Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)

1970-08-12 / 188. szám

Arcképek A legelső, a legidősebb és a legfiatalabb Baleset-elhárítás, amiről soha nem szabad megfeledkezni Huszonnégy esaládi házat épít fel a salgótarjáni Építő és Tervező Kist, az árvíz súj­totta Szabolcs megyében, Pe- nyigén. Az építők közül be­mutatjuk Gyüre József kőmű­vest* aki az első csoporttal utazott a községbe, hogy se­gítse az újjáépítést, a hatvan­három éves Végh Józsi bá­csit, a legidősebb kőművest és a legfiatalabb szakmun­kást, a tizenéves Huszár Zol­tánt. # Fiatal, mozgékony férfi Gyüre József. Amíg beszélge­tünk, szinte úgy tűnik, hogy egy pillanatra sem tud nyu­godtan maradni, szeme fürgén körbejár a vaságyakkal tele­zsúfolt víkendházban, szavait elénk kézmozgással és arcjá­tékkal kíséri. Érdeklődésemre életrajzát elintézi két-három mondattal: — Az általános iskola be­fejezése után megszereztem a kőműves szakmában a segéd­levelet. Amióta felszabadul­tam, az építőknél dolgozom, nős vagyok és családos- Ennyi az egész... Már akkor itt voltam Penyigén, amikor eze­ket a víkendházakat állítot­tuk össze, amelyekben most lakunk. Hogyan telnek nap­jaink? Dolgozunk... Ügy gon,, dolom, végig kitartok, amíg a házakat felépítjük. Azt is elárulja, hogy tulaj­donképpen csak az esték ne­hezebbek. mint máskor. Ami­kor a víjtendházakban kial­szik a fény, elcsendesednek a munkatársak és mindenki ma. gára marad a gondolataival. Amíg elfoglaltak, nincsen baj, csak a tétlenség, az elalvós előtti percek rosszak. Hiány­zik az otthon, hiányzik a csa­lád ... • Végh Józsi bácsiról talán már senki sem gondolta vol­na, hogy munkára vállalko­zik a távoli építkezésen. Hat­vanhárom éves, arcára talán minden eltelt év egy-egy apró ráncot vésett. Barnára sült, kerek arcának nyílt tekintete azonban nem nagyon árulko­dik a hat évtizedről. Kiegyen­súlyozott, nyugodt mozgású, mint aki már minden mozdu­lattal takarékoskodik, mert ré­gen megtanulta, hogy csak hasznot munkára érdemes be. fogni a fáradékony izmokat. A szavakkal is szűkmarkúin bánik. Pedig nagyon sokat mesélhetne az életéről... — Hogyan bírom a mun­kát? — kérdezi a szavaimat ismételve. — Jól... Én még egy kisiparosnál tanultam a szakmát. Más idők voltak azok, mint a maiak. Kemény iskola volt. Az évek során több kisiparosnál is dolgoztam, de most már több mint húsz éve egyfolytában a salgótarjá­ni építőknél vagyok. — Meddig marad Penyigén? — Hát, meddig maradnék? Végig... Későn házasodtam, két gyermekünk van, még ta­nulnak, kell a pénz a házhoz... Eszes gyerek mindkettő. A nagyobbik most nyolcadikos. Gimnáziumba szeretnénk be­íratni ... Elhallgat. Kezét ölbe ejtve ül az ágyon. Az egész napi munka után a szempillák las­san elnehezülnek. Mindenki alváshoz készülődik. Huszár Zoli vékony termetű, keskeny, lányos képű, szőke hajú, fiatal ács. Szakmunkás- levelén még jóformán meg sem száradt a tinta, hiszen nemrégen szabadult fel. Édes­apja is ács, így a szakma csa­ládi örökségként jutott rá. Szerencséje volt, mert nem­csak az iparítanuló-intézet, hanem édesapja is egyengette az útját. A szakma sok régi, jól bevált fogósát, amit ma már nem nagyon tanítanak, hiszen a nagy építkezéseken nincsen rájuk szükség, tőle sajátította el. Első munka­helye a salgótarjáni Építő és Tervező Ktsz, és saját maga kérte, hogy a penyigei építke­zéseknél tehesse próbára tu­dását. — Én csak nemrégen ér­keztem Penyigére — mondja. — Eleinte nem nagyon ment a munka, mert sátortetőt kü­lönben ritkán csinálunk. Nem is nagyon tanultuk az iskolá­ban ... Amit tudok, azt jó­formán az édesapámtól lestem el. Velünk dolgozik a Pilinyi Sanyi bácsi, aki nagyon érti az ácsmesterséget, tőle is na­gyon sokat lehet tanulni. Huszár Zolinak már-már a vállára omló szőke haja van, de ezt itt senki sem teszi szó­vá. Az embert Penyigén sem a haja, hanem a munkája után ítélik meg. Zoli pedig tud és akar dolgozni. Nemso­kára bevonul katonának. Ha igaz, hogy ott is kedvelik a talpraesett, ügyes fiatalokat, néhány év múlva talán már tiszti rangjelzés díszíti a vál­lát... K. S. A nógrádi szénbányáknál legutóbb értékelték az elmúlt félév munkavédelmi eredmé­nyeit, Fél év alatt 337 sérülés történt a vállalat üzemeiben és bár az utóbbi hónapokban ja­vultak a baleseti mutatók, még sincs ok a megnyugvásra, örvendetes viszont, hogy az idén nem fordult elő halálos baleset. Szaporodott a balesetek szó­rna a tömegtermelő munkahe­lyeken és a föld alatti szál­lító vágatokban, ugyanakkor kevesebb sérülés történt a külszíni szállítópályákon, fa­telepeken. A baleseti számok arra fi­gyelmeztetnek, hogy jobban kellene szorgalmazni a válla­lat területén az anyagmozga­tás gépesítését. Itt szaporodtak a sérülések. A nehéz fizikai munkák megkönnyítése érde­kében különösen a kisterenyei vegyesüzem és a nagybátonyi gépüzem számára lenne szük­séges a különféle típusú szál­lító- és rakodógépek, villás- és akkumulátoros targoncák, fu­tódaruk beszerzése, illetve üze­meltetése. Sajnos, az elmúlt félévben az Ilyen irányú kis- gépesítésben nem sok változás történt. Figyelmeztetnek a baleseti számok arra is, hogy az utóbbi időben a járás közben, pihe­néskor, várakozásnál is sza­porodott a balesetek száma. Fél év alatt például járás köz­ben a dolgozók 11,* százaléka sérült meg, Érthetetlen vi­szont az is, hogy pihenés, vá­rakozás közben a tavalyi 6,6 százalékról az idén 8 száza­lékra növekedett a sérülések aránya. A baleseték személyi okait vizsgálva megállapítható, hogy még mindig sok az előírás-, utasításellene« munka, maga­tartás, Különösen van mit ten­ni a nagybátonyi bányaüzem­nél és a kisterenyei vegyes­üzemnél, hogy a technológiai fegyelmet a jövőben betartsák a dolgozók. Csökkent a kéz- és lábfej­sérülések száma, ami bizonyít­ja, hogy nem hiábavaló az időközben rendszeresített, és kötelezően előírt védőfelszere­lések használata. A nógrádi » szénbányák üze­meiben az elmúlt félévben to­vább javult a biztonsági hely­zet. Ehhez nagy mértékben hozzájárult egy sor megvaló­sult intézkedés, az előírások, utasítások szigorítása és nem utolsósorban az, hogy figye­lembe vették a dolgozók ko­rábbi észrevételeit, a szakszer­vezet, a bányahatóság és az egészségügyi szervek javasla­tait. A balesetek számának to­vábbi csökkentése viszont megköveteli, hogy a munka- körülményeket még tovább ja­vítsák, és megfelelő műszaki, gazdasági és társadalmi intéz­kedéseket foganatosítsanak. Több ilyen már folyamatban van. A munkahelyek szellőzte­tését például általában javít­ják. Szorospatakon a levegő föld alatti elosztását a Bányá­szati Kutató Intézettel közö­sen kívánják megoldani. Az ártalmas por lekötését egy­részt permetezéssel, másrészt a légáramvezetéssel oldják meg, ugyanakkor porelszívó beren­dezéseket szerelnek fel a nagybátonyi osztó lyozón. A nagybátonyi gépüzemben a rézoxidpor és a hegesztési gá­zok mennyiségét a természe­tes szellőztetésen kívül korsze­rű porelszívó berendezéssel csökkentik. A főbb bányaveszélyek: a tűz, a gáz és a víz elleni vé­dekezésre folyamatosan igen nagy gondot fordítanak a vállalatnál és rendelkezésre állítottak minden tárgyi és személyi feltételt megelőzésük­re. Több helyen külön meg­előző vizsgálatokat is végez­tek. Ménkesen újításként be­adott homlokbiztosítasi mód­szerrel is kísérleteznek. Sajnos, sok esetben nem kielégítő az acéltám-, a süveggerenda- és az előfeszítő-eilátottság. Ez a javítások ütemét sürgeti, mert a hibás biztosító berendezések igen sok bajt okozhatnak, a föld alatti munkahelyeken. A bányaüzemekben a ko­rábbihoz viszonyítva javult a korszerűen biztosított vágatok aránya. A vállalat területén több mint 129 kilométer hosz- szúságban van nyitott bánya­vágat, amiből 87,5 kilométer ma már korszerűen biztosítva van. Csökkent az elmúlt fél­évben a bányahatóság és az üzemek vezetői részéről leál­lított munkahelyek száma is. Ezek állásideje rövidebb volt, és legtöbb esetben csak a hiá­nyos biztosítást kellett pótolni. A jövőben még nagyobb gon­dot kell fordítani a munkára, hogy ne forduljon elő véletle­nül sem baleset a biztosítás elmulasztása miatt. Akad olyan munkahely is, ahol a zajszint meghaladja a megengedett értéket. A nagy­bátonyi gépüzemben egyéni védőeszközök alkalmazásával kísérleteznek, az osztályozó rostaberendezéseit pedig csen­desebb, úgynevezett Binder- rostákkal cserélik fel. Az elmúlt időszakban rend­szeresen megtartották a vál­lalat üzemeiben a munkavé­delmi és biztonsági szemléket Igyekeztek a feltárt hibákat időben kijavítani. A tapaszta­lat azt igazolja, hogy ezek a rendszeres vizsgálatok, ellen­őrzések és a hozott határoza­tok végrehajtása nagymérték­ben elősegíti a biztonsági fe­gyelem szilárdulását, és a bal­eseteket kiváltó okok csök­kenését. A munkavédelem olyan terület, ahol egy pil­lanatra sem szabad megfeled­kezni a tennivalókról. B, 3. Fejleszt és fejlődik a nagyoroszi Faipari Ktsz A nagyoroszi Faipari Ktsz az elmúlt években sokszor küzdött pénzzavarral. Nehe­zen boldogultak. Az utóbbi időben lényeges változás tör­tént a szövetkezet gazdálko­dásában. Ma már 55-en dol­goznak és a tagok megtalál­ják számításukat. — Az elmúlt félévben 110 százalékra teljesítettük ter­vünket — újságolja Molnár Géza, a szövetkezet elnöke, Egymülió-kilencszázezer forint termelési érték helyett két- míllió*hötvannyolcezer forin­tot értünk el, ugyanakkor a tervezettnél öttel kevesebb volt a létszámunk. Legna­gyobb az asztalosrészlegünk. Negyvenötén ebben a szakmá­ban dolgoznak, rajtuk kívül még festők, mázolok is van­nak. Tevékenységünk kilenc­ven százaléka árutermelés. A ml munkánk egyedi készítmé­nyek előállítása. Nyílászáró­kat is készítünk, egyedi ter­vezésű épületekhez. Ezen kí­vül beépített szekrényeket, irodaberendezéseket, sőt még laboratóriumi berendezéseket is csinálunk. Munkánkkal úgy látszik elégedettek, éppen ezért nincs is gondunk a meg­rendelésekkel. Ügyis mond­hatnám, hogy ezeknél a sza­badáras termékeknél a meg­rendelők erőltetnek bennün­ket, hogy adjunk a lehetősé­gek szerint még többet. Nem­csak az idei évre van mun­kánk, hanem olyan is van már, amit majd jövőre kell szállítani. — örvendetes az is, hogy az első félévben kétszázötven­ezer forint tiszta nyereséget értünk el, tehát többet, mint tavaly egész évben. Számítá­saink szerint az éves tervet sikerül majd mintegy 10—12 százalékkal túlteljesíteni és az eddig elért nyereséget is meg­'"duplázni — mondotta az el­nök. A nagyoroszi szövetkezet fejlesztésre készül. Ahogy el­mondják, új műhelycsarnokot akarnak felépíteni egyrészt sa- járt erőből, másrészt központi segítséggel. Az OKISZ kölcsö­nös támogatási alapjából kél- százötvenezer forintot biztosí­tottak számunkra erre a célra. Ebből százötvenezer forintot új, faipari gépek beszerzésére fordítanak. A gépeket már meg is rendelték. ŰJ szalag­fűrész, egyengető, vastagoló gép, ezen kívül több kis kézi­gép szerepel a listán. A szövetkezet fejlesztésével párhuzamosan természetesen a létszámot is szaporítani akarják úgy. hogy a jövőben mintegy hetven emberrel kí­vánnak dolgozni. A bér a ta­valyihoz viszonyítva havonta átlagosan mintegy 170—180 forinttal növekedett. Vannak kisebb-nagypbb gondjaik, elsősorban az anyagbeszerzésben. Még min­dig érzik, hogy mivel csak ki­sebb mennyiségeket rendel­nek, háttérbe szorulnak a na­gyobb szövetkezetek, vállala­tok mellett. Elsősorban külön­böző bútorvasalások, zárak beszerzése okoz nehézségeket. A szövetkezet igyekszik olyan árucikkek rendelésére szert tenni, amelyeket gazda­ságosan gyárthat. Ezt a célt szolgálja a fejlesztés is, ami­re a kezdeti lépéseket már megtették. Favorit és Boecker Favorit néven új gáztűzhe­lyet készítenek a salgótarjáni tűzhelygyárban, ebben az év­ben már több ezer darabot. Az új típushoz, amely felte­hetően nevéhez illően valóban favorit lesz a vásárlók köré­ben, tizenháromféle öntvényt készít az öntöde. Megkezdték egy nyugatnémet szabadalom felhasználásával és egy német cég közreműködésével a Boecker-típusú gáztűzhelyek­hez Is az alkatrészek gyártá­sát. vasúti jegy-ügyben Tarjáni mozaik Sirámok, Az utas a miskolci IBUSZ- nál kért egy jegyet, természe­tesen Hatvanon át Salgótar­jánba. A vonaton jegyét meg­mutatta a kalauznak, akit az ég bőven megáldhatott hu­morral, mert imigyen szólt: — Szíves fölülfizetését kö­szönettel nyugtázzuk! — és elmagyarázta. Az IBUSZ-oe kislány lelke- sedésében-e vagy fölös biz­tonságból, ki tudja ma már, Miskolcról Salgótarjánba vé­gig gyorsvonati jegyet adott és megtetézte még egy Mis- koletól Hatvanig szóló gyors­vonati pótjeggyel. — De persze lehet rekla­málni, így és igy. Mire utasunk tőle Miskolc­ié 1 Hatvanig, a másik kalauz­tól Hatvantól Salgótarjánig szóló igazolást kapott arról, hogy jegyét mindkét vonalon túlfizette Az utas, aki különb dolgo­kat is megélt már életében, derült. Jó, a túlfizetett kü­lönbőzétől majd Tarjáéban visszakapja — vélte a két ka­lauz útmutatása nyomán, a miskolci IBUSZ-os kislány kikap egy kicsit csacskásságá- ért, de fejét nem veszik. A derűs utas másnap dél­előtt jelentkezett a tarjáni ál­lomáson, elsírta bánatát. A pénztárban egy hölgy osztott- szorzott. kivont-összeadott, s már már a pénzt is kipötyög­tette a kettéosztott réztányér­ba, mikor valami eszébe ju­tott, — A személyi igazolványát is kérem — mondta, mint aki gyanút fogott. És ez volt a baj. Ez az utas nem frakkban, hanem a harminckét fokos hőségben ingujjban jelent meg a nevezetes aktusnál, sze­mélyi igazolványa távol, hi­vatalában hagyott kabátjában rejtezett. Viszont nála volt a Magyar Államvasutak által névre, foglalkozásra kiállított, sajátkezűleg aláírt, fényképes, 1970-re érvényesítő 0012215 sz. bélyeggel ellátott C-soro- zatú 0096074 sz. féláru jegy váltására alkalmas igazolvá­nya. — Ez nem felel meg? — rebegte. — Nem, személyi igazol­vány kell, ez a rendelet. A derűt ború váltotta fel utasunk lelkűidében, de visz- szaindult személyi igazolvá­nyát kihalászandó a belső zsebből. Mivel mással is fog­lalatoskodik, mint 13,40 fo­rintos követelésének érvénye­sítése, csak ebé’d után jutott ismét a pénztár ablakához. No, jól megjárta! Más pénztáros hölgyet ta­lált ott, aki már egyetlen je­gyéről, Igazolásáról sem is­merte el, hogy jók, gyanakod­va forgatta, lapozgatta őket, majd közölte, hogy ezek hi­básak, ezek alapján ő nem fizet. Kisebb vita. végül bol­dog örömmel vette tudomásul, hogy most már megszégye­nült, porig sújtott utasunk úgy döntött: kártérítése ügyé­ben a Közlekedési Minisztéri­umhoz, de legalább a MÁV Vezérigazgatóságához fordul és ott kéri majd kicsinyke igazságának elismerését. Kéri még azt is, hogy a jegykiadó kislányokat alapo­sabban oktassák ki teendőik­re, mert csupán vele, szóban- forgó szerencsétlen utasunk­kal ez az eset már harmad­szor fordult elő. Elképzelhető, hogy a nagyforgalmú miskol­ci, esetleg debreceni, pécsi, vagy máshol székelő IBUSZ fiatalka alkalmazottai mennyi hasonló hibát követnek el nap nap után, amit igen so­kan panaszolnak is, — kussiuszky — Á János-hegyi libegő első utasai Az Országos Bányagépgyártó Vállalat szakemberei befejez­ték a János-hegyi libegő—102 felvonószékének szerelését és augusztus 6-án megkezdték a teherpróbát. Ennek során em­berek helyett először homokzsákok kerülnek az ülőalkalma­tosságokba. Augusztus 19-én adják át a rendszeres forga­lomnak a kötélpályát. Képünkön: A szerelők kipróbálják a Ubegőt (MTI-fotó) NOGRAD m 1970. augusztus 12., szerda 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents