Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
Ifjú szakmunkások kérik A fiúk és lányok, a kétnapos mezőgazdasági tanácskozás résztvevői, lehettek vagy harmincain. Azokat a tapasztalatokat mondták el őszintén. kendőzetlenül, amelyeket néhány esztendő alatt a szőr vetkezetekben gyűjtöttek. Végh Mária 1967-től dolgozik a szécsényi II. Rákóczi Tsz-ben. Tejkezelő, de a tejházban nincs állandó helye, mert két szakmunkásra van szükség, ők meg hárman vannak. Kettőjüknek még friss a t’z-pvitványuk, a harmadik mögött öt-hatéves gyakorlat van. Így aztán a két fiatal felváltva tölt egy-egy hónapot a tejházban és kapnak ezer—ezer forintot. Különben helyettesítik az állat- tenyésztésben az éppen hiányzó dolgozókat. Ilyen alkalomkor megkeresi Végh Mária az 1400 forintot is. Mégis szívesebben maradna véglegesen a tejházban, hiszen tanult szakmája odaiköti. Szólt emiatt a főállattenyésztőnek is. — Az épülő új tejházban mindenkinek helye lesz — ígérte a főállattenyésztő. — Addig egy kis türelmet kérünk. Végh Mária vár türelemmel. Nem cseréli fel a biztosat a bizonytalannal akkor seim, ha átmenetileg gondjai vannak. Édesapja, édesanyja a szövetkezetben dolgoznak. Maga sem szívesen válna meg a közösségtől. — Kívánsága azért csak van? Egy pillanatig gondolkodott. , — Építsék fel minél előbb a tejházát és addig is.. i jé volna, ha valamivel többet kapnánk ezer forintnál. ¥Záhorszki Tibor, a nőtincsi Néphadsereg Termelőszövetkezet gépésze. Tavaly végezte el a szakmunkásképző iskolát. Gépre ültették, jól dolgozik, megkeresi havonta a két és fél ezer forintot. Szülei az iparban dolgoznak, s a fiú előtt több lehetőség is állt, amikor elvégezte az általános iskolát. Már biztos helye volt Balassagyarmaton, autó-motorszerelőnek tanult volna. — Nem bánta meg a választást? — Nem. A munkámra számítanak a szövetkezetben, a helyemmel elégedett vagyok. A szabad idő így dologidőben kevesebb, de a munkakörülmények javításáért sokat tettek a szövetkezet vezetői... Az állattenyésztők és gépészek fürdőjéről, üzemi konyha építéséről számolt be Zá- horszki Tibor. *■ Romhányi Éva gyümölcstermesztő szakmunkás, de a nyáron a gabonát mázsáita a komb áj nszérűn. A karancs- keszi termelőszövetkezetben dolgozik. Reggel kiállt a mérleg mellé és ameddig mentek a kombájnok, ő is dolgozott. Keresett naponta 65 forintot. — Azért a gyümölcsösben jobb — mondta. — Csak hát — ott sincs mindig munka... A téli hónapokban egyáltalán nem tudnak bennünket foglalkoztatni. Nemrégen megesett történem / fiet mesélt. Éppen csak befejezték a metszést, amikor szólt a brigádivezető a gyümölcstermesztő szakmunkásoknak: otthon maradhatnak egy ideig. Majd üzen értük, ha újra akad munka. Elmúlt felettük a lói, amikor hívták őket. Felelősségre vonás következett, amiért nem dolgoztak, s a háztáji föld, meg az egyéb kedvezményűik került veszélybe. A lányok azonban nem hagyták annyiban a dolgot. Megmaradt hát a föld. — Mit kérne, ha most a szövetkezet vezetőivel találná magát szemben? Bátran, határozottan beszélt Romhányi Éva: — Azt szeretném, ha a szövetkezet vezetői a mostaninál többet törődnének a szakmunkásokkal. Lehetőséget kellene teremteniük, hogy folyamatos munkánk legyen á szakmánkban, s megkapjuk a bennünket megillető bért, s tanulhassunk. Mi szívesen dolgozunk, vállaljuk a túlórákat is, ha azt látjuk, gondoskodnak rólunk... A beszélgetésnek lehetett úgy harminc fiatal tanúja. Diósjenőről, Ceredről meg még jó pár szövetkezetből jöttek a találkozóra. A többség egyetértett Romhányi Évával. Még a diósjenői szakmunkások sem tiltakoztak. Pedig az ő helyzetük viszonylag irigylésre méltó. A közös gazdaságnak 30 fiatal szakmunkása van, s a technikusok feladatává tették, hogy foglalkozzanak velük, gondoskodjanak róluk. Vincze lstvánné Hatvanméteres daru Hamarosan új „nevezetsség- gel” gyarapodik Salgótarján. Megérkezik Budapestről a hatvan méter magas kúszódaru, amely a garzonház építéséhez nélkülözhetetlen. A daruóriást az Építőipari Gépesítő Vállalat szállítja országúton, speciális szállítókocsikkal. Hasonló mindössze nyolc darab van az országban. A tizenöt és tizennyolc emeletes épületeket — amelyek összeköttetésben vannak egymással — úgy építik, hogy a daru nem kívülről az épület mellett dolgozik, hanem belülről, a liftaknában helyezik el. A hatalmas kúszódaru hosszú ideig, mintegy két évig lesz Salgótarjánban. Érdekességként érdemes megmenteni, hogy ilyen daruval építették Budapesten a híres Duna Interkontinental Szállót Rárósi csillagtúra A korábbi évekhez hasonlóan az idén is megrendezi a szécsényi járási KISZ- bizottság « rárósi csillagtúrát, a fegyveres erők napja tiszteletére. Szeptember 27-én a járás valamennyi KlSZ-alap- szerve.zetének csapata rajthoz áll, hogy az akadályokkal tarkított útvonalon Rááóspusztá- ra jusson. Szécsényfelfáluból 11, Nógrádszakálból 18, Lükéről pedig 5 csapat rajtol. A célba érkezők megkoszorúzzák a KIMSZ-emlék- táblát. A legjobbakat értékes jutalomban részesítik. A résztvevő csapatok oklevelet, tagjaik pedig emléklapot kúpnak. A délutáni programban kerékpárverseny, szórakoztató vidám műsor szerepel. Mentesítő út Salgótarjánban Salgótarján fő útvonala, a Rákóczi út mentesítésére, új útszakaszt építenek a megye- székhelyen. A közelmúltban a városi tanács megegyezett a KPM képviselőjével az út első szakaszának előkészítésében. Megállapodtak a nyomvonal kijelölésében. Ezek szerint a mentesítő út, amely párhuzamos a Rákóczi úttal, a vasútvonal nyugati oldalán fut végig. Zagyvapálfalván a Hősök útjánál ágazik el a 21-es útból és Salgótarján központjában, a nemrég elkészült lit- kei aluljárónál ér véget. A kiviteli terveket a KPM készítteti el, amelyek szerint a következő év elején megkezdődik az építkezés. A szabályosok szerepéről és hatásáról A szavakat tettek kövessék A toriiioln üzemeknek egyre inkább ah- i C! IIJCIU jjOZ tűnődik érdekük, hogy a termelést elsősorban a termelékenység javításával és ne a dolgozók létszámának növelésével emeljék. A régi gazdaságirányítási rendszerben a vállalatok számára nagyjából közömbös volt, hogy az eredményt milyen eszközökkel érik el, sőt, a legkönnyebben járható útnak a létszám egészségtelen felduzzasztása látszott. Ma mér a gazdálkodásnak ez a módja tartós eredménnyel egyetlen termelőüzemet sem kecsegtet. Jól szemlélteti az ellenkező előjelű törekvéseket az a néhány adat, amit — kérdéseimre válaszolva — Várad! Oszkár, a salgótarjáni öblösüveggyár főkönyvelője mondott el a gyárról: Míg az új gazdaságirányítás bevezetését megelőző évben kétezer-háromszáz dolgozóval száthatvanmillió forint termelést értek el és kétmillió-kétszázezer forint nyereséget fizettek ki, addig tavaly nem egészen két és fél százzal több dolgozóval a termelés megközelítette a kétszázmilliót, a nyereség pedig meghaladta a négymillió forintot. Még világosabb a kóp, ha így fogalmazzuk meg: a csaknem kétszeres nyereség, a negyedrésszel nagyobb termelés csupán tíz százaléknyi létszámemeléssel járt együtt. Minek köszönhető ez a kedvező változás? Milyen szerepük van ebben és hogyan hatnak a munkaerő- és bérgazdálkodásra a közgazda- sági szabályozók? — Az érdekek üzemi, vállalati és népgazdasági szinten egybeesnek — fejezte ki a főkönyvelő. — Ugyanakkor ezek nemcsak nem állnak szemben az egyéni érdekekkel, hanem ösztönzően hatnak. Adott termelőegység munkájának eredményessége elsősorban a nyereségben tükröződik. De min múlik a nyereség? Azon, hogy mennyit termel az üzem és mennyiért. Ha a nagyobb termelést létszámnöveléssel éri el, ezzel arányosan nőnek a gyártási költségek és a nyereség csak kis mértékben emelkedik. Ha azonban a nagyobb termelés műszaki fejlesztés, a termelékenység javítása, az élő munka hatékonyságának növelése révén jön létre, akkor viszonylag kisebb költségnövekedéssel nagyobb nyereség elérése válik lehetővé. Hogyan hat vissza a nagyobb nyereség a bérgazdálkodásra? Hogyan érvényesül a dolgozók érdekeltsége? Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a nagyobb nyereség bizonyos hányada közvetve, vagy közvetlenül a dolgozók jövedelmét gyarapítja. Az évközi bérfejlesztés egy része szintén a részesedési alapot terheli. Vajon tudhatja-e a vállalat a béreket emelni, ha ennek fedezetet a nyereségben nem teremti meg? S Hb csak annyi nyereséget képes elérni, ami úgy ahogy futja a bérfejlesztésre, miből oszt nyereségrészesedést? Juthat-e a nagyobb nyereségből több egy-egy dolgozónak, ha a nyereséghez hasonló mértékben növekvő létszám arányában többfelé kell elosztani? De nem éz az egyetlen tényező, arai a műszaki fejlesztést, a takarékos létszámgazdálkodás mellett szól. Az sem elhanyagolható szempont, ha az üzem termelékenyebben, kisebb költséggel állítja elő termékét, a nyereség csorbítása nélkül módjában áll olcsóbban eladni. A különbözet szintén a dolgozók, a vásárlók pénztárcájában marad, ami közvetve szintén hozzájárul a magasabb életszínvonalhoz. Van a „természetes” ösztönzők mellett egy kényszerítő körülmény is, ami szintén az intenzív termelésfejlesztésre szorítja a vállalatokat. Az a tény, hogy egyre kevésbé áll rendelkezésére korlátlanul munkaerő, ráadásul az élő munka egyre többe kerül. Bezárulnak a nyereség elérésének „mellékútjaá”, marad az előrehaladás egyetlen megbízható módja a következetes korszerűsítés és az egyre inkább hatékonyabbá váló munka. Ezt azonban nem elegendő csupán tudomásul venni. A kongresszusi irányelvek egyértelműen kimondják: „Harcolni kell az ellen, hogy helyenként csak szavakban fogadják el a párt gazdaságpolitikai irányvonalát, ugyanakkor nem korszerűsítik a termelést, alacsony színvonalon szervezik a munkát és feladataikat nem jobb munkával, hanem az államra hárítva, a társadalom rovására próbálják megoldani.” öblösüveggyár eredA salgótarjáni * ják, hogy itt a szavakat tettek követték, a helyes elveket le tudták a gyakorlat nyelvére fordítani. Éppen a megfelelő eszközökkel elért termelésnövekedés nyújt fedezetet ahhoz, hogy a központilag meghatározott bérfejlesztésnél nagyobb arányban növeljék a béreket. Merik vállalni, hogy ebből kétmillió forint a részesedési alapot terhelje, ennek ellenére a nyereségosztáskor sem kell majd szégyenkezniük. Természetesen nemcsak a közgazda- sági szabályozókon, hanem a gyári munkaerő- és bérgazdálkodás mechanizmusán is lehetséges még finomítani, hogy még inkább szolgálja a közös törekvéseket és érdekeket. Különösen az egyes üzemrészek önálló bér- gazdálkodása lehetne fontos lendítőerő, de ennék feltételeit még ezután kell megteremteni. Kiss Sándor Csak becsülete» munkával — Elszakadt a fogója ennek a táskának. Meg tudnák javítani? — Jó helyre hozta. Megjavítjuk. Holnap már jöhetnek érte — válaszolja a mester. Alig, hogy az egyik megrendelő elmegy, jön másik. A sütőipartól érdeklődnek az úgynevezett vetővásznak felöl. — Három ismét kész, de ha több kell, a raktárból anyagra van szükség — mondja Kluka László S3Üj- gyártó. A drégelypalánki termelőszövetkezetnek jövedelmező melléküzemei vannak. Ä múlt esztendőben ötven vagon málna- és más gyümölcs- szörpöt készítettek, .melyeket nemcsak hazánkban, de számos európai országban is szívesen vásárolnak. A ládaüzem — három tsz közös társulása — ellátja a gyümölcs- termesztő gazdaságokat a csomagoláshoz szükséges ládával. szalagrendszerrel dolgoznak, mint a gyárakban, s egy esztendőben két és fél millió forintot forgalmaznak. A mtühely Salgótarjánban a város közepén van. öreg lépcső vezet fel. Van munkája a mesternek tes ahogy mondani szokás, aki egyszer itt javíttat, az máskor s visszatér. Rengeteg a női táska, amit néhány forintért még meg lehet javítani. Lószerszám is akad, bár egyre kedvesebb. Szíjak és minden, ami ehhez a szakmához tartozik. Az ősz hajú, köpcös mesternek a felesége segít. Losoncon kezdte 46 évvel ezelőtt. Négy év inasidő kétszeresen is elég a szakma elsajátításához, bár szerinte örökké tanul a jó mester. Volt megszakítása is. Egy évig fakereskedőnél dolgozott rakodómunkásként, hat évet meg a dróthúzóban töltött el. Azóta önálló, és mindig javítással foglalkozik. Korán jön, későn tér haza. Elnöke a KIOSZ helyi csoportjának és pártvezetőségi tag a városi egyes körzeti alapszervezetnél. A munka mellett mások, elsősorban a többi iparostársak ügyes-bajos dolgai foglalkoztatják. Mindkettővel úgy van: amit az ember elvállal, azt becsülettel teljesítse is. — Sokan könnyű pénzkereseti lehetőségnek tartják a kisipart, pedig itt is csak a becsületes munkának van gyümölcse. Ezért kellett főleg az újaknál néhány működési engedélyt visszavonni. Amiig tart az adókedvezmény, addig dolgozunk, utána vissza kell von. ni az engedélyt. Az ilyen nem igazi kisiparos — vallja. — Kluka László munkáját nemcsak a megrendelők ismerik el. A szakma kiváló kisiparosa elismerés csakúgy, mint a tízéves szervezeti Könnyűipar kiváló dolgozója munkáért kapott jelvény és a cím önmagáért beszél, és rriég- sem dicsekedett vele. Más gondok foglalkoztatják. — Szeretnék harminc évvel fiatalabb lenni. Januárban már 60 éves leszek. Nyugdíj- korhatár, de nem szeretném abbahagyni a munkát. Nem is tudnám megtenni, mert úgy érzem, szükség van rá. Nézze, most is mennyi minden van itt, ami javításra vár és ezt mind meg kell csinálni. Hát ezért szeretnék fiatalabb lenni, no meg azért is, mert egy kisiparos élete más mint akkor volt, amikor én kezdtem. Vagyont gyűjteni nem lehet, de becsületes munkával, ha nem is nyolc- órázással, meg lehet élni és ez a lényeg. B. 3. Meghosszabbított határidővé! Dejtáron a tsz majorjában építik fel az üzem új szociális épületét, amelyben helyet kap az iroda is. A kétmillióhatszázezer forint értékű épületben férfi- és női öltözőt, mosdót alakítanak ki. Itt lesz az üzemi étkezde is korszerűen felszerelt konyhával. A létesítmény átadását augusztusra tervezték. Az építők a betonelemek hiánya miatt a kitűzött határidőre nem tudták teljesíteni tervüket. Ezért az idén csupán az irodahelyiségek készülnek el. Az öltözők és a fürdők építését jövő májusra fejezik be. NÓGRAD — 1970. szeptember 26., szombat 5
