanításhoz, az osztály- főnöki órák anyagának tartalmasabbá tételéhez éppúgy, mint a történelmi megemlékezésekhez, a helytörténeti kutatómunkához, az egész lakosság marxista szemléletű tájékoztatásához e korszakról. Hiszen az 1934-ben kiadott megyei' monográfia szemléletében és tényanyagában sem adott valósághű képet a megyéről. Tudjuk, hogy például a falvakról közel sem adhattunk részletes képet, ezért szükségesnek látszik majd a negyedik kötet után egy összefoglaló kiadvány megjelentetése, amely a kötetekbe be nem dolgozható illusztrációkon és térképeken kívül részletesebben tartalmazza a községek legfontosabb adatait az 1970-es népszámlálási adatokig bezáróan. Tóth Elemér NÓGRÁD- 1970. szeptember 6., vasárnap 7
