Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-23 / 223. szám
Ezer kilométer Kuzbaszban (II.) Arcok a jelenből Prokopjevszk Élet a mozgás harmóniájában Lenin-Kuznyeck szomszédságában, alig 90 kilométerre tőle van Prokopjevszk. Estébe hajlott az idő, amikor megérkeztünk. Az ottani szénbányászati tröszt szállodájában tértünk pihenőre, majd másnap városnéző sétára indultunk. Megmutatták hol lakik Volinov űrhajós és felesége Elmondták, hogy édesanyja a helybeli kórházban dolgozik Akaratlanul is kicsúszott a számon: de jó lenne vele találkozni. Már el is feledkeztem róla, amikor vendéglátóim körülbelül egy óra múlva sajnálkozva mondták, hogy nem tudok vele találkozni, mert elutaztak. A városból utunk a Bányászati Automatikus Készülékek Gyárába vezetett. Az igazgatói irodában Vasziljev Oleg Alexe jevics igazgatóval, Jermo- lenko Tamara Michajlovna fő- közgazdásszal és Rada Michail Pavloviccsál, az üzem párttitkárával váltogattuk a szót. Nyereség terven felül Az igazgató ezzel kezdte: — A XXIV. pártkongresszus tiszteletére évi tervünket november 7-re befejezzük, terven javaslatára a gyár mellett műProkopjevszk szomszédságában van a Kalmagorovszki külszíni bánya, ahol 1961-ben kezdték meg a termelést, s ebben az esztendőben már 900 000 tonna 7500 kalóriás szenet bányásznak. öt év múlva éves termelésük eléri a másfél milliót ben jött ide dolgozni mint anyagbeszerző. Akkoriban ötven főt tett ki a gyár létszáma. 1941-ben a pártbizottság felül 25 000 rubel nyereséget hozunk. Ebből már 13 000 rubel megvan — mondja, majd hozzáfűzi: — hatvan brigád versenyez a Kommunista cíködő mezőgazdasági részlegnek lett a vezetője. Eredményes tevékenységéért megkapta a Dicsőség a munkáért mért. Eddig 37-en érték el ezt című kitüntetést. Hat gyerek « megtisztelő címet. édesapja volt, akik közül a Termékeik zömét az ország második világháború után csak különböző részében használják kettő maradt meg. Mindketten fel. Külföldre csak kis meny- Kirovókban élnek. A fiatalos nyiseget, termelésűk ot szaza___,, , .. , léká t exportálják. Szállítanak mozsásu' szellemileg is friss Bulgáriába, Koreába, Viet- Baranov bácsit nemrég szak- namba és Egyiptomba. Minő- szervezeti bizalminak válasz- ségi reklamációjuk eddig nem tották meg. Arra a kérdésre, meg. hogy mikor akar nyugdíjba menni, szerényen csak annyit mondott: még 23 évem ■ van ahhoz, hogy száz éves legyek. Kellemes emlékekkel, benyomásokkal, élményekkel megrakodva hagytam el a gyávolt. Vannak azonban olyan készülékek, amelyből a szükségleteket pillanatnyilag nem tudják kielégíteni. Öt év múlva termelési tervük újabb tízmillió rubellel nő. A megnövekedett termelés 20 százalékát létszámnövelés- sei, a többit pedig műszaki fej- felkeressem a ko lesztéssel és a termelés jobb ra kban . többször emlegetett megszervezésével érik el. Je- szarmtoriumot. A város hatá- lenleg a gyár dolgozóinak r£P fenyöfaerdo közemajdnem fele szakmunkás, í>en *luzocilk ,meS a prokop- meglepően sok nőt láttam dől- szanatórium. Fenntartom! a különböző üzernré- tafró1 * központi szakszerve- saekben, A főközgazdász sze- zet: ßondoskodilc. rint az asszonyok és lányok a .. , , e"e^, böj'dlétszám több mint ötven szá- m 1 T. kérdeztem dr. Kovaljozalékát teszik ki. Keresetük va ^lentim Szergejevnát, az majdnem azonos a férfiakéval, lSazSatóhelyettest, a belgyó- eléri a 130 rubelt. gyász főorvost. . — A betegek szakszervezeti beutalóval jönnek ide, 26 napra. Egy-egy turnusban 700 beteget gyógyítunk. Évi forgalAhogy a vezetők szavaiból műnk hét-nyolcezer ember, kivettem, gondokért ők sem A beutalt az ápolási költség 30 szaladnak a szomszédba. Nagy százalékát fizeti, a többit pe- problóma számukra a gyakori dig a szakszervezet. Aki to- munkaerőmozgás. Azt terme- vább itt akar maradni, annak szétesnek tartják, hogy a fia- 26 nap után a teljes ellátást talok közül sokán vállaikoz- kell fizetnie. A betegek rend- nak a továbbtanulásra. Ami szeres orvosi kezelést kapnak, aggasztja őket az, hogy a töb- A szanatóriumhoz 70 hektár- bi fiatal közül is egyre többen állnak odébb. A bányákba mennek, mert ott, ha a föld alatt dolgoznak, akkor majdnem a dupláját keresik meg, mint a gyárban. Ugyancsak nehezen tudnak megbirkózni a lakásigényekkel, p>edig igazán sókat költenek Két év alatt 80 lakást hoztak tető alá. Ezeket a lakáselosztó bizottság elsősorban a nagyszered« ezt a betegségét, amikor a bányában dolgozott 17 évig, a föld alatt. Az ő csapata vízzel fejtette a szenet. Gabdulin Nikolíj Ivanovlcs- csál, a Zimen Kapitány szénbánya brigádvezetőjével a csónakázó tavon sikerült beszélgetnem. A többszörösen kitüntetett kiváló brigádvezető tulajdonosa a Bányász dicső- ségi éremnek is. Májbántal- makkal került ide. Fenyőfürdőt, parafinkezelést és ásványvízkúrát írtak elő számára az orvosok. A következőket mondja: — Az orvosi ellátás és étkezés jobb. mint a Fekete- tenger-parti szanatóriumban. Itt egyformán kezelik a beteget, legyen az munkás vagy vezető, senkivel sem kivételeznek. Üdvöalelünket küldjük Akár kivél beszélgettem, mindig azzal búcsúztak: örülünk, hogy megismertük, jöjjön el újra hozzánk, szívesen várjuk, üdvözöljük testvérmegyénk dolgozóit. Venesz Károly (Folytatjuk) A tanárnő működési engedély nélkül kezdte el. a néptáncoktatást. Mint testnevelő, a mozgás ritmusos harmóniájában él, s ennek szellemében neveli diákjait. Heti 29 órában tanít, három csoporttal foglalkozik és szakreferens a pásztói Lovász József Művelődési Központban. Az 1970-es esztendő kiemelkedő volt számára: két csoportja „befutott”. A középiskolásak és ifjúmunkások tavasszal elnyerték a járási KISZ-bizotitság nagydíját; az általános iskolások Debrecenben az úttörők népt/ánctáborában arattak sikert. Petreczky Tibornét lánykorától érdekli a néptáncművészet. 1962-ben vett részt élete első tanfolyamán, amelyet a felnőttek táncoktatásának szenteltek. A gyermekoktatói tanfolyamot 1969-ben fejezte be, jó eredménnyel. Petreczky Tiborné megszállottja a lépéseknek, s azon túl, hogy szereti is, amit csinál, számára az okozza a legnagyobb örömet, hogy a gyerekek azt valósítják meg, amit ő tanít. Indításnak nem rossz, kapja fei a fejét a beszélgető- partner, s már arra is kíváncsi; miért jó, ha iskoláinkban néptánccal is foglalkoznak? Nem elég a közismeretiekkel járó egyéb követelmény? A képhez azonban az is hozzátartozik, hogy régebben a zenei általános iskolákban kötelezően szerepelt a néptáncoktatás. Most, mikor hagyományaink újbóli felfedezése soha nem látott és tapasztalt méreteket öltött, különórában kap csak helyet. — A komplex ének-zene- táncoktatás olyan embert formál, amelyik nemcsak a test mozgásán keresztül válik emberré, hanem műértő közönséget is nevel, a szó legnemesebb értelmében — vallja Petreczky Tiborné. — De a tánc önmagában is emberformáló. Az az érzelmi telítettség, feszültség, ami hatására fellép és kialakul a közreműködőben, az élet külső hatásaira is gyorsabban, alkotóbb módon reagáltatja őt. Aki állandóan közösségben, a zene és tánc alkotásában él, az a továbbiakban is ugyanígy folytatja. Alkotó része lesz a kis közösségnek, s ezen keresztül a társadalomnak. Sok lakás kellene nyi, fenyőfával beültetett park és egy fürdésre, valamint csónakázásra alkalmas tó tartozik. Nem kivételesnek , - , - A betegek közül elsőnek Talakajsépitesre. raszov iván Alexandroviccsal beszélgettem, aki a kemerovói Vegyészeti Kombinát kultúr- palotájában dolgozik, mint családosoknak, az egyedülálló karmester. Azt mondja: — édesanyáknak és a termelés- harmadszor vagyok itt, min- ben fontos szerepet betöltő (iont megkapok, ami gyógyu- mérnököknek és közgazdá- fisomhoz szükséges. A szom- szoknak utalta ki. Jelenleg 170 saédos szobában ismertem meg család var allami lakásra, 120 yaraszuk Nikitya Artyemovi- olyan igénylő van, akinek ki- csőt, aki építőmunkás Novo- csi amiben lakik, nagyobbra kuznyeckben. Derék- és lábfá- szeretné felcserélni. Az ez évi jussal érkezett ide. öt napja nyereségből lakásépítésre 370 yolt még csak itt, de a gondos ezer rubelt fordítanak. kezelés hatására a dereka majdnem helyrejött, lába is javult valamelyest. Szobatársa Szomov Nyikolaj Ignatovics, a prokopjevszki bányászati járási pártbizottság másod titkára. Az üzemrészeket járva meg- Izületi bántalmakkal jött ide. ismerkedtem a gyár egyik ré- Egy-egy ilyen kezelés után gi dolgozójával, a fehér hajú, egy—másfél évig jól érzi ma- 77 éves Baranov Alexandr gát, aztán újra előjönnek fáj- Grigorjeviccsel, aki 36 éve ta- dalmai, főleg az időjárás vál- podja a gyár területét. 1934- tozásakor. Valószínű, akkor Hussonhárom év kell a saáahos 4 NOGRAD es 1970. szeptembei 23., szerda ASZÚDY JANOS: A KRIMINALISZTIKA kalsinúOs TÖRTÉNETE Titokzatos ujjnyomok Ügy 100 000—60 000 esztendővel időszámításunk előtt va- lemelyik művészi hajlamú ősünk nekiállt, hogy lerajzolja kezét. Pontosabban: a balkezét, mivel jobbját, akárcsak mi, munkavégzésre használta. Ezeket az őskori rajzokat századunk elején fedezték fel a franciaországi Aurignac mellett. A rajzok némelyikén eléggé világosan megfigyelhetők a bőrredők — az ujjfodor- szálak. Így tehát már a „homo aurignac” észrevette, hogy ujjal hegyét milyen fura rovátkák borítják. A kéz művészi ábrázolásának kezdeteit, mint láttuk, a történelem köde fedi; az ujjlenyomatok tudományos kutatása azonban csak a XVII. században indul meg, s egy olasz orvos, Malpighi nevéhez fűződik. Ámde sem ő (1686- ban), sem pedig csaknem másfél évszázaddal utána (1823-ban) Punkyne cseh tudós nem tettek mást, minthogy tanulmányozták, leírták és osztályozták a bőrfodorraj- zolatokat. Egyiküknek sem jutott estebe, hogy az ujjlenyomatokat esetleg hasznosítani lehetne a bűnüldözésben, a gonosztevők személyazonosságának megállapítására. W. J. Herschel, Bengáldában szolgáló brit gyarmati tisztviselő jutott arra a gondolatra, hogy az „ujjnyomokat” — akárosak az ókori Kínában — aláírásként használja fél. „Sok ezer, ujjnyomot gyűjtöttem össze, s most ezek alapján azonosítani tudom a nyilvántartásomban szereplő személyeket” — írja Herschel 1877. augusztus 5-én a bengáliai börtönök főfelügyelőjének. Herschel felmérhetetlen fontosságú felfedezést tett. Észrevette, hogy az emberek ujjait borító rajzolatok sohasem Válasznak. summ ázásnak meglepőek ezek a mondatok. De hogyan nyilatkozhat saját munkájáról az, aki nap mint nap ezt űzi szívvel-lé- lefckel, aki megszállottja annak, amit puszta szeretetből kezdett el művelni? Azt hangsúlyozza: — a néptáncoktatást már az első osztályban kell elkezdeni. A legfiatalabbak játék közben ismerkednek meg a hagyományokkal, amelyek éltető erejűek számukra, s mire elérik a nyolcadikos kort, már megfelelő alappal rendelkeznek, hogy önálló véleményt alkossanak a mindennapokról. Petreczky Tiborné valamennyi tanítványát tulajdon gyermekének tekinti. A legkisebbektől a középiskolásokig mindenki rajong érte. S ő megfelelő szigorúsággal neveli őket, nincs kihagyás, lazítás. Ha valaki elkezd valamit, azt következetesen végezze — véli egyszerű tömörséggel. Debrecenben kiemelkedő véleményeket kaptak. Olyan élvonalbeli, már régóta ismert együttesek mellett szerepeltek mint a kalocsaiak, a hajdúböszörményiek és a debreceniek. A pásztóiak példája mutatja: a hagyományok felkutatása megyénkben is olyan tény, amelyre érdemes figyelni. Petreczky Tiborné egy ember a megyében néptáncot oktató pedagógusok között. Pászitón kívül igen jól működő csoportok tevékenykednek Egyházasgergén, Szécsényben. Diósjenőn, Mihálygergén és Salgótarjánban. A cél mindenképpen az, hogy megyénk az ország általános iskoláinak néptáncszintje elérése után valóban lépést tartson a fejlődéssel. Erre jelentenek biztosítékot a Petreczky Tibor- nék. A krónikás portrét akart rajzolni, s helyette egy körkép sziluettje bontakoztak ki. Hogy szükség van a néptáncoktató pedagógusok munkájára, ahhoz nem fér kétség. Egy társadalom életében, nem túlbecsülve szerepüket, de helyesen megítélve munkájukat, fel kell figyelnünk eredményeikre, hogy továbbra is terjesszék megyénk folklórban ugyancsak gazdag hagyományait. Petreczky Tiborné mint testnevelő és mint művelődési szakember, szigorú tervek alapján dolgozik. Tanítványai saját gyermekeiként rajonganak érte. Adassék meg neki, hogy az egyszer talán megalakuló »megyei néptáncegyüttes munkájából ő is kivegye részét. Molnár Zsolt Jól jártak a társközségek A faluikörzet-központofc kialakítását — mint másutt — a lakosság egy része a 'balassagyarmati járásban is fenntartásokkal fogadta; a társközségek további fejlődését, sorsát féltették tőle. Ha viszont megvizsgáljuk, hogy az utóbbi időben a járás községei saját erejükből mit áldoztak a lakosság igényeinek kielégítésére, azonnal nyilvánvalóvá válik ennek a félelemnek fölösleges volta. A falukörzet-központok saját anyagi eszközeiket — összesen mintegy tizennégymiilió forintot — zömmel a kulturális, valamint az egészségügyi ellátásra, tehát a társközségek érdekében a körzeti ellátás kialakítására fordították az igények alapján — így igen kis lehetőség maradt a kommunális ellátás fejlesztésére. Míg a kilenc falukörzet-központ összesen nyolcmillió forintot fordított a kulturális és egészség- ügyi fejlesztésre, addig a huszonöt társközség csak hétmilliót áldozott erre a célra. A kommunális ellátásra fordított összegek viszont éppen fordítva alakultak; a székhelyközségek két és fél milliójával szemben a társközségek négy és fél milliót költöttek el. A jelentős központi támogatás ellenére, mely huszonkilencmil- lió forintot tett ki, a központi községek az előbbiek miatt nem tudják .megfelelően kielégíteni a járásban jelentkező járdaépítési kívánságokat, JDeJtáron, Drégelypa- íánkon és Szandán egyáltalán nem épült járda, holott a lakosság jogos igényei alapján összesen nyolc kilométernyit kellett volna építeni; Mágyarnándorban, örhalomban és Nógrádkövesden az igényelt járda hosszúsága tizenhat kilométert tett ki, s ebből alig négy kilométer valósult meg. Bár a falukörzet-központoknak a környező községek ellátásában betöltött szerepe indokolttá tette az anyagi eszközök koncentrálását — hogy az említett aránytalanságok a jövőben ne fordulhassanak elő — az arányok megszabására nagyobb figyelmet kell fordítani. változnak meg, sohasem alakulnak át. Az életkor, a legsúlyosabb betegségek sincsenek hatással rájuk. Az ember megöregszik, haja megőszül, lefogy, arcát ráncok lepik el, de ujjnyomai nem változnak, születésétől haláláig. Az ujjlenyomatok felfedezésétől egészen napjainkig sok százmillió ujjlenyomat került kartotékra a világ daktiloszkópiai nyilvántartásaiban. Ennek ellenére egyetlen ismétlődés sem fordult elő. Herschelneík tehát igaza volt. Javaslata mégsem talált megértésre. És így az ujjlenyomatok elvesztették az első csatát. Dél-Amerika megelőzi Európát 1892. június 29-én késő éjjel velőt rázó kiáltozás verte fel Necoohea argentin kisváros szegénynegyedének nyugalmát. Egy fiatal asszony, Francisca Rojas sikoltozott: „A gyermekeim... megölte őket... Velasquez megölte őket... A nyomorúságos kunyhóban szétzúzott koponyával hevert a földön Francisca két törvénytelen gyermeke: egy hatéves kisfiú és egy négyéves leányka. A rendőrök kinyomozták, hogy a szóban forgó Velasquez egyre durvább ajánlatokkal zaklatta a nőt, aki azonban nem hallgatta meg, mondván, hogy mást szeret. Aznap Velasquez erőszakosabb volt mint bármikor. Megfenyegette a nőt, hogy „megöli azt, aki számára a legdrágább”. Este, munkából hazatérve, a kunyhó ajtaját feltörve és gyermekeit vérbe- fagyva találta. Velasquezt letartóztatták és megkínozták. De nyolcnapi kínvallatás után is tagadott. A rendőrfelügyeiő figyelme ekkor Francisca Rojas fiatal szerelmesére terelődött, aki nem egyszer kijelentette, hogy elvenné feleségül, ha nem állnának boldogságuk útjában az asszony gyermekei. Francisca Rojast is „harmadfokú” vallatásnak vetették alá; de a meggyilkolt gyermekek anyja továbbra is csak Velasquezt vádolta. Július 8-án La Platábol jövet Necocheába érkezett Alvarez rendőrfelügyelő. Körültekintő alapossággal megvizsgálta Francisca kunyhóját, s az ajtón rozsdabarna színű, gyanús nyomot vett észre. A rendőrök elképedésére a felügyelő fűrészt kért és kivágta az ajtó deszkájából azt a darabot, amelyen, szerinte kétségtelenül, ott volt a gyilkos ujjainak nyoma. Alvarez egy bélyegzőpárnát kért a necoc- heai rendőrfőnöktől, majd elrendelte, hogy vezessék elő Francisca Rojast. A jelenlevők meglepetten figyelték, amint egyenként előbb a bélyegzőpárnára, majd egy fehér papírlapra nyomta az asszony ujjait. A papíron fura, tekervényes vonalú rajz jelent meg. Alvarez ugyan nem rendelkezett valami gazdag tapasztalattal ezen a téren, de mégsem volt nehéz megállapítania, hogy a kunyhón talált ujjnyomok azonosak a papíron levő ujjlenyomatokkal. (Folytatjuk) I
