Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Kommunista ahtívaülés Salgótarjánban (Folytatás az 1. oldalról) tek területi szövetségei a vi-» szonylag rövid idő alatt is so­kat tettek a szövetkezetek és az állami vállalatok zavarta­lan együttműködése érdeké­ben. Igyekeztek hasznos in­formációkkal ellátni a tag­szövetkezeteket. Segítik, szer­vezik., irányít jak a munkaver - senyt, s a mellettük működő ellenőrzési csoportok egyre hatékonyabb támogatást ad­nak a szövetkezetek ellenőr­ző bizottságainak. A KISZÖV és a MÉSZÖV, a szövetkeze­tek eddigi tapasztalatait fi­gyelembe véve a közelmúlt­ban dolgozta ki alapszabá­lyát. Szoó elvtáre beszélt azokról • gondokról is, amelyek ma még zavarják az érdekképvi­seleti szervek hatékonyabb munkáját. Ezek között emlí­tette a tagszovetkezetek túl­zott igényeit, valamint a te­rületi szövetségek esetenkénti fölösleges óvatoskodását. Ez tapasztalható a szövetkezetek közös vállalkozására, együtt­működésére tett javaslatoknál is. Hasznos volna, ha a terü­leti szövetségek az eddiginél jobban segítenék ezeket a tö­rekvéseket. Hiszen a megyé­ben működő 12 társulás és szövetkezeti vállalat tapaszta­latai kedvezőek. Ugyancsak hasznos lenne a szövetkeze­tek, az ÁFÉSZ-ek, az állami gazdaságok és állami vállala­tok társulása is. Az állami szervek tevékeny­ségének értékelése jelentős helyet kapott a beszámolóban. Megállapítást nyert, hogy a tanácsok még nem találták meg helyüket az új viszonyok között. Fölösleges gyámko­dással és túlságos óvatosko­kodással egyaránt találkozha­tunk. A megfelelő kapcsolat kialakítása a szövetkezetek és az állami szervek között min­denképpen szükséges. Ennek bizonyítására elég egyetlen példa. A megye mezőgazdasá­gi üzemeinek nagy része ked­vezőtlen adottságok között gazdálkodik. Az állam megkü­lönböztetett támogatását él­vezik, nem mindegy, hogyan használják fel ezt a pénzt a szövetkezetek. Ezenkívül a ke­reskedelemben, a szolgálta­tásban, a községpolitilkai fel­adatok megoldásában koordi­nálhatják a tanácsok a külön­böző típusú szövetkezetek, vállalatok együttműködését. Nyilván sokat segít majd eb­ben a tekintetben az egysé­ges szövetkezeti törvény, ame­lyen most dolgoznak az illeté­kesek. Megnőttek a feladatok A szövetkezeteik gyarapodá­sa, fejlődése természetesen nem volt mentes a gondoktól. Nem sikerült megnyugtatóan megoldani a gazdálkodás el­lenőrzését. A szövetkezet po­litikai állásfoglalása egyértel­mű: a gazdálkodóst a dolgo­zó tagoknak kell ellenőrizni. Azonban a társadalmi ellen­őrzés szélesedése mellett szükség van a megbízható belső ellenőrzés megteremté­sére. Az ellenőrző bizottságok az elmúlt években nem tud­ták megoldani teljes egészé­ben a rájiuk háruló feladatot. Ebiben a tekintetben nagy feladat vár a szövetségek mellett működő ellenőrzési csoportokra. A háztáji gazdaságok erősí­tése, támogatása ugyancsak gondot okoz néhány mezőgaz­dasági nagyüzemben. . Ma még nem értik mindenütt, hogy szűkös anyagi lehetőségeink miatt nem nélkülözhetjük a háztáji gazdaságok termelését, a háztájiban rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználását. A háztáji gazdaságok évi terme­lési értéke ugyanis mintegy kétszázmillió forint. De a megoldatlan gondok között említetté a beszámoló a tagok rendszeres informálását, a ve­zetők és a tagok közvetlenebb kapcsolatát, kölcsönös véle­ménycseréjét, a korszerűbb munkafeltételek megteremté­sét, tekintettel a rendkívül nehéz esztendőre; a felhal­mozás és a fogyasztás kívá­natos arányainak kialakítását is. Végezetül Szoó Béla elvtárs arra hívta fel a tanácskozás résztvevőinek figyelmét, hogy a Politikai Bizottság irányel­ved hosszabb távra szabják meg a feladatokat, amelyek megvalósításán mindenekelőtt a szövetkezeti pártszerveze­teknek, a kommunistáknak Luna—16 Rendkívül jók voltak a mutatók A Lima—16 automatikus űrállomás főtervezője nyilat­kozott a Pravda tudósítójá­nak: „Mi — mondotta a szovjet tudós — tisztában vagyunk an­nak a kísérletnek az óriási értékével, amelyet az amerikai tudósok és mérnökök végez­tek, amikor űrhajósokat jut­tattak a Holdra. Ez a kísér­let feltétlenül jelentős lépése a műszaki haladásnak. Vélemé­nyünk szerint azonban a vi­lágűrkutatás jelenlegi szaka­szában célszerűbb automaták­kal végeztetni a feladatot. Az automaták — a főterve­ző szavai szerint — sok egyéb kutatómunkát is elvégezhet­nek: mérni tudják a hőmér­sékletet, a sugárzást, a lég­nyomást, televíziós adásokat közvetíthetnek. Ha a Luna— 16-nak csak az lett volna a feladata, hogy a Földre való visszatérés nélkül tanulmá­nyozza a Holdat, a visszatérő egység és a visszajuttató ra­kéta helyett sok tudományos műszert vihetett volna magá­val a Hold és a környező vi­lág tanulmányozására, a jö­vőben pedig például, egy te­leszkópokkal ellátott Hold-ob- szervatórium építéséhez vihet magával felszerelést” — mu­tatott rá a tudós. A főitervező nagy megelége­déssel nyilatkozott a Luna— 16 Hokira szállásának rendkí­vül jó mutatóiról. A Holdról való rajt is simán zajlott le. A visszatérő egység az adott körzetben, simán landolva ért földet. Smmiféle sérülést nem lehetett felfedezni rajta. A ra­kéta minden pályakorrekció nélkül ért vissza a Földre. A Pravda szombati vezér­cikkében felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a Luna— 16 sikeres rajtja és a ragyogó \ftnis nagyszerű bizonysága a Szovjetunióban végbemenő ro­hamos tudományos-műszaki fejlődésnek. A vezércikk emlékeztet ar­ra, hogy szovjet automatikus űrállomásokat nemcsak a Holdra küldtek, hanem a Ve- nusra és a Mars irányába is. Az augusztus 17-én felbocsá­tott Venus—7 űrállomás most van úton a Venus felé. (MTI) Koszigin fogadta Schillert Alekszej Koszigin szovjet beszélésre Schillert elkísérte íiniszterelnök szombaton fo- dr. Helmut Allard, a Német adta Kari Schillert, a Német Szövetségi Köztársaság, moszk- zövetségi Köztársaság gaz- vai nagykövete és több más aságügyi miniszterét. A meg- tanácsadó. (MTI) 2 NÓGRAD —1970, szeptember 27, vasárnap | kell tevékenykedníök. A meg­valósítás alapvető feltétele, hogy mindenütt megismerjék s jól értelmezzék az irányel­vek szabta tennivalókat. Az új helyzet új munkamódsze­reket, hatékonyabb munkát követel a pártalapszervezetek- től. Mindenütt ott a helyük, ahol a szövetkezetek tervei­ről, hosszabb távú fejlesztési elképzeléseiről esik szó. Őr­ködniük kell a párt gazdaság- politikájának következetes megvalósulásán, s ezt a dol­gozók széles körű mozgósítá­sával, az anyagi és erkölcsi ösztönzők kiszélesítésével se­gítsék elő. Segítsenek a pártszervezetek A pártalapszervezeték sokat tehetnek a szövetkezetek de­mokratikus működéséért. Se­gítsék elő, hogy a közgyűlé­sek valóban széles, demokra­tikus fórumokká váljanak, s a választott szervek, a külön­böző bizottságok a követel­ményeknek megfelelően tevé­kenykedjenek. A gazdasági vezetőkkel együttműködve szilárdítsák a rendet, a fe­gyelmet, s ebben a munkában a kommunista munkások, szö­vetkezeti tagok és alkalma­zottak járjanak az élen. Nem kevés feladat vár a szövetségekben tevékenykedő kommunistákra sem. Sajátos politikai eszközeikkel harcol­janak azért, hogy javaslatai­kat, ajánlásaikat a tagszövet­kezetek elfogadják, követke­zetesen megvalósítsák, összes­ségében: a pártbizottságok, a pártszervezetek, a tanácsok és a szövetkezeti szövetségeik, a társadalmi és tömegszervítee- tek, párt- és gazdasági ve­zetők csak együttesen képesek a Politikai Bizottság irányel­veinek maradéktalan végre­hajtására. A beszámolót követő vitá­ban felszólalt Szirmai Jenő, a Központi Bizottság tagja, az OTP vezérigazgatója. Többek között a szövetkezeti demok­rácia és az önálló vállalatsze rű gazdálkodás szoros egysé­géről beszélt. Mint mondotta, a szövetkezet tulajdonosa a tagság. Ez annyit jelent, hogy a döntő szó minden lényeges kérdésben a tagokat illeti. Ez azonban semmiképpen sem zárja ki az egyszemélyi veze­tést. A döntés után ugyanis az aperatív vezetés feladata, hogy fegyelmezett, jó munká­val végrehajtassa a hozott határozatokat. A szövetkeze­tek és a vállalátok egyenjO' gúsága, a szövetkezetek és a szövetségek viszonya, az álla­mi irányítás ugyancsak helyet kapott a hozzászólásban. A vi­tában részt vevők többsége is az önálló, vállalatszerű gaz dálkodás erősítését, a szövet' kezeti demokrácia szélesítését, a szövetkezetek és az állami vállalatok egyenjogú kapcso­latát, a pártalapszervezetek irányító és gazdaságszervező munkáját hangsúlyozta. VILAGHIRADO így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Nixon a zongoránál ( ŐSZINTÉN REMÉLEM, hagy amikor ezeket a sorokat az olvasó kézbe veszi — Jor­dániában hallgatnak a fegy­verek. A remény nem meg­alapozatlan, hiszen Nimeri szudáni elnök közvetítésével, a hét végére létrejött a tűzszü- neti megállapodás Husszein jordániai király és Arafat, a palesztin gerillák vezetője kö­zött. A kommentátort legfel­jebb az készteti fokozottabb óvatosságra, hogy két hét le­forgása alatt kilenc „tüzet szüntess!” felhívás hangzott el, de a testvérgyilkos háború »mégis tízezres nagyságrendben követelt áldozatokat. Okot ad a fenntartásokra az információk gyakori ellent­mondásossága is, az olvasó visszatérő refrénként találko­zott a megállapítással: Jor­dániában áttekinthetetlen a helyzet (A Luna—16 nagysze­rű automatikáinak jóvoltából ezen a héten valószínűleg pon­tosabb adatokat nyertünk a Hold túlsó oldalának talajá­ról, mint a valamivel kö­zelebbi Ammanban történt egyik-másik eseményről. Nem szólva a miniszterelnöki kri­miről, a katonai kormány fe­jének, Daud tábornoknak ti­tokzatos eltűnéséről...) A fegyvemyugvásra különö­sen nagy szükség van, hiszen a jordániai kórházak kifogy­tak a gyógyszerekből, s a fő­városban hat napon keresztül szünetelt a víz- és villanyszol­gáltatás. De túl az alapvető életfeltételek biztosításán, a fegyverek elhallgatása kedve­zőbb kereteket biztosíthat az arabközi ellentétek feloldásá­hoz, a jordániai királyi üd- var és a palesztin ellenállók viszonyának rendezéséhez. Ez viszont jelentősen hozzájárul­hatna a közel-keleti krízis ál­talános enyhítéséhez, az ag­resszió következményeinek mielőbbi felszámolásához. A HALLATLAN MÉRTÉK­BEN kiéleződött jordániai fe­szültség csökkenése mindenek­előtt annak a következetes dip­lomáciai tevékenységnek volt köszönhető, amelyet a Szov­jetunió, valamint ezzel össz­hangban Kairó és más haladó arab rendszerek kifejtettek. Az arab csúcsértekezlet formáli­san ugyan nem ült össze, de az EAK fővárosában szinte megszakítás nélkül tartottak a csúcsszínvonalú tanácskozások. Különösen az egyiptomi—szu­dáni—libiai hármas volt tevé­keny, amely józan mérsékle­tet ajánlott a szemben álló fe­leknek, s fellépett a szélsősé­gek ellen. (Az arab közvetí­tők szerint a katonai kormány menesztése, legalábbis a jor- dán hadsereg legreakciósabb elemeinek visszaszorítása, első lépés lehetne a kibontakozás irányába.) A jordániai helyzet legfon­tosabb tényezője természete­sen az volt, hogy ki lehessen zárni minden külső beavatko­zást — ilyen intervenció el­sősorban az Egyesült Államok oldaláról fenyegetett. Wa­shingtonban különböző válto­zatokat dolgoztak ki: szabá­lyos helyi háborútól a „korlá­toltabb” változatig: az apima- ni repülőtér megszállásáig. Iz­rael részéről is sűrűn hang­zottak el a nyilatkozatok, mi­szerint Tel Aviv nem lehet „érdektelen” a Jordániában történtekkel kapcsolatban. Széltében-hosszában beszéltek a Damaszkusz által cáfolt ál­lítólagos szíriai betörésről — a hét végére azután elhallgat­tak ezek a híresztelések. Az amerikai beavatkozás veszélye, ha nem is múlt el teljesen, csökkenni látszik. En­nek több tényezője van: a legfontosabb, hogy a szovjet kormány figyelmeztette Wa­shingtont bárminő felelőtlen akció kiszámíthatatlan követ­kezményeire. Moszkva arra is felhívta az Egyesült Államo­kat: használja fel az Izraelre gyakorolt befolyását, minden esetleges provokáció kiküszö­bölésére. Közben az arab or­szágok többsége is határozot­tan állást foglalt az amerikai fenyegetéssel szemben, magá­ban az Egyesült Államokban pedig heves belső tiltakozás bontakozott ki, s ez nem mel­lékes a november 3-án ese­dékes félidős választások előtt A közel-keleti kaland a szö­vetségeseket sem lelkesítette. Washington felett „lidércnyo­másként” jelenhetett meg egy újabb Kambodzsa rémképe.-.. ÍGY AZUTÄN a hét dere­kán Nixon megjelent a Co­lumbia Country Club kétezer személyes díszfogadásán, s ott leült a zongorához, hogy el­játsszon egy vidám amerikai népdalt. A sajtótudósítók bizo­nyos visszavonulásként érté­kelték ezt a „művészi ese­ményt”. Némi iróniával hoz­záfűzhetnénk: akkor lett vol­na igazi zenei csemege, ha az elnök zongorázni tudja a kü­lönbséget a hivatalos amerikai nyilatkozatok, s a hátsó gon­dolatok között.. A kissé „Jordánia-közpon- tos” héten azért sok más lé­nyeges esemény is történt. Moszkva vendégkönyvébe Gi- ri indiai elnök, az afgán ki­rály, a singapcre-i miniszter- elnök és Schiller nyugatnémet gazdaságügyi miniszter neve került. Nem csökken a diplo­máciai csúcsforgalom Svédor­szágban, a kommunista párt, a „mérleg nyelveként” 17 man­dátummal vonulhat be az új egykamarás parlamentbe. Foly­tatódtak a heves harcok Dél- kelet-Ázsiában — a héten kü­lönösképpen a kambodzsai csatatereken. Ám Párizsban az amerikaiak — immár Bruce, az új delegáció-vezető vissza­utasította a DIFK ésszerű és reális nyolcpontos javaslatát. A MAGYAR KÜLPOLITI­KA sem tétlenkedett: FÄO- tanácskozás Budapesten; ma­gyar-olasz eszmecsere Rómá­ban; a magyar—szovjet diplo­máciai kapcsolatok felújításá­nak méltatása a negyedszáza­dos évfordulón — s az indiai elnök várható látogatása, en­nek a sornak folytatódását jel­zi... Továbbra is szítják a háborús légkört Szombaton befejeződött a NATO „Északi esküvő” fedő­nevű haditengerészeti gyakor­lata, amely majdnem két hé­tig tartott Anglia, az Egyesült Államok, Norvégia, az NSZK, Dánia, s több más ország ha­diflottájához és légierőihez tartozó egységek részvételé­vé!. Anatolij Tyupajev. a TASZSZ hírmagyarázója a hadgyakorlattal kapcsolatban a következőket írja: Sajtójelentésekből lítélve o hadgyakorlat sokoldalú volt. Elsősegélyt nyújtó vöröskeresztes szállítmány a Jordán folyó hídján, az izraeli—jordániai tűzszünet! határon Magában foglalta a lövészete és az aknalerakást, a torpedó naszád-rohamokat; gyakorol ták a kereskedelmi hajóknál „harci körülmények közötti kísérését, a felderítő művele tehet és a haditengerészet lé gierőinek támadásait. A hadgyakorlat hivatalo célja volt „a NATO-erők és < nemzeti haditengerészeti é légierők együttműködésénei tökéletesítése.” A valóságban azonban i Faeroer-szigetek és a Kát tegat-szoros közötti tenger térségben végrehajtották < NATO egyik legnagyobb ka tonai demonstrációját, amely ben 180 különböző típusú ha dihajó, 30 szállítóhajó é nagyszámú repülőgép vet részt. Ezenkívül bevetették i NATO-nak az Atlanti-óceá non állomásozó haditengeré szeti raját is. Az „Északi esküvő” nevi hadgyakorlat ismét azt bizo nyitotta, hogy a NATO stra téglái továbbra is szítják t háborús Hégkört. A NATO kardcsörtető stra téglája kizárólag a nemzetkö zi feszültség fokozását szol gólja és ezért tiltakozásrt készteti az európai közvéle ményt. (MTI) Hazánkba látogat India einöjke Losonezi Pálnak, a Magya Népköztársaság Elnöki Tana csa elnökének meghívásár V. V. Giri, az Indiai Köztál saság elnöke és felesége oktc bér 4—7. között hivatalos Iá togatást tesz Magyarországoi (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents