Nógrád. 1970. szeptember (26. évfolyam. 204-229. szám)

1970-09-15 / 216. szám

Karancs utca a Számos-háton?

4 petty igei új házak

Még nincs hat óia, amikor az árvíz sújtotta Szabolcs- Szatrnár megyei Penyíge utcáján járunk. A csodálkozás az elismerő szavak tömegét kényszeríti az ember ajkára. Hiszen amikor hetekkel ezelőtt, még ezen az utcán mentünk át. mást sem láthatott az ember, mint elkeseredett, számos esetben könnyező férfiakat, kétségbeesett asszonyokat, akik a romba dőlt utcasorok, az összeroggyant házak vályogmaradványai közül ka- pargálták ki elázott szegénységüket. Ezen a reggelen pedig már teljesen felépített utcasorok nagyszerű házai között vezet az utunk. Számos lakáson még dolgoznak az építők, az utcák szélén téglák, cserepek, deszka anyagok, s a csoportokba verődött emberek már nem a holnap bizonytalanságáról, hanem a biztos jövőbe vetett hitről beszélgetnek. Szemük előtt, az ország különböző részéből, So- mogyból, Hevesből, Nógrádból a községbe verbuválódott szakemberek. kőművesek,

ácsok, villanyszerelők keze nyomán épül az új Penyige — a községbeliek segítségével. Nagyszerű, felemelő érzés mind ezt nézni. Egy ország összefogásának érlelődő gyümölcsét látni.. .■

— A karancskeszdeket keresik? — kérdez vissza kérdésünkre egy idősebb bácsi. — Az utca végén balra kell fordulni, ott már megtalálják őket. Érdeklődjenek csak bárkitől, akárki megmondja merre vannak, mert mindenki ismeri őket ebben a faluban — igazít útba az öreg.

Meglep az idős ember véleménye. Ennyire ismernék ezt alig 14 tagú építőbrigádot, akik ráadásul még nem is olyan régen dolgoznak ebben a községben? A választ is rövidesen megkapjuk...

Toldi utca. Villanyoszlopra helyezett tábla mutatja: Ka- rancsmente Építőipari Kiss Építésvezetősége — olvashattuk a tábláról. Az utca szélén, az utca és a házszámtábla még egy kis fa vékony gallyára akasztva, de bent a kertben szürke téglából felhúzott, piros cseréppel tetőzött ház áll. Néhány méterrel arrébb deszkából összeállított épület, ez a karancskesziek építésvezetősége, bnigádszállása. Az építésvezetőség üres. Egy lelket sem lehet itt találni. Az utca végén felduhog a benzines, beton- és malterkeverő gép,

arra kell venni utunkat, ott dolgozhatnak. Néhány méter után magas, keménykötésű, ismert férfit pillantunk meg. Tóth István, a kesziek brigádvezetője. Kezében épületrajz. Utasításokat ad ki kőműveseknek, ácsoknak, villanyszerelőknek, a termelőszövetkezettől érkezett női segédmunkásoknak. Csak aztán fordul felénk.

— Elnézést kérek, ez nagyon fontos. Az egész napi zökkenőmentes munka csak így van biztosítva. Mindenki tudja mi a teendője. No, meg anyagról is gondoskodni kell.

Várunk még néhány percet, s közben járjuk az utcát. Elöl már egy- es kétszobás, legtöbb összkomfortos ház. Az udvar végén deszkából összetákolt vityilló, ez ad otthont sok családnak. A vityi Hókból füst száll felfelé, előttük csaknem mindenütt asztal, párolgó tejjel, vagy étellel, szinte meztelen gyerekekkel, akik még dörzsölik álomtól terhes szemüket. Így van ez Sólyom Sándor tsz-tag portáján is. Négy gyermekkel maradt hátra, semmivel az árvíz után. Most kétszobás, összkomfortos házat építettek számukra a karancskesziek. Rinyu Mihály bácsinak, aki rokkant- nyugdíjas, egy szobára volt igénye, csakúgy, mint Kóczé Józsefnek, akinek három gyermeke van és csordás a közös gazdaságban.

— öt ház építését vállaltuk, de hat lett belőle. A járási pártbizottság és a község vezetői arra kértek bennünket, hogy vállalj uik el még idős Székely János veterán, éjjeliőr lakásának építését is. Mi vállaltuk, már ez a ház is tető alatt van — mondta Tóth István építésvezető.

Bekapcsolódnak a beszélgetésbe a helybeli asszonyok is, akik mint segédmunkások dolgoznak a szakemberek mellett.

— Jó emberek a karancskesziek, de jó, hogy ők jöttek ebbe az utcába. Az isten küldte őket, mert mi is lelt volna velünk Toldi utcaiakkal. Csak ámultunk ahogyan dolgoznak. Amikor az alap elkészült, akkor adták ki a jelszót: egy nap, egy ház! S tessék elhinni, ez így is volt. Egy nap alatt felhúzták a falat. Aztán a tetőt építették, utána a belső vakolással végeztek. Volt olyan nap, hogy tizenhét órát is dolgoztak ezek az embereik. Az már biztos, hogy mi felettünk meglesz a tejjő — vélekedik a beszélgetés során Németi Istvánné, akinek mindenét elmosta az ár.

Ahogyan járjuk az utcát, sok ismerős arccal találkozunk. Kicsiny András, Simon Béla, Kovács Sándor kőművesek az elejétől, hat hete hogy a Számos-háton, az újjáépítésen dolgoznak. Most a házaik belső vakolását végzik, jókedvvel, énekelve, fütyülve.

— Nem akarunk félmunkát végezni. Tőlünk ugyan azt kérte a helyi tanács, hogy az őszre a konyhát és egy helyiséget tegyünk lakhatóvá. Mi mást vállaltunk. December elseje helyett, október 15-én levonulunk az építkezésről, s addig még a külső vakolással is végezni akarunk. Ez egy része a kongresszusi verseny- vállalásunknak — tájékoztat a beszélgétés sorén Tóth István.

Szót váltottunk még néhány emberrel a községben. Az egyik a karancskesziek lelkesedését, munkafegyelmét, a másik a rendkívül jó munka- szervezést dicséri. Mert valóban úgy volt: ha vasárnap este érkezett is a tégla, ők kirakták. Ha alkotmány ünnepén kapták az értesítést, hogy az állomáson a cserép, már szállították. S ha netalán nem volt munkájuk az ácsoknak, fogták a vakolókanalat, s végezték a kőműves-teladato- kát. Ezért volt eredményes az egy nap, egy ház mozgalom, amiről elismerőleg szól a tanácselnök, a hevesi műszaki ellenőr és mások ...

Búcsút veszünk a karancs- kesziéktől, Penyigétől. Az utcán közlekedő gépjárműveken most már nem azt olvashatjuk, hogy: árvízvédelem, ha nem azt, hogy: újjáépítés. Űjjáépités. Igen, újjáépítés. Ezt csinálják a karancskesziek is, mindenki elismerésére. Az egyik termelőszövetkezeti asz- szony a búcsú előtt kérdezte: mi az a Karancsmente. Azt mondtuk, hogy a Karancs egy hegy. A Karancs az hegy? — kérdezte, s igen volt a válaszunk.

— No, akkor mi azt javasoljuk majd a tanácsnak, hogy ezt az utcát Karancs utcának nevezzük majd el, hogy mindig emlékezzünk a rossz, a pusztító árvíz után a jóra is, azokra az emberekre, akik ezt az utcát újjáépítették ...

Somogyvári László

Az öregember és a fa

Üjsághir: „Nógrád megyei népművészeti kiállítást rendeznek Sal- gótarjánbam. 1971-ben. Várják a fafaragók jelentkezését.”

— Most leülök ide a favá- gitóra — mondta, csak úgy magában. A körtefa alatt állt. Lassan mozdult. Nyolcvan év súlya nehezítette a lépéseit. A magányos fa alatt tyúkok ká- ricsáltak. Sok tyúk. Azelőtt körtefa is több volt az udvaron. Kivágták őket. Csak ezt az egyet hagyták meg. Hírmondónak.

— Neked se sok van már hátra — nézett fel rá az öregember. Ezt hangosan mondta. Egyedül volt. A fákkal ilyenkor szívesen váltott egy-két szót. A fák is élnek, vélekedett. Ha nem is tudnak beszélni.

— De vajon tényleg nem tudnak-e? — gombolyitotta tovább a gondolat fonalát.

— Szóljál öreg, hadd látom értjük-e még egymást — nógatta a fát a nógrádi fafaragó ember. — Valamikor igen értettük. Vagy talán haragszol? Ne haragudj. Az idő az oka mindennek. Nem én vágtam ki fivéreidet, az idő szárította ki ágaikat. A száraz fát meg kötelesség kivágni.

Madár röppent a körtefára. Anyásán himbálta a fa. Talán hálás volt neki, amiért őt választotta pihenő helyéül.

— Figyelsz öreg? — próbálkozott ismét az ember. — Hát nem érted? Nem én vagyok az oka a többiek halálának. Nézz rám. Én is meg. öregedtem. Nyolcvanéves vagyok. Azért nem szabad elcsüggedni.

— Látod-e ott azt a kaszát? — folytatta. — Ott a fal mellet. Ugye, milyen szép fényes? Az előbb támasztottam oda, amikor hazaértem a munkából. Igen, még most is kaszálok. Nem mintha valaki kényszerítene rá, csak itt belül mondja valami állandóan: az emberé a munka. Ha öreg is. Hiszen tudod. Nem először mondom ezt neked.

— Mindig szerettem a fát. A holt rönköt is, amibe életet lőhet lehelni. A művészethez sok fajta út vezet, és nincsenek elzárva az utak. A fafaragás is művészet. Ha szívvel csinálja az ember. Bizony, sok sétabotra, képkeretre. meg egyéb díszítő tárgyra faragtam rá az évek során a díszeket, régi mintákat.

— Neheztelsz-e még? Vagy megbékéltél? Ne csak az embert lásd bennem, aki kivágta elszáradt társaidat. Lásd kicsit a művészt is, aki életre keltette őket. Tizennyolc éves koromban kezdtem faragni. Figyelj körtefa, az életemet tettem rá, hogy barátok legyünk.

— Mondják, lehet-e barátság emberek és fák között? Lehet. A fák is élnek, ha nem

is tudnak beszélni. De vajon tényleg nem tudnak-e?

Tudnak.

—■ Tegnap kérdezte az unokám: egyedül beszélgettél az udvaron nagypapa? Dehogy beszélgettem egyedül, mondtam neki. Nem magamban beszélgettem én. Az ember soha sincs egyedül.

— Na ugye mondtam? Még is elszállt az a madár az ágadról. Tudtam előre. A ma dár nem hűséges jószág. Gyorsan száll, mint az évek. Most egyedül maradtunk. Nem baj. Az a fontos, hogy ilyen szépen megértjük egymást. Nem válaszolsz? Igazad van. Barátok kevés szóból értenek. Most már én is abbahagyom.

— Leülök ide a favágitóra. Így ni.

Tóth Elemér

q am d dll é 0d c ■ MMd

„A mezőgazdaságban a növénytermesztés fokozatosan Javuló eredményei mellett az állattenyésztés nem fejlődött kielégitően. Az aránytalanságok és a hiányosságok felszámolása a népgazdaság további gyors és hatékony fejlődésének fontos feltétele és

(Az MSZMP KB Irányelvei a párt X. kongresz- szusára.)

Állattenyésztésünknek nem kisebb a feladata, mint biztosítani a dolgozók mindennapi szükségletét, valamint azt az anyagi bevételt, amelyhez a külföldi piacokon értékesített állatok és állati termékek után jut a népgazdaság. Érthető tehát, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti aránytalanságok mielőbbi megszüntetése egyik alapvető feladatunk, mert ez a népgazdaság további gyors és hatékony fejlődésének fontos feltétele.

Nógrád megyét a hegyvidéki állattenyésztők között tartják számon. Állattenyésztésünk szépen fejlődik. Az állatlétszám növekedését azonban nem kíséri a termelési költségek csökkentése. Itt még mindig nem használtuk ki a lehetőségeket. Ez persze korántsem egyszerű dolog. Számtalan feladat végrehajtásával jár, amelyek közül egyet sem lehet elhanyagolni.

Mellőzhetjük talán az egészséges törzsállomány megteremtését? Természetesen, nem. De annak sincs kisebb jelentősége az állattenyésztés szempontjából, hogy tervszerűen igazodik-e a növénytermesztés, ezen belül a takarmány mennyisége és minősége az állatlétszámhoz. Aztán az sem közömbös, hogy milyen mértékben készültünk fel a jövedelmező állattenyésztésre. Korszerűek-e a férőhelyek, megfelelő-e a technológiájuk? Sorolhatnánk még sok minden mást, de maradjunk ez utóbbinál. Az irányelvek hangsúlyozzák, hogy el kell terjeszteni a modern építési módokat és épületszerkezeteket, amelyekkel elősegíthetjük az állattenyésztés és a hústermelés fellendítését.

itfég nem jellemző...

Bennünket sok tényező arra kényszerít, hogy a jó állattenyésztés kialakítása érdekében reálisan mérlegeljük helyzetünket. Közismert, hogy Nógrádban a szarvasmarhatenyésztésre különös gondot kell fordítani. Természeti adottságaink alkalmasak erre, hagyományaink elismertek. Gondoljunk az Ipoly-menti, régebben kiváló minőségű takarmányunkra, hegyi legelőinkre, a jó termést adó pillangósokra. Az állattenyésztő gazdáknak is megalapozott hírnevük van. Nem dicsekvés, hanem valóság: a külföldi kereskedők is e vidékről vásárolják legszívesebben a hízott- állatokat.

Jó néhány termelőszövetkezetünkben az adottságok és hagyományok nyomán országosan is híres szarvasmarhatenyészetet létesítettek. Pász- tón szimentáli törzstenyészetet, Ecsegen magyartarka törzset. Szécsényben, Ipolyvecén, Nagyorosziban ugyancsak jó a szarvasmarha-állomány. Felsőtökből aranyérmes állat áll az országos kiállítás pavilonjában. Ezekben a gazdaságokban 3—4000 liter a tehenenként! tejhozam. Van itt már alap, dicséretre méltó eredmény, csak sajnos, még nem ez jellemző Nógrádra. Nemrégen az egyik megyei szakember fogalmazta meg találóan : „Állattenyésztésünkre még ma is az ötletszerűség a jellemző...”

Sok igazság rejlik ebben a megállapításban. Ha megnézzük a hatvanas évek elejétől épített majorok sokaságát, nem lehet letagadni az ötlet- szerűséget. Szétszórtak az épületek, nincsenek meg a szakosításhoz szükséges feltételek.

Az ötletszerűségre vall az Is, hogy a kormány építkezésre adott kedvezményét nálunk néhány tsz kivételével, csak hosszú unszolásra, 1908 végén kezdték igénybe venni az üzemek. És mondjuk ki őszintén az igazságot: amit építettek, az sem vall minden tsz- ben a gazdaság vezetőinek gondos előrelátására. Most aztán néhányan vakarják a fejüket azért, mert a kedvezményeket nem használták ki, s az élet ma már egészen mást követel mint amit. felépítettek.

Tengernyi

gondolat

Amikor erőnk egy jelentős

részét az állattenyésztés gazdaságosságára kell fordítanunk, legfontosabb, hogy előre kidolgozott gazdaságpolitikát folytassunk. Ha pénzt költünk valamire, tudjuk, milyen célt akarunk vele elérni. Az állat- tenyésztés fellendítését, gazdaságosságát, nagyobb jövedelmezőségét rutingazdálkodással nem lehet megteremteni. A tsz-ekben egyre fogy, korosodik a munkaerő. A fiatalok visszaáramlása a szükségesnél lassúbb. Nélkülözhetetlen tehát, hogy jobb üzem- szervezéssel oldjuk meg a termelést. A gépesítés sokat segít, de előre számolni kell, hogy ily módon' valóban gazdaságos legyen a termelés.

Az irányelvek tengernyi gondolatot ébresztenek az emberben. Mintha szunnyadó erőt szabadítana fel azzal, hogy a figyelőiét azokra a legfontosabb feladatokra irányítsa, amelyek az ország érdekeit szolgálják. Munkához kell látni hát sürgősen, de megfontoltan, körültekintően. Az állattenyésztésben eddig elért eredményeink feljogosítanak arra. hogy bizakodással mondhassuk: meg tudjuk valósítani amit a párt kér tőlünk, a dolgozó nép és hazánk javára.

Bobál Gyula

Rákkutatási

V

kísérletek

A vandálok múlt csütörtöki műve három hónapos visszaesést és mintegy 10 ezer dollár kárt okozott Szent-Györgyi Albert rákikísérleteinek.

Időközben kiderült, hogy az ismeretlen gonosztevők Szent- Györgyi 1000 darab fehér egerét engedték szabadon, s beletelik egy időbe, amíg a kísérleti állatpéldányokat pótolni lehet.

A magyar származású Nobel-díjas tudósnak mindazonáltal az a véleménye, hogy nincs messze az az idő, amikor a kísérleteket siker koronázza. „Az egerekben már meg tudom állítani az elrákosodást, de sokkal több időre van szükség ahhoz, hogy ugyanez az emberen is elvégezhető legyen” — mondotta.

A rákbetegség oka — folytatta — egyes sejtek nagyméretű szaporodásában és ennek megáliíthatatlanságá- ban rejlik. Sikerült egy olyan anyagot találni, amely megfékezi a sejtszaporodást, és amely valószínűleg a rákos sejtekben szívódik fel.

Jelenleg Szent-Györgyi azon fáradozik, hogy a szóban forgó anyagot izolálja. Meg akarja ugyanis tudni, milyen az összetétele, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy később szintetizálni és nagy mennyiségben előállítani lehessen. (MTI)

A szakorvosi ellátásért

Nincs megoldva a rátsági járás szakorvosi ellátása. A helyzet javítására a járási tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján a ív. ötéves tervben Rétság székhellyel egy négy alapszakmás decentrumot hoznak létre, amely rendezi majd a szakorvosi ellátást.

A deoentrum létrehozásával új, korszerű körülmények közé kerül a járási gyermekszakrendelő is, amely jelenleg nem a legmegfelelőbb feltételek között dolgozik.

Nem ad okot a megnyugvásra a járási tbc-gondozóintézet helyzete sem. Az intézet foglalkozik a tcb-s betegek felkutatása, gyógyítása, gondozása mellett az egyéb tüdőbetegségek kezelésével is, s e sokoldalú feladatnak a tüdőgondozó zsúfolt épületében nem könnyű eleget tenni. Az épület nagyobbításához szükséges anyagi fedezetet már rendelkezésre bocsátották, csupán a kivitelezővel kell még közfts nevezőre jutni.

Kőzetnyomás a hányást fronton

Kányáson, az úgynevezett ötös jobbosztói frontfejtésen nemrégen szerelték fel a széngyalut. Néhány napos termelés után a 100 méteres fronithomlokot 60 méterre kellett lerövidíteni azért, mert meddőkőzetbe értek. A rövidítés miatt a gyalut ki

kellett szerelni a munkahelyről. ami termeléskieséssel jár.

Sajnos, az aknaüzem másik gépesített munkahelyén, a mar óhengeres frontfejtésen

sem ideálisak a munkakörülmények. Itt nagy kőzetnyo: mással küzdenek a bányászok, ugyanakkor a csöpögő víz is nehezíti munkájukat.

Teljesítik a belföldi megrendeléseket

A zagyvapálfalivi bányagépgyár dolgozói igyekeznek a lehetőségek szerint határidő előtt teljesíteni a hazai megrendelések igényeit. Szállítják az új szabolcsi kavicsbánya kitermelő és osztályozó berendezéseit. Jelentős rekonstrukciót hajtanak végre a beremendi cementgyárban. Ide az idén mintegy 10 millió

forint értékben készülnek Zagyvapálfalván különféle méretű szállítószalagok és szalaghidak. Ebben a munkában sincs elmaradás.

Az idén megnövekedett a különböző szénbányák igénye is. ahova elsősorban egyedi gyártású szalagberendezéseket készítenek a zagyvapálfalviak.

Honnét vegyék az űrállomások építőanyagát?

Georgij Proki'ovszkij professzor úgy véli, hogy ezt a problémát az űrkohók oldhatják meg.

A kozmikus olvasztáshoz a nyersanyagot a naprendszer szolgáltathatja a maga megszámlálhatatlan meteorjával és kisbolygójával. Az űrkohóknak szükséges energiát napelemek fogják felhalmozni, a szinte tökéletes vákuum pedig lehetővé teszi a legkorszerűbb technológia alkalmazását.

A szükségtelen hulladékanyagok kis ion-hajtóművekkel eltávolíthatók. Az „olvasztókemence” helyének

megváltoztatására és a térben való irányítására ugyanezek az ion-hajtóművek fognak szolgálni. A fémrudakat méretre szabják, csiszolják, majd pontosan megadott sebességgel útnak indítják a kozmoszban. A megadott pályán haladva a íémrudak megérkeznek a szerelés színhelyére és terelő gázsugarak irányításával automata szere- lőpadra kerülnek. Ezután már csak az a teendő, hogy a vasrudakat a jövendő űrállomás egy részét alkotó, szabadon lebegő rácsos tartóhoz hegesszék (itt is felhasználható a Nap energiája.)

NÓGRÁD- 1970. szeptember 15., kedd