Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
Á bölcsesség kellékei Nagy érdeklődéssel figyeltük a minap azt a tévétommantárt, amely azt taglalta: hány millió forintot húznak ki évente az iskolák a szülő zsebéből olyan célokra, amelyek megvalósítása nélkül is nagyszerűen ki lehetné okosítani a nebulókat. Figyeltük a képernyőn az ismerős jelenetet, amint a bankók egymás után röppennek ki az atyai zsebből. Mintha legalábbis a kommentárt kívánta volna kommentálni, kétgyermekes apa állított meg Salgótarjánban, hogy elkeseredett hangon felsorolja iskolakezdési kiadásait. Egyik fia a Salgótarjáni Május 1. úti Általános Iskola ötödik osztályos tanulója lett az idén, a másik már középiskolás. — Az első tanítási nap után egy se vége, se hossza listát hozott haza a kisebbik fiam, Azt mondja: apu, ezen rajta vannak azok a dolgok, amik majd kellenek nekem az iskolában. Elbámulva olvastam. Sohasem hittem volna, hogy ennyi minden kell a bölcsességhez. A könyveken, füzeteken nem akadtam fenn, ez végül is természetes. Aztán azt írta a fiam: kell az élővilághoz csipesz, olló, tű, kistányér és bicska. Ezt már kicsit furcsának találtam, A rajzhoz a rajzlapon és a vonalzón kívül kell tempera, zsíros pasztellkréta, redlsztoll, tollszárral egyetemben. Ehhez csak azt jegyzem meg, hogy a legolcsóbb pasztellkréta, ami az iskolának is megfelel, majdnem 40 forintba kerül, bár az állami áruházban napokig csak a 80 forintosból volt. A könyvcsomágon kívül mesés történelmi olvasókönyvre is benyújtotta igényét a fiam, a füzet-típuscsomagból az idén Is hiányzott jó néhány, többi között a hangjegyfüzet. Fenti kis apróságok három darab százasomat emésztették fel. — És akkor azt mondja még a fiam: említette a tanító bácsi a fekete, sárga, zöld és piros filctollat is, de ez nem kötelező. Rettegve gondoltam arra a lehetőségre, hogy ha néhány gyermeknek az osztályból megveszik a filctollakat, mert akkor már semmi sem ment meg attól, hogy ón is filctollat vásároljak a gyereknek. — A fiam Itt befejezte a felsorolást, én meg magamban folytattam. Ennyi holmi nem fér el a régi táskába, újat kell venni. A köpenyét is ki kellene cserélni, a tavalyi nagyon elnyűtt már. Űj sötétkék nadrág sem ártana a gyereknek, miben menjen az ünnepélyekre? Ezt az utóbbi gondolatot szerencsére minden lelkiiamerett'urdalás nélkül rögtön el is vetettem, lévén, hogy gyermekeknek való sötétkék nadrágot akkor már hosszabb idő óta nem lehetett kapni. — A listával persze a nagyobbik fiam sem maradt el. Még csak annyit fűzök hozzá, hogy nagyobbik gyermekem most jött haza az osztálykirándulásról, Szegeden voltak, gondolhatja, ugyancsak nem ingyen. — Pillanatnyilag azon gondolkozom, hogy most vásároljam-e meg a színes filctollakat, vagy jó lesz akkor, amikor már a többi gyereknek is megvették. És azon is töröm a fejem erősen: kevesebb kellékkel valóban buta maradna a fiam? Sz. M. Ne túlórázzanak A munkát vállaló többgyermekes családanyáknak különösen nagy gond, ha munkahelyükön túlóráaniuk kell. Nem marad idejük a bevásárlásra, az otthoni munkára, a család ellátására. A Zománeipari Művek salgótarjáni gyáregységében korábban a létszámhiány miatt sokat kellett túlórázni, hogy a termelési tervek teljesítése ne szenvedjen csorbát. A családos nők munkakörülményeinek megkönnyítése érdekében azonban a gyári vezetőség felhívta az üzemvezetők figyelmét. hogy többgyermekes családanyák esetében nem rendelhetik el a túlórázást. Az utasítás ezen a héten érvénybe is lépett. Hatáskör és felelősség Két malomkő között A lehetőség adva van — Legyen vagy ne legyen ? „Gazdasági e jutomimka.ukban m. egyre növekvő feladatuk a vezetőktől is nagyobb teljoMtméuyeket kívánnak, nagyobb követelményeket támasztanak velük szemben, A gazdasági vezetők politikai felelősséggel dolgozó szakértők legyenek, érvényesítsék a párt gazdaságpolitikáját. Vezetési módszerüket emeljék magasabb színvonalra, éljenek bátran megnövekedett hatáskör? rükkel, tartsanak lépést a fejlődé üdéi." (Idézet a kongresszusi irányelvekből) Azt a kérdést lehetne feltenni, ami a televízió egyik, időről időre ismétlődő műsorának fő címe: „Mit tenne ön az én helyemben?” Pförtner Józseffel, a szakszervezeti bizottság titkárával és Bata Jenő üzemvezetővel minden előzetes megbeszélés nélkül keveredtem egy érdekes eszmecserébe a salgótarjáni öblösüveggyárban. Hogyan gazdálkodnak a bérekkel és a bérfejlesztéssel? Milyen hatáskörrel rendelkeznek ezen a téren ,az üzemvezetők? Összevontan — A gyakorlat változatlanul az, hogy a béralapot és a bérfejlesztésre fordítható ősz- szeget nem bontjuk le esnem osztjuk el az üzemrészek között — mondta Pförtner József. — A rendelkezésre álló béralappal és bérfejlesztéssel összevontan gazdálkodunk. Ez azt jelenti, hogy akár a gyár egészét, vagy egy-egy üzemrészt érintő bérrendezés előtt javaslatot kérünk az érintett munkaterületek vezetőitől. Ezt a javaslatot a párt- és a KISZ-ala/pszervezetek titkáraival, a szakszervezeti bizalmival közösen teszik meg. Az „üzemi .négyszög” mérlegeli a javaslatokat, egyezteti az anyagi lehetőségekkel és dönt, hogy ki mennyit kap... Ez a néhány mondat nemcsak a bérezés mechanizmu- s'át, hanem a hatáskörök pillanatnyi megoszlását is tükrözi. A középszintű vezetők hatásköre a döntés jogát nem foglalja magában, csak javaslatot tesznek, amit felsőbb szinten indokoltan móSosít- hatnak, vagy elutasíthatnak. Az üzemvezető a döntésért közvetlenül felelősséggel és magyarázattal nem tartozik a dolgozóknak. Ha jogos, vagy jogtalan észrevételek akadnak, többnyire minden következményt könnyedén1 a felsőbb vezetésre háríthat. Bővíteni a hatáskört — Én javasoltam magát, nem tehetek róla, hogy nem kapta meg a béremelést, vagy kevesebbet kapott — mondhatja szorult helyzetében az üzemvezető bármelyik gyárban, ahol a döntést nem a körülményeket és a megítélés szempontjait legjobban ismerők hozzák. Felsőbb szinten a döntés óhatatlanul formális színezetet kap. Az igazgató nem ismerheti személyesen valamennyi dolgozóját, munkájukat, hozzáértésüket és igyekezetüket pedig különösen nem. Hasonló helyzetben van a szakszervezeti bizottság titkára, a nagyüzemi párttitkár és a fiatalok képviselője. Jó-e hát a központosított bérgazdálkodás? Milyen érvek szólnak mellette és ellene? Talán az eilső számú vezetők sok helyen attól tartanak, hogy a középszintű vezetők hatáskörének bővítése anarchiához, gyáron belüli béraránytalanságok és feszültségek kialakulásához vezethet. A másik oldal viszont azt mutatja, hogy a többé- kevésbé formális teendők sokszor a fontosabb feladatok hatékonyabb megoldásától vonják el az első számú vezetőket. Vajon hogyan vélekednek az üzemvezetők? Bata Jenő az öblösüveggyár D—E kemencéinek üzemvezetője híve a korszerű vezetési módszereknek, ugyanakkor a beszélgetésnél aggályait sem hallgatta el: — Kétség sem férhet hozzá, hogy az a helyes, ha egy-egy kérdésben ott döntenek, ahol ennek hatása közvetlenül érvényesül. Az üzemvezető számára a fegyelmezés és az ösztönzés óriási lehetősége rejlik abban, ha a bérekkel önállóan gazdálkodhat. Jobban érvényesítheti a differenciált bérezés elvét, jobban méltányolhatja a törzsgárda- tagok és a kiemelkedő szakmunkások igyekezetét. TöBb érdeke fűződik ahhoz is, hogy esetleg kisebb létszámmal teljesítse az üzem előtt álló feladatokat, hiszen a bérmegtakarítás is a rendelkezésére álló erőforrásokat növeli. Hogy mégsem ilyen egyszerű a dolog, mi sem bizonyítja jobban, hogy az üzemvezetők ennek ellenére nem kapkodnak két kézzel a hatáskör után. A tartózkodás és húzó- dozás okai között a legkisebb tényező a változatlanul élő és ható, nehezen leküzdhető kényelmesség. A döntő ok: sokan még mindig félnek a felelősségtől. Ha kényelmetlen akkor is Bata Jenő az írás elején idézett kérdést szegezte nekem. Mit tenne ön az én helyemben? Be kellett vallanom, valószínűleg én is alaposan meggondolnám, hogy a nagyobb hatáskör jár-e annyi előnnyel, amennyi hátránya látszólag van? Az üzemvezetők általában néha úgy érzik, hogy két malomkő között őrlődnek. Nehéz „felfelé” és „lefelé” egyaránt eleget tenni a követelményeknek.' Jelenleg még többnyire az is vihart kavar, ha a prémiumot, vagy jutalmat egy összegben kapja meg az üzemrész, és a pénzt helyben kell elosztani. Mindig akad, aki túlbecsüli saját magát és alább értékeli munkatársát, vitatja a döntés helyességét és elégedetlenséget kelt. S üzemi szitu bérgazdálkodás esetén a döntést már nemcsak a dolgozók, hanem- a felső vezetés előtt is indokolni és magyarázni kell, vállalva annak minden ódiumát... — A fejlődés útja mégis a hatáskörök szélesítése — mondta Varga Gyula igazgató. — De nagyon fontos, hogy a központi elképzelések mindenkor érvényesüljenek, és az iparágon belül helyes bérarányok alakuljanak ki. Néhány üzemrész máris egy összegben kapja a béralapot és a bér- fejlesztést. Csak a darabbéres üzemek nem kaphatták meg ezt a hatáskört, mert a gyár fejlődése és az átszervezések nem tették lehetővé. Most újra napirenden van a téma, ami ezúttal talán már nem kerül vissza az elintézetlen ügyek dossziéjába. Kiss Sándor Szeptemberi napsütésben Fotó: Céhmester Hangversenytervek A balassagyarmati zeneiskoláiban elkészült az évad hangversenyprogramja, A tervek szerint továbbra is megtartják havonta a növendék- hangversenyeket. Szeptember végén ünnepi koncert keretében emlékeznek meg Bartók Béláról. A zeneiskolai tanárok Beethoven-műsorát decemberben rendezik meg. Két filharmóniai hangverseny is szerepel a programban. A salgótarjáni és a nagybátonyi zeneiskolával közösen terveznek tanári koncertet. Ezt a műsort mindhárom városban bemutatnák. Ezenkívül a jövő év elején Balassagyarmaton rendezik meg a megyei kamarazenei találkozót, amelyre már most elkezdték a felkészülést a növendékek. Múzsák Űj színfolt az újságos standokon, Salgótarjániban is. az újjászületett Múzeumi Magazin, amely Múzsák címmel je lenik meg. A 48 oldal terjedelmű képes negyedévi folyóirat nyári számának közpom ti témája a Balatoni századok volt. E történeti, művészeti összeállításban szerepelnek a régészet és a néprajz, a halászmesterségek és Egry József festészete, a mai balatoni írók. művészek .alkotásai is. A folyóirat a továbbiakban bemutatja az UNESCO világhíres, majdnem félmillió példányos képes folyóiratát, a Courier-t. Az őszi szám ugyancsak számos érdekességgel szolgál majd a képzőművészet. az irodalom, a múzeumok kedvelőinek. Filmklub Balassagyarmaton Jelenleg mintegy félezer tagja van a balassagyarmati Mikszáth Művelődési Központ ifjúsági és felnőtt filmklubjának. A klub idei programjában az amerikai filmművészet megismertetése szerepel. Az előadásokat a Madách Imre Filmszínházban tartják majd, szerdai napokon délután, illetve este. A filmvetítésekre csak tagsági igazolvánnyal lehet bemenni, a diákok az iskolában, a felnőttek a művelődési központban igényelhetnek igazolványt. A filmvetítések november 11-én kezdődnek és jövő év április 14-ig tartanak. A filmklub előadója Kocsis László lesz. Nem talál süket fülekre a nyugdíjasok és támasz nélküli öregek kérése. Felkarolásukra társadalmi igény van, hiszen közvetlenül vagy közvetve mindenkit érintő téma ez. Az öregek érdekében vég- 'zett társadalmi munka értéke tavaly elérte a 715 millió forintot. Egyre nagyobb szerepet játszik a lakosság önkéntes pénzfelajánlása is. Mindez azt jelzi, hogy társadalmunk fogékony a közügyek megoldáséra, a célért áldozatot is tud hozni. Az áldozatkész magatartás gyü- mölcsöztefcése azonban sokszor jogszabályok gátjába ütközik. Számtalan esetben előfordult már, hogy magánosok vagy közű-letek különféle értékeket ajánlottak fel szociális intézményeknek, a jogszabályok azonban nem rendezik, s így akadályozzák is ezeknek elfogadását. A spontán, s nagyon értékes kezdeményezések a bürokrácia falába ütköznek, s elhalnak, még mielőtt kibontakozni lettek volna képesek. Csak egy példa a sok közül: a jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy tanácsi és állami szerveken kívül más szervek is — vállalatok, termelőszövetkezetek, szakszervezetek, vagy társadalmi szervezetek — szociális intézményeket létesíthessenek, vagy tarthassanak fenn. Térjed hazánkban a tartási és életjáradéki szerződések megkötésének gyakorlata. A mozgalmat segíteni, ösztönözni kell, közös érdekeink így kívánják. Jogszabályaink azonban nem teszik lehetővé, hogy a szociális intézmények é.s a gazdálkodó szervek között is születhessen ilyen jellegű szerződés. Egészen furcsa ellentmondás következik ebElelet az éveknek (II.) Szeretet csak szerződésre? bői: az állam köteles magára vállalni az ellátatlan öreg gondozását, ugyanakkor nem tarthat igényt az idős ember ingó vagy ingatlan vagyonára, melyre — hasonló kötelezettség teljesítésének esetében — a magánszemély törvényes jogot formálhat. Nyilvánvaló a Madat: ha fokozni akarjuk a társadalmi erőknek a szociális feladatokban való részvételét, akkor új, a jelenleginél ösztönzőbb jogszabályokat kell alkotni. Kedves szokás alakult ki nálunk, évente egyszer, esetleg többször városokban, községekben öregek napját, vagy öregek hetét rendeznek. Ilyenkor műsorakical szórakoztatják az idős vendégeket, megvendégelik, megajándékozzák őket. E kedves, már- már hagyománnyá terebélyesedő szokásnak azonban van egy veszélyes buktatója. Nem arra van ugyanis szükség, hogy ünnepeljük az öregeket, hiszen ha évente egyszer rájuk irányi tjük a közvélemény figyelmét, aztán gondjaik kiesnek látószögünkből, még rosszabbat tettünk, mintha meg sem rendeztük volna az ünnepélyes kíilsősé- gű összejövetelt. Az öregek napja vagy hete legyen a tájékozódás alkalma is, és legyen számvetés is. Vessük egybe a kéréseket a lenetősé- gekkel, és nézzük meg: mit tehetünk még értük. Az ünneplés csak ezután következhet Különösen fiatal házasoknál gyakori, hogy lakás reményében eltartási szerződést kötnek idős, egyedülálló emberekkel. Sajnos, a szerződésben, foglaltak teljesítésével néha súlyos bajok vannak. Akadnak, akik a szerződés megkötéséig fűt-fát ígérnek, hogy feloldják az öreg bizalmatlanságát vagy bizonytalanságát, aztán fittyet hánynak a szép szavaknak, s „jó az öregnek akárhogyan” jelszóval elhanyagolják őket. Hallottam olyan esetről is, amikor az eltartó fiatal férfi nagy hangon dicsekedett, hogy ml mindent megad az eltartottnak. „Nálam nem szenved semmiben hiányt, ezt garantálom. De azt már nemi engedem meg, hogy családtagnak tekintse magát, ellenzem azt is, hogy beszélgessen a családommal. Éljen csak magának. Megállapodásunkat a legapróbb részletéig megtartom, de a szeretetet nem foglaltuk be a szerződésbe!” Pedig éppen a szeretetve lett volna a legnagyobb szükség — még szerződésen kívül is... Az öregség . legrettegettebb érzésétől, a feleslegesség érzésétől mindenkit meg lehet mentem. Ma elég általános gyakorlat, hogy ha valakit munkahelyéről nyugdíjaztak, egyúttal nyugdíjazták mindennemű tevékenységtől, nem használják fel életbölcsességét, tudását, tapasztalatát, pedig sokan a nyugdíjkorúak közül még komoly alkotó munkára képesek.. Elég csak meggondolni: micsoda veszteség érte volna a világot, ha legnagyobb tudósai, művészei 60 éves korukban egyszerűen nyugdíjba vonultak volna! Akér a volt munkahely, akár a család kikérheti az öreg tanácsát, feladatokkal láthatja el, s így fontosságtudatot, méltóságérzetet keli benne. A fiatalok szakmai képzésénél például felmérhetetlen szolgálatot tehetnek a nyugdíjasok, ezt a lehetőséget azonban nagyon kevés vállalat veszi igénybe. Az öregek gondozásában megnyilvánuló társadalmi osz- szefogásnak — megyénkben is — nagyon szép példái vannak. A szocialista brigádok vállalásai között gyakran szerepel az öregek támogatása, bár ez a lehetőség még koránt sincs eléggé kihasználva. Az ifjúsági vöröskeresztes csoportok változatos formákban segítik az egyedülálló öregeket. A legszigorúbb bíráló sem állíthatja tehát, hogy az idős emberek gondjait elhanyagolják, életük megkönnyítésével nem törődnek. Ellenkezőleg! Az állam, a társadalom gondoskodása most kezd igazán kibontakozni, új formákkal, módszerekkel gazdagodni. Szükség is van erre, hiszen amit eddig tettünk, messze elmarad az igényektől és édeskevés ahhoz, hogy az öregség gondjait megnyugtató módon megoldja. Szondi Márta | NÓGRÁD —1970. szeptember 19., szombat 5
