Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-02 / 205. szám

A tanácsi előadók szemével Gyermekbalesetek Száguldó autók, játszóteret és több figyelmet Hég sok lakás kellene A baleset mindig felkavar­ja, megindítja az embert, de ha gyerek az áldozat, jobban görcsbe rántja a szívet a fáj­dalom. Nincs döbbenetesebb, keserűbb látvány az eltapo­sott gyereknél. A veszélyre szeretnék fi­gyelmeztetni, amelyet oly so­kan felednek számításba venni. Egyesek nem ismerik fel. mások nem törődnek ve­le. Sokan büszkélkednek ve­le, milyen kitűnően nevelik gyereküket, nem kell tartani, hogy bajt okoznak! Sajnos, láttam már pillanatok alatt évtizedeket öregedett apát. örökre ágybanfekvő beteggé rokkant édesanyát — amikor kiderült, hogy gyermekük baleset áldozata lett. Kevés elmondani százszor, s figyelmeztetni ezerszer gyermekeinket a veszedel­mekre. Az intő szóból sosem elég, mert a legvigyázatosabb gyerekkel is — de felnőttel is! — előfordulhat a baj. Nem is miatta, hanem mások hibájából. Felelőtlen, köny- Tiyelomű, meggondolatlan em­berekéből. Sok példát lehetne sorolni ennek bizonyítására. Salgótarjánban, a város- központ egyik dísze a Pécskő Üzletház mögött álló modern lakóépület. A mögötte húzó­dó utcának pedig nagy sze­rep jutott a legkülönfélébb típusú gépkocsik parkolásá­ban. Ez eddig még rendben van. De az már nem, hogy az építkezések tagoltsága miatt a két beláthatatlan kanyar­ral készült többméteres tám­fal és az épület között futó utcácskában sebességi rekor­dokat ostromolnak némely gépkocsivezetők. Ez két ok­ból sincs rendjén. Először, mert az úttest nem verseny- pálya. Másodszor, mert ezt az utcát az említett 13-as je­lű épület és a környező to­ronyépületek lakói beköltözé­sének első percétől „kisajátí­tották” a gyerekek. Tudom, hogy ez sincs rend­jén. hiszen a gyerekeknek a játszótéren a helyük. Való igaz, csupán játszótér nem volt hosszú évekig — tavaly létesítettek a közelben egyet, ha kicsi is, és újabban itt is kocsik parkíroznak. Ezt azon­ban kevésbé szeretik a gye­rekek, mint az aszfaltos ut­cát, vagy a művelődési ház előtt elterülő felvonulási te­ret. A gyerekek sajnos, meg­szokták az utcát, s a szülők Sok elismerési a vendégkönyvben Félidő a moatkva* Jubileumi kiállításon Félidejéhez érkezett a moszkvai magyar jubileumi kiállítás. Igazgatója, Kristóf László, a HUNGEXPO vezér- igázgató-helyettese rövid idő­re hazaérkezett Budapestre és az eddigi tapasztalatokról nyi­latkozott. Mivel Kristóf Lász­ló már harmadik alkalommal tölti be ezt a tisztet a moszk­vai magyar népgazdasági ki­állításokon — igazgatója volt az 1949-es és az 1960-as kiál­lításoknak is, — az MTI mun­katársa elsőként azt kérte, te­gyen Összehasonlítást a három kiállítás között. — 1949-ben 2000, 1960-ban 11 000 négyzetméternyi terüle­tet foglalt el kiállításunk, most pedig 14 000 négyzetmé­tert tölt be. Az első alkalom­mal nagyon nehéz volt össze­gyűjteni a bemutatásra szánt árukat, 1960-ban már nem volt ilyen gondunk, most pe­dig az jelentett problémát, hogy mit válogassunk ki a rengeteg áruból. Bizonyos vo­natkozásban változott a kiál­lítást látogatók érdeklődése Is. Az első bemutatkozáskor min­dent elolvastak, lerajzoltak. Minden látogatót érdekelt minden, amit megtudhatott rólunk. 1960-ban már szelek­tívebben nézték kiállításunkat, most pedig tapasztalhattuk, hogy a közönség Igényesebb lett: alkalma van sok kiállí­tást megnézni, összehasonlíta­ni (ebben az évben többek között a csehszlovákok és a jugoszlávok rendeztek a szov­jet fővárosban a miénkhez ha­sonló kiállítást.) A látogatók figyelmét most többek között a divatbemutató, az élelmi- szeripari csomagológépek, a televíziók, magnetofonok, a Flat-licenc alapján készülő szovjet kocsikhoz kooperáció­ban gyártott magyar alkatré­szek, a lámpagyártó gépsor, a hajó- és kikötői berendezés makettje, az orvosi műszerek, ruházati cikkek, élelmiszerek, a friss gyümölcs- és zöldség­félék, ragadják meg. Sokan állnak meg a „Szabadsággal együtt születtek” portrésorozat előtt és számosán keresnek kö­zöttük ismerősöket, barátokat. A vendégkönyvben is sok el­ismerést kapunk. — Természetesen felvetődik a kérdés, mi történik a zárás után a kiállítás anyagával. A külkereskedelmi vállalatok szakemberei több kiállított tárgy eladásáról már is meg­állapodtak szovjet partnereik­kel. Eladták többek között a pavilon előtt felsorakoztatott mind a huszonöt autóbuszt. Egyúttal máris készülünk egy másik moszkvai kiállításra, a nemzetközi vegyipari vásárra, ahol ezer négyzetméternyi te­rületen szerepel a magyar vegyipar. A szakkiállítás szep­tember 10-én, a magyar nép- gazdasági kiállítás bezárását követő napon nyílik majd meg. (MTI) Boka ff» mondtak vőiemőnyt A nógrádi szénbányák nagybátonyi gépüzeménél ál­talában mindig aktívak a termelési tanácskozások. Leg­utóbb a dolgozók többsége részt vett az üzemi parla­ment tanácskozásán, és 72-en mondtak véleményt közös gondjaikról, problémáikról. A felszólalók közül 35-en fog­lalkoztak a különböző terme­lési kérdésekkel. Többen — szám szerint 20-an — tették szóvá a munkafegyelem laza­ságait és kérték a vezetősé­get, hogy a jövőben nagyobb gonddal foglalkozzanak a fe­gyelem megszilárdításával. Sajnos elég sokan, a felszóla­lók közül 19-en, az anyagel­látás hiányosságáról beszél­tek, illetve tettek javaslatot annak javítására. Tizenöten foglalkoztak bér- és norma­kérdésekkel. A nagybátonyi gépüzemnél tehát a dolgozók bátran éltek a termelési tanácskozáson a véleménynyilvánítás lehető­ségével. A vezetőkön a sor, hogy a sok jó javaslatot va­lóban hasznosítsák és töre­kedjenek a hibák megszünte­tésére. Közeleg az őszi „csúcs” Közeleg az őszi csúcsforgal­mi Időszak a Nógrád megyei Patyolat Vállalatnál. A szek­rényből előkerülnek a mele­gebb ruhadarabok és rend­szerint csak ilyenkor vesz- szűk észre, hogy ■némelyik tisztításra szorul. A salgó­tarjáni felvevőhelyen ezek­ben a napokban már egymás kezébe adják a kilincset az ügyfelek. Naponta 150—200-an adják be tisztításra egy, vagy több ruhadarabjukat, hogy a hideg napok beköszöntésével újjávarázsolt állapotban ölt- hessék magukra. többségének szigorúsága elle­nére is ragaszkodnak hozzá. A helyzet a gyerekek ellen szól. Habár meggondolandó, nem lenne-e érdemes játszó­teret alakítani ezen a terüle­ten. Biztosan lennének lakók, aikík ellentmondanának e kívánságnak, mondván, a gyereksereg lármázik. Ezen is lehetne vitatkozni. Megíté­lésem szerint — amiben so­kan egyetértenek — a dübör­gő autók, a nagy előszeretet­tel dudáló gépkocsivezetők több bosszúságot és álmat­lanságot okoznak, mint a gyerekek! Igen. az utca a jár­műveké. De ez senkit sem jogosít fel az észnélküli szá­guldozásra, mások testi épsé­gének veszélyeztetésére. Be­látás, megértés dolga csupán, s egy kicsit nagyobb figye­lem és szeretet a volán mö­gött ülőktől. Sok a gond szépülő váro­sunkban. sok az ellentmon­dás. A gondokat mérsékelni elővigyázattal Is lehet. Ez persze nem helyettesíti a végleges megoldást. Ezt a fo­nák helyzetet pedig sürgősen meg kellene vizsgálni és ren­dezni. P. A. Lótenyésztés Bulgáriában Már a múlt század végén igen fejlett volt Bulgáriában a lótenyésztés. Különösen az úgynevezett dunai fajta ter­jedt el. Előnye főként az ún. Egy idősebb férfi munkát vállalt a bányánál és lakást kapott az egyik nagybátonyi kolóniaépületben, ahova fele­ségével beköltözött. Nemso­kára azonban fia is követte a feleségével, majd jött a gye­rek, s attól kezdve öten szo­rongtak a kis szoha-konyhás lakásban. A fiatal házasok egy idő után lakásért kezdtek ki­lincselni a helybeli tanácson. Jogosultságuk ellenére nem volt könnvű megoldást találni gondjukra. Végül Is — közös megegyezéssel — az egyik Nagybátony-bányavárosi bér­házban kaptak lakást, ahon­nan az egyik család elköltö­zött. Korai lenne azt gondolni, hogy ezzel minden rendező­dött. Űj otthonukba hamaro­san beköltözött a békétlenség. Kritikus bérházként emlegette a lakóépületet Urbán István tanácstitkár-, aki ezt a történe­tet elmesélte. A régi lakók és a beköltöző család között ki­békíthetetlen ellentétek és súr­lódások támadtak. Az ügy azóta már számos fórumot megjárt, az áldatlan állapotból a kivezető utat eddig nem si­került megtalálni. — Ebből Is látható — mondta a tanácstitkár —, hogy az ország más vidékeihez ha­sonlóan a legégetőbb probléma nálunk is a lakás. Három bá­nyatelep tartozik hozzánk, ahol régi, korszerűtlen koló­niaépületek állnak. Legalább száz olyan család él a község­ben, akik lakásgondja sürgőé orvoslásra szorulna. — Hogyan lehetne enyhíteni ezeket a gondokat? sok kedvezményesebb feltéte­lek mellett épülhetnének, de ez a forma még nem jutott el Nagybátonyba... — Talán az üzemek is se­gíthetnének ? — Kétségtelenül. Tudomá­som szerint minderre azonban eddig még nem akadt példa. Pedig csupán a FŰTŐBER- nél 20—40 dolgozónak kellene lakás. Bár ez „maszek” felmé­rés, lehet, hogy több, esetleg kevesebb. Ezek az üzemek azonban az intenzív fejlesztés időszakát élik, anyagi erőfor­rásaikat a fejlesatés, a bővítés, és a korszerűsítés viszi el. Építkezik a FÜTÖBER és az új üzem, a harisnyagyár ... Egy időben a bánya jelentke­zett kezdeményezéssel, de ké­sőbb a szándék megvalósulá­sától elálltak, ami feltehetően összefüggésben van a bányák visszafejlesztésével, az időköz­ben megváltozott körülmé­nyekkel és követelményekkel. Beszélgetésünket lakáscseré­hez való hozzájárulást kérő ügyfelek szakították meg. Az egyik cseretárs családos, aki­nek kicsi a lakás, a másik egyedülálló asszony, aki a ki­sebb lakással is beérné. — De nincsen benne semmi sus- mus, lelépés, vagy ehhez ha­sonló? — kérdezte gépiesen a tanácstitkár. Később hozzátet­te, teljesen fölösleges kérdés, hiszen ezt a körülményt a dol­gok jelenlegi állása melle# ki­deríteni úgysem lehet. — Kö­rülbelül ezerkétszáz bérlakás van a községben, de ennek csupán 15—20 százalékával rendelkezik a tanács — tette hozzá. — A cseréhez való hozzájárulás nem több merő formaságnál. — Mi lesz a három bánya­telep sorsa? Milyen lehetőség van a lakásgondok enyhítésé­re? — Az egyik járható út a korszerűtlen telepek szanálá­sa — válaszolt Persch Ede gazdálkodási csoportvezető —, s az új lakóházak építése. Ka- talin-felsőt így számoltuk fel. Hatvannyolc októberében 78 lakás felépítésével bíztuk meg a Nógrád megyei Beruházási Vállalatot. Az építkezés költ­sége meghaladja a tizenkét­millió forintot. Az első három- szintes, huszonhat lakásos bér­házat tavaly szeptemberben adták át, a második decem­berre készült el. A harmadik műszaki átadása pedig nemré­gen zajlott le. Kiss Imre igazgatási cso­portvezető hozzátette: — Katalin-felsőből haminc- kettő, Katalln-aisóból tizenki­lenc család költözött eddig új lakásba. Az egyik telepet csak­nem teljes egészében felszá­moltuk, a másik telepre azon­ban újabb családok költöztek, részben a szanált telepről, s más környékről is, hiszen so­kan vannak, akik korábban otthonnak sem nagyon nevez­hető körülmények között él­tek. Számukra ez már lépést jelentett az elfogadható élet- feltételek megteremtése felé. Az az igazság, hogy még na­gyon sok lakás kellene... K. S. „concours-épique” versenyek­nél mutatkozik meg. E lovak tenyésztése egyetlen hatalma« méntelepen történik, amelyet olasz tervek szerint körala­kúra építettek. A plevéni „Georgi Dimitrov” állami mén­telepen ma több mint 600 teli­vér ló található. Csak az el­múlt tíz év alatt, a telep leg­jobb lovai 12 serleget nyertek, és 62 alkalommal szerezték meg az első helyet bulgáriai és nemzetközi versenyeken. Az állami méntelepről lovakat ex­portálnak Dániába, Lengyelor­szágba, Angliába, Olaszor­szágba, és más országokba. — Az egyik lehetőség a tár­sasházak építése. A salgótarjá­ni OTP-vel nemrégen tárgyal­tunk. Ha lenne jelentkező, nem volna akadálya az építke­zésnek. A tanácsnak szavatol­ni kellene, hogy valamennyi felépülő öröklakás gazdára ta­lál. De vállalkozhatunk-e er­re? Lakásgondjuk többnyire a kiskeresetűeknek, a nagycsa­ládosaknak van. Nagyon kevés akad közöttük, aki negyven- ötvenezer forintot össze tudna gyűjteni. A szövetkezeti laká­Flnom! Heti kommentárunk Hosztají hitelcalcGiö, üj feltételekkel A háztáji és egyéni gazdaságok állattenyésztési tevé­kenységének és hústermelésének növelése- fontos feladat. A háztáji támogatására már eddig is számos határozat és intéz­kedés született. Mindezek kedvező hatása természetesen a gyakorlatban is jelentkezik. Most a tenyésztői és árutermelé­si tevékenység fellendítésére, újabb, ösztönzőbb módszerek kerülnek alkalmazásra. Az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt, valamint az OTP kommunális és lakossági hitelosztályának vezetői között megállapodás jött létre. A tárgyalás eredmé­nye: újabb kedvezményes kölcsönakció. Az intézkedés a mezőgazdasági árutermelés, elsősorban a hústermelés növe­lését, a mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji, kisegítő gazdaságok termelési kooperációjának elősegítését szolgálja, A megállapodás értelmében, a módosított hitelfeltételek mellett a háztáji és egyéni termelők részére meghatározott esetekben összesen 50 000 forint összegű kölcsön folyósítható. Az önellátásra termelő gazdaságok részére engedélyezhető kölcsönök feltételei változatlanok maradtak. Azok a kis­állattenyésztők viszont, akik a mezőgazdasági termékek ter­melésére, értékesítésére nagyüzemekkel, vagy közvetlenül a felvásárló vállalattal kötnek szerződést, a korábbinál ked­vezőbb feltételek melleit kérhetnek kölcsönt az OTP-től. Az állati férőhelyek építésére, helyreállítására és újab­bak létesítésére ötéves lejáratra kaphat kölcsönt a termelő. Tenyész- és hízóállat-vásárlásra, takarmányra ugyancsak kölcsönt ad az OTP. Kölcsönnel vásárolhatnak a háztáji és egyéni termelők különböző mezőgazdasági kisgépeket és felszereléseket. A kölcsönt ugyancsak ötéves lejáratra kap­hatják meg. Amennyiben a háztáji termelő a közös gazda­ságon keresztül értékesíti a húst, a tejet és egyéb árut, újabb kedvezményt kaphat. A vállalat ugyanis előzetes meg­állapodást köt a közös gazdaságokkal. Amennyiben a szövet­kezet megszervezi a tagok közös áruértékesítését, és a köl­csönök folyósítására az OTP-nél kezességet vállal, az Állat­forgalmi és Húsipari Vállalat a hitel kamatjából sertésen­ként 40 forintot visszatérít. Ez az összeg természetesen a tenyésztőt, az áruértékesítő tagot illeti meg. A kedvezmény ellenében a termelőszövetkezeti tagoknak és természetesen a tsz-eknek vállalniok kell, hogy minden igénybe vett ezer forint hitel után, a hitel teljes összegének visszafizetéséig, évenként egy hízottsertést adnak a vállalat­nak, a mindenkor érvényben levő szerződéses átvételi áron Ha a háztáji és egyéni termelők közvetlenül a vállalatnak adják át a jószágokat, a kölcsönt terhelő kamatokból ugyan­csak visszatérítést kapnak, sertésenként 40 forintot. A ka­matfizetési kötelezettség csökkentése természetesen annyit jelent, hogy a háztáji és egyéni termelők vállalják, hogy minden igénybe vett ezer forint után az összeg teljes vissza­fizetéséig — az idei szerződött hízottsertés-mennyiségen felül —, évenként legalább egy hízót adnak át a vállalatnak, a hi­vatalos szerződéses áron. A feltételek rendkívül kedvezményesek. A hiteligénylő­nek az Allatforgalmi és Húsipari Vállalat messzemenő segít­séget nyújt az igényelt összeg megszerzéséhez. A sertéshizla­lás tehát rendkívül jó jövedelmi forrása lehet a háztáji és kisegítő gazdaságoknak ha okosan, jól élnek a segítséggel. NÓGRÁD- 1970. szeptember 2., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents