Nógrád. 1970. augusztus (26. évfolyam. 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
Forradalmat a konyhában! A tudomány, a technika és a nők egyenjogúsága Barangolások A Balatonnál, sátrak között Az a dolgozó nő, aki általában 3—4 órát tolt naponta, munka után, a háztartási teendőkkel, az természetszerűen, másnap a munkahelyén fáradtabb lesz, mint férfimunkatársa, aki esetleg előző nap a munka befejeztével tüstént szellemi, fizikai erejének regenerálásához foghatott. Aki fáradtabb — figyelmetlenebb, több hibát is véthet, munkája — mennyiségében, minős'égé- ben, érthetően elmarad azoké- tól, akik pihentebbek. Ez az elmaradás pedig — minthogy többnyire objektíve mérhető — a bérezési különbségek alapjává lesz. Aztán: marad-e ideje a háziasszonyoknak esténként egy-egy szakkönyvet venni a kezébe, kivált, ha már egy-két gyerek is szaporítja a gondját? Többnyire nem, ebből pedig szakmai tudásának megkopá- sa, elavulása következik. A férfiakéhoz hasonló teljesítményhez, férfiakéhoz hasonló energia kell, a nők viszont energiájuk nem kis részét — otthon, a konyhában kell, hogy elhasználják. Itt a szemlélet változását követelni nagyon nehéz, hisz’ ez a helyzet naponta újratermeli a nők teljesítőképességéről, szaktudásuk színvonaláról alkotott véleményeket. A szemlélet akkor változhat meg. ha a nők ugyanolyan frissen mennék majd a munkába, Szak munkást anul ók táborozása Balatonszemesen ' Az MTS Országos Tanácsa 1962-től folyamatosan rendezi meg az ország szakmunkás- képző intézeteinek sporttább. rozását Balatonszemesen. A táborban a nyár folyamán hat turnusban vesznek részt az ipari tanulók. Az elmúlt hetekben a sporttáborban a salgótarjáni MŰM 211. tanintézetéből atléták voltak, Szepesi Antal tanár vezetésével. Az atlétikán kívül a szakemberek még kézilabdában. kosárlabdában és labdarúgásban biztosítanak a csoportok részére folyamatos felkészülést. A napi programban a szakmai felkészítés mellett a pihenésre, a fürdésre és a szórakozásra is jut idő. Csoportonként egy-egy alkalommal a tábor kollektív hajókiránduláson vesz részt Badacsonyba, illetve Tihanyba. Érdekesség, hogy az idén a tábor programjában már az úszás is szerepel. Az úszni nem tudó tanulókat szakember oktatja az úszás alapvető elemeire. A következő turnusban, péntektől ismét részt vesznek salgótarjániak a szakmunkás- képző intézetből kéthetes ba- latonszemesi üdülésen Szabó Géza testnevelőtanár vezetésével. Mit mond a statisztika? Az NDK-ban a népgazdaságban foglalkoztatott 3 600 ÜOO nő közül 160 000-nek van felsőfokú vagy szakképzettsége, 2000 nő dolgozik mű. vezetői beosztásban, 1300 nőnek van vállalatvezetői vagy más vezető beosztása. A mezőgazdaságban vezető funkciót 5200 nő lát el. Minden ne- gyedik iskolának női ‘igazgatója van. Etiópiában a nők 1955-ben kaptak meg a választójogot, és 1957-ben az ország történetében először nőt is beválasztottak a parlamentbe. Jelenleg Judith Emeru etiópia; külügyminiszter-helyettes képviseli Etiópiát az ENSZ-ben. Mary Tedessi pedig főigazgató az oktatásügyi minisztériumban. Etiópiában egyre több ápolónő, orvosnő és mérnöknő lesz. mint a férfiak, amikor majd, munka után ugyanannyi idejük lesz a továbbképzésre, önművelésre, mint a férfiaknak. A konyhai munka alól kell tehát legalább is részben felszabadítani az asszonyokat ahhoz, hogy a „szép szavak” — a teljes egyenjogúság megteremtése — valóra válljanak. Nos, a tudományos és technikai forradalom — forradalmat hozhat a konyhában is. Sok jó, olcsó, könnyen kezelhető háztartási gépet kell gyártani — sokféle feladathoz. Jó lenne elérni azt, hogy amikor valamelyik, háztartási gépeket gyártó vállalatunk konstruktőre leül tervezni — ne- csak üzleti szempontból vegye fontolóra a lehetőségeket —, hanem ennek a társadalmi programnak a szellemében is- Akarja segíteni a forradalmat a konyhában. Persze, a gyárnak is meg kell élnie, amelyik, ugye nem is kevés nőnek ad éppen megélhetést — tehát a kereslet oldalát is vizsgálni kell. Ha viszont abból indulunk ki, hogy ma már nem tekinthetjük luxuscikknek a hűtőszekrényt, a mosógépet, a porszívót, akkor például a grillsütőt, vagy a mosogatógépet miért tartjuk kicsit még mindig annak. (Mosogatógép nem is kapható például a hazai piacon.) A kereslet az ár függvénye is — olcsóbb árral nagyobb sorozatokat tervezhetnek a gyárak. Példánknál maradva: grillsütőből, vagy teflonedényekből. Érdemes lenne fontolóra venni, hogy társadalmi hasznossága folytán, nem lehetne-e a háztartási gépek, felszerelések egész csoportjára OTP-hitelakciót elhatározni. Nem lenne haszontalan a nők helyzetének a javításáért keresni az új gyártási programokat az élelmiszeriparban sem. Javítani az ún. konyhakész ételek választékát, minőségét, nem kevésbé a komzerve- két Sokat tehetne a könnyűipar is, pusztán azzal, hogy tökéletesítené, s kiterjesztené a korszerű kikészítési eljárások technológiáját: hogy az inget a 4—5. mosás után se kelljen vasalni, vagy olyan új anyagokat dobna tömegesen a piacra, amelyek éltartöak, szennytaszítók, és soha nem kívánkoznak vasaló alá. A háztartási vegyszeripar gyártmányainak nemcsak név és csomagolás-választékát kellene bővíteni, hanem a mosó- és tisztítószerek hatékonyság szerinti választékát is. Az enzimes mosószereknek például nincs párja, ha azokat valóban jó minőségben állítják elő. Van itt lehetőség, nem is kevés, az iparban is, már a gyártmánytervezőknél — ha a nők helyzetén való javítás dolgát nem csupán a párttitkár, és az üb-elnök feladatának tekintjük. Az ún. szolgáltató ágazat a nők helyzetének szempontjából kulcsszerepet tölt be. A mindennapos porszívózás persze ezután is a családok feladata lesz, de a havonkénti nagytakarítást vállalhatnák a takarítóvállalatok, — ha ezek szélesebb körét szerveznénk meg. Bővíteni kell a gép- és ruhajavító vállalatok kapacitását, a tisztító vállalatok teljesítőképességét. Érdemes lenne újból elővenni azt a régi javaslatot, hogy önkiszolgáló mosodákat állítsunk fel száraz és nedves tisztító berendezésekkel, vasaló részlegekkel, ahol a háziasszony olvasgatva megvárhatja, amíg mondjuk a család átmeneti kabátjait, vagy fehérneműit a gép kitisztítja. Aligha akad valaki is, aki ne értene egyet azzal, hogy a nők felszabadítása a háztartási munkák zöme alól ma már lehetséges. Már pedig, mint ezt az előzőkben láthattuk, a nők munkahelyi egyenjogúsága azon múlik, mennyire tudnak felkészülni naponta a társadalmi munkamegosztásban való részvételükre. Ezt a felkészülést megkönnyíteni — ez tehát az egyik feladat a nők teljes egyenjogúsága érdekében. Ez csak úgy lehetséges, ha a háztartási teendők idő- szükséglete minimálisra csökken, ha bevonul a technikai forradalom a konyhákba is. A tervezőknek, kereskedőknek, építőknek ez adja a konkrét, feladatot abban a munkában, amelyet a nők helyzetének javításáért hozott, s mindenki által helyeselt párthatározatok — általában fogalmaztak meg. Manapság divatos megkérdezni: miben térül ez meg? Nos, itt ez esetben abban, hogy a „gyengébb nemről” kiderülhet, — nem gyengébb a munkahelyen sem. Gerencsér Ferenc TÜRÄNK résztvevői hajnalban vágtak az útnak. Irány a Balaton. A szlovák úttörők, akik a debreceni szaktábor után keresték fel az északi partot, elmondták, hogy Debrecenben jobban érezték magukat. A besztercebányaiaknak azért volt jelentős az ottani tábor, mert megismerkedtek a magyar úttörők életével. Tetszett nekik a szaktábor, s a sport- versenyekből is kivették részüket. Amíg a szlovák gyerekekkel beszélgettünk, feltünedeztek a palócföldi ismerősök. Röpke tudakozódás után kiderült, hogy a Balatonban együtt fürödtek a salgótarjáni Bolyai Gimnázium harmadik A. osztályá- ftak tanulói, valamint a kis- terenyei táncos lábú gimnazisták. Közben az egek csatornái ugyancsak megnyíltak, mintha dézsából öntötték volna, úgy zuhogott az eső. Az örökké vidám Medve Ferenc meg is jegyezte: mi hoztuk a jó időt, s mi is visszük el. Lett is nagy felháborodás az ott- maradók között. A fiúk elmondták, hat teljes napot töltöttek fürdéssel, focizással. Lesz erő az érettségihez. S amit nem szabad elhallgatni, harmadikok lettek a kispályás focibajnokságban. Az esőtől csapzott Weisz Tamás lelkesen újságolta, hogy filmezésben is részt vett. Napi 107 forintért statisztált. Első benyomásai alapján nagyon modern filmnek tartja a Jancsó Miklós vezérletével készülő Égi bárányt. HOGY KISTERENYÉN hova került a koreográfusi díj, azt a takarékpénztárban tudnák megmondani. A kistere- nyei táncosok ugyanis bárhonnan kaptak vagy szerfeztek pénzt, általában Balaton jeliBŐI Alacsony termetű, telt asz- szony Boris néni. A múltról gazdag szókinccsel mesél. Rendőrség a vízen A könnyelműség az idén is már több halálos áldozatot követelt, A vízirendőrök állandóan ellenőrzik a hajókat, csónakokat, figyelmeztetik a tilosban fürdőzőket és ha szükséges, eljárást indítanak ellenük. Képünkön: kiemelik a Dunából a tilosban fürdőző fiatalembert (MTI fotó — Friedmann Endre felvétele) gére betették a bankba. A mostani egyhetes pihenésben elsősorban a végzett negyedikeseket búcsúztatták, de helyet kaptak a fiatalabbak is. Arról, hogy milyen szépek a kisterenyei lányok, a tábor szépségversenye is meggyőzte az odavalósi fiúkat. Az első két helyet ők hódították el, név szerint Görög Éva és Vaspál Ilona. A Kilián-telepi Expressz- tábor kötetlen légköre, a pihenés, a szórakozás az új tanévre készítette fel a gimnazista diákokat. De ugyanezt mondhatjuk a diósjenői- ek és a szendehelyiek akali táboráról is. A diósjenőiek még mandulaszedéssel is foglalkoztak. Hogy mégis mi volt a legemlékezetesebb, arra négyen is egyszerre válaszolnak: a hajókirándulás. Garai Ilona, Dúló Margit, Szabó Ilona és Molnár Erzsébet szerint csodálatos látványban volt részük, s már ezért is megérte a balatoni látogatás. Keszthelyre, a bányászszakszervezet üdülőjébe délután toppantunk be. A Lu- dányhalásziból érkezett Sutor Zsuzsa kisebbnek képzelte a Balatont, s nagyon élvezte, hogy messzire be lehet gyalogolni. A ceredi Nagy Kati a kagylók mozgását figyelte előszeretettel, ahogy az iszapban másztak. A hollókői Lórik Éva a tanárokat emlegette, sokat foglalkoztak velük. Ami igaz is, hiszen Petre Mária és Izsó Illésné napra kidolgozott programmal érkezett a Balaton partjára. S a gyerekek örömmel emlegették az autóbusz-kirándulást, amelyen Sümeg, Tapolca, Hévíz és Badacsony nevezetességeivel ismerkedtek meg. A zagyvapálfalviak őrsi portyát szerveztek, amelynek keretében az úttörők megismerkedtek Keszthely történelmi és munkásmozgalmi nevezetességeivel. Aztán kirándultak. De kedves emlékekben is bővelkedett a táborozás. Kecs- kés Gizella először haza akart menni, annyira félt a hatszemélyes sátorban. Majd megemberelte magát, s a végén alig akart hazautazni. A Babszem Jankó őrs tagjai a nápolyiosztásról beszéltek, hogyan lett a megengedett négy darabból tizennégy. A hatodikos Takács Vali a reggeli tornával nem békült ki. — Álmosan kellett szaladgálni — mondta, miközben nagyokat nyújtózkodott. A nyolcadikos Mohácsi Lajos kapta a peca- király elnevezést, mivel négy nap alatt több mint egy kiló keszeget fogott. Sátorról sátorra jártunk. A hideg ellen mindenütt pokrócok garmadája. Közben arról beszélgettünk, mennyire hasznosak a nyári táborozások. Nemcsak pihennek a gyerekek, hanem együtt vannak tanáraikkal. akikkel még jobban összebarátkoznak. Köz-, vetlenebb a kapcsolat, s nagyobb a gyerekek bizalma. Kalocsay Jenőné csapatvezető, aki immár a nyolcadik tábort vezette az ország különböző pontjain, elégedett volt a gyerekekkel. Itt könnyű volt velük bánni — mondotta —, s remélem : ezek után még könnyebb lesz az egy hónap múlva kezdődő új tanévben. ENNYIBEN maradtunk.' Csupán annyit jegyeztünk meg: reméljük, nemcsak Zagyvapálfalván lesz így, hanem valamennyi iskolában, melyeknek táborozóival a Balaton partján találkoztunk. Molnár Zsolt Életének két utolsó évtizedére emlékezik vissza legszívesebben. — Tudja, kérem, az én életemről regényt lehetne írni. Szeretném elmondani az életem történetét egy olyan paraszti regényírónak, mint Veres Péter volt. Húsz évvel ezelőtt, 1950 tavaszán kezdtük szervezni községünkben a termelőszövetkezetet. Tizenkét taggal, száztíz holdon kezdtük el a munkát. — Mindenki attól tartott, hogy nem tudjuk megművelni a nagy földterületet. Fel fogja vetni a gaz. Mi azonban megálltunk a lábunkon. Igaz, nehéz volt, de megérte. A közös gazdaság első elnöke a férjem volt. Az asz- szonyok azt mondták, hogy mennek a közösbe dolgozni, de csak akkor. ha én is, mármint az elnök felesége is, megyek velük. És nekem menni kellett éjjel-nappal, hogy megbirkózhassunk a feladatokkal, gonddal, bajjal, amiből volt bőven. — Hat gyermekem van. Közülük öten egyetemet végeztek és főiskolát. Nyári szabadságuk alatt ők is kapáltak, besegítettek a közösbe. Évről évre nőttek feladataink, egyszer olyannyira elmaradtunk a betakarítással, hogy a kukoricát és a cukorrépát télen a hó alól szedtük ki. és úgy tisztítottuk. Ott fázott meg kezem, lábam, hogy most is dagadtak. Három év múlva, 1953- ban az árvíz elöntötte a sertéstelepünket. éjjel-nappal kint voltunk a derékig érő hideg vízben, hogy megmentsük a jószágokat. — Tagjainknak 14—15 forintot tudtunk fizetni munkaegységenként. Ezt Is búzával egyenlítettük ki és egyéb terménnyel, mert pénzünk kevés volt. Ahogy teltek múltak az évek, úgy erő. södött meg ■ szövetkezetünk. Egy évtized elteltével, 1960- ban azután az egész falu belépett a közösbe. Azóta újra eltelt egy évtized és íme. a szép eredmény. Mi pedig megöregedtünk, de nagy örö. műnk, hogy munkánk nem volt hiábavaló. Én saját életéről kérdeztem Bagyinszki Józsefnél, Boris nénit, az ecsegi Béke Tsz alapító tagját, ő azonban a közös gazdaság életéről, sorsáról, nehézségeiről beszélt, histen ezzel összenőtt. és egybeforrott az. ő sorsa és élete. — Jártam a Szovjetunióban is. Minden vágyam az volt, hogy egyszer megláthassam a Benin Mauzóleumot,. Moszkvát, Kijevet, melyekről oly sokat olvastam és hallottam. Ez a vágyam. is teljesült, a Lenin-centená- riumra a Szovjetunióba utazhattam. .. Most leszázalékold tok. Elfáradtam a nehéz fizikai munkában, de a pártéletben és a tömegszervezetek munkájában, valamint a tsz-vezetőségben aktívan részt veszek. Bagyinszki Józsefnét a párt és a kormány jó munkája elismeréséül különböző kitüntetésekben részesítette. A díszoklevelek, kiváló dolgozó jelvény, anyasági érem mellett ott ragyog a felszabadulási emlékérem arany csillaga is. Legutóbb a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki, hazánk felszabadulása 25. évfordulója alkalmából. Ruman Imre NÖGRAD — 1970. augusztus 7.« péntek 5
